Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-26 / 277. szám
. A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! \kjér megyei Ar so miér hflOMiiiiaaiHaMlaNrtMiBaMi wp Hű társak A javuló munka, a bővülő, hatékonyabbá váló kongresszusi verseny, csakúgy, mint az a nagy érdeklődés, ami szerte e hazában, a mimegyénkben is megnyilvánul a kongresszus iránt, annak bizonyítéka, hogy a párt politikájával, a négyéves munkáról szóló értékeléssel és azokkal a tervekkel, elképzelésekkel, melyek kibontakoznak, a párttagsággal egy véleményen van dolgozó népünk. Ez az egyetértés a párt következetes politikájának szól, azt tanúsítja, hogy népünk eljegyezte magát a marxista eszmével és , saját sorsa formálását, szocialista alapon képzeli el. Méghozzá úgy, hogy sorsát, elképzeléseit összeköti a világ kommunista és munkáspártjaival, a szocialista villarend országaival. Párttagságunk és népünk egyetértésével együtt élvezi az MSZMP a testvéri kommunista és munkáspártok, a szocialista országok, a világ haladó erőinek egyetértését is. Nagy dolog ez az egyetértés, annál inkább is, hiszen történelmünk során hosszú ideig az volt a meghatározó, hogy egyedül, megbízható szövetségesek nélkül álltunk a történelem viharaiban, hadakoztunk, munkálkodtunk. Ezért is érte annyi kudarc népünket, ezért nyomhatták el belső és külső ellenségeink a legjobb hazafiak magasztos törekvéseit, annyi éven, évszázadon át. önkéntelenül is ez jut az ember eszébe, amikor a X. kongresszusra érkezett testvérpártok küldöttségeinek véleményét, üdvözletét hallja, olvassa. Méghozzá nemcsak azért és elsősorban nem azért, mert jólesik a dicséret, hanem azért, mert a testvérpártok vezetőinek — a többi között Brezsnyev, Gomulka, Zsivkov, Husak, Hoang Van Hoan elvtársak — hozzászólásából kiderül, hogy testvérpártjaink úgy értékelik: a nemzetközi osztályharc, a szocialista építés magyarországi frontján pártunk jól szolgálja a közös ügyet, a szocialista világrend, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom erősítését, a béke biztosítását. Ilyen értelemben ezek az üdvözlő szavak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom osztagainak, a szocialista világrendszer országainak egyetértését fejezik ki. S ez az egyetértés, népünké és a nemzetközi kommunista mozgalomé, hű kifejezője annak, hogy politikánk következetesen nemzeti és internacionalista. Igen, pártunk, a kommunista és munkáspártok nagy családjának részeseként cselekszik, irányítja, határozza meg a szocializmus építését hazánkban. Alkotója, részese a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak, a szocialista világrendnek, mely napjaink, korunk meghatározó ereje és biztos alapja a szocializmus, a kommunizmus további előrehaladásának, az emberiség békéjének. Ezért jóleső érzés a kommunista és munkáspártok vezetőit hallgatni, a sok-sok üdvözlő táviratot olvasni. Azok szólnak hozzánk, azok mondanak véleményt munkánkról, akikkel szoros egységben munkálkodhatunk, akiknek az elmúlt huszonöt évben is végtelenül sokat köszönhettünk. A magyar kommunisták, a magyar dolgozók számára igen nagy jelentőségű, hogy közös feladatunkban hű társakat tudunk magunk mellett, B. B. Herczeg Károly elvtárs kongresszusi felszólalását a 3. oldalon ismertetjük Ii X. kongresszus harmadik napja 6*1 A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa szerdán reggel 9 órakor folytatta tanácskozását az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az ülést az elnöklő Kárpáti Ferenc vezérőrnagy nyitotta meg, bejelentette, hogy újabb testvérpártok juttatták el üdvözletüket a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusához. Az elnök a kongresszus részvevőinek nagy tapsa közben köszönetét fejezte ki a testvérpártok szívélyes üdvözleteiért. Ezután Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel. Tisztelt Kongresszus! Tisztelt Küldött Elvtársak! A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei, valamint a kongresszus elé terjesztett jelentése sokoldalúan foglalkozott a pártdemokrácia és a szocialista demokrácia jelentőségével, helyzetével és továbbfejlesztésének feladataival. Teljes mértékben egyetértve a bennük foglaltakkal, néhány gondolatot kívánok fűzni ezekhez a kérdésekhez. A demokratizmus helyes irányú szocialista jellegű továbbfejlesztésének fontos követelménye, hogy a fogalom jelentését, mindenekelőtt a demokrácia osztálytartalmát valamennyien egységesen. A szocialista társadalomban a közéleti demokrácia fejlődésének biztosítéka a pártdemokrácia. Ebből kell kiindulnunk, amikor a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének lehetőségeit és feladatait vizsgáljuk. Csak a szocializmus képes százak, ezrek és tízezrek, párttagok és pártonkívüliek, a tömegek alkotó részvételét biztosítani a döntésekben. Ennek előmozdítása és szüntelen ösztönzése a párt alapvető politikai feladatai közé tartozik. A párt úgy tehet eleget ennek a feladatának, ha a párttagság példásan aktív, apártélet erőteljes politikai-társadalmi energiát sugároz. A kommunisták aktivitásának viszont nélkülözhetetlen feltétele az, hogy minél jobban kiteljesedjék a pártélet belső demokratizmusa. Helytelen volna, ha a pártmarxista—leninista módon értelmezzük. Közismert, hogy osztályoktól független demokrácia nincs és nem is lehetséges. A demokratizmus eredeti jelentése a népuralom — hadd emlékeztessünk — csak a szocializmusban, a mi társadalmunkban valósulhat meg. Társadalmunkban, osztálypolitikánknak megfelelően, a szocialista demokrácia fő célja, hogy tovább erősödjék általa a munkásosztály hatalma, az egész, dolgozó nép érdekében, hogy hatékonyabban érvényesüljön a munkásosztály és pártjának vezető szerepe, tovább szilárduljon a munkásosztálynak és szövetségeseinek termékeny kapcsolata, növekedjék a pártot támogató dolgozó tömegek közéleti aktivitása, demokrácia erősítését kizárólag a párt belső ügyének tekintenénk, illetve elválasztanánk a szocializmus építésének általános feltételeitől és követelményeitől. Különösen fontos felismerés ez a hatalmon levő munkásosztály vezető pártjai, így tehát a mi pártunk számára is. Hazánkban a kibékíthetetlen osztályellentétek és osztályösszeütközések korszaka már a múlté, de az osztály nélküli társadalom létrehozása még sok-sok évig tartó folyamat. Ennek következtében léteznek és hatnak a szövetséges osztályok, valamint a társadalom különböző rétegei közötti érdekkülönbségek. Az előadó ezután arról beszélt, hogy ezzel a jelenséggel számolni kell a politikában is, majd így folytatta: — Minél teljesebben érvényesül a demokrácia, annál nagyobb lehetőség nyílik a politika és a szocialista építés folyamatainak társadalmi ellenőrzésére, a hibák gyors feltárására, a nehézségek leküzdésére, a problémák megoldására. Nálunk úgy alakult a történelmi fejlődés, hogy a proletárdiktatúra mechanizmusa az egypártrendszer viszonyai között működik. Ez a helyzet korántsem mindenben könnyíti meg, hanem bizonyos fokig bonyolultabbá teszi a vezetés munkáját. Pártunknak be kell töltenie vezető szerepét, meg kell határoznia a társadalom haladásának irányát, kezdeményeznie és ösztönöznie kell a szocialista építőmunkát. Az is a pártra hárul, hogy ellenőrizze a végrehajtást, támogassa a helyes kezdeményezéseket, tárja fel a fogyatékosságokat, az életben kitermelődő ellentmondásokat és helyes választ adjon a problémákra. Pártunk tehát olyan kormányzó párt, amelynek a kritika funkcióját is magára kell vállalnia. A párt csak úgy töltheti be ezt a szerepét, ha a társa-Tisztelt Kongresszus! Központi Bizottságunk mindenkor nagy figyelmet fordított a pártdemokrácia fejlesztésének kérdéseire. A fejlődés azonban növekvő követelményeket támaszt pártunkkal szemben. Leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait és történelmileg új viszonyok között folytatjuk a szocialista építőmunkáit. Hogy a párt megfelelhessen a növekvő követelményeknek, szükségképpen arra kellett és kell törekednünk, hogy a pártdemokrácia kiteljesítésémalom tapasztalataira támaszkodik, állandóan figyel tagságára és annak segítségével az egész ország közvéleményére, általánosítja a tanulságokat és gondoskodik érvényesítésükről. Biszku elvtárs ezután a demokrácia és centralizmus összefüggéseiről beszélt. Ami pedig a centralizmus demokratikus tartalmát illeti, elsősorban arra utalok, hogy nemcsak a központi határozatokat, és döntéseket kell a centralizmus fogalmába besorolni, hanem a helyi pártszervekét, sőt az alapszervezetek vagy a helyi állami és társadalmi szervek vezetőségének a határozatait is. Így pártunkban a demokratikus centralizmus egységes, összefüggő, egymásba kapcsolódó irányítási rendszert biztosít, amely a Központi Bizottságtól a helyi szervezetekig érvényesül, nélkülözhetetlen része és ösztönzője a helyi szervek öntevékenységének, a helyi kezdeményezések kibontakoztatásának, vagyis a politikai tevékenység demokratizmusának. Nei is növeljük szervezeteink cselekvőképességét, gyarapítsuk alkotóerejét. A pártirányítás rendkívül fontos feladata, hogy gondoskodjék az elvi politika érvényesítéséről, a politika védelméről és továbbfejlesztéséről. Politikánkban szükség van állandóságra és megújulásra, elvi szilárdságra és rugalmasságra. Állandóságra a szocializmus céljaiban, a tömegekkel való kapcsolat fejlesztésében; az életkörülmények állandó kijavításában; megújulásra az új kérdésekre adott, új alkotó válaszokban; szilárdságra alapelveinkben; rugalmasságra, körültekintésre módszereinkben. E bonyolult folyamat céltudatos irányítása elképzelhetetlen, ha hiányosak azok a demokratikus formák és módszerek, amelyek erre biztosítékot nyújtanak. Hiba volna, ha a párttagok és a párton kívüli dolgozók észrevételeit, véleményét a valóságot nem pontosan tükrözve közvetítenék. A legnagyobb veszélyek egyike, ha elképzeléseinket, vágyainkat tényként tüntetjük fel, hogy amit szeretnénk, azt megvalósultnak hisszük. Hogy ezt elkerüljük, a legfőbb biztosíték a demokratizmus fejlesztése. A párt vezető szerepének erősítésével, a pártdemokrácia kiszélesítésével kapcsolatban nagyon fontos a vezetők kiválasztása, képzése és nevelése. A lenini útmutatások szellemében az utóbbi másfél évtizedben hasznosítani törekedtünk fontos történelmi tapasztalatokat a vezetők kiválasztásában és nevelésében. Fontos vonása ennek a nyíltság a tömegekkel szemben, még akkor is, ha pillanatnyilag népszerűtlen feladatokról van szó, mert minden kérdésben az igazi érdekeiket kell képviselnünk. Számoljunk tehát véleményükkel, legyünk türelmesek, mert a hatalom, nem személyeké, hanem az osztályé, a népé. Nem lehet jó vezető az, aki a közérdeket nem tudja emberséges módon, munkatársai megbecsülésével együtt képviselni. Megoldásra váró feladatunk, hogy tanult, közérti tapasztalattal felvértezett munkásokat, dolgozó parasztembereket, párttagokat még következetesebben vonjunk be a kollektív vezető testületekbe. Hasonlóan gondot okoz a vezetők indokolt és szükséges cseréje felelős párt-, állami, társadalmi posztokon, méghozzá oly módon, hogy a változással a politikai vonal stabilitásara szenvedjen csorbát, s a jól dolgozó vezető közéleti megbecsülése is megmaradjon.A vezetők cseréjének többsége — ha jól dolgozunk — nem lehet elsősorban csak leváltás. A cserének az egyén fejlődését is kell szolgálnia. S további külön megbecsülést érdemelnek azok, akik életkoruk, egészségi állapotuk miatt válnak meg munkakörüktől. Rátermett vezetők Minden vezetőnek gondoskodnia kell arról, hogy bármi történjék is vele, a munka zökkenő nélkül folyjék tovább. A szocialista építőmunka egyetlen területének sorsa sem függhet egyetlen ember előléptetésétől, felmentésétől. Erről azért is beszélni kell, mert még ma is találunk olyan vezetőket, akik nem szeretnek jó képességű, okos emberekkel dolgozni. Az pedig egyenesen aggasztja őket, ha egy munkatárs még vitatkozni is merészel velük vagy ellentmond nekik. Fontos tanulság, hogy a szocializmus teljes felépítéséhez olyan rátermett vezetőkre van szükség, akik jól képviselik a munkásosztály ügyét, akik felfelé is vitába mernek szállni, s egyben „oldalt” és „lefelé” maximális türelmet tanúsítanak. Az élet azt mutatja, hogy a káderek kiválasztásában is jobban kell igazodni a demokrácia követelményeihez. Ezen azt értjük, hogy valakinek a kinevezése vagy felmentése előtt figyelembe kell venni a közvetlen munkatársak, a beosztottak véleményét. Sajnos, gyakran tapasztaljuk, hogy a felsőbb szervek egy-egy vezetőről kialakult jellemzése nem mindig esik egybe a munka tényleges eredményeivel és a közvetlen munkatársak véleményével. Van egy közmondás: „Lakva ismerni meg egymást”. Ez így is helyes: „munka közben ismerni meg egymást”. Ezzel összefüggésben még egy kérdésről kívánok beszélni: a vezetői posztra állított embereknek a rájuk bízott hatalomhoz való viszonyáról. Vannak jól képzett emberek, akiknek semmiféle hatalmat sem szabad a kezükbe adni, mert a legkisebb hatalomtól is megmámorosodnak, elvesztik a realitások iránti érzéküket, tönkreteszik a rájuk bízott ügyet is és önmagukat is. A kádermunka demokratizmusa, amely szerves része a pártdemokráciánakt, elősegíti, hogy jobban megnézzük, milyen emberek kerülnek ha (Folytatás a 2. oldalon) Biszku Béla felszólalása A pártdemokrácia nemcsak a párt belső ügye A hatalom nem személyeké, hanem a népé Munkában a kongresszus