Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-26 / 277. szám

. A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! \kjér megyei Ar­­ so miér hflOMiiiiaaiHaMlaNrtMiBaMi wp Hű társak A javuló munka, a bő­­vülő, hatékonyabbá vá­ló kongresszusi verseny, csak­úgy, mint az a nagy érdeklő­dés, ami szerte e hazában, a mi­­megyénkben is megnyil­vánul a kongresszus iránt, annak bizonyítéka, hogy a párt politikájával, a négy­éves munkáról szóló értéke­léssel és azokkal a tervekkel, elképzelésekkel, melyek ki­bontakoznak, a párttagság­gal egy véleményen van dol­gozó népünk. Ez az egyetértés a párt kö­vetkezetes politikájának szól, azt tanúsítja, hogy népünk eljegyezte magát a marxista eszmével és , saját sorsa for­málását, szocialista alapon képzeli el. Méghozzá úgy, hogy sorsát, elképzeléseit összeköti a világ kommunis­ta és munkáspártjaival, a szocialista villarend orszá­gaival. Párttagságunk és népünk egyetértésével együtt élvezi az MSZMP a testvéri kommu­nista és munkáspártok, a szocialista országok, a világ haladó erőinek egyetértését is. Nagy dolog ez az egyetér­tés, annál inkább is, hiszen történelmünk során hosszú ideig az volt a meghatározó, hogy egyedül, megbízható szövetségesek nélkül álltunk a történelem viharaiban, ha­dakoztunk, munkálkodtunk. Ezért is érte annyi kudarc népünket, ezért nyomhatták el belső és külső ellensége­ink a legjobb hazafiak ma­gasztos törekvéseit, annyi éven, évszázadon át. önkéntelenül is ez jut az ember eszébe, amikor a X. kongresszusra érkezett test­vérpártok küldöttségeinek­­ véleményét, üdvözletét hall­ja, olvassa. Méghozzá nem­csak azért és elsősorban nem azért, mert jólesik a dicsé­ret, hanem azért, mert a test­vérpártok vezetőinek — a többi között Brezsnyev, Go­­mulka, Zsivkov, Husak, Ho­ang Van Hoan elvtársak — hozzászólásából kiderül, hogy testvérpártjaink úgy értéke­lik: a nemzetközi osztály­harc, a szocialista építés magyar­­országi frontján pártunk jól szolgálja a közös ügyet, a szocialista világrend, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom erősítését, a béke biztosítását. Ilyen értelemben ezek az üdvözlő szavak a nemzetkö­zi kommunista és munkás­mozgalom osztagainak, a szo­cialista világrendszer orszá­gainak egyetértését fejezik ki. S ez az egyetértés, népünké és a nemzetközi kommunista mozgalomé, hű kifejezője an­nak, hogy politikánk követ­kezetesen nemzeti és interna­cionalista. Igen, pártunk, a kommu­nista és munkáspártok nagy családjának részeseként cse­lekszik, irányítja, határozza meg a szocializmus építését hazánkban. Alkotója, részese a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak, a szo­cialista világrendnek, mely napjaink, korunk meghatá­rozó ereje és biztos alapja a szocializmus, a kommuniz­mus további előrehaladásá­nak, az emberiség békéjének. Ezért jóleső érzés a kom­munista és munkáspártok ve­zetőit hallgatni, a sok-sok üdvözlő táviratot olvasni. Azok szólnak hozzánk, azok mondanak véleményt mun­kánkról, akikkel szoros egy­ségben munkálkodhatunk, akiknek az elmúlt huszonöt évben is végtelenül sokat kö­szönhettünk. A magyar kommunisták, a magyar dolgozók számára igen nagy jelentő­ségű, hogy közös feladatunk­ban hű társakat tudunk ma­gunk mellett, B. B. Herczeg Károly elvtárs kongresszusi felszólalását a 3. oldalon ismertetjük Ii X. kongresszus harmadik napja 6*1 A Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusa szerdán reggel 9 órakor foly­tatta tanácskozását az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az ülést az elnöklő Kárpáti Ferenc vezérőrnagy nyitotta meg, bejelentette, hogy újabb testvérpártok juttatták el üdvözletüket a Magyar Szocialista Munkás­párt X. kongresszusához. Az elnök a kongresszus részvevőinek nagy tapsa köz­ben köszönetét fejezte ki a testvérpártok szívélyes üd­vözleteiért. Ezután Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel. Tisztelt Kongresszus! Tisztelt Küldött Elvtársak! A Központi Bizottság kong­resszusi irányelvei, valamint a kongresszus elé terjesztett jelentése sokoldalúan foglal­kozott a pártdemokrácia és a szocialista demokrácia je­lentőségével, helyzetével és továbbfejlesztésének felada­taival. Teljes mértékben egyetértve a bennük foglal­takkal, néhány gondolatot kívánok fűzni ezekhez a kér­désekhez. A demokratizmus helyes irányú szocialista jellegű to­vábbfejlesztésének fontos kö­vetelménye, hogy a fogalom jelentését, mindenekelőtt a demokrácia osztálytartalmát valamennyien egységesen. A szocialista társadalom­ban a közéleti demokrácia fejlődésének biztosítéka a pártdemokrácia. Ebből kell kiindulnunk, amikor a szo­cialista demokrácia tovább­fejlesztésének lehetőségeit és feladatait vizsgáljuk. Csak a szocializmus képes százak, ezrek és tízezrek, párttagok és pártonkívüliek, a tömegek alkotó részvételét biztosítani a döntésekben. Ennek elő­mozdítása és szüntelen ösz­tönzése a párt alapvető poli­tikai feladatai közé tartozik. A párt úgy tehet eleget en­nek a feladatának, ha a párt­tagság példásan aktív, a­­párt­­élet erőteljes politikai-társa­dalmi energiát sugároz. A kommunisták aktivitásának viszont nélkülözhetetlen fel­tétele az, hogy minél jobban kiteljesedjék a pártélet belső demokratizmusa. Helytelen volna, ha a párt­marxista—leninista módon értelmezzük. Közismert, hogy osztályok­tól független demokrácia nincs és nem is lehetséges. A demokratizmus eredeti je­lentése a népuralom — hadd emlékeztessünk — csak a szocializmusban, a mi társa­dalmunkban valósulhat meg. Társadalmunkban, osztály­politikánknak megfelelően, a szocialista demokrácia fő célja, hogy tovább erősödjék általa a munkásosztály ha­talma, az egész, dolgozó nép érdekében, hogy hatékonyab­ban érvényesüljön a­ munkás­­osztály és pártjának vezető szerepe, tovább szilárduljon a munkásosztálynak és szö­vetségeseinek termékeny kapcsolata, növekedjék a pártot támogató dolgozó tö­megek közéleti aktivitása, demokrácia erősítését kizáró­lag a párt belső ügyének te­kintenénk, illetve elválaszta­nánk a szocializmus építésé­nek általános feltételeitől és követelményeitől. Különösen fontos felismerés ez a hatal­mon levő munkásosztály ve­zető pártjai, így tehát a mi pártunk számára is. Hazánk­ban a kibékíthetetlen osz­tályellentétek és osztály­összeütközések korszaka már a múlté, de az osztály nélküli társadalom létrehozása még sok-sok évig tartó folyamat. Ennek következtében létez­nek és hatna­k a szövetséges osztályok, valamint a társa­dalom különböző rétegei kö­zötti érdekkülönbségek. Az előadó ezután arról be­szélt, hogy ezzel a jelenség­gel számolni kell a politiká­ban is, majd így folytatta: — Minél teljesebben érvé­nyesül a demokrácia, annál nagyobb lehetőség nyílik a politika és a szocialista épí­tés folyamatainak társadalmi ellenőrzésére, a hibák gyors feltárására, a nehézségek le­küzdésére, a problémák megoldására. Nálunk úgy alakult a tör­ténelmi fejlődés, hogy a pro­letárdiktatúra mechanizmusa az egypártrendszer viszonyai között működik. Ez a hely­zet korántsem mindenben könnyíti meg, hanem bizo­nyos fokig bonyolultabbá te­szi a vezetés munkáját. Pár­tunknak be kell töltenie ve­zető szerepét, meg kell ha­tároznia a társadalom hala­dásának irányát, kezdemé­nyeznie és ösztönöznie kell a szocialista építőmunkát. Az is a pártra hárul, hogy ellenőrizze a végrehajtást, támogassa a helyes kezde­ményezéseket, tárja fel a fo­gyatékosságokat, az életben kitermelődő ellentmondáso­kat és helyes választ adjon a problémákra. Pártunk tehát olyan kormányzó párt, amelynek a kritika funkció­ját is magára kell vállalnia. A párt csak úgy töltheti be ezt a szerepét, ha a társa-Tisztelt Kongresszus! Központi Bizottságunk min­denkor nagy figyelmet fordí­tott a pártdemokrácia fej­lesztésének kérdéseire. A fej­lődés azonban növekvő köve­telményeket támaszt pár­tunkkal szemben. Leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait és történelmileg új viszonyok között folytatjuk a szocialista építőmunkáit. Hogy a párt megfelelhessen a nö­vekvő követelményeknek, szükségképpen arra kellett és kell törekednünk, hogy a pártdemokrácia kiteljesítésé­malom tapasztalataira tá­maszkodik, állandóan figyel tagságára és annak segítségé­vel az egész ország közvéle­ményére, általánosítja a ta­nulságokat és gondoskodik érvényesítésükről. Biszku elvtárs ezután a de­mokrácia és centralizmus összefüggéseiről beszélt. Ami pedig a centralizmus demokratikus tartalmát illeti, elsősorban arra utalok, hogy nemcsak a központi határo­zatokat, és döntéseket kell a centralizmus fogalmába be­sorolni, hanem a helyi párt­szervekét, sőt az alapszerve­zetek vagy a helyi állami és társadalmi szervek vezető­ségének a határozatait is. Így pártunkban a demok­ratikus centralizmus egy­séges, összefüggő, egymásba kapcsolódó irányítási rend­szert biztosít, amely a Köz­ponti Bizottságtól a helyi szervezetekig érvényesül, nél­külözhetetlen része és ösz­tönzője a helyi szervek ön­tevékenységének, a helyi kezdeményezések kibonta­koztatásának, vagyis a poli­tikai tevékenység demokra­tizmusának. Nei is növeljük szervezeteink cselekvőképességét, gyara­­pítsuk alkotóerejét. A pártirányítás rendkívül fontos feladata, hogy gondos­kodjék az elvi politika érvé­nyesítéséről, a politika védel­méről és továbbfejlesztésé­ről. Politikánkban szükség van állandóságra és meg­újulásra, elvi szilárdságra és rugalmasságra. Állandóságra a szocializmus céljaiban, a tömegekkel való kapcsolat fejlesztésében; az életkörül­mények állandó kijavításá­ban; megújulásra az új kér­désekre adott, új alkotó vá­laszokban; szilárdságra alap­elveinkben; rugalmasságra, körültekintésre módszereink­ben. E bonyolult folyamat céltudatos irányítása elkép­zelhetetlen, ha hiányosak azok a demokratikus formák és módszerek, amelyek erre biztosítékot nyújtanak. Hiba volna, ha a párttagok és a párton kívüli dolgozók észrevételeit, véleményét a valóságot nem pontosan tük­rözve közvetítenék. A leg­nagyobb veszélyek egyike, ha elképzeléseinket, vágyain­kat tényként tüntetjük fel, hogy amit szeretnénk, azt megvalósultnak hisszük. Hogy ezt elkerüljük, a legfőbb biz­tosíték a demokratizmus fej­lesztése. A párt vezető szerepének erősítésével, a pártdemok­rácia kiszélesítésével kap­csolatban nagyon fontos a vezetők kiválasztása, képzése és nevelése. A lenini útmuta­tások szellemében az utóbbi másfél évtizedben hasznosí­tani törekedtünk fontos tör­ténelmi tapasztalatokat a vezetők kiválasztásában és nevelésében. Fontos vonása ennek a nyíltság a tömegek­kel szemben, még akkor is, ha pillanatnyilag népszerűt­len feladatokról van szó, mert minden kérdésben az igazi érdekeiket kell képvi­selnünk. Számoljunk tehát véleményükkel, legyünk tü­relmesek, mert a hatalom, nem személyeké, hanem az osztályé, a népé. Nem lehet jó vezető az, aki a közérdeke­t nem tudja emberséges mó­don, munkatársai megbecsü­lésével együtt képviselni. Megoldásra váró felada­tunk, hogy tanult, közé­rti tapasztalattal felvértezett munkásokat, dolgozó pa­rasztembereket, párttagokat még következetesebben von­junk be a kollektív vezető testületekbe. Hasonlóan gon­dot okoz a vezetők indokolt és szükséges cseréje felelős párt-, állami, társadalmi posztokon, méghozzá oly mó­don, hogy a változással a politikai vonal stabilitása­ra szenvedjen csorbát, s a jól dolgozó vezető közéleti meg­becsülése is megmaradjon.­­A vezetők cseréjének több­sége — ha jól dolgozunk — nem lehet elsősorban csak leváltás. A cserének az egyén fejlődését is kell szol­gálnia. S további külön megbecsülést érdemelnek azok, akik életkoruk, egész­ségi állapotuk miatt válnak meg munkakörüktől. Rátermett vezetők Minden vezetőnek gondos­kodnia kell arról, hogy bár­mi történjék is vele, a mun­ka zökkenő nélkül folyj­ék tovább. A szocialista építő­munka egyetlen területének sorsa sem függhet egyetlen ember előléptetésétől, fel­mentésétől. Erről azért is beszélni kell, mert még ma is találunk olyan vezetőket, akik nem szeretnek jó ké­pességű, okos emberekkel d­olgozni. Az pedig egyene­sen aggasztja őket, ha egy munkatárs még vitatkozni is merészel velük vagy ellent­mond nekik. Fontos tanul­ság, hogy a szocializmus tel­jes felépítéséhez olyan rá­termett vezetőkre van szük­ség, akik jól képviselik a munkásosztály ügyét, akik­ felfelé is vitába mernek szállni, s egyben „oldalt” és „lefelé” maximális türelmet tanúsítanak. Az élet azt mutatja, hogy a káderek kiválasztásában is jobban kell igazodni a de­mokrácia követelményeihez. Ezen azt értjük, hogy vala­kinek a kinevezése vagy fel­mentése előtt figyelembe kell venni a közvetlen mun­katársak, a beosztottak vé­leményét. Sajnos, gyakran tapasztaljuk, hogy a felsőbb szervek egy-e­gy vezetőről kialakult jellemzése nem mindig esik egybe a munka tényleges eredményeivel és a közvetlen munkatársak vé­leményével. Van egy köz­mondás: „Lakva ismerni meg egymást”. Ez így is helyes: „munka közben ismerni meg egymást”. Ezzel összefüggésben még egy kérdésről kívánok be­szélni: a vezetői posztra ál­lított embereknek a rájuk bí­zott hatalomhoz való viszo­nyáról. Vannak jól képzett emberek, akiknek semmiféle hatalmat sem szabad a ke­zükbe adni, mert a legki­sebb hatalomtól is megmá­­morosodnak, elvesztik a re­­alitások iránti érzéküket, tönkreteszik a rájuk bízott ü­gyet is és önmagukat is. A kádermunka demokratizmu­sa, amely szerves része a párt­­demokráciánakt, elősegíti, hogy jobban megnézzük, mi­lyen emberek kerülnek ha­ (Folytatás a 2. oldalon) B­iszku Béla felszólalása A pártdemokrácia nemcsak a párt belső ügye A hatalom nem személyeké, hanem a népé M­unkában a kongresszus

Next