Fejér Megyei Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

Vasárnap* 1970. október 1.. Jó étvágyat, kedves vendég! BRunt­­­eesEtermvaré a stáner a vendéglátóipari vál­­latott egységeiben. Az termé­­szetesen nem jelenti azt, hogy más — étel-édesség, x­ írigy ital — nem szerepel a keresett k­ikikek listáján. Jó dolog az, hogy figyelemmel kísérik a keresletet, az igé­nyek változását. Igyekszenek speciális készítményekkel eleget tenni e kívánságok­nak. Mit mond e forgalomról az őszi-téli felkészülésről Takács Jenő, a vállalat igazgatója? — Az első félévben fél­­mil­lió forint forgalmat bonyolí­tottunk le. Ez valamennyi­vel alatta maradt tervünk­nek. Pedig szolgáltatásunk minősége, egységeink szín­vonala javult. Több millió forintot fordítottunk hálózat­fejlesztésre, korszerűsítésre. Sajnos az is tény, hogy az M 1 7-es út átadása után a megyeszékhely tranzitforgal­im­asö­ Meent. Próbálkoztunk idegenforgalom szervezéssel, de a várt eredményt nem hozta me­g. A Velencei-tó partján üze­melő tizenkét stabil egysé­günkben is érezhető a forga­lom eltolódása az északi ol­dalra. — Gyakran tették szóvá a Stop bisztró helyzetét. Milyen szerepet szánnak ennek a létesítménynek a jövőben? — Bizony, nagyon sokszor olvashattunk, hallgathattunk bíráló megjegyzéseket, észre­vételeket, örülünk, hogy másokat is foglalkoztat egy­ségünk sorsa, jövője. Közöl­hetem, hogy ebben az évben megkezdődik a Stop bisztró rekonstrukciója. Ennek során alkalmassá tesszük a környe­ző, régi és új lakótelepek igényeinek. A közétkeztetés megoldására melegkonyhás egységgé fejlesztjük. A 100 adagos konyha készítményeit fogyaszthatják előfizetők és biztosítunk étlap szerinti vá­lasztékot is. A helyi és át­menő forgalom rendeléseit egyaránt ki tudjuk elégíteni.. A Szabadság étterem (amely az utóbbi időben nem a leg­jobb hírnevű), felújítására 2 millió forintot fordítunk. M­it ígér még a negyedik ötéves terv? — Meg kell építeni köz­ponti raktárunkat. Ennek hiányát nap, mint nap érez­zük. A tervidőszak alatt el­készül majd a Strand bisztró, a Szeder lakótelepi étterem, a Vas utcai toronypresszó. Agárdon megnyitjuk az új Nádfedelest és Móron a Fe­kete Gyémántot. A fej­lesztéshez szükség van munkaerő utánpótlásra. Ennek érdekében évenként hatvan főt iskolázunk be, képeztetü­n­k szakm­unkát r­á. Ösztöndíjat adunk az arra érdemeseknek. — A diákétkeztetés meg­oldódott-e? — Már az elmúlt évben is sok, jelenleg pedig mintegy ezer tanuló veszi igénybe az előfizetéses, vagy étlap sze­­rinti étkeztetésünket. Ta­pasztalatunk azt mutatja, elégedettek az étellel, a szü­lők árainkkal is. A szülők gondjainak enyhítésére az iskolák vezetőinek tettünk ajánlatot­, előfizetéses tíz­­enasztartásra. Ez viszonylag új szolgáltatás lenne. Azok­ban a tanintézetekben, ahol még nincs büfénk, oda igyek­szünk eljutni ajánlatainkkal — Változtak-e az étel­­árak? — örülünk a növekvő étel­és cukrászáru forgalomnak. Kereskedelempolitikai törek­vésünk az árak, elsősorban az ételárak egyszinten tartá­sa. Ezt a vendégkör kialakí­tása érd­ekében is fontosnak tartjuk. Azonban mégis ér­kezett panasz árváltoztatás­ról. Az észrevétel jogosságát nem vitatjuk. Sajnos az új burgonya, gyökér, sárgarépa és más felhasználásra kerü­lő nyersanyagok előkalkulá­ciós ára alacsonyabb volt, mint a beszerzési ár. Ez mozgást, néhány filléres emelkedést vont maga után. Italféleségnél a jugoszláv palackozott sör vásárlása je­lentett nagyobb kiadást. Va­gyis az árukínálat és keres­let árakban is jelentkező ha­tását mi is megérezzük. Ugyanakkor biztosítani kell minden egységünkben az ol­csóbb ételek választékát is. A vállalat igazgatójának tájékoztatójából megtudtuk, hogy a téli szezonban külön­böző rendezvényekkel, műsoros estekkel, vacso­ra­versenyek készítmé­nyeivel várják a vendé­geket. A törzsközönség kedvében járnak, kívánságaikat figye­lemmel kísérik, igényeiket a legteljesebb mértékben igyek­szenek kielégíteni. Szeretnék, ha minden kedves vendég udvariassággal, gyors kiszol­gálással találkozna, kelleme­sen szórakozna, jó étvággyal fogyasztana a vendéglátó­ipari vállalat egységeiben. N. E. KISZ-élet Ez év őszén ütvén közep­es szakmunkásképző isko­lában új csoportosítás sze­rint alakultak meg a KISZ alapszervezetei. Vegyes élet­korú, vagy vertikális alap­szervezetek létesültek, szem­ben az osztályok szerinti, más néven horizontális szer­vezetekkel. Megyénkben két iskolában — Bicskén és a fehérvári Teleki Blanka Gimnázium­ban alakultak meg az új cso­portosítás szerint az alap­szervezetek. „Vajon hogy sikerült az átállás? Nem szokatlan-e, hogy egy osztály — nem alapszervezet? Mi a célja az újfajta csoportosításnak?” A Teleki Blanka Gimnázi­um első emeleti aulájában lábakon álló hatalmas fali­újságok, rajtuk rajzok, cik­kek, felhívások. „KISZ Hír­adó” fogad. Palotás Istvánná. KISZ tanácsadó tanár, Ilonka néni mosolyogva válaszol aggá­lyoskodó kérdéseimre. — Az átállás? Nem ment olyan nehezen, mint ahogyan képzeltük. Ezek a gyerekek rengeteg energiával dolgoz­nak és önként vállalnak a szükségesnél sokkal több fel­adatot. — Mi az új rendszer, az úgynevezett vertikális alap­szervezetek célja és lényege? — Az MSZMP Központi Bizottságának februári hatá­rozata kimondja, hogy a KISZ egész tevékenységében erősödnie kell kommunista jellegnek. A KISZ-tagokkal szemben növelnünk kell az erkölcsi, politikai követelmé­nyeket, ezzel együtt azonban fontos a tagok jogainak foko­zott tiszteletben tartása is. A vegyes életkorú alapszerve­zetek létrejötte a tanulók­nak nagyobb önállóságot biz­tosít, valamint megadja azt a lehetőséget, hogy maguk vá­lasszák meg alapszervezetü­ket, amelyben dolgozni kí­vánnak. Ebben a rendszerben érvényesül a nemzedékek egymásutánisága, az alap­szervezet nem szűnik meg három-négy év után.­­ Úgy tudom eddig 14 alapszervezetbe tartozott a 379 KISZ-tag. Most hány vertikális alapszervezet jött létre? — A KISZ-t­agság lét­számának megfelelően nyolc vegyes életkorú alapszerve­zetet hoztunk létre és 41 fő­vel előkészítő bizottságot ala­kítottunk ki. — Mi volt az előkészítő bi­zottságok szerepe? — A bizottságok egyrészt régi alapszervezetüket tájé­koztatták a kísérletről és fel­adatairól, majd programja­vaslatot állítottak össze és azt a KISZ Híradó tábláira függesztették ki. A tanulók aszerint jelentkezhettek a különböző alapszervezetek­­be, hogy milyen program ér­ és ambíció dekli őket. A programok összeállításához irányító szempontokat adtunk segít­ségül, ezekben megjelöltük az évi fő feladatokat. A fel­adatokat természetesen min­den bizottság saját elgondo­lása alapján építette be.­­ Nem fenyegetett az a veszély, hogy egyes alapszer­vezetekben „túlnépesedés”, máshol viszont „elnéptelene­dés” történik? — Nem. A legnagyobb alapszervezet 55-ös, míg a legkisebb 23-as létszámú. A nyolc alapszervezeten kívül 19 osztály-diák bizottságot is kialakítottunk, mivel tanin­tézetünkben 19 osztály van. Az osztály-diák bizottságok feladatai között szerepelnek az osztályközösség kialakí­tása, életének megszervezése, programjainak megvalósítá­sa. Ők rendezik a tanulmányi versenyeket is. Mint már említettem, diák­jaink nagy, ambícióval dol­goznak. Néhány hete iskola­rádió működik heti két al­kalommal. Ezen keresztül a X. kongresszus, a KISZ-élet híreit és nem utolsósorban a fiatalok által oly szeretett beat-zenét sugározzák. Ezt végeztük el eddig. De még valamit említenék: alig néhány nappal ezelőtt tör­tént meg az a felmérés, amelynek során kiderült, hogy milyen érdeklődési kö­rök megindítását igénylik a tanulók: úttörő ifjúvezetők klubja, országjáró diákok köre, diák klub, diák sport­kör. R­eméljük, a kezdeti ön­állóság és ambíció megma­rad, s így a szép, merész ter­vek a tanév során realizálód­nak — fejezte be a beszél­getést Palotás István­né. Móré Erzsébet Önállóság M­ILAP Az AKÖV válaszol Sértő ? A „Kocsit kaptunk" cím­mel, lapunk szeptember 25-i számában megjelent írá­sunkra válaszol a 14. sz. AKÖV igazgatója. „A cikk mind vállalatunkról, mind az érintett taxi gépkocsivezető­jéről valótlan tényeket állít, illetve a való tényeket hamis színben tünteti fel” — írja a többi között, és kéri a helyreigazítást. Ami a cikkből nem derült ki, a levélből viszont igen: a JA 39-50 forgalmi rend­számú taxi gépkocsi üzemel­tetésére a vállalat szerződést kötött a két gépkocsiveze­tővel. A szerződésben meg­egyeztek, hogy a bruttó be­vétel 52,8 százalékát a gép­kocsivezetők befizetik a vál­lalatnak, 47,2 százalék vi­szont a dolgozóknál marad. Ez utóbbi pénz egy része munkabér, egy részéből pe­dig kötelesek fedezni az üzemeltetés költségeit (üzem­­ anyag, kenőanyag, napi kar­ bantartás, garázsírozás). A vállalathoz kerülő hányadból fizeti az AKÖV a jármű ér­tékcsökkenési költségeit és sok más általános költséget. Nem igaz tehát, hogy a vál­lalat „csak úgy” zsebre vágja a bevétel nagyobbik részét. A szerződés kétoldalú. A taxi rendeltetés szerinti üzemben tartásáért, üzem­biztonságáért, tisztaságáért elsődlegesen a gépkocsiveze­tők felelősek. Az ő hibájuk, ha a „közös lónak túrós a háta” alapon elhanyagolják a járművet A teljes igazság kedvéért szerkesztőségünk kötelessé­gének tartja mindezt közöl­ni, helyt adva a vállalat ké­résének. Az igazgató egy má­sik észrevételével azonban vitatkoznunk kell... — A cikkben megjelent ,,kosz-doboz” kitétel mind vál­lalatunkat, mind érintett gép­kocsivezetőinket mélyen sér­ti... ez a rágalmazó kifejezés teljesen alaptalan — mondja a levél. Kár lenne azon vitat­kozni, hogy a fogalmazás le­hetett volna „finomabb”, munkatársunk körülírhatta volna mit tapasztalt — de a tény a fontos. Mégpedig az, hogy az említett taxi minő­síthetetlenül piszk­os volt, rendetlen, kárpitja szakado­­zott... És ezen a tényen sem­mit sem változtat, hogy a levél megjegyzi: „köztudott ugyanis vállalatunk azon igyekezete és erőfeszítése, hogy az utazóközönség ér­dekeit a legmesszebbmenőkig figyelembe vegye". Az sem, hogy „a taxi gépkocsik fel­újítása és cseréje a tröszt ál­tal végzett központi keretel­osztás függvénye". Talán általánosításra ad­hatott okot, hogy a cikkben nem írtuk meg a taxi rend­számát. Az azonban túlzás, hogy az egész vállalatot „mélyen sérti” ha egy kocsi­járól megírjuk, hogy nagyon is kifogásolható állapotban van. És az említett cikkben főleg erről volt szó! Az AKÖV dolgozói és ve­zetői is valóban jogosan el­várhatják, hogy — idézünk a levélből — „a cikkek írói a valóságnak megfelelő tá­jékozódást szerezzenek". Eb­ben az esetben a tájékozódás nagyon is valóságos volt -5 — Kopottas külsejű, vedlett­falú épület. Kevés ilyen van már az Agárdi Állami Gaz­daság kerületeiben, de Zi­chy­ben akad még. Ezeket azonban elhagyják lakói. A Réger család már búcsút is intett az egészségtelen ott­honnak, elköltözött Tükrös­be, két szoba összkomfortba. — Már a mi lakásunk is készül. A gazdaságtól kap­juk. Jó lesz a felújított ott­hon — mondja az ósdi ház előtt Hüvely Lászlóné. Biztosra veheti a kiköltö­zést, mert a szakemberek nagy buzgalommal dolgoz­nak, korszerűsítik a régi ott­honokat. Újjávarázsolt, mai igényeknek megfelelő hajlék­ra cserélik fel rövidesen a földes szobát, a betonos konyhát Hüvelyek és mások. A gazdaság négy többlaká­sos házat javított, illetve újít fel. Egymillió forintba kerül ez a gondoskodás, amelynek nyomán elfogadható körül­mények közé kerülnek a csa­ládok, a gazdaság dolgozói. A régi épületek eltüntetésé­vel bővül a parkosítási lehetőség, lehet gazdagí­tani a játszóteret. De a lebontás nemcsak területet­­ szabadít fel, hanem anyagot is ad a kislakás-építkezők­nek. Évről évre többen vál­lalkoznak saját otthon léte­sítésére. — Amikor mi nekibátor­kodtunk, akkor még első fecskének tűnt a kislakás­építkezés. Nem volt intéz­ményesen rendszeresített gazdasági kölcsön. Az OTP adta lehetőséget és a bontási kedvezményt vettük igény­be. Ferenc tanyán szedtünk szét egy házat. Azóta ez a külterület már lakott hely­ként nincs gazdaságunk tér­képén — emlékezik a közel­múltra Teker József raktá­ros, aki egyben a szakszer­vezeti bizottság titkára. Az ő otthona már a régi Zichyújfaluban van. Olyan, mint Ambrus Istváné, akivel együtt bontották a régi épü­letet. Igaz, azt is megtudtam, hogy Teker Józsefeknél köz­ponti fűtés van. A kis kazán sem egyedülálló az új utca­sor otthonaiban és ma­jdnem­ mindenütt gázpalack köny­­nyíti a házimunkát. — Nagyon jól érezzük ma­gunkat új házunkban. Igaz a 100 ezer forint nem igen takarta be a költségeket, de most már a számolgatáson túl vagyunk. Berendeztük szépen a lakást. Az ember a jobbat, a kulturáltabbat ha­mar megszereti — mondja a családi ház tulajdonosok büszkeségével Bolla Jánosné. Szomszédságukban az Ál­­lami-di­jas traktoros, Nagy József és családja lakik. Mint állami gazdasági dolgozó kapott a Z­enkei utcában ház­helyet Dezső Lajos, Füzesi Sándor, Mocsári Jónás, Vízi György és a többi. Hajdú Sándor, Winklár Ferenc és mások ezután cserélik fel egészségtelen lakásukat újra. Van, aki Agárdon építkezik, más Pusztaszabolcson telep­szik le, de jobbára itt marad­nak Zichyújfaluban. — Dolgozóink közül mint­egy huszonöten építettek. Mindenki megkapta a segít­séget, a kedvezményes hitelt. Ezt kiegészítettük bontási anyaggal, szállítóeszközzel. De nemcsak a kislakás-épít­kezéshez járulunk hozzá, ha­nem a községfejlesztéshez is. Most állítjuk fel a hidrogló­­buszt. Egy éven belül lesz jó ivóvizünk. Építettünk az új lakótelepen kövesutat, az ut­cák egyik oldalán van járda. Közös beruházásnak tekint­hető a nemrégiben avatott úttörőház — sorolja az ösz­­szehangolt munka eredmé­nyét Szalontay Jenő kerület­­vezető. A gazdaság dolgozói há­romezer társadalmi munka­órával járultak az úttörő­foglalkozások tárgyi feltéte­leinek megteremtéséhez. Mert az is községpolitika, ha helyiség van korrepetálásra, gyakorlati foglalkozásokra, őrsi összejövetelekre. Hogy a kerületvezető Gruiz Károly iskolaigazgatóval (mindket­ten tanácstagok) hányszor konzultált, nem lehet tudni. De az eremény már látható. Majdicz Rozália, Debreczeni József, Szalánt­ai Zsuzsa és a többi pajtás a megmondható­ja, mennyi örömöt szerez a korszerű úttörőotthon. Jó példája ez a fizikai munká­sok gyermekei segítésének. Most azon morfondíroznak, miképpen lehetne többszin­tes szövetkezeti lakásokat építeni. Bizonyára megtalál­ják ennek is a módját, mert meg akarják találni. Közben, mint Nagy Józsefné említet­te, óvodára is szükség lenne. S ha nem azonnal, de a kö­zeljövőben ehhez is segítsé­get ad a gazdaság. Mert vég­ső soron a családok jólétét növeli, ha az asszony is rend­szeres munkára vállalkozik. Ha a gyerekeket biztonság­ban tudják, ennek nem lesz akadálya. Németh Erzsébet Búcsúznak a régitől Új házak a tanyasoron

Next