Fejér Megyei Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-27 / 252. szám

------- 2----------- A szovjet kormány tiltakozása egy amerikai repülőgép behatolása miatt A szovjet kormány tilta­kozását jelentette be az Egyesült Államok kormá­nyánál amiatt, hogy októ­ber 21-én az amerikai légi­erők egy repülőgépe meg­sértette a Szovjetunió álla­mi határait. Egyidejűleg a szovjet kor­mány tiltakozást intézett a török kormányhoz és abban felhívja figyelmét arra a t­éyre, hogy a "Szovjetunió légiterét­ megsértő amerikai repülőgép Törökország terü­letéről indult el. Az Egyesült Államok légi­erőinek repülőgépe október 21-én megsértette a Szovjet­unió légiterét és leszállt a Leninakan (Örményország) város közelében lévő repülő­téren. A gépen Scherrer amerikai tábornok, McQuar­­rie amerikai tábornok, Rus­sell őrnagy, a repülőgép piló­tája és Deneli török ezredes volt. Az Egyesült Államok kor­mányához intézett tiltakozás­ban a szovjet kormány emlé­keztet arra, hogy csupán az utóbbi három év alatt több mint tíz esetben sértették meg törvénytelenül a Szov­jetunió légi határait. A szov­jet­ kormány hangsúlyozza: ,,a Szovjetunió , légiterének az amerikai repülőgépek ál­tal történő megsértése ko­rántsem a körülmények vé­letlen találkozásának a kö­vetkezménye, hanem annak az általános katonai aktivi­tásnak az eredménye, ame­lyet az Egyesül Államok ki­fejt a Szovjetunióval szom­szédos térségekben.” ••A szovjet kormány ismé­telten felhívta az Egyesült­­Államok­­kormányának fi­gyelmét erre a Szovjet­unióval szemben nyíltan ellenséges tevékenységre.­­Az amerikai katonai támasz­pontok fenntartása a Szov­jetunió körül komoly veszély forrása, és semmiképpen sem egyeztethető össze a szovjet —amerikai kapcsolatok meg­javítása mellett szóló nyilat­­­kozatokkal, amelyek ismé­telten elhangzanak az Egye­sült Államok vezetői részé­ről”. A szovjet kormány „el­várja, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya teljes ko­molysággal foglalkozik az adott nyilatkozatban kifejtett állásponttal és levonja a megfelelő következtetéseket”. A török kormányhoz inté­zett tiltakozás emlékeztet arra, hogy a török kormány az U–2-es amerikai kémre­­pülőgép ügye után kijelen­tette: ..Sohasem engedi meg szövetségesei, vagy más ha­talmak repülőgépeinek, hogy támaszpontjait és légiterét felhasználják olyan agresz­­szív célokra, amelyek kárt okozhatnak szomszédai bizton­ságának. „Az utóbbi incidens azonban azt mutatja, hogy a valóságban másképp áll a helyzet” — mutat rá a szov­jet kormány tiltakozásában. „Ezzel kapcsolatban feltét­lenül csodálkozást kelt Tö­rökország bizonyos köreinek arra való hivatkozása, hogy a török hatóságok — úgy­mond — nem felelnek a ha­társértő repülőgép akcióiért, mivel a repülőgép az ame­rikai légierőkhöz tartozik”. A szovjet kormány tilta­kozásában hangsúlyozza: az amerikai katonák részéről elkövetett provokációs cse­lekmények „rendkívül veszé­lyes következményekkel jár­hatnak és kárt okozhatnak országaink jószomszédi vi­szonyának”. A szovjet kor­mány elvárja, hogy a török kormány „megteszi a szük­séges intézkedéseket, hogy ilyenfajta határsértések ne fordulhassanak elő”. ti­ magyar lap Romániában „A Hét” címmel új magyar nyelvű hetilap jelent meg Romániában. A Contempo­­ranul testvérlapjának tekin­tett társadalmi, politikai, művelődési hetilap kiadója az állami művelődési és művészetügyi bizottság. A lap főszerkesztője Hu­szár Sándor,­­ főszerkesztő­, helyettese Földes László és Gálfalvi Zsolt. A bukaresti szerkesztőség munkatársait zömmel vidékről, főleg Ko­lozsvárról verbuválták. A 13 000 példányszámú lapot elsősorban a magyar nem­zetiségek lakta megyékben terjesztik. Gromiko Londonba érkezett Sugár András, az MTI londoni tudósítója jelenti: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hétfőn dél­után a brit kormány meg­hívására háromnapos hiva­talos látogatásra Londonba érkezett. A repülőtéren Sir Alec Douglas Home külügy­miniszter fogadta. Gromiko öt év óta először tesz hiva­talos látogatást Angliában, kedden két hosszabb meg­beszélést tart angol kollé­gájával, majd szerdán Heath miniszterelnökkel tárgyal. Kíséretében van Pjotr Abra­­szimov, a Szovjetunió berli­ni nagykövete, ami angol megfigyelők szerint arra utal, hogy Nyugat-Berlin kérdéscsoportja előkelő he­lyet foglal majd el a tárgya­lások napirendjén. A leg­főbb kérdés kétségkívül az európai biztonsági értekezlet problematikája lesz, angol részről pedig elsősorban a Szovjetunióba irányuló brit kivitel fokozását és az Euró­pai Közös Piaccal kapcsola­tos kérdéseket szeretnék megvitatni a szovjet diplo­mácia vezetőjével. Várható, hogy szóba kerülnek a kö­zel-keleti helyzettel kapcso­latos időszerű kérdések, s alighanem szó lesz az indo­kínai helyzetről, tekintettel arra, hogy Anglia és a Szov­jetunió volt az ezzel kap­csolatos genfi értekezlet két társelnöke. A látogatás alkalmat ad Gromikónak, a brit politika régi kitűnő ismerőjének ar­ra, hogy alaposan megismer­kedjék az új angol kormány tagjainak nézeteivel és gon­dolkodásmódjával. Heathék hatalomra jutásuk után közvetlenül, már júniusban elküldték a meghívást Moszkvába, s örömmel nyug­tázták, hogy meglehetősen közeli időpontot sikerült ki­tűzni a látogatásra. Gromiko külügyminiszter a londoni repülőtéren rövid nyilatkozatot tett. Kijelen­tette: reméli, hogy londoni tartózkodása alatt konstruk­tív eszmecserére kerül sor mind a fontosabb nemzet­közi kérdésekről, mind pedig az angol—szovjet kétoldalú kapcsolatokról. Sok olyan probléma van, amelyekben a Szovjetunió­nak, Nagy-Britanniának és más érdekelt államoknak együtt kell működniük a megegyezés eléréséért. Ezek között első helyen említhet­ném az európai biztonsággal kapcsolatos kérdéseket — hangoztatta a szovjet kül­ügyminiszter. Riad felszólalása az ENSZ-ben Hétfőn este az ENSZ-köz­­gyűlés ülésszaka megkezdte a közel-keleti helyzet vitáját. Mint ismeretes, a kérdés fel­vetése egyiptomi kezdeménye­zésre történt. A Közel-Kelet problémáját az 1967. évi rend­kívüli ülésszak óta a közgyű­lés teljes ülése nem tárgyalta azzal a hallgatólagos indokolás­sal, hogy az szerepel a Bizton­sági Taná­­s napirendjén. A közel-keleti vita első fel­szólalója az EAK külügymi­nisztere volt. Mahmud Riad hangsúlyozta: országának szilárd eltökéltsé­ge, hogy egy talpalatnyi terü­letet sem hagy a megszállók kezén. Mivel minden eddigi béke­­törekvés eredménytelen ma­radt, az egyiptomi kormány úgy határozott, hogy a kérdést ismét felveti a közgyűlés előtt. Izrael továbbra is ragaszko­dik expanziós politikájához, és ehhez továbbra is támogatást kap az Egyesült Államoktól. Tel Aviv a kiencven napos tűzszüneti megállapodás elfo­gadásának pillanatától kezdve a Jarring-misszió megtorpedó­zására törekedett, hogy állás­pontját igazolja, hazugságok­hoz folyamodott, azt állítva, hogy az EAK megsérti a meg­állapodásokat. Most pedig a Jarring­ vezette közvetett bé­­ketárgyalások felújításáért cserében cinikus módon azt követeli, hogy Egyiptom mondjon le légvédelmi eszkö­zeiről, hagyja nyitva az ország légterét az izraeli gépek szá­mára, hogy azok folytathassák az egyiptomi nép ellen inté­zett támadásaikat. Az EAK külügyminiszteré­nek felszólalása után a köz­gyűlés elnapolta közel-keleti vitáját. Mongol küldöttség a Szovjetunióban Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa hétfőn a Kreml­ben estebédet adott a mon­gol párt- és kormányküldött­ség tiszteletére, amely Ce­­denbalnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Minisztertanács elnökének vezetésével hétfőn érkezett Moszkvába. Koszigin szovjet kormány­fő elégedetten nyilatkozott a szovjet—mongol kapcsolatok fejlődéséről, megállapította, hogy a Szovjetunió és a Mon­gol Népköztársaság úgy véli, hogy Indokínában és a Kö­zel-Keleten a béke egyedüli útja ha az imperialisták le­mondanak agresszív törekvé­seikről. Cedenbal a töb­bi között a szocialista or­szágok egységének és össze­fogásának szükségességét hangsúlyozta, valamint azt, hogy milyen kimagasló jelen­tőségű az a segítség, amelyet a Szovjetunió nyújt Mongó­liának a szocialista társada­lom építésében. Olaszország 13 szakszervezetek egységéért A három nagy olasz szak­szervezeti szövetség — a CGIL, valamint a keresz­ténydemokrata CISL és a szociáldemokrata UIL — fő­tanácsa hétfőn délelőtt kezd­te meg együttes tanácskozá­sát a­­ firenzei kongresszusi palotában. A konferencia — amelynek jelentőségét az ad­ja meg, hogy a szakszervezeti egység 22 évvel ezelőtt tör­tént felbomlása óta először került rá sor — az olaszor­­szági szakszervezeti mozga­lom egységperspektívájáról tárgyal. A bevezető beszámolót Si­­moncini, az UIL titkára ol­vasta fel, majd megkezdődött a vita. A három szakszervezeti szövetség főtanácsa együttes ülésének előestéjén Rinaldo Scheda, a CGIL titkára nyi­latkozatot adott az Unitinak. A szakszervezeti egység meg­teremtése szempontjából po­zitív lépésnek nevezte a fi­renzei tanácskozást ■H I­S LAP Schneidert eltemették , Gyász Chilében t A chilei kormány vasár­nap délután háromnapos hi­­s­vatalos gyász­t rendelt el Re­­­­né Schneider tábornoknak, a­­ fegyveres erők tragikus kö­rülmények között elhunyt fő­­parancsnokának emlékére. A tábornok szélsőjobboldali merénylőcsoport áldozata lett. Salvador Allende, az újon­nan megválasztott elnök és Eduardo Frei, a távozó chilei államfő, valamint a kormány több tagja a nap folyamán felkereste a katonai kórhá­zat, ahol Schneider tábornok utolsó óráit élte, s lerótta kegyeletét a tábornok halálos ágyánál. Schneider­ táborno­kot hétfőn délután teljes ka­tonai pompával temették el. Hivatalos körökből szárma­zó értesülések szerint a ha­tóságok a csütörtökön elkö­vetett merénylet részvevői­nek többségét már kézieké­rt tették. A santiagói r­endőr­ség őrizetbe vette Raul Leon Cosmellit és apját, Atilio Cos­­melli volt rendőr-felügyelőt, akik részt vet­tek a merény­let megszervezésében és vég­rehajtásában. Más jelentések arról számolnak be, hogy az argentínai Mendoza tarto­mányban az Interpol körözé­se alapján letartóztattak egy chilei házaspárt, amelyik pénteken este saját magánre­­pü­lőgépen érkezett Chiléből. " Karl Schiller budapesti tárgyalásai Vasárnap este Budapestre érkezett dr. Karl Schiller, a Német Szövetségi Köztársa­ság gazdaságügyi minisztere, hogy viszonozza dr. Bíró Jó­zsef külkereskedelmi minisz­ternek ez év márciusában az NSZK-ban tett látogatását és aláírja a két ország öt évre szóló áaycsereforgalmi, gaz­dasági és műszaki együttmű­ködési megállapodását. Dr. Karl Schillert elkísérte ma­gyarországi útjára az NSZK gazdasági életének több ve­zető személyisége. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Vályi Péter pénzügyminiszter fogadta, aki dr. Bíró József megbete­­gedése miatt a tárgyalásokat vezeti. Hétfőn a pénzügyminiszté­riumban magyar E NSZK gaz­dasági tárgyalások kezdőd­tek, amelyeket Vályi Péter pénzügyminiszter és dr. Karl Schiller, a Német Szövetségi Köztársaság gazdaságügyi minisztere vezet. Vályi Péter hétfőn a Gel­­lért-sanyában ebédet adott dr. Karl Schiller tiszteletére. Az ebéden részt vettek a mi­niszter kíséretében Budapes­ten tartózkodó gazdasági sze­mélyiségek is. 1970. október 11. Forradalom a szabadságban A­llende győzött. Ha sem­­­mi baj nem történik, a következő hat évben szo­cialista elnöke és baloldali kormánya lesz Chilének. Az elnököt ugyan szombaton óriási többséggel választotta meg a szenátus és a képvise­lőház, mégis helyénvaló az óvatos fogalmazás. Ha sem­mi más nem történt volna, csak a hadseregfőparancsnok életét kioltó merénylet, akkor is fel kellene készülni bizo­nyos nemkívánatos eshetősé­gekre. A Schneider tábornok elleni orvtámadás két nap­pal a parlamenti szavazás előtt történt, és a merénylet végrehajtói bizonyosan a Né­pi Egység győzelmét akarták megakadályozni. Allendét mégis megválasztották, és rövidesen beiktatják hivata­lába. A nagy kérdés azonban to­vábbra is válasz nélkül ma­rad: sikerül-e a baloldali el­nöknek megvalósítania prog­ramját? Más szavakkal: be­lenyugszik-e a chilei, az ar­gentin és az észak-amerikai jobboldal a chilei fordulatba? A szeptember 4-i népszava­zás és az október 24-i parla­menti döntés ugyanis törté­nelmi esemény. Nemcsak visszamenőleg (mivel a ku­bai forradalom óta nem volt még példa a baloldal békés, alkotmányos hatalomátvéte­lére), hanem a jövőt tekintve is. Ha ugyanis Allende és leendő kormánya meg tudja valósítani programját, akkor az egész világnak bebizonyít­ja, hogy igenis lehetséges a szocializmusba való béke,s át­menet. L­atin-Amerikában eddig nem sok esély volt ilyen fordulatra, noha tud­tuk, hogy a chilei baloldal — ezen belül pedig a kommu­nista párt — a nem szoci­alista világban a legerőseb­bek közé tartozik. Tudták ezt a jobboldali körök is, ame­lyek a választás két szakasza között soha nem látott in­tenzitású kampányt indítot­tak a haladó erők ellen. A rémhírterjesztés és a rága­lomhadjárat részben eredmé­nyes volt. Az utóbbi hetek­ben erősen megcsappantak az ország devizatartalékai, so­kan menekítették külföldre — elsősorban a szomszédos Argentínába, továbbá az Egyesült Államokba, Iz­rael­­be(!) és Franciaországba —a pénzüket, értéktárgyaikat, és csökkent a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet is. A konzervatív körök pro­pagandaeszközei kommunista rendszerrel ijesztgették az embereket. Természetesen ez nem felel meg a valóságnak. Nemcsak azért, mert a Népi Egység képviselői és a ke­reszténydemokraták — a ha­talom jelenlegi birtokosai — megállapodtak az alkotmá­nyos szabadságjogok tiszte­letben tartásában, hanem azért is, mert Allende — és sok munkatársa — marxista, így hát tudja, hogy a szoci­alizmus és a kommunizmus nem törvényerejű rendelet kérdése. A szocializmust nem lehet egyik napról a másik­ra „elrendelni” vagy „ér­vénybe léptetni”. Allende, aki a nyár óta számos inter­jút adott chilei és külföldi újságíróknak, világosan meg­mondta, hogy elnöksége ide­jén a szocializmus felé veze­tő­­úton halad, de nem szán­dékozik teljesen megszüntet­ni a magántulajdont. A szo­cializmus chilei útját válasz­totta, és az nem lesz azonos egyetlen más országéval sem. A forradalom szóval na­­gyon sokan és sokszor visszaéltek már Latin-Ame­­rikában. A legcsúnyábban azok a szélsőjobboldali kato­natisztek, akik saját puccsu­­kat habozás nélkül nevezik forradalomnak még ma is, például Brazíliában. De for­radalmat emlegettek a chilei kereszténydemokraták is, amikor hat évvel ezelőtt — Eduardo Frei személyében — Chile és egész Latin-Ameri­­ka első kereszténydemokrata elnökét adták. Frei jelszava ez volt: „Forradalom a sza­badságban." Világosan arra utalt evvel, hogy az ő forra­dalma nem marxista alapon bontakozik ki. Most, hogy Allende kormányában szoci­alisták, kommunisták és bal­oldali katolikusok is lesznek, megvalósulhat a „forradalom a szabadságban”. Frei kor­mánya kétségtelenül sokat tett az elmaradottság és a szegénység csökkentésére, de politikájából elsikkadt a for­radalom, és a szabadság is inkább a tehetős rétegek, a polgárság szabadságát jelen­tette. A Népi Egység kormá­nya azt akarja, hogy igazi forradalom kezdődjék, és ne sikkadjon el a szabadság Sem. A programból ítélve bízhatunk abban, hogy a marxisták és haladó polgár­ság összefogásából békés for­radalom bontakozik majd ki. N n­em is ebben van a bi­zonytalansági tényező, hanem az Egyesült Államok és a legreakciósabb dél-ame­rikai rendszerek terveiben, várható reagálásában. Ha a latin-amerikai népek és a hazafias kormányok támo­gatják Allendét, akkor talán Washingtonban is belenyu­godnak majd a Népi Egység" győzelmébe, a kommunista és a szocialista miniszterek ha­talmába. És ha Chilében si­kerül a nagy kísérlet, akkor már ebben az évtizedben folytatása következhet i­s­a­­tin-Amerika más országaiban is. Todero Frigyes Salvador Allende és felesége, Hortensia Nixon és Ceausescu találkozója Nixon amerikai elnök hét­főn délelőtt ünnepélyes kül­sőségek közepette üdvözölte a Fehér Házban Nicolae Ceausescut, a Román Állam­tanács elnökét, aki egyna­pos hivatalos washingtoni látogatással fejez­i be az E­gyesült Államokban tett kéthetes nem hivatalos lá­togató körútját. Ceausescu részt vett és felszólalt az ENSZ jubileumi emlékülés­szakán is. A román államfő fogadá­sával Nixon elnök pontot tett 72 órás csúcsdiplomá­­ciai sorozatára, amellyel meg­szakította "a több mint 20 államra kiterjedő korteshad­járatát. A november 3-i részleges kongresszusi vá­lasztásokig hátralévő 7 na­pot Nixon a korteshadjárat keretében már maradékta­lanul a „szenátusi csatának” szenteli. A hét végi rövid „diplo­máciai kitérő” során Nixon elnök talákozott Szato japán kormányfővel, díszvacsorát adott az­ ENSZ emlékülés­szakán részt vett 31 állam- és kormányfő tiszteletére, majd vasárnap hét órán be­lül hat állam- és kormány­fővel folytatott megbeszélést.

Next