Fejér Megyei Hirlap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-18 / 218. szám

6 Rádióműsor Kossuth rádió 8.20: Nemzetiségeink zenéjéből. Szlovák dalok. 8.35: Harsan a kürtszó Zala megyében. A Gyer­mekrádió műsora. 9.­10: Bizet: Gyöngyhalászok. Háromfelvoná­­sos opera. 10.05: Iskolarádió. 11.33: Édes anyanyelvünk. 11.43: Magyar szerzők kórusműveiből. 12.20: Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben. 12.35: Melódiakoktél. 14.00: Magyar fúvószene. 14.16: A Gyermekrádió műsora. 14.49: Éneklő Ifjúság. A miskolci Zrí­nyi Ilona Gimnázium kórusa éne­kel. 15.10: Beethoven: VIII. szim­fónia. 15.47: Szervánszky Endre: Dalok. 16.00: A világgazdaság hí­rei. 16.05: Megvonjuk a bizalmat. Riport. 16.25: Nóták. 17.45: Hol járt, mit csinált? Riportműsor. 18.00: Giulietta Simionato és Ma­rio del Onaco énekel. 18.30: A Szabó család. 19.25: Csajkovszkij: Szerenád vonószenekarra. 19.57: A Magyar Rádió népi zenekara játszik. 20.49: Esti beszélgetés. Hol tartunk a számítógépek al­kalmazásában? 21.19: Lemezek közt válogatva . . . 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Ránki György film melódiái. 22.40: Az ipartelepí­tés tudománya — összeállítás. 23.00: Kamarazene. 0.10: Balogh Elemér cimbalmozik. Petőfi rádió 8.05: Haydn műveiből. 8.40: Be­szélgessünk zenéről. Ujfalussy József műsora. 9.03: Könnyűzene négy városból. 10.00: A zene hul­lámhosszán. 11.53: Könyvek, tá­jak, emberek. 12.00: Zenekari mu­zsika. 14.00: Kettőtől hatig . . . 18.10: Szemiotika és néprajztudo­mány­i beszélgetés. 18.30: Régi hangszerek világa. 18.48: Verbun­kosok, népdalok. 20.28: Raina Ka­­baivanszka énekel. 20.55: Az If­júsági Rádiószínpad bemutatója: Ha szerelmes a tanár úr is . . . Hangjáték. 21.38: Könnyűzene Fé­nyes Szabolcs szerzeményeiből. 22.20: Kodály Zoltán a világhír útján. Előadás. 23.15: Tánczene éjfélig. 3. műsor 18.10: Iskolarádió. 18.25: Bemu­tatjuk új kórusfelvételünket. 19.02: Pro Musica. Nemzetközi rádióműsor-verseny. 20.00: 2000 fe­lé .. . Az Ifjúsági Rádió folyóira­ta. 20.38: Jerzy Milian vibrafono­­zik. 20.50: Gépek az egészségért. Riport. 21.00: Mozart-művek. 22.15: Magnósok, figyelem! T­elevízióműsor BUDAPEST 8.05: Iskolatelevízió. Matematika (ált. isk. 5 oszt.) Mérések a gya­­korlatban. Mérési eredmények, mint közelítő értékek. 12.10: Film­­esztétika (középisk. I. oszt.) Be­vezetés a filmezésbe. A kép, mint kifejező eszköz (új). 13.35: Mate­matika (ism.) 17.28: Hírek. 17.35: Magyarország és az integráció II. rész 18.00: Ma még csak jöve­vény. Dokumentumfilm. 18.25: Környezetünk védelméért. VIII. (befejező) rész: ,,A környezetvé­delem gazdasági kérdései”. 10.50: Játék a betűkkel. 19.10: Reklám­műsor. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv­­híradó. 20.00: Joseph Heller: Irány New Haven. Színmű két részben. A Thália Színház elő­adása, felvételéről (16 éven felü­lieknek!) A szünetben: Gosztonyi János jegyzete. 22.05: Életünk az időben I rész. 22.35: Tv-híradó. — 2. kiadás. Kísérleti (2.) műsor 20.00: Tízezer lakás. Riportmű­­sor — I. ,rész (ism.) 20.30: Rek­lámműsor (színes). 20.35: Ritmus és melódia Intervíziós átvétel a Lengyel Televízió műsorából. 21.25: Gyökerek. Dokumentum­film. 21.40: A Duna-delta ismeret­len világa (színes). Román film­sorozat. V. rész: Nyomok a ho­mokban. Osztrák tv I. 18.00: Angol nyelvlecke. 18.25: Jó éjszakát, gyerekek. 18.30: Fo­­tóbarátok műsora. 19.00: Tv-hír­adó. ..0.06: Sporthírek. 20.15: Könyvek világa. 21.10: A kenyér. Film. 22.40: Tv-híradó. Osztrák tv II. 18.30: Iskolatelevízió. 19.30: Tv­­híradó. 20.06: Sporthírek. 20.09: Aktuális események képekben. 20.15: A muzsika öröme. 21.05: Barátaink. Riportműsor. 22.15: Osztrák képek. 22.35: Tv-híradó. Pozsonyi tv 14.10: Iskolatv. 15.50: Szlovákiai fürdőhelyek. 16.30: Hírek. 16.35: Sporteredmények visszhangja. 17.05: SZISZ-találkozó. 18.00: Esti mese. 18.15: Családi posta. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Dokumentum­film Chiléről. 20.00: Nagy külde­tés. NDK filmsorozat. 21.25: Nap­jaink szemszögéből. 22.15: Zenés műsor. 2. műsor 18 50: Hírek. 19.00: Pszichológus az iskolában. 19.30: B­iatalok ho­rizontja. 20.20: Két nemzedék be­szélgetése. 20.40: Fiatalok tv­klubja. 21.30: A Z—73-as hullá­mon. 21.40: Tv-híradó. Jugoszláv tv 17.15: Magyar nyelvű tv-napló. 17.45: Távcső. 18.30: Tudományos stúdió. 19.15: Népzene. 20.30: Szemtől-szembe. 21.15: Az Albat­rosz utolsó útja — szovjet folyta­tásos film. 22.25: Komolyzene. Kiváló szakcsoportok Lovasberényben A Lovasberényi Általános Értékesítési és Fogyasztási Szövetkezetben már esztendők óta nagy gondot fordítanak a háztáji árutermelésben rejlő lehetőségek kihasználására. Ennek egyik formájaként a szakcsoport-rendszert tartják legalkalmasabbnak. A felvá­sárlási osztály irányításával, amely nemcsak a különböző tápok beszerzését segíti elő, hanem szaktanácsadással is szolgál, kiváló eredményeket érnek el a „nyulászok”. Az idei első félévben már felvá­sároltak a tagoktól 135 mázsa húst, amelynek legnagyobb ré­sze az olasz piacokon „kel el”. Terveik szerint december vé­géig a három község — Lo­­vasberény, Pátka és Zámoly — nyúltenyésztői 300 mázsa húst állítanak elő, s közel 30 ezer tapsifülest bocsátanak útra. Nem különben jó híreket hallottunk a galambászokról is. A hibrid fajta — amely mind kedveltebb lesz a szak­csoport tagjai körében — nemcsak szapora, de gyorsan eléri azt a súlyt, amely már „kés alá érik”. Ugyancsak nyugati országokba eddig a szövetkezet 300 000 forint ér­tékű galambhúst adott el. A következő évek feladatai közé tartozik, hogy a tagok között e termelői kedvet fenntartsák, sőt arra törekszenek a lovas­berényi áfész-nél, hogy fő te­vékenységük mellett mind szebb sikereket érjenek el a húsfelvásárlásban, illetve ér­tékesítésében. Tanulmányai a Szovjetunióba Fiatal ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai szakemberek nagy csoportja érkezett ENSZ-ösztöndíjjal Moszkvá­ba. Az elkövetkező négy hó­napban a legnevesebb szovjet szaktudósok előadásait hall­gatják meg, felkeresik a ter­vezőintézeteket és gyakorla­tot folytatnak a termelőüze­mekben. Feladatuk: a műtrá­gyagyárak tervezésének elsa­játítása. Az ötéves tervidőszak vé­gére — 1975-re — a szovjet műtrágyatermelés több mint 60 százalékkal növekszik. El­sősorban az összetett és kon­centrált műtrágyák gyártása emelkedik. A Szovjetunió 45 fiatal, ön­álló ázsiai, afrikai és latin­amerikai országnak segít sa­ját gazdasági élete kialakítá­sában, ennek keretében­­ fo­gadja a műtrágyagyártás fia­tal szakembereit is. Kérők — Siessen uram, még hárman várunk!... __ _ (A Stern-ből) Budapesti zenei hetek A szeptember 24-től októ­ber 25-ig tartó budapesti ze­nei hetek eseménysorozatán a hazai szólisták és együttesek mellett számos világhírű mű­vész, énekes, karmester, szó­lista és zenekar játékában gyönyörködhet a budapesti közönség. Szeptember 27-én Bach, Chopin, Ravel és Schu­mann műveiből ad zongora­estet az Erkel Színházban Anda Géza, aki Edwin Fischer utódaként vezetője a nyaranként rendezett luzerni zongora-mesterkurzusnak. Hugo Wolf dalait tolmácsol­ja október 6­-án az Erkel Színházban Dietrich Fischer Dieskau, akinek különösen dalciklus-előadásai nevezete­sek. Gyakori vendég hazánk­ban Stefan Ruha, magyar származású, román hegedű­­művész. Budapesten a legkö­zelebbi fellépése Stravinsky hegedűversenyével október 11-én lesz a Zeneakadémián, a Magyar Állami Hangver­senyzenekart Ferencsik János vezényli. Mihail Homb­er szovjet gordonkaművész ne­vét 1963 óta ismerik hazánk­ban, amikor is neki ítélték a Pablo Casals tiszteletére ren­dezett gordonkaverseny I. díját. Október 22-én az Erkel Színházban Dvorák gordon­kaversenyét játssza. A fran­cia zenekultúra kiváló nép­szerűsítője, Pierre Fournier október 13-án a Zeneakadé­mián, 15-én az Erkel Színház­ban ad koncertet. Aurele Nicolet, svájci fu­volaművész repertoárja a ba­rokktól napjaink zenéjéig ter­jed. Október 20-án és 24-én ad hangversenyt a Zeneaka­démián. Október 1-én ad koncertet a Zeneakadémián a rendkí­vül gazdag és sokrétű reper­toárral rendelkező Prágai Ka­marazenekar. Számos hangverseny, rádió-, szereplés, hanglemez és tévé­szereplés fémjelzi a Gewand­haus Orchester és a Litván Kamarazenekar munkáját a zenei hetek vendégei közül. Aaron Copland, az ameri­kai karmester, zeneszerző, zongoraművész és zeneíró szeptember 28-án a Magyar Állami Hangversenyzenekart vezényli a Zeneakadémián; műsorán: Kadosa, Roy Har­ris, Charles Yves és saját szerzeményei szerepelnek. Is­mét fellép Budapesten Ma­rio Rossi, a kiváló olasz kar­mester, a Magyar Állami Hangversenyzenekar élén. A meccs vége II lengyel „Win”­­ és társi. A lengyel főváros rádió- és villamossági szaküzleteiben sok újdonság látható. Ezek sorába tartozik a híradástech­nikai ipar egyik legfiatalabb „gyermeke” — a „Rubin 707 P” színes televíziós vevőké­szülék. Gyártója, a „Varsói Televí­ziógyárak Egyesülése” (len­gyel mázak rövidítése: VTP) 18 évvel ezelőtt kezdte meg működését és ezen csaknem két évtized alatt kb. 4 millió televíziós készüléket bocsá­tott a piac rendelkezésére. — A leningrádi ,­Kozickij- gyárral való együttműködés fektette le az alapokat, — em­líti az eltelt időszak mérlegé­nek megvonásakor a „VTP” műszaki igazgatója, Jerzy Galotzi. — A szovjet partner átadta nekünk a műszaki do­kumentációt és sokoldalú se­gítséget nyújtott az első tele­víziós készülék gyártásához, amely „Visztula” néven ke­rült a piacra. Valamikor naponta 10 ké­szüléket gyártottak. Ma a gyárban ennek 200-szorosa — több mint 2 ezer televízió — készül, köztük 40 „Rubin 707 P” típusú. A színes készülékek soro­zatgyártása 1973 első negye­dében kezdődött. — Túlzás nélkül elmond­hatjuk, hogy a „Rubin” meg­változtatta az egész korábbi gyári munkaszervezést, — hangsúlyozza Jerzy Mladja­­novszkij brigádvezető. — Mindenkinek, akit a színes készülékek gyártásába bevon­tak, legalább középfokú mű­szaki képzettséggel kellett rendelkeznie. Magam egy 15 fős csoporttal a moszkvai gyárakba mentem tanulni. Az itt tapasztaltak nagy se­gítséget adtak a további mun­kához. Az év végére a gyár lega­lább 16 ezer „Rubin 707 P” készüléket bocsát a piac ren­delkezésére. És már dolgoz­nak az új típusú készülékek tervein, amelyek „Ametis”, „Lazurt”, „Neptun” néven felváltják majd a „Rubint”. A lengyel képernyőkön még gazdagabb lesz a színek és árnyalatok skálája. Sztanyiszlav Plakvits A képernyő előtt Felnőttek, gyermekek, cimborák A NŐK FÓRUMA műso­rában a „Családok, sorsok, jogok” c. adás nagyon idő­szerű és égetően fontos gondról beszélt. A válások száma állandóan emelkedik, a múlt évben már közelített a negyvenezerhez. S mint­egy harmincezer gyermek szenved a család szétesése, megcsonkulása fájó követ­kezményeként. A szülők életközössége felbomlásának két okát érintette, tárgyalta a film. Az egyik, hogy egy­■ más alapos megismerése nélkül kötnek sokan házas­ságot, a másik az alkohol, ill. az alkoholizmus hatása a családra. ■ Megdöbbentő vallomások hangzanak el az ital romboló erejéről. Különösen figye­lemreméltó a legérdekelteb­­bek, a legsérülékenyebb érintettek, a gyermekek ta­núságtétele a válások ügyé­ben. (A válásnak mindig a gyermek az elsőrendű áldo­zata.) A gyermekrajzok át­tételesen, de érthetően, szug­­gesztíven mutatják a csalá­di közösség zavarait, bajait. Jogász, pszichiáter, rendőr résztvevők mondják el, mi­lyen védő, óvó feladatot vál­lal a törvény, mit tehet a tár­sadalom a családért, de he­lyesen megjegyezték, csu­pán segítséget adhat, a meg­oldást nem. Nem pótolhatja a házastársak felelősségét, szeretetét, emberségét. A csa­lád a társadalom alapsejtje, alkotó eleme: amikor a csa­ládot védjük, a társadalom javáért is munkálkodunk. Pusztán egyet tennék hoz­zá a filmben látottakhoz: még az alkoholizmus kérdése is összefügg azzal, a házasu­landók mennyire ismerik egymá­st. Ugyanis való­színűtlen, hogy a férjek ép­pen a házasság alatt lesz­nek iszákosokká. Vagy már ittak korábban is, vagy leg­alábbis volt hozzá­­hatal­­muk, vonzalmuk. A meny­asszony ezt nem tudta vagy nem édekelte? A feleség is felelős azért, hogy milyen embert választott, ill. hogy ismerte-e kellően jövendőbe­lijét. „A FÖLD SZÍVE — AZ AMAZON­AS-VIDÉKTŐL ÉSZAKKELETRE”. A négy­részes olasz filmsorozat első adása az indiánok tragédiáját mutatja be. Ha azt hinnők, az indiánok fizikai meg­semmisítése a múlt bűne csak, tévednénk. Napjaink­ban is áldozatul esnek a ci­vilizáció, pontosabban: az üzleti érdekek erőszakos ter­jeszkedésének. De ezen az irtóhadjáraton túl számuk megfogyatkozásához a be­tegségek is hozzájárulnak, valamint az alkoholizmus el­­harapózása is. A fehér em­ber civilizációjának kiter­­jesztése a jelenlegi formájá­ban vagy az indiánok gyors megsemmisülését hozza ma­gával, vagy a törzsi közössé­gek felbomlását, s az ősi kultúrából kilépve gyökérte­­lenné válnak, életlehetősé­gek híján tengődnek, nyo­morognak. Hosszabb távon ez az út is pusztulásukhoz visz. Az európai eredetű kul­túrából csak a periférikus elemeket kapják meg: az öl­tözéket, az új nyelvet, a szó­rakozás új módját stb. Hiába tanulnak meg spanyolul, ha munkához nem jutnak. Az indiánokon aligha segítene az, ha — mint a film ké­szítői kivezető útként su­gallják — rezervátumokba terelnék őket. A CIMBORA címmel két­havonta megjelenő gyerme­keknek készített „képeslap’’ első számát láthattuk szom­baton. Jó ötlet, remek kez­deményezés. Nemrégiben az Élet és Irodalom hasábjain folyt értékes vita és eszme­csere gyermekirodalmunk­ról. Kifogásolták a gyerme­kekhez szóló irodalom és ál­talában a gyermeklapok színvonalát. Most a tévé is csatasorba állt e jó ügy elő­mozdítása érdekében. Gyer­mekkorban dől el, hogy mi­lyen emberek leszünk. A művészet, az irodalom is ala­kítja, formálja lelkünket, jellemünket, emberségünket. Alapelv, hogy jó irodalmat csak jó írók adhatnak. Az első szám szerzőinek neve (Tamkó Sirató Károly, Cso­­óri Sándor, Kiss Anna, Lá­zár Ervin) biztosíték arra, hogy nem szárazon didakti­kus, nyögvenyelős, prakti­­cista tanverseket, hanem va­lódi irodalmat kaptak gyer­mekeink. Csak egy kicsit sokallom a minduntalan fel­hangzó zenét. Kell a zene, de nem ennyi. Ezek a versek nem szorulnak rá a gitár mankójára. S félő, hogy verseknek a látványosság fe­lé elcsúsztatása felidézi azt a veszélyt, amelyről éppen a televízió gyermekosztályá­nak munkatársa, Bálint Ág­nes beszélt: a tévé nem ol­vasásra szoktat, hanem tévé­nézésre. Nagyon hasznosnak lát­szik az a törekvés, hogy a gyereknézőket aktivizálni kívánják, pályázattal, a mű­sor összeállításába való be­leszólás lehetőségével. A cím Benedek Elekre utal (unokájának, Benedek Ist­vánnak a személye az örök­ség folyamatosságának vál­lalását jelzi), és ez a ke­resztapaság elkötelező. Gyer­mekeknek csak a legjobbat szabad adni. Ebben semmi­féle megalkuvásnak, szá­­mítgatásnak nincs helye. — mon­d . Keddi 1973. szeptember 18.

Next