Fejér Megyei Hírlap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

­ Péntek, 1972. szeptember 1. Nemcsak „meg­vetette a lá­bát­* Lépeget is ” technika a mélyben (Folytatás az 1. oldalról.) A Fejér megyei Bauxitbá­nyák Vállalat üzemeiben a vájárok már ritkán veszik kezükbe a csákányt, akkor is rövid időre. Robbantás után az oldalak, a főte és a homlok egyengetésére, na­gyobb darabok szétaprózásá­ra, vízelvezető csorgák mé­lyítésére, stb. használják. Kizárólag robbantással tö­­vesztenek. A növesztésnek ebben a formájában csak a fúrás, valamint a robbantás utáni egyengetés jelent fizi­kai erőkifejtést. A szárral együtt mintegy tíz kilogram­mos, sűrített levegő meghaj­tású fúrógépet kell tartani és nyomni, s ez — ahogyan Kincsesen vallják — „még edzésnek sem sok”. Lapát Még több idős kincsesi vá­jár — akik a háború előtti szénbányákban kezdték a szakmát — emlékszik vissza keserűen az alábbi kiáltásra: — Kutyások, a (készlet) lapátra vár! Ezt ordította a csapatve­zető vájár, amikor a rob­bantás füstje kezdett ritkul­ni. Ő tovább fogyasztotta a tízóraiját, vagy miután elő­­tűzéssel biztosította a fetét, leült pihenni az almába (ol­dalba). A kutyások (segéd­vájárok, csillések) pedig de­rékszögbe görnyedve, „neki­feküdtek”­ a szívlapátnak, s csak arra az időre egyene­sedtek ki, amíg a megrakott csillét üresre cserélték fel. A fiatalok számára ez, ma már anekdota — semmi egyéb. Megmosolyogják, s működésbe hozzák a CAVO, a szkrepet, vagy az NL—12- es rakodógépeket. Lapátot csak akkor fognak kézbe, amikor új munkahelyet kez­denek, s még nem fér el egy rakodógép, vagy amikor takarítanak. A rakodógépek valóságos gépláncot alkotnak és egy­ben átveszik a csille, a szál­lítás szerepét is. A termelő munkahelyek túlnyomó többségén CAVO vagy szkre­pet, illetőleg ezek kombiná­ciója helyettesíti az embert. A CAVO puttonyába rakja az ércet, majd a szkreper elé ürít, s ez a végtelenül egyszerű, de praktikus szer­kezet ráhúzza a gumisza­lagra. Csak néhány olyan munka­hely van, ahol csilleszállítás folyik, de lapátolni itt is csak a takarítás időszakáb­an kell. Az NL—12-es együtt mozog a csillével, s mikor megrakta, kezdődhet a ha­gyományos szállítás. Csille A robbantással jövesztett érc útja tehát: CAVO, szkré­per, majd a gumiszalagok­ról közvetlen a sejtakna mel­lett kiképzett központi bun­kerbe kerül. Innen csille szállítja tovább a külszíni, teljesen mechanizált ürítőre, illetőleg készlettérre. Ez azonban csak a József III. bányaüzemre vonatko­zik. Az Iszka III. bánya­üzemben — az év végére — befejeződő rekonstrukció révén — csak mutatóban lesz csalié. A CAVO és szkréper után a gumiszala­­gok egészen a napszintre hozzák ki a bauxitot, ahol bunkerokba, illetőleg gép­kocsikra ürítik és a moha­rakodót vagonürítőbe, vagy készlettérre szállítják. A fejsze és a többiek... A fejsze szinte teljes egé­szében elvesztette vágó-aprí­­tó funkcióját, hiszen alig találni hagyományos fabiz­tosítást. A vágatokat a kor­szerű TH-gyűrűvel, a ter­melő munkahelyeket pedig egyedi acéltámmal biztosít­ják. Csupán, néhány méte­res, rövid életű vágatsza­kaszokban látható ácsolat, mert helyettük célszerűtlen lenne korszerű szerkezeteket alkalmazni. A kapa még erősen tartja eredeti funkcióját: a sarkok­ból, a biztosító szerkezetek közül még gyakran kell a rakodógépek elé húzni a készletet. Fűrészt és gyám­­rudat alig látni, ritkán hasz­nálják őket. A csáklya még fontos, nélkülözhetetlen munkaeszköz a biztosító szerkezetek visszarablásánál, omlasztásnál, de sorsa ha­marosan megpecsételődik. Augusztus elején kezdték meg­­ugyanis a saját terve­zésű és gyártású kamrafej­­tési, hidraulikus önjáró biz­tosító szerkezet próbaüze­mét. Ez egy újabb lépés lesz a biztosítás, de főként az omlasztás korszerűsítésére. Vélemények Stumpf János és Takács László vájárok: — Való igaz, hogy a hagyományos bá­nyász kéziszerszámokat csak annyira használjuk ma már, hogy be ne rozsdásodjanak. Lényegesen könnyebb mun­kánk, mint akár öt évvel ezelőtt volt, de azért ne higgye senki, hogy „úri” ember lett a bányász, mert marad a gépek mellett ép­pen elég tennivaló. Csak egy példát: a gumiszalagok mel­letti szűk kis helyen anya­got beszállítani, nem leány­álom. Gordos Péter műszaki igazgatóhelyettes. Uley György, a József III. felelős műszaki vezetője: — Az 1960-tól 1970-ig tartó kísér­letezési időszak eredménye bányaüzemeink magas gé­­pesítettségi foka. A jövesz­­tés, rakodás gépesítése terü­letén a jelenlegi technikai színvonalon — figyelembe véve a kőzetviszonyokat — továbblépni nem lehet, amit elértünk — maximum. A szállítás korszerűsítése is — az Iszka II. rekonstrukció­jával — év végére eléri a maximumot. Az anyagszál­lítás gépesítésére pedig most folytatunk kísérleteket és rövidesen bevezetjük a meg­oldást jelentő függősínszál­lítást. * Nem teljes képet akartunk adni egy bányaüzem fejlett­ségi színvonaláról, csupán néhány gondolatban akartuk vázolni azt, amit a ma bá­nyászatának nevezünk. Mert — ha ugyan Kincsesbányán előbbre is járnak, mint né­hány más bányaüzemnél — ez a kép, a fejlődés alig követhető lendülete, általá­ban jellemző a magyar bá­nyaiparra. T. F. fórat InIKIÓS III ért . A kórházak — sok szem­pontból — a nagy vállalatok­hoz hasonlóan működnek. Az orvosi működés célja egyér­telműen a betegek gyógyítá­sa, de ugyanakkor a gyógyí­tás lehetőségeinek javítása is. A kórház, a betegellátó in­tézmények közül a legkölt­ségesebb. Egy beteg napi el­látása rendszerint többe ke­rül, mint egy elsőosztályú szállodában. A népgazdaság különböző területén tapasztalható tech­nikai és műszaki fejlődéstől nem lehet elvonatkoztatni a kórházak nehéz és bonyolult feladatát sem. Ma a beteg­orvos kapcsolatában jelentős időt foglal el a beteg adatai­nak, kórelőzményeinek mechanikus felvétele, ami tulajdonképpen nem igényel orvosi munkát.­­ Amilyen mértékben fejlődött a kórhá­zak műszerezettsége, szak­ember ellátottsága, ugyan­olyan mértékben elmaradt az egészségügyi adattömeg gépesítése, feldolgozása és visszakereshető tárolása. Egy betegnek ugyanazon adatait a kórházi tartózko­dás idején többször feljegy­zik. ,A jelenlegi rendszer mel­lett­­ elkerülhetetlen az adat­szerzés, a vizsgálatok végzé­sének párhuzamossága, ami a betegellátás szempontjából idő, a gazdálkodási szem­pontból pedig költség. Kevés a kórházi ágy. A be­utalt betegeket gyakran nem tudják felvenni. Nem egy esetben szinte sorba kell áll­ni a kórházi ágyért. Hosszú a betegek kivizsgálási ideje és ez negatívan hat az ápolás időtartamára. A betegek gyorsabb kór­házba jutásának egyik for­mája: a beruházás útján nö­velt kórházi ágyak, tehát új kórházak építése, másik for­rás: a kórházak intenzívebb kihasználása a számítógép felhasználásával. Egy kórházi ágy beruházá­si költsége hozzávetőlegesen 7—800 ezer forint, vagyis egy 5000 ágyas kórház építése mintegy 400 millió forintba kerül. Ehhez a nagyságrend­hez kell viszonyítani a szá­mítógépek beállítását, ami az aktív kórházi ágyak foko­zottabb kihasználását segít­heti elő. Mit várhatunk a számító­géptől? 1971-ben elkészült a bete­gek felvételének és a kórházi ágynyilvántartásána­k számí­tógépes rendszere, mely le­hetővé teszi a felvételi idő lerövidítését, az illetékes osztályra való közvetlen adatfelvétel és visszakereshe­tőség gyors rendszerét. Kórházi felvétel esetén minden beteg azonosítási számot kap, mely a kórház­ban tartózkodása alatt végig­kíséri. A számítógép beállítása egy kórházban jelentős be­ruházást igényel, de ugyan­akkor a felsorolt előnyei fel­tétlenül arányban állnak a befektetéssel. A felsorolt elő­nyökön túl — a betegek fel­vételének, kivizsgálásának meggyorsítása, az orvosi és ápolói munka célirányosabbá tétele, gyorsabb és ponto­sabb információ, lelettováb­bítás, a diagnózis gyorsabb megállapítása, a tudományos munka­ és az egészségügyi kultúra továbbfejlesztése — megtakarítja a hagyományos eljárás során jelentkező költ­ségeket és a beteg ismételt kórházi felvétele esetén átfo­gó és szakszerű előzetes kór­adatokat szolgáltat az orvos­nak. I­ rán nem lehet azt mondani, hogy megnyugtató volt a kép , inkább különleges: fent az amerikai bombázók sü­­völtése hallatszott, időnként a bombázás robaja, a légvé­delmi ágyúk ugató hangja, s itt pedig egy világsztár éne­kel. Itt mondta az egyik asz­­szonynak, hogy neki is ötéves gyereke van.­­ Ha feltűnt a szállodában, a külföldiek között az volt a nagy kérdés: vajon mennyi az őszinte politikai segíteni­­akarás és mennyi a „publi­city” ebben a kockázatos út­ban. Az nyilvánvaló volt, hogy az idei Oscar-díjas szí­nésznő más, kevésbé kocká­zatos módot is találhatna a népszerűsége emelésére. Jane Fonda inkább a saját nép­szerűségét állította egy ne­mes ügy szolgálatába, s nem a közfigyelmet keltő világ­­politikai ügyet használta fel saját reklámozására. Egyszer, egy vacsora köz­beni beszélgetés során de­rült ki, hogy a vietnami há­borúk okozta borzalmakról szinte véletlenül értesült. Ak­kor még boldog családanya­ként, Roger Vadim felesége­ként Párizsban élt, s,a rádió­ban hallott egy olyan hírt Vietnamról, amely arra in­dította, jobban meg kell is­mernie ezt az országot. Ott, a Thong Nhat-ban, va­csora közben azt mondta: manapság az amerikai nő számára egyetlen út lehetsé­ges, a családanya szerepe, aki jól főz, s otthon marad a gyerekkel. Ő ebből is fel akart törni, egy teljesebb élet felé, amikor politikai cselek­vésre vállalkozott. Hanoiból való elutazása előtt sajtótájékoztatón talál­kozott az újságírókkal. Itt mondotta: „Úgy gondolom, a tragédia nem a vietnami né­pé, amely vissza fogja nyer­ni a szabadságát és függet­lenségét, sokkal inkább az amerikai népé, mert sok, nagyon sok idő kell, hogy lemossa azokat a bűnöket,­­amelyeket Nixon az ő nevé­ben elkövetett.'’ (Következik: Gépesített embertelenség) Marafkó László Jane Fonda riportot készít Hanoi szétbombázott Truong Dinh lakótelepén. HÍRLAP — 3 — „Most hívjuk be a dús ide­gent ...” — mondta Széche­nyi másfél századdal ezelőtt, az idegenforgalom nagy jö­vedelmezőségére célozva. A „dús idegen” behívásán az­óta is fáradozunk, idegenfor­galmi szerveink évről-évre, idényről-idényre többet tesz­nek azért, hogy hazánk szép tájait minél több külföldi lá­togassa, és persze lehetőleg minél többet költsenek. Ez utóbbiért mások is tesz­nek, sajnos nem mindig sza­bályosan. A fő törekvés, hogy egy-egy üdülőhely szolgál­tató egységeinél, vendéglői­ben, hal- és kolbászsütőkben, bazárosoknál minél több pénzt hagyjon a hazai és kül­földi látogató­t néhányan: pincérek, szakácsok, árkalku­látorok, lángos- és kolbász­sütők nagyon sajátságosan értelmezik. Olyannyira, hogy a csalástól sem riadnak visz­­sza, csak minél több pénz ke­rüljön a kasszába. (Onnan persze a saját zsebünkbe.) Monstre ellenőrzés Az idegenforgalom csúcs­idényében, augusztus 21-én és 22-én nagyszabású vizsgá­lat zajlott le Fejér megye idegenforgalmi központok­ban lévő vendéglátó egysé­geiben. Húsz ellenőr , vala­mennyien az Országos Keres­kedelmi Főfelügyelőség meg­bízásából és valamennyien más megyéből — járta végig a Velencei-tó környékét és Székesfehérvárt. Negyvenhét helyen tartottak vizsgálatot — sajnos ezúttal sem ered­ménytelenül. A 47 vizsgálat közül 12 esetben kellett sza­bálysértési feljelentést ten­niük, négy esetben pedig fi­gyelmeztetésben részesíteni a szabálytalankodókat. A legtöbbször — két esetben — hamis méréssel találkoztak, a pincér csak egyetlen eset­ben kísérletezett hamis szá­molással kétszer nyilvánva­ló árdrágítás, kétszer pedig rossz kalkuláció miatt kellett feljelentést tenniük. Egyéb­ként a szabálysértéseknek ez a négy típusa az, amelyet leginkább alkalmaznak a jogtalan nyerészkedők. De nézzünk néhány esetet. Bordás, főasszony módra — kis csalással Agárdon, az egyik bazáros­­nál a raktárban és a nyilván­tartásban is nagy „bazárt” találtak. A tulajdonos nem tudta igazolni néhány áru vásárlását, sőt olyan külföldi cigarettákat is áruba bocsáj­­tott, amelyet valutáért vásá­­­rolt. Ellene az ügyészségnél tettek feljelentést. A 28. szá­mú Ponty vendéglő üzletve­zetője szintén a feljelentettek listájára került. A szabály­­sértést „megúszta” volna 3000 forint bírsággal, de egy hó­nap alatt másodszor tapasz­talták, hogy sorozatosan megkárosítja vendégeit. Igaz, csak fillérekkel, dehát ha va­lahol, akkor a vendéglátó­­iparban érvényes a közmon­dás: sok kicsi sokra megy. Ellenőriztek magántulaj­donban lévő kolbász- és hal­sütőket is, a Velencei-tó mel­lett három helyen. Mindhá­rom egységnél hamisan mér­tek, többet számoltak, mint amennyit a mérleg mutatott. Az egyik helyen például olyan hibás kalkulációval ta­lálkoztak, hogy a 42 forintos áron értékesített sülthalat 14—17 forintért vásárolta a tulajdonos. A fehérvári vasútállomá­son is szabálytalanságokkal találkoztak. Az Utasellátó „gazdasszonya” elfelejtette ellenőriztetni, hogy belete­­szik-e az előírt mennyiségű szalámit a szendvicsekbe. Ta­lán mondanunk sem kell, hogy nem tették bele, szend­vicsenként 25 százalékkal kevesebb turista szalámi ke­rült a kettévágott zsemlyébe. Az állomási bazár trafikve­zetője is súlyos szabálytalan­ságot követett el, egy 60 fo­rint 70 filléres tételű vásár­lásnál 6 forint 40-nel „számol­ta el” magát. Természetesen a vevő kárára. Fehérvár egyik büszkesége a szép, új Alba Regia sem maradt folttalan. A fősza­kács a májgaluskával „nehe­zített” erőlevest ügyesen megkönnyítette, mégpedig úgy, hogy kis híján csak fe­lényit ért, mint az érte szá­mított ár. Úgy látszik hiány­zott az iskolából is, amikor a sertésborda elkészítését ta­nították „jóasszony módra”. Angol szalonna helyett csá­szárszalonnával készítette, a fejes salátát pedig egyszerű­en kifelejtette belőle. Ada­gonként 1,60-nal károsította meg a vendégeket — bünte­tése 500 forint. Az Alba Regia árfelelőse is az ominózus jóasszony mód­­ra készített sertésbordánál tévedett. Kereken 1 forinttal többet írt az étlapra, mint amennyit maximálisan kal­kulálhatott volna. S hogy a körítés sem maradjon el, a Stop étteremben próbakép­pen megmértek tíz adag cse­resznye befőttet. A vendégek elé az előírt adag 70 százalé­kát tették. Tanulságok Az első számú tanulság természetesen az, hogy a vá­sárlók megkárosítói előbb­­utóbb elnyerik büntetésüket. A kereskedelmi felügyelőség rendszeresen (az idén pél­­dául 87 esetben) ellenőrzi az idegenforgalmi helyek ven­déglőit, éttermeit, ezen a szűrőn csak nagyon nehéz átcsúszni. Szükség is van a szigorúságra, mivel Fejér megye sajnálatosan előkelő — országosan 5.—6. — he­lyen áll a megyék között a fogyasztók megkárosítását, az indított szabálysértési el­járásokat tekintve. A fel­ügyelőség a tavalyi vizsgála­tok és tapasztalatok alapján ez év márciusában körlevél­ben hívta fel a vállalatok fi­gyelmét a belső ellenőrzés szigorítására. Nos, a tavalyi eredményekkel szemben az idén kétség kívül kevesebb szabálysértést sikerült lelep­lezni, tehát valamelyest ja­vult a helyzet, de még ko­rántsem szilárdult meg any­­nyira a fegyelem, hogy a vendéglátóipari vállalatok elégedettek lehetnének. A nagyszabású vizsgálat természetesen nemcsak a szabálysértésekre terjedt ki, de vizsgálták a tó környéké­nek áruellátását is. Az ellen­őrök megállapították, hogy a tavalyival szemben előreha­ladás történt, az igényeket lényegében minden árufélé­ből sikerült kielégíteni. Meg­felelő volt az üzletek tiszta­sága, az élelmiszerek, rom­landó áruk hűtése is. Mint Hajas Ferenc, a megyei ta­nács kereskedelmi felügyelő­ségének vezetője elmondta, erről egy újabb, átfogóbb je­lentés készült, amelyre érde­mes lesz külön visszatérni. Kereskedelmi ellenőrzés - tanulságokkal

Next