Fejér Megyei Hírlap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-01 / 206. szám
Péntek, 1972. szeptember 1. Nemcsak „megvetette a lábát* Lépeget is ” technika a mélyben (Folytatás az 1. oldalról.) A Fejér megyei Bauxitbányák Vállalat üzemeiben a vájárok már ritkán veszik kezükbe a csákányt, akkor is rövid időre. Robbantás után az oldalak, a főte és a homlok egyengetésére, nagyobb darabok szétaprózására, vízelvezető csorgák mélyítésére, stb. használják. Kizárólag robbantással tövesztenek. A növesztésnek ebben a formájában csak a fúrás, valamint a robbantás utáni egyengetés jelent fizikai erőkifejtést. A szárral együtt mintegy tíz kilogrammos, sűrített levegő meghajtású fúrógépet kell tartani és nyomni, s ez — ahogyan Kincsesen vallják — „még edzésnek sem sok”. Lapát Még több idős kincsesi vájár — akik a háború előtti szénbányákban kezdték a szakmát — emlékszik vissza keserűen az alábbi kiáltásra: — Kutyások, a (készlet) lapátra vár! Ezt ordította a csapatvezető vájár, amikor a robbantás füstje kezdett ritkulni. Ő tovább fogyasztotta a tízóraiját, vagy miután előtűzéssel biztosította a fetét, leült pihenni az almába (oldalba). A kutyások (segédvájárok, csillések) pedig derékszögbe görnyedve, „nekifeküdtek” a szívlapátnak, s csak arra az időre egyenesedtek ki, amíg a megrakott csillét üresre cserélték fel. A fiatalok számára ez, ma már anekdota — semmi egyéb. Megmosolyogják, s működésbe hozzák a CAVO, a szkrepet, vagy az NL—12- es rakodógépeket. Lapátot csak akkor fognak kézbe, amikor új munkahelyet kezdenek, s még nem fér el egy rakodógép, vagy amikor takarítanak. A rakodógépek valóságos gépláncot alkotnak és egyben átveszik a csille, a szállítás szerepét is. A termelő munkahelyek túlnyomó többségén CAVO vagy szkrepet, illetőleg ezek kombinációja helyettesíti az embert. A CAVO puttonyába rakja az ércet, majd a szkreper elé ürít, s ez a végtelenül egyszerű, de praktikus szerkezet ráhúzza a gumiszalagra. Csak néhány olyan munkahely van, ahol csilleszállítás folyik, de lapátolni itt is csak a takarítás időszakában kell. Az NL—12-es együtt mozog a csillével, s mikor megrakta, kezdődhet a hagyományos szállítás. Csille A robbantással jövesztett érc útja tehát: CAVO, szkréper, majd a gumiszalagokról közvetlen a sejtakna mellett kiképzett központi bunkerbe kerül. Innen csille szállítja tovább a külszíni, teljesen mechanizált ürítőre, illetőleg készlettérre. Ez azonban csak a József III. bányaüzemre vonatkozik. Az Iszka III. bányaüzemben — az év végére — befejeződő rekonstrukció révén — csak mutatóban lesz csalié. A CAVO és szkréper után a gumiszalagok egészen a napszintre hozzák ki a bauxitot, ahol bunkerokba, illetőleg gépkocsikra ürítik és a moharakodót vagonürítőbe, vagy készlettérre szállítják. A fejsze és a többiek... A fejsze szinte teljes egészében elvesztette vágó-aprító funkcióját, hiszen alig találni hagyományos fabiztosítást. A vágatokat a korszerű TH-gyűrűvel, a termelő munkahelyeket pedig egyedi acéltámmal biztosítják. Csupán, néhány méteres, rövid életű vágatszakaszokban látható ácsolat, mert helyettük célszerűtlen lenne korszerű szerkezeteket alkalmazni. A kapa még erősen tartja eredeti funkcióját: a sarkokból, a biztosító szerkezetek közül még gyakran kell a rakodógépek elé húzni a készletet. Fűrészt és gyámrudat alig látni, ritkán használják őket. A csáklya még fontos, nélkülözhetetlen munkaeszköz a biztosító szerkezetek visszarablásánál, omlasztásnál, de sorsa hamarosan megpecsételődik. Augusztus elején kezdték megugyanis a saját tervezésű és gyártású kamrafejtési, hidraulikus önjáró biztosító szerkezet próbaüzemét. Ez egy újabb lépés lesz a biztosítás, de főként az omlasztás korszerűsítésére. Vélemények Stumpf János és Takács László vájárok: — Való igaz, hogy a hagyományos bányász kéziszerszámokat csak annyira használjuk ma már, hogy be ne rozsdásodjanak. Lényegesen könnyebb munkánk, mint akár öt évvel ezelőtt volt, de azért ne higgye senki, hogy „úri” ember lett a bányász, mert marad a gépek mellett éppen elég tennivaló. Csak egy példát: a gumiszalagok melletti szűk kis helyen anyagot beszállítani, nem leányálom. Gordos Péter műszaki igazgatóhelyettes. Uley György, a József III. felelős műszaki vezetője: — Az 1960-tól 1970-ig tartó kísérletezési időszak eredménye bányaüzemeink magas gépesítettségi foka. A jövesztés, rakodás gépesítése területén a jelenlegi technikai színvonalon — figyelembe véve a kőzetviszonyokat — továbblépni nem lehet, amit elértünk — maximum. A szállítás korszerűsítése is — az Iszka II. rekonstrukciójával — év végére eléri a maximumot. Az anyagszállítás gépesítésére pedig most folytatunk kísérleteket és rövidesen bevezetjük a megoldást jelentő függősínszállítást. * Nem teljes képet akartunk adni egy bányaüzem fejlettségi színvonaláról, csupán néhány gondolatban akartuk vázolni azt, amit a ma bányászatának nevezünk. Mert — ha ugyan Kincsesbányán előbbre is járnak, mint néhány más bányaüzemnél — ez a kép, a fejlődés alig követhető lendülete, általában jellemző a magyar bányaiparra. T. F. fórat InIKIÓS III ért . A kórházak — sok szempontból — a nagy vállalatokhoz hasonlóan működnek. Az orvosi működés célja egyértelműen a betegek gyógyítása, de ugyanakkor a gyógyítás lehetőségeinek javítása is. A kórház, a betegellátó intézmények közül a legköltségesebb. Egy beteg napi ellátása rendszerint többe kerül, mint egy elsőosztályú szállodában. A népgazdaság különböző területén tapasztalható technikai és műszaki fejlődéstől nem lehet elvonatkoztatni a kórházak nehéz és bonyolult feladatát sem. Ma a betegorvos kapcsolatában jelentős időt foglal el a beteg adatainak, kórelőzményeinek mechanikus felvétele, ami tulajdonképpen nem igényel orvosi munkát. Amilyen mértékben fejlődött a kórházak műszerezettsége, szakember ellátottsága, ugyanolyan mértékben elmaradt az egészségügyi adattömeg gépesítése, feldolgozása és visszakereshető tárolása. Egy betegnek ugyanazon adatait a kórházi tartózkodás idején többször feljegyzik. ,A jelenlegi rendszer mellett elkerülhetetlen az adatszerzés, a vizsgálatok végzésének párhuzamossága, ami a betegellátás szempontjából idő, a gazdálkodási szempontból pedig költség. Kevés a kórházi ágy. A beutalt betegeket gyakran nem tudják felvenni. Nem egy esetben szinte sorba kell állni a kórházi ágyért. Hosszú a betegek kivizsgálási ideje és ez negatívan hat az ápolás időtartamára. A betegek gyorsabb kórházba jutásának egyik formája: a beruházás útján növelt kórházi ágyak, tehát új kórházak építése, másik forrás: a kórházak intenzívebb kihasználása a számítógép felhasználásával. Egy kórházi ágy beruházási költsége hozzávetőlegesen 7—800 ezer forint, vagyis egy 5000 ágyas kórház építése mintegy 400 millió forintba kerül. Ehhez a nagyságrendhez kell viszonyítani a számítógépek beállítását, ami az aktív kórházi ágyak fokozottabb kihasználását segítheti elő. Mit várhatunk a számítógéptől? 1971-ben elkészült a betegek felvételének és a kórházi ágynyilvántartásának számítógépes rendszere, mely lehetővé teszi a felvételi idő lerövidítését, az illetékes osztályra való közvetlen adatfelvétel és visszakereshetőség gyors rendszerét. Kórházi felvétel esetén minden beteg azonosítási számot kap, mely a kórházban tartózkodása alatt végigkíséri. A számítógép beállítása egy kórházban jelentős beruházást igényel, de ugyanakkor a felsorolt előnyei feltétlenül arányban állnak a befektetéssel. A felsorolt előnyökön túl — a betegek felvételének, kivizsgálásának meggyorsítása, az orvosi és ápolói munka célirányosabbá tétele, gyorsabb és pontosabb információ, lelettovábbítás, a diagnózis gyorsabb megállapítása, a tudományos munka és az egészségügyi kultúra továbbfejlesztése — megtakarítja a hagyományos eljárás során jelentkező költségeket és a beteg ismételt kórházi felvétele esetén átfogó és szakszerű előzetes kóradatokat szolgáltat az orvosnak. I rán nem lehet azt mondani, hogy megnyugtató volt a kép , inkább különleges: fent az amerikai bombázók süvöltése hallatszott, időnként a bombázás robaja, a légvédelmi ágyúk ugató hangja, s itt pedig egy világsztár énekel. Itt mondta az egyik aszszonynak, hogy neki is ötéves gyereke van. Ha feltűnt a szállodában, a külföldiek között az volt a nagy kérdés: vajon mennyi az őszinte politikai segíteniakarás és mennyi a „publicity” ebben a kockázatos útban. Az nyilvánvaló volt, hogy az idei Oscar-díjas színésznő más, kevésbé kockázatos módot is találhatna a népszerűsége emelésére. Jane Fonda inkább a saját népszerűségét állította egy nemes ügy szolgálatába, s nem a közfigyelmet keltő világpolitikai ügyet használta fel saját reklámozására. Egyszer, egy vacsora közbeni beszélgetés során derült ki, hogy a vietnami háborúk okozta borzalmakról szinte véletlenül értesült. Akkor még boldog családanyaként, Roger Vadim feleségeként Párizsban élt, s,a rádióban hallott egy olyan hírt Vietnamról, amely arra indította, jobban meg kell ismernie ezt az országot. Ott, a Thong Nhat-ban, vacsora közben azt mondta: manapság az amerikai nő számára egyetlen út lehetséges, a családanya szerepe, aki jól főz, s otthon marad a gyerekkel. Ő ebből is fel akart törni, egy teljesebb élet felé, amikor politikai cselekvésre vállalkozott. Hanoiból való elutazása előtt sajtótájékoztatón találkozott az újságírókkal. Itt mondotta: „Úgy gondolom, a tragédia nem a vietnami népé, amely vissza fogja nyerni a szabadságát és függetlenségét, sokkal inkább az amerikai népé, mert sok, nagyon sok idő kell, hogy lemossa azokat a bűnöket,amelyeket Nixon az ő nevében elkövetett.'’ (Következik: Gépesített embertelenség) Marafkó László Jane Fonda riportot készít Hanoi szétbombázott Truong Dinh lakótelepén. HÍRLAP — 3 — „Most hívjuk be a dús idegent ...” — mondta Széchenyi másfél századdal ezelőtt, az idegenforgalom nagy jövedelmezőségére célozva. A „dús idegen” behívásán azóta is fáradozunk, idegenforgalmi szerveink évről-évre, idényről-idényre többet tesznek azért, hogy hazánk szép tájait minél több külföldi látogassa, és persze lehetőleg minél többet költsenek. Ez utóbbiért mások is tesznek, sajnos nem mindig szabályosan. A fő törekvés, hogy egy-egy üdülőhely szolgáltató egységeinél, vendéglőiben, hal- és kolbászsütőkben, bazárosoknál minél több pénzt hagyjon a hazai és külföldi látogatót néhányan: pincérek, szakácsok, árkalkulátorok, lángos- és kolbászsütők nagyon sajátságosan értelmezik. Olyannyira, hogy a csalástól sem riadnak viszsza, csak minél több pénz kerüljön a kasszába. (Onnan persze a saját zsebünkbe.) Monstre ellenőrzés Az idegenforgalom csúcsidényében, augusztus 21-én és 22-én nagyszabású vizsgálat zajlott le Fejér megye idegenforgalmi központokban lévő vendéglátó egységeiben. Húsz ellenőr , valamennyien az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség megbízásából és valamennyien más megyéből — járta végig a Velencei-tó környékét és Székesfehérvárt. Negyvenhét helyen tartottak vizsgálatot — sajnos ezúttal sem eredménytelenül. A 47 vizsgálat közül 12 esetben kellett szabálysértési feljelentést tenniük, négy esetben pedig figyelmeztetésben részesíteni a szabálytalankodókat. A legtöbbször — két esetben — hamis méréssel találkoztak, a pincér csak egyetlen esetben kísérletezett hamis számolással kétszer nyilvánvaló árdrágítás, kétszer pedig rossz kalkuláció miatt kellett feljelentést tenniük. Egyébként a szabálysértéseknek ez a négy típusa az, amelyet leginkább alkalmaznak a jogtalan nyerészkedők. De nézzünk néhány esetet. Bordás, főasszony módra — kis csalással Agárdon, az egyik bazárosnál a raktárban és a nyilvántartásban is nagy „bazárt” találtak. A tulajdonos nem tudta igazolni néhány áru vásárlását, sőt olyan külföldi cigarettákat is áruba bocsájtott, amelyet valutáért vásárolt. Ellene az ügyészségnél tettek feljelentést. A 28. számú Ponty vendéglő üzletvezetője szintén a feljelentettek listájára került. A szabálysértést „megúszta” volna 3000 forint bírsággal, de egy hónap alatt másodszor tapasztalták, hogy sorozatosan megkárosítja vendégeit. Igaz, csak fillérekkel, dehát ha valahol, akkor a vendéglátóiparban érvényes a közmondás: sok kicsi sokra megy. Ellenőriztek magántulajdonban lévő kolbász- és halsütőket is, a Velencei-tó mellett három helyen. Mindhárom egységnél hamisan mértek, többet számoltak, mint amennyit a mérleg mutatott. Az egyik helyen például olyan hibás kalkulációval találkoztak, hogy a 42 forintos áron értékesített sülthalat 14—17 forintért vásárolta a tulajdonos. A fehérvári vasútállomáson is szabálytalanságokkal találkoztak. Az Utasellátó „gazdasszonya” elfelejtette ellenőriztetni, hogy beleteszik-e az előírt mennyiségű szalámit a szendvicsekbe. Talán mondanunk sem kell, hogy nem tették bele, szendvicsenként 25 százalékkal kevesebb turista szalámi került a kettévágott zsemlyébe. Az állomási bazár trafikvezetője is súlyos szabálytalanságot követett el, egy 60 forint 70 filléres tételű vásárlásnál 6 forint 40-nel „számolta el” magát. Természetesen a vevő kárára. Fehérvár egyik büszkesége a szép, új Alba Regia sem maradt folttalan. A főszakács a májgaluskával „nehezített” erőlevest ügyesen megkönnyítette, mégpedig úgy, hogy kis híján csak felényit ért, mint az érte számított ár. Úgy látszik hiányzott az iskolából is, amikor a sertésborda elkészítését tanították „jóasszony módra”. Angol szalonna helyett császárszalonnával készítette, a fejes salátát pedig egyszerűen kifelejtette belőle. Adagonként 1,60-nal károsította meg a vendégeket — büntetése 500 forint. Az Alba Regia árfelelőse is az ominózus jóasszony módra készített sertésbordánál tévedett. Kereken 1 forinttal többet írt az étlapra, mint amennyit maximálisan kalkulálhatott volna. S hogy a körítés sem maradjon el, a Stop étteremben próbaképpen megmértek tíz adag cseresznye befőttet. A vendégek elé az előírt adag 70 százalékát tették. Tanulságok Az első számú tanulság természetesen az, hogy a vásárlók megkárosítói előbbutóbb elnyerik büntetésüket. A kereskedelmi felügyelőség rendszeresen (az idén például 87 esetben) ellenőrzi az idegenforgalmi helyek vendéglőit, éttermeit, ezen a szűrőn csak nagyon nehéz átcsúszni. Szükség is van a szigorúságra, mivel Fejér megye sajnálatosan előkelő — országosan 5.—6. — helyen áll a megyék között a fogyasztók megkárosítását, az indított szabálysértési eljárásokat tekintve. A felügyelőség a tavalyi vizsgálatok és tapasztalatok alapján ez év márciusában körlevélben hívta fel a vállalatok figyelmét a belső ellenőrzés szigorítására. Nos, a tavalyi eredményekkel szemben az idén kétség kívül kevesebb szabálysértést sikerült leleplezni, tehát valamelyest javult a helyzet, de még korántsem szilárdult meg anynyira a fegyelem, hogy a vendéglátóipari vállalatok elégedettek lehetnének. A nagyszabású vizsgálat természetesen nemcsak a szabálysértésekre terjedt ki, de vizsgálták a tó környékének áruellátását is. Az ellenőrök megállapították, hogy a tavalyival szemben előrehaladás történt, az igényeket lényegében minden áruféléből sikerült kielégíteni. Megfelelő volt az üzletek tisztasága, az élelmiszerek, romlandó áruk hűtése is. Mint Hajas Ferenc, a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségének vezetője elmondta, erről egy újabb, átfogóbb jelentés készült, amelyre érdemes lesz külön visszatérni. Kereskedelmi ellenőrzés - tanulságokkal