Fejér Megyei Hírlap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-12 / 239. szám

Mezőfalvi KISZ-esek Alig egy hete alakult meg a Mezőfalvi Állami Gazdaság­ban a KISZ-alapszervezetek koordináló egysége, a csúcs­vezetőség, s a közelmúltban elhunyt kiváló képességű politikusunk, Vályi Péter nevét vette fel. A kerüle­tekben működő két alap­szervezet és egy csoport összlétszáma hetven, mely­nek közel háromnegyede, öt­ven fő a központi kerület­ben dolgozik. A küldöttérte­kezlet a jelölő bizottság ál­tal javasolt személyeket egy­hangúlag elfogadta, ami a bizottság jó felkészültségét példázza. A küldöttértekez­let után a X­­VI.-en Ber­linben részt vevő egyik kül­dött roppant érdekes és le­bilincselő élménybeszámo­lóját hallgattuk meg. Horváth Béla csúcstitkár Külön a kifli, külön a kenyér Egy idő óta Csókakőre reggel hozzák a kiflit zsem­lét, délután vagy este a ke­nyeret. Állítólag azért, mert másképp nem tudják meg­oldani, hogy friss legyen. Mi a gyakorlat legtöbb esetben? Az, hogy friss kenyér nincs, meg a kiflit is csak másnap tudják elfogyasztani, mert a gyerekek 8 órára mennek iskolába, így a 9 órakor ér­kező kifli csak a következő napon lehet reggeli vagy tíz­órai. Nem hinném, hogy az így történő szállítás csak ne­künk, a fogyasztóknak len­ne hátrány. Nem hiszem, hogy a kétszeri kiszállítás csökkentette a sütőipari vál­lalat önköltségét. S az sem valószínű, hogy az üzlet ve­zetője jár jól a napi kétsze­ri pékárú átvétellel, külö­nösen azért sem, mert a má­sodik szállítást igen gyak­ran lesnie kell. Lesnie, mert bizony előfordul, hogy a dé­li zárásidő alatt, vagy az es­ti záróra után kell azt át­vennie, illetve árulnia. A vevők, a fogyasztók meg egyáltalán nem örülnek, hogy külön kell elmenni a boltba a kifliért, külön a kenyérért és sok esetben egész délután sorbaállni, hogy legyen kenyér. Ónody György Csókakő Gondolatok egy hős asszonyról Nem ismerem Búzás Jánosnét, a szűkszavú hír, melyet olvastam, nem is árult el róla többet, minthogy egy 60—70 km-es sebességgel haladó — és 65 utast szállító — buszt biz­tonságosan tovább vezetett és leállított, mert annak 28 éves vezetője a kormány mellett szívinfarktus következtében meghalt. Döbbenetes a hír, hogy a 28 éves sofőrt az egyik leg­gyakoribb halál, a szívinfarktus vitte sírba. A hír mintegy figyelmeztet az óvatosabb élettempóra! A szívhalál nem sze­lektál, nem tartja tiszteletben a fiatalságot. Döbbenetes a hír azért is, mert 65 ember élete forgott közvetlen veszélyben, amikor a vezető keze ernyedten hul­lott le a kormánykerékről és a gép fékeveszetten száguldott tovább. Csodálatos viszont, hogy egy asszony — talán egy fia­tal vagy még csak nem is túl fiatal —, egy nő, akkora lé­lekjelenléttel bírt, hogy megmentette 65 ember életét. Egy nő megzabolázott egy elszabad­ultan száguldó autóbuszt! Egy nő, mint életmentő! Csodálatos, mert életmentőként eddig főleg férfiakról olvastunk, hallottunk. Nem tudom, a 65 embernek volt-e annyi ereje az ijedt­ségtől, hogy megölelje ezt a bátor asszonyt és megköszönje tettét, cselekedtet. Remélem, igen! Bár, valószínűleg Buzás­­né nem várt köszönetet, nem is gondolt arra, csak a segí­tésre. A 65 emberre, s azoknak több száz emberből álló csa­ládjára, rokonságára, baráti körére, akiknek háláját és kö­szönetét fejezte ki az a kitüntetés és jutalom, amit Búzás Jánosné kapott. Békében ritkábban akadnak hősök, de én magamban mindig úgy emlékezem erre az, ismeretlen asszonyra, mint hősre. Hős Búzás Jánosné. S így él majd bizonyára annak a 65 embernek az emlékezetében is, akik átélték a szörnyű perceket. Nem tudom, ezer ember közül hányan lennének képe­sek egy halott helyére állni és biztonságosan megállítani egy robogó buszt, még akkor is, ha egyébként kitűnő gépjármű­vezetők? Biztos, hogy nem sokan. Ezért vagyok nagyon büszke Búzás Jánosnéra, mint hősre, mint életmentőre, és mint asszonytársamra. A meg­érdemelt kitüntetés mellé álljon itt ez a néhány sor, amely­nek minden betűje egy-egy szál virág: a halott emlékére, a megmenekültek hosszú, boldog életére és egy asszony cso­dálatos bátorságára, hősiességére ... Iván Rozália Dunaújváros Szüret felvonulás Fehérvárcsurgón Ebben az évben is egy ré­gi hagyományt elevenítettek fel Fehérvárcsurgón. A „Forrás” ifjúsági klub és Kádár Péter, a művelődési ház vezetője szervezésében a múlt szombaton szüreti felvonulást rendeztek. Az első kocsin a bíró és bírónő, míg az őket követőn a cső­szök és csőszlányok ültek. A humoros szöveget a kikáltó hosszú dobpergés után mondta el. A felvonulás dél­után fél 5-től 7 óráig tartott. A felvonulókat, akik kicsit „megfagyva” érkeztek a kul­­túrotthonba, a falu utcáin sokan megnézték. A hajna­lig tartó szüreti bálon azon­ban már felengedett a „fagy”. Nagy volt az izga­lom, hogy ki nyer a tombo­lán és a szüret­ szépe vá­lasztásakor. A jól sikerült szüreti fel­vonulás és mulatság ered­ménye, hogy a fiatalok már a jövőre gondolnak. Már most tervezik az 1974. évi szüreti felvonulást és bált. Simon Piroska Rosszul mér a jó mérleg címmel szeptember 21-én tett panaszt a Velencei-tó környéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet kivizsgálta és meg­állapította : A cikkíró a pázmándi iparcikkboltban vásárolt áruval eltávozott, majd visszatérve kifogást emelt annak súlya miatt. Boltvezetőnk — nagyon helyesen — nem alkalmaz­ta mereven a „pénztártól va­ló távozás után reklamációt nem fogadunk el” szabályát, hanem meggyőződött az ál­lítás valódiságáról. Miután az üzlethelyiségben lévő gyorsmérleg kevesebbet mu­tatott a vásárolt mennyiség­nél, ellenőrizte az udvari mérleget is és megállapítot­ta, hogy az rossz. Ezt köve­tően a vásárlónak az érték­különbözetet visszaadta és a tévedésért elnézést kért. A vevőt tehát anyagi kár nem érte, sajnálatos azon­ban, hogy a téves mérést neki kellett észrevennie. Az egységvezető hibát kö­vetett el azzal, hogy a Bel­ker­ gyorsmérleg helyett az árut alkalmatlan eszközön, 500 kg-os mérlegen mérte le anélkül, hogy annak pon­tosságáról meggyőződött volna. Hasonló esetek meg­ismétlődésének elkerülése érdekében a boltvezetőt fi­gyelmeztetésben részesítet­tük. A panasztevő által közölt eset — állításával ellentét­ben — nem ismétlődő, ha­nem egyedi, véletlen eset volt. Szándékosság nem állt fenn. Ezt bizonyítja a lakos­ság körében végzett érdek­lődésünk tapasztalata, mert a bolt működésével elége­dettek. A község vezetői hangsúlyozták: az elmúlt évek problémái után a je­lenlegi boltvezetővel és az újonnan átalakított, kor­szerű bolttal a község ipar­cikkekkel való ellátásának gondja megoldódott. A bolt­vezető szakmai tudásának, rátermettségének, udvari­asságának tulajdonítják, hogy a község lakossága sze­reti, és fiatal kora ellenére is tiszteli. Avramov Dezső ala­pegységvezető Mikor ? címmel „A szerkesztőség postájából” rovatban szep­tember 21-én megjelent a Mártírok útjai útkérdés. Annyival szeretném kiegé­szíteni, hogy a Hűtőház és a Vas­műszaki Nagykereske­delmi Vállalaton kívül több vállalat dolgozói is gyalogol­nak évek óta. Így például az AGROKER, a MÁV, a MÉK, a TÜZÉP dolgozói mint mostohagyerekek. S míg gyalogolnak, felvetődik bennük a kérdés: ha saját zsebből kellene valakinek megfizetni a nehéz munka­gépek levonulását, majd új­ra felvonulását, ki fizetije meg? Mert az összeg nagy, s bizonyára nem egy, vagy két személy zsebét, hanem vállalati kasszát érint, s ezen keresztül a vállalat dolgozóit. Az illetékesek bi­zonyára népgazdasági érdek­re hivatkozva találnak rá magyarázatot, míg a gyalo­golásra ítéltettek aligha. Hiszen az el nem készült — 30—50 méternyi — útsza­kasz kivételével megindult a forgalom a Mártírok útján. Az úttest felfestve, kijelöl­ve. Camionok is közleked­nek ott, csak éppen a sze­mély- az autóbusz forgalom szünetel már öt esztendeje. És még meddig? Szabó Zsigmond és Kiss Károly Székesfehérvár Szentendrei emlék Régi elhatározásomat va­lóra váltva utaztam felesé­gemmel és barátaimmal Szentendrére. Hozzám oly közel álló személyekhez kö­tődő és azoktól független emlékeket, új élményeket kutatva meghatódottan jár­tam a várost, ahol egykor apám kis srác korában rá­csodálkozott mindarra, ami most nekünk jelent új és szép élményt. Szentendre megfogott apám emlékével, a város történelmével, szépségével és egy igazán feledhetetlen élményt adó kiállítás emlé­kével. Kovács Margit kerámiáit nem látni —­szinte vétek. Az önmagukba zárt agyag­figurák élnek, mozognak, hozzánk beszélnek, érzése­ket és gondolatokat ébresz­tenek. Minden figurája a mozgás, a dinamika, az élet, az érző EMBER maga. Szá­momra a „Nefelejcsszemű koldusasszony”, a „Szende”, a „Gyász” , feledhetetlen, örök csodálkozás marad. És azt hiszem mindazok számá­ra, akik látták, megcsodál­ták a kiállítást, Kovács Mar­git művészi alkotásait. Azt mondják: a szépség, a báj megmosolyogtat. És itt, a kiállításon csupa mosolygó embert láttam. Schwerlichovszky L. Székesfehérvár Pedagógusoké köszöntöttek Meghitt ünnepségre gyűl­tek össze a bicskei általános iskolák vezetői és nevelői. Két idősebb kartársukat ün­nepelték abból az alkalom­ból, hogy nevelői pályájuk 40. éves jubileumáig jutot­tak el. Az I. számú iskola igazgatója Szabó György, míg a II. számú iskola igaz­gatója Mészáros Mihály 40 éves oktató-nevelő munká­ját méltatta igen meleg sza­vakkal, majd átnyújtották nekik a jubileumi jutalmat. A pedagógus szakszervezet mindkét ünnepeltnek könyvajándékkal, a tanuló ifjúság virággal kedveske­dett és fejezte ki megbecsü­lését, szeretetét. Az ünnepelt nevelők meg­hatott szavakkal köszönték meg az ünneplést és ígéretet tettek: míg szívük dobog, mindig a magyar oktatás és nevelésügy munkásai ma­radnak. Úgy érzik, nem volt hiába 40 éves nehéz peda­gógiai munkájuk, nemzedé­kek nőttek fel a kezük alatt, akik becsülettel állják meg helyüket a társadalomban. Ösztönzés számukra az ün­neplésük, hogy további jó munkát végezzenek addig is, amíg elérkezik a megérde­melt nyugalom ideje. Mészáros Attila tanító Lőteret avattak Nem mindennapi ünnep­séget tartottak együtt a Fegyveres Erők Napján a MÁV Székesfehérvári Jár­műjavító Üzeme MHSZ klubjának tagjai, a vállalat vezetői az üzem munkás­­őreivel, a polgári védelem tartalékos katonáival és egyéb fegyveres testületek tagjaival. Kispuska lőteret avattak szeptember 29-én. A MÁV Járműjavító Üzem MHSZ szervezete pár évi ki­esés után 1968-ban újjászer­veződött és ismét él és dol­­l­gozik. Több mint húsz éves múltra tekinthetnek vissza, hiszen valójában 1949 óta léteznek. Újjászervezésük után végzett munkájuk eredménye az üzemtől nem messze — a régi Téglagyár kubikgödreinél — kialakí­tott Takarodó úti lőtér. A terep kialakításához az anyagi segítséget, egy cső­vázas röptető alkatrészeit Németh Imre, a vállalat igazgatója bocsátotta ren­delkezésükre, a továbbiak­ban a klub tagjai, szocialista brigádok és az üzemrészek KISZ-alapszervei segítettek társadalmi munkában. Segí­tett ezen kívül a Földmunkát Gépesítő Vállalat és a KPM Közúti Igazgatóságának Gép­részlege, valamint a Néphad­sereg munkával és gépko­csival. Az együttes munka ered­ménye — közel 1200 társa­dalmi munkaórával­­— ez a hat fékpados lőtér, amelyet a gyöngyösi vasutas MHSZ- klub versenyzőinek részvé­telével avattunk fel. Az ün­nepség során a MÁV Szé­kesfehérvári Járműjavító Üzem igazgatója megjutal­mazta az építésben részt vett klubtagokat és szocia­lista brigádokat. Búza István fi szerkesztőség postájából Brigádkapcsolat Még tavaly történt: a Béke II. szocialista brigád a Dunai Vasmű meleghengermű mélykemence üzemének egyik pa­tinás kollektívája kapcsolatot keresett és talált a VIDEO­TON Gyár Vörösmarty szocialista brigádjával. Annak ide­jén, 1972 októberében a dunaújvárosiak egy népes küldött­sége, a szocialista város hengerészei, forrasztárai, operáto­rai látogattak el a megyeszékhelyre, megtekintették a nagy­hírű üzemet, megismerkedtek az újdonsült „testvérbrigád” dolgozóival, s megtekintették az ősi székhely neveztességeit. Hónapokon keresztül tartották a kapcsolatot a két város brigádtagjai, ám a viszontlátogatás egyre késett: az ötven főt számláló Vörösmarty brigád tagjai nem igen tudtak elfogadható időpontot találni egy dunaújvárosi utazásra. De ami késik, nem múlik: a múlt hét szombatján, reggel egy VIDEOTON feliratú mikrobusz állt meg a Vasmű előtt, s tizennégy vendég szállt ki belőle, hogy megtekintse először a hírneves nagyüzem érdekességeit, majd hazánk első szo­cialista városának nevezetességeit. Volt mit csodálniuk. Bár a Béke II. szocialista brigád dolgozói délelőtt műszakban voltak, azért Török Béla brigádvezető irányításával találtak módot a kedves ismerősök kalauzolására. A halászcsárdás ebéd után kispályás labdarúgómérkő­zésre került sor, amelyen 6:1-re nyertek a vendéglátók. A hazai szép győzelem után a kedves, hangulatos Vasmű Klub egyik helyiségében sör és szendvics fogyasztás mellett ba­ráti csevegés kezdődött, s egy nagyszabású sakkderby­t is­mét hazai győzelemmel. A beszélgetés során megtudtuk: a székesfehérvári dol­gozók nem kevesebb, mint tíz alkalommal nyerték el a szo­cialista brigád címet, kétszer pedig a Vállalat Kiváló Bri­gádja kitüntető címmel jutalmazták szorgalmukat és szak­tudásukat a VIDEOTON vezetői! Volt mit csodálniuk a vendéglátóknak­ is — nekik még nem sikerült tízszer el­nyerni a szocialista brigád címet. Eszébe nyúlt a baráti találkozó, amelynek záróakkord­ja: tavasszal a fehérváriak meghívására újból a Béke II. Szocialista Brigád tagjai indulnak látogatóba a brigádhoz, illetve már BARÁTOKHOZ. Ujházy György Levélszekrényt­ kérünk címmel október 5-én a Mór nagyközség bérházi lakói tet­tek panaszt, melyre a Nagy­községi Tanács V. B. Költség­­vetési Üzeme az alábiakban válaszolt: A kivitelezés során levélszek­rények elhelyezésére valóban nem került sor a négyemeletes lakóházakban. Így a kézbesí­tőknek a postai küldemények­kel naponta minden emeletet végig kellett járniuk. Még a cikk megjelenése előtt intéz­kedtünk, hogy a lé­pcsőházak­­ban a levélszekrények felszere­lése megtörténjen. A Postahi­vatal 108 levélszekrényt bocsá­tott díjmentesen rendelkezé­sünkre, melyek felszerelése fo­lyamatban van, s egy héten belül befejeződik, megoldva a lakók panaszát JAKAB LAJOS üzemvezető Dunaújvárosi természetjárók A természetjárás tömege­ket mozgatott meg az utóbbi időben a dunaújvárosi 26-os Építőipari Vállalatnál. Nagy Ferenc, a csoport egyik ve­zetője mondotta, március óta eddig huszonkét túrán vettek részt. Több kilométer hosszan a Vértesiben gondoz­zák és pótolják a turista jel­zéseket. Szeptember utolsó napján még részt vettek a Fejér megyei Természetjáró Egyesület Nadapon szerve­zett találkozóján, ahol kö­zülük négyen, minősítési jelvényt kaptak. Az év hát­ralévő részében újabb túrá­kon vesznek részt. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom ünnepéhez kapcsoló­dó emlékórát már szervezik. November 4-én a Pilis nye­regbe látogatnak el. Gubacsi Gyula Baleset­veszély! Lepsény központjában az autóbusz megállókat áthe­lyezték a 70-es út (régi 7-es) út mellé, de járdasziget, vagy autóbusz megállásra az út nincs kiképezve Mező­­szentgyörgyről a kisegítő is­kolába járó gyermekeink Lepsényben leszálláskor az árokba kényszerülnek és az ott felszálló utasok is az árokból kénytelenek fel­szállni. De hiányzik a zeb­ra is, amely az út másik ol­dalára átkelő gyalogos testi épségét van hivatva némi­képp biztosítani. Még az iskolaév kezdetén a lepsényi iskola igazgatója levélben fordult az illetéke­sekhez a buszmegálló visz­­szahelyezését kérve. Levelé­re válasz a mai napig sem érkezett, intézkedés formá­jában sem. Pedig az áthe­lyezett, jelenlegi autóbusz megállóknál a balesetve­szély igen nagy. S az intéz­kedés mégis elmarad. Talán mindaddig, míg egy tragé­dia bekövetkezik? Vagy meg is lehet azt előzni? Va­lószínű! S úgy véljük: így lenne ésszerű. Varga József Mezőszen­tgyörgy

Next