Fejér Megyei Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

Csütörtök, 1971. január 14- Liszt és kenyér Szakemberek állapították meg, hogy az 1970-ben ter­mett és betakarított búza sütőipari értékét tekintve a legjobb volt az elmúlt öt év átlagát tekintve. Vagyis ez annyit jelent, hogy ebből a búzából lehet és kell kiváló minőségű lisztet, abból pedig kenyeret előállítani, sütni. Elvileg tehát asztalunkon mindennap ott kellene, hogy legyen a friss, ropogós, pu­ha, rugalmas bélzetű, omlós kenyér. De nincs ott Szer­kesztőségünkbe nem egy panaszos levél érkezik — a kenyér minő­ségét illetően. Hol sütetlen, hol túlsütött, hol lapos a ke­nyér, amit a boltban árusí­tanak. Van tehát ellentmondás az elméleti megállapításban — már ami a búzát illeti — és a gyakorlatban. A kenyér há­rom vállalat közvetítésével jut el hozzánk: kezdődik a malomban, folytatja útját a sütőiparnál, végül a kereske­delmi vállalatnál fejezi be rangjához méltó, vagy nem méltó útját. Éppen az imént említett egyenetlen ellátás — ez mennyiségre, minőségre egy­aránt érvényes — miatt ho­zott olyan határozatot a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága még ez elmúlt év decemberében, hogy az ellá­tásban közvetlenül, vagy közvetve érintett vállalatok vezetői rendszeresen tanács­kozzanak. Mondják el az adott időszak tapasztalatait, hogy a véleménycsere során felmerült gondokat, bajokat fokozatosan felszámolják és — most már tényleg ideje — mindig elegendő, jó minősé­gű kenyér álljon a vásárlók, a fogyasztók rendelkezésére, a két városban, illetve a fal­vakban. Mert mi volt a gyakorlat eddig? A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatot szid­ta a sütőipar, mert nem volt egyenletes a lisztellátás. Baj volt a liszt színével, a minőségi érték megállapítá­sával, pihentetésével és így tovább. A gabonafelvásárlók, a malmosok viszont a sütő­ipart okolták azért, mert nem jó technológiával dol­goztak, emiatt vagy keletien, vagy éppen túlkelt tészta ke­rült a kemencékbe. És bizony elég gyakran nem felelt meg a kenyér a szabványnak, így lépett a „vitába” az értékesí­tő szerv, a kereskedelem, mert a sütőipar szerint ez a vállalat is hozzájárult ahhoz, hogy néha baj volt a meny­­nyiséggel (keveset rendel­nek), a minőségi romlást pe­dig a rossz raktározási kö­rülmények idézték elő. Pro és kontra, vita vitát követett, de megnyugtató módon nem rendeződtek soha a dolgok. A vb most, ezektől a rend­szeres megbeszélésektől — amennyiben a szavakat tet­tek követik — vár nagy vál­tozást. Miről is van hát szó? Legutóbb kedden, január 12-én voltam egy ilyen érte­kezleten, ahol meg is jelen­tek az érdekeltek — még a minőségvizsgáló intézet kép­viselői is. Véleményünk sze­rint, s ezzel egyetértettek a résztvevők, a Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat az elmúlt években, de nap­jainkban is sokat tett, illet­ve tesz azért, hogy a közel­múlt állapotait felszámolja. Évente sok tízmillió forintot fordít beruházásra, hogy a gabona, illetve a liszt tárolása­ megoldja. Idén is közel százmilliós be­ruházás valósul meg, ezen belül nagy kapacitású silótor­nyok létesülnek, Székesfehér­váron és Sárbogárdon kor­szerű eszközökkel felszerelt laboratóriumot helyeznek üzembe még a tavasz folya­mán. Jelentősen bővül szállí­tó és szárító kapacitása is. A vállalat ,tehát, úgy tűnik, mindent elkövet azért, hogy a maga portája tiszta, rende­zett legyen. És amint az igaz­gató elmondta, ebben az év­ben nem is érheti panasz a vállalatot sem az őrlés, sem a mennyiség, sem pedig a pi­hentetés és a szabvány sze­rinti lisztbiztosítás miatt. De mivel a kenyérellátás kom­plex feladat, mindhárom vál­lalatot — a sütőipart és a kereskedelmet is — érinti, vajon e másik két érdekelt elkövet-e mindent, meghoz-e minden anyagi áldozatot a gondok megoldásáért? Úgy véljük, itt akadozik egy kicsit a szekér. Amikor tavaly, december 17-én a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese, dr. Soós Gábor tájékoztatta az ország szak­embereit a kenyérellátásról,­ az e területen jelentkező fel­adatokról, elmondotta, hogy az országban, a negyedik öt­éves terv során 900 tonnával kell növelni a termelési kapacitást, 1320 tonnát pedig rekonstrukció útján kell létrehozni. Ez az új kapacitás, illetve pótlás csak úgy valósulhat meg, ha az állami, illetve költségve­tési juttatáson felüli összeg­hez a tanácsok is hozzájárul­nak. A mutatkozó létszám­­hiány miatt a sütőiparnak fokozottabb gondot kell for­dítania a gépesítésre, a tech­nológiai felszerelések bővíté­sére. Arról is szó esett ezen a megbeszélésen, hogy a ne­gyedik ötéves tervi beruhá­zásokat idejében el kell kez­deni, mert ellenkező esetben olyan helyzet elé kerül az ország, mint az elmúlt öt évben: egy sereg új üzem nem épült fel, több helyen a rekonstrukcióval nem vé­geztek. A miniszter első he­lyettese azt is kijelentette: a megyei tanácsoknak nagy a felelősségük az ellátásban. S hogy saját portánkról is szóljunk: a két sütőipari vál­lalatnál is feltétlenül szüksé­ges a beruházások megterve­zése, a kivitelezés megkez­dése, természetesen megfelelő anyagi eszközök birtokában. A „gabonások” letették az asztalra mindazt, amit meg­valósítottak eddig és amit még terveznek. Ideje hát, hogy ismerjük, milyen lehetőségeik vannak, illetve lesznek a sütőiparnak ahhoz, hogy kilábaljanak a bajból. S ehhez még hozzá­tesszük: a kereskedelemre is gondolni kell, s ahol a rak­tározási lehetőségek nem a legjobbak, ott is tenni kell, inam is keveset, nem is ke­vés helyen, mert azt sem en­gedhetjük meg, hogy az eset­leges jó minőségű kenyér az üzletekben veszítsen minősé­gi értékéből. Orsovai Tibor A vallásháború tehát el­maradt, mert hívei rájöttek, hogy az végképp — és az egész világ előtt — semmivé foszlatná a katolikusok állí­tólagos politikai egységét, amely eddig is inkább volt mítosz és vágyálom, mint valóság. De m­ég az egyhá­zon belül is súlyos problé­mákat okozna, mert a reális gondolkodású alsópapság és a modernebb fölfogású fő­papok kellemetlen helyzet­be kerülnének. Köztudomá­sú, hogy az olasz püspöki karban nem kevesen vannak azok, akik hajlanak bizo­nyos újításokra és készek tudomásul venni a mai vi­lág jelenségeit. Maga VI. Pál pápa egyéb­ként nem annyira újító szellemű, mint elődje, XXIII. János volt. Eevik római beszélgetőpartnerem úgy jellemezte a pápát, hogy a politikában eléggé nyílt, de a vallási dolgok­ban merev. Ellenzi például a munkáspapok tevékenysé­gét, a papok házasságköté­sét, vallási rítusok megújí­tását. Nagyhatalmi politikát folytat, nem szereti, ha má­sok megelőzik a „korszerű­­ség”-ben (például bírálja az egyik előző cikkemben már említett tömegszervezetet, az ACLI-t, mert az túlságosan elkötelezett és baloldali a Vatikán politikájához ké­pest). Ennek ellenére igyek­szik azért fontolva haladni. Bizonyíték rá az a legutóbbi intézkedése, amellyel vissza­vonulásra kényszeríti a 80. életévüket betöltő bíboroso­kat. VISSZATÉRVE a házas­ság és a válás problémáira: föltűnt nekem, hogy az olasz filmgyártás milyen gyorsan és élénken reagál a divatos időszerű témákra. Kará­csony táján két olyan fil­met mutattak be, amelyik — kissé megtévesztő, de annál „pikánsabb” címmel — a pa­pi nőtlenség testi és lelki problémáit boncolgatja, nem csekély iróniával. Az egyik­nek a címe: A nős pap, a másiké, amelyet én is lát­­om. A pap felesége. Ez utóbbiban Marcello Mastro­­ianni a pap, aki majdnem megnősül, és Sophia Loren az a fiatal, de a szerelem­ben eléggé tapasztalt nő, akit végül nem vesz felesé­gül. (A történetet nem me­sélem el, mert remélem, hogy előbb-utóbb Magyar­­országon is vetíteni fogják a filmet.) A papok legális nősülése alighanem sokáig várat még magára, de az első olasz vá­lást már kimondták decem­ber végén. A modenai bíró­ság érvénytelenítette a 25 éves Luigia Benassi és a 29 éves Alfredo Coppi hét év­vel ezelőtt kötött házassá­gát, miután hat éve külön­éltek. Az anyakönyvvezető pedig Luigiát hajadonnak, Alfredót nőtlennek jegyezte be. A következő években száz- és százezrek családi állapota fog megváltozni. A türelmetlen nemszeretők kö­zött olyan ismert személyek is vannak, mint Catherine Spaak filmszínésznő és Ma­ria Callas operaénekesnő. F­oldogabb új életet, kisasz­­szonyok és nőtlen férfiak! (Vége) Modera Frigyes ­ HÍRLAP Kongresszus utáni kongresszus előtt (Folytatás az első oldalról) vezéri­­gazgatói utasítással szabályozták az ifjúsággal való foglalkozás kérdéseit. Egész évi tevékenységün­ket betetőzte, egységes keretbe foglalta az a sok­színű gazdasági, politikai és kulturális tevékeny­ség, amelyen megyénk ifjúsága a párt X. kong­resszusára készült. A megyei pártértekezle­t el­ismerte megyénk fiataljainak szorgalmát és lelkesedését. A pártkongresszus után a KISZ Központi Bizottság december 21-i ülése abban határozta meg az ifjúsági szövetség leg­fontosabb feladatát, hogy „Az 1971. évi tevékenységével ha­tékonyabban járuljon hozzá a fiatalok szocialista tudatá­nak és tulajdonságainak fej­lesztéséhez, a pártkomgresz­­szus határozatainak megva­lósításához”. A KISZ megyei bizottság ennek alapján határozta meg feladatait. Csak néhány legfontosa­bbat az 1971. évi program­ból — A KISZ minden szerve és szervezete — egész éves munkájában — törekedjék a X. pártkongresszus határoza­taiból adódó feladatok meg­ismerésére, folyamatos és fo­kozatos megvalósítására. A KISZ szervei és szervezetei a X. pártkongresszus és a párt ifjúságpolitikai dokumentu­ma­ina­k szellemében készül­jenek a KISZ VIII. kong­resszusára. — A KISZ nevelőmunká­­jának fontos feladata, hogy segítse elő a fiatalok világ­nézeti és erkölcsi, politikai nevelését, emberi magatartá­sának formálását. — A KISZ-bizottságok és alapszervezetek a szerve­zeti rend és fegyelem be­tartásával, a demokratiz­mus szélesítésével, a munkastílus fejlesztésé­vel törekedjenek az ifjú­sági szövetség kommu­nista jellegének további erősítésére. A KISZ-szervezetek felelős­ségteljes, céltudatos nevelő­munkájával érjék el, hogy egyre több ifjú kommunista váljon alkalmassá a párt­tagságra.­­ A KISZ-szervezetek erő­sítsék testvérkapcsolataikat az úttörőcsapatokkal, segítsék azok munkáját és méltókép­pen ünnepeljék meg a Ma­gyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 25. évfordu­lóját. Az úttörő őrsök, rajok, csap­atok kutassák fel a csa­pataik történetét, gyűjtsenek dokumentumokat a mozga­lom eseményeiről, keressék fel a szövetség régi harco­sait. Az „Ajándék a hazának” akció keretében vegyenek részt a pajtások a negyedik ötéves terv céljainak megva­lósításában.­­ A KISZ-szervezetek tevékenyen vegyenek részt társadalmunk je­lentős eseményének, az országgyűlési és tanácsi választások előkészítésé­ben, segítésében. A feladatok adottak, most a végrehajtás időszaka kö­vetkezik. Meggyőződésünk, hogy megyénk ifjúsága, a KISZ minden tagja ereje és tudása legjavát adva részt vállal az előttünk álló mun­kából és teljesíti feladatát. Smitt Gyula, a KISZ MB titkára Hal a piacra A fehérvári Vörösmarty Tsz halgazdaságában mintegy 1000 mázsa halat tárolnak a téli tározókban, ahonnan a piaci szükségletet látják el. Képünkön P. Horváth Ferenc halászmester és Hegedűs József Szomorú rekord A múlt év december 18-án fejezte be a gyártási kam­pányt az Ercsi Cukorgyár. Rekord ez, szomorú rekord, ráadásul még az is tetézi, hogy a gyártást csak szep­tember második felében kezdték. Közel egy hónap múlott el azóta, de a téma nem került le napirendről. Az ercsi cu­korgyárban erről beszélget­nek és a termelési tanácsko­zás fő témája is ez volt. Mi tagadás, zsebbe vágó kérdés is, hiszen tavaly több ezer tonna cukorral kevesebbet gyártottak, mint a korábbi évben. S az is gondot okoz a gyár dolgozóinak, hogy enyhén szólva langyos és ál­landóan csökkenő a répater­melési kedv. A szerződések eddig csak az előirányzat 70 százalékát biztosítják. A cukorgyáriak és más szakemberek is, akikkel a téma kapcsán beszélgettem bizonygatták, hogy a répa­­termelés gazdaságos, különö­sen ha beszámolják a répa­­szeletet, ami kiváló takar­mánya az állattenyésztésnek, hizlalásnak. Szóba került az is, hogy sok kézi munka kell a répa műveléséhez, kevés ma még a gép. A gyár fej­lesztési alapjából ezért is kí­ván kétmillió forinttal a cu­korrépát termelők segítségé­re sietni. Nem kívánok közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozni, nyilván szükség van azokra is, de ezt elvégzik majd az illetékesek a cukorgyárban, az ezzel kapcsolatos intézmé­nyeknél, állami gazdaságok­ban és termelőszövetkezetek­ben. A szomorú rekord kapcsán néhány gondolat kívánkozik ki belőlem, mégp­edig azért, mert úgy érzem, hogy nem­csak egy gyár problémája az ami most Ercsiben napiren­den szerepel. Sőt nemcsak, és elsősorban nem cukorgyári probléma. A népgazdaság egészével összefüggő dolgok ezek. Mondjam el azt, hogy a világ legtöbb országában, olyanokban is, ahol azelőtt alig ismerték a cukorrépát, az utóbbi években ennek ter­melésére és következéskép­­p­en répacukor termelésére, gyártására rendezkedtek be. Vagy azt tegyem hozzá, hogy nemcsak a cukor, de a gyár­tás melléktermékei is kere­settek a belső­ és a nemzet­közi piacon is. Ha így van, már­pedig így van, akkor meg kell keresni az útját, lehetőségét a kedv­csináló ösztönzésnek, s az ed­diginél jobban kell gondolni a gép­esítésre is. Ez viszont nem jelentheti azt, hogy meg­várjuk amíg a gépesítésre korlátlan lehetőségünk lesz és addig állandóan csökkent­jük a cukorrépa vetésterüle­tét. Mert ez volna aztán az igazi ráfizetés. Mit lehet akkor most ten­ni? Többek között azt, hogy a mezőgazdasági üzemek ve­zetői a már készülő terveket újra felülvizsgálják, megbe­szélik és figyelembe veszik ezt a népgazdasági igényt is, mert ez közvetve őket is, va­lamennyiünket érinti. Mostanában nagyon helye­­sen tevékenységünkben nem törekszünk látványosságokra, egetrengető eredményekre. Ez jó dolog, dehát az is igaz, hogy szomorú rekordokra sincs szükségünk. Nem közgazdász elmélke­dett a cukorgyártás, vagy termelés kapcsán, érvei ezért lehet, hogy nem mindenben kiforrottak, nem szigorúan, tudományosak. Viszont a dol­goknak általában, és ennek az úgynevezett cukorproblé­mának sem, nemcsak gazda­sági vetülete van. B. B. Tízmillió köbméter víz Az Észak-magyarországi Re­gionális Vízmű- és Vízgaz­dálkodási Vállalat kezelésé­ben levő rakacai tó cserháti vízgyűjtő területén az erdő­ségeket ötven-kilencven centiméteres hótakaró fedi. A gyűjtőterületen kilenc he­lyen felállított automatikus érzékelő műszerek rendszere­sen jelzik a hó vastagságát és víztartalmát, amit a válla­lat laboratóriumában ellen­őriznek. A számítások sze­rint olvadáskor mintegy tíz­millió köbméter vizet kell majd átengedni, illetve fel­fogni a rakacai tóban. Hogy a hirtelen olvadás ne okoz­zon gondot, a tó vízkészletei hárommillió köbméterre csök­kentek. ­ Varsói napok­­ Budapesten A T cfxk­Ciíl TC­­ „ 1- __ -- ím "­­­ .... A Lengyel Kultúra buda­pesti Nagymező utcai szék­házában dr. Stanislaw A. Sohacki igazgató a jövő ter­veiről szólva elmondta: ja­nuár második felében a „Var­sói napok Budapesten” című színes, sokrétű programösz­­szeállítás kellemes szórako­zást ígér. Január 17-ét, Varsó felszabadulásának 26. évfor­dulóját a budapesti művelő­dési házak ünnepi műsorai fémjelzik. ________ Gazdagnak ígérkezik az év „moziműsora”. Tavasszal A. Wajda hét filmjét mutatják be, s ezt követően az év vé­géig összesen mintegy félszáz lengyel filmújdonságot láthat a közönség. A kultúra több mint 700 játék, dokumentum és kisfilmet őriz: filmtárából az ország valamennyi vidé­kére eljutnak a kért teker­csek, amelyek a megyei mű­velődési központok moziter­meibe „viszik el” a lengyel filmművészet, sikerült alkotá­sait. Az immár hagyomá­nyos „Lengyel napok” több száz rendezvényét festők, grafikusművészek vándorki­állításai, költők, írók, zene­szerzők találkozói teszik szí­nessé. Szerte az országban is­mét megrendezik a Ki tud többet Lengyelországról ? cí­mű vetélkedőt, hat megyé­ben zajlik majd a játékos tájékozottság-kutatás.

Next