Fejér Megyei Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

Látogatás a világ ötödik nyomdaipari múzeumában a gyomai Kner Nyomda Múzeumban Az­ országjáró újság­író alföldi útja során immár nem mulaszthatja el megte­kinteni a világ ötödik nyom­daipari múzeumát, a gyomai Kner Nyomda Múzeumot. Az új múzeumot néhány hét­tel ezelőtt avatták fel ünne­pélyesen. S ha ez a múzeum méreteiben és kiállítási anya­gában természetesen nem is hasonlítható össze a lipcsei Gutenberg Ház nyomdaipari múzeumával, mégis figyelem­re méltó művelődés­történeti intézmény, mert a magyar­­országi nyomdászat történe­tében, a modern tipográfia kialakításában olyan nagy szerepet betöltött Kner-csa­­lád munkásságának bemuta­tásával szinte az egész ma­gyar nyomdászat fejlődéséről ad képet. A kiállítás legrégibb doku­mentuma Kner Sámuel ván­dor-könyvkötő 1857-ből szár­mazó iparengedélye. A Kner­­familia ősei ugyanis mindig könyvekkel foglalkoztak, vándorló könyvkötők, könyv­árusok voltak. Amikor az 1848—49-es szabadságharc leverése után a Bach-korszak útlevélrendelete megfosztotta őket mozgási szabadságuk­tól, Kner Sámuel, a család gyomai ágának őse itt tele­pedett le. Kner Sámuel 1860- ban Gyomán született fia, Kner Izidor alapította meg a nyomdászdinasztiát, 1882-ben megnyitván a gyomai Kner­­nyomdát. önéletleírásában, a ..Félévszázad mesgyéjén" cí­mű könyvében ezt írta: „Pár esztendőn át egymagam vé­geztem szedést, nyomást és minden más munkát, hogy kellő mesterré képezzem ki magamat”. Ennek a sokirá­nyú tanulásnak, de kitűnő üzleti érzékének is köszönhet­te, hogy rövidesen felülmúlta vidéki nyomdásztársait és üzemét fejlődő, jövedelmező vállalkozássá tette. Elsősor­ban közigazgatási nyomtat­ványok szállítója lett. Ebből származó pénzügyi sikeréből megteremtette üzembővíté­séhez az anyagi alapot, és a könyvkiadásnál neves művé­szeket tudott foglalkoztatni. Nyomdája hamarosan orszá­gos nevet szerzett a szakma körében. Nyomtatványain szépen tipografált, színes bá­li és egyéb meghívói, rek­lámnyomtatványai, menükár­tyái csakhamar a megye ha­tárain túl is ismertté váltak. A családból a nyom­dászat világhírű mesterévé, a könyvnyomtatás művészé­vé igazában Kner Izidor fia, Kner Imre lett, akinek szak­mai cikkeit és tanulmányait, könyvművészeti és könyvtör­téneti dokumentációkként, világszerte hasznosították neves professzorok Európa, Japán és Amerika egyete­mein. Kiadói tevékenységé­ben, főleg e század első ne­gyedében, az új magyar iro­dalom annyi kiváló írójának művét jelentette meg, Ady Endrétől és Balázs Bélától kezdve Lesznai Annáig. Ide tartoznak azok az irodalmi vállalkozások is, — így a Mo­numenta Literarum világiro­dalmi füzetek —, amelyek­ben Kner Imre, Kozma La­jos grafikusművésszel és a szerzők szövegválogatását végző Király Györggyel együtt valósította meg mű­vészi elképzeléseit. A har­mincas évek elején kiadott munkák közül ki kell emel­nünk a Goethe-lapot és a három kötetes Goethe-antoló­­giát, amelyet Schiller 1792. évi Musen Almanachjának tipográfiája alapján a felvi­lágosodás korának klasszi­cista stílusában „Giambattis­ta liudoninak, a kor legkivá­lóbb tipográfusának betűivel” azért jelentette meg Kner Imre, hogy „az 1932. évi nem­zetközi Goethe-centenáriumi könyvművészeti kiállításon, valami magyar dolgot is ki lehessen állítani." A szép ki­adványnak nagy sikere volt a külföldi szakemberek kö­rében, de itthon egyáltalán nem volt könyvkereskedelmi sikere: másfél év alatt mind­össze nyolcvan példány fo­gyott el a bibliofil kiadásból. Ugyancsak Kner Imre kiadá­sában jelent meg a Goethe­­fordítások tiszteletdíja fejé­ben kiadott szép kiállítású Szabó Lőrinc-v­er­skötet; eb­ből mindössze harmincöt pél­dány kelt el egy év leforgása alatt. Kner Imre céltudatosan törekedett bibliofil kiállítású könyvek kiadására, ezért sok kapcsolat fűzte a ma­gyar Bibliophil Társasághoz, amelynek fiatal kora óta te­vékeny munkálkodója volt. Hitt abban, hogy a művészi értékű munka, a szépség gá­tat vethet az emberek és né­pek közti gyűlölködés elural­kodásának. Az alföldi nagy agrárnyomort, a „három mil­lió koldus” országában, köz­vetlen környezetében, Gyo­mán is észlelnie kellett. Nem­csak kis családja sorsáért aggódott, hanem az egész magyarságért, amelyhez — már a húszas évek kezdetétől mind sűrűbben ért csalódásai ellenére is — haláláig oly hűségesen ragaszkodott. Az utolsó évek kiadványai közül kiemelkedik Radnóti Miklós, a kedves barát „Meredek út” című verskötete. A fasizmus szennyáradatától elöntött ne­héz korszak fojtó légkörében szinte örökségül hagyta ha­zájának nagy művészi tet­tét, Misztótfalusi Kis Miklós­nak, a XVII. század kiváló székely nyomdászának „Mentség” című könyve be­tűim kiadását, amelyet a nyomdászat fél évezredes év­fordulójának tiszteletére, az egyetlen épen maradt pél­dány fotókópiái alapján, 1940-ben adott ki Kodály Zol­tán ajánlására Tolnai Gábor közreműködésével. E könyv kiadása talán mindennél job­ban kifejezi Kner Imre tragé­diáját. Önmaga írta róla a kö­vetkezőket: „Amikor 1940-ben a munkatáborban vol­tam — nagy szerencsémre itt -Gyomán ,— esős napokon, mikor nem lehetett kivonul­ni, a szalmazsákon ülve egy munka korrektúrával foglal­koztam. Tótfalusi Kis Miklós Mentsége volt ez, amelyet negatív fotókópia után pon­tosan szedve készíttettünk el betűhű kiadásban”. A könyv­égetések és a haláltáborok tragédiáinak időszakában is vallotta, hogy érdemes küz­deni az emberi szabadságért, az egyetemes kultúráért, és ez a küzdelem értelmet, célt adott életének. Kner Imre ezeket írta 1940-ben Kodály Zoltánnak: ..... sok minden történhet velem, s nem tud­hatom, hogy ezt a sok min­dent miképpen bírom majd elviselni, de azt hiszem... sohasem fogom azt hinni, hogy másként kellett volna bármit is tennem, s hogy mindaz, amit elérni szeret­tem volt rá, értéktelen.” Kner Imre érezte, hogy az ő sor­sán is beteljesül a Radnóti vers döbbenetes gondolata: „Járkálj csak halálraítélt.” Ebben a sorsában szinte me­nedéke lett a XVII. századi nagy magyar tipográfus val­­lomásos könyve minden fáj­dalmára. A második világhá­ború alatt fokozatosan le­hetetlenné vált Kner Imre tevékenysége. 1944. áprilisá­ban deportálták a Kner-csa­­ládot, a hitleri Németország­ba hurcolták, ahol nyoma ve­szett Kner Imrének. A kiállí­tás megrázó dokumentuma az a levél, amelyben a felsza­badulás után, 1945 tavaszán Kner Imrét értesítik, hogy a Művészeti Tanács tagjává választották. Mellette fia, Kner Mihály válasza: „Kner Imre nincs többé.” Fia, Kner Mihály is tragikusan végez­te életét, deportálásából visz­­szatérve, 1945 februárjában, megható gyászjelentést adva ki családjának elpusztulásá­ról, rövidesen önkezével ve­tett véget életének. Kner Imre emlékének Fü­­lep Lajos, a napokban nyolc­vanöt éves korában elhunyt Kossuth-díjas művészettör­ténész „A könyv mestere” cí­mű könyvében állított szo­bornál ékesebb emléket, köz­zétéve Kner Imre levelezését a magyar írókkal. Egyik le­velének néhány sorát mégis idéznünk kell 1942-ből, ami­kor szinte remény nélkül te­kintett jövője elé: „Életem értelme nem az, hogy nyom­dász vagyok, hanem az, hogy szolgálok”. A gyomai Kner Nyomda Múzeum, valamint a békés­csabai Kner Nyomda ma ne­vében is hirdeti, hogy a Kner-család emléke elévül­­hetetlenül egybeforrt a ma­gyar nyomdászat történeté­vel és ezzel együtt a magyar művelődéstörténettel. Kürnyei Felek A Knor-nyomda e­xigéiiája. Dugonics Aladrás Az ESTELKA írója sokoldalú munkásságáról nevezetes, így kitűnő matematikus is volt. VÍZSZINTES: 1. A mai évfordulón róla emlé­kezünk meg. (Zárt betűk — a beírottakon kívül — N­, V, E, V.) 15. A gyermeknevelés terén rend­szerint erélyesebb az „anyai szónál”. 16. Hajado­­nok. 17. Magához szólít. 18. Kávéfajta. 20. Gyer­meki jelző. 22. Attila becézve. 24. Ékezettel, cső­­dül. 26. A Nap reggeli igéje, költőiesen. 27. Gö­rögül: fel­v. ismét (ANA) 28. Nulla. 29. Világ­szerte legismertebb költőnk (1823—49. — kereszt­nevének kezdőbetűjével). 31. Útszakasz, állomás, átvitt értelemben időszak, szakasz valamilyen mozgalom, folyamat fejlődésében (francia ere­dd­ű szó). 32. Névelővel ételízesítő. 33. Orvostan­hallgató. 34. Alán, olaszul (ALANO). 35. Zamat. 36. Irodalmi, zenei művet ajánl írásban valaki­nek. 37. Trópusi gyümölcs, névelővel. 38. Fed, takar. 39. TV előtt „cselekszi” az ember. 40. Női név. 41. S­ trió. 42. Juttat. 44. A vízsz. 1. és függ. 15. befejezése. 47. Zelk Zoltán. 48. Tápláló ital. 50. NHL. 51. Valamire azt mondja, hogy majd oda­adja. 52. Autó gumiabroncs márka. 54. Iszkolnak. 55. Tova. 56. Golyót ereszt belé. 57. Csetlett­ ... 58. Angol sör. 59. Apa. 60. Ceruzát hegyezünk ve­le. 61. A halál elő­tti állapot. 62. Idegen tea. 63. Ha­itiig mondja: Kim­ ... 64. D-vel a végén pozitív elektród. 66. Ne oda! 67. Albert... község a Bpest- Ceglédi vonalon. 68. Skandináv férfinév. 71. Ipari növény. 73. Latin és. 74. Elhurcol. 76. Lustálkodott. FÜGGŐLEGES. 2. Műszaki egyetemet végzett mérnök. 3. Kettőzve: város. 4. Könnyeit hullatja. 5. Sütés-főzéshez kell. 6. Esőn tartózkodó. 7. Ügy, németül: fon. 8. Rangjelző. 9. Rá, ritkábban hasz­nált alakjában. 10. Haladó polgári történész, a MTA tagja (1853—1925. — keresztnevének kez­dőbe­tűjével.). 11. Enyhe fenyíték. 12. „Nyelvi” műveletet végez. 13. COT. 14. Nagyszerű, ragyo­gó (pl. példa), idegen eredetű szóval. (—,) 15. A vízsz. 1. folytatása (Zárt betűk — a beírottakon kívül — M, K, I, N.). 19. Kézitáska, francia ere­detű szóval (és nem „ridikül”, ahogy sokan ne­vezik, mert az „nevetséges”-t jelenti). 21. Forró égövi gyümölcs. 23. A vaj­gyártás mellékterméke 24. Elmélkedik, töpreng, tűnődik, latin eredetű szóval (+,). 25. Divatos női hajviselet. 29. Fajálla­tok leszármazási okmánya. 30. Fuldoklik röv. alak­ja. 31. ...kezekkel Indokínaitól! 33. Ábrándozó. 34. Hajszol, kerget, nyugtalanít. 36. A Dominikai köztársaság autóinak nemzetközi jelzése. 37. Az adóhivatal küldi ki a késlekedő adófizetőnek. 40. Sok FALATOZÓ cég felirata helyett inkább ez il­lenék a bejárat fölé. 43. Férfinév. 45. Ott alant. 46. A legegyszerűbb gép, helytelen névelővel. 49. Arám, menyasszonyom. 53. RLA. 54. IOG. 55. Étele. 57. A szabadságharc legendás hadvezéré­nek beceneve. 58. Török név. 60. Halat fogyaszt­va érezzük. 63. Kis medve. 65. Kinn ellentéte. 68. ALÜ. 70. Ilyen bért fizet so­k vállalat a késle­kedő vagonkirakás miatt. 71. Kukucskál. 72. Ló­­bíztatás. 75. Római számmal. 51. 76. Hidrogén és szén vegyjele. 77. 12 hónapig tart. Beküldendő a vízsz.. 1., függ. 15. és vízsz. 44. sorok megfejtése. Határidő: okt. 28. A helyes megfejtők között jutalomkönyveket sorsolunk ki. Az okt. 4-i rejtvény helyes megfejtése: A ma­gyar sport világszerte jól ismert kimagasló ered­ményekkel dicsekedhet. — Magyaros rajtaütés. — Évszázad mérkőzése. Megfejtőink közül jutalomkönyvet nyertek: Dr. Csaba Róbert, Székesfehérvár, Münnich F. b­p. A III. ép. I. sph. III. em. 1.; Puha István, Székes­­fehérvár, Kinizsi u. 12.; Teresánszky István, Szé­kesfehérvár, Március 15. u. 6. sz. Kollégium; Pet­­resits Jánosné, Enying, Jókai út 1.; Földi Béláné, Szabad­batty­án, Dózsa u. 66. (M) Vasárnap, 1970. október 18. ■is HÍRLAP is Szemelvények Székesfehérvár zenei erejéről Híres muzsikusok­ emlékezetes h­angvernek 1874. november 30-án, a világhírű Florenzi Vonósné­gyes hangversenyezett váro­sunkban. A kiváló együttes elsőhegedűse és vezetője Becker János, második he­gedűse Massi, mélyhegedűse (viola-brácsa) Chiostri, gor­donkása Hilpert volt. A nagyszerű kvartett 7 éves fennállása alatt beutazta úgyszólván az egész világot. Székesfehérvárra Landes­mann Dávid helybeli zene­tanár hívta meg. 1879. június 20-án, a vá­rosunkban megrendezett or­szágos mű, ipar, termény és állat kiállítással kapcsolatos kulturális rendezvények ke­retében, a kiállítási zsűri pavilonjában, Hubay (Hu­ber) Jenő hegedült, aki ez­úttal szerepelt először váro­sunkban, Aggházy Károly zongora és Ney Dávid ének­művész társaságában. Zichy Géza, 1831-ben hangversenyezett Fehérvá­ron. Sztára községben 1849. július 22-én született, Volk­­mannál és Lisztnél végzett zenei tanulmányokat. 1880- ban kezdett koncertezni és nagy feltűnést keltett kizá­rólag balkezes zongoramű­vészetével. Zichy Géza 14 éves korában egy seregélyesi vadászat alkalmával saját maga lőtte el a jobb karját, melyet amputálni kellett, 1924. január 14-én halt meg. Seregélyesen temették el a családi sírboltba. Hegedűsek Dr. Greinzinger Iván kór­ házi alorvos volt, aki mint hegedűművész, zeneszerző, hegedűpedagógus karvezető és énektanár egyaránt or­szágosan kiváló nevet szer­zett magának. 1862. május 7-én született Székesfehérvárott. Középis­kolai tanulmányainak elvég­zése után az orvosi pályára lépett. Élete végéig vonzó­dott a zenéhez. A székesfe­hérvári hangversenyeknek ál­landó hegedűszólistája, a zenekarnak vezető hegedűse (primáriusa) a reáliskolának ének-zenetanára volt Hege­dűiskoláját Párizsban adták ki. 165 hegedűátirata, 103 hangversenyműve és egyéb szerzeményei az egész or­szágban ismertek voltak. Nyomtatásban száznál több műve jelent meg. Kompozí­­ cióit Ivánffy, Ivón, Ivano­­ vics művész álnevek alatt adta ki. Reményi Ede, a világhírű magyar hegedűművész 1891. március 29-én hangversenye­zett városunkban. Fehérvári szerző 1891. november 23-án Vas­­quez Itala ének, Géczy Re­zső zongora és Róth Kálmán hegedűművész rendeztek hangversenyt a színházban. Róth Kálmán, a műsor ke­retében dr. Greizinger Istvánnak, a székesfehérvá­ri származású zeneszerzője , egyik darabját is előadta. A kuruckori zenei emlékek országos hírű gyűjtője, Kál­­dy Gyula 1894. április 21— 22-én hangversenyezett. A székesfehérvári születésű ifj. Bernreiter Lipót (Hubay Je­nő mesteriskolájának végzett hegedűművész-növendéke) 1895. február 11-én rendezte első hangversenyét, a szé­kesfehérvári „Doktor Quar­tett" (Dr. Kneifel Ferrené, Dr. Lauschmann Gyula, Dr. Fejér Ferenc, Dr. Vass Ber­talan) Liebhardt Etelka énekesnő és Kerisel Irma zongoratanár-képzős növen­dék közreműködésével. Hubay Jenő operáját, a „Cremonai hegedűs”-t ját­szották a székesfehérvári színházban, 1896. március 17- én. Az előadást Fekete Jó­zsef karmester vezényelte, a bonyolult nehézségű híres hegedűszólót Tihacsek József karmester játszotta. 1897. január 2-án, Halévy Zsidó nő” c. operáját mu­tatta be a székesfehérvári színtársulat, Fekete József vezényletével, aki jutalom­játékául választotta ezt a művet. A címszerepet, Leo­pold Franciska énekelte. Honvédzenei kar 1896. június 1-án kezdte meg működését Székesfehér­várott, a 43 tagból, álló első honvédzenekar, Rozner Vil­mos karmester vezetésével. Első térzenéjét 1897. április 25-én, délben, a Zichy liget­ben játszotta a honvédzene­kar. 1898. február 12-én az Első Székesfehérvári Betegsegély­­ző Egylet és a Kereske­delmi Betegpénztár közös rendezvényén a honvédzene­kart már Fricsay Richárd, az új honvédkarmester ve­zényelte. Az új vezetés alatt álló honvédzenekar 1899 január 22-én rendezte meg első önálló hangversenyét a színházban. Az 1900-as évvel lezárult városunk zenetörténetének az az időszaka, mely főként néhány fővárosi és külföldi vendégművész, helybeli hi­vatásos muzsikus, műkedvelő zenészek és énekkarok pro­dukciójából állott.

Next