Fejér Megyei Hírlap, 1971. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

Új Arany János anekdoták Ú­J Arany János anekdo­ták kerültek elő Nagysza­lontán, ahol az Arany Já­nos Múzeum hozzáértő igazgatója, Fábián Imre hozzálátott a még élő száj­­hagyomány felkutatásához. A végleges Arany családfa összeállítását célzó munká­ja során módjában állt ki­egészíteni Jámboráé, Arany Sára ma is élő leszárma­­zottainak történetéből, visz­­szaemlékezéseiből az eddig jobbára alkalomszerűen előkerült históriák, adomák sorát A költő családja ugyanis Arany Lászlóval kihalt, s ma már csak Sára néniének sokszámú leszár­mazottja őrzi leginkább a költő emlékét. A múzeum munkatársai 156 rokont nyomoztak ki. Olykor de­­tektívi bravúrral. Megálla­pításuk szerint elsősorban a negyed­ikági rokonok őrzik leginkább a családi tra­díciókat, ápolják Arany emlékét. A többi azonkí­vül, hogy tisztában van őseivel, nem őriz semilyen hátrahagyott csaló­d­mon­dást adom át. Molnár Zsuzsánna 85 éves asszony mesélte: „Nyáron Arany János kinn lakott a Margitszigeten. Sé­tálgatott és elejtette a bot­ját, ő is rosszul láthatott mint én... — lehajolt a botja után a homokba, de nem lelte. Frigyes főher­ceg emelte fel neki, mert éppen arra járt, a szó­gája is felvehette volna, de nem engedte, így is nagy tisztes­ség vót neki, hogy segít­hette Aranyt.” — Jábornénak tartozott Kalapos Balogh. De nem tudta megvenni rajta az adósságot. Ezért felírta a gerendára: Az isten jósága, meg a Kalapos adóssága fennmarad mindörökre. Jámbor Ferenc 93 éves rokontól származó törté­net: „— Jankó bátyám, még amikor kicsi vót, ki­vitte a tehenet oda, ahon a huszonötös őrház van, ott vót a kaszálójuk. ’­«^má­szott az összerakott boglyá­ra és ott vi­selt. Az apja kergette, hogy ne vágja szét a szénát. Ő azt mond­ta: alig a tehénnek, ami marad!” Molnárné, Jámbor, Er­zsébet 88 éves: „Arany ven­dégeit min­dig magával hozta a szülői házhoz, így történt ez Pe­tőfivel is. Még utolsó lá­togatása alkalmával is le­szaladt hozzánk. Egyszer, mikor itt volt, ugyancsak a pohár fenekére nézhetett, mert annyira elbódult, hogy itt fektették le. Csak más­nap reggel ébredt fel. Azontúl akárhányszor is jött, csak nagy unszolásra ivott egy-két pohárkával.” A nagyszalontai Arany kutatás — mivel a vissza­­emlékezők kivétel nélkül idős, sőt nagyon idős em­berek, a tizenkettedik órá­ban végzett mentési munka — így értéke pótolhatatlan Éppen arról beszélnek ezek a kallódó anekdoták, amit a helyzeténél fogva objek­tív tudomány mellőz: a közvetlen élmény melegé­ről. Keresett-e a magifor színész ? Évről-évre százakat vonz a fiatalok közül a világot je­lentő deszka. A rivalda va­rázsa azonban csak 15—20 if­júnak válik valósággá esz­tendőről esztendőre. Elegen­dő-e ennyi színész? Keresett szakember-e a magyar szí­nész? Az idén 504 fiatal pályázik színész tanszakon felvételre, ugyanakkor,az operett-színész utánpótlás szervezett biztosí­tása — ez a pálya 111 fiatalt érdekel. Színházi rendező 134, filmrendező és operatőr 474 diák szeretne lenni. Eny-,mn­nyire persze nincs szükség, de a végzetteknél jóval több kel­lene. Hazánkban jelenleg 886 színművész fejti ki hivatá­sát: 357 nő és 529 férfi. Ná­lunk a színész „mindenes”, ezernéú. Filmez, tévézik, rá­dióban lép fel, szinkronizál, s anyaszínházában szerepel. Csoda-e, ha túlhajszolt? Csupán egyetlen példa. Szin­kron­színésznek — sajátos hangadottsága miatt — csak kevesen alkalmasak, a 886- nak mintegy fele. Évente mégis több ezer szinkronsze­repet kell megformálni. Mi a gyakorlat? A 400 alkalmas színész túlterhelése. Külföl­dön számos helyen már külön szakma a film, a tévé, a szinkron és a színházi színé­szi mesterség. Külön szakma, mert különféle adottságokat is feltételez. Hazánkban ez a kérdés még csak épp hogy felvetődött. A kárát többek között a vidéki színházak is „szenvedik” a fonák helyzet­nek. Egy-egy fiatal tehetség „megszerzéséért” valóságos közelharc indul. Harminc év­nél fiatalabb színművész ma mindössze 126 dolgozik vidé­ken, s a fővárosban is csak 71. Kézenfekvő a kérdés: mi­ért nem képeznek több szí­nészt? Miért nem szakosít­ják a színművészeti mester­séget? A szakemberek véle­ménye szerint ennek több akadálya is van. A legalap­vetőbb: a tehetséghiány. Pontosabban szólva: hirtelen, tömeges „duzzasztás” meg­oldhatatlan, ez a képzés szín­vonalát csökkentené, a meg­oldást többek között abban látnák, ha a középiskolás kor­osztály számára szervezettebb és tömegesebb méretű szak­köröket szervezhetnének, ha az iskolai színjátszás mére­teit kitágíthatnák, s szak­szerűbbé tehetnék. Többen a színházak mellett működő stúdióképzésben is remény­kednek, igaz, hogy ez a kép­zési forma elsősorban a se­géd­színészi utánpótlást céloz­za, így megvalósult már a stúdióképzés a Nemzeti Szín­házban, a Fővárosi Operett­színházban, a 25. Színházban és a Mikroszkóp Színpadon. A circulus vitiosus itt véget is ér: az elmúlt hat év fo­lyamán 46 fiatal színészt „kap­tak” a budapesti színházak, 44-et „szereztek” a vidékiek. A film, a tévé, a szikron is csak belőlük válogathat. A magyar színészképzés 106 esztendős nagymúltú hagyo­mányait ápolva hamarosan az útkeresés lesz a legfontosabb feladat a továbblépéshez. ezt az apró munkát sok cikk­ben elvégeztük, midőn szor­galmaztuk az iskolák és köz­művelődési könyvtárak együttműködését, művelődési házak és gyermekklubok, if­júsági klubok közös munkál­kodását, az ismeretterjesztés és a klubszerű vitaszellem egyesítését, az amatőr művé­szeti mozgalom és az esztéti­kai nevelés egybekapcsolá­sát. Mert, hogy ez mit jelent az egyén , illetve az egyé­nek sokaságából álló társa­dalom számára, hadd idéz­zem ismét Szent-Györgyi professzort: az eleven okta­tás, amely a lelket és agyat kielégíti, hozzásegíti az em­bert, hogy szembeszálljon minden problémák legször­­nyűbbikével, hogy ti. mit kezdjen önmagával. Eleven művészetet és tudományot tanítva az iskolák feltárhat­ják a művészi és tudományos élet kihívásait, azok végtelen horizontját, izgalmas ka­landdá tehetik az egész éle­tet”. És itt álljunk meg annál a gondolatnál: mit kezdjen ön­magával? ... Ez a téma már azt a kérdést érinti: kit hova vezessen a „Lucifer”, a fény­hozó. Az ember személyisége milyen szakterületen, milyen gyakorlati, tudományos vagy művészeti tevékenységben gyarapszik hasznosan? Her­mann István A szocialista kultúra problémái című könyvében így utal e tenni­valókra: Az ember­­nemcsak pihenni vágyik, hanem a szükséges pihenés mellett a szabad idő egy részét is al­kotásra használja fel, s nem­csak tárgyakat alkot, hanem a tárgyalkotással és amellett önmagát is alkotja. Ilyen ér­telemben az ember önmagát alkotó lény”. Nos, a szabad idő növeke­dése és az ember személyisé­gének kiteljesedése a szabad idő hasznosítása révén, így függ össze a folyamatos ta­nulással és a művelődési in­tézmények tevékenységével. Mert csak az önmagát „ki­fejezni akaró” ember alkot a pihenés óráiban! Ám, köz­­művelődésünk társadalmi hi­vatása éppen az, hogy vala­mennyi emberben felébresz­sze az önművelés vágyát. És megteremtse hozzá a felté­teleket Az idő gyorsul , ám egye­lőre sem az iskola, sem a népművelés nem igazította lépteit hozzá. Bár országos népművelési konferencia pró­bálta összegezni az új tenni­valókat, az új erőforrásokat, a népművelés jobbára az ed­dig bevált (ma már erejét vesztett) módszerekkel, sab­lonokkal dolgozik. Hiányzik a helyi kezdeményezés, az önállóság, a szükségletek és lehetőségek józan felmérése. A népművelés inkább prog­ramokból áll, semmint állan­dó művelődési életet jelen­tene. A gazdasági szakemberek többsége nem sokra tartja a művelés szerepét. A terme­lés, az igent Az a kezdet és a vég. Ám nem számolnak a legfontosabb „termelő erő”, az ember fejlődési szükség­leteivel. Hermann István Marxra hivatkozik midőn ki­fejti, hogy a „kultúra igazi nagy funkcióját csakis abban lehet látni, hogy az ember, aki kikerült a termelési fo­lyamatból a kultúra segítsé­gével — amelyet egyrészt ő maga teremt, másrészt ál­talános kultúrát magába szív — más szubjektumként ke­rüljön vissza a termelésbe". Vagyis többet tudó, felké­szültebb, kiegyensúlyozot­tabb dolgozóként álljon a gé­pek mellé! Ma, a tudományos techni­kai forradalom korszakában a megszokott termelőeszkö­zök mellé egy új erő lép — a tudomány! Ezt meghódíta­ni, elsajátítani tartozik, aki modern eszközökkel akar termelni. Az elsajátítás pedig — ta­nulás, önművelés. Vezess új utakra Lu­cifer! Vezess új ismere­tekre, tudományos és techni­kai forrásokra. Értelem! A „tudás fája” végtelenül tere­bélyes; gyümölcsét szakítani, állandóan fogyasztani embe­ri, történelmi parancsolat. Balogh Ödön n­i .. Zenei egyesült­ nemzetek Valóságos zenei ünnep volt, amikor az Ifjú Zeneba­rátok Nemzetközi Szövet­sége 25. koppenhágai ülé­sén elhatározták, hogy a ju­goszláviai Groznjanban lét­rehozzák az ifjú zenebarátok első nemzetközi központját. A határozat széles utat nyi­tott az ifjúsági zenei moz­galom terjedésének, hiszen a fiatal zenészek egy teljes v­árost kaptak. Zenei zarándoklat Már a koppenhágai kong­resszuson megkezdődött a jelentkezések jegyzése. Töb­ben részt kíván,-ak venni a groznjani zenei zarándokla­ton. Különleges találkozókat tartottak, amelyeken az új ifjúsági zeneközpont jellegé­nek, szervezeti felépítésének kidolgozásával foglalkoztak. Megalakult a Groznjan-bi­­zottság a zágrábi székhely­ivel. Tagjaivá választották Belgiumot, Magyarországot, Svédországot, az NSZK-t és Jugoszlá­viát. A bizottság az elkövetkezendő időkben évenként kétszer ülése­­k; feladata lesz a mindenkori program kidolgozása és a felállított, zeneközpont ál­landó fejlesztése. Groznian városka — ahol a munka elkezdődött — a jugoszláv—olasz határon fek­szik. Lakóinak nagy része elköltözött innen, — az elha­gyott épületek túlnyomó ré­sze így nemcsak lakatlan, hanem lakhatatlan is. A fia­talokra vár tehát a város újjáépítésének és újjáélesz­tésének feladata. Az „elhagyott város” története Groznjan 1030-ban jött létre; az istriai kormányzat székhelye volt a XIV. szá­zadban, a múlt megőrzött maradványai: a XVI. szá­zadbeli kastély, az ugyaneb­ből a századból származó könyvtár, néhány rendkívül értékes első kiadású könyv- ,­vel és kézirattal, az ittai is­kola néhány rendkívül ritka és értékes festménye és egy régi római katolikus temp­lom orgonákkal, az ősi idők­ből megőrzött hajókkal. A valódi, mai Groznjan ódon, régies, de stílusában és apró házaival majdnem újszerű­en vonzó. A legmagasabb ház, amely a zeneközpont székháza lesz, 3 emeletes. A legújabb ház, ez egyik a legmodernebb épület is, a múlt század közepén épült fazenekarral és pórussal augusztusban. Végül a belga fiatalok kerülnek sorra. Bach—Bartók szeminárium lesz augusztus 17-től szep­tember 5-ig. Az egyes „nem­zeti turnusok” zenészei ter­mészetesen más országok művészeivel is találkoznak és így az „egyesült zenei nemzetek” elve Groznjanban még ebben az évben gya­korlattá válik. Az ifjú mu­zsikusok találkozásán idő­sebb zenészek és pedagógu­sok részvételére is számíta­nak. Rijeka városi közgyűlésé­nek határozata alapján ha­marosan átalakítják az em­lített groznjani 3 emeletes házat, hogy így a kapacitást 70 lakóra növelhessék az első szezonban, később ezt a szá­mot 250-re emelik. Könyvtá­rat, gyakorló termeket, hang­verseny-termeket és hang­lemez-szobát rendeznek be, ahol hanglemezfelvételeket is készíthetnek. Várható, hogy az UNESCO és más szervezetek is köz­benjárnak a zenei központ fejlesztése ügyében. Ezzel a kis jugoszláviai városka az egyik legfontosabb ifjúsági zeneközpontja lesz Európá­nak. Bach—Bartók­­szeminárium Áprilisban került sor a felújítási munkálatokra és a parkosításra, amelyet bel­ga és jugoszláv fiatalok vé­geztek el. Ezután 50 ifjú dán muzsikus érkezett, énekka­ruk és szimfonikus zene­karuk júliusban lép fel. Ad­dig a városban az újjáépítési munkálatokat végzik, őket hasonló létszámú jugoszláv kamarazenész csoport kö­veti, majd NSZK-beli mu­zsikusok lépnek fel kama­ cs­ú­rizmák Bár minden ember tarso­lyában­ hordja a halhatat­lanságot, a halál ritkán hagy élőket. A bölcs balgasága — szük­ségszerű mélypont, a balga bölcsessége — ritka tüne­mény. A bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Ház A Bukarest központjában lévő nagy, négy egységből álló épület egyik részében kapott helyet a Petőfi Sándor Mű­velődési Ház .A bejáratnál a heti programot feltüntető fa­liújságot minden héten kifüg­gesztik. A változatos műsort minden korosztály szívesen nézi, hallgatja; természete­sen főleg a magyar nem­zetiségű dolgozók. De járnak ide külföldiek is, akik a Ro­mániában élő magyarság kultúrája iránt nagy érdek­lődést tanúsítanak. 1970-ben a bukaresti Pe­tőfi Sándor Művelődési Ház­ban rendezett előadásokon, a népi egyetem foglalkozásain, a kiállításokon, koncerteken, az önképzőköri előadásokon több mint 300 000-en vettek részt. 1971-ben a látogatott­ság még nagyobbnak ígérke­zik, s eddig naponta több mint ezer látogatót fogadtak. A népi egyetem műsorait magyar és román nyelven pergetik; az egyetem által szervezett tanfolyamok te­matikája igen változatos. A szakköri foglalkozásokon gyakorlatot szerezhetnek a hallgatók és résztvevők a rá­diótechnika, a tv-javítás, a szabás-varrás területén; van román és magyar nyelvi szakkör, modern tánc-szak­kör is. A szakköri rendezvé­nyeket esetenként mintegy 500-an látogatják. A Petőfi Sándor Művelődé­si Ház együttesei nagy siker­rel szerepeltek a művészeti önképzőkörök országos fesz­tiválján. A színjátszó szak­kör Gorkij: „Kispolgárok” című drámájának önálló ren­dezésével bekerült az orszá­gos pályázati döntőjébe. Igen népszerűek a modern balettegyüttes és a „Vadró­zsák” elnevezésű ének- és táncegyüttes előadásai is. A képzőművészeti klub bukaresti és más városok művészeinek alkotásaiból rendez kiállításokat. A „Ra­dius” filmklubban az érdek­lődők megismerkedhetnek a filmművészet és a fotóművé­szet technikai kérdéseivel. A klub tagjai először vesznek részt a filmamatőrök orszá­gos fesztiválján ebben az év­ben. A dzsessz-klubban Romá­nia legjobb dzsessz zenészei­nek közreműködésével ren­deznek koncerteket A klub­esteken neves külföldi ven­dégművészek is fellépnek. A Bartók Béla zenei klub munkájában a román zenei élet kiemelkedő személyisé­gei vesznek részt. A koncer­teken kívül az operával, a kamara- és a szimfonikus zenével foglalkozó előadáso­kat is tartanak. Az értelmi­ségiek klubjában és a politi­kai klubban aktuális bel- és külpolitikai kérdéseket vitat­nak meg. Példaként megem­lítünk néhány témát: „A tu­dós politikai felelőssége”, „Az ember és a könyv”, „Tu­domány és politika”. A magyar színházak kivá­ló művészeinek, az Erdélyi Filharmonikusok szólistái­nak, a folklór együtteseknek és a népdalénekeseknek köz­reműködésével rendezett va­sárnapi matiné programjá­ban színdarab-részletek, va­lamint zene- és balettszámok szerepelnek. Vasárnap, 1971. július 4. HÍRLAP­­=—==■»isrs— i ===== a• i? :»-■ »==«===^8=^ 9 ***=*£.a

Next