Fejér Megyei Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
Nemzetközi kongresszus Bm/apesten Az ex librist, a könyv tulajdonosának nevét, megörökítő kisgrafikát már a könyvnyomtatás feltalálása utáni közvetlen időkből ismerjük, gyűjteni azonban tulajdonképpen csak a múlt század végén kezdték rendszeresen. Az ex librisek és gyűjtői száma állandóan nőtt, de a különböző országok gyűjtői és művészei közt csak ritkán került sor személyes találkozásokra. Az elszigeteltségen segített, az ex libris gyűjtők kongresszusainak a rendszeresítése. A kongresszus megrendezésének gondolatát Dr. Gianni Mantero olasz építész,a világ legnagyobb mai ex libris gyűjtője vetette fel. Javaslata kedvező visszhangra talált. Legelőször az osztrák gyűjtők jelentkeztek, s ők dolgozták ki Manieroval együtt a rendezvény programját. Az 1953-ban, Kufsteinben megrendezett I. Nemzetközi Ex Libris Kongresszuson hét országból sík gyűjtő és művész vett részt. Szocialista ország első ízben 1961-ben kapott megbízást a — VII. — kongresszus megrendezésére Ennek Lipcse, a német könyvművészet egyik centruma adott otthont, ahol már a magyar gyűők is képviseltették magukat. A X., krakkói találkozón határozták el, hogy azontúl kétévenként rendeznek kongresszust, felváltva a szocialista és kapitalista országokban. 1966-ban, Hamburgban a magyarok grafikai mappája — akárcsak Krakkóban — osztatlan elismerést aratott. A következő rendezvény színhelye szocialista ország lett volna, a világ nagy gyűjtői azonban úgy döntöttek, hogy a kongresszust, Dr. Gianni Mantero előrehaladott korára való tekintettel lakóhelyén, Comoban rendezik meg. Ez volt mind ez ideig a legsikeresebb: 17 országból "60 művész és gyűjtő sereglett össze, közöttük 12 magyar. Ekkor bíztak meg bennünket, a következő, XIII. kongresszus megrendezésével, amelyre november 5—8. között kerül sor. Előkészítése nagy feladatot rótt a Kisgrafika Barátok Körére, amelynek tagjai a Művelődésügyi Minisztérium, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, a Kultúrkapcsolatok Intézete, s egyéb szervek hathatós anyagi és erkölcsi támogatásban részesítette. Az egyesület három nemzetközi ex libris pályázatot hirdetett Bartók Béla, Budapest és szőlős-boros témakörből. A rendezvények közül kiválik a Nemzetközi ex libris kiállítás az Ernst Múzeumban és régi magyar ex librisek bemutatóján a Nemzeti Múzeumban. Két kiadvány (Magyar grafikai mappa 37 művész metszeteivel és egy nemzetközi többnyelvű ex libris évkönyv) teszi majd emlékezetessé a budapesti kongreszszust. Galambos Ferenc Jozef Szuszkewicz lengyel művész fametszetű ex librise. TERMELŐ ANALFABÉTÁK AZON a minisztériumi sajtótájékoztatón, ahol a mezőgazdasági szakemberképzés jelenéről és ötéves programjáról volt szó, dr. Szűcs Kálmán, MÉM szakoktatási főosztályvezető elmondotta, hogy mind tovább szélesedik és tartalmában gazdagodik hazánkban a szakoktatás. A mezőgazdasági termelésben élenjáró szocialista és tőkés országok ilyen természetű intézményeinek figyelme is felénk irányul. A következő öt évben azzal együtt, hogy meszszemenően támaszkodunk a szakmai képzés külföldi tapasztalataira, elsősorban a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia és az NDK eredményeire, a francia, az angol és a holland tapasztalatokra. élelmiszeripari felsőfokú intézményeinkben csaknem 300 külföldi tanul, köztük tanzániaiak is. Ez utóbbiak a székesfehérvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban. Egyértelmű és következetes a világ mezőgazdaságának igénye a tudományok megismerésében, alkalmazásában. A korszerű termelés célja a hozamok növelése, a népélelmezés szintjének növelése, a kémia, a biológia, a technika eredményeivel. De ha azt hisszük, hogy e téren minden görbe egyenes — hangoztatta a szakminisztérium főosztályvezetője — a világ mezőgazdaságában, akkor durva tévedésbe, következtetésbe jutunk. Az ami a magyar agrárképzésben van és időszerű program, valamint jellemző a szocialista világrészre és még néhány a világpiacon jegyzett, nyugati országra e vonatkozásban, enyhén szólva is kezdetnek tekinthető. A világ mezőgazdasága termelőerőinek, bizonyos előmunkaerőnek 50 százaléka analfabéta. Az első hallásra is döbbenetes arány ez, meg akkor is, ha tények, meg cáfolhatatlan bizonyítékok erejével tudjuk, hogy földrészeken — a tőkés kizsákmányolás és visszaszorított, lefékezett társadalmi állapotok folytán — elképesztően primitív eszközökkel és képességekkel termelnek. Sok millió földművese a sárgolyónak örökös félelemben és rettegésben. Reménytelenségben, mert analfabéta ereje elegendő ahhoz, hogy ura parancsoló,ja mindig és mindenkor terített bőségasztalhoz ülhessen, hogy megegye, befalja az analfabéták kenyerét.. De termelnek, mert sajátjukból lopva mégis fenntarthatja magát ott, ahol lehet. De közülük naponta éhenhalnak, és senki nem gondol továbbképzésükre. A FAO adatainak eiitálása nélkül, földrészeken még tart az éhség korszaka! A civilizált világ, a tudatos ember sok évtizedes erőfeszítése kellene csupán hozzá, és kedvezően enyhíthetnénk a népélelmezés helyzetén. Mi hosszú karajt akarunk és csinálunk, mi szellemes termelőeszközöket, biológiai és kémiai eredményeket hasznosítunk, hogy így is adjunk, nyújtsunk valamit a nagyvilágnak. Nálunk — ha még nem is mindegy szálig és mindenütt — szakmunkássá növekedik az állami gazdasági dolgozó és a téesz-tag, agkárértelmiségünk van és lesz még ennél is jobb, mert jótékonyan hatnak a dialektika törvényszerűségei. De ugyebár nem számít mindez ott semmit, ahol kielégít és megfelel az 50 százalék termelőereje. Afrikában, Dél-Amerikában, Indiában és másutt is elkezdődött azonban valami, mert a tudományos és technikai forradalomnak nincsenek gátjai. Peresztegi T. Ferenc nte. mni után Dosztojevszkij boltozlat Beszélgetés Szergej Bondarcsukkal Szergej Bondarcsuk, a kivirt sztartis és mestert rendező öetven éves. Ez alkalomból felkereste a „Nedelja” című hetilap munkatársa és elbeszélgetett vele. A művészt éppen munka közben találta a „MOSZFN.JVT” stúdióban, ahol Andrej Koncvalovszkij új filmjében, a „Ványa bácsi”-ban alakítja Asztrov doktort. — KEDVES. SZERGEJ KONDAROSTIK, látom igen fáradt. Éppen ezért a beszélgetésünket kezdjük talán néhány személyes, de nem szakmai kérdéssel. Az év melyik szakát kedveli legjobban? — A/, őszt, ősszel mindig jól érzem magamat, lelkileg is, testileg is. Az ősz az el- / nyílás ideje a természetben, számomra mégsem lehangoló. A levegője — csodálatos! Áttét,sző, fényes. S talán azért is szeretem jobban, mint a lobbi évszakot, mert ősszel születtem. — A napnak melyik szakában tud leginkább dolgozni? — Sajnos, éjjel. A mi szakmánkban nagyon fontos az elmélyülés. • S erre akkor van a legjobb alkalom, mikor az ember egyedül van önmagával. — Tudom, szereti a festészetet és a zenét. Ki a kedvenc festője és zeneszerzője? — Kockázatos dolog egykét nevet, felsorolni. Mégis, akik legközelebb állnak hozzám: Repin és Szurikov — a festészetben, Csajkovszkij és Beethoven a zenében. — És írója? — Tolsztoj és Dosztojevszkij. Irodalmunk két óriása. — Mondja, mikor történt, az első találkozása Tolsztojjal? — Ilyen első találkozás volt egy jópár. A „Háború és béke” elkészítése előtt főleg olvasóként. Különböző életkorban, különböző indítékai vannak a közeledésnek. Ifjúkoromban főleg a fehér egyenruhás, jóképű Andrej herceg sorsa izgatott. Negyvenen túl többékevésbé a szerző filozófiai állásfoglalása, a népi háború ábrázolása és sok egyéb hasonló dolog ragadott meg. Én azt hiszem, hogy a teljes szellemi életet a negyvenedik éve után kezdi el élni az ember. Ez az a határ, amelyen túl elhagyja a hamis értékeket. Ez az én álláspontom. — Gondol-e arra, hogy is mét visszatérjen Tolsztojhoz? — Őszintén szólva, sokszor gondolok erre. Nem hagy nyugton Tolsztoj két alkotása, az „Iván Iljics halála” és „A lenvászonmérő”. De azt hiszem, ezeknek a megfilmesítése egyszerűen lehetetlen. Különben, mi gyakran ábrándozunk a lehetetlenről. — És Dosztojevszkij? Vele is keresi a találkozást? — Régi álmom, hogy filmet készítsek a „Feljegyzések a holtak házából” című művéből. És külön egy filmet az íróról. Aztán egy újabb ábránd a „Legenda a Nagy Inkvizitorról.” Ha elkészíthetném! — KIT TART MESTERÉNEK, tanítójának? — Szergej Geraszimovot. Az ő műhelyében tanultam. És még Alekszej Makszimovot. ő oktatott bennünket a színész akadémián a háborúig. Nagyon nagy színész volt. Meg kell említenem Igor Szavcsenkot is, az ő révén jutottam el a rendezőségig. — Apropó, ön színész is, rendező is. Hogyan fér meg az ön lelkében ez a két ember? Zavarja-e Önt ez a kettősség? — Erre csak kitérő választ adhatok. Tulajdonképpen, a felesleges önkontroll nagyon megköti a színészt, az élmények iskolájának művészét. De én azt gondolom, hogy a rendezőnek — mit, ahogy mondani szokás — feltétlenül bele kell tudnia bújni a színész bőrébe. Nálunk gyakran zavart okoz, ha valaki színész volt , és rendező lett. De arról megfeledkeznek, hogy Sztanyiszlavszkij is színész volt, sőt Vahtangov, Mejerhold és Chaplin is... — Mondja, a következő film művészi elképzelése egybeesik önnel a munka végső eredményével? — Azt mondhatom, hogy a film háromszor születik Egyszer a forgatókönyvíró asztalán, másodszor, amikor folynak a felvételek, harmadszor pedig a montázsok idején. A film — kollektív művészet. Ez bizonyára jó is, rossz is. Igaz, nekem néha sikerül érvényesítenem az akaratomat, de mégsem olyan gyakran, mint szerettem volna. — Munkái közül melyik tetszik önnek legjobban? — Az, amelyiket még nem készítettem el. — Mit tudna mondani legutóbbi filmjéről, a „Waterloo”-ról? — Jóformán semmit. Túl közel van még az egész. Egyedül talán azt, hogy ez bizonyos mértékben a „Háború és béke” folytatása. Természetesen a forgatókönyv alapja nem a nagy tolsztoji mű volt. Még egyszer vissza akarok térni ehhez a korszakhoz. Egy dekabristákról szóló filmre gondolok. Jön, bizonyára felhasználja Tolsztoj befejezetlen regényének fejezeteit? — Igen. Azon kívül, egy másik filmet is tervezek, melynek főhőse John Reed lenne. — Melyik lesz előbb? A ..Dekabristák” vagy a „John Reed”? — „A sztyepp”, Csehov műve alapján. Gyermekkoromat Tagjanrogban töltöttem. A sztyepp, Jegoruska ... mind nagyon közel állnak hozzám. — Az utóbbi időben gyakran fordul a klasszikus irodalom alkotásaihoz. Van ebben valami törvényszerűség? — Én nem így tenném fel a kérdést. Számomra vagy az igazi irodalom létezik vag- semmilyen. Lehetőleg igyekszem kapcsolatot teremteni az irodalommal. Nemcsak a XIX. századival. Számomra Fagyejev „Ifjú Gárdája” — szintén klaszszikus mű. — VÉLEMÉNYE SZERINT milyen minőségi tényezőknek kell jellemezni feltét lenül a modem filmrende« zőt? A tehetségen kívül. — Határozott világnézet. Világos gondolatvezetés. Igazságszeretet. (D. Kazutyin interjúja alapján fordította: Kovács Sándor) Megy és punktum ! — N AN AN A! Te nem ismered az én főnökömet. Az nem bírja, hogy valaki másnak is legyen jó ötlete, javaslata, meglátása. Ha előhozakodtunk valamivel hajdanán, összeráncolta a homlokát és már vágta is ki: Nem jó. Marhaság! Emiatt aztán pontosan az ellenkezőjét javasoltuk annak, ami ésszerű lenne. Például nagyon az utunkban állt már egy régi, használaton kívüli rozoga épület. Javasoltuk tehát, hogy húzzunk reá emeletet. Egyből kirúgott bennünket és másnap lebontatta. EZZEL BE IS FEJEZTÜK a beszélgetést, mert elhívták valahova. Ettől kezdve folyton azon kaptam magam, hogy a főnök vezetési stílusát elemezgetem. Rájöttem valamire, és ki is fejtettem nézeteimet Robogácsnak,amikor ismét, nála volt dolgom: — Tehát nem bírja, hogy másnak is legyen valaféle ötlete? — Stimmi! — Emiatt aztán kénytelenek vagytok az ésszerűnek az ellenkezőjét javasolni. — Stimmt! — Csupa hajmeresztő badarságot, mint például az emeletráépítés. — Stimmt! — És csodálkoztok azon, hogy ilyen félnótásnak tart mindnyájatokat? — Ez már nem stimmt! Ezen mi egyáltalán nem csodálkozunk és nem is sértődünk meg. Nekünk ez így nagyon jó, mert így biztosan az történik, amit mi akarunk.. Nincs vita. Most azonban kapaszkodj meg! Én például holnap felruccanok Pestre Macához. Igen, Marához az én kis Cicababámhoz. Képzeld, munkaidőben, órabérben fogok vele enyelegni, ráadásul a főnök fog odaküldeni. Mit? Küldeni? Egyenesen el fog zavarni Pestre. Ehhez mit szólsz? NEM TUDTAM SZÓLNI semmit, mert Robogácsot újfent elhívták. Alig tette ki a lábát, a török lépett be homlokráncoltan, kezében egy papírlapot lobogtatva: — Robogács? — Ebben a pillanatban ment ki. — Szerencséje! Képzeld, a pimasz egyszerűen rámtelefonált egy félórával ezelőtt, éppen értekeztem. Hogy ő nem megy holnap Pestre, mert nincs kedve. Hallottál te már ilyent? Nézd, nekem fogalmam sincs arról, hogy miért kell neki Pestre mennie, de ezek után nem is érdekel. Megy és megy, punktum! Megmondhatod neki. Itt a kirendelése. EZZEL LECSAPTA a papírt Robogács asztalára és emeltjével kivonult mint olyan, akinek szüntelenül réven kell lennie, szigorúnak kell lennie, mert csupa gügye naplovával van körülvéve. Az ajtóból azonban visszafordult egy leereszkedő kézfogásra, amit majdnem elfelejtett. — nagy jó — ~ HÍRLAP Jerzy Jasinski: Érelmeszesedés — Kérem a következőt! A páciens átlépte a rendelő küszöbét és tétován megállt az ajtóban. — Jöjjön be. Mondja el, mi a panasza? — Mindjárt, mindjárt, csak előveszem a jegyzeteimet ... A páciens lázasan kutatott a zsebeiben. — Milyen jegyzetek? — kérdezte az orvos. — No ... ezek ... afféle följegyzések... Aha! Megvan! Nekem ugyanis krónikusan kihagy az emlékezetem. — Kihagy az emlékezete? — az orvos figyelmesen nézte a beteget — És miben nyilvánul ez meg? — Nagyon egyszerű. Mindent elfelejtek. Neveket, telefonszámokat, különféle tényeket és eseményeket, egyszóval, mindent! — És megpróbálja följegyezni őket? — Igen! De ez is bajos. Amíg eszembe jut, hogy hová tettem a tollamat, már nem tudom, mit akartam leírni ... Van már vagy száz jegyzettömböm, ha nem több ! — Értem. És hogy állnak a dolgok otthon? — Hol? — Otthon, maguknál. Bizonyára nős ember, nemde? — Ajajj! — sóhajtott a páciens — otthon még rosszabb a helyzet. Nem emlékszem az esküvőnk évfordulójára, a feleségem névnapjára, elfelejtem kifizetni a lakbért, a feleségem veszi fel a fizetésemet ... — Nagyon megértem önt. Mindez komolyan zavarhatja a munkában. — Szó sincs róla! — ellenkezett, a páciens.— De hiszen maga mondta, hogy mindent elfelejt. — Na és, mi van abból. — Bocsásson meg, hol dolgozik Ön? — Én? — Igen, igen... maga! — Egy pillanat, mindjárt megnézem a jegyzeti füzetemben... Megvan! A kereskedelmi osztályon . .. — És mivel foglalkozik ott? — Én válaszolok a vásárlók panaszaira! (Ford. K. S.) is Vasárnap, 1970. október 18.