Fejér Megyei Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
Csütörtök, 1971. január 14 Céltudatos megszállottak Néhány cikknek a címe egy könyvből. Pék József: Vizjelzés. — Szarka Gyula: A tési fennsík meteorológiai megfigyelése. — Pék József: Adalékok a tési fennsík hidrológiai viszonyaihoz. — Simon Márta: Összkeménységvezetőképesség, összefüggésvizsgálat. — P. J.: A Jásd környéki források vízminőségi vizsgálata. Tudományos értekezések? Nem, azazhogy: igen. Egy vaskos könyv kiragadott részei. A könyv címe: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve, 1970. Keveset hallani róluk. Vajon miért? Elsősorban, mert nagyon szerény emberek, megszállottai egy tudományos munkának (szándékosan nem mondok hobbyt, mert ez már sokkal több a szenvedélynél, megszállottság ez, ilyen vagy olyan tudományos fokozaton!) A célt szolgálják és nem hódolnak a propagandának. Pedig jelentős dolgokat művelnek, úgy illenék, hogy ismerje őket a világ. Éppen ezért hadd mutassam be őiket. Mi víz nyomában A Székesfehérvári Hiradásipari Technikum fiatal mérnöktanára. Zentai Ferenc 1962-ben maga köré gyűjtött 8—10 diákot és megalakította a barlangkutató csoportot. Hallottak afelől, hogy az országban több helyt van ilyesmi, legyen hát Fehérváron is. És mivel a karsztos vidékeket választották vizsgálódásuk tárgyául, a szomszédos Veszprém megye Tés nevű községében kezdték meg a vizsgálódást, a tési fennsíkon. Elsőként két függőleges zsombolyt — víznyelő aknát — tártak fel, majd két évvel később egy vízszintes víznyelő barlang felderítését kezdték meg. De hadd beszéljen erről Pék József technikus, a csoport vezetője: — A földre hulló csapadék valamilyen formában hamarosan eltűnik a felszínről. Egy része elszivárog, más része elfolyik) nem kevés az a vízmennyiség, amelyet elnyel a föld. Zsombolyok, aknák alakultak ki, amelyek kisebb-nagyobb barlangrendszerekbe vezetik a vizet, ahonnét az patakok formájában ismét a felszínre jön. Mi ezeknek a földalatti rendszereknek a felkutatását vállaltuk. Isimán saját erőből... Nehéz, figyelemre méltó vállalkozás ez. Éppen Pék Józseffel történt: — Egy derékvastagságú nyíláson kúsztam lefelé, mikor egy leváló kődarab úgy elreteszelte a derekamat, hogy se se, se fel nem tudtam mozogni. Bajtársaim tízórai kemény munkával szabadítottak ki a valóban szorult helyzetből. Ma már húsz tagja van a csoportnak, mérnökök, műszakiak, diákok. Patronálóiuk a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Híradásipari Technikum és a Hidrológiai Társaság. Munkájuk is más már, mint az alakuláskor: hidrológiai és meteorológiai kutatásokkal foglalkoznak és rendszeres megfigyelésekkel segítik a tudományt, amelyet egy szóval hidrometeorológiának nevezünk. Húsz fiatalember céltudatos, megszállottai a föld alatt bujkáló vizeknek; hogyan segítik — anyagi erők hiányában— a tudományokat? Hát először is: felszerelésük a lehető legigénytelenebb, amit elő kell állítani, azt a saját maguk áldozatából teszik. Természetesen nem ártana, ha intézményesen anyagi támogatáshoz jutnának, hiszen az a segítség, amit a patronáló vállalat, iskola és hivatal nyújt, inkább erkölcsi. Már eddig is komoly eredményeik vannak, hát ha még kellően felszerelhetnék magukat műszerrel, szerszámokkal! • A lelkes húsz fiatal működési területe ma is legnagyobbrészt a bakonyi karsztvidék, ott rendeztekbe maguknak — a tési községi tanács jóvoltából — megfigyelőállomást és kis műhelyt, Csőszpusztán. Hogy oda eljuthassanak, Várpalotáig vonatoznak, onnan pedig gyalog, vagy ki ahogyan bírja ... A tési vízmű Rendszeres megfigyeléseik eredményeiből csak egyet említsünk. Tés községben törpevízművet létesítettek, amely a Szentkút nevű forrásból kapja a vizet. Kiderítették a lelkes fiatalok, hogy a vízmű által szolgáltatott víz ivásra nem alkalmas, mert gyakran mérgező anyagokat — arzént és ammóniát — tartalmaz. Honnét kerül a méreg a vízbe? A szomszédos tsz földjein gyakran végeznek vegyszeres növényvédelmet, rágcsálóirtást. A mérget a csapadék gyorsan feloldja és a karsztrepedéseken át a Szentkút forrásba viszi. Ha előzeteseit megvizsgálják a terepet, nem lett volna szabad a vízművet mostani helyére telepíteni. Vagy pedig a tsz változtatja majd meg a mezőgazdasági kultúrát? Hosszasan lehetne sorolni azt a — tudományos intézetek által igénybevett és elismert — hasznos munkát, amit ez a húsz fiatal — szabad idejének feláldozásával — végez. Oldalakat tenne ki a felsorolás. Tavalyi eredményeiket, továbbá jövő célkitűzéseiket a cikk elején említett, képekkel illusztrált évkönyvben mondják el. Sajnos, az évkönyv csupán egyetlen példányban jelent meg, holott megérdemelné, hogy sokan olvassák. Balogh József HÍRLAP------ A szófiai metróépítkezés valóságos régészeti múzeumot hozott napvilágra. A munkálatok során romokra bukkantak, amelyekről csakhamar kiderült, hogy ősi erődrendszer részei, még a római birodalom idejéből. Az építészek most azt tervezik, hogy megpróbálják a festői leleteket meghagyni és a metróval kombinálni. A különben mindig siető járókelők máris gyakran megállnak: érthető módon marasztalja őket a nem mindennapi látvány, a visszaidézett régmúlt. A tudósok kiderítették, hogy az erődrendszert a második században uralkodott császár, Marcus Aurelius országlása alatt építették. Képünkön: a sajátos metró-múzeum egy része. I néma KOCSMÁI®) A dulakodás csak néhány másodpercig tartott. Tam pillanatok alatt ártalmatlanná tette támadóját. Először lecsatolt derékszíjával kötötte át, aztán kötelet kerített elő a ládából. Egy pillanatra felvillant az agyában, hogy meg kellene világítania vendége arcát, aztán mégis úgy döntött, hogy ráér hajnalig. Addig szundít még egy keveset. • * • Nem sokáig bóbiskolhatott. Talán ha fél órán át pihentette szemeit, amikor az ivóban reccsent az ajtó, és közvetlen azután vad csörömpöléssel a földre zuhant az italos polc. Tam ugrott volna ki a szobát az ivótól elválasztó ajtón, amikor hirtelen vörös fény villant odakint, s egy pillanat múlva már kékes lángok jelezték, hogy az összetört üvegekből a padlóra folyt ital lángot fogott. Tehetetlen dühében majdcsaknem felkiáltott. Aztán a sarokban összekötözve heverő emberre nézett, és döntött: menekülniük kell. Vállára kapta hát a tehetetlen támadót, kiugrott vele az ablakon át, és futólépésben közelítette meg a folyóparti csónakházat. — 55 — Több kiadvány a X. kongresszusról és a IV. ötéves tervről Kicsit lassan reagál pártunk kiadója a legfontosabb belpolitikai eseményekre — türelmetlenkedtek több ütemben is a kommunisták az elmúlt hetekben. Kritikai észrevételük nem alaptalan. Az első negyedévben — különösen az év első két hónapjában gyors egymásutánban jönnek ki mind a a X. kongresszusról, mind a IV. ötéves tervről szóló tájékoztató, a politikai munkát segítő kiadványok — mondja Horváth István elvtárs, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségének vezetője. — Ami a késést illeti: bizonyos kiadványokat valóban már hetek óta keresnek és várnak az elvtársak, de a 14 íven és több, mint félmillió példányban megjelent „A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa” című kiadvány már napok óta a terjesztőknél van, s kirendeltségünknél is kapható. Márciusban jelenik meg a kongresszus teljes jegyzőkönyve, de már január második felétől folyamatosan jönnek olyan olcsó kiadványok, amelyek a pártkongresszuson elhangzottakat dolgozzák fel az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra és egészségügy s az életszínvonal-politika vonatkozásában. A párthatározatokkal foglalkozik a január végén, február elején megjelenő ,,Pártcsoportok” sorozat új füzete. Igen nagy érdeklődésre tarthat számot a ,,Gazdasági szabályozók — 1971.” című, közeljövőben megjelenő kiadvány is. Az időszerű belpolitikai, gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó anyag éppen most jelent meg, amely „Az országos agitációs és propaganda tanácskozás” címet viseli. Ugyancsak gazdaságpolitikai segédeszköze lehet minden propagandistának, pártmunkásnak, s nem utolsó sorban a gazdasági vezetőknek „Az ipar fejlődése a IV. ötéves terv időszakában”, „A mezőgazdaság fejlődése a IV. ötéves terv időszakában’” valamint „A személyi jövedelmezőség és a reform megvalósítása” című kiadványok, amelyek az első évnegyedben jelennek meg. Március végéig a terjesztőkhöz eljut még számos jelentős kiadvány, így például „A társadalmi formák elméletéhez”, a „Mi a csendes ellenforradalom”, „A nyugati filmművészet konfliktusai vagy „A nyugateurópai gazdasági integráció” című könyvek. A szovjet gazdasági reform és problémái" című kiadvány is nagy érdeklődésre tarthat számot, hiszen a kölcsönös tapasztalatszerzés igényével íródott, éppen ezért nélkülözhetetlen segédanyagot jelent a vállalati tervezés tökéletesítésén fáradozó szakembereknek. — y — A falak vékonyak. Sajnos. Nem tudom meghatározni a méretüket, csak érzékelni tudom. De azt nagyon. Napközben még hagyján. De este, amikor már aludni szeretnék, meg hajnalban, kora reggeleken, amikor még aludni szeretnék, valami ördög tréfát űz velem, s röhögve lefarag az amúgy is papírvékony falak vastagságából. A kisebb meccsekre már nem is adok. Tőlem aztán püfölhetik a labdát a szomszéd gyerekei, kiegészítve a házbeli gyerekhaddal a háromszor négyes szobában.A gurigázás azonban kifejezetten ideges is. Ezt valamiféle fagolyókkal űzik, kitartóan és igen szorgalmasan, s a hangokat a fal megtízszerezve veri vissza. Állíthatom azonban békétlenebb lako tatait társaimnak, hogy két-három Seduvennel nevetve ki lehet bírni. Ma reggel azonban, békés álomból türelmetlen hang riasztott. A riasztás, mint kiderült, utólag nem nekem szőtt, hanem a szomszéd srácnak, aki legalább másodikos az általános iskolában és hét alvó. Két felnőtt, testvére már minden eszközzel megpróbálkozott. — Öcsi hét óra van. Öcsi — bn!Imtim a falon át — a másik oldalára fordult. — Lekésed a buszt! — Hát aztán! Mi közöd hozzá! Hagyjál! — Ha elkésel, én kapok ki anyutól... — úgy kell neked! Közben ajtócsapkodás, bútortördelés, rádióbömbölés. Az üvöltés foka azt hiszem azt jelezte, hogy a köcsikét közös erővel kicibálták az ágyból. Negyed kilencig kétségbeesve keresték, — a gyerek félpár cipőjét és a füzetét. Mikor én már a reggelin a takarításon is túl voltam, diadal üvöltés reszkettett a meg sokat megért közfalamat. Megtalálták, a gyerek cipőjét és füzeteit. Tíz óráig megírta a leckéjét is. Aztán egy utolsó, de erőteljes dörrenés jelentette, hogy a fiatalember elindult végre az iskolába. Hogy eljutott-e? Majd estére azt is megtudom. — lin — Berúgta maga előtt, az ajtót, a gyékénypriccsre fektette vendégét. Az ablaknyílástól ellökte az esőtől savanyú szagot árasztó gyékényt, és látta mint terjednek át a lángok az ivóról az épület többi részére. Hirtelen észbe kapott, futva tért vissza a házhoz. Éppen az utolsó pillanatban érkezett ahhoz, hogy a szobából még kimentse a kis viaszos vászonba csomagolt pénzét, az újrakezdés reményét. Tehetetlennek érezte magát. Emberi indulatai gyűlöletet ébresztgettek támadói iránt, feladatának felelőssége viszont azt az örömet táplálta benne, amelyet délután érzett, amikor sziszegve elhúzott feje felett a kés. Várt. Reménykedve várta, hogy mielőbb elpusztítsanak mindent a lángok. Remélte, hogy a szeszesitalok táplálta égéshe elegendő lesz ahhoz, hogy a felismerhetetlenségig összeolvadjon ventillátora is. Árulkodó jelet csak a ventillátorba épített adóvevő szolgáltathatott volna a hatóságoknak. Kétségei nem oszlottak el akkor sem, amikor visszatért a csónakházhoz. Támadója továbbra is menekülnivágyón vergődött a kötelek szorításában. Tom most már látta a férfi arcát, és nem is csodálkozott, amikor Long, a késes tekintett gyűlölettel feléje. * A kocsmáros ismét fontos döntés előtt állt, és mert nem tehetett másként, elhatározta, hogy felfedi magát. — Ki adott erre parancsot? — kiáltott a fiúra, aki megmerevedett a rémülettől, hogy a néma megszólalt. — Ki adott parancsot? — ismételte meg újra a kérdést, és a másodszor zsákmányolt kést kirántotta övéből. — 36 — ----------------------------------------------------------------------------------------------------------- ------- - ------- * Kiállítás Egy táj szerkezete Ma (január 14-én) 7 órakor nyílik meg a székesfehérvári Városi Ifjúsági Klubban Gáspár Aladár kiállítása. Képei címjegyzéke előtt a festő — önmagáról — három adatot, közöl: 1946-ban, született, 1968-ban végezteaz egri Tanárképző Főiskolát, azóta rajztanár Perkátán. A kilenc kiállított festményt szemlélve a legszembetűnőbb talán a képek határozott stílusegysége. A figuratív piktúra határain mozgó világ ez már, bár motívumaiban még jól felismerhető az adott, tájhoz való kötődés szándéka. „Az erdő ,A régi hely”, az „Egy táj szerkezete” c. képek világa egy topográfiailag is körülhatárolható vidék szerkezetéből formálódott ki. A képek többsége jól szerkesztett; nyilvánvaló, hogy itt nem esetleges, szertelen ötletekről — „formabontásról” — van szó ,hanem kiérlelt, jól átgondolt teremtésről. A szigorúságra, a pontosságra való törekvés néhol azonban merevvé, darabossá teszi a képeket, egyes esetekben modorossá. (Pl. „Az ablak”.) Itt hiányzik a közvetlen élmény frissesébe, vibrálása. Gáspár Aladár színeire jellemző egyfajta tompasági intenzitáshiány. Képeire valami ködös fojtottság telepszik, ami esetenként inkább technikai bizonytalanságot sejtet, mint szándékos hangulat-tetem, test. Talán egyik legjobba:* megoldott képe: „A hajó”. It-ir teljesednek ki a választott,’ út lehetőségei; a szántó mértani pontosságú, de lepkekönnyű szerkezet a színek intenzív, magávalragadó vibrálásával párosul. Megérezzük, hogy itt a körüljárt eső pontosan behatárolt tények egy felismert és megteremtt tett, szigorú rendű festői világba épülnek bele. U T. ’ Long összehúzódott, mint egy pióca. Szeméből döbbent rémületet olvasott ki Tam, aki időközben maga is rádöbbent, hogy félelmetes lehet így, magasra emelt kezében borotvaéles tőrrel, egy összekötözött ember felett. Kezét gyorsan leeresztette, és a kétélű pengével átvágta a köteleket. — Egyetlen érvényes parancsot kapsz már csak ezen a vidéken — mondta Tom, s közben megmasszírozta Long elzsibbadt karjait. — A Tengeri szél parancsa, hogy menj vissza az üszkös romokhoz, és emeld ki a parázs és hamutengerből a ventillátort. Emeld ki és tüntesd el a folyóba. Többé pedig itt senki sem láthat, senkivel sem beszélhetsz. — Ki vagy te, hogy parancsot adsz, annak ellenére, hogy néma vagy, elvágod köteleimet, annak ellenére, hogy az életedre támadtam? — Ma már kétszer is — mondta Tam, és titokzatosan mosolygott —. Menj, tégy, ahogy mondtam. A ventillátor áruló jel, akárcsak ez a kés itt — dobta oda a priccsre a kést —, amelynek nyelébe ma délután jelet reszeltem, mert meg akartam ismerni, ha „visszajön”. És visszajött. — Ki vagy te, hogy ismered a Tengeri szelet is? — nézett értelmetlenül a némára Long. — Egy a sok közül, aki hallgatni is tud, ha kell, védekezni is, ha megtámadják, parancsot is tud adni, ha eljön az ideje. De ne kérdezősködj tovább. Menj, és vigyél virágot Kan-nak. A jelszó minden kétséget kizáróan hatott. De mielőtt Long elindult volna, még megkérdezte a némát. (Folytatjuk) — 57 —