Fejér Megyei Hírlap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-23 / 45. szám

redd, 1971. február 23. E­llenőrző bizottsági elnökök öt napja A Mezőföldi Tsz-szövetség szervezésében tegnap kezdő­dött meg Siófokon a szö­vetkezeti gazdaságok ellenőr­ző bizottsági elnökeinek öt­napos tanfolyama. Az első napon Lantai Gyula, az MSZMP Fejér megyei bizottsá­ga gazdaságpolitikai osztályá­nak munkatársa tartott elő­adást a negyedik ötéves terv­ben meghatározott mezőgaz­dasági feladatokról. A belső ellenőrzésről dr. Pongrácz Aladár, a TOT jogügyi szak­­referense, a szövetkezetpoli­tika időszerű kérdéseiről Homoki József, a megyei pártbizottság titkára beszél. A programnak megfelelően előadói és vitatéma lesz a termelőtevékenység ellen­őrzése, és az ellenőrzéssel összefüggő jogi gyakorlat is. A béke hadserege Ma ötvenhárom esztendeje, hogy szovjet földön, a hiá­nyosan felszerelt, gyengén kiképzett osztagokból verbu­válódott hadsereg első győ­zelmét aratta a német inter­venciós csapatok felett. A vi­lágtörténelemben nem je­gyeztek fel még egy olyan haditestet, amelynek jelentő­ségét össze lehetne mérni ez­zel a győzelemmel. Ekkor, ebben a csatában született meg a világ első, új típusú, szocialista hadserege, a mun­kások és parasztok hadsere­ge, amely a népelnyomás he­lyett a népszabadságot, a hódítás helyett a népek fel­szabadítását írta zászlajára. Az új hadsereg a polgár­­háború tüzében, a fehérgár­­distáák és a külföldi zsoldosok ellen vívott kegyetlen harcok­ban edződött meg. Az egész vi­lág proletáriátusa és haladó köz­véleménye lélegzetvisszafojt­va figyelte az élet-halál küz­delmet, hiszen jól tudta: sa­ját jövője, a proletárforrada­lom ügye kerülhet ki győzte­sen vagy juthat végveszély­be. S a fiatal szovjet állam és fegyveres ereje kiállta a próbát, megvédte a forrada­lom vívmányait, a proletár­­hatalmat. Alig több, mint két évtized múltán a Szovjet Hadsereg dicsőséges útja a Nagy Hon­védő Háborúban egybeesett az emberiség harcával a né­pek legádázabb ellensége, a fasizmus ellen. Egyetlen ál­lam se bírt volna ki annyi szörnyű csapást, mint ameny­­nyit kibírt és kivédett a Szov­jetunió. A szovjet nép egy emberként kelt fel az októ­beri forradalom vívmá­nyainak védelmére és hosz­­szú, irgalmatlanul nehéz, vér­es küzdelemben szét­verte a fasiszta hadigépe­zetet. Vitathatatlan tény, hogy a második világháború fő terhét a szovjet nép visel­te, s a háború sorsa szovjet— német arcvonalon dőlt el. A fasiszta blokk 607 hadosztá­lyát ott semmisítették meg és Németország tizenhárommil­liós emberveszteségéből 10 millió esett, a keleti arcvonal­­ra. A honvédő háború és a fa­sizmus felett aratott győze­lem, a szocializmus megvé­dése és a népek felszabadítá­sa egyidejűleg tanúsította a Szovjet Hadsereg nemzeti és nemzetközi küldetését. Aligha vonhatja kétségbe bárki is, hogy a Szovjet Hadsereg fel­szabadító küldetésétől meny­nyire elválaszthatatlan a szocializmus kiterebélyesedé­­se az európai és ázsiai orszá­gok egész sorában. A szovjet nép és hadsere­gének világraszóló győzelme után új lendületet kapott a népek nemzeti felszabadító mozgalma. A szocializmus térhódítása megváltoztatta az erőviszonyokat. A szocialista országok népei ma — a világ dolgozóinak támogatásával —, együttes erővel védelmezik a szocia­lizmus vívmányait. A törté­nelem eddig nem ismerte a népek és hadseregek olyan harci szövetségét, amely a szocialista világrendszer or­szágai között alakult ki. A testvéri koalícióban egyek, egységesek és egyenlőek va­gyunk, mert e szövetség alap­ja az azonos típusú társadal­mi, állami berendezkedés, az egységes marxista-leninista ideológia, népeink szövetsé­gének elve a proletár nem­zetköziség. Kétségtelen azonban — s ez egyáltalán nem csökkenti felelősségtudatunkat —, hogy fejlettségénél és erejénél fogva a Szovjet Hadsereg az, amelyik e feladatból a leg­nagyobb részt vállalja. A Szovjetunió igen magas szín­vonalon tartja fegyveres ere­jét. Ma már a stratégiai ren­deltetésű rakétacsapatok, az atomtengeralattjárók alkot­ják a fegyveres erők gerincét, légvédelmi rakétarendszerek, korszerű vadászgépek bizto­sítják a légtér sérthetetlensé­gét. E roppant erejű fegy­verek az imperialista ag­resszió megfékezésének leg­főbb eszközei, következéskép­pen az emberiség létének, biztonságának megbízható tényezői is, ötvenhárom év már törté­nelem. És ebbe a történe­lembe, a Szovjet Hadsereg­nek az intervenciós hadak elleni első győzelemtől a mai napig megtett útjába bele­tartozik Magyarország felsza­badítása. Új életünk hajna­lát hozta el számunkra ez a hadsereg. Nekik köszönhet­jük, hogy immár több, mint negyedszázada magunknak építjük az országot, alkotunk biztonságban — élve a sza­badság adta lehetőségekkel. Hegedűs Ferenc alezredes Az északi flotta rakéta egy­ségeinek egyik „legöre­gebb” parancsnoka Vaszi­­lij Mosaejesik A Vörös Hadsereg északi flottájának egyik tengeralatt­járója kifutás előtt Au­ lAP Stúdió a toronyban Sínek, sínek... Alattunk elrohan egy vonat, sípolva áthalad az állomáson. Lát­szólagos összevisszaság és mé­gis rend odalent és idefent. Előttem nagy fekete tábla, mint az iskolában, épp olyan. Rajta „síntérképek”. Ezernyi pirosan és zölden villogó lámpácska. Percenként fel­berreg egy telefon, utasítá­sok, engedélyeik, s az apró üvegfülkében a fiatal szőke asszony bekapcsolja a mikro­font. Vonat érkezik A fehérvári vasútállomá­son három bemondó dolgozik a rendelkező üvegfalú „stú­diójában”. Ma reggel hat órától Varga Istvánná állt szolgálatba. Este hatkor lép ki a fülkéből és akkor ő is egyszerű utas lesz, akinek az utazásához nélkülözhetetlen az információ: mikor, hon­nan, indul a vonat, amely hazaviszi kislányához. De most még őt figyelik. Be­mondja a vonatot, egyszer, kétszer, figyelmezteti az uta­sokat: „A vágány mellett tessék vigyázni!” Naponta öt-hat órát beszél, nyáron több a vonat, na­gyobb a forgalom, gyakrab­ban kattan a kapcsoló. Egy szolgálat alatt kétszáznegy­venszer kapcsol­ja be a mik­rofont. — Ha egy vonat hosszabb ideig áll az állomáson, több­ször bemondom, s ha vélet­lenül a szokásostól eltérő vá­gányra fut be, még többször. Előfordult, hogy mást is kér­tek: valaki a pénztárban fe­lejtette a pénztárcáját vagy éppen a menetjegyét, han­­gosbemondón keresztül akadtunk rá a tulajdonosra. A tavalyi tél borzasztó volt. Vonatot bemondani csak rit­kán kellett, viszont annál többször, hogy az állomáson didergő emberek hol, melyik étteremben kapnak egy csé­sze forró teát, egy tányér meleg levest. Nincs ünnepnap . A vonatok mindig köz­lekednek, éjjel-nappal. Az éjjeli műszak nehezebb, bár sokkal kevesebb vonat megy el, de az éjszaka egymagában is fárasztó. Több idő van a nézelődésre, bár elég régóta vagyok a toronyban, hogy is­merjem, megszokott legyen ez a kép. Nem tudom hányadszor mozdította el a fém karocs­­kát, mióta itt vagyok. Ismét egy vona­t jött, s utána rög­tön egy késést is közölnie kellett. Előtte néhány tábla a vonatokkal, amelyek a tizen­két órás szolgálat ideje alatt érkeznek vagy csak áthalad­nak az állomáson. — Kevesen jönnek ide dol­gozni, mert nálunk nincs ün­nepnap és vasárnap, nincs karácsony és szilveszter. Más pihenni indul, s nekünk se­gíteni kell, hogy az emberek biztonságosan és zökkenő­­mentesen érjék el úticélju­kat Cukrászattól a toronyig . Sohasem hittem volna, hogy a MÁV-nál fogok dol­gozni. Mindenképpen cuk­rász akartam lenni, de nem sikerült Dolgoztam kocsi­felíróként az kegyetlenül nehéz volt Egész télen fa­gyosod­tunk kinn a szabad­ban. Most már lassan két éve, hogy itt vagyok a to­ronyban. Nem bánom, hogy így történt. Érdekel a távírda is, lehet hogy tanulni kez­dek... Fütyülve lassít egy gőz­mozdony. Kilenc kocsit húz maga után. Az egyik kerék megkopott, most azt a vagont kicserélik, hogy „ne rázza ki” az utasok lelkét. Lefelé a lépcsőn a közeli hangszóró­ból felcsendül az ezerszer elmondott információ: „Gyorsvonat érkezett az ötö­dik vágányra.. Móré Erzsébet A Köztisztviselők m­­agatartásaik­ból, gyors, vagy lassú ügyintézésükből az illető hivatalra, munkahelyük egészére vonnak le kö­vetkeztetést. Megyénkben három és félezren tartoznak a köz­­alkalm­azottaik (tanácsok, földhivatal, bíróság, ügyészség, sta­tisztikai hivatalok, társadalombiztosítási igazgatóság, levéltár, könyvtárak, múzeumok dolgozói) sorába. Számuk, a velük szemben támasztott követelményeik is indokolják a nagyobb figyelmet, a naponta kopogtatók türelmét, megértését, mun­kájuk megbecsülését. Ott voltam megyei küldöttértekezletükön, ahol őszintén szóltak sajátos gondjaikról. Például valaki azt mondotta, ha náluk is lenne kapuellenőrzés, a­kkor a táskákból nagyon sok esetben előkerülnének az otthoni befejezésre szánt akták. A követelményekkel ugyanakkor nem teljesen arányos bérezé­sük, még akkor sem, ha az utóbbi években jelentős bérfejlesz­tési és jutalmazási lehetőségek adódtak. Emelkedett a felső­fokú iskolai végzettségűek, a magasabb szakmai képesítéshez kötött munkakörökben foglalkoztatottak keresete, javítottak az ügyintézők átlagbérén is. A községi tanácsok dolgozóinak viszont nem sikerült a kívánt kereseti szintet elérni. Az anyagi és erkölcsi megbecsülést szolgálta a megyei tanács vk azon határozata, amely a törzsgárda tagjainak több éves, évtizedes odaadó munkáját pénzjutalommal és elismerő oklevéllel honorálta. Szívesen vették a jutalomszabadság rendszerét, bár egyes helyeken ezt a kedvezményt csak vezető beosztásúaknak nyújtották. Ez sértette az alacsonyabb posz­tokon állók igazságérzetét, akik közül bizonyára többen rá­szolgáltak magatartásukkal, munkateljesítményükkel az elis­merés ilyen formájára. A közalkalmazottak üdültetési gondjai a más dolgozó rétegekhez hasonlóak. Kevesen jutnak el közülük az üdülők­be. A saját létesítmények, mint a megyei tanács, a megyei bíróság a dunaújvárosi városi tanács üdülője, a hétvégi pihenők enyhíthetnek ezen a gondon. Legközelebb a dunaújvárosi já­rási tanács gondozásában átalakított, volt kulcsi hajóál­lomás-épület is belép a sorba. Kifogásra ad okot az étkeztetési hozzájárulás mértékének különbözősége. Semmi sem indokolja például a 2—3 forintos eltéréseket. Meg kellene vizsgálni a kedvezményes házépítési kéréseik teljesítésének lehetőségeit is. Hátha lehetne orvo­solni ezt a problémájukat is. A nyugdíjasok jogtalannak tartják a kedvezményes vasúti igazolvány megvonását. Akkor veszítik ezt el, amikor amúgy is csökken keresetük, amikor nyugdíjas idejükből bő­ven telne utazgatásra, országjárásra, ösztönzik a közalkalmazottakat tudományos munkára, ennek érdekében a jövőben pályázatokat írnak ki, folytatják a szakmai vetélkedők bevált módszerét. De az is kívánatos volna, hogy az apparátusértekezletek a szocialista demokrácia aktív fórumaival változzanak. Szakmai ankétokat, szakszer­vezeti napokat terveznek, amelyek a továbbképzést szolgál­ják. Nagyobb hozzáértéssel akarják végezni a rájuk bízott feladatok ezért nem értik például a tanács dolgozói (elsősor­ban a hosszabb ideig bentlakásos iskolát vállalni nem tudó nők miatt teszem szóvá), hogy miért szüntették meg a tanács­­akadémia levelező formáját? K­öztisztviselők. Naponta találkozunk velük, örömeik, gondjaik hasonlóak más dolgozó rétegekéhez. Ebből adtunk ízelítőt, hogy így is közelebb­­kerüljenek egymáshoz az ügyfelek és gondjaik intézői. Németh Erzsébet Jó napot, negyedik ! (Folytatás az első oldalról) Még ebben az évben be­fejeződik az alapi orvosi rendelő és orvoslakás építé­se. Sőt, nyilvánvalóan hason­ló meggondolásból, egy pe­­dagóguslakás is épül a köz­ségben, 220 ezer forintos rá­fordítással. Sárosdon végül is megin­dul ebben az esztendőben a tervezett egészségügyi kom­binát kialakítása, amely — mint korábban már hírt ad­tunk róla — gyógyszertárat fogorvosi és körzeti orvosi renelőt, egészségügyi tanács­adót, szolgálati lakást foglal majd magában. A több mint másfélmilliós ráfordítással épülő mezőko­máromi új gyógyszertár építkezése is befejeződik eb­ben az évben. A 16 millió forintos sárbo­gárdi rendelőintézet 1973-tól 17 orvosi munkahelyével nemcsak a nagyközség, ha­nem az egész környék jó szakorvosi ellátását segíti majd. Hát a gyerekek? Az „utánpótlásra”, a köz­ség legifjabbjaira gondolnak, pontosabban szólva: róluk gondoskodnak a dégi óvoda­bővítési munkálatok idei be­fejeztével. Az újabb 30 kis­gyermek befogadását bizto­sító pótlólagos létesítményt költségmegtakarítással, he­lyi munkaerővel kivitelezik, a termelőszövetkezet építő­brigádja készíti. Szabadhídvégen egy négy­tantermes új általános isko­la építését kezdik meg az idén. A kétmillió forintos művelődési létesítmény a tervek szerint már jövőre el­készül, s az 1972—73-as tan­évben már átadhatják ren­deltetésének. Sárbogárdon két tante­remmel gyarapodik az álta­lános iskola. Járda, áruház, szolgáltatás A gyorsan fejlődő Sárbo­­gárdnak egyébként nagyra­­látó tervei vannak. Az új tervidőszakban létesítendő 350 korszerű lakás előkészí­tési munkálatai már folynak — most tartanak a beépíten­dő terület kisajátítási tenni­valóinál —, még ebben az esztendőben befejezik a két­emeletes áruház-épület fel­építését (az átadásra kerülő ABC-áruház felett 15 lakás­nak jutott hely.) Hétmilliós újabb beruházásként még idén elkezdődik a szolgáltató és irodaház érvetése, amely­ben az Állami Biztosító és az Állatforgalmi Vállalat iro­dáin kívül a Gelka-szerviz is helyet kap, 13 új lakással egyetemben. A sárszentmik­­lósi községrészen egykilo­­méternyi új járda is épül. — mekis — Anda Kálmán elköszön­ ­n­i tudja hányadik fo­­gadalomtételt hitele­síti aláírásával? Amikor 1952-ben tűzoltó parancs­nokként először buzdította társait még a kezdeti fele­lősségtől reszketett a keze, de most már az elszaladt évek a „hetvenkedés” teszi szálkássá betűit. — Ez az utolsó eskü, amit még én készítettem elő. Hét fiatallal erősödik ismét a seregélyesi önkéntes tűz­oltók testülete. Valamikor 1922-ben jómagam is fiatal­emberként fogadtam meg, hogy készen állok, községe­met ily módon is szolgálom. Régen volt már — emlék­szik vissza Anda Kálmán. Kérdés nélkül mondja, hogy parancsnoksága első évében volt a legnagyobb erőpróba. Tizenkilenc éve, hogy öt ház égett egyszerre a faluban. Múlt évben vi­szont sehol nem csaptak fel a lángnyelvek. Hogy van-e ebben szerepük a helybeli képzett önkéntes tűzoltók­nak? Igen. Becsülettel ellát­ják a megelőzéssel, az el­lenőrzéssel és felvilágosítás­sal járó feladatokat. Vizs­gálják a középületek pad­lásait, jó tanáccsal szolgál­nak a házi­gazdáiknak. A tűzrendészeti jogszabályok betartatását kötelességük­nek tartják és ezt el is vár­ják a testülettől a község vezetői. Ennyi évtizedes fegyel­mezett munka után, nehéz az elbúcsúzás, a nyugdíjba vonulás. És Kálmán bácsi nem is köszön el teljesen a­ testülettől. Ott lesz közöttük tanácsaival, példamutatásá­val ezentúl is. Segíti az új parancsnokot, Csikós Jánost és a többieket, is. — Becsületes emberek, áldozatkész munkatársak a mi tűzoltóink. A szombati ünnepi összejövetel, a min­den évben sorra kerülő ér­tékelés, a tiszteletükre adott termelőszövetkezeti ebéd is példázza elismerésüket. De mi, a községi tanács sem feledkezünk meg róluk egyetlen esztendőben sem — dicséri az önkénteseket Csapó József, a nagyközség vb-elnöke. túlfogynak az aláírások. Anda Kálmán elkö­szön, még néhány dolgot el kell intéznie. — n. e. —

Next