Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Vasárnap, 1970. november 22. Széljegyzet Sok az unalmas műsor a televízióban. Sietve hozzátesszük, nem a mi kiváló s érdekfeszítő hazai televízióműsorunkra céloztunk ezzel a megállapítással. Ezúttal az derült ki: az amerikaiak unatkozzák végig estéiket a képernyő előtt ülve. Nemrég számos, főként a televíziós állomások műsoraiban hirdető mammutcég megbízásából közvéleménykutatást végeztek az Egyesült Államokban arra nézvést, ki melyik program melyik műsorszámát tartja érdekesnek. Az eredmény egyenesen lesújtó volt. A reprezentatív felmérés adatai szerint az amerikai tv-nézők a legtöbb műsort unalmasnak találják. Unják a krimik monoton gyilkosságsorozatait, méla egykedvűséggel szemlélik az unos-untalan látott, egymástól cseppet sem különböző szexbombákat, és ásítóznak, amikor az unalomig jól ismert cowboy az obugát szakadék peremén kapaszkodva előírásosSoltjával felveszi ,a halálos küzdelmet a kalandfilmek szabályai szerint vérszomjas indiánhaddal. Bezzeg a szabadforgó televíziótársaságok igazgtató tanácsainak tagjai bizonyára egy cseppet sem voltak ásítvs kedvükben,, amint a nézők siralmas véleményéről tudomást szereztek. Hogyisne! Hiszen magát az üzletet veszélyezteti a közvéleménykutatás eredménye. Hogy mást ne mondjunk, a nagy amerikai cigarettagyártó cégek mindeddig több százmilliós reklámkeretük 80 százalékát fordították televíziós hirdetésekre. S jóllehet az újabb dohányzás elleni hatósági intézkedések január elsejétől betiltják a dohányáruk képerepőn való reklámozását, tehát ettől az oldalról nem fenyeget a kiábrándulás veszélye, annál veszélyesebb a többi hirdető ügyfél bizalmának esetleges megrendülése. Tanulságos adatok ezek egyébként a dohányzó amerikaiak egészségének érdekében oly vehemensen sorompóiba lépő washingtoni kormányzat részére is. Hiszen, mint rosszmájú sajtókörökben rebesgetik, tulajdonképpen a Nixon-rezsim a legnagyobb hirdető partner az Egyesült Államok tévétársaságainál, a nézők „meggyúrására” fordított adásidő legnagyobb részét a washingtoni hivatalos politika rrmagyarázgatása veszi igénybe — nem szólva most a mindenkori választási hadjáratok képerntzőn vívott kortesharcair. A menoklatok a kutyát sem érdeklik. Ez a szentencia megint csak szó szerint értendő. Tudniillik a kutyát sem, meg a macskát sem. Két kiváló hírben álló amerikai állat pszichológus, dr. Winter és dr. Bruce—Flower tette ezt a korszakalkot felfedezést ők — nem tudni, miféle praktikus okból — az állatok viselkedését vizsgálták a televíziós képernyő előtt. Mint tudományos dolgozatuk publikálja, a ketrecbe zárt kutyák és macskák teljesen megvadulnak, ha hosszabb beszédet, mondjuk politikai szónoklatot kell végighallgatniuk. A kép egyébként sem érdekli őket,kizárólag a tánczene köti le figyelmüket. Egyszóval: pontosan úgy viselkednek, mint az átlagos amerikai fiatalember ... A teljes igazsághoz tartozik, hogy a tyúkok még csak érdeklődnének a magvas tévéműsorok iránt (a tudósok szerint feltehetően etetős készüléknek nézik a tévét), de sajna, mielőtt programbeszédekkel megetethetnék őket, a kakasok elzavarják őket a képernyő elől. Úgy látszik, őket nem lehet olyat könnyen átejteni. Summa summárum: a szónoklatok csak a marhákat kötik le. S itt ismételten megjegyezzük, nem az Agnew alelnök úr által oly gyakorta felmagasztalt ,csendes amerikai többség’ sértegetése történik. Szó szerint a szarvasmarhákról van szó amelyek zavartalanul, békésen kérődznek tovább, bármit mondanak, s bármit mutatnak a televízióban. Sőt, láthatóan jót tesz az emésztésüknek. A divatot komolyan kell venni. . Ha vette is annyira komolyan, mint egy 16 éves Strasbourg diák vette nemrégiben, aki az önkéntes tűzhalált választotta tiltakozása eszközéül az ügyben, hogy szülei s tanárai korlátozták a hosszú haj viselésének szabadságában. Komolyan kell venni, mert a divat lumigálása tragikus következményekkel járhat. Amerikaiján például, valóságos válságot idézett elő a konfekciói pártján az az egyszerű tény, hogy az amerikai nők félvállról vették a maxidivatot. Mivel aSCirlU il legyártott hosszú rokolyáiker, földet „seprő kosztümök a ráks Irakban rekedtek százezerszámra, a ruházati vállalatok 21 ezer varrónőt voltak kénytelenek néhány hét alatt elbocsátani. Most aztán az „eszi, nem eszi, nem kap mást "laktika következik: rákényszerítik a vevőket a maxira, mivel minit nem lehet aajd kapni. Viszont beállt a konfekcitózatkínában a nyunk adódik i is iség. Lám, ide vezet, ha nem veszik komolyan a divatot az emberek. Hivat ugyanis már régesrég nem az, ami mindenkinek tetszik. Ica nem az, amiről a divatdiktátorok elhatározzák, hogy tetszenie kell, ha törik, ha szakad ... Nem csoda aztán, ha az erőszak hasonlóképpen, erőszakos ellenállásba ütközik. A maxiellem*«” utcai tüntetések szezonja már a múlté, az utóvédharc azonban még erőteljes a nyugati sajtóiban. Az angol újságok még attól a hallatlan merészségtől sem riadtak vissza, hogy az eleddig minden kritikán felül álló királyi család egyik tagját illessék maxi-ügyben tett bíráló észrevételeikkel. Margit hercegnőről van szó, akit, mikor először jelent meg maxiban alattvalói körében az utcán, „megviselt gombóchoz” hasonlított néhány kegyetlen tollú újságíró. Az egyik népszerű lap, a Sun meg is indokolta állítását, közölve a hercegnő testméreteit. A szóban fingó hölgy ugyanis alig 154 centi magas, és — hogy is mondjuk csak? — kissé túlságosan ismolett. A fura aposztrófból a „gombóc” kifejezés tehát nem ttítik túlzásnak. Mi hát az igazság? Viseljen mindenki olyan külsőt, amely illik hozzá. Ezt az aranyigazságot egyébként egy agg ausztrál matróna fedezte fel. Mrs. Mulligan ugyanis pályadíjat nyert a világ feltehetően legrövidebb önéletrajzával, amely egyetlen mondat: „Ifjúkoromban sima archoz ráncos szoknyát hordtam, most pedig fordítva...” S. F. A Holdon marad a Lunohod? Az első hold-terepjáró laboratórium már több napja sikerrel tevékenykedik égi szomszédunkon. A kezdeti kipróbálási, ismerkedési korszak után immár hosszabb, mintegy 100 méteres útra indult, hogy kiterjessze azt a körzetet, amelyben tudományos tevékenységét folytatja. A leszállás helyétül néhányszor tíz méteres távolságra történő eltávolodás a kutatások szempontjából mindenképpen hasznos. Elsősorban azért növeli ez a kutatások értékét, mert a leszállás közvetlen környezetében a fékezűrökéták hajtóműveiből kiáramló gázok elfújják a felszínről annak legfelső, finom porszerű rétegét, s az alatta megmaradó réteget sem hagyja érintetlené, a Hajtóműből kiáramló forró gázsugár. A szovjet hold-terepjáró laboratórium gondos fejlesztőmunka eredményeként kezdhette meg tevékenységét. Műszerei részben a korábbi Holdra szálló luna-laboratór álmokban, részben pedig más mesterséges égitesteken vizsgáztak. Az elemzéseket végső berendezééseket pedig fitenleges talajminták segítségével vizsgáztattak le a szovjet szakemberek a földön. Hosszabb viták és kísérletek itten döntöttek arról is, hogy a Lunohoda 1 kerekeken közlekedjen. A lehetséges egyéb megoldások közül a csupán elvben alkalmas típusok kiszűrése után hálasztották ezt a típust. Kiderült, hogy a lánctalp, amely viszonylag nagy feltekvő felülete miatt, jó teherelosztást eredményez, a talajon, s csökbekkenti a jármű súlya által a területegységre gyakorolt nyomást, homokos, morzsalékos talajon képleten megfordulni, mert a lánctalpaknak a talajon történő csúszása során a laza anyagot maga előtt feltornyozza, ésbije a jármű „belefullad". A lánctalpas meghajtás kezdetijén a kis talajnyomáson kívül azért is előnyösnek tűnt, mert annak bármilyen kis felülete képes a járművet mozgásia hozni, a legegyenetlenebb terepen is. Ugyanezzel a képességgel rendelkezik azonban egy olyan több kerekes jármű is, amilyen a Lunohod—1, amelynek kerekei egymástól függetlenítve vannak, s még az átellenes oldalon lévő kerékpárokat sem kapcsolja össze a tengely. A kerekek egyedi meghajtás esetén — s a Limohod-nál ezt alkalmazzáik — ugyancsak képesek mozgásba hozni a járművet, ha közülük mindkét oldalon legfeljebb csak egy éri a talajt, illetőleg fekszik fel arra elegendően nagy nyomással. Többen feszegették azt a kérdést, hogy a Lunohode X visszatér-e a Földre. Erre a kérdésre minden bizonnyal nemmel kell válaszolni, mégpedig több oknál fogva is. Először is az a televíziós film, amelyet a szovjet televízió adott közre november 17-én, azon a napon, amikor a Lunohod—1 megkezdte tevékenységét a Hold felszínén, világosan megmondta, hogy a hold-terepjáró a Luna—17 felszálló, vagyis a Földre hazaindíló fokozatának a helyét foglalta el. Ebből az következik, hogy a Lima—17 nem vihetett magával felszálló fokozatot, vagyis a hold-terepjáró hazaindítására nincs felkészítve. Másrészt azt is tudomásul kell vennünk, hogy a Lunohod műszaki és tudományos felszerelése úgy készült, hogy az a mozgás során gyűjtött mintákat a helyszínen, a Hold feladáskén elemezi, s az elemzések eredményeit telemetrikus úton, rádióadások formájában eljuttatja a Földre, nem sok értelme volna ezek után annak, hogy viszszahozzák a berendezést a Földre, amikor már a tervezett feladatokat elvégezte. Ehhez ugyanis további egységre, nagyobb súlyra lenne szükség, s ez pillanatnyilag szükségtelennek látszik. Sinka József Séta Chopin léptei nyomában Vörös rózsák nézegetik magukat a sima víztükörben, csendesen ringatódzva a zongoramuzsika hangjaira. A háttérben a Chopin-emlékmű, a kertben mozdulatlan emberek hallgatják a zenét. A szimbólumok... Minden vasárnap, ha szép az idő, Chopin-hangverseny van Varsó legszebb parkjában, a Lazienki-parkban. Ezeknek a hagyományossá vált hangversenyeknek már törzsközönsége van. Fellép itt minden olyan zongoraművész, akinek kedves Chopin zenéje: világhírűek és kezdő fiatalok, lengyelek és külföldiek egyaránt. Chopin emlékműve szomorúfűz alatt kapott helyet. Nincs még egy ilyen fűzfa Varsóban. De a város szélén már ugyanaz a táj öleli körül, amelyet Chopin is látott: a sík mazóvi mezők a szélükön sorakozó fűzfákkal. Az emlékmű mögött, zöld lombok között rejtőzik a Lazienki-palota, a klasszicista építészet remeke. Ez a palota és Chopin zenéje a lengyelség szimbóluma s az az ajándék, amellyel Lengyelország gazdagította a világ művészetét. Chopin nyomdokait követve eljutunk a Tamka utcába is, az Ostrogski család palotájához, ma a Chopin- Társaság székháza. Elzarándokol ide minden Chopinhívő és zenekedvelő, hogy lássa az emlékeket, hallgassa a zenét. ’alola is, vár is... Viszontagságos a palota története. Röviddel azután épült, hogy Lengyelország fővárosát Krakkóból Varsóba helyezték át. A Visztula meredek partjain épült, s palotának is, várnak is szánták. Első tulajdonosa Janusz Ostrogski herceg volt; azóta dehányszor is cserélt már gazdát! A második világháború és a varsói felkelés során súlyosan megsérült, de a háború befejeztével újjáépítették. Ma abban a formában látható, ahogyan a barokk építész, Tylman, eredetileg megtervezte. A 19. század közepe óta itt működött a Varsói Zeneegyesület. Itt tanítottak az olyan kiváló lengyel muzsikusok, mint Moniuszko, Katski, Paderewski, Nostrowski, Barcewicz. Az első Chopinemlék 1955-ben, az V. Nemzetközi Chopin-verseny idején, ünnepélyesen átadták az újjáépített palotát a Chopin- Társaságnak. Bent a tölgyfaburkolású előcsarnokból széles, kovácsoltvas korláttal díszített márványlépcsők vezetnek teltelé. A lépcsőfordulóban bukkanunk az első Chopin-emlékre. Itt látható Antoine Bovy 1847-ből származó Chopin-medailieniának másolata. Az első emeleti előcsarnokban gyönyörű mennyezeti freskó — francia mesterek munkája — és pompeji stílusú falfestmények keltik fel a figyelmet. S mialatt a festményekben gyönyörködünk, hangszalagról Chopin műveit hallhatjuk. A hangversenyterem a második emeleten van. Itt rendezik a híres, közismert „palotai estéket", hangversenyeket és költői estéket. Izábeli nyelvzavar — zenei aláfestéssel ötévenként Bábellé változik a palota, a soknyelvű beszédet reggeltől estig zene festi alá. Fiatal zongoraművészek gyülekeznek itt a világ minden tájáról, hogy a legjobb Chopin-előadó kitüntető címéért versengjenek. A Chopin-versenyek igen fontosak a zenei életben, a nyertesek pedig elviszik a lengyel romantikus zeneszerző hírét a világba. Nem hosszú az út az Ostrogski-palotától a Krasinski-palotáig, ahol ma a Képzőművészeti Akadémia székel. Itt lakott, több mint száz évvel ezelőtt, a Chopin-család. Ebből a házból indult el Frederik Chopin is a nagyvilágba, és soha többé nem tért vissza szülőföldjére. Liszt is játszott ezen a zongorán Ebben az épületben is berendeztek egy Chopin emlékét őrző kis szalont. Számos emléktárgy, korabeli bittor és csecsebecse teremt hitetes atmoszférát. A falakat családi portrék díszítik. Itt ugyan nem rendeznek manapság hangversenyeket, de ez az szoba, ahol Chopin eljátszotta szülei, rokonai és barátai előtt legújabb műveit, amelyekről mesterei Linde, Kuprinski, Zywny és Elsner mondtak véleményt. A szalon korhű berendezései és a régi hangszereket szemlélve — egy Pleyel-zongorát, egy régi varsói Buchholz-féle zongorát és a két csodálatos Erard-zongorát, melyek közül az egyiken Paderewski, a másikon Liszt játszott —, úgy érzi a látogató, mintha Chopin maga is jelen lenne. (INTERPRESSBUHAPRESS) ___ . HÍRLAP Riport a riporterről Vendégünk volt: Vértessy Sándor Jó tíz esztendeje a Medicina Könyvkiadó helyiségeiben gyakran voltam együtt Vértessy Sándorral, ahol szerkesztőként dolgozott. Aztán kétfelé sodort bennünket az élet és csaknem tizenöt év után találkoztunk újból a székesfehérvári Építők Művelődési Házának igazgatói szobájában. Vendégként jött, előadásttartani. Van valamiféle varázsa az építők kultúrháza Esti beszélgetések című rendezvényeinek. Egy-egy neves művészt, vagy közéleti embert hívnak meg közvetlen beszélgetésre és ilyenkor összejönnek kz. ide szívesen járó fiatalok, és idősebbek is szépszámmal. Kedves, meghitt esték ezek. Ez alkalommal Vértessy Sándor a vendég. Meg van egy óra a kezdésig, tereljük hát a beszélgetést a közel- és távoli múltra. — A te-ben nyúlfarknyi beszámolót láttunk japánt útjáról. Miért ilyen rövid volt a beszámoló, holott a téma sokkal többet ért volna? — Sajnos ennektechnikai, illetve anyagi oka van. Kevés filmanyagot vittünk, ki csupán párszáz métert. A tizennégyezer kilométeres írton nehéz, filmtekercseket vinni — elég költséges. Ott vásárolni — kemény valuta. Persze, azért a már bemutatott filmen kívül még lesz ..japán” film, a mozikban is, kísérő filmként. — Könyv a japán élményekről? — Még nem biztos, de lehet. — Köztudomású: Vértessy Sándor műsorát gyakran halljuk a rádióban is. Rádió és televízió: nem sok egy embernek? — Beismerem: sok. De szolgáljon mentségemre, hallatlanul szeretem a foglalkozásomat, ebből sosem elég. Aztán elmondja, hogyan ,,sodródott" a rádióhoz, televízióhoz.. A felszabadulás után igen nehéz körülmények között folytatta iskoláit, majd könyvelő lett egy állami hivatalban. Egyetemre is járt közben, bölcsészetet hallgatott. Kikívánkozott azonban a kartonok és statisztikák világából, elkezdett hangjáték-írással foglalkozni, két-három darabja műsorra is került a rádióban. Azután következett a Medicina Könyvkiadónál a szerkesztői állás, innen egy lépés — de milyen nehéz lépés! — a rádióhoz, ahol már teljesült szíve vagya riporter lehetett belőle. Az ember azt hinné, töretlenül ment minden, csak meg kellett kívánnia egy életpályát. — Korántsem így van. —mondja komolyan a mind: ' mosolygó neves te-riporter -nagyon nehezen ment, haladati nehéz küzdelmeket kellett vívnom. Egy tanulságot azonban szeretnék el mondani, különösen a fiatalok számára. Ez pedig: tvi egy célt kitűz az ember mag elé, elérheti. Ha ezer akadály kerül is elébe, egy a fontos céltudatosan küzdjön, harcolson és ha nem is azonnal nem is rövid idő alatt, de elérheti célját. Én elértem a létem, azon a pálcán dolgozom, amelyet választottam. És mondhatom: ilyen vonatkozásban elégedett vagyok. Megkérdezem: mik a legközelebbi tervek, megyénkkel kapcsolatban van-e valami műsor előkészületben? Ilsen, nemsokára hozzáfogunk egy műsordarab felvételéhez. A Fejér megyei puszták lakóiról keszite: műsort. Arról, hogy élnek az egykori uradalmi cselédek, kapasok, kétkezi. *sor*-ek. Balogh József (Kabárzy felvétele) _ _____ Az MSZMP X. kongresszusáról jelentjük, (hétfőtől— szombatig). A televízió naponta sugároz hírösszefoglalókat a kongresszus aznapi eseményeiről, mindennap 19.50 órai kezdettel. Első szerelem (kedd, 20.30) Turgenyev elbeszélésének magyarul beszélő szovjet tvfilmváltozata. A klasszikus mű filmváltozata megőrzi a turgenyevi költőiséget, amellyel a fiatal diák első szerelmét állítja elénk, e szerelem reményét, fájdalmát és végül tragikomikumát. Titkos jelszó: csupaga (szerda 30.30) háromrészes magyarul beszélő NDK film első részének vetítése. (A második részt csütörtökön 20.30-kor, a harmadikat pénteken 20.30-kor láthatjuk.) Rudolf Böhm írta a háború utolsó részében játszódó filmet, 1944 szeptemberében, amikor a Vörös Hadsereg már elérte a Visztulát. A Szovjetunióban működő szabad németek bizottsága számára az antifasiszta harc egy új szakasza kezdődik ezzel. Éjszaka egy repülőgép indulnak útnak a Beszkidek felé, s annak északi részén ugrik ki ejtőernyővel két utas, hogy találkozzék szovjet felderítő társával , ezután kezdődik a minden eddiginél izgalmasabb kalandsoroztuk. Két tiszta szerelem (szombat, 2010) tv-film. Az író, Fejes Endre maga írt forgatókönyvet novellájából, amely az eddigi Fejes tv-bemutatókhoz hasonlóan, szintén itmoszférafilmnek nevezhető. A munkások életét, világát emeli költészetté abban 1 5 egyszerű történekben, ami" egy magányos gyári munkás (Latinovics Zoltán alakítja) szerelmét meséli el. Spontán és Fájdalmasan fejlődik ki szereim® egy férjes asszony anya iránt (Törőcik Man alakítja férjét Kállai Ferenc. Noha megtehetnék, hogy titkolják a kapcsolatukat, ők legalizálni szeretnék — vállalni kívánják egymást. Mindenki ellenük fordul, az előítéletek a rosszindulat hálóját szövik köréjük. S amikor végre sikerülne harcukban győzni — közbe szól a gyerek, s ezt a felelősséget már egyikük sem vállalhatja. A. Gy. Telelősesek Mit látunk a jövő héten ?