Fejér Megyei Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

Csütörtök, 1971. január 14 Céltuda­tos megszállottak Néhány cikknek a címe egy könyvből. Pék József: Vizjelzés. — Szarka Gyula: A tési fennsík meteorológiai megfigyelése. — Pék József: Adalékok a tési fennsík hid­rológiai viszonyaihoz. — Si­mon Márta: Összkeménység­­vezetőképesség, összefüggés­­vizsgálat. — P. J.: A Jásd környéki források vízminő­ségi vizsgálata. Tudományos értekezések? Nem, azazhogy: igen.­­ Egy vaskos könyv kiragadott ré­szei. A könyv címe: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve, 1970. Keveset hallani róluk. Va­jon miért? Elsősorban, mert nagyon szerény emberek, megszállottai egy tudományos munkának (szándékosan nem mondok hobbyt, mert ez már sokkal több a szenvedélynél, megszállottság ez, ilyen vagy olyan tudományos fokoza­ton!) A célt szolgálják és nem hódolnak a propagandának. Pedig jelentős dolgokat mű­velnek, úgy illenék, hogy is­merje őket a világ. Éppen ezért hadd mutas­sam be őiket. Mi víz nyomában A Székesfehérvári Hiradás­­ipari Technikum fiatal mér­nöktanára. Zentai Ferenc 1962-ben maga köré gyűjtött 8—10 diákot és megalakította a barlangkutató csoportot. Hallottak afelől, hogy az or­szágban több helyt van ilyes­mi, legyen hát Fehérváron is. És mivel a karsztos­ vidé­keket választották vizsgáló­dásuk tárgyául, a szomszédos Veszprém megye Tés nevű községében kezdték meg a vizsgálódást, a tési fennsíkon. Elsőként két függőleges zsombolyt — víznyelő ak­nát — tártak fel, majd két évvel később egy vízszintes víznyelő barlang felderítését kezdték meg. De hadd beszéljen erről Pék József technikus, a cso­port vezetője: — A földre hulló csapadék valamilyen formában hama­rosan eltűnik a felszínről. Egy része elszivárog, más ré­sze elfolyik) nem kevés az a vízmennyiség, amelyet el­nyel a föld. Zsombolyok, ak­nák alakultak ki, amelyek kisebb-nagyobb barlangrend­szerekbe vezetik a vizet, ahonnét az patakok formájá­ban ismét a felszínre jön. Mi ezeknek a földalatti rend­szereknek a felkutatását vál­laltuk. I­simán saját erőből... Nehéz, figyelemre méltó vállalkozás ez. Éppen Pék Józseffel történt: — Egy derékvastagságú nyíláson kúsztam lefelé, mi­kor egy leváló kődarab úgy elreteszelte a derekamat, hogy se se, se fel nem tud­tam mozogni. Bajtársaim tíz­órai kemény munkával sza­badítottak ki a valóban szo­rult helyzetből. Ma már húsz tagja van a csoportnak, mérnökök, mű­szakiak, diákok. Patronáló­­­iuk a Középdunántúli Víz­ügyi Igazgatóság, a Híradás­­ipari Technikum és a Hid­rológiai Társaság. Munkájuk is más már, mint az alaku­láskor: hidrológiai és me­teorológiai kutatásokkal fog­lalkoznak és rendszeres meg­figyelésekkel segítik a tudo­mányt, amelyet egy szóval hidrometeorológiának neve­zünk. Húsz fiatalember céltuda­tos, megszállottai a föld alatt bujkáló vizeknek; hogyan segítik — anyagi erők hiá­nyában— a tudományokat? Hát először­ is: felszerelésük a lehető legigénytelenebb, amit elő kell állítani, azt a saját maguk áldozatából teszik. Természetesen nem ártana, ha intézményesen anyagi tá­mogatáshoz jutnának, hiszen az a segítség, amit a patro­náló vállalat, iskola és hiva­tal nyújt, inkább erkölcsi. Már eddig is komoly ered­ményeik vannak, hát ha még kellően felszerelhetnék ma­gukat műszerrel, szerszámok­kal! • A lelkes húsz fiatal műkö­dési területe ma is legna­gyobbrészt a bakonyi karszt­vidék, ott rendeztek­­be ma­guknak — a tési községi ta­nács jóvoltából — megfigye­lőállomást és kis műhelyt, Csőszpusztán. Hogy oda eljut­hassanak, Várpalotáig vo­natoznak, onnan pedig gya­log, vagy ki ahogyan bírja ... A tési vízmű Rendszeres megfigyeléseik eredményeiből csak egyet említsünk. Tés községben törpevízmű­vet létesítettek, amely a Szentkút nevű for­rásból kapja a vizet. Kiderí­tették a lelkes fiatalok, ho­gy a vízmű által szolgáltatott víz ivásra nem alkalmas, mert gyakran mérgező anya­gokat — arzént és ammóniát — tartalmaz. Honnét kerül a méreg a vízbe? A szomszédos tsz földjein gyakran végez­nek vegyszeres növényvédel­met, rágcsálóirtást. A mérget a csapadék gyorsan feloldja és a karsztrepedéseken át a Szentkút forrásba viszi. Ha előzeteseit megvizsgálják a terepet, nem lett volna sza­bad a vízművet mostani he­lyére telepíteni. Vagy pedig a tsz változtatja majd meg a mezőgazdasági kultúrát? Hosszasan lehetne sorolni azt a — tudományos intéze­tek által igénybevett és elis­mert — hasznos munkát, amit ez a húsz fiatal — sza­bad idejének feláldozásával — végez. Oldalakat tenne ki a felsorolás. Tavalyi eredmé­nyeiket, továbbá jövő célki­tűzéseiket a cikk elején emlí­tett, képekkel illusztrált év­könyvben mondják el. Saj­nos, az évkönyv csupán egyetlen példányban jelent meg, holott megérdemelné, hogy sokan olvassák. Balogh József HÍRLAP------­ A szófiai metró­építkezés valóságos régésze­ti múzeumot hozott napvilágra. A munkála­tok során romokra bukkantak, amelyekről csakhamar kiderült, hogy ősi erődrendszer ré­szei, még a római birodalom idejéből. Az épí­tészek most azt tervezik, hogy megpróbálják a festői leleteket meghagyni és a metróval kombinálni. A különben mindig siető járókelők máris gyakran megállnak: érthető módon marasztal­ja őket a nem mindennapi látvány, a vissza­idézett régmúlt. A tudósok kiderítették, hogy az erődrend­szert a második században uralkodott császár, Marcus Aurelius országlása alatt építették. Képünkön: a sajátos metró-múzeum egy része. I néma KOCSMÁI®) A dulakodás csak néhány másodpercig tartott. Tam pillanatok alatt ártalmatlanná tette támadóját. Először lecsatolt derékszíjával kötötte át, aztán kötelet kerített elő a ládából. Egy pillanatra felvillant az agyában, hogy meg kelle­ne világítania vendége arcát, aztán mégis úgy döntött, hogy ráér hajnalig. Addig szundít még egy keveset. • * • Nem sokáig bóbiskolhatott. Talán ha fél órán át pi­hentette szemeit, amikor az ivóban reccsent az ajtó, és közvetlen azután vad csörömpöléssel a földre zuhant az italos polc. Tam ugrott volna ki a szobát az ivótól elv­álasztó ajtón, amikor hirtelen vörös fény villant odakint, s egy pillanat múlva már kékes lángok jelez­ték, hogy az összetört üvegekből a padlóra folyt ital lángot fogott. Tehetetlen dühében majdcsaknem felkiáltott. Aztán a sarokban összekötözve heverő emberre nézett, és dön­tött: menekülniük kell. Vállára kapta hát a tehetetlen támadót, kiugrott vele az ablakon át, és futólépésben közelítette meg a folyóparti csónakházat. — 55 — Több kiadvány a X. kongresszusról és a IV. ötéves tervről Kicsit lassan reagál pár­tunk kiadója a legfontosabb belpolitikai eseményekre — türelmetlenkedtek több ütemben is a kommunisták az elmúlt hetekben. Kriti­kai észrevételük nem alap­talan. Az első negyedévben — különösen az év első két hónapjában gyors egymás­utánban jönnek ki mind a a X. kongresszusról, mind a IV. ötéves tervről szóló tá­jékoztató, a politikai mun­kát segítő kiadványok — mondja Horváth István elv­társ, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségének ve­zetője. — Ami a késést il­leti: bizonyos kiadványokat valóban már hetek óta ke­resnek és várnak az elvtár­sak, de a 14 íven és több, mint félmillió példányban megjelent „A Magyar Szo­cialista Munkáspárt X. kong­resszusa” című kiadvány már napok óta a terjesz­tőknél van, s kirendeltsé­günknél is kapható. Márciusban jelenik meg a kongresszus teljes jegyző­könyve, de már január má­sodik felétől folyamatosan jönnek olyan olcsó kiadvá­nyok, amelyek a pártkong­resszuson elhangzottakat dolgozzák fel az ipar, a me­zőgazdaság, a kultúra és egészségügy s az életszínvo­nal-politika vonatkozásában. A párthatározatokkal fog­lalkozik a január végén, február elején megjelenő ,,Pártcsoportok” sorozat új füzete. Igen nagy érdeklő­désre tarthat számot a ,,Gaz­dasági szabályozók — 1971.” című, közeljövőben megje­lenő kiadvány is. Az idő­szerű belpolitikai, gazdaság­­politikai kérdésekkel foglal­kozó anyag éppen most je­lent meg, amely „Az orszá­gos agitációs és propaganda tanácskozás” címet viseli. Ugyancsak gazdaságpoliti­kai segédeszköze lehet min­den propagandistának, párt­munkásnak, s nem utolsó sorban a gazdasági vezetők­nek „Az ipar fejlődése a IV. ötéves terv időszakában”, „A mezőgazdaság fejlődése a IV. ötéves terv időszaká­ban’” valamint „A személyi jövedelmezőség és a reform megvalósítása” című kiad­ványok, amelyek az első év­negyedben jelennek meg. Március végéig a terjesz­tőkhöz eljut még számos jelentős kiadvány, így pél­dául „A társadalmi formák elméletéhez”, a „Mi a csen­­des ellenforradalom”, „A nyugati filmművészet kon­fliktusai vagy „A nyugat­európai gazdasági integrá­ció” című könyvek. A szov­jet gazdasági reform és problémái" című kiadvány is nagy érdeklődésre tarthat számot, hiszen­­ a kölcsönös tapasztalatszerzés igényével íródott, éppen ezért nélkü­lözhetetlen segédanyagot je­lent a vállalati tervezés tö­kéletesítésén fáradozó szak­embereknek. — y — A falak vékonyak. Saj­­nos. Nem tudom meg­határozni a méretüket, csak érzékelni tudom. De azt na­gyon. Napközben még hagy­­ján. De­ este, amikor már aludni szeretnék, meg haj­nalban, kora reggeleken, amikor még aludni szeret­nék, valami ördög tréfát űz velem, s röhögve lefarag az amúgy is papírvékony fa­lak vastagságából. A kisebb meccsekre már nem is adok. Tőlem aztán püfölhetik a labdát a szom­széd gyerekei, kiegészítve a házbeli gyerekhaddal a há­romszor négyes szobában.A gurigázás azonban kifejezet­ten ideges is. Ezt valamiféle fagolyókkal űzik, kitartóan és igen szorgalmasan, s a hangokat a fal megtízsze­rezve veri vissza. Állíthatom azonban békétlenebb lako­ tatait társaimnak, hogy két-három Seduvennel nevetve ki lehet bírni. Ma reggel azonban, békés álomból türelmetlen hang riasztott. A riasztás, mint kiderült, utólag nem ne­kem szőtt, hanem a szom­széd srácnak, aki legalább másodikos az általános is­kolában és hét alvó. Két fel­nőtt, testvére már minden eszközzel megpróbálkozott. — Öcsi hét óra van. Öcsi — bn!Imtim a falon át — a másik oldalára for­dult. — Lekésed a buszt! — Hát aztán! Mi közöd hozzá! Hagyjál! — Ha elkésel, én kapok ki anyutól... — úgy kell neked! Közben ajtócsapkodás, bú­­tortördelés, rádióbömbölés. Az üvöltés foka azt hi­szem azt jelezte, hogy a­ k­öcsikét közös erővel kicibál­­ták az ágyból. Negyed kilencig kétségbe­esve keresték, — a gyerek félpár cipőjét és a füzetét. Mikor én már a reggelin a takarításon is túl voltam, diadal üvöltés reszkettett a meg sokat megért közfala­mat. Megtalálták, a gyerek ci­pőjét és füzeteit. Tíz óráig megírta a lecké­jét is. Aztán egy utolsó, de erő­teljes dörrenés jelentette, hogy a fiatalember elindult végre az iskolába. Hogy el­jutott-e? Majd estére azt is megtudom. — lin — Berúgta maga előtt, az ajtót, a gyékénypriccsre fek­tette vendégét. Az ablaknyílástól ellökte az esőtől sava­nyú szagot árasztó gyékényt, és látta mint terjednek át a lángok az ivóról az épület többi részére. Hirtelen észbe kapott, futva tért vissza a házhoz. Éppen az utolsó pillanatban érkezett ahhoz, hogy a szo­bából még kimentse a kis viaszos vászonba csomagolt pénzét, az újrakezdés reményét. Tehetetlennek érezte magát. Emberi indulatai gyű­löletet ébresztgettek támadói iránt, feladatának felelős­sége viszont azt az örömet táplálta benne, amelyet dé­lután érzett, amikor sziszegve elhúzott feje felett a kés. Várt. Reménykedve várta, hogy mielőbb elpusztít­sanak mindent a lángok. Remélte, hogy a szeszesitalok táplálta égéshe elegendő lesz ahhoz, hogy a felismer­­hetetlenségig összeolvadjon ventillátora is. Árulkodó jelet csak a ventillátorba épített adóvevő szolgáltatha­tott volna a hatóságoknak. Kétségei nem oszlottak el akkor sem, amikor vissza­tért a csónakházhoz. Támadója továbbra is menekülni­­vágyón vergődött a kötelek szorításában. Tom most már látta a férfi arcát, és nem is csodálkozott, amikor Long, a késes tekintett gyűlölettel feléje. * A kocsmáros ismét fontos döntés előtt állt, és mert nem tehetett másként, elhatározta, hogy felfedi magát. — Ki adott erre parancsot? — kiáltott a fiúra, aki megmerevedett a rémülettől, hogy a néma megszólalt. — Ki adott parancsot? — ismételte meg újra a kér­­­­dést, és a másodszor zsákmányolt kést kirántotta övé­ből. — 36 — ---------------­--------------------------------------------------------------------------------------------­ ------- - ------- * Kiállítás Egy táj szerkezete Ma (január 14-én) 7 óra­kor nyílik meg a székesfe­hérvári Városi Ifjúsági Klub­­ban Gáspár Aladár kiállítá­sa. Képei címjegyzéke előtt a festő — önmagáról — há­rom adatot, közöl: 1946-ban, született, 1968-ban végezte­­az egri Tanárképző Főiskolát, azóta rajztanár Perkátán. A kilenc kiállított fest­ményt szemlélve a legszem­betűnőbb talán a képek ha­tározott stílusegysége. A fi­­guratív piktúra határain mozgó világ ez már, bár mo­tívumaiban még jól felismer­hető az adott, tájhoz való kötődés szándéka. „Az erdő ,­A régi hely”, az „Eg­y táj szerkezete” c. képek világa egy topográfiailag is körül­határolható vidék szerkezeté­ből formálódott ki. A képek többsége jól szerkesztett; nyilvánvaló, hogy itt nem esetleges, szertelen ötletek­ről — „formabontásról” — van szó ,hanem kiérlelt, jól átgondolt teremtésről. A szi­gorúságra, a pontosságra va­ló törekvés néhol azonban merevvé, darabossá teszi a képeket, egyes esetekben modorossá. (Pl. „Az ablak”.) Itt hiányzik a közvetlen él­mény frissesébe, vibrálása. Gáspár Aladár színeire jellemző egyfajta tompasági intenzitáshiány. Képeire va­lami ködös fojtottság telep­szik, ami esetenként inkább technikai bizonytalanságot sejtet, mint szándékos han­gulat-tetem, test. Talán egyik legjobba:­* megoldott képe: „A hajó”. It-ir teljesednek ki a választott,’ út lehetőségei; a szántó mér­tani pontosságú, de lepke­­könnyű szerkezet a színek­ intenzív, magávalragadó vib­rálásával párosul. Megérez­­zük, hogy itt a körüljárt eső pontosa­n behatárolt tények­ egy felismert és megteremtt tett, szigorú­ rendű festői vi­­­lágba épülnek bele. U T. ’ Long összehúzódott, mint egy pióca. Szeméből döb­bent rémületet olvasott ki Tam, aki időközben maga is rádöbbent, hogy félelmetes lehet így, magasra emelt kezében borotvaéles tőrrel, egy összekötözött ember fe­lett. Kezét gyorsan leeresztette, és a kétélű pengével átvágta a köteleket. — Egyetlen érvényes parancsot kapsz már csak ezen a vidéken — mondta Tom, s közben megmasszírozta Long elzsibbadt karjait. — A Tengeri szél parancsa, hogy menj vissza az üszkös romokhoz, és emeld ki a parázs és hamutengerből a ventillátort. Emeld ki és tüntesd el a folyóba. Többé pedig itt senki sem láthat, senkivel sem beszélhetsz. — Ki vagy te, hogy parancsot adsz, annak ellenére, hogy néma vagy, elvágod köteleimet, annak ellenére, hogy az életedre támadtam? — Ma már kétszer is — mondta Tam, és titokzatosan mosolygott —. Menj, tégy, ahogy mondtam. A ventillá­tor áruló jel, akárcsak ez a kés itt — dobta oda a priccsre a kést —, amelynek nyelébe ma délután jelet reszeltem, mert meg akartam ismerni, ha „visszajön”. És visszajött. — Ki vagy te, hogy ismered a Tengeri szelet is? — nézett értelmetlenül a némára Long. — Egy a sok közül, aki hallgatni is tud, ha kell, vé­dekezni is, ha megtámadják, parancsot is tud adni, ha eljön az ideje. De ne kérdezősködj tovább. Menj, és vigyél virágot Kan-nak. A jelszó minden kétséget kizáróan hatott. De mielőtt Long elindult volna, még megkérdezte a némát. (Folytatjuk) — 57 —

Next