Fejér Megyei Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

HÍRLAP ált) világ­híradó flotifh Ceausescu New Yorkba utazott — Tito hazaérkezett nyugat-európai útjáról Kedd. Befejeződtek a szovjet—francia tárgyalások. Pom­pidou hazautazott — Diplomáciai kapcsolat Kína és Kanada között. ■Szerda: Ünnepi üléssorozat kezdődött az ENSZ-ben — Be­fejeződtek Prágában a csehszlovák—nyugatnémet tájé­kozódó megbeszélések. 'Csütörtök: Elnökválasztás az Egyesült Arab Köztársaságban — Szovjet béketerv a közel-keleti válság megoldására — Péter János felszólalása az ENSZ-ben. 'Péntek: Újabb összetűzések Jordániában — Tito fogadta McNamarát, a Világbank elnökét.­­Szombat: letette az esküt Anvar Sizadat, az IAK új énöke. A hét nemzetközi esemé­nyei sok színtéren játszódtak le. A megszokottakon — Vietnamon, a Közel-Keleten és Európa országain — kívül most New Yorkra is figyel a­­Világ. Az ENSZ közgyűlése jubileumi ülésszakot tart a világszervezet fenn­állásának 25. évfordulója al­kalmából, és a tíznapos ün­nepi tanácskozássorozaton több ország állam- vagy kor­mányfővel képviselteti ma­­ségét a külügyminiszter vé­­gát, míg a delegációk több­­­eit. Az eredeti tervek sze­rint ez a jubileumi ülésszak protokollárisan és politikai­lag egyaránt jelentősebb lett volna. Néhány héttel ezelőtt még sokkal több államfő és miniszterelnök jelenlétére számítottak. Időközben azon­ban az Egyesült Államokban — elsősorban belpolitikai megfontolásokból — erőtel­jes hidegháborús kampány kezdődött — amely elsősor­ban a Szovjetunió ellen irá­nyult —, és ez arra készte­tett sok államot, hogy terveit megváltoztatva alacsonyabb szintű küldöttséggel kép­viseltesse magát a New York-i üvegpalotában kezdő­dött üléseken. A szocialista országok többsége is külügyminiszterét küldte el az ENSZ-be. Ma­gyarország képviseletében Péter János van jelen. Kül­ügyminiszterünk abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a szocialista államok delegációvezetői közül első­nek szólalhatott fel az ünnepi ülésszakon. A New Yorkban levő magyar tudósítók jelen­tése szerint ENSZ-körökben élénk érdeklődést keltett Péter János beszéde. Termé­­ szetesen senki sem gondolja, hogy Magyarország szava, a magyar kormány, állás­pontja ugyanannyit nyom a latban, mint egy nagyhatalo­mé. Ám külügyminiszterünk bizonyos vonatkozásban a szocialista országok vélemé­nyét fejtette ki a világot fog­lalkoztató problémák kap­­csán. Ebből, a szempontból teljesen indokolt az érdek­lődés, mert Magyarország véleménye a lényeget tekint­ve azonos szövetségesei, így a Szovjetunió álláspontjá­val is. A magyar külügy­miniszter beszéde a tények elemzésén alapult, és egyál­talán nem tartalmazott sem­miféle olyan kitételt, amely egyébként érthető lenne az amerikai hangváltás követ­keztében. Péter János foglalkozott a legfontosabb nemzetközi kér­désekkel, és néhány fő prob­lémát illetően figyelemre ■méltó véleményt fejtett ki. Megállapította például, hogy a délkelet-ázsiai helyzet ren­dezésének kulcskérdése ma a dél-vietnami koalíciós kor­mány létrehozása. Ha ez megtörténik, akkor új fordu­latot vehetnek az események, és akkor lehet értelme egy új nemzetközi konferenciának. A Közel- Keletről szólva han­got adott annak a vélemé­nyének, hogy Izraelnek előbb el kell hagynia a megszállt területeket és csak azután áll elő az a helyzet, amelyben Izrael érdemleges tárgyaló­­partner lehet a rendezés kér­désében. A Közel-Kelet a héten is fontos események színhelye volt. Elsőnek kell említeni az egyiptomi elnökválasztást, amely az egyetlen jelölt, Anvar Szadat győzelmét hoz­ta. Az eredmény nem lebe­csülendő ennek ellenére sem, mert az arab világ ellenségei megpróbáltak olyan látszatot kelteni, hogy az EAK-ban Nasszer halála után nincs le­hetőség ugyanannak a politi­kának a folytatására. A 90 százalékot kitevő „igen’’ sza­vazatok nemcsak az Anvar Szadat személye iránti bizal­mat jelzik, hanem az egyip­tomi népnek azt az óhaját is, hogy az új elnök — és a kol­lektív vezetés többi részese — a nasszeri politikát hajtsa végre ezután is. Érveik a kívánságnak és­­ elkötelezettségnek a szelle­mében mondta el ENSZ-beli beszédét Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere is. Joggal állapította meg, hogy Izrael nem szállhatna szem­be a világ közvéleményével az Egyesült Államok támo­gatása nélkül, majd hangot adott annak a­ véleményé­nek, hogy Washington enge­dett a cionista nyomásnak, és maga vetett véget az ame­rikai kezdeményezésnek (ti. a Biztonsági Tanács 1967 no­vemberi határozatán alapuló Rogers-tervnek, amelynek el­fogadása nyomán 90 napos tűzszünetet léptettek életbe). Riad javaslata, hogy az ENSZ az ünnepi ülésszak befejeztével haladéktalanul tűzze napirendre a közel-ke­leti kérdést, egyetértésre ta­lál mindazok részéről, akik őszintén kívánják, hogy föl­dünknek ezen a részén végre tartósan rendezzék a problé­mákat, és az ott élő népek békében dolgozhassanak sa­ját felemelkedésükért — anélkül azonban, hogy má­sok biztonságát fenyegetnék. A szovjet diplomácia a nemzetközi enyhülés wa­shingtoni „befagyasztása” el­lenére tovább munkálkodik a békés egymás mellett élés szellemének megfelelő nem­zetközi kapcsolatok kialakí­tásán. Ennek legjelentősebb és leglátványosabb eredmé­nye a Moszkvában aláírt szovjet—francia jegyzőkönyv volt. A sze­rény és hivatalos ízű elneve­zés sokkal fontosabb ok­mányra vonatkozik, mintsem várhatnánk. Gyakorlatilag kétoldalú politikai szerződés ez. Lényegében a Szovjet­unió és Franciaország politi­kai együttműködésének me­chanizmusát foglalja rend­szerbe. A leglényegesebbnek az a pont látszik, amely elő­irányozza a két külügymi­niszter rendszeres — éven­ként legalább kétszeri — ta­lálkozóját, hogy megismer­jék és összehangolják az idő­szerű kérdésekkel kapcsola­tos szovjet, illetve francia álláspontot. Ez a megállapo­dás a de Gaulle elnöksége idején kezdődött együttmű­ködés folytatása és — mond­hatnánk — betetőzése, ami­nek jelentőségét nem csök­kenti, hanem inkább növeli a felek különböző társadalmi rendszere és más-más politi­kai-katonai szövetséghez tar­tozása. A jegyzőkönyvben foglalt intézkedések nem érintik a felek másokkal szemben, korábban vállalt kötelezettségeit és nem irá­nyulnak egyetlen más állam vagy csoport ellen sem. Cél­jukat úgy­ jelölhetnénk meg, ■hogy a Szovjetunió és Fran­ciaország e együtt akar mun­kálkodni az európai bizton­ságért és a világbékéért. (Gerő) Szadat elnök a­­ronzelem után, szülőfalujának mecset­jében mondja el a hagyományos mohamedán pénteki imát. (F. m. Hírlap — Telefoto) ■Vasőmop, 1970. október 7 Strauss választásokat akar Nyilatkozatok a bonni kormány helyzetéről •Szombaton mind Brandt kancellár, mind az ellenzék két vezetője, Bartel és Stra­uss nyilatkozott az NSZK belpolitikai helyzetéről. Brandt magabiztosan ítélte meg a kormánykoalíció hely­zetét. A két ellenzéki vezető támadta ugyan a kormányt, de szavaikból kitűnt, hogy­ az ellenzék jelenleg nem kíván­ja átvenni a kormányzást, Strauss új választásokban látja a kivezető utat. A Stutt­garter Zeitung szombati szá­mában megjelent interjúban ki ielejtette: nagyon tartóz­kodó álláspontot foglal el a kancellár elleni konstruktív bizalmatlansági indítvány felvetése ügyében. Finnek csak akkor lenne értelme, ha egy másik kancellárnak cse­lekvőképes többsége lenne — hangoztatta. Bartel, a CDU—CSU par­lamenti frakciójának elnöke egy kölni gyűlésen kijelentet­te: ha az ellenzék iránti bi­zalom tovább növekszik, adott időben azt mondaná barátainknak: az­ idő elérke­zett. A jelenlegi időszakban azonban az, unióban senki sem törekszik a hatalom át­vétel­ére. Brandt egy interjúban han­goztatta: a nagy­koalíció fel­élesztése nem kerülhet szóba." Ez nemcsak az adott szó megszegését jelentené a Sza­bad Demokrata Párttal szem­ben, hanem a CDU—CSU politikai irányvonala miatt is lehetetlen. A kancellár alá­húzta: az FDP át fogja vé­szelni jelenlegi kritikus hely­zetét, és a kormánykoalíció tartani fogja magát az 1973- as új választásokig. Éppen az­­ SPD-vel kötött szövetség fog­ja végeredményben megsegí­teni az FDP-t nehézségeinek leküzdésében. Rövidesen Prágába utaznak az NDK vezetői Berlinben nagyjelentőségű­nek tekintik az NDK párt- és kormányküldöttségének küszöbön álló csehszlovákiai látogatását. Az a m­aga­sszin­­tű delegáció, amely Walter Ulbricht vezetésével rövide­sen Csehszlovákiába utazik, a Varsói Szerződéshez és a KGST-hez tartozó két szo­cialista ország közvetlen po­litikai és gazdasági kapcso­latainak továbbfejlődését jelzi. A Német Demokratikus Köztársaságban nagyra érté­kelik a Csehszlovák Kom­munista Párt vezetésével megvalósított konszolidációt, s ebben — mint ezt külön­böző formában több ízben, kifejezésre is juttatták — személy szerint igen fontos szerepet tulajdonítanak Gus­tav Husáknak, a párt első titkárénak. A két ország külpolitiká­jának alapelvei teljes mér­tékben megegyeznek egy­mással. A Varsói Szerződés határozatainak megfelelően mindkét ország jelentős részt vállal az európai biztonság megteremtésére irányuló erőfeszítésekből. Állandóan erősödik a két ország gazdasági együttmű­ködése is. Az 1971—75 kö­zötti időszakra megkötött gazdasági egyezmények 21 milliárd márka értékű áru­­csereforg­almat irányoznak elő, ami 33 százalékos növe­kedést jelent Kolera-hiidi Törökországban Törökországban kolera-ria­dót rendeltek el a péntek esti hivatalos bejelentés után, amely szerint Istambulban kolera-esetek fordultak elő. A hivatalos jelentések szerint a járványnak eddig 25 halálos áldozata van­, a lapjelentések viszont 50 halottról számol­nak be. A török nagyvárosokban a lakosság tömegesen keresi fel az oltóhelyeket. A járvány központja láthatólag Istam­­bul körzetében és a Márvány­tenger északi partvidékén van. Gromiko és Rogers megbeszélése G­romiko szovjet külügy­miniszter, aki a szovjet kül­döttség élén részt vesz az ENSZ-közgyűlés 25. jubilá­ns ülésszakán, péntek este New Yorkban találkozott Rogers amerikai külügymi­niszterrel. Mint a TASZSZ jelenti, a nemzetközi kérdé­sek széles köréről cseréltek véleményt. Az AFP hozzáfűzi, hogy a négyórás találkozón a két külügyminiszter megvitatta a közel-keleti helyzetet, a nyugat-berlini kérdést, In­dokínai, a nukleáris fegyver­kezés korlátozását, valamint a tengerek mélyének békés célokra történő felhasználá­sát. ________ _ Erősíteni kell közös védelmi szervezetünket Czinege Lajos pohárköszöntője Czinege L­ajos vezérezredes, honvédelmi miniszter pénte­ken este a magdeburgi Inter­­nazional-szállóban vacsorát adott a Varsói Szerződés hadseregeinek „Fegyverba­­rátság” fedőnevű hadgyakor­lata alkalmából. Czinege Lajos pohárkö­szöntőjében elmondotta: a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek nagyszabású közös gyakorlata befejezésé­hez közeledik. A magyar ■néphadsereg katonái, pa­rancsnokai, a gyakorlaton részt vevő és az otthon ma­radt személyi állomány ré­szére egyaránt öröm és meg­tiszteltetés, hogy részt ve­hettünk közös szervezetünk ■hadseregeinek ezen a nagy erőpróbáján — hangoztatta. — Hadseregeinknek ez a nagyszabású közös akciója újból bebizonyította és egy­ben továbbfejlesztette a nemzeti hadseregek és egye­sített fegyveres erőink ma­gasfokú harckészültségét, együttműködését. A „Fegy­verbarátság” hadgyakorlat jól szolgálja népeink és had­seregeink szilárd elvi alapok­ra és céljaink azonosságára épülő, a proletár interna­cionalizmus eszméit tükröző barátságát és együttműkö­dését. — Közös védelmi szerveze­tünk szüntelen erősítését pa­­rancsolólag követeli, hogy a nemzetközi imperializmus — és annak legfőbb ereje, az amerikai imperializmus — szakadatlan politikai, diplo­máciai, gazdasági nyomással, fenyegetőzéssel, fegyverrel igyekszik fenntartani reak­ciós uralmát, meggátolni a társadalmi haladást szerte a világon. Európában szüntele­nül erősíti az agresszív cé­lokra létrehozott tömböt, a NATO-t, bátorítja a revansra spekuláló nyugatnémet mili­tarista erőket. Ilyen körül­mények között saját népeink érdekeinek, az európai kon­tinens biztonságának, a világ békéjének védelme kötelezi a Varsói Szerződésben tömö­rült országaink pártjait és kormányait, Hogy céltudatos és hathatós lépéseket tegye­nek közös védelmi szerveze­tünk erősítésére, egyesített fegyveres erőink felkészült­ségének növelésére. —■ Nagy örömünkre szol­gál,­ hogy a hét szocialista ország hadseregeinek köz­reműködésével folyó had­gyakorlat ismételten megmu­tatta: összefogott erőinkkel bármilyen ellenséggel szem­ben képesek vagyunk meg­védeni országainkat, né­peink szocialista vívmányait — hangoztatta Czinege Lajos.

Next