Fejér Megyei Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

Hideg van a, de hideg van! — kiállt utánunk reg­gel a rádióból a népszerű slágerénekes, s ezekben a napokban ez a la­­konikus „időjárásjelentés” közelebb áll tapasztalatunk­hoz, mint a tudományosan megfogalmazott körzeti idő­járásjelentés. Mert valóban hideg van. Azok is fáznak, akik néhány percnyi gyalog­lás vagy néhány buszmegál­­lónyi távolság után elérik munkahelyeiket, azok is, akik hosszabb rövidebb vo­natozással, távolsági autó­­buszjáratokkal közelítik meg üzemüket és otthonaikat. De a néhány percnyi, egy­két félórányi toporgást vál­lalók mellett ezrek és ezrek dolgoznak kint a szabadban ezekben a napokban is, hogy közlekedhessenek az autóbu­szok és vonatok, hogy hó­­akadálymentesek legyenek a közutak, hogy épüljenek a lakások, iskolák, üzemi és mezőgazdasági épületek, hogy eljusson minden településre a kenyér, a tej, a hús, a tü­zelő.­­-hogy minden előfize­tőhöz eljusson az újság, za­vartalan legyen a villany, telefon, gáz és vízszolgálta­tás. Éppen ezért fontos, sőt: nélkülözhetetlen, hogy ezek­ben a hetekben, hónapokban, több megértéssel, hatéko­­nyabb segítségnyújtással for­duljon feléjük a társadalom, s ha másként nem is tudunk, legalább együttérző, türel­mes magatartással könnyít­­sük meg munkájukat Megértést az utca emberé­től, gondoskodást a vállalat részéről — ezt várják, s ezt­­kell kapniuk azoknak, akik az időjárás viszontagságait kénytelenek tűrni, s fázós összehúzódás helyett végzik dolgukat a szabad ég alatt, a legnagyobb hidegben is. Forró tea gőzölög a hó­munkások kezében marokra lógott zománcos bögrében. Jóízűen kortyolgatják, s a szemlélődő a teázókkal együtt bólint magában: jó dolog, hogy eljut a forró tea az ut­cán dolgozókhoz is. Az épít­kezésében ugyancsak teáz­­nak, a közutakon dolgozók is. Mindenütt a zománcos bögrék. S ilyenkor óhatatlanul eszébe jut az embernek egy, az el­múlt télen látott televíziós kisfilm, amelynek „ mellék­­képeiről" leshettük el, hogy a francia közlekedési rendőrök „szerelvényéhez” hozzá tar­tozik a termosz is. Télen­­nyáron egyaránt. És eszünk­be jut, hogy Japánban — ap­ró hírekben közölték a lapok­­— még a zárt üzemi feltéte­lek között dolgozó munkások is termoszban kapják a vé­dőitalt. S nem utolsó sorban eszünkbe jut az is, hogy ha­zánkban sem kerül többe egy termosz, mint öt-hat csomag cigaretta. Vagyis: nem elér­hetetlen vágyálom, sőt, na­gyon is kézenfekvő megol­dásként kínálkozik a lehető­ség, hogy legalább télen hő­tárolókban adják ki a védő­italt a szabadban dolgozók számára. A hőpalackok be­szerzési ára aránytalanul ala­csony ahhoz az egészségügyi és humánus eredményhez ké­pest, amelyet egy ilyen in­tézkedés kiválthat. S legyünk őszinték: napjában legfel­jebb kétszer képesek eljut­tatni a bögre forró teát az utcákon, utakon, építkezése­ken dolgozókhoz. Az órán­ként egy-két korty forró ital viszont, amelyet a termo­szokkal biztosítani lehetne, sokkal hatásosabban tölti be a védőital szerepét is. E­gyetlen ötlet ez csupán, hasznosítható ötlet s bizonyára sok-sok akad még a munkásellátásért felelősök „tarsolyában”. Hasznosítani kell valameny­­nyit, mert nemcsak jogi, de elsősorban emberi kötelessé­günk enyhíteni a zöld hide­gek szigorát. — kjr — ! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Vo %'r negyei M Kuk­aljJMEimi !—----|JOa. IaICT IBI 1971. január 14. • g®?1 , ________________ J XXVII. évfolyam, 11. Sz. ***** Ára: 81 fü­lét » Jr­­;• p Ami a nagyüzem sajátja Húsz fillérért sem könnyebb Január végén — megköze­lítő pontossággal 26.-a körül — lezajlik a dégi Szabadság Tsz-ben is az elmúlt gazda­sági évről készített zárszám­adás. Kovács György, a jó hírű mezőgazdasági nagy­üzem elnöke, aki éppen a ti­zenegyedik esztendőt készül megfogalmazni, mégis azt vallja: semmivel sem köny­­nyebb ma a tagság elé állni, mint korábban. Nemcsak azért, hogy az 1970-es gaz­daságii év időjárása szokatla­nul nagy próbára tette vala­mennyiüket, hanem, sokkal inkább a megkezdett negye­dik ötéves terv törvényerőre emelt kötelezettségeinek tel­jesítése miatt. Az igaz, hogy most még — és még nagyon sokáig — nagyobb részben az időjárástól függ a mezőgaz­dasági termelés, de a harc­ban mégis az embernek kell győztesnek lennie. Érheti-e meglepetés? Lényeges adatok a dégi Sz­abadság­ban. A két fő ága­zat: a növénytermesztés és az állattenyésztés árbevételei­nek alakulása úgy tűnik — az ipari és kereskedelmi üzemágakkal együtt — meg­alapozott részesedési remé­nyeket „teljesítenek". Attól függetlenül, hogy „csak” 90 vagon kukoricával termett kevesebb a Szabadság föld­jein, mint tervezték, mert az emlékezetes kora őszi fagy so­kat visszavetett a hozamból. Ezzel együtt pedig szertefosz­lott — ismét csak kedvezőt­len időjárási tényezők szám­lájára írandó — a búzakiesé­sek ellensúlyozásának lehe­tősége. És, hogy mégis jogos a tervezett részesedés „elvá­rása” a tartalékalapok stabi­lizálása — előzetesként is — a „mellékes”, tehát nem köz­vetlen az alaptevékenységből származó forintok tudatos gyarapítására utalnak. Gon­dolatban talán már most gra­tulál az elnök és a vezetőség az építőbrigádnak, és a saját étterem, a zöldség- és tejbolt dolgozódnak, mert az előbbi — bár meglepő — plusz két­millióval produkált többet, az utóbbi pedig hozta a két­millió 896 ezer forint forga­lomból a 403 ezer forint tisz­ta jövedelmet. Kilék, literek, dekák Értelmetlen lenne már most részletezni — az elnöki be­számoló feladata maradjon inkább — a választ.­­Annyi feltétlen bizonyos, hogy ez a szövetkezeti gazdaság okult a termesztés fajtaválasztékra alapozható tényezőiből, s így bölcs előrelátással „nyúlt” 1970-ben a kisegítő jövedel­mi, bevételi források tágítá­sához. És ha valami sok iz­galmat jelentett az elmúlt évben a régiek számára, ak­kor minden összefüggés fel­sorolása nélkül az állhat a közgyűlési beszámolóban, ami egyúttal jellemző színtiszta igazság, elfogadható kép a gazdálkodásukról. Ilyen ala­pon fogadható el az elnök megállapítása: nem volt könnyű eljutni az 58 forintig, de sokkal nehezebb tartani, vagy húsz fillérrel emelni a tagság munkaegységnyi ré­szesedését. Igaz, egykor elképesztően magas követelménynek szá­mított 5—10 mázsával emel­ni a búza, a kukorica hoza­mát, ma viszont lényegesen keményebb munka kilókkal, literekkel, dekákkal gyara­pítani a hozamokat. A „mi­­ért”-re kézből-kapásból vá­laszol ma minden gazdaság. Az intenzív fajták és fajta típusok a növénytermesztés­ben és az ál­latién­yészt­ésben — a korszerű termelési esz­közökkel együtt — mind magasabb értékű felkészült­séget követelnek. Legelőbb a fajta tulajdonságaira, ez­zel együtt pedig a termesz­tés gyarapodó hibaforrásai­ra való alapos tekintettel és figyelemmel. Kisebb hibaszázalékkal A jövő, pontosabban a kö­vetkező évek fejlesztési iránya nem véletlenül — a népgazdasági érdekek szigo­rú követésével együtt — a hús- és állati melléktermé­kek termelését jelzik régen is. Kialakulóban van egy kiváló tenyészértékű sertés­fajta gazdaságos hasznosí­tása. Tenyészanyagot, és évi 5000 hízót termelő telep a fix program, és a 416 férő­helyes tehenészeti telep. Még nemcsak ígéri, hanem adja is amit várnak tőle. Éspe­dig megalapozottan, mert arra ügyelnek, hogy túl nagy hiba ne „csússzon” a szá­­mitásba. Peresztegi T. Ferenc Fock Jenő fogadta Miloslav Hruskovicot Fock Jenő, a kormány el­nöke szerda délelőtt hivata­lában­ fogadta Miloslav Hruskovicot, a magyar— csehszlovák gazdasági és műszaki tudományos együtt­működési vegyes bizottság csehszlovák tagozatának el­nökét, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának titkárát, aki kor­mányküldöttség élén az együttműködési vegyes bi­zottság VIII. ülésszaka alkal­­mából tartózkodik hazánk­ban. A baráti eszmecserén részt vett dr. Ajtói Miklós, a kor­mány elnökhelyettese, az együttműködési vegyes bi­zottság magyar tagozatának elnöke, Vince József, hazánk prágai és Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete is. (MTI) Kongresszus után,­­ kongresszus előtt Múlt érd tevékenységét ér­té­kelte, az 1971-es év tenni­valóit jelölte meg a KISZ megyei bizottságának január 8-i ülése. Az előre megkül­dött terjedelmes jelentés, mégin­kább az ezt elemző szó­beli kiegészítő hűen bizonyí­­­­totta, hogy eseményekben különösen gazdag évet hagy­tunk magunk mögött A megyei bizottság ülése megállapította, hogy if­júsági szövetségünk 1970- ben eredményesen dol­gozott. A végrehajtó bizottság be­számolója természetesen nem vállalkozhatott arra, hogy részletesen, szól­jon minden eredményről, vagy egyálta­lán felsorolja az év vala­mennyi akcióját, mert ezzel azt is vállalnia kellett volna, hogy az adatok és tények száraz halmazába merevíti a több, min­t 20 ezer fiatal lel­kesedését. Ifjúságunknak emlékezetes marad az a pezsgés, amit a felszabadulásunk negyedszá­zados évfordulója hozott. Visszaemlékezés, a történe­lem felelevenítése, huszonöt éves fejlődésünk bemutatása, a hősi harcok helyeinek fel­kutatása, a kultúr, s­port ve­télkedők. Még el sem hervadtak a megemlékezés virágai, már készültünk a Lenin-centená­­rium ünneplésére. Egymás után alakultak a Lenini okta­tási körök, különböző fóru­mokon hangzottak el „Lenin és az ifjúság” címmel előadá­sok. A centenárium alkalmá­ból rendezett kommunista vasárnapokon közel húszezer dolgozó és tanuló fiatal bizo­nyította munkájával, hogy ismerőik és folytatóik a kom­­munista szombatoknak. A hétköznapok tennivalói­ból is kivették részüket az if­jak. Dolgozó fiataljaink napi keresetüket ajánlották fel az árvízkárosultak megsegítésére, műszako­kat szerveztek, tanulóif­júságunk társadalmi munkával, az építőipar­ban dolgozó fiatal szak­emberek a helyszínen végzett tevékenységgel bizonyítottak. Az 1970-es esztendőben előtérbe került az ifjúság kérdése. Mint ismeretes, az MSZMP KB az elmúlt év februári ülésén értékelte az ifjúság helyét, szerepét a tár­sadalomban, erkölcsi, politi­kai és világnézeti fejlődését, a párt, az állami, a társadal­mi szervek — köztük a KISZ — munkáját és feladatait. Megyénkben is a párt- és a KISZ-bizottságok együttes ülésétől az alapszervezetekig a különböző állami és társa­dalmi szervek tanácskoztak a tennivalókról. Napról napra tapasztaljuk, hogy összehangoltabb a mun­ka, az egész társadalom fele­lőssége szükséges a párt ifjú­ságpolitikai célkitűzéseinek­ megvalósításához. Sürgetjük mi is a jobb együttműködésit, mert ebben látjuk a további előrehaladás legfőbb biztosí­tékát. A párthatározat megjele­nése óta számos konkrét in­tézkedés született. Pl. előtér­be került a fiatalok lakás­­problémáinak megoldása. Több KISZ-alapszervezet he­lyiség igénye megoldódott. A párt és a szakszervezeti vá­lasztások során a különböző szintű választott testületek­ben a korábbinál magasabb számban kerültek a fiatalok. Üzemeink közül kiemelkedik a Dunai Vasmű, ahol a hatá­rozatot megtárgyalva külön (Folytatás a 3. oldalon) „Szünet“ a téglagyárban A téli időszak kéthónapos üzemszünetében a székesfehérvári téglagyárban karbantartási és­­ javítási munkákat végeznek. A képen: Sekk Béla lakatos brigádja. ! A TARTALOMBÓL 1. Liszt és kenyér Céltudatos megszállottak Jogi tanácsadás termelőszövetkezeti tagoknak Elutazott a VDK kormányküldöttsége Szerda délelőtt elutazott a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánykül­döttsége, amely a magyar- vietnami gazdasági és mű­szaki-tudományos együtt­működési bizottság első ülés­szaka és a két ország közötti segély- és hitelnyújtási meg­állapodás aláírása alkalmá­ból tartózko­dott hazánkban. A delegációt Le Thanh Nghi, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tag­ja, a VDK miniszterelnök­helyettese vezette. 636 lakás Dunaújvárosban 1971-ben 636 lakást épít a 26. Építő­ipari Vállalat. Az építke­zéseket úgy ütemezték, hogy márciustól kezdve minden hónapban lega­lább egy-egy épülettömböt adjanak át. A lakásokat szőnyegpadlóval borítják, s falakat festés helyett tapé­tázzák. Új légsűrítő a Vasműben A Dunai Vasműben nagy­teljesítményű és rendszeré­ben is új kompresszort sze­relnek fel. A turbó rendszerű légsűrítő tiszta, olajmentes levegőt szolgálta­t majd az üzemeknek. A szovjet gyárt­mányú gép óránként 15 009 köbméter, hét atmoszféra nyomású levegőit termel.

Next