Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Vasárnap, 1370. november 22. Nőmozgalom — nőpolitika Megújhodott tartalom Visszatérő témaként foglalkozunk rendszeresen lapunk hasábjain a Központi Bizottság február 17—18-i határozata nyomán a nők érdekében tett intézkedésekkel. Napirenden tartjuk a megvalósítást szolgáló kezdeményezéseket, példaként emlegetjük az egyenjogúság gyakorlati alkalmazását eredményező módszereket. A nőpolitikát egyre inkább a pártmunka szerves részeként vizsgáljuk, úgy, ahogy ez napjainkban már jelentkezik. Erről meggyőződhettünk a vezetőségválasztó taggyűléseken, az ezeket követő pártértekezleteken és minden bizonnyal ezt az egészséges folyamatot erősíti a X. kongresszus is. Ez alkalommal már nem lesz szó külön nőmoz-galomról, hanem a társadalmunk egész menetébe illeszkedő nőpolitikáról. S bármennyire is kötnek bennünket a megszokott kifejezések, ezek mögött ma már új, felfrissített tartalom húzódik meg. Mert a volt nőmozgalom átalakulása valóban megújhodást, élethez igazodást jelent. Megyénkben elsősorban a dunaújvárosi járás községeiből közölték, hogy a népfront bizottságok aktivizálják a volt nőtanácsokat. Bizonyára ez így is van, de azonnal mellé tenném, hogy nemcsak a vod nőmozgalmi vezetőiket kell segítségül hívni, bevonni, munkára felkérni, hanem újabb erőket is. Erre meg van minden lehetőség. A feladatok is oly nagyok, jelentősek, hogy soksok eddig tartózkodó társa-dalmi munkás részvételére is számítanak azok megoldásában. Ma már nem az új módszerű nőpolitika indításról beszélünk, hanem a határozat végrehajtásának folytatásáról. Hiszem minden jelentős megyei, s alsóbb szintű fórumon megvitatták értékelték a tennivalók sorát. Nemrégiben Ercsiből érkezett hír, hogy tárgyalják e témát, néhány nap múlva a dunaújvárosi járási pártbizottságon kerül ugyanez napirendre. De lehetne említeni az üzemek, munkahelyek sokaságát, ahol már intézkedtek is. Örömmel olvastam, hogy Szereván Mártonné, a SZOT nőbizottságának elnöke a pénteki sajtótájékoztatón Fejér megyei példákra is hivatkozott Érthető ez, mert megyénkben valóban a példáik sora igazolja a törődést, a gondoskodást. A Pamuttextil Művek fehérvári üzemében, Szertes Sándorné párttitkár és a vezetőség elsőként „bontotta le” a határozatot. Különösen a továbbtanulást, a művelődést, segítő lehetőségeket keresik. Itt a nővédelmi tanácsadás (ami különben nem egetverő dolog) áldásos voltáról nagy elismeréssel szólnak az asszonyok. És milyen apró dolognak tűnik a Vörös Október ruhagyár fehérvári üzemében található néhány hűtőszekrény, de értékét meghaladó ezek szolgálattétele. A munkásasszonyok megvásárolhatják második műszak kezdete előtt a szükséges élelmiszert, frissen vihetik haza munkaidő lejárta után. Természetesen vannak más jellegű intézkedések. A dunaújvárosi óragyárban például felemelték, az 1200 forinton aluli béreket és a kétgyermekes édesanyáknak minden szombatját szabaddá tették. A pártos gazdasági vezetők úgy látták, ezt saját hatáskörükben megoldhatják. Vagy például ugyanebben a városban 240 órára csökkentették a MÁV forgalomnál szolgálatot teljesítő nők munkaidejét. Az eltelt néhány hónap alatt nőtt a bíróságon dolgozó adminisztrátorok fizetése, munkájuk könnyítésére villanyírógépeket vásároltak. A Fésüsfonodában rátermett nőket neveztek ki üzemvezetői munkakörökbe. De az is említésre méltó, hogy a dunaújvárosi vendéglátóipari vállalatnál gépesítették a takarítást és új masinák könynyítik a konyhai dolgozók műszakjait is. Nagy gond volt az óvodai elhelyezés. De a Dunai Vasmű közreműködésével (munkásszállóból szükségóvoda) ezt megoldották. A megyeszékhelyen is történt már intézkedés a vállalatok anyagi erőinek összefogására. A jövő évben Magyaralmáson, Csákberényben és a móri kórháznál is létesítenek hasonló gyermekintézményt. Az eredmények ellenére is az óvodai helyzet enyhítésére sürgetni kell a társadalmi összefogást. Az egyenjogúság jogilag biztosított. Erről beszéltek az Észak-Fejér megyei Tsz Szövetség párttitkárainak, tszelnökeinek és nőbizottság vezetőinek értekezletén. De ha előbbre akarunk lépni, ha már alapvető társadalmi igény a fejlődés gyorsítása, akkor a gyakorlati megvalósításban sem maradhatunk le. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy minden javaslat, újabb észrevétel a nőpolitika továbbfejlesztése, csak aktív közreműködéssel, öntudattal és a kívánt igényeknek való megfeleléssel valósítható meg. Németh Erzsébet A székesfehérvári Finommechanikai Vállalat kismotor üzemében az Augusztus 20. ifjúsági brigád becsülettel teljesíti kongresszusi felajánlását, amelyben többek között szerepel az önköltségcsökkentés, a selejtmentes és balesetmentes termelés. Képünkön: Csörgő József brigádvezető. tehát az az állítás, hogy az üzemi demokrácia erősítésének keretei már ma is jóval többre nyújtanak lehetőséget, mint ami a gyárak, vállalatok többségében megvalósul. Egészséges kölcsönhatás Az üzemi demokrácia fejlesztése kapcsán hiba lenne egy nagyon fontos és napjainkban növekvő szerephez jutó tényezőre nem felfigyelni. E tényező: a technika fejlődése és a munkások felkészültsége egészséges kölcsönhatásban áll egymással. A technikai színvonal növekedése, amely mind igényesebb feladatok elé állítja a munkásokat, szükségszerűen növeli képzettségüket, hozzáértésüket, bővíti látókörüket, azaz a tudatosság magasabb fokát teremti meg. Már napjainkban sem csak elvétve találni olyan termelő egységeket, ahol a legmodernebb technikával magasan képzett munkások serege dolgozik, elég itt a híradás és vákuumtechnikai iparra, a műszeriparra, a vegyiparra utalni. Az ügyp. helyeken már ma adottak a személyi, képzettségbeli feltételek ahhoz, hogy kibővítsék azon kérdések körét, amelyekben tág teret kell nyitni a munkások véleménynyilvánításának. Erre természetesen nem lehet általános érvényű receptet megfogalmazni, hiszen más a helyzet egy olyan vállalatnál, amely csupán csak néhány terméket állít elő, s más egy olyannál, ahol termékek sokasága készül. Ugyancsak mások a feladatok ott ahol kizárólag belföldi felhasználásra s mások, ahol bel- és külföldre egyaránt termelnek. Éppen ezért csak az adott helyen dönthetik el az érintett társadalmi szervezetek, hogy milyen irányban és milyen mértékben bővüljenek az üzemi demokrácia keretei, de egy valamiből nem lehet elengedni: abból, hogy bővüljenek! A munkásosztály sokféle dologban és sokszor adta tanújelét érettségének, ítélőképességének, mérlegelni tudásának. A munkások közül vezetők tíz, és százezrei emelkedtek ki (napjainkban például a szellemi foglalkozásúak mintegy kétharmada fizikai munkás volt maga, vagy fizikai munkás gyermekeként szerzett közép- és felsőfokú végzettséget). A munkások nem egyszer jelentős áldozatvállalások árán adtak döntő segítséget nagy horderejű társadalmi kérdések megoldásához, így például a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, s talán nem is szükséges a páldák sorolása. Éppen a gazdag és nemes hagyományok teszik megalapozottá a munkásoknak azon igényét, hogy napjainkban is odafigyeljenek minden helyen a szavukra, véleményükre, állásfoglalásukra. Túlsósoktól mentesen A föntebb leírtakkal szemben felhozható az az érv, hogy tagadhatatlanul akadnak munkások, akik elvetik a sulykot, irreális dolgokat kérnek, hozzá nem értésről tanúskodó javaslatokat tesznek, sőt olykor a demagógia is fölbukkan. Helyes és szükséges, ha a túlzások, az irreális kívánságok, a demagógia megfelelő és határozott választ kap, ám nem túlzás e túlzásokra hivatkozva a munkások kollektívájának véleményét lebecsülni ? Túlzás, sőt mi több: hiba! Egyegy munkás véleményét valóban nem lehet mindig azonosítani a munkások közösségének véleményével. Ahol húsz, ötven vagy száz ember lát azonosan valamit, ahol húsz, ötven, száz ember mond ki lényegben egyező véleményt, ott már aligha sántít az igazság, ott már a szavakat mérlegelni kell Rendszeresen tájékoztatni, s ugyanakkor meghallgatni a munkásokat, gondoskodni javaslataik és bírálataik hasznosításáról, nem könnyű feladat, de nem is valamiféle kegy, hanem a szocialista társadalom minden tisztségviselője számára elsőrangú kötelesség! S e kötelességükre elsősorban a pártszervezetek, a kommunisták példamutatása figyelmeztetheti őket, az a példamutatás, amelyet a kongresszusi irányelvek így fogalmaznak meg: a pártszervezeteknek „fontos feladatuk a gazdaságpolitikai célok megismertetése a párttagsággal, a dolgozókkal; véleményük tanulmányozása, javaslataik összegezése, eljuttatása a gazdasági vezetőkhöz.” K. S. HÍRLAP — 3----- Miért nem kell a kacsa? Az idei nyáron, kora őszszel valahogy hiányoztak a piacról ezek a fiatal, alig hizlalt kacsák, hiába kereste sok háziasszony. Nem volt elegendő. S ezen a téren nem várható javulás jövőre sem. Most, amikor a megyében jónéhány gazdaság foglalkozik azzal a gondolattal, hogy csökkenti ennek a közkedvelt árucikknek az előállítását Indokolt a kérdés: miért? Nem éri meg Ezt mondják legalábbis a Baromfiipari Országos Vállalat Fejér megyei kirendeltségének vezetői, akik ilyen minőségükben nagyban részesei a jövő évi ellátás megalapozásának. Az 1971-es szerződéskötések tervezete már elkészült. E szerint csaknem félmillióval kevesebb pecsenyekacsa nevelésére kerül sor, mint idén. Bertalan Gábor kirendeltségvezető természetesnek találja a tenyésztési kedv jelentős csökkentését. A jelenlegi árviszonyok egyáltalán nem kedveznek ennek a baromfiféleségnek. Egyéb cikkekhez viszonyítva szentbetűnően csökkent a felvásárlási ár. Míg korábban huszonegy forint ötven fillért fizettünk egy kiló pecsenyekacsáért, most viszont csak húsz forint ötvenettudunk fizetni. Az előző ár sem volt elég magas, ez a mostani pedig már annyira kevés, hogy a legtöbb gazdaságban nem érdemes kacsatenyésztéssel foglalkozni. A visszaeséshez azonban kétségkívül hozzájárultak az idén bekövetkezett nagyarányú átvételi nehézségek Hallgassuk meg a BOV- nak azt az üzletfelét, akit legfájóbban érintett ez. A székesfehérvári Vörösmarty Tsz nyolc éve foglalkozik kacsaneveléssel Kilencezres törzsállományuk csak tojásból több mint hétszázezret termelt az idén. Maguk keltették ki a leszerződött állományt is: 210 ezer kiskacsát. — Fel is neveltük, — mondja Tőke Ferenc elnök —, de aztán sok elhullott belőlük, mert a BOV nem vette át idejében. A szerződésben megszabott ötven-ötvenkét napos nevelési idő helyett volt olyan turnus, amit nyolcvan napos korúikig kellett tartanunk. Közben már felnőtt a következő csapat, s emiatt olyan túlzsúfoltság következett be a telepen, hogy nagyfokú kolerás megbetegedés lépett fel. Augusztus 8-án akadt el a szállítás és csak szeptember 10-én folytatódott ismét. Szeptember közepén kijöttek a BOV szakemberei, s közölték: elismerik, hogy az ő hibájukból következett be ez a nagyarányú elhullás. Mint megállapították, körülbelül 1 millió 800 ezer forint kár keletkezett, melynek megfizetésére szóbeli ígéretetet kaptak. Októberben kellett volna realizálni. Ez azonban nem történt meg. Vétettek a gazdaságok is Igaz, hogy a kecskeméti gyáregységben kapacitáshiány miatt nem mindig tudták fogadni az átadásra váró állatokat, s amikor több külföldi cég visszamondta megrendelését, a helyzet tovább romlott. Ráadásul, a gazdaságok időnként várakozáson felül szaporították állományukat, nem egy helyen tízhúsz százalékkal több kacsával jelentkeztek, mint ameny■nvire szerződést kötöttek. Már ez megzavarta az eredetileg tervezett átvételi ütemet, nem is beszélve a tenyésztés időbeni „elcsúszásokról”. Alapvető problémát jelentett az idén sok helyen tapasztalható késedelem — szögezte le mintegy tanulságul a jövőre Bertalan Gábor BOV kirendeltségvezető. — Nem tartották be a vállalt tenyésztési határidőket, már az egyes turnusok beállításainál. A csak néhány napos kezdési eltolódások is azt eredményezték számunkra, hogy az eredeti feldolgozási menetrend felborult, a szállítmányok egymásra halmozódtak. Ilyen eset reméljük, • többé nem fordul elő. S ezért) a jövőben mi is szigorúbban.? megköveteljük a határidők pontos betartását! l\nem ment el a kedvük Mikor az előbb említett, székesfehérvári szövetkezet elnökével beszélgettem, leg-fontosabb idei beruházásaik között említette az új kacsaelőnevelőt. Nem azért építették, hogy a következő években kihasználatlanul hagyják. Még az elszenvedett jelentős károk sem vették el nagyon a kedvüket. — Jövőre is szeretnénk kacsatenyésztéssel foglalkozni, ha valamivel kisebb mértékben is. Fehér Mária Lelkesedéssel. amennyit lehet (Folytatás az első oldalról) lelkes kollektívánknak köszönhetjük majd. Kongresszusi hét a Vasműben Megyénk gyáróriásában, a Dunai Vasműben folyó kongresszusi versenyről tömören beszámolni szinte lehetetlen. Hiszen a különböző vállalásokról, akciókról minden gyárrészleg vonatkozásában oldalakat lehetne írni. Az eredményeikről tehát csak annyit: időarányos tervüket teljesítették s a pluszok milliós nagyságrendben szaporodnak. Egy új, figyelemreméltó kezdeményezésre azonban fel kell hívnunk a figyelmet. Mint Kozma Csaba, a Vasmű munkaverseny irodájának vezetőjétől megtudtuk, az üzemfenntartási gyárrészleg november 23. és 28-a között kongresszusi hetet rendez. Tízpontos felajánlásuk a mennyiségi és minőségi eredmények növelésén túl egyéb, a gyárrészleg profiljából adódó speciális feladatokat is tartalmaz. A gyárrészleg KISZ csúcsszervezete — a felhíváshoz való csatlakozáson túl — 26-án a munkaidő után, 14 és 18 óra között kommunista műszakot szervez, segítve ezzel a kongreszszusi hét vállalasainak teljesítését. A felhíváshoz, mint Kozma Csaba elmondta, várhatóan minden gyárrészleg csatlakozni fog. Az erre vonatkozó felmérések, s felajánlások kidolgozása hétfőn 14 órára készül el. A Vasmű eddigi eredményei mellett ez az akció igazán méltó köszöntése lesz pártunk ez időszak alatt ülésező X. kongresszusának. Határidő előtt A fehérvári Kossuth Termelőszövetkezet pártszervezetének titkára, Papp Ignácz örömmel újságolta, amikor a kongresszusi versenyről érdeklődtünk: „ Szinte mindennap figyelemmel kísértük brigádjaink teljesítményét, így az értékeléssel is „naprakészen” állunk. Első helyen a traktorosokat kell dicsérnünk, akik ebben az évben is többet nyújtottak, mint amennyit vártunk tőlük. Vállalásaik között szerepe, hogy az őszi mélyszántással november 30-ig végeznek. Nos, a mostani mérleg szerint már 85 százalékban teljesítették adott szavukat, hiszen mindössze 450 hold szántanivalójuk van. A kukoricát idejében, jó minőségben betakarították, 17-én vonultak le a gépek és az emberek a földekről. Előzetes becslés szerint — mert még nem szárították le valamenynyi mennyiséget — 35—38 mázsás átlaggal számolhatnak holdanként. E helyen említette a párttitkár a talajművelő brigádvezető nevét, Józsa Ferencet, a szállítók irányítóját, Molnár Ignáczot, s a kombájnosokat, akik vezetője Cser Antal. S hogy ilyen szép kukoricatermést takarítottak be ezer holdról, abban nagy részt vállalt a főagronómus, dr. Miklós Imre, a növénytermesztési agronómus, Viniczai István. És hát valamennyi növénytermesztő. — A kertészetiek is teljesítették mindazt, amit felajánlottak — folyttatta a pártszervezet titkára —. Ruszanov György vezetésével elvégezték az összes betakarítást, a melegágyak előkészítésével sincs már sok dolguk. És ami a legszebb: ilyen esztendőben a tervezettnél mintegy 400 ezer forinttal több lesz bruttó bevételük.