Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

Laktató egytálételek ősszel és télen valamivel több kalóriára van szüksége a szervezetnek. Laktató egy­tálételekkel is, ha kevés édes­séggel és egy-egy­­ tányérka befőttel megtoldjuk, teljes értékű étrendet tálalhatunk. Húsos burgonyagombóc pörköltjében 60 deka sertéscombot meg­mosunk, megdarálunk, egy beáztatott kinyomott zsemlé­vel, egy egész tojással, kés­hegynyi törött borssal, kevés sóval gyúrjuk össze. Köz­ben a kuktában egy kiló bur­gonyát hajában megfőzünk (a forrástól számított 20 per­cen keresztül), majd leszűr­jük, meghámozzuk és burgo­nyanyomon áttörjük. Egy to­jással, sóval és annyi liszt­tel, amennyit felvesz (egy ki­ló burgonyához kb. 20 deka liszt szükséges), gyúrjuk ösz­­sze, hogy közepes kemény­ségű masszát kapjunk. Majd sózzuk, kigyúrjuk és körül­belül 7 cm átmérőjű kockák­ra vágjuk. A kockákat hússal töltjük meg és gombócot for­málunk belőle. Lobogó forró vízben kifőzzük. A maradék húsból is gombócokat készí­tünk, ezt forró zsírban apró­ra vágott és megpirított vö­­rös­hagymás, piros paprikás, kevés vízzel feleresztett lébe rakjuk. Jó, ha hozzáadunk egy kanál lecsót is. Amikor a burgonyagombócok megfőt­tek, szűrőkanállal kiszedjük és ezeket is a lébe rakjuk. Mintegy 10—15 percen ke­resztül a paprikás lében pá­roljuk. Tálalás előtt 2 deci tejföllel keverjük el Erdélyi berbécs tokány 1 kg juh­húsról tisztítás után a kövérjét és a csont­ját leszedjük. A húst kisebb kockákra vágjuk és lobogó forró vízzel leforrázzuk. Két púpozott evőkanál zsírt meg­­forrósitunk, a húsdarabkákat kissé megpörköljük benne, sóval és egész borssal ízesít­jük és vízzel föleresztve fél puhára pároljuk. Ekkor hoz­záadunk 3—4 nagyobb fej ka­rikára szelt vöröshagymát és együtt addig pároljuk, amíg a hagyma és a hús megpu­hul. Körítése: fél liter vízbe annyi kukoricalisztet öntünk, hogy ha fölkeverjük, pépsze­rű legyen. Majd fakanállal teljesen simára kavarjuk. Ad­dig főzzük, amíg megpuhul és besűrűsödik. Ekkor evőka­nállal galuskákat szaggatunk belőle, amelyeket forró zsír­ban vagy olajban átsütünk. A húst a levével együtt a tál közepére halmozzuk és körül­­rakjuk a puliszka-galuskák­kal. Húsos derelye Fél kiló lisztből három egész tojással és sóval kemény tész­tát gyúrunk. Haj­szál vékony­ra nyújtjuk és kb. 6 cm át­mérőjű kockákra vágjuk. 60 dkg sertés- vagy borjúhúst megdarálunk, két kanál zsí­ron reszelt vöröshagymát pi­rítunk, majd megpirítjuk ben­ne — gyakran kevergetve — a darált húst is és megsóz­zuk. A húst kihűtjük, törött borssal, reszelt szerecsendió­val ízesítjük és a tésztakoc­kákat gazdagon megtöltjük vele. A tésztát ezután három­szögben derelye­ formájúra összehajtjuk és a széleit jól lenyomkodjuk, hogy a tölte­lék ki ne főhessen belőle. Utána lobogó forró, sós víz­ben kifőzzük. Amikor meg­puhult szűrőkanállal kiszed­jük és még melegen 5 dkg vajjal keverjük össze, majd kivajazott tepsiben, vagy tűzálló tálban lerakjuk, 2 deci tejföllel meglocsoljuk és meghintjük 10 dkg reszelt sajttal. A sütőben rózsaszínű­re sütjük. Ha melegítjük, ön­tözzük meg egy kis friss tej­föllel és úgy melegítsük fel a sütőben. fiúlt egyszer, fent Észa­­kon, Skócia sziklás hegyei között egy kis falu­ban három testvér. Mivel mind a három legény olyan erős volt, hogy egy vasru­­dat fél kézzel meghajlítot­tak, édesapjuk beadta őket inasnak a falu kovácsához. A kovács nagyon örült a három erős, fiatal segítség­nek, de az öröme hamarosan bosszúsággá változott, mert hiába mutatta meg nekik, hogyan dolgozik a kovács­fújtató, hogyan kell kiszed­ni a forró vasat a tűzből, és hogyan dolgozik a pöröly, mely a forró vasat patkóvá kalapálja, — a három erős legény csak odapislogott, aztán rákezdték kórusban: — Ez is valami? Ezt ne­künk már nem kell tanul­ni, ezt mi már régen tud­juk.­ — Nem is tanultak egy egész esztendei inaskodás alatt semmit, és nem is so­kat dolgoztak, csak fecseg­tek, pletykáltak reggeltől­­estig. Szegény kovács már nem tudta, mit csináljon, mert a legényeket három évre szerződtette, de fecsegésük, lustaságuk miatt semmi hasznukat nem vette. Ugyan­akkor a három fecse­gő lustának akkora étvágya volt, hogy már az egész éléskamráját fölették. Elment hát az elkesere­dett kovács a legények ap­jához, és kérte könyörögve, vegye vissza a fiait az inas­­ságból, mert dolgozni nem akarnak, egész nap csak fe­csegnek, és olyan étvágyuk van, hogy megeszik még a kovács­üllőt is a kalapács­csal együtt. A legények apja vigasz­talta a kovácsot: Nem ve­szem vissza a fiaimat az inaskodásból, de adok ne­ked egy jó tanácsot. A fia­im a gyomrukat a fecse­gésnél is jobban szeretik. Menj haza, és adjál mind a háromnak valami komoly, nehéz munkát, és mondd meg nekik, hogy amíg mun­kájukkal el nem készülnek, nem szólhatnak egy szót sem, különben nem kopnak enni. Meglátod, erre annyi­ra megijednek, hogy elvég­zik rendesen a munkát. Ha nem így lenne, megígérem, hogy fiaimat visszaveszem, hogy ne egyék továbbra is munka nélkül a kenyere­det. Megfogadta a kovács a tanácsot, hazament, és hív­ta a három legényt, akik akkor is éppen a műhely sarkában csevegtek. Az egyiknek a kezébe nyomta a fajtától­, és ráparancsolt, hogy élessze a tüzet, a má­siknak kezébe adott egy da­rab vasat, hogy tüzesítse meg, azután tegye az üllőre és tartsa addig, míg a har­madik, kezében a kovács­pöröllyel egy patkót kala­pál belőle. Ha a patkó el­készül, akkor az, amelyik a tüzet fújtatja, fogja meg az ajtó előtt álló ló kantárszá­rát, vezesse be a műhelybe, és tartsa szorosan. A máso­dik emelje fel a ló lábát, a harmadik pedig patkolja meg, de addig, amíg ezt a munkát be nem fejezték, egyetlen szót ne szóljanak, különben nem kapnak enni. Megijedt erre a három le­gény, és nekiálltak a mun­kának szótlanul. Nem is volt semmi baj addig, amíg a legidősebb fiúnak rá nem kellett verni a patkót a ló lábára. Mivel a folytonos fecsegés miatt soha nem ér­tek rá a mesterre figyelni, a legény ügyetlenkedett, és egy szöggel megnyilazta a ló lábát. A ló kirúgott, úgy, hogy a második testvér, aki a lábát tartotta, messzire gurult, a ló pedig elszaladt. — Mit csinálsz, te osto­ba? — kiáltott fel mérge­sen a középső testvér. — Hiszen megnyilaztad a lo­vat, és most úgy elszaladt, hogy azt sem tudom, hol fogjam meg. — Sajnálom testvér, igazán nem akarat­tal történt, de úgy látszik, valóban rosszul patkoltam meg — szólt a legidősebb. 'T­i ostobák — mordult­­ rájuk a legkisebb. — Nem elég, hogy megsé­rült a ló lába, és úgy el­szaladt, hogy a világ végéig sem érjük utol, még meg is szegtétek a mester tilalmát. — Te éppen olyan ostoba vagy, mint a másik kettő, mert te is csak fecsegtél, és te sem igyekeztél megfogni a lovat — lépett be a mes­ter nagy mérgesen műhe­lyébe, és elkergette a há­rom fecsegőt. Mit tehetett egyebet a legények apja, visszafogadta őket, és talán még azóta is egyre keres egy olyan mestert, aki a há­rom lusta legényt újra fel­venné inasnak. Ford.: Pfeifer Vera A fecsegő kovácsok (Skót népmese) Horgolt női pulóver A raglánszabású pulóvert vastagszálú fonalból, kétlá­bas, rövidpálcákkal horgoljuk. Az első sor a kezdő lánc­szemekre horgolt rövidpálcákból áll. A minta leírása: A horgolótűt beszúrjuk az első láncszembe, áthúzzuk a szálat, beszúrunk a második szembe, áthúzzuk a szálat és a tűn keletkezett 3 hurkon egyszerre áthúzzuk, majd 1 láncszem. Ezt ismételjük a sor végéig azzal, hogy a rövid­pálcák kezdő lábát mindig ugyanabba a szembe öltjük, amelyben az előzőt végeztük. A további sorokban a pálcák lábait mindig a két pálca közötti egy láncszembe öltjük. A kész pulóver alját, ujját, és nyakát egy sor szoros­szemmel fejezzük be. F. I­ -----------------------------------------------——- ■ ' — *' CSALÁDI N A jó fog •— jó egészség hónapja Miért fáj a fogunk? Az Egészségügyi Világszer­vezet szerint a fogszuvasodás a legelterjedtebb betegség. A fogszuvasodásban szenvedő egyének száma évről évre nö­vekszik. A fogszuvasodás és a fogágybetegségek gyógyítá­sa és a bekövetkező foghiá­nyok pótlása mindenütt gon­dot jelent. A mi állami be­tegellátásunk szakrendelési óráinak 33 százalékát a fogá­szat veszi igénybe. A fogbetegségek megelőzé­se egyszerű és olcsóbb eljá­rás, mint munka- és időigé­nyes gyógyításuk. A most or­szágszerte megrendezett fogá­szati hónapnak is az a célja, hogy felhívjuk a figyelmet arra, miképpen lehet és kell a fogszuvasodás és következ­ményei ellen küzdeni. Korunk betegsége A fogszú nagymérvű elter­jedése a XVIII. században kezdődött és gyakorisága mind ez ideig emelkedik, any­­nyira, hogy jelenleg a kul­­túrembereknek 90 százaléka fogszuvasodásban szenved. Közép- és újkori leleteknek és a ma élő emberek fogaza­tának összehasonlítása az el­változások számának nagyfo­kú növekedését bizonyítja. A fejlett országokban élő város­lakók és a még elmaradott országok lakói vizsgálati le­letének összehasonlítása azt mutatja, hogy a fogszuvaso­dást ma sokan és joggal civi­lizációs betegségnek is neve­zik. Okát a mai ember meg­változott étrendjében talál­juk meg. A civilizált ember táplálékában több a szénhid­rát, mint primitív emberében. A cukorártalom igen súlyos formáját, sokszor a fogak tel­jes pusztulását látjuk a cuk­ros dudli következtében. Még ma is előfordul, hogy a szü­lők rendszeresen tiszta cu­korba mártott dudlit adnak a síró kisgyermeknek. A tar­tós szénhidrátártalom követ­keztében a fogakon körkörös szuvasodás, a zománc oldódá­sa, majd a tejfogak teljes pusztulása szokott bekövet­kezni. Ennek oka az, hogy a táplálék szénhidrát tartalma a fog felszínén képződött le­pedőkben erjedésnek indul. Az erjedés végtermékei kö­zött savak szerepelnek, me­lyek a fogzománc kristály szerkezetének vegyi megbon­tására képesek. A mésztele­­nedést felpuhulás, majd szét­esés követi. Rágni kell! A szén­hidrátdús táplálék mellett az is nagy hiba, hogy rágása nem megfelelő. A rá­gó evésről kezd leszokni, mert türelmetlen, állandóan siet, ugyanakkor a mai kony­hatechnika lehetővé is teszi, hogy az ételek rágás nélkül is nyelhetők legyenek. A mo­dern táplálkozás a puhára főtt, aprított, pépes ételek fe­lé tolódott el, ugyanakkor nö­­vekedett az édes ételek szá­ma, így két károsító tényező hat egyszerre. Az erőteljes rágás csökke­nése, a fogak pusztulásának legfontosabb tényezője. A ta­­padós, pépes szénhidrátdús étel nagyobb mértékben ké­pez lepedéket a fogakon. Le­­pedék nélkül nem képződik szuvasodás, tehát a szuvaso­dás megelőzhető, ha az étel­maradványokat közvetlenül az étkezés után a fog felüle­téről alaposan eltávolítjuk. Az étkezések után végzett fogtisztításnak ki kell terjed­nie a fogak valamennyi fel­színére, különösen fontos a fogkörök gondos megtisztítá­sa, mert a szuvasodás gyak­ran itt kezdődik. Igen lé­nyeges, hogy az esti fogtisztíg­tás után vízen kívül semmi mást már ne fogyasszunk. Különösen ártalmas a le­fekvés előtt, vagy az ágyban fogyasztott édesség, cukorka. A fogkefe milyenségét illető­leg a következőket ajánlha­tom: a fogkefe nyele legyen jól tisztítható, a fogkefe mű­ködő része, tehát a feje ki­csiny legyen, hogy mindenütt jól hozzáférjünk a fog fel­színéhez. A kefe anyaga ter­mészetesen sörte legyen és na műszál, mert a műszálból ké­szült kefe károsodásokat okozhat. A kemény, hegyes­végű műszál könnyen felsér­ti az ínyt, kikoptatja a fog­zománcot. A jó, természetes sörte elég kemény, hajlékony és rugalmas. Gyermekeknek hatéves korig kicsi fejű, pu­ha sörtéjű fogkefét adjunk. A gyermek nyálkahártyája érzékeny, könnyen sérül, fo­gai puha kefével is jól tisz­títhatók. Az egészséges ma­radandó fogazat tisztítására a kemény sörtéjű fogkefe cél­szerű. A vérzékeny, ínygyul­ladásra hajlamos egyéneknek fognyaki vérzékenység, vagy a fogak ékalakú kopása ese­tén középkemény fogkefe ajánlatos. A rágógumi is... A fogkefe tisztítására is nagy gondot kell fordítani. Minden használat után ala­posan mossuk ki, töröljük szárazra, és állítsuk fejjel fel­felé a fogmosó pohárba. A nedvesen tartott fogkefe meg­puhul, szennyezetté válik. Nem javasoljuk ezért a cel­luloid, vagy műanyag fog­­kefetartókat. A fogkefét időn­ként cserélni kell, általában háromhónaponként vegyünk új fogkefét. A fogtisztításhoz fogkré­met, vagy fogport használ­junk. A fogkrém használata kellemesebb, nem maradnak vissza a szájban dörzsölő ha­tású részecskék. A fogpor előnye, hogy sokkal olcsóbb, mint a fogkrém. Fogkőoldó hatás egyiknél sem jön ko­molyan számításba. A fogkö­zök tisztítására a fogkefén kí­vül a viaszolt fogselyem, vagy selyemszál, a fogvájó alkal­mas. A rágógumi is tisztító hatású, miután benyomul a fogközökbe, majd lehúzáskor magéval viszi az ételmaradé­kot és így 15—20 perces rágás után megtisztítja a fogsort. Dr. Csabai Béla Egészségügyi iskolák a falvakban A lengyelországi Falusi If­júsági Szövetség már tizenkét éve ún. egészségügyi iskolá­kat vezet a falvakban. Min­den őszi tanévkezdéskor a 3000 iskolának kb. 150 000 hallgatója van. A számítások szerint az eddig eltelt időben körülbelül másfél millió falu­si lakos ismerkedett meg az iskolák jóvoltából a legfonto­sabb egészségügyi ismeret­­anyaggal. Az előadásokat falusi or­vosok tartják, társadalmi munkában. A tananyag töb­bek között felöleli az elsőse­gélynyújtás, a személyi higié­nia, az ésszerű táplálkozás, a fogamzásgátlás, a csecsemő­gondozás, az idős emberekről való gondoskodás stb. prob­lémáit. Az egészségügyi iskolák nagy érdeklődésnek és elis­merésnek örvendenek a fa­lusi lakosság körében. Mun­kásságuknak tudható be szá­mos egészségház, fürdő, mo­soda és sportpálya építésének kezdeményezése, majd társa­dalmi munkában való létre­hozása. A Falusi Ifjúsági Szövet­ség az idén másodfokú egész­ségügyi iskolákat létesít Tan­anyagukban szerepelnek a mezőgazdasági munkavéde­lem és a pszichikai higiénia problémái,­­ vagyis azok a témák, amelyek összefügge­nek a mezőgazdaság gépesí­tésének fejlődésével, a vegy­szerek egyre szélesebb körű alkalmazásával és a korszerű munkaszervezéssel. - in-------------—-■=s=.===»==»==i==B=^«===«= HÍRLAP ■ ===£StI =====«» ===== 1 ==!■ Vasárnap, 1970. november22.

Next