Fejér Megyei Hírlap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-23 / 45. szám
redd, 1971. február 23. Ellenőrző bizottsági elnökök öt napja A Mezőföldi Tsz-szövetség szervezésében tegnap kezdődött meg Siófokon a szövetkezeti gazdaságok ellenőrző bizottsági elnökeinek ötnapos tanfolyama. Az első napon Lantai Gyula, az MSZMP Fejér megyei bizottsága gazdaságpolitikai osztályának munkatársa tartott előadást a negyedik ötéves tervben meghatározott mezőgazdasági feladatokról. A belső ellenőrzésről dr. Pongrácz Aladár, a TOT jogügyi szakreferense, a szövetkezetpolitika időszerű kérdéseiről Homoki József, a megyei pártbizottság titkára beszél. A programnak megfelelően előadói és vitatéma lesz a termelőtevékenység ellenőrzése, és az ellenőrzéssel összefüggő jogi gyakorlat is. A béke hadserege Ma ötvenhárom esztendeje, hogy szovjet földön, a hiányosan felszerelt, gyengén kiképzett osztagokból verbuválódott hadsereg első győzelmét aratta a német intervenciós csapatok felett. A világtörténelemben nem jegyeztek fel még egy olyan haditestet, amelynek jelentőségét össze lehetne mérni ezzel a győzelemmel. Ekkor, ebben a csatában született meg a világ első, új típusú, szocialista hadserege, a munkások és parasztok hadserege, amely a népelnyomás helyett a népszabadságot, a hódítás helyett a népek felszabadítását írta zászlajára. Az új hadsereg a polgárháború tüzében, a fehérgárdistáák és a külföldi zsoldosok ellen vívott kegyetlen harcokban edződött meg. Az egész világ proletáriátusa és haladó közvéleménye lélegzetvisszafojtva figyelte az élet-halál küzdelmet, hiszen jól tudta: saját jövője, a proletárforradalom ügye kerülhet ki győztesen vagy juthat végveszélybe. S a fiatal szovjet állam és fegyveres ereje kiállta a próbát, megvédte a forradalom vívmányait, a proletárhatalmat. Alig több, mint két évtized múltán a Szovjet Hadsereg dicsőséges útja a Nagy Honvédő Háborúban egybeesett az emberiség harcával a népek legádázabb ellensége, a fasizmus ellen. Egyetlen állam se bírt volna ki annyi szörnyű csapást, mint amenynyit kibírt és kivédett a Szovjetunió. A szovjet nép egy emberként kelt fel az októberi forradalom vívmányainak védelmére és hoszszú, irgalmatlanul nehéz, véres küzdelemben szétverte a fasiszta hadigépezetet. Vitathatatlan tény, hogy a második világháború fő terhét a szovjet nép viselte, s a háború sorsa szovjet— német arcvonalon dőlt el. A fasiszta blokk 607 hadosztályát ott semmisítették meg és Németország tizenhárommilliós emberveszteségéből 10 millió esett, a keleti arcvonalra. A honvédő háború és a fasizmus felett aratott győzelem, a szocializmus megvédése és a népek felszabadítása egyidejűleg tanúsította a Szovjet Hadsereg nemzeti és nemzetközi küldetését. Aligha vonhatja kétségbe bárki is, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadító küldetésétől menynyire elválaszthatatlan a szocializmus kiterebélyesedése az európai és ázsiai országok egész sorában. A szovjet nép és hadseregének világraszóló győzelme után új lendületet kapott a népek nemzeti felszabadító mozgalma. A szocializmus térhódítása megváltoztatta az erőviszonyokat. A szocialista országok népei ma — a világ dolgozóinak támogatásával —, együttes erővel védelmezik a szocializmus vívmányait. A történelem eddig nem ismerte a népek és hadseregek olyan harci szövetségét, amely a szocialista világrendszer országai között alakult ki. A testvéri koalícióban egyek, egységesek és egyenlőek vagyunk, mert e szövetség alapja az azonos típusú társadalmi, állami berendezkedés, az egységes marxista-leninista ideológia, népeink szövetségének elve a proletár nemzetköziség. Kétségtelen azonban — s ez egyáltalán nem csökkenti felelősségtudatunkat —, hogy fejlettségénél és erejénél fogva a Szovjet Hadsereg az, amelyik e feladatból a legnagyobb részt vállalja. A Szovjetunió igen magas színvonalon tartja fegyveres erejét. Ma már a stratégiai rendeltetésű rakétacsapatok, az atomtengeralattjárók alkotják a fegyveres erők gerincét, légvédelmi rakétarendszerek, korszerű vadászgépek biztosítják a légtér sérthetetlenségét. E roppant erejű fegyverek az imperialista agresszió megfékezésének legfőbb eszközei, következésképpen az emberiség létének, biztonságának megbízható tényezői is, ötvenhárom év már történelem. És ebbe a történelembe, a Szovjet Hadseregnek az intervenciós hadak elleni első győzelemtől a mai napig megtett útjába beletartozik Magyarország felszabadítása. Új életünk hajnalát hozta el számunkra ez a hadsereg. Nekik köszönhetjük, hogy immár több, mint negyedszázada magunknak építjük az országot, alkotunk biztonságban — élve a szabadság adta lehetőségekkel. Hegedűs Ferenc alezredes Az északi flotta rakéta egységeinek egyik „legöregebb” parancsnoka Vaszilij Mosaejesik A Vörös Hadsereg északi flottájának egyik tengeralattjárója kifutás előtt Au lAP Stúdió a toronyban Sínek, sínek... Alattunk elrohan egy vonat, sípolva áthalad az állomáson. Látszólagos összevisszaság és mégis rend odalent és idefent. Előttem nagy fekete tábla, mint az iskolában, épp olyan. Rajta „síntérképek”. Ezernyi pirosan és zölden villogó lámpácska. Percenként felberreg egy telefon, utasítások, engedélyeik, s az apró üvegfülkében a fiatal szőke asszony bekapcsolja a mikrofont. Vonat érkezik A fehérvári vasútállomáson három bemondó dolgozik a rendelkező üvegfalú „stúdiójában”. Ma reggel hat órától Varga Istvánná állt szolgálatba. Este hatkor lép ki a fülkéből és akkor ő is egyszerű utas lesz, akinek az utazásához nélkülözhetetlen az információ: mikor, honnan, indul a vonat, amely hazaviszi kislányához. De most még őt figyelik. Bemondja a vonatot, egyszer, kétszer, figyelmezteti az utasokat: „A vágány mellett tessék vigyázni!” Naponta öt-hat órát beszél, nyáron több a vonat, nagyobb a forgalom, gyakrabban kattan a kapcsoló. Egy szolgálat alatt kétszáznegyvenszer kapcsolja be a mikrofont. — Ha egy vonat hosszabb ideig áll az állomáson, többször bemondom, s ha véletlenül a szokásostól eltérő vágányra fut be, még többször. Előfordult, hogy mást is kértek: valaki a pénztárban felejtette a pénztárcáját vagy éppen a menetjegyét, hangosbemondón keresztül akadtunk rá a tulajdonosra. A tavalyi tél borzasztó volt. Vonatot bemondani csak ritkán kellett, viszont annál többször, hogy az állomáson didergő emberek hol, melyik étteremben kapnak egy csésze forró teát, egy tányér meleg levest. Nincs ünnepnap . A vonatok mindig közlekednek, éjjel-nappal. Az éjjeli műszak nehezebb, bár sokkal kevesebb vonat megy el, de az éjszaka egymagában is fárasztó. Több idő van a nézelődésre, bár elég régóta vagyok a toronyban, hogy ismerjem, megszokott legyen ez a kép. Nem tudom hányadszor mozdította el a fém karocskát, mióta itt vagyok. Ismét egy vonat jött, s utána rögtön egy késést is közölnie kellett. Előtte néhány tábla a vonatokkal, amelyek a tizenkét órás szolgálat ideje alatt érkeznek vagy csak áthaladnak az állomáson. — Kevesen jönnek ide dolgozni, mert nálunk nincs ünnepnap és vasárnap, nincs karácsony és szilveszter. Más pihenni indul, s nekünk segíteni kell, hogy az emberek biztonságosan és zökkenőmentesen érjék el úticéljukat Cukrászattól a toronyig . Sohasem hittem volna, hogy a MÁV-nál fogok dolgozni. Mindenképpen cukrász akartam lenni, de nem sikerült Dolgoztam kocsifelíróként az kegyetlenül nehéz volt Egész télen fagyosodtunk kinn a szabadban. Most már lassan két éve, hogy itt vagyok a toronyban. Nem bánom, hogy így történt. Érdekel a távírda is, lehet hogy tanulni kezdek... Fütyülve lassít egy gőzmozdony. Kilenc kocsit húz maga után. Az egyik kerék megkopott, most azt a vagont kicserélik, hogy „ne rázza ki” az utasok lelkét. Lefelé a lépcsőn a közeli hangszóróból felcsendül az ezerszer elmondott információ: „Gyorsvonat érkezett az ötödik vágányra.. Móré Erzsébet A Köztisztviselők magatartásaikból, gyors, vagy lassú ügyintézésükből az illető hivatalra, munkahelyük egészére vonnak le következtetést. Megyénkben három és félezren tartoznak a közalkalmazottaik (tanácsok, földhivatal, bíróság, ügyészség, statisztikai hivatalok, társadalombiztosítási igazgatóság, levéltár, könyvtárak, múzeumok dolgozói) sorába. Számuk, a velük szemben támasztott követelményeik is indokolják a nagyobb figyelmet, a naponta kopogtatók türelmét, megértését, munkájuk megbecsülését. Ott voltam megyei küldöttértekezletükön, ahol őszintén szóltak sajátos gondjaikról. Például valaki azt mondotta, ha náluk is lenne kapuellenőrzés, akkor a táskákból nagyon sok esetben előkerülnének az otthoni befejezésre szánt akták. A követelményekkel ugyanakkor nem teljesen arányos bérezésük, még akkor sem, ha az utóbbi években jelentős bérfejlesztési és jutalmazási lehetőségek adódtak. Emelkedett a felsőfokú iskolai végzettségűek, a magasabb szakmai képesítéshez kötött munkakörökben foglalkoztatottak keresete, javítottak az ügyintézők átlagbérén is. A községi tanácsok dolgozóinak viszont nem sikerült a kívánt kereseti szintet elérni. Az anyagi és erkölcsi megbecsülést szolgálta a megyei tanács vk azon határozata, amely a törzsgárda tagjainak több éves, évtizedes odaadó munkáját pénzjutalommal és elismerő oklevéllel honorálta. Szívesen vették a jutalomszabadság rendszerét, bár egyes helyeken ezt a kedvezményt csak vezető beosztásúaknak nyújtották. Ez sértette az alacsonyabb posztokon állók igazságérzetét, akik közül bizonyára többen rászolgáltak magatartásukkal, munkateljesítményükkel az elismerés ilyen formájára. A közalkalmazottak üdültetési gondjai a más dolgozó rétegekhez hasonlóak. Kevesen jutnak el közülük az üdülőkbe. A saját létesítmények, mint a megyei tanács, a megyei bíróság a dunaújvárosi városi tanács üdülője, a hétvégi pihenők enyhíthetnek ezen a gondon. Legközelebb a dunaújvárosi járási tanács gondozásában átalakított, volt kulcsi hajóállomás-épület is belép a sorba. Kifogásra ad okot az étkeztetési hozzájárulás mértékének különbözősége. Semmi sem indokolja például a 2—3 forintos eltéréseket. Meg kellene vizsgálni a kedvezményes házépítési kéréseik teljesítésének lehetőségeit is. Hátha lehetne orvosolni ezt a problémájukat is. A nyugdíjasok jogtalannak tartják a kedvezményes vasúti igazolvány megvonását. Akkor veszítik ezt el, amikor amúgy is csökken keresetük, amikor nyugdíjas idejükből bőven telne utazgatásra, országjárásra, ösztönzik a közalkalmazottakat tudományos munkára, ennek érdekében a jövőben pályázatokat írnak ki, folytatják a szakmai vetélkedők bevált módszerét. De az is kívánatos volna, hogy az apparátusértekezletek a szocialista demokrácia aktív fórumaival változzanak. Szakmai ankétokat, szakszervezeti napokat terveznek, amelyek a továbbképzést szolgálják. Nagyobb hozzáértéssel akarják végezni a rájuk bízott feladatok ezért nem értik például a tanács dolgozói (elsősorban a hosszabb ideig bentlakásos iskolát vállalni nem tudó nők miatt teszem szóvá), hogy miért szüntették meg a tanácsakadémia levelező formáját? Köztisztviselők. Naponta találkozunk velük, örömeik, gondjaik hasonlóak más dolgozó rétegekéhez. Ebből adtunk ízelítőt, hogy így is közelebbkerüljenek egymáshoz az ügyfelek és gondjaik intézői. Németh Erzsébet Jó napot, negyedik ! (Folytatás az első oldalról) Még ebben az évben befejeződik az alapi orvosi rendelő és orvoslakás építése. Sőt, nyilvánvalóan hasonló meggondolásból, egy pedagóguslakás is épül a községben, 220 ezer forintos ráfordítással. Sárosdon végül is megindul ebben az esztendőben a tervezett egészségügyi kombinát kialakítása, amely — mint korábban már hírt adtunk róla — gyógyszertárat fogorvosi és körzeti orvosi renelőt, egészségügyi tanácsadót, szolgálati lakást foglal majd magában. A több mint másfélmilliós ráfordítással épülő mezőkomáromi új gyógyszertár építkezése is befejeződik ebben az évben. A 16 millió forintos sárbogárdi rendelőintézet 1973-tól 17 orvosi munkahelyével nemcsak a nagyközség, hanem az egész környék jó szakorvosi ellátását segíti majd. Hát a gyerekek? Az „utánpótlásra”, a község legifjabbjaira gondolnak, pontosabban szólva: róluk gondoskodnak a dégi óvodabővítési munkálatok idei befejeztével. Az újabb 30 kisgyermek befogadását biztosító pótlólagos létesítményt költségmegtakarítással, helyi munkaerővel kivitelezik, a termelőszövetkezet építőbrigádja készíti. Szabadhídvégen egy négytantermes új általános iskola építését kezdik meg az idén. A kétmillió forintos művelődési létesítmény a tervek szerint már jövőre elkészül, s az 1972—73-as tanévben már átadhatják rendeltetésének. Sárbogárdon két tanteremmel gyarapodik az általános iskola. Járda, áruház, szolgáltatás A gyorsan fejlődő Sárbogárdnak egyébként nagyralátó tervei vannak. Az új tervidőszakban létesítendő 350 korszerű lakás előkészítési munkálatai már folynak — most tartanak a beépítendő terület kisajátítási tennivalóinál —, még ebben az esztendőben befejezik a kétemeletes áruház-épület felépítését (az átadásra kerülő ABC-áruház felett 15 lakásnak jutott hely.) Hétmilliós újabb beruházásként még idén elkezdődik a szolgáltató és irodaház érvetése, amelyben az Állami Biztosító és az Állatforgalmi Vállalat irodáin kívül a Gelka-szerviz is helyet kap, 13 új lakással egyetemben. A sárszentmiklósi községrészen egykilométernyi új járda is épül. — mekis — Anda Kálmán elköszön ni tudja hányadik fogadalomtételt hitelesíti aláírásával? Amikor 1952-ben tűzoltó parancsnokként először buzdította társait még a kezdeti felelősségtől reszketett a keze, de most már az elszaladt évek a „hetvenkedés” teszi szálkássá betűit. — Ez az utolsó eskü, amit még én készítettem elő. Hét fiatallal erősödik ismét a seregélyesi önkéntes tűzoltók testülete. Valamikor 1922-ben jómagam is fiatalemberként fogadtam meg, hogy készen állok, községemet ily módon is szolgálom. Régen volt már — emlékszik vissza Anda Kálmán. Kérdés nélkül mondja, hogy parancsnoksága első évében volt a legnagyobb erőpróba. Tizenkilenc éve, hogy öt ház égett egyszerre a faluban. Múlt évben viszont sehol nem csaptak fel a lángnyelvek. Hogy van-e ebben szerepük a helybeli képzett önkéntes tűzoltóknak? Igen. Becsülettel ellátják a megelőzéssel, az ellenőrzéssel és felvilágosítással járó feladatokat. Vizsgálják a középületek padlásait, jó tanáccsal szolgálnak a házigazdáiknak. A tűzrendészeti jogszabályok betartatását kötelességüknek tartják és ezt el is várják a testülettől a község vezetői. Ennyi évtizedes fegyelmezett munka után, nehéz az elbúcsúzás, a nyugdíjba vonulás. És Kálmán bácsi nem is köszön el teljesen a testülettől. Ott lesz közöttük tanácsaival, példamutatásával ezentúl is. Segíti az új parancsnokot, Csikós Jánost és a többieket, is. — Becsületes emberek, áldozatkész munkatársak a mi tűzoltóink. A szombati ünnepi összejövetel, a minden évben sorra kerülő értékelés, a tiszteletükre adott termelőszövetkezeti ebéd is példázza elismerésüket. De mi, a községi tanács sem feledkezünk meg róluk egyetlen esztendőben sem — dicséri az önkénteseket Csapó József, a nagyközség vb-elnöke. túlfogynak az aláírások. Anda Kálmán elköszön, még néhány dolgot el kell intéznie. — n. e. —