Fejér Megyei Hírlap, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-09 / 84. szám
Péntek, 1971. április 9. Katalin és fiainarka Ne nézzék női voltukat Őszintén megvallom, váratlanul ént és meglepett, hogy a megyében nők is dolgoznak vezető állattenyésztői munkakörben. Nem azért, hogy ez olyannyira képtelenség, hanem mert még a korszerű istállózás körülményeiben is inkább férfimunkának számít az állattenyésztés. Fogadjuk el talán rendhagyónak a jó hírű polgárd, Vörös Csillag Tsz főállattenyésztőhelyettesét, Szombati Katalint és a fülei főállattenyésztőt, Gombolai Hajnalkát. Hogy miért kötöttek ki az istállóknál, miért választották e hivatást? Ezt kérdezni attól, aki mindazt amit vállalt természetesnek tartja, felesleges. Most is ez történt, és a beszélgetés végső kicsengékse az volt, hogy ne nézzék női voltukat. .A Traviata és a liústípus Szombati Katalint kérdezem: — Miért? A válasz egy kunszentmiklósi parasztpartából indul, ahol egy olyan apa mellett, mint Kataliné, és egy olyan Katalin, mint Szombatiéké csak megszeretni tudta a vagyon nagy értékét, az állatot. És a gödöllői egyetemen. — De mérmiölknő, mindez elegendő? — Igen. Ezt az igent azonban csak ő érti, és azok, akik őt Polgárdiban tisztelettel szeretik. — Az istállónak szaga van. Mosolyog. A nő hajában, pólusaiban az a szag... Fürödni kell. Naponta. Fejére kendőt köt és nadrágot hord.■ Van udvarló és van kiégő is talán. Operát hallgat, imádja Wagnert, Verdiit. A Traviata mindig megható. Színházba jár. A marhahús-piac állatát tenyészti: ez a hústípus. Ebben nincs tévelygés, legfeljebb útkeresés, és nem a kimondottan klasszikus tenyésztéssel sokkal inkább a modern, gazdaságos megoldással. Tudatosan, felkészülten, az örökléstan teljes ismeretesen. Ez már mérnöki munka. Mindezt a kiegészítő jövedelemmel együtt, 3200-ért. Mondom, hogy kevés, ő legfeljebb annyit igazol az észrevételből, hogy a pénzből soha nics elég. Polgárdiban viszont a legjobb úton járnak ahhoz, hogy a szarvasmarhatenyésztés jövedelme tovább gyarapodjék. És akkor — meggyőződéssel vallja — Szombati Katalin pénze is több lesz. Ha férfi lenne az ő helyén, akár vajon mennyit fizetné•r.ck? Micsoda kérdés. Még valakit megsértenénk. De erről szó sincs, hiszen ő is tud- • ja, hogy az egyenjogúság bérben is kifejezhető. A munka, ha úgy tetszik, férfias teljesítmény. Százötven állattal kezdte, 1967. június 15-én. Ma már az ezer felé tart. Nem kérdezem, mert látna: nincs egyedül. Teljesen maga van egy szangápaiti lakásban. A férfija nem hamar könnyű prédának tekinti. Csak hogy van ennek ■ a Katalinnak egy másfajta tulajdonnsága, amiért megkala- P'njuk: szakember. Nemiv.uk nő. filiulón járőróigárlány Azt mondják Gombólai KjPalkóról: fehérvári polgrcsalád gyermeke. Holgy szein elszörnyülködtek azon rovónak. Egy nő, aki egészen inasra termett, mint éppn állattenyésztőnek. Hajni — így becézik — a férfiak álma. — Nehogy leírja! — Miért? — Sokkal jobb így. Csendesen. —Nehogy észrevegyék? — Talán nem is azért. — Akikor kár a titkolódzásért. Egy olyan kis gazdaságban — ezt sejteti — mint a fülei, elég, ha azok tudnak róla, akik közvetlenül ismerik. — Mindig hajnalban kell ébredni. — Megszoktam. — Ennyi az egész? Kérdőn rámnéz. Miért is nem érti mindenki, ha egy nő állattenyésztő. * — Ha csak nők lennének ilyen beosztásban, akkor természetszerűen az lene ugye kuriózum, hogy íme,található már egy-két férfi is. Igaz? — Teljességgel érthető. Ezek után pedig jegyezhetem a füles sertésprogramot. Ők a Ka-HyB-ra „tettek”, és legelőbb tenyészanyagot szállítanak majd. A kopalétszám most háromszáz. Ez a munka most minden képességét igényli. — Végleg eljegyezte magát az állattenyésztéssel? — Ez nagyon sok mindentől függhet. — Például? Nem könnyű most, és azonnal válaszolni rá. Egyetlen dolog meggyőzőnek tűnik, hogy lelkesíti a fülét beosztás. Ha anra járunk hajnaltájban, és megpillantunk egy hintót a majori úton, akkor minden valószínűség szerint ő ül rajta. Peresztegi T. Ferenc Üzemi poliklinika A debreceni Ruhagyár 1709 dolgozójának mintegy 85 százaléka nő. Helyzetük könnyítésére — az MSZMP X. kongresszusán elfogadott határozatok szellemében — sok gondot fordít a vállalat. Korábban létesített üzemorvosi rendelőjüket tovább fejlesztve megszervezték a bel-, a nő-, az ideg- és a bőrgyógyászati szakrendelést, jól felszerelt fogászatot létesítettek és rendszeresítették a terhes tanácsadást. A költségek egy részéhez a Városi Tanács is hozzájárul: a vállalat — az orvosi műszerek beszerzésén túl — évente mintegy 150 ezer forintot fordít az üzemi poliklinikára. Képünk: Terhes tanácsadás a kismamáknak. Jssolnok. Fenvetk a koxéletben 3. VJ A TISZTSÉG Nő a tervosztály és a munkaügyi osztály élén. Ilyen még nem volt Szabadegyházán. Pedig igaz az, hogy nem bántak mostohán a párthatározat előtt sem az asszonyokkal, lányokkal. Bíztak bennük, bátran elő is léptették őket, csak éppen a lehetőség volt, kisebb. Amióta a Szabadegyházi Seszipari Vállalat nevet viselik, azóta tettekkel, kinevezésekkel is honorálják a hűséges, gyakorlott nődolgozók helytállását, így került a tervosztály vezetői posztjára Berkes Sándorné, aki most minden tudásával a bizonyításon fáradozik. A fiatalasszonyt, a gyár törzsgárdájának tagját, a feleséget és családanyát azonban nemcsak hivatali kötelezettsége, kinevezése készteti a legtökéletesebb munkára, hanem az az akarat is, amelyet minden dolgozó nő érez, amikor többet várnak tőle. Megnövekedtek a követelmények, mert nemcsak osztályvezető lett, hanem az SZMT nőbizottságába is beválasztották. — Zalaegerszegen legelőször az úttörő és KISZ-mozgalomban kaptam feladatot. Később lekötött az egyetem, meg a család, a kislány. Sok volt egyszerre mindez. A férjem is elfoglalt ember, a labor vezetője, most jelölték tanácstagnak. Én a szülői munkaközösségben találtam meg ismét a társadalmi megbízatások folytatását. Többletmunka az igaz, de az öröm, amely egy-egy elképzelés, megvalósítása után eltölt, mindent kárpótol. Különben a mi gyárunk vezetői nagyon megértenek bennünket. A három tantermes iskola rendbetartásáról, felszereléséről is gondoskodnak — dicséri a vezetést. Jelenlegi társadalmi tisztsége túlnő az iskolán, a gyárkapun is. Arra kötelezi, hogy szorgalmazza a szakszervezeti nőbizottság életrehívását, rendeltetésszerű működését. Bár enélkül is sok történt a párthatározat, az 1013-as kormányrendelet megvalósításáért, de éppen ezért nem szabad késlekedni a nőbizottság létrehozásával sem. Ismert az, hogy a gyárban minden műszaki, adminisztratív, kisegítő és nem ipari munkakör nőkkel betölthető. Természetes, ehhez megfelelő szakképzettség, gyakorlat és vállalkozó kedv isszükséges. A fizikai munkában dolgozhatnak a vízlágyító, karbantartó, laboráns, erjesztő, finomító, segéd szeparátoros, targoncás, whisky palackozó és paradicsom üzemben. De alkalmassá tehető számukra a szárítóhengerkezelői foglalkoztatás is. Öröm arról szólni, hogy keresik a közepes felsőfokú szakmai képzés lehetőségét. De az is tény, hogy a 220 nődolgozó fele, különösebb szakképzettséget nem igénylő munkakörben dolgozik. A bérezésük ennek megfelelő. — Mint nőbizottsági tagnak, kötelességem észrevételezni az egyszeri étkezési lehetőség bővítését. Szükséges volna az óvodai és bölcsődei ellátás megoldása. Szép, korszerű az öltözőnk, fürdőnk, de elkelne benne egy hajszárító. A KISZ-szervezet nagyszerű klubnapokat tart. Valami ehhez hasonló kellene nekünk, nőknek is. Szocialista brigádjaink jó keretei a továbbképzésnek, művelődésnek, egymás segítésének. Nálunk életképes ez a mozgalom, mert törődik vele a párt, a szakszervezet és a gazdasági vezetés. Adathalmaz sorakozik előtte. Tizenkét egység számadatai, statisztikái futnak össze. Új a munkakör, új a társadalmi tisztség is, de mindkettő olyan, amelynek meg tud felelni Berkes Sándorné. Németh Erzsébet HÍRLAP A Nemzetsz! Szemle áprilisi szántáról A Nemzetközi Szemle áprilisi száma — hagyományaihoz híven — több eredeti dokumentumot közöl, s ugyanakkor új rovatot is indít, amelyben válaszol olvasói kérdéseire. A dokumentumok közt említésre méltó a LEMP VIII. plénuma utáni lengyelországi helyzetről készült összeállítás, N. Ceausescunak, a romániai német nemzetiségű dolgozók problémáiról mondott beszéde, és az Izraeli EP tézisei a zsidókérdésről és a cionizmusról. A Nemzetközi Szemle közli az előző számban megkezdett „Olajháború” című tanulmány befejező részét, és a 15 nyugat-európai kommunista pártnak a nemzetközi trösztökről folytatott londoni vitáját. - 3 A tavalyi gazdasági eredmények alapján, összesen mintegy 5,4 milliárd forint nyereséget osztanak ki az országban. Az üzemek túlnyomó többségében már kézhez is kapták a dolgozók. Az elhangzott vélemények, reagálások alapján le lehet, mérni az örömben, bosszúságban megnyilvánuló érzelmi hatást, amik átmenetileg ,elrosszul befolyásolják a közérzetet, munkakedvet, s az egész üzem légkörét. A két szélsőség mellett, a korábbi évekhez viszonyítva sokkal több olyan véleményt lehet hallani, hogy „tavaly többet kaptunk, holott öszszességében akkor, kevesebb nyereséget értünk el”. Egyfajta érthetetlenséget, a tájékoztatás hiányát mutatják ezek a kinyilatkozások. Másrészt olyan érdekes jelenséget takarnak, amik az 1970 előtti időszak bérpolitikájából erednek. A hosszú évek alatt állandósult gyakorlat következményei mélyen gyökeret vertek a dolgozók többségének szemléletében. Egyik évről a másikra nehéz átváltani. Főkéntakkor, ha ezt nem segíti elő a helyi, vállalati propaganda. A dolgozók sokasága homályosnak véli a „több nyereség, kevesebb év végi részesedés” tényét, mivel általában nem számítják az évközi béremelések összegét. Pedig, 3—4 százalékot véve alapul, ennek nagysága a közepes bérszínvonalon mozgó vállalatok esetében, átlagban, elérte az 500—1000 forint körüli összeget éves szinten. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert a béremelés és a nyereségrészesedés között a korábbi időszakokkal ellentétben, az 1970-ben módosított bérszabályozók következtében igen szoros kapcsolat jött létre. A vállalat saját hatáskörében dönthette el, hogy kollektívája személyi jövedelme növelésének melyik formáját tartja megfelelőnek: a nagyobb béremelést, vagy a magasabb év végi nyereségrészesedést. Mindkét módszer fedezete a vállalati nyereség, illetőleg az ebből képzett felosztható rész, a részesedési alap. Vagyis az évközi béremelések, jutalmak, de még túlórák is csökkentik a nyereségrészesedést. Azok a vállalatok tehát, akik kihasználták a kedvezményes négyszázalékos béremelése évközben (vagy más esetben sokat túlóráztattak) kevesebb részesedést fizettek ki ezekben a napokban, annak ellenére, hogy több volt a nyereségük, mint az 1969- es évben. Más vállalatok — számuk egyre kevesebb — viszont az év végi részesedésre tartalékoltak és csak minimális béremelést hajtottak végre az év folyamán. De korántsem biztos, hogy az ő dolgozóik voltak az elégedettebbek. Egyrészt azért nem, mert lehet, hogy nagyobb részesedést tudott adni , az üzem, de éppen a jövedelem évközi emelkedése terhére. Másrészt egyáltalán nem biztos, hogy szerencsés ez a módszer. A részesedésre való tartalékolás következtében csak kis mértékben tudta a vállalat kihasználni a teljesítményük növelésére ösztönző béremelés és a célfeladatok hatékony elvégzésére serkentő évközi jutalom, prémium pozitív hatását. Nem kamatoztathatta kellően a részesedési alapot, mint ösztönzőt, hiszen évközben túlságosan távolinak tűnik a jövő év márciusában, vagy áprilisában várható nyereség. Tehát érdemes számolni, s a tájékoztatásokra odafigyelni. Ebből az az előny is származik, hogy eloszlik a ,,homály” és érthetővé válnak az összefüggések, s vele a vállalat elmúlt évi b°rpolitiú kaja. Másrészt érthetővé válik az is, hogy mikor, milyen viszonyulás és munkateljesítmény után várható évközi béremelés, jutalom, valy prémium. Ennek felismerése már önmagában is ob’nn p’o, ami a jövő zálogát adja. Feltétele csupán az, hogy a kérdés felvetése után, mind°nki el tudjon jutni az összefüggések és érdekek felismeréséig. Takács Ferenc Több nyereség -kevesebb év végi részesedés ? Biztatást adó közakarat A fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek támogatása, tanítása, továbbképzése párthatározatból adódó igen fontos feladat. Ennek teljesítését szolgálták már különféle dicséretes kezdeményezések, korrepetálások, egyetemi előkészítések, tanulmányi táborok, szakköri foglalkozások, de ezek a külön támogatásnak csak egy részét jelentették és jelenthetik a későbbiek során is. Ma már az is nyilvánvaló, hogy csupán a tanítási óra, az iskola, vagy a KISZ-szervezet keretein belül a bármennyire jóindulattal szervezett segítségadás is kevés. Ezért szükséges az új formák, módok keresése a tehetségek kibontakoztatásához, az előadáshoz, a bátorításhoz. Az újabb lehetőségek keresése, vezette az illetékeseket a megyei tanulmányi alap létrehozásához. A törődés fejlesztéséhez ugyanis szükséges a társadalmi, jelen esetben megyei, anyagi gondoskodás is. Az alig két héttel ezelőtti értekezlet, amelyen ipari üzemek, tsz-szövetségek, gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői vettek részt, ösztönzést adott a munka folytatásához. A valamennyi tehetséges munkásparaszt gyermek tanulását segítő újabb akció nagyszerű bizonyítéka annak a felelősségérzetnek, amellyel a párthatározat megvalósításáért dolgoznak megyénk párt-, szakszervezeti és tanácsi szervei. A következő napokban az ipari üzemek vezetői már arról adnak tájékoztatást, hogy mennyivel járul munkás kollektívájuk, munkahelyük a tanulmányi alaphoz. Tudomásunk van arról, hogy az Észak-Fejér megyei Tsz-Szövetségnél már tárgyaltak az összegről, de ezzel egyidőben a termelőszövetkezeteknek is figyelmébe ajánlják a segítségadás újabb formáját. Említésre méltó az a megértő fogadtatás, amelyre a kezdeményezés a dunaújvárosi műszaki főiskola vezetőinél, Molnár László igazgatónál és Bognár Ferenc párttitkárnál talált. Hasonló megértésre számítanak az április 27-i értekezleten, amelyen a MESZÖV és KISZÖV, valamint az áfész és kisz vezetők vesznek részt. Az eddigi helyi, ilyen vonatkozású vállalkozások egységesítéséről van szó. Mert próbálkozásában nem volt hiány. Ki-ki alapon szervezték a támogatást a Dunai Vasműben, a Videotonban, a KISZÖV-nél — elsősorban tehetséges ipari tanulók részére — és másutt is. A szétforgácsolt erő nem kamatozhatott megfelelően. A most elindított akció hosszú távra szóló, hiszen sokáig lesznek még olyan tanulók, akik tanulmányi tudásbeli szintkülönbségének megszüntetéséhez szükségesek a rendszeres korrepetálások, kellenek tanfolyamok, előkészítők, a kulturális tájékozódást jelentő ismertetők. Olyan felkészítésre gondolnak, amely a tudást bővíti és a műveltségi szintet is emeli, hogy ilyen okok miatt se legyen törés, vagy megtorpanás. Ez ügyben az anyagi és szellmi erő koncentrálása sokat jelent. Az SZMT és a megyei tanács megemelt öszszeggel, 150—150 ezer forinttal járul a tanulmányi alaphoz. Ezt egészítik azok az üzemek, állami gazdaságok, tsz-szövetségek, termelőszövetkezetek, áfészek és ktszek, amelyek kötelességüknek tartják a fizikai dolgozók — közöttük saját munkavállalóik, tagjaik — gyermekei továbbtanulásának támogatását, s a költségek fedezéséhez is hozzájárulnak. Az összegeket a megyei tanács vb 290—90659—5016 sz. letéti számlájára „a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi alapja” megjegyzéssel lehet továbbítani. A megalakult operatív bizottság évenként rendszeresen tájékoztatja az érdekelteket az alap felhasználásáról. Volt már sokféle kezdeményezés, akció, amely a közvélemény akaratával, elképzelésével találkozott. A jelenlegi is ilyen, és ez adja a legtöbb biztatást és a legfőbb biztosítékot is a mostani elhatározás teljes megvalósításához. N. E.