Fejér Megyei Hírlap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

-1----­ A szabvány jé — csak a kifli nem A Magyar Szabványügyi Hivatal a gyakori panaszok hatására felülvizsgálta a pék­sütemények 1364-ben ki­adott szabványát. A vizsgálatok során meg­állapították, hogy a sütőipar nagy mennyiségben csak zsemlét és kiflit hoz forga­lomba — zsemléből évente mintegy 600 milliót, kifliből pedig csaknem 900 milliót —, a többi péksüteményt az előbbiekhez viszonyítva el­enyésző mennyiségben gyárt­ja. A fogyasztó nagyobb vá­lasztékot szeretne, de a vá­lasztékbővítés gazdasági, munkaidő-kihasználási szem­pontból hátrányos a sütő­iparnak. A megkérdezetteknek csak­nem egyötöde elégedetlen a péksütemények választéká­val. A minőséggel a vidéki megkérdezettek fele, a fővá­rosi fogyasztóknak csupán 40 százaléka elégedett. A fővá­rosi és vidéki városokban a háztartások egy­harmada, a településeken és falvakban ötödrésze sosem, az összes háztartás negyedrésze pedig csak változóan elégedett a sütemények minőségével A leggyakoribb kifogások: súly­­hiány, amely általános jel­lemző, kis térfogat, sütési és kidolgozási hibák, vagy pe­dig az, hogy a termék nem friss és nem tartalmazza az előírt adalékanyagokat A Szabványügyi Hivatal megállapította, hogy a minő­ségi hibák okai nem a szab­vány előírásaiban, hanem ép­pen a szabvány be nem tar­tásában keresendők, ezért a jövőben fokozott gondot kell fordítani a szabvány betar­tásának ellenőrzésére.­­ Mosoly az arcon Fel-felidézem ismét a leve­let. Íme egy részlet belőle: „Levelem célja egy ABC best bemutatása, ahová ér­demes bemenni még akkor is, ha csak élesztőt vásárol az ember. Ennek az üzletnek a vezetője törékeny asszony. A meglepő, amit ma még kevés üzletben talál az em­ber, a kedvesség, az udva­riasság. A boltvezető neve: Tóth Ferencné. Az áruház Székesfehérváron, a Vértanú út és a Kisteleki út közötti lakónegyednél van. Itt nincs úgynevezett „mosolyláda’­, de ha lenne valószínű sok­sok mosolycsekk kerülne ab­ba. A fentieket csak azért írtam le, mert a hibákat gyorsan észrevesszük, kifo­gásolunk sok mindent. Ebbe a kereskedelmi egységbe ér­demes elmenni, és mindazt a jót megírni, amit mi vásár­lók nap mint nap tapaszta­lunk.” Nincsenek sokan ilyenkor reggel fél nyolc tájt a bolt­ban. Egyszerű vásárlóként érkezem, kezemben a fonott kosár, szemlélődöm. A ve­zető éppen egy nyurga fiatal­emberrel beszélget, aki egyébként a tejet szállító gépkocsi vezetője. A fiatal­ember mondja: — Látja, milyen szívtelen? Most is vettem a lányoknak egy-egy szelet csokit, maga meg sajnálja tőlem azt a csésze kávét. — Jöjjön hát, odaadom az enyémet. — Siessenek — inti a fia­talembert Tóth­né. — Egyéb­ként köszönjük a csokolá­dét. — De hiszen — kap a fejé­hez a fiú —, magának nem is vettem. — A lányok nevében kö­szönöm. Egy-egy műszakban tizen­egy dolgozónak kellene itt lennie, most meg vannak összesen öten. Betegség, szabadság. S ilyen csökken­tett létszámmal is napi húsz­ezer forintos forgalmat bo­nyolítanak le az ünnepi ké­szülődésben. Tizenhat éve dolgozik a szakmában i­s tizennégy éve vezetőként. Korábban a Sárrét Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet szabadbattyáni bolt­jában dolgozott. Itt, Fehér­váron kaptak lakást, a Basa utcai OTP házban. Gondolta, elvállalja az ABC bolt veze­tését. Mégis kényelmesebb ide jönnie naponta, mintsem kilométereket autóbuszom­. — A férje hol dolgozik? — A kőszárhegyi Egyetér­tésben, főkönyvelő. — Gyermekük van? — Két kislányom. Az egyik tíz éves. Gabriellának hívják, a másik ötéves, Ágota a neve. — Hogyan osztja be az idejét? — Reggel ötkor kelek, el­rendezem magam, meg a gyerekek holmjait is. Leg­többször a kicsi viszi a picit óvodába. Aztán siet az isko­lába. Itt a boltban rengeteg munka várja. Legtöbbször ő maga is odaáll a pult mögé, méri a húst, s kínálja az árut a még nem jártas vásárlók­nak: mit hol találnak. — Szereti a szakmáját? — Nem szakma ez, hiva­tás. — Látom, a tanulók, az eladók is mind-mind moso­lyognak. — Igen, ők is szeretik azt, amit csinálnak. — Pedig nem mindig van úgy, hogy mosolyra áll az ember szája. Néha szomor­­kodni is kellene. Volna rá ok. — A kereskedő ne hozza be a boltba gondjait. Felejt­sen el mindent. Igaz, az én családi életem szép, harmo­nikus. De ezért néha, higyye el, nehezemre esik a mo­soly. Mert ki tagadja, hogy nemcsak rózsaszínű a világ. De a vevő nem kiváncsi a szomorú, szófián arcra. Tóthné ötszöris „kiváló dolgozó”, egyszer már kiér­demelte a ,belkereskedelem kiváló dolgozója a kitünte­tést is. Igaz, a volt munka­helyén. Nem tudom, mikor értékeli a fehérvári áfész a szocialista munkaversenyt. Lehet, hogy az elsők kö­zött ott lesz majd Tóth Fe­rencné is? Gondolt­m, sokat dolgozott az egész kollektí­vával azért, hogy elérjék az ötmilliós évi forgalmat. Most pedig azt akarja, hogy ha­vonta­ meglegyen az a hét­­nyolcszázezer forint­ o­­­ JENET KOZMETIKA MEGNYÍLT. SZÉKESFEHÉRVÁR, Népköztársaság u. 23. Fogad: 9—19 óráig: 191 918. - Hf­ K­L­A­P Kert­társulás Jóváhagyták annak a kert­társulásnak a működési sza­bályzatát, amely a Durlamen­­ti Egyesült Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet keretében, önelszá­moló egységként az új esz­tendőben kezdi meg tevé­kenységét. A kerttámulásba azok a dunaújvárosi munká­sok léptek be, akiknek a vá­ros környékén kiskertjük, gyümölcsösük van. A társu­lás a családi szükségleteket meghaladó zöldség és gyü­mölcs értékesítésére Dunaúj­városban közös elárusító he­lyet állít fel.­­ E­züst érmék lápból. Az érmék között külföldi pénzek, a Magyar­­országgal határos országok veretői, is szép számmal ta­lálhatók. Színezüst lepények és rúdtöredékek is előke­rültek, amelyek a nagyobb eímletű pénzeket helyettesí­tették. Az értékes gyűjte­mény restaurálása és feldol­gozása tovább gyarapítja e kor gazdasági­ és kereske­delmi életéről szerzett ed­digi ismereteket. A tatárjáráskor elrejtett ezüst érmék kerültek elő szántás közben a tyukodi ___________A megyei pártbizottság t «, ,' p-M ' ’'Hfi jl és a megyei tanács lapja. n­.S f -L*12 p «fi Főszerkesztő: i mt—3» I— » J benkö karok­. m—ugras ■»’1 eft* i, Kiadja­ a Fejér megyei ■LB Wft' W »fi * P ... IB|f Lapkiadó Vállalat, m' ^ Felelős kiadó: SÓGORBLA BÉLA, Szerkesztőség: Székesfehérvár, Dózsa György tér 10. Telefonok: Szerkesztőbizottság: 25-32. Szerkesztőségi titkárság: panaszfelvétel: 15-34. Belpolitikai rovat: 15-83, 25-01. Főmunkatársak: 21-69. Közgazd. rovat: 29-53, 66-os mellék. Fotó és sport: 25-90 Kiadóhivatal: Székesfehérvár, Március 15. utca. Velinszky László utca sarok Telefon: 25-21. 25-24. Terjeszti: a Magyar Posta. * Előfizetési díj 1 hónapra 20 forint. Kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index:: 25 056. Fejér megyei Nyomdaipari Vállalat, Székesfehérvár. Péntek, 1970. december 25. M­ese, rajz, báb „Egy nagy Farkas, mikor fagy már nem látogat. Meglát egy zöld gyepem füvelgető Lovat” — így indul a film. Hóvirág pattan ki a föld­ből, lomb borul az ágakra, a fákon madarak énekelnek, a réten ló legelész. A farkas agyá­ban megszületik az ötlet. „ ... 5 ily csellel közelít. Hippokratesz a régi mester Nevelte, s tartja jól minden fű titkait Milyen bajon, melyik segít, gyógyít mindent—A seborvos is vagyok. Már sok Ló úr baját Megorvosolni volt szerencsém így udvarol. Pedig csak alkalomra lel, Hogy betegét felfalja szépen. A Ló megsejti ezt, kirúg, s úgy vágja képen Hogy ott meg nem maradhat épen Sem fog, sem állkapocs." így mondja el a történetet. La Fontaine és erről szól a rajzfilm, amelyet a meséből fran­cia-magyar koprodukcióban a Pannónia Filmstúdió készített. Több ismert La Fontaine mese öltött már film­formát Darday Attila rendezésében, Sajdik Ferenc figuratervei alapján. S mutatják a plakátot, is, mely sze­rint egész estét betöltő filmet állítottak össze több kis filmből — négy közülük a Pannónia Filmstúdióban, egy-egy román és bolgár al­kotóműhelyekben készült. Több nyugati or­szágban bemutatták — nagy sikerrel. — A magyar közönség is megláthatja va­jon ezeket a kedves, szellemes film­meséket? — Azt mondják: előbb-utóbb igen. A Pannónia — rajz- és bábfilm stúdió, de csinálnak reklámfilmet, betéteket, játékfil­mekhez, egészségügyi felvilágosító filmeket. Az idén 120 hosszabb-rövidebb film készült, 15 ezer méter hosszúságban. Gyerekeknek szól az Egy világhírű vadász emlékiratai című sorozat is, melyben az öreg vadász ifjúkori kalandjait meséli k­. Vagy sz Kukori és Kotkoda sorozat — a baromfiudvar állatairól. Nemcsak mesét, tanulságos történeteket mondanak el a rajz- és bábfilmek. Nemcsak gyerekeknek, legalább annyira felnőtteknek szóló alkotások. Kovásznay György Fény és árnyék címen tudományos érdekességű témát vitt filmre. Az emberi beszéd, a hangok ki­alakulása a „sztori”. Ez az első pillanatra egy­általán nem filmszerű téma, nagyon is képsze­rűen film­nyelven elbeszélve. A forgatóköny­­vet Hankiss Elemér, az ismert irodalomtudós írta. A temetés, Gémes József néhányperces filmje. Óriási tömeg. A búcsúztató megható szöveget olvas. Mindenki sír, szipog. É s ak­kor­ egyszer csak nevetés hallik. Nevetés, ka­cagás, hahotázás. Dermedten figyelik, ki lehet az? S amikor kiderül, hogy a halott­t agyon­verik, mert hogy „rendnek muszáj lenni”. Ha­sonló fintor az esemény is. A repülőtéren óriási tömeg várakozik és leszáll — egy béke­galamb. Macskássy Gyula mini-filmjei, amolyan 1 perces novellák. Nepp József filmjét, a Yeti dalát, néhány hét múlva már vetítik is a mo­zik, majom-forma huligánról, aki mindent­ől mindenkit szétver, csak az úthengertől fél. A tv-rajzfilmek közül befejeződött a Ma-4 gyalázom a jövőnket sorozat, most új szocio­lógiai témával foglalkozó sorozat készül, a Magyarázom magunkat című. S ha már a tv-filmeknél tartunk, hadd em­lítsem meg — bár igen kezdeti stádiumban, foglalkoznak a Mézga-család történetének folytatásával. S a tervek között szerepel egy egész estét betöltő Gusztáv-film — a Gusztáv bárkája —,amelynek 1200 rajzból áll csak a forgatókönyve. Székesfehérváron, a romkerti autóbusz-megállónál kapta len­csevégre fotósunk ezt a jobb sorsra érdemes menetrendi tá­jékoztatótáblát. Aki letépte, nem gondolt arra, hogy alkalom­­adtán neki is szükség­e lehet rá... (Fotó: Rabáczy) HIHETETLENÜL HANGZIK a történet, amit ismerősöm mesélt, de — és tegyük hoz-­zá mindjárt: sajnos — meg­történt. Íme, röviden a „szto­ri”. Egyik nagyvállalatunk fia­tal dolgozója úgy határozott, hogy a tavasszal megnősül. Mivel menyasszonya is egyet­értett az ötlettel (nem ez, a hihetetlen), felkereste a vál­lalat szakszervezeti bizottsá­gát, s előadta kérelmét, mi­szerint szeretne május hó­napra egy házaspárnak szóló beutalót kapni. Az illetékes gratulált a küszöbön álló nagy eseményhez, s megkér­dezte, ki a boldog ura? Mi­után a neve nem volt isme­rős, azt is megkérdezte, hol dolgozik.’ A fiatalember kö­zölte, hogy a megyeszékhely másik nagy gyárában. Erre elborult az illetékes arca. — Az más. Sajnos, fiatal barátom, akkor nem adhatok beutalót. Nősüljön a gyárból, akkor kap. Vagy kérjen a menyasszonya az ő munka­helyén. De mivel barátunk azt gondolta, az üdülés csak két hétig tart, a házasságot meg hosszabb távra kötik — bár igaz, van olyan is, amelyik nem hosszabb egy nászútnál —, úgy döntött, hogy kitart választottja mellett, s nem cserél menyasszonyt egy üdü­lés kedvéért. Inkább elment az SZMT-hez tanácsot és üdülőjegyet kérni. De nem is kellett az ottani illetékessel beszélni, mert gyáruk szak­­szervezeti bizottságának egyik felelőse éppen ott-tar­­tózkodott, s mikor érdeklő­dött panasza orvoslásának módja felől, ő azonnali és hathatós segítséget ígért neki. Tehát, ha úgy vesszük, meg is oldódott a probléma, azóta valószínűleg megkapták a fiatalok a beutalót, és kár is lenne több szót vesztegetni rá. Szerintem azonban megér néhány perc „gondolkodási időt” az eset Tény, hogy vállalataink üdülőjegy dolgában jobban is állhatnának, s így alaposan megfontolják, kit tartanak arra érdemesnek, hogy álla­mi támogatással pihenjen. Aki fegyelmezetlen, hanyag, rossz munkát végez, nyilván­való, hogy a sor végére áll­hat. De arra nem gondoltam eddig, hogy egy vállalat szakszervezeti bizottsága, il­letve csak a bizottság egyik tagja, üdülőjegy ellenében jo­got formál arra, hogy embe­rek legbensőbb ügyeibe avat­kozzon. Ha humorizálni akar­nék, azt mondanám, ezután már csak a pallos jog és az ius primae nectis bevezetése következhet De nem akarok humorizál­ni, s ezért csak azt kérde­zem, hogy az illetékes, mikor e választ adta, gondolt-e ar­ra, hogy ő a dolgozók bizal­mából, azok érdekeinek kép­viseletében van erre a poszt­ra állítva. S ha ő téved, hi­bázik, nem azt mondják, hogy X. Y. nem arra a posztra va­ló, hanem — mivel szeretünk általánosítani — azt beszé­lik, hogy lám, ilyen a szak­­szervezet. Még jó, hogy volt egy másik illetékes, aki h hely­­rehozta a dolgokat, s azt mondotta: — Igaz, rosszul állunk üdü­lőjegyek dolgában, de majd megbeszéljük a másik válla­lattal, hogy adjanak át egy egyszemélyes beutalót, s így egálba jövünk. Tehát így is lehet, sőt, csak így lehet emberekkel, prob­lémáikkal foglalkozni. Fele­lősséggel, hozzáértéssel. Aki­ben pedig ez nincs meg, ne restellj­ük bevallani, hogy nem való arra a posztra, amelyre a feltételezett biza­lom alapján került. K. C­s. Könyvkuriózumok A dunaújvárosi József At­tila Városi Könyvtárban a könyv sorsáról rendeztek iro­dalmi ankétot Ebből az al­kalomból érdekes könyvkiál­lítás nyílt dunaújvárosi ma­gántulajdonban levő könyv­­ritkaságokból, kötetekkel, köztük mini-könyvekkel. A legkisebb köztük egy 10x15 milliméteres könyvecske Shakespeare szonettjei. Min­den „lap” egy szonettet tar­talmaz. A minikönyvek kö­zött ott van a dunaújvárosi nyomda „Dunaújváros 20 éves" címmel. Legértékesebb talán Babits Mihály egyik műve, amelyet Ady halála után Csinszkának dedikált. Érdekes az 1848. március 15- én megjelent Nemzeti dal nyomdai levonata. Az első világháború idején fehér fol­tokkal megjelent, cenzúrázott újságpéldány, valamint a Tanácsköztársaság idejéből a századból származó, s a né­met Elzevir kiadásban meg­jelent Vergilus, egy álmos­könyv, valamint a „Magyar Dámák 1815. évi kalendáriu­ma”. HALÁLOZÁS Fájdalommal megtört szívvel tudatjuk, hogy szeretett férjem, édesapánk, apósunk, nagy­apánk, sógorunk és rokonunk DOMJÁN ANDRÁS f. hó 23-án életének 60. évében hosszas betegség után meghalt. Temetése f. hó 31-én, csütör­tökön du. negyed négy órakor lesz a református temetőben. A gyászoló család Lakás, Szivár, Kolozsvári u. 53. HALÁLOZÁS Fájdalomtól megtört filvel tudatjuk, hogy felejthetetlen jó feleségem, édesanyánk, anyó­sunk, nagyanyánk, testvérünk, sógornőnk és rokonunk MAAH Jánosné szül. Kotsis Katalin gyümölcs- és zöldségkiskereskedő 1. hó 22-én életének 64. évében hosszas szenvedés után el­hunyt. Temetése 1. hó 29-én, kedden du. egy órakor lesz a Fecskeparti temetőben. A gyászoló család Lakás, Selyem u. 11. sz. az étlasz értesíti Szé­kesfehérvár VÁROS LA­KOSSÁGÁT, HOGY 1970. de­cember 28-án, 29-én, és 30-án 08 órától 15.00 óráig az ÉL­­MUNKÁS UTCÁBAN ÁRAM­SZÜNET LESZ, A KORSZE­RŰ KÖZVILÁGÍTÁSI OSZLO­POK Állítása miatt: 478a.

Next