Fejér Megyei Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
Csütörtök, 1971. január 14- Liszt és kenyér Szakemberek állapították meg, hogy az 1970-ben termett és betakarított búza sütőipari értékét tekintve a legjobb volt az elmúlt öt év átlagát tekintve. Vagyis ez annyit jelent, hogy ebből a búzából lehet és kell kiváló minőségű lisztet, abból pedig kenyeret előállítani, sütni. Elvileg tehát asztalunkon mindennap ott kellene, hogy legyen a friss, ropogós, puha, rugalmas bélzetű, omlós kenyér. De nincs ott Szerkesztőségünkbe nem egy panaszos levél érkezik — a kenyér minőségét illetően. Hol sütetlen, hol túlsütött, hol lapos a kenyér, amit a boltban árusítanak. Van tehát ellentmondás az elméleti megállapításban — már ami a búzát illeti — és a gyakorlatban. A kenyér három vállalat közvetítésével jut el hozzánk: kezdődik a malomban, folytatja útját a sütőiparnál, végül a kereskedelmi vállalatnál fejezi be rangjához méltó, vagy nem méltó útját. Éppen az imént említett egyenetlen ellátás — ez mennyiségre, minőségre egyaránt érvényes — miatt hozott olyan határozatot a megyei tanács végrehajtó bizottsága még ez elmúlt év decemberében, hogy az ellátásban közvetlenül, vagy közvetve érintett vállalatok vezetői rendszeresen tanácskozzanak. Mondják el az adott időszak tapasztalatait, hogy a véleménycsere során felmerült gondokat, bajokat fokozatosan felszámolják és — most már tényleg ideje — mindig elegendő, jó minőségű kenyér álljon a vásárlók, a fogyasztók rendelkezésére, a két városban, illetve a falvakban. Mert mi volt a gyakorlat eddig? A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatot szidta a sütőipar, mert nem volt egyenletes a lisztellátás. Baj volt a liszt színével, a minőségi érték megállapításával, pihentetésével és így tovább. A gabonafelvásárlók, a malmosok viszont a sütőipart okolták azért, mert nem jó technológiával dolgoztak, emiatt vagy keletien, vagy éppen túlkelt tészta került a kemencékbe. És bizony elég gyakran nem felelt meg a kenyér a szabványnak, így lépett a „vitába” az értékesítő szerv, a kereskedelem, mert a sütőipar szerint ez a vállalat is hozzájárult ahhoz, hogy néha baj volt a menynyiséggel (keveset rendelnek), a minőségi romlást pedig a rossz raktározási körülmények idézték elő. Pro és kontra, vita vitát követett, de megnyugtató módon nem rendeződtek soha a dolgok. A vb most, ezektől a rendszeres megbeszélésektől — amennyiben a szavakat tettek követik — vár nagy változást. Miről is van hát szó? Legutóbb kedden, január 12-én voltam egy ilyen értekezleten, ahol meg is jelentek az érdekeltek — még a minőségvizsgáló intézet képviselői is. Véleményünk szerint, s ezzel egyetértettek a résztvevők, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat az elmúlt években, de napjainkban is sokat tett, illetve tesz azért, hogy a közelmúlt állapotait felszámolja. Évente sok tízmillió forintot fordít beruházásra, hogy a gabona, illetve a liszt tárolása megoldja. Idén is közel százmilliós beruházás valósul meg, ezen belül nagy kapacitású silótornyok létesülnek, Székesfehérváron és Sárbogárdon korszerű eszközökkel felszerelt laboratóriumot helyeznek üzembe még a tavasz folyamán. Jelentősen bővül szállító és szárító kapacitása is. A vállalat ,tehát, úgy tűnik, mindent elkövet azért, hogy a maga portája tiszta, rendezett legyen. És amint az igazgató elmondta, ebben az évben nem is érheti panasz a vállalatot sem az őrlés, sem a mennyiség, sem pedig a pihentetés és a szabvány szerinti lisztbiztosítás miatt. De mivel a kenyérellátás komplex feladat, mindhárom vállalatot — a sütőipart és a kereskedelmet is — érinti, vajon e másik két érdekelt elkövet-e mindent, meghoz-e minden anyagi áldozatot a gondok megoldásáért? Úgy véljük, itt akadozik egy kicsit a szekér. Amikor tavaly, december 17-én a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese, dr. Soós Gábor tájékoztatta az ország szakembereit a kenyérellátásról, az e területen jelentkező feladatokról, elmondotta, hogy az országban, a negyedik ötéves terv során 900 tonnával kell növelni a termelési kapacitást, 1320 tonnát pedig rekonstrukció útján kell létrehozni. Ez az új kapacitás, illetve pótlás csak úgy valósulhat meg, ha az állami, illetve költségvetési juttatáson felüli összeghez a tanácsok is hozzájárulnak. A mutatkozó létszámhiány miatt a sütőiparnak fokozottabb gondot kell fordítania a gépesítésre, a technológiai felszerelések bővítésére. Arról is szó esett ezen a megbeszélésen, hogy a negyedik ötéves tervi beruházásokat idejében el kell kezdeni, mert ellenkező esetben olyan helyzet elé kerül az ország, mint az elmúlt öt évben: egy sereg új üzem nem épült fel, több helyen a rekonstrukcióval nem végeztek. A miniszter első helyettese azt is kijelentette: a megyei tanácsoknak nagy a felelősségük az ellátásban. S hogy saját portánkról is szóljunk: a két sütőipari vállalatnál is feltétlenül szükséges a beruházások megtervezése, a kivitelezés megkezdése, természetesen megfelelő anyagi eszközök birtokában. A „gabonások” letették az asztalra mindazt, amit megvalósítottak eddig és amit még terveznek. Ideje hát, hogy ismerjük, milyen lehetőségeik vannak, illetve lesznek a sütőiparnak ahhoz, hogy kilábaljanak a bajból. S ehhez még hozzátesszük: a kereskedelemre is gondolni kell, s ahol a raktározási lehetőségek nem a legjobbak, ott is tenni kell, inam is keveset, nem is kevés helyen, mert azt sem engedhetjük meg, hogy az esetleges jó minőségű kenyér az üzletekben veszítsen minőségi értékéből. Orsovai Tibor A vallásháború tehát elmaradt, mert hívei rájöttek, hogy az végképp — és az egész világ előtt — semmivé foszlatná a katolikusok állítólagos politikai egységét, amely eddig is inkább volt mítosz és vágyálom, mint valóság. De még az egyházon belül is súlyos problémákat okozna, mert a reális gondolkodású alsópapság és a modernebb fölfogású főpapok kellemetlen helyzetbe kerülnének. Köztudomású, hogy az olasz püspöki karban nem kevesen vannak azok, akik hajlanak bizonyos újításokra és készek tudomásul venni a mai világ jelenségeit. Maga VI. Pál pápa egyébként nem annyira újító szellemű, mint elődje, XXIII. János volt. Eevik római beszélgetőpartnerem úgy jellemezte a pápát, hogy a politikában eléggé nyílt, de a vallási dolgokban merev. Ellenzi például a munkáspapok tevékenységét, a papok házasságkötését, vallási rítusok megújítását. Nagyhatalmi politikát folytat, nem szereti, ha mások megelőzik a „korszerűség”-ben (például bírálja az egyik előző cikkemben már említett tömegszervezetet, az ACLI-t, mert az túlságosan elkötelezett és baloldali a Vatikán politikájához képest). Ennek ellenére igyekszik azért fontolva haladni. Bizonyíték rá az a legutóbbi intézkedése, amellyel visszavonulásra kényszeríti a 80. életévüket betöltő bíborosokat. VISSZATÉRVE a házasság és a válás problémáira: föltűnt nekem, hogy az olasz filmgyártás milyen gyorsan és élénken reagál a divatos időszerű témákra. Karácsony táján két olyan filmet mutattak be, amelyik — kissé megtévesztő, de annál „pikánsabb” címmel — a papi nőtlenség testi és lelki problémáit boncolgatja, nem csekély iróniával. Az egyiknek a címe: A nős pap, a másiké, amelyet én is látom. A pap felesége. Ez utóbbiban Marcello Mastroianni a pap, aki majdnem megnősül, és Sophia Loren az a fiatal, de a szerelemben eléggé tapasztalt nő, akit végül nem vesz feleségül. (A történetet nem mesélem el, mert remélem, hogy előbb-utóbb Magyarországon is vetíteni fogják a filmet.) A papok legális nősülése alighanem sokáig várat még magára, de az első olasz válást már kimondták december végén. A modenai bíróság érvénytelenítette a 25 éves Luigia Benassi és a 29 éves Alfredo Coppi hét évvel ezelőtt kötött házasságát, miután hat éve különéltek. Az anyakönyvvezető pedig Luigiát hajadonnak, Alfredót nőtlennek jegyezte be. A következő években száz- és százezrek családi állapota fog megváltozni. A türelmetlen nemszeretők között olyan ismert személyek is vannak, mint Catherine Spaak filmszínésznő és Maria Callas operaénekesnő. Foldogabb új életet, kisaszszonyok és nőtlen férfiak! (Vége) Modera Frigyes HÍRLAP Kongresszus utáni kongresszus előtt (Folytatás az első oldalról) vezérigazgatói utasítással szabályozták az ifjúsággal való foglalkozás kérdéseit. Egész évi tevékenységünket betetőzte, egységes keretbe foglalta az a sokszínű gazdasági, politikai és kulturális tevékenység, amelyen megyénk ifjúsága a párt X. kongresszusára készült. A megyei pártértekezlet elismerte megyénk fiataljainak szorgalmát és lelkesedését. A pártkongresszus után a KISZ Központi Bizottság december 21-i ülése abban határozta meg az ifjúsági szövetség legfontosabb feladatát, hogy „Az 1971. évi tevékenységével hatékonyabban járuljon hozzá a fiatalok szocialista tudatának és tulajdonságainak fejlesztéséhez, a pártkomgreszszus határozatainak megvalósításához”. A KISZ megyei bizottság ennek alapján határozta meg feladatait. Csak néhány legfontosabbat az 1971. évi programból — A KISZ minden szerve és szervezete — egész éves munkájában — törekedjék a X. pártkongresszus határozataiból adódó feladatok megismerésére, folyamatos és fokozatos megvalósítására. A KISZ szervei és szervezetei a X. pártkongresszus és a párt ifjúságpolitikai dokumentumainak szellemében készüljenek a KISZ VIII. kongresszusára. — A KISZ nevelőmunkájának fontos feladata, hogy segítse elő a fiatalok világnézeti és erkölcsi, politikai nevelését, emberi magatartásának formálását. — A KISZ-bizottságok és alapszervezetek a szervezeti rend és fegyelem betartásával, a demokratizmus szélesítésével, a munkastílus fejlesztésével törekedjenek az ifjúsági szövetség kommunista jellegének további erősítésére. A KISZ-szervezetek felelősségteljes, céltudatos nevelőmunkájával érjék el, hogy egyre több ifjú kommunista váljon alkalmassá a párttagságra. A KISZ-szervezetek erősítsék testvérkapcsolataikat az úttörőcsapatokkal, segítsék azok munkáját és méltóképpen ünnepeljék meg a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 25. évfordulóját. Az úttörő őrsök, rajok, csapatok kutassák fel a csapataik történetét, gyűjtsenek dokumentumokat a mozgalom eseményeiről, keressék fel a szövetség régi harcosait. Az „Ajándék a hazának” akció keretében vegyenek részt a pajtások a negyedik ötéves terv céljainak megvalósításában. A KISZ-szervezetek tevékenyen vegyenek részt társadalmunk jelentős eseményének, az országgyűlési és tanácsi választások előkészítésében, segítésében. A feladatok adottak, most a végrehajtás időszaka következik. Meggyőződésünk, hogy megyénk ifjúsága, a KISZ minden tagja ereje és tudása legjavát adva részt vállal az előttünk álló munkából és teljesíti feladatát. Smitt Gyula, a KISZ MB titkára Hal a piacra A fehérvári Vörösmarty Tsz halgazdaságában mintegy 1000 mázsa halat tárolnak a téli tározókban, ahonnan a piaci szükségletet látják el. Képünkön P. Horváth Ferenc halászmester és Hegedűs József Szomorú rekord A múlt év december 18-án fejezte be a gyártási kampányt az Ercsi Cukorgyár. Rekord ez, szomorú rekord, ráadásul még az is tetézi, hogy a gyártást csak szeptember második felében kezdték. Közel egy hónap múlott el azóta, de a téma nem került le napirendről. Az ercsi cukorgyárban erről beszélgetnek és a termelési tanácskozás fő témája is ez volt. Mi tagadás, zsebbe vágó kérdés is, hiszen tavaly több ezer tonna cukorral kevesebbet gyártottak, mint a korábbi évben. S az is gondot okoz a gyár dolgozóinak, hogy enyhén szólva langyos és állandóan csökkenő a répatermelési kedv. A szerződések eddig csak az előirányzat 70 százalékát biztosítják. A cukorgyáriak és más szakemberek is, akikkel a téma kapcsán beszélgettem bizonygatták, hogy a répatermelés gazdaságos, különösen ha beszámolják a répaszeletet, ami kiváló takarmánya az állattenyésztésnek, hizlalásnak. Szóba került az is, hogy sok kézi munka kell a répa műveléséhez, kevés ma még a gép. A gyár fejlesztési alapjából ezért is kíván kétmillió forinttal a cukorrépát termelők segítségére sietni. Nem kívánok közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozni, nyilván szükség van azokra is, de ezt elvégzik majd az illetékesek a cukorgyárban, az ezzel kapcsolatos intézményeknél, állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben. A szomorú rekord kapcsán néhány gondolat kívánkozik ki belőlem, mégpedig azért, mert úgy érzem, hogy nemcsak egy gyár problémája az ami most Ercsiben napirenden szerepel. Sőt nemcsak, és elsősorban nem cukorgyári probléma. A népgazdaság egészével összefüggő dolgok ezek. Mondjam el azt, hogy a világ legtöbb országában, olyanokban is, ahol azelőtt alig ismerték a cukorrépát, az utóbbi években ennek termelésére és következésképpen répacukor termelésére, gyártására rendezkedtek be. Vagy azt tegyem hozzá, hogy nemcsak a cukor, de a gyártás melléktermékei is keresettek a belső és a nemzetközi piacon is. Ha így van, márpedig így van, akkor meg kell keresni az útját, lehetőségét a kedvcsináló ösztönzésnek, s az eddiginél jobban kell gondolni a gépesítésre is. Ez viszont nem jelentheti azt, hogy megvárjuk amíg a gépesítésre korlátlan lehetőségünk lesz és addig állandóan csökkentjük a cukorrépa vetésterületét. Mert ez volna aztán az igazi ráfizetés. Mit lehet akkor most tenni? Többek között azt, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői a már készülő terveket újra felülvizsgálják, megbeszélik és figyelembe veszik ezt a népgazdasági igényt is, mert ez közvetve őket is, valamennyiünket érinti. Mostanában nagyon helyesen tevékenységünkben nem törekszünk látványosságokra, egetrengető eredményekre. Ez jó dolog, dehát az is igaz, hogy szomorú rekordokra sincs szükségünk. Nem közgazdász elmélkedett a cukorgyártás, vagy termelés kapcsán, érvei ezért lehet, hogy nem mindenben kiforrottak, nem szigorúan, tudományosak. Viszont a dolgoknak általában, és ennek az úgynevezett cukorproblémának sem, nemcsak gazdasági vetülete van. B. B. Tízmillió köbméter víz Az Észak-magyarországi Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat kezelésében levő rakacai tó cserháti vízgyűjtő területén az erdőségeket ötven-kilencven centiméteres hótakaró fedi. A gyűjtőterületen kilenc helyen felállított automatikus érzékelő műszerek rendszeresen jelzik a hó vastagságát és víztartalmát, amit a vállalat laboratóriumában ellenőriznek. A számítások szerint olvadáskor mintegy tízmillió köbméter vizet kell majd átengedni, illetve felfogni a rakacai tóban. Hogy a hirtelen olvadás ne okozzon gondot, a tó vízkészletei hárommillió köbméterre csökkentek. Varsói napok Budapesten A T cfxkCiíl TC „ 1- __ -- ím " .... A Lengyel Kultúra budapesti Nagymező utcai székházában dr. Stanislaw A. Sohacki igazgató a jövő terveiről szólva elmondta: január második felében a „Varsói napok Budapesten” című színes, sokrétű programöszszeállítás kellemes szórakozást ígér. Január 17-ét, Varsó felszabadulásának 26. évfordulóját a budapesti művelődési házak ünnepi műsorai fémjelzik. ________ Gazdagnak ígérkezik az év „moziműsora”. Tavasszal A. Wajda hét filmjét mutatják be, s ezt követően az év végéig összesen mintegy félszáz lengyel filmújdonságot láthat a közönség. A kultúra több mint 700 játék, dokumentum és kisfilmet őriz: filmtárából az ország valamennyi vidékére eljutnak a kért tekercsek, amelyek a megyei művelődési központok mozitermeibe „viszik el” a lengyel filmművészet, sikerült alkotásait. Az immár hagyományos „Lengyel napok” több száz rendezvényét festők, grafikusművészek vándorkiállításai, költők, írók, zeneszerzők találkozói teszik színessé. Szerte az országban ismét megrendezik a Ki tud többet Lengyelországról ? című vetélkedőt, hat megyében zajlik majd a játékos tájékozottság-kutatás.