Fejér Megyei Hírlap, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-10 / 135. szám

Csütörtök, 1971. június 10. Képben és hanghangi nehézvíz csatája Nem volt haszontalan nyolcvan perc, amelyet kedd este a képernyő előtt töltöttünk. A nehézvíz csatája című francia film valamire felhívta a figyelmünket — elsősorban a manapság divatos politikai filmsorozatok készítőinek a figyelmét —, mégpedig arra, hogy lehet „deneroizálás” nélkül is filmet készíteni a kisebbnagyobb, ma már csak történelmi adatot jelentő eseményekről. Jól rekonstruálták az első nehézvíz-szállítmány kalandos útját, az első légiúton szállított ellenállási csoport szállásfoglalását, az első üzemrobbantást, s az utolsó nehézvíz-szállítmány sorsát. S a narrátor egyetlen mondattal helyére tette a fantasztikusnak, sőt ostobának tűnő szituációt is a komphajónál , amikor a film hősei akadály nélkül jutnak fel arra a komphajóra, amelyhez úgy szállítják a nehézvizet tartalmazó vasúti tartálykorcsit, hogy rajta fürtökben lógnak a biztosításról gondoskodó SS-ek, amikor megjegyezte: A német stratégiának néha egészen meglepő fogyatékosságai voltak ... Nem heroizált és nem is deheroizált a film. Nem úgy, mint igen sok esetben a már látott filmsorozatok, amelyekben — Kloss kapitány kalandjai, de méginkább a Minden kilométerkőnél — nyilván jó szándékkal, az ellenséget ostobának, bárgyúnak, jelentéktelennek , tüntetik fel. Megfeledkezve arról az igazságról, hogy az ostoba ellenfelet legyőzni nem dicsőség. S arról — a sajnos történelmi tényről —, hogy a filmrendezők által szívesen bárgyúnak, szervezetlennek, ostobának beállított fasiszta hadseregek megreggelizték Skandináviát, megebédelték Franciaországot, Lengyelországot... s több millió szovjet ember életébe került, hogy elvegyék az étvágyukat a Szovjetuniótól, s Európától. Több tízmillió fejfa hirdeti csak Európában, hogy az az ellenség aljas volt, embertelen volt, mindenre elszánt volt, de bárgyú, ostoba, szervezetlen az nem. S éppen ez a könyörtelen tény emeli az emberi tisztelgés örök fényébe azoknak emlékét, akik ellenük mertek és akartak is tenni. Akik „minden kilométerkőnél” ott voltak, és sok-sok kilométerkövénél Európának ott is maradtak mindörökre. Rájuk emlékeztetett ez a film is. Róluk szólt, sallangmentesen, tisztán, emberhez méltó egyszerűséggel, őszintén. A nehézvíz csatája ezért nyújtott számunkra maradandó élményt Kátay Antal Gondolatok az anyai gondokról Érdekes cikk ragadta meg figyelmemet és borzolta fel kedélyemet. A Valóság 5. számában olvastam Rejtett tehetségek címmel: „... ötéves koráig minden gyermek zseni. Terjed az újrafelismerés, hogy az iskolás-, sőt óvodáskor előtt a gyermekeknek hatalmas tanulási kapacitásuk van, amelyet sokkal jobban ki lehetne aknázni.. .Minden fizikailag és szellemileg egészséges újszülöttnek hatalmas potenciális tartalékai vannak képességei fejlesztésére, minél előbb kezdjük ezt kihasználni, annál jobb, öt saját gyermekem példáján tapasztaltam ezt — írja Nyikityin... Elhatároztuk, hogy kiterjesztjük gyermekeink világát a „felnőtt világra”, a valódi tárgyak, anyagok, szerszámok, könyvek, emberi kapcsolatok teljes világára. Még a játékok is valódiak voltak, a játékháznak valódi villanyvilágítság volt, a gyermekek szobáit térképekkel, diagramokkal, az ábécé betűivel dekoráltuk ... Kis világukban teljes szabadságot adtunk nekik, és vártuk, hogy mi történik... Legidősebb fiunk egyéves korában már kartonból kivágott betűkkel, elsőosztályos ábécé- és olvasókönyvekkel játszott. Ez a fiú kétéves és nyolc hónapos korában olvasta el az első szót...” Valóban így van ez? Nemcsak azért hiszek benne, mert nálam sokkal okosabbak mondják, vallják, és bizonyítják, azért is, mert tapasztaltam, hogy a kisgyermekekben micsoda káprázatos alkotóképesség rejlik, mennyi találékonyság, tudatszomj, kíváncsiság, amely az új dolgok felfedezésére ösztönzi őket Azt hiszem, igaza van annak a francia professzornak, aki azt mondja, hogy a születés és a felnőttkor közt az egyensúly a hároméves kor, amikor az ember szellemi fejlődésének felére jutott. Hiszen gondoljuk csak meg! Az első évekre esnek a legnagyobb feladatok, a beszéd megtanulása, fogalomalkotás, gondolkodás, mozgás, tájékozódás a világban és még sok más fontos dolog és ismeret elsajátítása. Mit jelent mindez nekünk, szülőknek? Azt, hogy módszeresebben, tudatosabban kellene már ebben a korban foglalkoznunk gyermekeinkkel. Egyre többen vannak anyák, akik élnek a kedvező három évvel, sőt, akik ezen belül még a második gyermeket is „beprogramozzák”. Az előbb nem véletlenül fogalmaztam feltételes módban: többet kellene foglalkoznunk gyermekeinkkel. Sokan azt tartják, nincsen ennek semmi akadálya ma, amikor az anyák otthon maradhatnak. Hadd cáfoljam meg ezt. Ha hiszik, ha nem, azoknak van erre a legkevesebb idejük, mert nyakig vannak a házi munkával, a mosással, vasalással, főzéssel, takarítással De hogy csak egy cselekvést ragadjak ki a mindennapiakból, ketten esznek, más időben és mást. Egyiknek még turmixolni, paszírozni kell, a másiknak főzni. Délelőtt gyümölcs, délben főzelék, délután megint más, nem beszélve a reggeliről és a vacsoráról. Mert az a jó orvostudomány már annyi mindent felfedezett, mi jó és mi még jobb a csecsemőknek, hogy mi, anyák, manapság vitaminokban, szénhidrátoko kban, ásványi sókban, fehérjékben gondolkodunk, osztunk és szorzunk, hogy meglegyen a napi fejadag. Nemzedékek nőttek fel tejen és darán, de hogy okosabbak, tehetősebbek lettünk, azt mondjuk: a mi gyerekeink kapjanak többet, jobbat, nőjenek nagyobbra, legyenek okosabbak. Csak szegény anyák győzzék! Mert igaz, hogy „tombol” az egyenjogúság, az apák már nagy büszkén tolják a babakocsikat, és olyanról is hallottam, aki fürdőt és pelenkát mos, de azt hiszem, nem kell mondanom, hogy ilyenek még nagyon kevesen vannak. Különösen, ha levonjuk azokat, akiknél nincs más megoldás,, mert a feleség kórházban van, beteg, vagy más kényszerítő körülmény áll fenn. De nem is ők jelentik a végső megoldást, hanem a szolgáltatások, a társadalomtól jövő segítség. Nem a több pénzre gondolok én elsősorban. Tudom, hogy ha az államnak erre módja lesz, azonnal ad. Egykét könnyítés kellene. Hol vannak például azok a találékony, okos emberek, akik eldobható pelenkákon törnék a fejüket, hogy megszabaduljunk az állandó mosástól Igen, van papírpelenka, de olyan kicsi a nedvszívó képessége, hogy egy csomag alig elég egy napra. És vajon hányan vannak, akik megengedhetik maguknak, hogy naponta 12 forintot — ahol két gyerek van, a dupláját kidobják a szemétbe? Választ nem várok rá Tehát lényegesen olcsóbb kell, és jobb. Vajon miért nem készül többféle bébikonzerv, megbízhatóbb, amelyet nyugodt szívvel adhatnának gyermekeiknek az anyák, olyan ízű, amitől nem megy el az apróságok kedve az evéstől egy életre. Nem sorolom tovább a miérteket. Illetékes helyeken tudják ezeket, és most már végre a sürgős teendők soraiba tartozik. Mert korábban mellékes téma volt, s ez meglátszik a szaporulaton is. Tudomásul kell vennünk, hogy a mai ember nem hajlandó olyan terheket vállalni, mint amilyet anyáink és nagyanyáink vállaltak tiszteletreméltó kitartással és türelemmel, hajdanán. Az otthon maradt anya kimerült és ideges a sokféle teendőtől, ha arra nem jut ideje, hogy havonta egyszer elmenjen a fodrászhoz, ha este, mikor a gyerekek már alszanak — az olvasás, művelődés helyett elalszik a kimerültségtől Minél előbb könnyíteni kell rajtuk. Intézményes megoldásai ennek a gondnak nem lehetnek a nagymamák és azok a férjek, akik hajlandók észrevenni és méltányolni feleségük „taposó malmát”, így bizony nem sok idő és kedv jut a legfontosabbra, a gyerekeinkkel való intenzív foglalkozásra sem. A fáradt anya inkább elmond egy régi, készen kapott tündérmesét, mert ahhoz estére már nincs kedve, hogy újat, az élet mai dolgaira szabottat találjon ki. Megelégszik a spontánul jövő szituációkkal, olyanok létrehozásán nincs ideje fáradozni, amelyek között a legkedvezőbben fejlődhet gyermekének értelme, szelleme. A fáradt anya nem az abszolút türelem és az állandó derű megtestesítője. —— zágoni — Re11 l ^ e||gf1gS diplomatik áráé 18. Banditák a gépen 1970. október 15-én rövid jelentést adott ki a TASZSZ: elrabolták az Aeroflot szovjet légitársaság AN 24 típusú utasszállító repülőgépét. A gép — fedélzetén 46 utassal és öt főnyi személyzettel — Batumiból Szuhumiba indult. Tíz perccel a gép elindulása után ketten fegyverrel fenyegetőzve be akartak törni a pilótafülkébe. A légikisasszony, Nagyezsda Kuncsenko útjukat állta és meg akarta akadályozni, hogy az ajtóhoz jussanak. A két támadó ekkor közvetlen közelből lelőtte a stewardesst majd berontott a pilótafülkébe. Itt — dulakodás, lövöldözés után —fegyverrel arra kényszerítették a pilótákat, hogy változtassák meg a repülőgép útvonalát A dulakodás, lövöldözés közben megsebesült a repülőgép parancsnoka és súlyos sérülést szenvedett a navigációs tiszt. A pilóták, hogy megmentsék a gép utasainak életét, kénytelenek voltak leszállni a szovjet-török határ közelében lévő Trabzon török város repülőterén. Az első hír után megtudta a világ a részleteket is. Kiderült mindenekelőtt, ki volt a géprabló. Apa és fia , a 46 éves Pranasz Sztaszio Brazinskas-Koreivo és 18 éves fia. Brazinkas egy litvániai faluban született, az ország felszabadulása előtt gyapjúfeldolgozó üzem tulajdonos volt. A Pravda a géprablókról: „Brazinskas, a bandita, tolvaj és spekuláns volt, aki elzüllesztette a saját fiát, s amikor légikalózzá és gyilkossá vált, őt is bevonta a bűncselekményébe... 1950-ben Vevis litvániai városban egy fogyasztási szövetkezetben dolgozott, de az árucikkek árának jogtalan felemelése révén meg nem engedett haszonhoz jutott, így öt évre ítélték lopás és egyéb üzelmek miatt, amelyeket egy terménynagykereskedésben, illetve egy üzemanyagraktárban követett el... Kiszabadulása után eladta revisi házát, elhagyta családját és Vilniusba költözött egy nőismerőséhez ... A szovjet sajtó beszámolt arról is, hogy Nagyezsda Kurcsenko stewardess meggyilkolása után az idősebb Brazinskas sebesítette meg Csahrakija első pilóta repügépparancsnokot és ejtett igen súlyos sebet Fagyejev navigációs tiszten. A nyugati sajtó megjegyezte: ez volt az első repülőgéprablás a Szovjetunióban Az Izvesztyija ekkor, a banditatámadásról írott cikkében a következőket szögezte le: „Nem ez volt az első ilyen kísérlet Olvasóink még emlékeznek rá, hogy négy évvel ezelőtt ugyancsak Batumiból, három fegyveres bandita próbált eltéríteni egy repülőgépet Slenov és Tomasvili komszomolista pilóták, valamint Kutatyeladze, a batumi tengerészeti iskola hallgatója azonban bátran harcba bocsátkoztak a banditákkal, akiket sikerült lefegyverezniök. Kutatyeladze, meg is sebesült Nagyezsda Kurcsenko légikisasszony a súlyos pillanatban ugyanúgy járt el, ahogyan előtte hasonló módon eljártak más szovjet emberek.” A szovjet repülőgép, a szovjet kormány fellépése után, utasaival együtt, másodnap már visszatért a Szovjetunióba — a banditák azonban csak néhány órát töltöttek a trabzoni ügyészség fogházában. Az igazságügyi szervek — a szovjet közvélemény és világközvélemény egyöntetű megdöbbenésére — szabadon bocsátották őket. A trabzoni közlés szerint „rendőri felügyelet alatt vannak”. A külföldi hírügynökségek trabzoni jelentései beszámoltak arról, hogy a „politikai menedékjjogot” kérő légibanditák a gép leszállása után kezükben tartották még lefűrészelt csövű puskáikat , de azért a mozdulatukkal bőröndjük után kaptak. A bőröndben arany és 6500 dollár volt Nem sokkal azután, hogy a gyilkos légibanditák ügyének híre terjedt Ankarába érkezett az Egyesült Államokból egy „litván emigráns szervezet” néhány megbízottja, hogy a gyilkosok segítségére legyen. Ekkor már világossá vált hogy a török igazságügyi szervek arra hivatkozva igyekeznek megtagadni a gyilkosok kiadását hogy azokat a kikérő országban „politikai bűncselekménnyel vádolják”. A szovjet közvélemény álláspontját ebben a kérdésben a leghatározottabb formában egy tekintélyes szovjet jogász, Mihail Sztrogovics akadémikus fejezte ki: ,,A nemzetközi jog szabályai és a nemzetközi jog kialakult gyakorlata szerint az a személy,aki köztörvényes bűncselekményt követ el, annak az országnak a bírósága előtt felel tetteiért, amelynek területén a bűn* tényt elkövette. Ha a bűnös valami oknál fogva egy másik állam területére kerül, annak az országnál, amelynek területén a bűn* tényt elkövették, joga valt követelni kiadatását. A bűnöző kiadatását követelheti az az állam is, amelynek polgára szenvedő áldozata volt a bűnténynek, illetve az az állam, amely ellen a bűntény irányult. A bűnös kiadatásához elegendő, ha megvan a három feltétel egyike. Az AN—24-es repülőgép eltérítésének esetében fennáll mind a három félté* te. A trabzoni török bíró* ságon azonban azt a verziót fogadták el, amelyet maguk a bűnözők hangoztattak, nevezetesen, hogy a bűn* tényt állítólag politikai in* dítékok alapján követték el...!* A géprabló, gyilkos ban-aditák mint „politikai mene-' dékjogot” élvező személyek kibújtak a szovjet büntető igazságszolgáltatás előtti felelősségre vonás alól. (Következ!,) • Nemzetközi bűncselekmény) HÍRLAP Fényesebb iskolák Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság felmérése szerint az alsó- és középfokú iskolák tantermeinek nagy részében elavult a villanyvilágítás. A szükségesnél általában jóval gyengébb a fény, ez pedig a diákokat zavarja a tanulásban, fárasztóbbá teszi a figyelést. Az OMFB kezdeményezésére öt szervezet fogott öszsze a tanteremvilágítás korszerűsítésére. Ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munkában vállalták ezt a fontos fejlesztési feladatot, amelynek magvalósítása mintegy 40 000 tanterem korszerűbb világításának első próbáját teszi lehetővé a budapesti Lorántffy Zsuzsanna utcai általános iskolában. Most, hogy befejeződött a tanév, a villanyszerelőipari vállalat dolgozói hozáfognak az újfajta lámpák elhelyezéséhez. Mindegyik tanteremben másmás elrendezésben a modern lámpákkal mintegy másfélszeresére növelik a megvilágítás fényerejét anélkül, hogy az áramfogyasztás emelkedne. A vizsgálatok szerint állapítják meg, hogy az ötféle megvilágítási variáció közül melyik lesz a legalkalmasabb a régi iskoláik igényéneks növelésére. 5 Lényegében banális téma. Diákszerelem, banda, összejátszás, verekedés, csalódás ..., aztán az élet megy tovább. Meszlényi János ötlete mentette meg a filmet: — Tudjátok, mit — javasolta —, azt filmezzük, hogyan csinálnátok meg ezt a témát. Ez a nézőpont egyszerire újjászülte a banális történetet. Az érzelgősség, a közhely, a hősszerelmes elszántság, az esetlenség körtigúnyba fordult. Ez már önmagában félsiker. Tulajdonképpen mindent lehet csinálni, mert csupán azt fémjelzi: így csináltok ti, diákok filmet! Meszlényi kihasználta a lehetőségeket. Az érzelmesség áhitatos perceiben meghökkentő „filmes-közbeszólásokkal” vágott grimaszt a kegyeletteljes kamasz-szerelemnek. A közönség derül, nevet e fintorokon. A fehérvári diákfilmesek első alkotása immár a harmadik rangos elismerést kapja. A soproni országos diáknapokon aranyéremmel, a a dombóvári dél-dunántúli amatőrfilmszemlén rendezői díjjal és legutóbb Győrben a KISZ különdíjával jutalmazták. Az elismerés jelzi: érdemes a diákokat — megfelelő „szemű” ember irányításával — rákapatni az amatőrfilmes hobbyra. Nagy népművelési, személyiség-fejlesztési lehetőség van benne. A ,,Huszonegy nap” sikerén túl egy személyes vonatkozás érdeke. Az, hogy mi vonzza annyira Meszlényit az amatőrfilmhez? — A filmezést azért szeretem, mert a múlandót megfoghatom. A szobrászat, az állandó, kemény, józan. A film egészen más. Az árnyékot is megfoghatom vele. Rájöttem, a film az árnyékot szereti; egy falevél árnyéka a falon olyan, mintha valóság lenne... Sokszor elsárgult fotók kerülnek kezembe, egy-egy falusi házban tele a padlás. Az öreg, mint fiatl katona, mint vőlegény, mint leányálom... S most? ... Nézem a régi fotókat és rádöbbenek: majd te is ilyen sárga fotó leszel... Ezt a múlandóságot szeretném megörökíteni. Beszél a filmről, mintha monológot mondana." Mintha benne is egy film peregne, vagy agyának felvevőkamerája keresné az élet megfoghatatlan rezdüléseit. — Valami állandó szép dolgot kéne csinálni. Az ember megálmodik dolgokat, de hamar rájön, hogy meghaladja erejét. Elképzel valami igazit, aztán jön a reggel és rádrohan az élet, és összetörsz. Védtelen az ember a mindennapok kérlelhetetlen apróságaival szemben... Az élet bonyolult, de a nagy dolgok roppant egyszerűek. Az öregek ezt bölcsen tudják elmondani. Persze, ehhez szépen, bölcsen kell megöregedni. Az egészben az a szép, hogy az ember nem adja meg magát, újból és újból nekirohan, áttöri a mindennapok nyűgét, és valami letisztult egyszerűséggel mond nagyot. Meszlényi érzékeny ember, mint a filmszalag. Meglátja, átéli, megszenvedi az élet rejtett szépségeit, küzdelmeit, nagy pillanatait Jó szeme van, művész szeme, látja a múlandóban az örök emberit. S hogy hobbyja az amatőrfilmezés, annak csak örülhet Fehérvár születő filmes mozgalma, örülhet, mert nyert egy embert, egy szobrászt akinek olyan képi látása van, amivel gazdagodhat amatőrülmünk. Több fejben kopogtatott meglevő filmklubjaink ajtaján, nem talált megértésre. Míg a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója és néhány tanára segítségével, maga teremtett diákcsoportot mely még nem filmklub, de csírája lehet a fehérvári középiskolák együttes diák-filmklubjának. Az első lépés azt bizonyítja: érdemes az ügy az illetékes fórumok támogatására. A különdíjas „diákszerelem” nem lehet az középiskolai amatőrfilmezés „szes retanének" szalmalángja. Balogh Ödön Diákfilmklub Különdíjas „diákszerelem"