Fejér Megyei Hírlap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Vakvágány SZATMÁRI ANTAL édesanyjától harmincezer forintot és egy macskát örökölt, azonban az állat nem volt szobatiszta, így szélnek eresztette. Megsiratta, de elkergette magától. Azóta se kutyája, se macskája-Az egykori múlt erő szegény, a jelenlegi tíz paraszt, szüleinek nyolcadik gyermeke, az apjuk halála után a nyolc közül az egyik vagyonkövetelő. Ám az édesanya az öreg gyenge, megmentette a családot a jussért való marakodástól és a halálos gyűlölködéstől, azzal, hogy beadta a földet, meg a jószágot az alakuló szövetkezetbe, így az anya temetésén már csendes egyetértésben sírtak a testvérek. Ahogy ez az ötvenötéves férfi felidézi egyetlen és egyedül leélt életét, vékony szája mosolyra húzódik, de rándulás ez inkább. Nemigen tűnődött azon, amit volt és kimondani még sohasem mondta ki. Ahogy hallja, saját történetét, gondolkodóba esik, visszakozna, nem hisz magának. Most gyötröbb a magány, hogy valaki hallgatja. A Földön mindig több lesz az édesfű, mint a savanyú, ezért nem pusztulunk el, vélekedik, mert „hívő” és az udvarán fehér falu, fekete kupolás „zsinagóga” áll, melyben lelki vigasz helyett biológiai tisztulást, megkönynyebbülést lel a halandó. Vakvágány. Ugyancsak ő az, aki portáján tiz centiméter átmérőjű négy és fél méter kutat fúrt — kályhacsövet —, melyben, nem látni a víz csillogását. Nem azért, mert olyan mély, hanem mert olyan csak. Sok ragyogást nem látott ez az alkotni vágyó elme, nem azért, mert olyan távol, vagy annyira elrejtve sziporkázott, hanem összeszűkített szemmel nézett. Talán félt, hogy megvakul. Háza — vára — alapjait a kőműves rakta le, de a tető az ő műve, a boltíves ablakokat ő tervezte és hogy a repedezett ürgeket keménypapír erősíti. Ez egyáltalán nem könnyíti a behatolást ebbe az erődítménybe. Vakolat nem borítja kívülről a házat, sem a mennyezetet, talán hogy mindig láthassa és mindenki lessé honi, ezeket a fealál-nt ő rakta ilyen szépen egymásra. Amit önmagának alkot, az harc a magány ellen. Hogy szép egymásután mondjam: azért eszkábált nagy nehéz kaput, hogy védje magát a betolakodótól, de elég néhány perces rés, ismét szemben ül vele és elsózza a levest, amelyet Szatmári Antal főz magának és amikor eszik, felötlik benne, hogy valaki jobban el tudná, készíteni. Ha már róla nem gondoskodik senki, azért neki csak kell törődni valakivel, vagy valamivel Tyúkjai vannak, mindegyikről kartont vezet, bár fejből is tudja adataikat — milyen idősek, mennyit tojnak — mégis pontosan feljegyez mindent róluk. Neveli és eladja őket, húsukból nem eszik. Büszkén mutogatja, magyarázza óraszerkezetre járó maga készítette elzáró- és nyitó berendezést, amit „mechanizmus” néven emleget. Ezt a gépezetet akkor állítja be és használja, amikor templomba megy és egyedül, őrizetlenül maradnak a baromfiak. Tudományának kiteljesedése ez a „mechanizmus" korona egy életművön, s bár észszerű volta vitathatatlan, mégis értelmét, veszti, mert magáért való, mint ahogy körülötte minden az. Szatmári Antal szobájában két ágy. Az egyikben alszik ő, a másikban a tíz marsa kukoricáért és két mázsa rozsért cserélt harmonikája pokrócba csomagolva. Mikor kézbeveszi, nem tudni az ő, vagy a harmonika álma elevenedik-e meg a furcsán nyöszörgő dallamban. A kis fali fénycsövet mind a két ágyból fel lehet kattintani, de csak az egyik kapcsoló használt. Szekrénye tetején pedig még mindig ott áll a magatonta varrókosár, melylyel végül is kikosarazták, mikor visszatért a háborúból. Vakvágány. Földes konyhája közepén két és fél méteres üreg- A műanyaglapot leemelve róla a sötét hideg kiszabadul. Ez Szatmári Antal hűtőszekrénye. Vödörbe leeresztve az étel három-négy napig is eláll benne, még a legnagyobb hőségben is. Az elmúlt évek maradékait pedig örökre frissen tartja. KÉTSÉGEI egyáltalán nincsenek, hiszen a Földön mindig több lesz az édesfű, mint a keserű és ezért nem pusztulunk el-Élünk. Mihók Lenke VAN EGY HAZÁM Vízszintes. 1. Idézet Illyés Gyula verséből. 15. Bakter. 16. Nyomába ér. 17. Egy ... veszi, egyezőnek, egyformáknak tartja. 18. Római ezer. 19. Német orvos, a bakteriológia egyik úttörője, Nobel-díjas (Róbert, utónevének kezdőbetűje az első négyzetben. Élt 1843—1910.) 21. Női név. 22. Római egyes. 23. Nem ezen a helyen. 24. Vállra vethető, ujjatlan köpenyféle ruhadarab. 25. Nitrogén. 26. Az A. C. tagja (Esty M.) 28. A bútorban perceg. 29. Thaiföld autóinak jele. 31. Jugoszláv tengerparti városka (Omis). 33. Egy... magam, egyedül. 34. Névelő. 35. Kálium. 36. Gyakori családnév. 38. Dvna kurtább alakja. 39. Lanza. (1921—59.) olasz származású, világhírű tenorista keresztneve. 42. A vízsz. 1. folytatása. 44. Thórium. 45. Kossuth-díjas írónk: Gábor (1884— 1953) utóneve. 46. Hajszín. 47. Női és férfi becenévnek egyaránt megfelel. 49. Gien francia város lakója. 50. Nevelő. 51. Rámáz. 53. Hidrogén. 54. Számos a függ. 55-ből. 56. Áronnak fia, lánya van. 57. Áru megvételekor fizetjük. 59. .. ., ha kapni akarsz! 6f1. Kémlel. 61. Mint vízsz. 18. 62. Lócsemege. 65. Ezzel győzzenek ökölvívóink az olimpián! 66. Spanyol autók jele. 67. Dél-Jemen fővárosa. 68. Juttat. 69. Római 50. 70. Angol borókapálinka. 77. Nobel-díjas japán fizikus (Hideki YUKAWA). 80. Ilyen növény a len. 81. A bútor ellensége. (lásd vízsz. 28-at!) 82. 6. Függőleges: 1. Férfirokon. 2. Argon. 3. Háziállat. 4. Kedves emlék. 5. Tréfás, kedélyes megszólítás. 6 Névelővel: vastag falú növényi sejt. 7. Festő, grafikus, illusztrátor (gróf, Mihály, 1827 —1906.). 8. Mikszáth Kálmán. 9. Növény termése. 10. Létezik. 11. Szlovákiai helység (Gajary) magyar neve. 12. Ékezettel: gondoz. 13. Pecázó. 14. Mezőgazdasági munkát végez ekével. 18. A vízsz. 42. folytatása. 20. Könnyen faragható, építéseknél használt üledékes kőzet. 27. Kiszekíroz. 30. Vereget. 32. Két többes személynévmás. 37. Ipari fejlődés folyamata. 40. Becézett női név. 41. Elektromos töltésű atomok. 43. Kis rágcsálók. 46. A függ. 18. folytatása (a nyilaknál: T. T.). 48 Vályú. 52. Erdős Pál. 55. Cipészszerszám. 58. Rádióaktív elem, ékezettel. 63. Színművész (Gyula, fia pedig Péter). 64. Német lámpa. 71. AWC. 72. Torbággyal egyesült község (fordítva). 73- A bibliai Jákob fia, de több havasalföldi román fejedelem neve is. (Dán) 74. Az urbanizáció (városiasodás) kezdete. 75. Soha németül. 76. Részben önző! 78. Alumínium. 79. Arzén. 83. Római 50. Beküldendő a vízsz. 1. 42., függ. 18. 46. sorok megfejtése. Határidő: április 12. Helyesen megfejtőink között jutalomkönyveket sorsolunk ki. A március 19-i rejtvény megfejtése: Izmod feszüljön, mint az íj, fogad acél, tudást harapj, szívj, tanulj, lássák, hogy bírod. Sikereikben támasz. Lenini tétel. Megfejtőink közül könyvjutalomban részesülnek: Kovács Lászlóné Szfvir, Gőzmalom u. 9., Lehoczky Gáborné Szfvár, Jókai u. 8., Pálffy Ferencné Dunaújváros, Korányi u. 1., Schweighardt Margit Gént, Petőfi u. 26., Váczi Sándor Szfvár, Urhidai út 1. _ M _ 1972. ÁPRILIS 2. ÜNNEPI MELLÉKLET Nem luxus, mégis kevesek szórakozása Az ember és a lé új szövetsége Radó Oszkár és Sivó Róbert, a „Kincsem, Aranyos, Imperiál és a többiek ..című könyv szerzői őszinte féltéssel azt írják: „Maholnap a ménesek rezervátumokká alakulnak át és a XXI. században szerte a világon az állatkertekben az alábbi intelem hangzik majd el a gondos apukák szájából: Úgy bámuld fiam ezt az állatot, hogy ez volt valaha a traktor, a tank és az autó. ..” Nosztalgiát színlelve adták kézbe csaknem háromszáz oldalnyi terjedelmű „lovasmunkájukat", de mindvégig arról győznek meg, hogy e nemessé „érett” négylábú, és az ember ősi szövetsége, amely évezredekkel előbb kezdődött, tovább tart, talán addig, ameddig ember él a földön. Az ősló és lovasa Nagy-nagy bizakodásukban szeretetre méltó igyekezetei vázolták fel a ló és az ember történelmi útját. Azokkal a legendákkal is kiegészítvén, melyek akkor kezdődhettek, amikor az ember és a ló hajlandónak mutatkozott tudomást venni egymásról. A szerzők felemlegetik Othniel Charles Marsh amerikai paleontológus, őslénytan-kutató és Thomas Henry Huxley angol orvos valamikor 1876-ban lezajlott találkozásának teadélutánját. Állítólag akkor történt, hogy Marsh a ló ősének mondott Eohyppust, a talpon járó kis torzót élénk képzelettel lerajzolta. Huxley pedig rövid töprengés után az Eohyppus hátára rajzolta az isodomót, az őslovast. Legendák és igaz történetek lebegik körül az ember és a ló útját. Nemzetek, királyok, fejedelmek és más törzsi nemzetségfők, sorsának útitársa volt a ló. Roppant izgalmas lovas múltunk. De úgy érezhetjük, hogy lovas napjaink kérdései sem izgalom mentesek. Azzal együtt, hogy e honban annál mindig többég rohant alföldi, vagy dunántúli tájakon, mint manapság. Az ember, mint földművelő eszközt felváltotta más „lóerőkkel”. Évekkel előbb a nagyobbik hányadát kimérte műanyagbélben, olcsón, kilónként tíz forintért és olyannyira megapasztotta számukat, hogy csaknem törvényt kívánt védelmük, az állatfajnak a megtartása. Be kell vallanunk őszintén azt is, hogy ténylegesen az utolsó huszonnégy órában kaptuk vissza a kantárt. Képletesen is így igaz. Az ősi Hszkelef" hívei És anélkül, hogy most pontosan felmérnénk, meddig jutottunk azóta, hadd álljon itt előbb a vitathatatlan igazság, nem valljuk magunkat lovasnemzetnek. Még azok a kivételek sem tehetik meg, ahol nagyüzemi istállókban értékes lótenyésztést folytatnak. A hazai lovasszövetségek sem arra hivatottak, hogy feltámasszák a régi jelzőt, mindenáron. Arra igen, és ez sikerült bizonyíték, hogy fellendüljön az európai lósport. Azután az sem baj, ha a világ lovainkért jó pénzt fizet. Vitatott azonban, hogy mégis mekkorára mérje ki a ló helyét az ember. Mert ezerszer is meg kell gondolnia annak a gazdaságnak, amelyik itt a Mezőföldön, a régi híres ménesek nyomán lótartásra-tenyésztésre rendezkedik be. Költséges ágazat — így jegyzi a szakminisztérium. És nem kell külön elmondani, hogy anyagiakban is meg kell alapozni. És azok a gazdaságok, ahonnan ma a lovashírek érkeznek, valljuk be, nemcsak azt bizonyítják, hogy él még a földművelő népben a ló iránt táplált ősi tisztelet, még akkor is, hogy hajlandó volt röviddel ezelőtt olcsón megenni. Ezek közül való a sáripusztai méneséről már-már világhírű Enyingi Állami Gazdaság. Az a mezőgazdasági nagyüzem, amely Fehérváron, a Lövölde utcában, a Lótenyésztési Felügyelőség szervezetében lovasiskolát tart fenn. Élén Pogrányi Józseffel, azzal a férfiúval, aki egész életét a lovak mellett töltötte. Az ősi jármű divata lesz-e ? Valamikor a bábolnai méntelepen kezdte a szakmát, mely — így mondja következetesen — hivatássá érett benne. Lovaskiképzőbe avanzsált. És azt magyarázza, hogy megszerette mai foglalkozását, azt legelőbb a lónak köszönheti. Nincs miért vitatni, mert az ilyen fajta szeretetet mindenképpen csak az értheti, aki nemcsak megüli a lovat. Még akkor sem vitatható, hogy tudják róla, négyszer törték össze az idomittatlan állatok. Bal lába combját örökre megjelölték. Egy másik töretlen csikó a gyomrába vágott, hogy csaknem életét vesztette. Ezerkilencszázhatvankettő óta háromezer-hatszázan tanulták meg iskolájában a leülás, a lovaglás alapismereteit. Aztán, hogy azt mondta, ha még egyszer születne, ismét csak lovas, lovasoktató lenne, udvariatlannak éreztük kérdezni, hogy mondja el mégis, miért. Mostani tanítványairól szólt, akik nála, ha szorgalmasak, hamar megtanulhatják az ősi járművezetést. Találhatunk közöttük tanárt, kőművest, zenetanárnőt is és mindenféle foglalkozású nőt, férfiút egyaránt. A nőlovas nem újság Előttünk külön is hangoztatta, hogy nem luxus a lovaglás. Még akkor sem, ha a nemzetnek nagyobbik része immáron autón jár és arra vágyik. Ráébredünk majd, azt jósolta, hogy milyen nemes szórakozás és sport is a magyar félvéren, az angol telivéren, az arabon és a hidegvérűeken egy kis utazás. És nem is azért, hogy mindenkinek megvan az esélye derbyt nyerni, vagy simán végiglovagolni azt, hanem mert a természethez az kerül előbb közel, aki megérti a régi szövetséget haszonnal meg lehet újítani. És ez újítók közül hadd mutassuk be Prónai Zsuzsannát, a fehérvári lovasiskola fiatal női lovasát, a múlt évben lezajlott vadászati világkiállításon a kezdőlovasok második és harmadik díjasát egyszerre, aki a nagy női lovas elődök után példaképnek tekinti az angliai Anna hercegnőt, aacheni világbajnokság győztesét, éppúgy, mint a szovjet Jelene Petusovokát, a díjlovaglás világgyőztesét. Szőke „futarr” A szöszi lány családjában talán csak az igen messzi ősök között lehetett valaki, aki amúgy ..férfimódra megülhette a lovat”. Zsuzsanna és a ló legelőször 1965-ben találkoztak a fehérvári Kossuth Tsz-ben. Nyár volt és vakáció. Könnyű volt a hajnali kelés, azóta meg már hozzászokott, hogy fél ötkor vagy talán meg korábban csörög a vekker s ő nadrágot, lovaglócsizmát húz, s a városon keresztül indul nyergein, s vágtázni a fiatnali szélben. Igen, az a nyár. Talán akkor, az volt a pillanat, s elegendő ahhoz, hogy a megye legjobb lovas trénere, Fogrányi József azt mondja, előttünk a legkiválóbb női lovas áll. Zsuzsanna erre szótlan marad. Hiszen a hercegnő és a világgyőztes szovjet lovasnő teljesítménye az amatőr számára, maga a csillagos ég. De azért a világkiállításon szerzett második és harmadik helyezés a kezdő lovas kategóriában benne is felkeltette a reményt: „Jöhet jobb „futam” is. A remény egy nagyobb, valódibb lovassiker iránt teljesíthető. Mert minden oka megvan rá, hogy ez a merészebb lovasvágy benépesüljön. Sok-sok óra gyakorlás, sok-sok óra lapozgatás, a becsületes hajnali munka a Lövölde utcai pályán az edzői szóra odafigyelés és érzés mind ezt a reményt látszik a teljesedés felé vinni. Mert munka azután is van, hogy leszáll a nyeregből. A lovaglás tankönyve, jegyzetek, a lovassport története, a lovaglás ágazatainak — az ugratás, a háromnapos összetett versenyek és az idomítő mérkőzések eddigi kultúrájának ismerete — ez mind lassan-lassan átvándorol a könyvekből Zsuzsanna fejébe. Megtanulta, hogyan lesz a lóból, a néha makrancos és makacs állatból hűséges és becsületes partner a pályán, hogyan alkalmazkodhatnak egymáshoz jobban, lovas és a ló. Lehet, hogy bátrabb volt már az első pillanattól kezdve, mint a többi kezdő női lovas. De mai eredményeihez, ahhoz, hogy betöretlen, fiatal csikókat szoktasson nyereghez, kantárhoz, hogy lovagolható lóvá nevelje a fiatal állatokat, nemcsak bátorság kell, hanem jó adag fegyelem is. Láttak a lovon. És ő már nem csak a lóraszállást, a lóról szállást, a ló megülésének ismereteit tudja, többet gyakorolt már ennél, s ösztönös lovastudássá vált miként kell a karokat hátrafordítani, törzshajlítást végezni előre és hátra, combokkal, lábszárral, lábfejjel „beszélni” a lóval.. . Móré Erzsébet Peresztegi T. Ferenc 11