Fejér Megyei Hírlap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

2 RIS LAP Chile a puccskísérlet után Chilében egy katonai egység fellázadt Allende kormánya ellen és puccsal magához akarta ragadni a hatalmat. A nép széles rétegeinek támogatásával a kormányhű csapatok leverték a lázadást. A képen: Carlos Prats tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke (balról) jelentést tesz Allende elnöknek Péntek délután negyedmillió santiagói dolgozó hallgatta a La Moneda palota előtt dr. Salvador Allende elnököt, aki a nap folyamán meghiúsított katonai puccskísérletről beszélt. Allende mindenek előtt a chilei munkásság fegyelmezettségét méltatta. „Ezt a napot a történelem nem felejti el. A munkások az első hívó szóra megszállták az üzemeket és harcra készen várták a kormány utasításait. A hadsereg és a rendőrség alkotmányhűsége azonban néhány óra alatt felszámolta a zendülést. A katonai lázadásért felelős személyek nem kerülik el a felelősségre vonást”. Allende szenvedélyes szavakkal bélyegezte meg a lázadókat, s mint mondotta: A puccsban részt vett polgári személyek többsége a ,,Haza és szabadság” nevű fasiszta szervezet tagja. Ezek az urak most rémülten könyörögnek menedékért külföldi követségek kapui előtt. Salvador Allende kétórás beszédében felszólította a chilei dolgozókat, hogy folytassák a termelő munkát és maradjanak éberek a népi hatalom megvédelmezése érdekében. Megerősítette, hogy kormánya továbbra is forradalmi és demokratikus célokat követ. A legnagyobb feladat most. Többet dolgozni és többet termelni! — hangsúlyozta. A második páncélosezred egy részének pénteki sikertelen felkelését követően egész Chilében helyreállt a rend, valamennyi tartományban érvényben van a rendkívüli állapot. Santiagóban a városközpontban többhelyütt lövések nyomai látszanak a házak falán, sok száz ablak betört. A hivatalos jelentések szerint a délelőtti összetűzésekben négy polgári személy és egy katona vesztette életét, húszan súlyosan megsebesültek. A lázadó páncélosezred egyébként már hallatott magáról 1969-ben, amikor Roberto Viaux tábornok parancsnoksága alatt zendülést robbantott ki a zsold megemeléséért és a fegyverzet korszerűsítéséért. Az említett Viaux tábornok, aki a René Schneider egykori hadseregfőparatfcsnok elleni gyilkos merénylet egyik résztvevője, 1970 óta börtönben van és péntek reggel óta megszigorított őrség vigyáz rá. Mario Sepulveda tábornok, a santiagói szükségállapot körzetparancsnoka nyilatkozatba szögezte le, hogy a hadsereg támogatja az alkotmányt és a törvényességet Chilében. Az ország törvényes kormánya mellett foglalt állást az ellenzéki kereszténydemokrata párt is. A lázadás sikeres elfojtása alkalmából táviratban, köszöntötte dr. Salvador Allende elnököt Fidel Castro, kubai miniszterelnök, Hector Cámpora argentin és Luis Echeverria mexikói elnök. (ADN, AFP, Reuter, DPA, UPI) Ötéves az atomsorompó egyezmény A leszerelésért, a nukleáris háború veszélyének végleges elhárításáért folytatott harc jelentős állomása volt az 1968. július 1-én aláírt úgynevezett atomsorompó-szerződés. A világpolitikában elfogadott szimbolikus elnevezés tökéletesen fedi az egyezmény célját és lényegét; sorompót kell állítani a nukleáris fegyverek további elterjedésének útjába. Az aláíró atomhatalmak a szerződésben arra vállaltak kötelezettséget, hogy nukleáris fegyvereiket nem szolgáltatják ki más országoknak, és sem közvetlenül, sem közvetve nem segítenek hozzá senkit ilyen fegyverek előállításához. Az atomfegyverrel nem rendelkező államok pedig vállalták, hogy nem próbálnak beszerezni és nem is gyártanak nukleáris fegyvereket. Az atomsorompó-szerződés: a levegőben, a víz alatt és a világűrben végzett nukleáris fegyverkísérleteket betiltó 1968-as atomcsend-egyezmény után újabb nagy lépés volt a termonukleáris világháború megakadályozása útján. Az azóta eltelt öt év bebizonyította a szerződés létjogosultságát, és ugyanakkor azt is, hogy az atomsorompó-megállapodás csak a kezdeti lépések egyike. A szocialista országok, és elsősorban a Szovjetunió kezdeményezésére újabb egyezmények jöttek létre. 1971 februárjában aláírták a tengerek és óceánok fenekén és általajában nukleáris fegyverek elhelyezését betiltó megállapodást. Közvetlenül az atomsorompó-szerződés aláírása után javasolta a szovjet kormány az Egyesült Államoknak, hogy kezdjenek tárgyalásokat a nukleáris töltetek célbajuttatására alkalmas stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról. Ezek, az úgynevezett SALT-tárgyalások, - mint ismeretes - azóta több nagyjelentőségű egyezmény megkötéséhez vezettek. Legutóbb Leonyid Brezsnyev amerikai látogatása alkalmával egy újabb SALT- megállapodás irányelvei mellett, nagyjelentőségű egyezményt írtak alá a nukleáris háború megakadályozásának szükségességéről, és az erre irányuló közös szovjet-amerikai lépésekről. Ezeknek a kétségtelenül reményt keltő fejleményeknek lényege azonos felismerésen alapszik. Földünk békéjének, biztonságának megóvása érdekében újabb és újabb lépéseket kell tenni a tömegpusztító fegyverek esetleges felhasználásának kiküszöbölésére. Ebben a tekintetben pedig kiemelkedő az atomhatalmak felelőssége. Hiszen az atomháború veszélye annál nagyobb, minél több kézben vannak a nukleáris fegyverek. A nagyhatalmak anyagi lehetőségei és politikai súlya pedig biztosítékot jelenthetnek az atomenergia kizárólag békés célokra való felhasználására. Az öt nagy atomhatalom közül kettő, Franciaország és a Kínai Népköztársaság azonban máig sem hajlandó elfogadni a különböző nemzetközi egyezményeket. Ennek ellenére a világ nagyot lépett előre az atomsorompó egyezmény - amelyhez már több mint száz állam csatlakozott - aláírása óta. A nukleáris háború veszélye az utóbbi években bekövetkezett nemzetközi enyhüléssel párhuzamosan mindinkább csökken. A veszély végleges elhárítása érdekében azonban következetesen tovább kell haladni a megkezdett úton, újabb és újabb lépéseket kell tenni a teljes biztonságot nyújtó leszerelés felé. (A. K.) A nemzetközi haladás érdekében MÉLYREHATÓ nemzetközi folyamatok kibontakozása idején foglalt állást a párt vezető szerve Magyarország külpolitikájáról és a világpolitikai helyzetről. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának szerdai ülése néhány nappal Leonyid Brezsnyev amerikai és franciaországi utazása után és ugyancsak néhány nappal az európai biztonsági értekezlet megnyitása előtt tekintette át a nemzetközi helyzetet, valamint a párt és a kormány nemzetközi tevékenységét A párt vezető szerve a két világrendszer kapcsolatai és a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élése politikájának szempontjából vizsgálta értékelte Leonyid Brezsnyev washingtoni és párizsi tárgyalásait. Nagy horderejű események ezek, mert segítik eltorlaszolni a hidegháború visszatérésének útját, növelik a szocialista világrendszer tekintélyét, az életbe ültetik át az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott nagyszabású békeprogramot. A csúcstalálkozón is kifejezésre jutó politika: a Varsói Szerződés országai egyeztetett tevékenységének, összehangolt tél lépésének következménye — a nemzetközi viszonyok általános javítása, a haladás érdekében. Ezt a magyar érdekeket is megtestesítő internacionalista politikát, mint közös erőfeszítést az MSZMP Központi Bizottsága üdvözli és támogatja. A nemzetközi enyhülés egyik legfontosabb feltétele, hogy az erőviszonyok megváltozása és a szocialista országok sikeres fejlődése és tevékenysége révé több tőkés országban reálpolitikai irányzatok kerekednek felül. A jövő héten kezdődő helsinki tanácskozás a tendenciának megtestesítése. A KB ülés úgy ítélte meg, hogy ezen a konferencián az érdekert felek, ésszerű kompromisszumának alapján, vagyis az előkészítő tárgyalásokon elért eredmények megerősítésével előbbre lehet majd lépni az európai béke és biztonság ügyében. A KB állásfoglalás útmutatást ad a magyar külpolitikai tevékenységhez egy másik európai vonatkozásban is. Miután életbe lépett a két német állam alapszerződése, valamint a müncheni diktátum érvénytelenítésével sikeresen befejeződtek a csehszlovák— nyugatnémet tárgyalások „elhárulnak az akadályok a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai kapcsolatainak rendezése útjából.” Az általános nemzetközi érdeklődésünkön és érdekeltségünkön túl ugyancsak különleges nemzeti vonása is van annak a direktívának, amely az indokínai kérdésre vonatkozik. Hiszen hazánknak, mint a nemzetközi Vietnam konferencia okmánya aláírójának és a Dél-Vietnamban működő nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tagjának becsületbeli feladata közreműködni a béke biztosításában. Az ellenőrző és felügyelő bizottság magyar részlege a legpontosabban eleget tesz vállalt kötelességeinek és ennek a közhasznú és általánosan nagyra becsült nemzetközi tevékenységnek tudatában „elítéljük és visszautasítjuk azokat a mesterkedéseket, amelyek a bizottság normális tevékenységének akadályozására és meghiúsítására irányulnak.” A nemzetközi, mindenekelőtt az európai helyzetben bekövetkezett enyhülés gyümölcse, hogy erősödik a kapcsolat és esetenként már akölcsönösen gyümölcsöző együttműködés a szocialista és a tőkés országok gazdaságai között is. A KGST, amely a szocialista országok integrációs programjának megvalósításán tevékenykedik — Prágában éppen a közelmúltban fogadták el a fejlesztést elősegítő újabb rendszabályokat — maga is növekvő figyelmet fordít erre az együttműködésre, s a lépésről-lépésre való előrehaladást ösztönzi. „Ennek során — állapítja meg a Központi Bizottság határozata — megteremtődhetnek a KGST és a Közös Piac közötti kapcsolatok feltételei is.” A párt vezető szerve a nemzetközi kérdéseket áttekintve joggal vonhatta le azt a következtetést, hogy a nemzetközi életben jelenleg a pozitív tényezők és vonások erősödnek. De egyben figyelmeztet arra is, hogy megfelelő józansággal és minden túlzás nélkül kell ezeket a körülményeket megítélni, hiszen az enyhülési folyamat csak a reakciós, hidegháborús erők ellen folytatott következetes , soha nem lanyhuló harcban érvényesült eddig is és a jövőben is csupán ilyen feltételek közepette erősödhet meg. AZ MSZMP és a magyar kormány ennek tudatában és e cél szolgálatában fejti ki a jövőben is tevékenységét a nemzetközi haladás erőivel egyetértésben. Vasárnap, 1973. július 1. világhíradó m mmmism.............. Az események krónikája: Hétfő: Brezsnyev elutazott Washingtonból Párizsba Nyilvánosságra hozták a szovjet—amerikai közös közleményt Kedd: Brezsnyev—Pompidou tárgyalások Rambouillet-ben A közös piaci külügyminiszterek vitája és megegyezése Luxemburgban Szerda: Általános sztrájk Uruguayban Brezsnyev hazaérkezett Moszkvába Újabb kínai nukleáris robbantás Csütörtök: Bécsben befejeződött a haderőcsökkentési tárgyalásokat előkészítő konzultáció A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány új javaslata a párizsi tárgyalásokon Péntek: ,,Ping-pong"-diplomácia Peking és Tajvan között Meghiúsított katonai lázadás Chilében Felértékelték a márkát Szombat: A helsinki biztonsági értekezlet utolsó előkészítő aktusai Kormányalakítási tárgyalások Rómában Így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József. Azok a diplomaták, akik az európai haderők és fegyverzetük csökkentéséről Bécsben ez év elején, január utolsó napján kezdtek el vitatkozni, eszmét cserélni, s tulajdonképpen egy későbbi konferenciát előkészíteni, most már megérdemelten mehetnek rövid szabadságra. A hivatalosan csak konzultációnak nevezett tárgyalássorozatban 17 európai ország — köztük hazánk és két óceánontúli ország, az USA és Kanada — képviselői vettek részt, hol a tárgyalóasztal mellett, hol csak egy pohár itallal a kezükben egy koktélon álldogálva... öt hónap eseményei, fordulatai ízelítőt adtak abból, hogy milyen hosszú alkudozásra lehet számítani ez év október 30- tól kezdve a tulajdonképpeni haderő és fegyverzetcsökkentési konferencián is. De a lényeg az, hogy már kitűzték e konferencia kezdetének napját, meghatározták a részvevők körét, megállapították, milyen ügyrend alapján tárgyalnak majd. Jogos derűlátással lehet tekinteni e konferencia elé is és ugyancsak szükséges visszaemlékezni arra, hogy a szocialista országok már régen javasolták a külföldi katonai támaszpontok felszámolását, az idegen csapatok visszavonását, a fegyverzet csökkentését. 1966-ban, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti ülésén már konkrét formába öntötték erre vonatkozó javaslataikat. E sorok írója 1968-tól mostanáig több NATO-ülésen látta-hallotta, hogy miként formálódott az „atlanti” országok vágya-elképzelése a „kiegyensúlyozott” csapatcsökkentésről. Azt remélték, hogy a haderők létszámának leapasztása, a külföldi csapatok visszavonása az ő javukra mehet végbe, magyarán: egy amerikai katona hazavezénylése ellenében akár két-három szovjet katona távozását akarták előírni! A kölcsönös haderő- és fegyverzetcsökkentés természetesen csak az egyenlő biztonság elve alapján jöhet létre. Az olyan atlanti elképzelések eleve elfogadhatatlanok, hogy egy majdani megállapodás minden olyan szocialista országra vonatkozzék, ahol szovjet egységek állomásoznak, de ne írja alá a megállapodást minden olyan NATO-ország, ahol amerikai csapatok vannak! S minthogy az „atlantiak” kihagyták Olaszországot a konferencia teljes jogú és teljes elkötelezettségű tagjai közül, így a Magyar Népköztársaság sem vehet részt másként, csak megfigyelőként, különleges státussal... (Ne feledjük, Itália nem csupán az az ország, ahol Goethe szavaival élve a „citrom virágzik”, hanem a NATO déli szárnyának kulcsállama, tele NATO-repülőterekkel, NATO-támaszpontokkal, NATO-parancsnokságokkal! Ha Olaszországot nem vonják be egy majdani teljes elkötelezettségű megállapodásba, akkor a NATO indokolatlan és veszélyes előnyre tehetne szert...) Helsinkiben már az utolsó simításokat végzik a Finlandia-palotában, az összeurópai konferencia színhelyén, minden készen áll 35 ország vezető diplomatáinak, külügyminisztereinek kedden kezdődő tanácskozásához. A küszöbön álló konferencia előtt joggal emlékeztethetünk a szocialista diplomácia sokéves erőfeszítéseire. 1969 márciusában a „budapesti felhívás” fogalmazta meg a biztonsági és együttműködési értekezlet szükségességét, azóta sok-sok kétoldalú tárgyalás során tisztázódtak a konferencia céljai. A Szovjetunió békeoffenzívája — amely az idén a Brezsnyev—Nixon, a Brezsnyev—Brandt és a Brezsnyev—Pompidou találkozókhoz vezetett — megteremtette a kedvező feltételeket a konferencia összeültéhez. Leonyid Brezsnyev a hét elején fejezte be amerikai hivatalos látogatását, kedden— szerdán a Párizs közelében levő Rambouillet-ban tárgyalt a francia köztársasági elnökkel. A Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkár, rónak utazását a világon szinte minden hírmagyarázó (a kínaiakat kivéve, akik egyetlen sornyi híradással sem szolgáltak az utazás tartama alatt) történelmi jelentőségű., nek minősítette. A szovjet véleményekből kiemelhetjük a Pravda megfogalmazását: Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolata; gyakorlatilag új, minőségileg ma-agasabb fokozatot értek el- Hozzátehetjük, hogy változások járnak ennek nyomában a nemzetközi helyzetben is. Természetesen nem úgy, hogy megszűntek volna a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentétek. De az élet realitásai, az erőviszonyok reális megítélésre kényszeríttik a polgári politikusokat is. S igen jelentős, a szovjet— amerikai tárgyalásokon az amerikai fél is elfogadta, hogy felelős az egyetemes bá- békéért, a háború elhárításáért és megállapodott a támadó hadászati fegyverzetrendsze- rek korlátozásának alapelveiben. Egy lengyel lap megjegyzését idézzük: Kína első reagálása a szovjet—amerikai tárgyalásokra azt volt, hogy újabb kísérleti robbantást hajtott végre. Mindenesetre ez furcsa fényt vet a kínai politikára és szembeállítja a pekingi vezetést Ázsia népeivel. A kísérleti robbantás okozta rádióaktív szennyeződés aggodalommal töltötte el a japánokat éppúgy, mint az ausztrálokat, új-zélandiakat, akik pedig inkább a francia kísérleti robbantások elleni tiltakozással voltak elfoglalva. A hét legfőbb nemzetközi eseményei háttérbe szorítottak számos olyan fordulatot, amely pedig máskor a címoldalakra kívánkozott volna: az uruguayi katonai akciók, a chilei szélsőjobboldal újabb rohama, a Közel-Keleten Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök hosszú tárgyalássorozata, aztán a dollár újabb válsága és a nyugatnémet márka felértékelése mindmind érdekes, izgalmas jelenség. De a jelek szerint mindegyiknek lesznek új következményei. Napjaink történetének krónikása így a végére odaírhatja: „Folytatása következik!” Koszigin Ausztriába látogat Moszkva Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: A szovjet—osztrák viszonyban gyakorlatilag nincsenek vitás, tisztázatlan kérdések, ezért Koszigin szovjet miniszterelnök kedden kezdődő bércsi tárgyalásait, amelyek az európai biztonsági értekezlettel, valamint a bilaterális gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésével összefüggő kérdésekre összpontosulnak, jó eredményeket ígérnek. A kormányfői látogatás küszöbén Moszkvában hangoztatják, hogy Koszigin kivételesen kedvező légkörbe utazik az osztrák fővárosba. Az utazás ténye és időpontjának megválasztása pedig megfigyelők szerint annak a jelentős szerepnek a hangsúlyozott elismerését jelenti, amelyet a semleges Ausztria a háború utáni időszak nagy részében játszott a nemzetközi együttműködés fokozásában, a kontinens biztonságának megszilárdításában. A szovjet miniszterelnök bécsi útja diplomáciai szenzációk nélküli munkalátogatásnak ígérkezik, amely nem utolsó sorban a magas szintű személyes kapcsolatok ápolását szolgálja, minthogy szovjet vezető — Nyikolaj Podgornij — legutóbb 1966-ban járt Ausztriában. 1967-ben Klaus, volt kancellár 1968- ban pedig Franz Jonas elnök volt Moszkvában. (MTI)