Fejér Megyei Hírlap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-01 / 178. szám
Szerda, 1973. augusztus 1. Számítástechnikai adattárolás lézerrel A lézersugarak alkalmazása az iparban és a tudományban mindinkább tért hódít, fényenergiája új távlatokat nyit a technikában. Hazánkban a Központi Fizikai Kutató Intézet optikai főosztályára hárul a feladat: feltárni a lézer meghonosításának lehetőségeit. Az intézet tudományos kutatómunkájával eddig már több nemzetközileg elismert értékes adatot szerzett a lézerek tulajdonságainak feltárásához. A tapasztalatokat most a gyakorlati megvalósítás szolgálatába állítják. A lézertechnika fokozatos bevezetése az iparba különösen az országos távlati fejlesztési tervekkel összhangban célszerű, alkalmazása főként speciális területeken lehet gazdaságos. Ennek megfelelően a KFKI főosztályának közreműködésével megindult az optikai adattárolás újfajta rendszerének kidolgozása a számítógépekhez. A lézerek tulajdonságait hasznosító berendezés a jelenleg ismert adattárolók kapacitásának többszöröse lesz,mégis rövidebb idő alatt „előhívható” majd egy-egy adat. A számítástechnikai optikai memória berendezés bevonulása a számítástechnikába a következő tervidőszak végére várható, s hozzájárulhat a KGST-országok egységes számítógép rendszerének fejlesztéséhez is. A korszerű gyártás nagypontosságú alkatrészeinek megmunkálásához jó lehetőséget kínálnak a speciális anyagok vágására, fúrására vagy lyukasztására alkalmas lézersugarak. Mint ismeretes, lézer egyenes irányú sugarakat bocsát ki, amelyek összegyűjtve, más szóval fókuszálva — mint a nagyítóüveggel sűrített napfény — égetnek, s 10—15 ezer fokos hőt is fejlesztenek. Egy „kérdezz-felelek” után Munkásellátás az erdészetnél A Mezőföldi Állami Erdő- és Vadgazdaság igazgatója, Markovics László adott számot nemrégiben a MEDOSZ megyebizottsága előtt a munkavédelem helyzetéről, a munkásellátásról és az egészségvédelemről. A résztvevők amolyan kérdezz-feleleket „játszottak”. Részletesen tanulmányozták ugyanis előtte az anyagot, s egyes dolgokban kételyeik támadtak. Joggal. Visszapergetjük az eseményt, és — röviden persze — idézzük a jelentésből, a kérdésekből, s a válaszokból. Kérdés: Milyen a szociális ellátottság, s a beruházásokat illetően készítettek-e tervet? Ellenőrzik-e annak teljesítését? Válasz: a szociális beruházásokat előre megterveztük, a lehetőségekhez képest végre is hajtjuk. A beszámolóból: Négy telepített üzemünk van, Soponyán a kispusztai szárnyasapróvadkeltető és nevelő, a balinkai gépi fagyártmánytermelő, a központi gépjavító és karbantartó, valamint a mezőfalvai fagyártmánytermelő üzem. Ezeknél az egységeknél jó a szociális ellátottság, öltözők, fürdők, mosdóhelyiségek állnak a dolgozók rendelkezésére. De ez csak a kispusztai és a mezőfalvai üzemre vonatkozik. Balinkán és a központi műhelyben rosszul állnak a dolgok. Elavultak a helyiségek. Újakat építeni drága lenne. Kérdés: Akkor mi a megoldás? Válasz: A balinkai állomásépületet már nem veszi igénybe a MÁV. Két év óta tárgyalunk velük, hogy adják át nekünk. Ha nem kapjuk meg, akkor csak két év múlva orvosolhatjuk a panaszt. Semmilyen normának nem felel meg a gépjavító állapota sem. De már megkezdtük az új üzem építését, s a mintegy 12 millió forintos beruházásból a szociális ellátás lényeges javítására is kerül pénz. Kérdés: És a többi munkahely? Válasz: Évente több ezer munkahelyen fordulnak meg az emberek. Mivel e munkahelyek munkáslétszáma erősen váltakozó, s ott tartózkodásuk esetenként egy-két hét, ezekre a helyekre nem lehet egyszerűen szociális létesítményeket építeni. Még pihenőket, melegedőket sem. Ellenben üzembehelyeztünk két gördülő melegedő kocsit, ezek beváltak,s a jövőben még több ilyent gyártunk. Kérdés: Van a gazdaságnál melegétel-szolgáltatás? Válasz: Nagyon kis mértékben. A beszámolóból: Az erdő- és vadgazdaságnál dolgozók legnagyobb része nem élvezi az intézményes üzemi étkeztetés előnyeit. Nálunk mindössze egy üzemi konyha működik, napi egyszeri étkeztetést nyújt a székesfehérvári központban. (A napi étkezési létszám átlagosan ötven, érthető, hiszen a fehérvári egység — gyakorlatilag központ. A vállalat hozzájárulást nem ad, hanem a teljes rezsiköltséget vállalja. Ismét csak érthető, hiszen a vállalat vezetőiről, irányítóiról van szó.) De lássuk tovább a beszámolót: Dolgozóink részére a napi egyszeri étkeztetés (a dolgozók alatt itt a „kinti” dolgozókat, azaz zömmel a fizikai munkásokat értik. A szerk.) igen sok akadályba ütközik. Ezek olyan nehézségek, amelyek szinte lehetetlenné teszik a melegétel-szolgáltatást. (Elegendő-e, ha csak a központban tevékenykedők kapnak melegételt? Próbálják meg: egyesek mindennap hideget, szalonnát, felvágottat, majd csak intézkednek. Mert a szétszórtság, a váltakozó létszám nem indokolja ezt a rossz ellátást. És végül „kibújik” a szög a zsákból: a központi emberek ebédeltetését elbírja az ebéd önköltségi ára, de a kintiekére már nincs fedezet!?) Kérdés: A munkahelyekre való szállításról gondoskodott már a gazdaság? Válasz: Erre az egyre elmondhatjuk, erőnkön felül tettünk az ügy érdekében. Dolgozóink nyolcvan százalékát már gépkocsikkal juttatjuk el a munkahelyre. Mikrobuszok, raj gépkocsik állnak rendelkezésre. Igaz, a KRESZ előírásainak megfelelően, esetenként tehergépkocsikat is igénybe veszünk, de talán két év múlva teljesen megoldottnak tekinthetjük ezt a fontos szolgáltatást. Hozzá kell még tenni, hogy a munkásszállítás ingyenes. Kérdés: Miért sok a baleset? Válasz: Valóban sok, 11- gyel több, mint 1971-ben volt. Azt viszont örömmel közöljük, hogy súlyos baleset nem volt. Majd mindegyik esetben a sérült volt a felelős, mert nem vigyázott magára. Pedig a szükséges oktatást megkapta. Kérdés: Tehát az üzemi balesetek nem műszaki hiányosságokból erednek? Válasz: Nem. Figyelmetlenségből. Ezek okozzák a kéz- és lábsérülést, a horzsolásokat. Egyébként felmértük helyzetünket és intézkedési tervet dolgoztunk ki. Elismerték a gazdaság vezetői, hogy sok még a tennivalójuk a fenti témákban. De a jelentésből a jegyzőkönyvből sok olyan szót olvastunk és hallottunk, hogy majd, megtervezzük, intézkedünk, mindent elkövetünk, előreláthatólag, a jövőben, és így tovább. Kérdés: Nem lehetne tettekre váltani a szavakat? Orsóvai Tibor HÍRT . Már nincs baj a műse*! a mi nagyin (Folytatás az 1. oldalról) forint volt. A fuvarköltség (a rossz tégla elszállítása, illetőleg a jó kiszállítása) több, mint 22 ezer forintot tett ki. S még szerencse (nemcsak a plusz költség miatt!), hogy a vásárlók többsége csak zárolta a téglát, felhasználását, beépítését a nyári időszakra tervezte. Csupán két helyen, Lajoskomáromban és Polgárdin kezdtek el egy-egy házat építeni ebből a téglából. Szakértőkből álló bizottsággal vizsgáltatták meg a két épületet, s a határozat az volt, hogy le kell bontani, így ebben a két esetben, a cseretégla és a fuvarköltség mellett, még, az építési munkák költségeit is ki kellett fizetniük, ami a két helyen együttesen, mintegy 42 ezer forint volt. Hogy mindez hogyan történhetett? A tények egyértelművé teszik a dolgot, megválaszolása mégsem egyszerű. Ott kell kezdeni, hogy a gyár melletti régi agyagbánya kimerült, illetőleg nem jó nyersanyagot adott, így 1967- ben megkezdték a jelenlegi bánya területén, a zámolyi műút baloldalán a kutatást. Ötven méteres hálóban (egymástól ötven méterre) mélyítették le a fúrólyukakat, ami a tapasztalatok alapján elgendőnek kellett lennie ahhoz, hogy megítélhessék az agyag és a kísérő rétegek minőségét. A fúrás, legyen az bármilyen sűrűségű is, nem adhat teljes képet a mélység ásványi anyagáról, hiszen néhány centiméter átmérőjű fúrómagból, vagy fúróiszapból kell következtetéseket levonni. A biztos mindig az, ami a bányanyitás után szemmel látható, de néha még az sem! Minden kilogramm, vagy tonna anyagból nem lehet mintát venni és laboratóriumban elemeztetni, s a bányász mellett sem állhat mindig geológus. így előfordul, hogy — a bányászat ősi tapasztalata igazolja ezt — a két laboratóriumi ellenőrzés között nem megfelelő minőségű anyagot is kitermelnek és feldolgozásra küldenek, mert a bányász nagy gyakorlati tapasztalata ellenére sem veszi észre a változást (erre néha még a geológus sem képes, csak a vegyelemzés). A fúrások kedvező eredményt hoztak, s 1969-ben megszületett a döntés, majd később megnyitották az új bányát. Az idei év tavaszáig nem volt különösebb minőségi gond. Áprilisban azonban olyan területet, rétegsort kezdtek kitermelni, amiben homokkő beágyazás, illetve réteg volt. Az 1972-ben kiadott szakértői vélemény kimondta: a bánya területén található rétegeket téglagyártásra felhasználhatják,mert a csekély mennyiségű kísérő rétegek a porítás után, keveredve az agyaggal, nem okozhatnak minőségi romlást. Ezt igazolták akkor a fúrásokból, illetőleg a bányából vett minták vizsgálatai. A kérdéses homokkőbeágyazást azonban a fúrások nem mutatták ki, vegyi összetételéről így nem kaphattak képet. A homokköves bányarészről való termelés pedig a két laboratóriumi ellenőrzés közé esett. Így aztán csak akkor vették észre a hibát, amikor a vevők jelentkeztek. (Érdekes módon ugyanis közvetlen az égetés után a téglán ,nem lehetett észlelni a minőségi változást.) A hibát azóta helyrehozták, lehetőség szerint minden vásárlót kártalanítottak és a termelésben a mennyiségi (nem az anyagi kárt!) kiesést már pótolták. A bányában elhagyták a homokkő-beágyazásos szakaszt. A 250 méter hossz helyett csak 80 méteres szakaszról termelnek, amelyben az agyag minősége jó. Megkezdték — most már 25 méterenkénti fúrással — az újabb kutatásokat, sűrűbben ellenőrzik az agyag és a tégla minőségét. Vagyis, ahogyan Horváth Sándor, a gyár vezetője elmondta, a fehérvári gyár termékével a jövőben nem lesz ilyen minőségi probléma; a vásárlók azzal a bizalommal vásárolhatják a gyárból kikerülő téglát, amilyennel a korábbi években. Takács Ferenc Munkásszállások Borsod megyében a vegyipar nagyarányú fejlesztése — az olefinprogram megvalósítása — nagyszámú munkaerőt igényel. Az építők és szerelők kulturált elhelyezéséről messzemenően gondoskodnak. A minden kényelmet kielégítő munkásszállásokat úgy alakítják ki, hogy azokat az építkezések befejezése után lakásként használhassák. Leninvárosban házgyári elemekből négyszázhúsz lakásból álló kis lakótelepet építettek. A szállodai lakótelep utolsó épületét a napokban adták át a borsodi építők. A fürdőszobákkal, hideg-, melegvíz-szolgáltatással ellátott kétszobás lakásokban általában hat dolgozó részére rendeznek be otthont, s így a kis lakótelepen több mint kétezer ember él majd. 3 Határozottság — igen, gorombaság — nem! Napjaink irányítási gyakorlatában okkal emlegetjük mind nagyobb tisztelettel azokat a munkahelyi vezetőket, akiknek személyes tulajdonságuk a határozottság. Nem kevésbé vonzóak ennek megnyilvánulási formái; a döntési készség, az érvek támadhatatlansága, amelyek a döntések helyessége mellett szólnak, a kitűzött feladatok megvalósítását szolgáló következetes munka és egyebek. Miből meríti az erejét az ilyen vezető ember? Határozottságának forrása a munkaterület, a tevékenységi kör pontos ismerete. Magas szintű képzettség, amely az új ismeretanyagok elsajátításával folyamatosan gyarapszik. Világos felismerése önnek, hogy a munkájával való teljes azonosulás elengedhetetlen feltétele a dolgozók véleményének ismerete, az odaadó figyelem, amellyel a munkások észrevételeit, javaslatait meghallgatja, befogadja. Ilyen és hasonló tulajdonságokat ismerhetünk fel azokban, akik a demokratikus vezetési stílus szükségességét nemcsak szavakban hirdetik, hanem mindenekelőtt a cselekvéseikkel. Gyárigazgató ismerősöm hosszan fejtegette legutóbb, hogy megítélése szerintt a munka és a demokrácia kérdését külön kell választani, mert amikor - úgymond - ő uasításba adja, hogy egy feladatot a megadott határidőre el kell végezni, ott ellentmondást nem tűr. Ha elvégezték az emberek, amit kellett, akkor azután lehet beszélgetni arról, mi volt helytelen az utasításban, mi az, amit a jövőben el kell kerülni. „Aki ezt nem képes belátni, azzal én nem tárgyalok’ — mondta végül, s nyomatékként öklével az asztalra ütött. Megállapításaival teljesen egyetértettem - kivéve az utolsó mondatot, a félemért hangerőt, az asztalraverést. Furcsállottam a türelmetlenségét, azt a fennhéjázó modort, amelylyel közölte kivel miért nem tárgyal. Már kételkedni kezdtem az utasításaiban is, vajon ez a türelmetlenség nem akkor kezdődik-e, amikor az utasítás kiadása előtt meghallgatja a munkatársait? És meghallgatja-e egyáltalán? Nem fojtja-e beléjük a szót egy ingerült legyintéssel? Az eszközei tisztaságában kezdtem kételkedni, s arra gondoltam, mi történik, ha az ilyen ingerült kifakadás gorombáskodásba csap át? Akadnak, akik a határozottságot néha összetévesztik a gorombáskodással. Nem fordítanak gondot a hangnemre, arra, hogy kulturáltan, szocialista emberhez méltóan viselkedjenek, beszéljenek, függetlenül attól, ki a beszélgető partnerük, s a kötelező tiszteletről furcsamód soha nem ekkor felejtkeznek el, amikor a felettesük előtt állnak, hanem amikor a beosztottjuk áll előttük. Lehetnek, mint ahogyan vannak is nehéz periódusok, pillanatnyi helyzetek egy-egy üzem, munkahely életében, amikor „szorít a cipő", a közösség hangulata enyhén szólva nem a legjobb, háborognak a kedélyek, idegesebbek az emberek, könnyebben odamondogat egyik a másiknak.Bármilyen nagy önuralmat követel is, a vezető ilyen helyzetben sem feledkezhet el a munkatársai iránti kötelező tiszteletről, sőt, ilyenkor még inkább kell, hogy ügyeljen, mert az ingerültségre a közhangulat láthatatlan szeizmográfja általában nagyon érzékenyen reagál. , Ilyen és hasonló meggondolások késztetnek bennünket arra, hogy igent mondjunk a határozottságra, s hangsúlyozott nemet a gorombaság megnyilvánulásaira. A politikai és társadalmi szervek is sokat tehetnek és tesznek is - annak érdekében, hogy ahol szükséges, ilyen értelemben is fellépjenek a dolgozók védelmében. A demokratizmus légkörének kialakításában a munkások java a korábbinál is nagyobb aktivitással működik közre, elsősorban a lelkismeretesen végzett munkával, amely már önmagában tiszteletet parancsol. Ugyanakkor alkalmas arra, hogy nap mint nap bizonyítsa: a vezetettek is érezhetnek ugyanolyan felelősséget a termelés alakulása iránt, mint a vezetőjük. Nem látni ezt súlyos hiba - elismerni, építeni rá, íratlan törvény. KOVÁCS IMRE Segítenek a gyárnak nem kapta meg az ígért új típusú tűzoltóautókat és feladata ellátásához kevés járművel rendelkezik. A gyár elvállalta a munkát, s rövid idő alatt elvégezte a tűzoltókocsi nagyjavítását. Szekeres Károly műszaki-gazdasági szaktanácsadó, aki irányította a munkát, a következőket mondotta: — A régi típusú és már kiselejtezett tűzoltókocsit a május 26-án megtartott kommunista szombaton társadalmi munkában szerelték szét a gyártástervezési osztály dolgozói. Ezután került sor a karosszéria javítására több üzem besegítésével és KISZ- tagok munkaidő utáni közreműködésével. A kocsi festését, az asztalos-kárpitosipari munkát ugyancsak társadalmi munkában végezték el a dolgozók. A szerelő és befejezőmunka a kísérleti üzemre hárult, a szocialista brigádok itt is példás munkát végeztek. A társadalmi munkára azért volt szükség, mert a vonatgyártástól nem lehetett embereket elvonni az egyedi munkára. A tűzoltókocsin nemcsak a szükséges és vállalt javítást végezték el, hanem számos módosítást is végrehajtottak, ezzel megnövelték a használhatóság idejét és esztétikussá tették a járművét. A felújított és részben korszerűsített tűzoltókocsit július 28-án átadták a parancsnokságnak. ___________ H. T. A Fejér megyei Tűzoltóparancsnokság azzal a kéréssel fordult a székesfehérvári Ikarusz gyárhoz, hogy vállalja el egy Csepel D—710 típusú tűzoltógépkocsi karosszéria nagyjavítását és festését. A parancsnokság SzéttCMben a H .mán utcánál épülő Novák Károly lakótelepen a napokban adták át az építők a harmadik 56 lakásos tömböt és jelenleg a 84 lakásos tömb (a képen) szerelésén dolgoznak (Fotó: Kaváczy)