Fejér Megyei Hírlap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-01 / 178. szám

Szerda, 1973. augu­sztus 1. Számítástechnikai adattárolás lézerrel A lézersugarak alkalmazása az iparban és a tudományban mindinkább tért hódít, fény­energiája új távlatokat nyit a technikában. Hazánkban a Központi Fizikai Kutató Inté­zet optikai főosztályára hárul a feladat: feltárni a lézer meghonosításának lehetősé­geit. Az intézet tudományos kutatómunkájával eddig már több nemzetközileg elismert értékes adatot szerzett a léze­rek tulajdonságainak feltárá­sához. A tapasztalatokat most a gyakorlati megvalósítás szolgálatába állítják. A lézertechnika fokozatos bevezetése az iparba különö­sen az országos távlati fej­lesztési tervekkel összhang­ban célszerű, alkalmazása fő­ként speciális területeken le­het gazdaságos. Ennek meg­felelően a KFKI főosztályá­nak közreműködésével meg­indult az optikai adattárolás újfajta rendszerének kidolgo­zása a számítógépekhez. A lézerek tulajdonságait hasz­nosító berendezés a jelenleg ismert adattárolók kapacitá­sának többszöröse lesz,­­mégis rövidebb idő alatt „előhívha­tó” majd egy-egy adat. A számítástechnikai optikai memória berendezés bevonu­lása a számítástechnikába a következő tervidőszak végére várható, s hozzájárulhat a KGST-országok egységes szá­mítógép rendszerének fejlesz­téséhez is. A korszerű gyártás nagy­pontosságú alkatrészeinek megmunkálásához jó lehető­séget kínálnak a speciális anyagok vágására, fúrására vagy lyukasztására alkalmas lézersugarak. Mint ismeretes, lézer egyenes irányú sugara­kat bocsát ki, amelyek össze­gyűjtve, más szóval fókuszál­va — mint a nagyítóüveggel sűrített napfény — égetnek, s 10—15 ezer fokos hőt is fej­lesztenek. Egy „kérdezz-felelek” után Munkásellátás az erdészetnél A Mezőföldi Állami Erdő- és Vadgazdaság igazgatója, Markovics László adott szá­mot nemrégiben a MEDOSZ megyebizottsága előtt a mun­kavédelem helyzetéről, a munkásellátásról és az egész­ségvédelemről. A résztvevők amolyan kérdezz-feleleket „játszottak”. Részletesen ta­nulmányozták ugyanis előtte az anyagot, s egyes dolgok­ban kételyeik támadtak. Jog­gal. Visszapergetjük az ese­ményt, és — röviden persze — idézzük a jelentésből, a kérdésekből, s a válaszokból. Kérdés: Milyen a szociális ellátottság, s a beruházásokat illetően készítettek-e tervet? Ellenőrzik-e annak teljesíté­sét? Válasz: a szociális beruhá­zásokat előre megterveztük, a lehetőségekhez képest vég­re is hajtjuk. A beszámolóból: Négy te­lepített üzemünk van, Sopo­­nyán a kispusztai szárnyas­­apróvad­keltető és nevelő, a balinkai gépi fagyártmány­­termelő, a központi gépjavító és karbantartó, valamint a­ mezőfalvai fagyártmányter­­melő üzem. Ezeknél az egy­ségeknél jó a szociális ellá­tottság, öltözők, fürdők, mos­dóhelyiségek állnak a dolgo­zók rendelkezésére. De ez csak a kispusztai és a mező­falvai üzemre vonatkozik. Balinkán és a központi mű­helyben rosszul állnak a dol­gok. Elavultak a helyiségek. Újakat építeni drága lenne. Kérdés: Akkor mi a meg­oldás? Válasz: A balinkai állo­másépületet már nem veszi igénybe a MÁV. Két év óta tárgyalunk velük, hogy adják át nekünk. Ha nem kapjuk meg, akkor csak két év múl­va orvosolhatjuk a panaszt. Semmilyen normának nem felel meg a gépjavító állapo­ta sem. De már megkezdtük az új üzem építését, s a mintegy 12 millió forintos beruházásból a szociális ellá­tás lényeges javítására is ke­rül pénz. Kérdés: És a többi munka­hely? Válasz: Évente több ezer munkahelyen fordulnak meg az emberek. Mivel e munka­helyek munkáslétszáma erő­sen váltakozó, s ott tartózko­dásuk esetenként egy-két hét, ezekre a helyekre nem lehet egyszerűen szociális létesít­ményeket építeni. Még pihe­nőket, melegedőket sem. El­lenben üzembehelyeztünk két gördülő melegedő kocsit, ezek beváltak,­­s a jövőben még több ilyent gyártunk. Kérdés: Van a gazdaság­nál melegétel-szolgáltatás? Válasz: Nagyon kis mér­tékben. A beszámolóból: Az erdő- és vadgazdaságnál dolgozók legnagyobb része nem élvezi az intézményes üzemi étkez­tetés előnyeit. Nálunk mind­össze egy üzemi konyha mű­ködik, napi egyszeri étkezte­tést nyújt a székesfehérvári központban. (A napi étkezési létszám átlagosan ötven, ért­hető, hiszen a fehérvári egy­ség — gyakorlatilag központ. A vállalat hozzájárulást nem ad, hanem a teljes rezsikölt­séget vállalja. Ismét csak ért­hető, hiszen a vállalat veze­tőiről, irányítóiról van szó.) De lássuk tovább a beszámo­lót: Dolgozóink részére a na­pi egyszeri étkeztetés (a dol­gozók alatt itt a „kinti” dol­gozókat, azaz zömmel a fizi­kai munkásokat értik. A szerk.) igen sok akadályba ütközik. Ezek olyan nehézsé­gek, amelyek szinte lehetet­lenné teszik a melegétel-szol­­gáltatást. (Elegendő-e, ha csak a központban tevékeny­kedők kapnak melegételt? Próbálják meg: egyesek min­dennap hideget, szalonnát, felvágottat, majd csak intéz­kednek. Mert a szétszórtság, a váltakozó létszám nem in­dokolja ezt a rossz ellátást. És végül „kibújik” a szög a zsákból: a központi emberek ebédeltetését elbírja az ebéd önköltségi ára, de a kintieké­re már nincs fedezet!?) Kérdés: A munkahelyekre való szállításról gondosko­dott már a gazdaság? Válasz: Erre az egyre el­mondhatjuk, erőnkön felül tettünk az ügy érdekében. Dolgozóink nyolcvan százalé­kát már gépkocsikkal juttat­juk el a munkahelyre. Mikro­buszok, raj gépkocsik állnak rendelkezésre. Igaz, a KRESZ előírásainak megfelelően, esetenként tehergépkocsikat is igénybe veszünk, de talán két év múlva teljesen meg­oldottnak tekinthetjük ezt a fontos szolgáltatást. Hozzá kell még tenni, hogy a mun­kásszállítás ingyenes. Kérdés: Miért sok a bale­set? Válasz: Valóban sok, 11- gyel több, mint 1971-ben volt. Azt viszont örömmel közöl­jük, hogy súlyos baleset nem volt. Majd mindegyik eset­ben a sérült volt a felelős, mert nem vigyázott magára. Pedig a szükséges oktatást megkapta. Kérdés: Tehát az üzemi balesetek nem műszaki hiá­nyosságokból erednek? Válasz: Nem. Figyelmetlen­ségből. Ezek okozzák a kéz- és lábsérülést, a horzsoláso­kat. Egyébként felmértük helyzetünket és intézkedési tervet dolgoztunk ki. Elismerték a gazdaság ve­zetői, hogy sok még a tenni­valójuk a fenti témákban. De a jelentésből a jegyző­könyvből sok olyan szót ol­vastunk és hallottunk, hogy majd, megtervezzük, intézke­dünk, mindent elkövetünk, előreláthatólag, a jövőben, és így tovább. Kérdés: Nem lehetne tet­tekre váltani a szavakat? Orsóvai Tibor HÍR­T­­ . Már nincs baj a mű­se*! a mi nagyin (Folytatás az 1. oldalról) forint volt. A fuvarköltség (a rossz tégla elszállítása, il­letőleg a jó kiszállítása) több, mint 22 ezer forintot tett ki. S még szerencse (nemcsak a plusz költség miatt!), hogy a vásárlók többsége csak zá­rolta a téglát, felhasználását, beépítését a nyári időszakra tervezte. Csupán két helyen, Lajoskomáromban és Polgár­din kezdtek el egy-egy házat építeni ebből a téglából. Szak­értőkből álló bizottsággal vizsgáltatták meg a két épü­letet, s a határozat az volt, hogy le kell bontani, így eb­ben a két esetben, a csere­tégla és a fuvarköltség mel­lett, még, az építési munkák költségeit is ki kellett fizet­niük, ami a két helyen együt­tesen, mintegy 42 ezer forint volt. Hogy mindez hogyan tör­ténhetett? A tények egyértel­művé teszik a dolgot, megvá­laszolása mégsem egyszerű. Ott kell kezdeni, hogy a gyár melletti régi agyagbánya kimerült, illetőleg nem jó nyersanyagot adott, így 1967- ben megkezdték a jelenlegi bánya területén, a zámolyi műút baloldalán a kutatást. Ötven méteres hálóban (egy­mástól ötven méterre) mélyí­tették le a fúrólyukakat, ami a tapasztalatok alapján el­­gendőnek kellett lennie ah­hoz, hogy megítélhessék az agyag és a kísérő rétegek mi­nőségét. A fúrás, legyen az bármilyen sűrűségű is, nem adhat teljes képet a mélység ásványi anyagáról, hiszen néhány centiméter átmérőjű fúró­magból, vagy fúróiszapból kell következtetéseket levon­ni. A biztos mindig az, ami a­ bányanyitás után szemmel látható, de néha még az sem! Minden kilogramm,­­ vagy tonna anyagból nem lehet mintát venni és laboratóri­umban elemeztetni, s a bá­nyász mellett sem állhat mindig geológus. így előfor­dul, hogy — a bányászat ősi tapasztalata igazolja ezt — a két laboratóriumi ellenőrzés között nem megfelelő minő­ségű anyagot is kitermelnek és feldolgozásra küldenek, mert a bányász nagy gyakorlati ta­pasztalata ellenére sem veszi észre a változást (erre néha még a geológus sem képes, csak a vegyelemzés). A fúrások kedvező ered­ményt hoztak, s 1969-ben­­ megszületett a döntés, majd később megnyitották az új bányát. Az idei év tavaszáig nem volt különösebb minő­ségi gond. Áprilisban azonban olyan területet, rétegsort­­ kezdtek kitermelni, amiben homokkő beágyazás, illetve réteg volt. Az 1972-ben kiadott szak­értői vélemény kimondta: a bánya területén található ré­tegeket téglagyártásra fel­használhatják,­­mert a csekély mennyiségű kísérő rétegek a porítás után, keveredve az agyaggal, nem okozhatnak minőségi romlást. Ezt igazol­ták akkor a fúrásokból, ille­tőleg a bányából vett minták vizsgálatai. A kérdéses ho­mokkőbeágyazást azonban a fúrások nem mutatták ki, ve­gyi összetételéről így nem kaphattak képet. A homokkö­ves bányarészről való terme­lés pedig a két laboratóriumi ellenőrzés közé esett. Így az­tán csak akkor vették észre a hibát, amikor a vevők jelent­keztek. (Érdekes módon ugyanis közvetlen az égetés után a téglán ,nem lehetett észlelni a minőségi változást.) A hibát azóta helyrehozták, lehetőség szerint minden vá­sárlót kártalanítottak és a termelésben a mennyiségi (nem az anyagi kárt!) kiesést már pótolták. A bányában el­hagyták a homokkő-beágya­­zásos szakaszt. A 250 méter hossz helyett csak 80 méteres szakaszról termelnek, amely­ben az agyag minősége jó. Megkezdték — most már 25 méterenkénti fúrással — az újabb kutatásokat, sűrűbben ellenőrzik az agyag és a tégla minőségét. Vagyis, ahogyan Horváth Sándor, a gyár vezetője el­mondta, a fehérvári gyár ter­mékével a jövőben nem lesz ilyen minőségi probléma; a vásárlók azzal a bizalommal vásárolhatják a gyárból ki­kerülő téglát, amilyennel a korábbi években. Takács Ferenc Munkásszállások Borsod megyében a vegy­ipar nagyarányú fejlesztése — az olefinprogram megva­lósítása — nagyszámú mun­kaerőt igényel. Az építők és szerelők kulturált elhelyezé­séről messzemenően gondos­kodnak. A minden kényelmet kielégítő munkásszállásokat úgy alakítják ki, hogy azokat az építkezések befejezése után lakásként használhas­­­­sák. Leninvárosban házgyári elemekből négyszázhúsz la­kásból álló kis lakótelepet építettek. A szállodai lakóte­lep utolsó épületét a napok­­ban adták át a borsodi épí­tők. A fürdőszobákkal, hideg-, melegvíz-szolgáltatással el­látott kétszobás lakásokban általában hat dolgozó részére rendeznek be otthont, s így a kis lakótelepen több mint kétezer ember él majd. 3 Határozottság — igen, gorombaság — nem! Napjaink irányítási gyakorlatában okkal emlegetjük mind nagyobb tisztelettel azokat a munkahelyi vezetőket, akiknek személyes tulajdonságuk a határozottság. Nem kevésbé von­zóak ennek megnyilvánulási formái; a döntési készség, az ér­vek támadhatatlansága, amelyek a döntések helyessége mel­lett szólnak, a kitűzött feladatok megvalósítását szolgáló kö­vetkezetes munka és egyebek. Miből meríti az erejét az ilyen vezető ember? Határozott­­ságának forrása a munkaterület, a tevékenységi kör pontos ismerete. Magas szintű képzettség, amely az új ismeretanyagok elsajátításával folyamatosan gyarapszik. Világos felismerése önnek, hogy a munkájával való teljes azonosulás elengedhe­tetlen feltétele a dolgozók véleményének ismerete, az odaadó figyelem, amellyel a munkások észrevételeit, javaslatait meg­hallgatja, befogadja. Ilyen és hasonló tulajdonságokat ismer­hetünk fel azokban, akik a demokratikus vezetési stílus szük­ségességét nemcsak szavakban hirdetik, hanem mindenekelőtt a cselekvéseikkel. Gyárigazgató ismerősöm hosszan fejtegette legutóbb, hogy megítélése szerintt a munka és a demokrácia kérdését külön kell választani, mert amikor - úgymond - ő u­asításba adja, hogy egy feladatot a megadott határidőre el kell végezni, ott ellentmondást nem tűr. Ha elvégezték az emberek, amit kellett, akkor azután lehet beszélgetni arról, mi volt helytelen az utasításban, mi az, amit a jövőben el kell kerülni. „Aki ezt nem képes belátni, azzal én nem tárgyalok’­ — mondta végül, s nyomatékként öklével az asztalra ütött. Megállapításaival teljesen egyetértettem - kivéve az utolsó mondatot, a félemért hangerőt, az asztalraverést. Fur­­csállottam a türelmetlenségét, azt a fennhéjázó modort, amely­­lyel közölte kivel miért nem tárgyal. Már kételkedni kezdtem az utasításaiban is, vajon ez a türelmetlenség nem akkor kez­dődik-e, amikor az utasítás kiadása előtt meghallgatja a munkatársait? És meghallgatja-e egyáltalán? Nem fojtja-e be­léjük a szót egy ingerült legyintéssel? Az eszközei tisztaságá­ban kezdtem kételkedni, s arra gondoltam, mi történik, ha az ilyen ingerült kifakadás gorombáskodásba csap át? Akadnak, akik a határozottságot néha összetévesztik a go­rombáskodással. Nem fordítanak gondot a hangnemre, arra, hogy kulturáltan, szocialista emberhez méltóan viselkedjenek, beszéljenek, függetlenül attól, ki a beszélgető partnerük, s a kötelező tiszteletről furcsamód soha nem ekkor felejtkeznek el, amikor a felettesük előtt állnak, hanem amikor a beosztottjuk áll előttük. Lehetnek, mint ahogyan vannak is nehéz periódusok, pillanatnyi helyzetek egy-egy üzem, munkahely életében, ami­kor „szorít a cipő", a közösség hangulata enyhén szólva nem a legjobb, háborognak a kedélyek, idegesebbek az emberek, könnyebben odamondogat egyik a másiknak.­­Bármilyen nagy önuralmat követel is, a vezető ilyen helyzetben sem feledkez­het el a munkatársai iránti kötelező tiszteletről, sőt, ilyenkor még inkább kell, hogy ügyeljen, mert az ingerültségre a köz­hangulat láthatatlan szeizmográfja általában nagyon érzéke­nyen reagál. , Ilyen és hasonló meggondolások késztetnek bennünket arra, hogy igent mondjunk a határozottságra, s hangsúlyozott nemet a gorombaság megnyilvánulásaira. A politikai és tár­sadalmi szervek is sokat tehetnek é­s tesznek is - annak ér­dekében, hogy ahol szükséges, ilyen értelemben is fellépjenek a dolgozók védelmében. A demokratizmus légkörének kialakí­tásában a munkások java a korábbinál is nagyobb aktivitás­sal működik közre, elsősorban a lelkismeretesen végzett mun­kával, amely már önmagában tiszteletet parancsol. Ugyanak­kor alkalmas arra, hogy nap mint nap bizonyítsa: a vezetettek is érezhetnek ugyanolyan felelősséget a termelés alakulása iránt, mint a vezetőjük. Nem látni ezt súlyos hiba - elismerni, építeni rá, íratlan törvény. KOVÁCS IMRE Segítenek a gyárnak nem kapta meg az ígért új típusú tűzoltóautókat és fel­adata ellátásához kevés jár­művel rendelkezik.­ A gyár elvállalta a munkát, s rövid idő alatt elvégezte a tűzoltó­­kocsi nagyjavítását. Szekeres Károly műszaki-gazdasági szaktanácsadó, aki irányí­totta a munkát, a következő­ket mondotta: — A régi típusú és már ki­selejtezett tűzoltókocsit a május 26-án megtartott kom­munista szombaton társadal­mi munkában szerelték szét a gyártástervezési osztály dolgozói. Ezután került sor a karosszéria javítására több üzem besegítésével és KISZ- tagok munkaidő utáni köz­reműködésével. A kocsi fes­tését, az asztalos-kárpitos­­ipari munkát ugyancsak tár­sadalmi munkában végezték el a dolgozók. A szerelő és befejező­­munka a kísérleti üzemre hárult, a szocialista brigádok itt is példás mun­kát végeztek. A társadalmi munkára azért volt szükség, mert a vonatgyártástól nem lehetett embereket elvonni az egyedi munkára. A tűzoltókocsin nemcsak a szükséges és vállalt javítást végezték el, hanem számos módosítást is végrehajtottak, ezzel megnövelték a használ­hatóság idejét és esztétikussá tették a járművét. A felújí­tott és részben korszerűsített tűzoltókocsit július 28-án át­adták a parancsnokságnak. ___________ H. T. A Fejér megyei Tűzoltó­­parancsnokság azzal a ké­réssel fordult a székesfehér­vári Ikarusz gyárhoz, hogy vállalja el egy Csepel D—710 típusú tűzoltógépkocsi ka­rosszéria nagyjavítását és festését. A parancsnokság SzéttCM­b­en a H .mán utcánál épülő Novák Károly lakótelepen a napokban adták át az építők a harmadik 56 lakásos tömböt és jelenleg a 84 lakásos tömb (a képen) szerelé­sén dolgoznak (Fotó: Kaváczy)

Next