Fejér Megyei Hírlap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-26 / 226. szám

2 - A Bartók évfordulói jegyében A Budapesti Művészeti Hetek eseményei jórészt a Bartók-évforduló jegyében zajlanak. A nyitó- és zéró­hangversenyeken Bartók-művek szólalnak meg, s a közbenső negyven nap alatt műsorra kerül életművé­nek tekintélyes része. Az Opera­ház új­­rendezésben, új szereplőkkel tűzi műsorra operáját és a két balettet. A trilógiának e mostani újrafogalmazói — Mikó And­rás főrendező és Seregi László koreográfus — készítet­ték el a Kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi színes televíziós filmjét, melyek ugyancsak most kerülnek bemutatásra. Közös műsorban mutatja be az Állami Bábszínház is híressé vált Bartók-produk­­cióit. A rádió számos Bartók-hangversenyt tűzött mű­sorra, köztük a műkedvelő kórusok sorozatos előadásait. Ez alkalomra elkészül a teljes életmű hanglemez­­felvétele, az első Bartók-omszkiadás magyar művészek tolmácsolásában. A Zeneműkiadó, a Corvina és a Gon­dolat kiadók magyar és idegen nyelvű kiadványok egész sorát jelentetik meg. Az UNESCO magyar és francia bizottsága Párizsban rendezett, ünnepi koncertet, az ENSZ New York-i­­szék­házában Bartók-kiállítás nyílik, és koncertet, ad a Bartók-vonósnégyes. Már a nyár folyamán megkezdő­dött a magyar művészek és együttesek külföldi Bartók­­hangversenyeinek sorozata, amely egy teljes éven át folytatódik szerte a világon. A Kulturális kapcsolatok Intézete orosz­, olasz, francia, német és angol nyelvű dokumentációk kiállításét rendezi meg, mintegy har­minc ország városaiban. Csupán a legfontosabb eseményeket felsoroló össze­állításunk arra vall, hogy az idei lesz az eddigi leggaz­dagabb Bartók -fesztivál, a legváltozatosabb program­mal. Politikai vita az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlésen csü­törtökön folytatódott az álta­lános politikai­ vita. Kuvait külügyminisztere főként a közel-keleti problé­mával foglalkozva — erőtel­jes szavakkal sürgette a Pa­lesztinai menekültek helyze­tének rendezését.. Azzal vádolta a nagyhatal­makat, hogy­ nem törekszenek őszintén a Palesztinai kérdés rendezésére. „Az egyetlen megoldás — mondta — a jó­vátétel, az, ha biztosítják szá­mukra az önrendelkezés jo­gát, a jogot saját földjük­höz ... A megszállás egyet­len megoldása ped­ig, ha Iz­rael kivonul a megszállt te­rületekről'' — szögezte le. Caglayavgil török külügy­miniszter elismeréssel adó­zott a nagyhatalmak azon igyekezetének, hogy politikai rendezést érjének el a közel­­keleti konfliktusban, s hang­súlyozta : az­ érintett feleknek több türelmet kell tanúsíta­­niuk, hogy B­­erring újra kezd­hesse közvetítő tárgyalásait. A török külügyminiszter egyébként javaslatot tett egy új ENSZ­-szerv létesítésére, amelynek feladata lenne a természeti katasztrófák súj­totta országoknak nyújtandó segítség gyors megszervezése. Togo külügyminisztere Por­tugália afrikai gyarmatosító­,­sáról beszélt. Max Reimann nyílt levele Brandthoz Max Reimann nyílt leve­let intézett Willy Brandt­hoz.. Hangoztatja, hogy már áprilisban javasolta a kancel­lárnak, hogy találkozzanak a Németország Kommunista Pártját (KPD) betiltó határo­zat feloldásának megvitatá­sára. Javaslata azonban vá­lasz nélkül maradt s ezért ez­ most megismétli. A levél hivatkozik arra, hogy a KPD új programter­vezete nem áll ellentétben a nyugatnémet alkotmánnyal. A kancellár azonban egy ■sajtókonferencián azt mon­dotta, hogy mint­ az SPD elnöke nem érdekelt egy erős kommunista párt léte­zésében. Ez beismerése an­nak, hogy a betiltó határo­zat fenntartása nem jogi, ha­nem politikai kérdés. Willy Brandt többször hangoztatta, hogy e betiltást nem tartotta helyesnek. Ez azonban nem elegendő. Konkrét lépésekre van szük­ség a betiltás hatálytalaní­tásra — írja nyílt levelében Reimann, aki újból szemé­lyes találkozást javasol Brandtnak a felvetett prob­­léma megvitatására. M­N­­­­­A­P Arafat­ős aláírta a megállapodmat Életbe lépett a tűzszünet Husszein elfogadta Daud miniszterelnek lemondását Az ammani rádió helyi idő szerint 13 óra 40 perckor be­jelentette, hogy az arab­­ ál­lamfők küldöttsége, amely csütörtökön érkezett a jor­­k­aniai fővárosba, pénteken a reggeli órákban külön külön megbeszélést folytatott Husz­­szein jordániai királlyal és Jasszer Arafattal, a Paleszti­nai Felszabadítási Szervezet elnökével. A Nimeri szudáni elnök vezette delegáció erő­feszítéseinek eredményekép­pen megegyezés jött létre a szembenálló felek között a tűzszünetről. Arafat bejelentését, ame­lyet a gerillavezető saját ke­zűleg írt, Nimeri olvasta fel az ammani rádióban. A nyi­latkozat így hangzik: „Hogy a lakosság eltemethesse ha­lottad és hozzájuthasson mindahhoz, ami az élet foly­tatásához szükséges, én, mint a forradalom főparancsnoka, az arab államfők és királyok kairói tanácskozásáról Am­man is érkezett delegáció fel­hívásának eleget téve, és az­ért, hogy megakadályozhas­suk népünk ellenségei gonosz terveinek valóraváltását, elfogadom a tűzszünetet, és felszólítom testvéreimet, ők is tartsák magukat a tűz­szünet előírásaihoz, feltéve, ha a másik fél is hasonlókép­pen jár el”. Husszein király nyilatko­zata: „A fegyveres erőkhöz intézett korábbi tűzszüneti felhívásomnak megfelelően és tekintve, hogy testvéreim, a gerilla-parancsnokok, biz­tosítottak róla, hogy a tűz­szünetet elfogadják, megis­métlem parancsomat: a fegy­veres erők szigorúan és ké­sedelem nélkül hajtsák vég­re a tűzszüneti utasításokat.” A tűzszüneti parancsot végül Madzsali tábornagy, katonai főkormányz­ó is meg­ismételte az ammani rádió­ban. A tűzszünetet Beirútban Kamal Nasszer, a Palesztinai Felszabad­ítási Szervezet Központi Bizottságának tagja jelentette be. Sajtóértekez­letén heves kirohanást inté­zett Husszein király ellen, aki — mint mondotta — egyedül felelős mindazért, ami Jordániában történt. „Ennek az embernek és csa­ládjának nincs helye Jordá­niában, bármi legyen is a csata katonai kimenetele” — mondotta. A­ Palesztinai ellenállók rá­diója helyi idő szerint 17 óra 30 perckor sugározta Jasszer Arafat felhívását. Arafat közli, hogy az ellenállás leg­felső vezetősége elfogadja az Ammanban bejelentett, tűz­szünetet és felszólítja a Pa­lesztina­ harcosokat, hogy tartsák­­ tiszteletben a fegy­vernyugvást. A hírügynökségi jelentések komor képet festenek az Am­manban kialakult helyzetről. Az utcai harcok következté­ben mindössze három kórház maradt olyan állapotban, hogy egyáltalán működni tud. A részben ellátatlan se­besültek ellepik a kórházak folyosóit és környékét, víz­ért­ és élelmiszerért kiabál­nak. Az ivóvízellátás és az energiaszolgáltatás részle­ges, vagy teljes hiánya aka­dályozza a kimerült orvosok és ápolók munkáját. Az­ or­szágba érkező vöröskeresztes szállítmányok a harcok kö­vetkeztében gyakran el sem jutottak céljukhoz. Az ammani rádió csötörtök esti adásában közölte, hogy Husszein király elfogadta Mohammed Dalid dandártá­bornok, miniszterelnök le­mondását. Az uralkodó ugyanakkor felkérte a kato­nai kabinetet, hogy ideigle­nesen maradjon hivatalában az új kormány megalakítása­ié. A kairói Al Ahram beszá­mol arról, hogy az­ egyiptomi biztonsági szervek nyomára akadtak Daudinak, aki le­mondását követően eltűnt kairói szállodájából. Daud kérte, hogy ne tárják fel hol­létét, mivel — mint mon­dotta — „magára akar ma­radni gondolataival”. A dan­dártábornok közölte: azért mondott le, mert kormányát „olyan dolgokkal vádolták, amelyeket nem követett el” és lehetővé akarta tenni, hogy egy polgári nemzeti kormány alakításával létre­jöjjön országában a béke. Karl Schiller tárgyalásai Karl Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter pén­teken délelőtt a szovjet kül­kereskedelmi minisztérium­ban megkezdte tárgyalásait Patolicsev szovjet külkeres­kedelmi miniszterrel a nyu­gatnémet,a szovjet­ kereske­delmi kapcsolatok kiszéles­í­­tésének lehetőségeiről. A ta­nácskozások keretében — mint a nyugatnémet küldöttség ré­széről közölték — szó lesz egy, a Róma folyó mentén a Mercedes-Benz cég vezetésé­vel, illetve részvételével léte­sítendő hatalmas méretű au­tógyár építéséről. Ezen a héten Alekszandr Taraszon gépkocsiipari mi­niszter vezetésével szovjet küldöttség utazott az­ NSZK- ba, és ott tárgyalásokat foly­tat a gépkocsiipari együttmű­ködés lehetőségeiről. Tarsolyban a holdkőzetek Tudománytörténeti jelentőségű felvétel: a duna—ló visszatérő egysége — „tarsolyában” az értékes holdkő­­zetekkel — landol szovjet területen. (F. m. Hírlap — Telefon) Dísztárgy és forrasztópáka (Folytatás az első oldalról) öltöző, valamint a mosdó- és zuhanyozó-helyiségek. — Országosan nagy gond a munkaerőván­­dorlás. Önöknél? — Nálunk ilyen gond nincs. Annak ellenére, hogy fiatal üzem vagyunk, mun­kásainknak 50 százaléka törzsgárda tag, s több mint ötvenen öt évnél hosszabb ideje dolgoznak nálunk. Igaz, a fizetésekre sem lehet pa­nasz, az átlag­kereset 2170 forint, ami a szolgáltató ága­zatban nem mondható rossz­nak. Ahol tudunk, igyek­szünk segíteni, ezért „cseré­be” azt kapjuk, hogy mi is számíthatunk rájuk. Például, van az üzem udvarán egy kis üzlet. Naponta friss tej ér­kezik a tejüzemből, s köz­vetlenül a kenyérgyárból kapjuk a friss kenyeret. Gyümölcs, zöldség, szalámi­féle is kapható, a kisebb be­vásárlásokat a háziasszonyok itt az­ üzem területén elvé­gezhetik. Vagy eg­y másik példa: az­ idén mintegy 16 000 forintot­­fordítottunk .jutalomüdülésekre. Többen töltötték a­­jutalomszabadság­­gal megtoldott pihenőidejü­ket külföldön: Csehszlovákiá­ban, a Szovjetunióban, Ju­goszláviában. — Milyen elképzeléseik vannak a jövőre nézve? — Nem nagy, megvalósít­ható terveink vannak. Nem­régiben­­ tettünk javaslatot a megyei tanácsnak, hogy sze­retnénk ah­ 40 csökkent munkaképességűt foglalkoz­t­atni. Részben játékárukat készítenének, részben egyéb könnyű munkát adnánk szá­mukra. Úgy hiszem, ennek nem lesz semmi akadálya, hiszen elég nagy gond a csökkent munkaképességű­ek megfelelő foglalkoztatása. Más téma, de ez is a jövő; most tárgyalunk az AFIT- tal, hogy elvállalnánk gép­kocsik típus- és garanciális javítását. S végül egy har­madik — kívülállónak je­lentéktelen, de nekünk fon­tos téma — már épül egy 400 négyzetméter alapterüle­tű raktárunk, ami légi prob­lémát old meg. Mint mond­tam, nem nagy tervek, de csak olyan fába vágjuk a fejszénket, amibe biztos nem törik bele, nem haladja meg erőnket, lehetőségeinket. Kiss Csaba Siofflbot 1970. sspwtcmbiH Tiltakozás Tiltakozásul Nixon eincl­ küszöbönálló olaszországi lá­togatása ellen, az Olasz Kommunista Párt felhívásá­ra kommunista és a Proletár Egység Olasz Szocialista Pártjához tartozó fiatalok plakátokat ragasztottak ki az olasz fővárosban. „Olaszor­szág nem lesz repülőtér a Közel-Kelet felé”, „Nixon, NATO, napalm — nem" — és hasonló jelszavak olvashatók a pla­kátokon. Nixon látogatása elleni til­takozásul a péntekre virradó éjszaka Rómában felgyújtot­tak 13 amerikai rendszámú gépkocsit — közölte a rend­őrség. A tűz az autók többsé­gében súlyos károkat okozott. Nixon Dél-Európában A jordániai polgár­­háb­orú kirobbanása némi­leg háttérbe szorította azt a hírt­, hogy Nixon elnök szep­tember végén és október ele­jén európai körutat tesz. A látogatás első állomása Ró­ma, utána Belgrád, majd Madrid következik. Hazaté­rőben pedig megáll London­ban és ellátogat Írországba is. Az­ amerikai elnök útja sok találgatásra adott alkal­mat a nyugati újságíróknak, de két dologban megegyez­tek a vélemények. Az egyik az, hogy Nixon a közel-kele­ti feszültség növekedésével egyidejűleg demonstrálni akarja: az Egyesült Államok nem szándékozik lemondani Földközi-tengeri katonai je­lenlétéről és politikai befo­lyásáról. A másik pedig bel­politikai szempont: a novem­ber­­1-i részleges kongresz­­sz­usi választások előestéjén szavazatokat akar szerezni a Köztársasági Pártnak. Az­ ú­jabb európai látogatás alkalmával Nixon már má­sodszor utazik Olaszországba, ahol tavaly február végén járt utoljára. Madridban is járt már, de akkor még Eisenhower mellett, mint al­­elnök tárgyalt a spanyol kor­mány tagjaival. Az útiterv érdekessége a jugoszláviai látogatás, amelyre Tito elnök meghívása nyomán kerül sor. De legalább annyira érdekes az is, hogy hova nem megy az Egyesült Államok elnöke. Ezúttal elkerüli Párizst, ahol tavaly — még De Gaulle tá­bornok elnöksége idején —, Roma után megfordult. A múlt év februárjában, illetve március első napjai­ban alkalmam volt közelről megfigyelni az­ amerikai el­nök római és párizsi tárgya­lásait , és azt, a rendkívüli rendőri készültséget, amely a látogatás velejárója volt. Minden jel arra mutat, hogy a római fogadtatás ezúttal sem lesz­ barátságosabb, mint másfél évvel ezelőtt. Az­ olasz, baloldal különböző pártjai és szervezetei — nemcsak a kommunisták — máris meg­kezdték a Nixon-ellenes tün­tetéseket. A legutóbbi jelen­tések szerint pedig még a kormányon belül is komoly nézeteltéréseik támadtak, mi­vel Francesco De Martina miniszterelnök-helyettes — tekintélyes szocialista vezető — ugyancsak az elnöki láto­gatás ellenzői közé tartozik. Nixon szempontjából még „veszélyesebbé” teszi a hely­zetet, hogy a három napra tervezett látogatás idején nemcsak a vezető olasz, poli­tikusokkal és VI. Pál pápával találkozik, hanem elutazik Nápolyba, a NATO dél-euró­pai főhadiszállására és a VI. flotta parancsnokságához, és ott­ tartja a Földközi-tengeri országokban akkreditált ame­rikai nagykövetek értekezle­tét. Nyilvánvaló, hogy Olaszország — a NATO dél­­európai „gyönge láncszeme” — rendkívüli fontosságú az Egyesült Államok szempont­jából Ezt a fontosságot mind hangsúlyosabbá teszi a közel-keleti helyzet romlása. Ezekben a napokban Moro olasz, külügyminiszter maga is tevékenyen részt vett a kö­zel-keleti válság rendezésére irányuló erőfeszítésekben: egyiptomi, marokkói, tuné­ziai, törökországi és iráni lá­togatása után Rómában tár­gyalt Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszterrel, aki elő­zőleg Madridban járt. Az olasz külpolitika a közel-ke­leti konfliktusban igyekszik egyenlő távolságot tartani a szembenálló felek között, te­hát megpróbál semleges ma­radni. Moro tanácskozásai bizonyára sok információt eredményeztek, és ezek az információk esetleg realis­tább, józanabb magatartásra bírhatják rá az amerikai dip­lomáciát. Stratégiai szempontból igen nagy fontossága van Spanyolországnak is, noha nem tagja a NATO-nak , bár az Egyesült Államok többször is megpróbálta rá­venni szövetségeseit, hogy tanúsítsanak barátságosabb magatartást Franco genera­lisszimusz rendszere iránt. A közel-keleti kérdésben pedig a spanyolok még egy­értelműbb politikát követ­nek, mit az, olaszok. Madrid nem tart fenn diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, ezzel szemben igyekszik barátsá­gosan, vagy legalább békésen együttélni a Földközi-tenger déli medencéjében lévő arab államokkal. A spanyolokat az­onban erősen aggasztja a szovjet hadiflotta földközi­tengeri jelenléte, ezért lehet­séges, hogy Nixon nagyobb megértésre és helyeslésre ta­lál Madridban, mint Rómá­ban. Érdekes, hogy az­ ame­rikai elnök látogatásáról már május végén hírek röppentek föl Washingtonban és Mad­ridban. Akkor úgy tudták, hogy a látogatásra már a nyáron sor kerül, de a hírt egyik fél sem erősítette meg. Párizsban viszont azt be­szélték, hogy Nixon csak szeptemberben megy Mad­ridba. A franciáknak lett igazuk. Ám ez, aligha csök­kenti amiatti sértődöttségü­ket, hogy az amerikai elnök ezúttal elkerüli Párizst, ahol a közel-keleti problémák rendezésének módjairól­ egé­szen más elképzelések van­nak, mint Washingtonban. Ami a belgrádi láto­gatást illeti, bizonyos, hogy annak elsődleges célja nem az amerikai—jugoszláv kap­csolatok fejlesztése. Sokkal inkább arról lehet­ szó, hogy Nixon részletes tájékoztatást vár Titótól, aki — mint az el nem kötelezettek csoport­jának egyik vezetője — ala­­posan ismeri az arab álla­mok nézeteit, és emellett szívélyes kapcsolatokat tart fönn az arab világ legtekin­télyesebb politikusával, Nasszer elnökkel. A római és belgrádi megbeszélések természetesen akkor lenné­nek hasznosak a világ szem­pontjából, ha az Egyesült Államok vezetői levonnák a helyes következtetéseket a haladó erők hangulatából, il­letve a közel-keleti háború fölúorulá­sának veszélye miatti amerikaellenességből. Az eddigi jelekből ítélve nem valószínű, hogy Rómában, Belgrádban és Madridban teljes helyeslésre talál az Izraelbe irányuló fegyver­­szállítások felújítása, és ál­talában az USA egyoldalú Izrael-barát politikája. Tódéra Frigyes

Next