Fejér Megyei Hírlap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-01 / 256. szám
Tibinek MK A Kopnyaipari Sziniszrtérjusti tájékoztatása szerint gyermekholmikból az idén a terveknek megfelelő mennyiség készül. A megkülönböztetett figyelem már az év második felétől érezhető volt, gyorsan pótolták az időszaki hiányokat. A belkereskedelemmel együtt most közösen mérik fel a jövő évben várható igényeket, hogy az adott lehetőségek között ezekhez igazíthassák az ipar munkáját. Jövőre az ideinél jóval több hazai gyártású gyermekholmi kerül a boltokba. Így például a legnagyobb szállítók egyike, a Férfi Fehérneműgyár fiúingből az idei 770 000-rel szemben jövőre 900 000-et szállít, a Zalaegerszegi Ruhagyár gyermekikarházból 97 ezerről 119 ezerre növeli belföldi szállításait. Előreláthatólag jövőre is kevés lesz a hazai kötöttáru, ezt importtal kell majd pótolni. Azonban mindegyik v érintett gyár maga is megteszi a szükséges erőfeszítéseket. A Budapesti Finomkötöttárugyár például az idei 51,6 tonnáról 56,2 tonnára emeli belföldre mint termelését. Az ellátás jobásába bevonják a szövetkezeti ipart is. fokozzák a gyermeklábbelik termelését is. Az év második felében ugyan átmenetileg probléma volt a 19—22-es méretű gyermekcipőkkel, ám gyorsan és hathatósan intézkedtek. 1974—75-ben — a belkereskedelem jelzéseinek megfelelően — az ideihez képest körülbelül 100 ezer párral növelik a termelést. A minisztériumban elmondották: a gyárak, üzemek általában felismerték a gyermekruha-ellátás társadalmi jelentőségét és ezért vállalták — noha számukra nem mindig gazdaságos — a kívánt mennyiségű gyermekholmik elkészítését. Elcsitul a Tüzép-fuvaros vita ? Nem a megszokott, mindennapos tanácskozásnak voltam szem- és fültanúja a napokban. Azért hangsúlyozom ezt, mert a résztvevők tudomása szerint sem volt még arra példa, hogy a fuvaros kisiparosok csoportosan leültek volna megbeszélni néhány, általuk vitatott kérdést az ügyben érdekelt TÜZÉP székesfehérvári vasúti telepe, a Volán 14-es Vállalat és a KIOSZ székesfehérvári szervezete képviselői jelenlétében. A fuvaros is választhat... Sokan tapasztalhatták az utóbbi évek őszi-téli időszakaiban, hogy a vasúti TÜZÉP- telepnél nem egy esetben utasították vissza a reggeli órákban a fuvaros kisiparosok azokat a vásárlókat, akik 10 „mázsácska”, netán még ennél is kevesebb tüzelő elszállítását kérték. Két éve magam is így jártam, reggel fél nyolctól kilenc óráig vártam, hátha „megkönyörül” rajtam egyikük, s hajlandó lesz elszállítani a megvásárolt tíz mázsa fát. Ketten meglehetősen éles hangnemben utasítottak el, a másik kettő megmagyarázta, hogy „nem fognak tíz mázsával külön utat csinálni, amikor ennél nagyobb tételek elszállítását is kénytelenek holnapra halasztani.” Végül az ötödik hozta el, mázsánként 8 forintért (korábban mindig 6 forintot fizettem). Semmi egyéb nem történt, mint hogy ezen a területen is hatott a sokat emlegetett kereslet-kínálat törvénye. Végső soron ezért nem marasztalhatók el a fuvarvállalók, jogukban állt egyéni érdekükből fakadóan megítélni, melyik fuvart válasszák. Persze ez csak azokra a napokra vonatkozott, amikor volt elegendő szén, fűrészelt fa, brikett, s volt vásárló bőven, akik közül sokan inkább vállalták a könyörgést, a nagyobb szállítási költségeket is, csakhogy még aznap hazakerüljön a tüzelő . ...vitázhat Idén októberben már más volt a helyzet , kevesebb „kuncsaft” jutott a fuvaros kisiparosoknak. Októberben kicsit akadozott, csúszott a bányák szénszállítása, s a telep nem győzte a hasábfa felfűrészelését sem, mivel betegség és emberhiány miatt nem üzemeltethették folyamatosan valamennyi fűrészgépjüket. Megrendelést, befizetést viszont mindenkitől elfogadtak, hangsúlyozva, hogy csak néhány nap múltán tudják kiszállítani. Amikor szénből egy-egy szállítmány érkezett, a telep vezetői előnyben részesítették a Volán gépkocsijait, s így többször előfordult, hogy a fuvarosoknak nem maradt mit szállítani. Náluk is felgyülemlett néhány cédula, amelyek egy részét régi megrendelőik, illetőleg azok részére ők vták ki. Másrészt, csellel szereztek, elkérték a vevőtől azt a cédulát, amire a telep pénztáránál írták, hogy a szállító a Volán lesz. (A vevőnek, miután befizette a telep pénztáránál a tüzelő árát, át kellett mennie a Volán különálló irodájába, hogy leadja a cédulát és kifizesse a fuvardíjat — eközben ajánlkoztak a fuvarosok vagy maga a vevő tett ajánlatot a gyorsabb szállítás reményében). Hogy előnyben részesítették a Volánt, azért a fuvarosok zúgolódtak, azért pedig, hogy elkérték a vevőktől a cédulákat, a telep vezetői, olyannyira, hogy még kitiltáshoz is folyamodtak. Így aztán vita vitát követett. Lindner György — aki néhány napja vette át a vasúti telep vezetését — javaslatára és szervezésével jött létre a tanácskozás, hogy egyszer és mindenkorra megszűnjenek ezek a viták. ...de vállalja a kötelezettségeket is! Tizenhárom fuvaros kisiparos jött el a tanácskozásra. Kicsit ugyan nehezen, de úgy vélem a többség megértette, elhitte, hogy senki sincs ellenük, hogy szükség van a munkájukra, mivel a Volán nem győzi egyedül a szállításokat. Az sem ellenük irányul, ha egy-egy szállítmány megérkezésekor elsőként a Volán gépkocsijait engedik megrakodni! Azokat a vevőket kell ugyanis előbb kiszolgálni, akik már napokkalkorábban, s nem azokat akik néhány órája vagy előző nap fizették be a pénzt. — Hogy mi történt korábban — mondotta Lindner György —, az csak a tanulságért érdekel. Néhány napja vagyok itt, így az okokat megválaszolni nem tudom. Nem is akarom, nem feladatom. Azt szeretném, okulva a korábbiakon, hogy megtaláljuk, kifejlesszük azt az együttműködési formát, ami maguknak is, nekünk is megfelelő, s meggyorsítja a lakossági igények kielégítését. Néhány szempontra felhívta a figyelmet: a TÜZÉP a Volánnal szerződést kötött a szállításokra. A telepnek tehát elsősorban e szerződést kell kielégítenie. A fuvarosokat csak ezután vehetik számításba. Ezt a megkülönböztetést is csak olyan esetekben fogják alkalmazni, amilyen október hónapban is előfordult. Éppen a lakosság érdekeit szem előtt tartva, nem írnak ki több szállítást a Volánnak, mint amennyit — 3—4 napos határidőket figyelembe véve — elbír, a többit a fuvarosok kapják meg Nem szabad azonban a jövőben előfordulnia, hogy Volánnak kiírt cédulákat elkérjék a vevőktől, mert akkor nem lehet irányítani, ellenőrizni a szállítást. A rakodógépeket is génybe vehetik, de ezért a megállapított tarifa szerint fizetniük kell a telepnek. Csak arról a területről rakodhatnak (ahogyan a Volán is), amelyiket kijelölik, ami saját érdekeiket is szolgálja majd, hiszen a tervszerű „térgazdálkodás” révén minden áruféle könynyebben megközelíthető lesz... * • • Két dolgot még le kell írni. Az egyik: csúcsforgalmi időszakokra a telep pénztáránál helyet kap a Volán fuvardíj beszedője, s így nem lesz lehetőség a Volánnak kiírt cédulák megszerzésére. A másik: a véleményekből az derült ki, hogy a fuvarosok többsége megértette a Volán elsőbbségét és a rájuk háruló kötelességeket is, s teljesítésükre ígéretet tettek. Ha mindkét fél betartja ígéretét — nem lesz többé TÜZÉP—fuvaros vita a vasúti telepen. T. F. Egy panasz dicsérete A panaszkönyvben egyetlen reklamáció: egy a szervizbe hozott gépkocsi ellenőrzése és takarításakor nem ürítették ki a hamutálat és nem ellenőrizték a gumikban a légnyomást. — Jogos a panasz — mondja Radó János, a Székesfehérvári Víz- és Fűtésszerelő KTSZ autószervizének vezetője. Számomra — sajnos, sokat tapasztalt autós számára — burleszkbe illőnek tűnik a beírás, s a szerviz vezetőjének komolysága. — Azt hiszem sok szerviz örülne, ha csak ilyen, panaszok lennének a panaszkönyvben. — De mi ilyeneket sem akarunk. Tetszetős a kijelentés, tetszik az akarat. Meg tudják-e valósítani? Az autósközvélemény szerint igen. Híre volt a szövetkezet autójavítójának, karosszéria-lakatosainak akkor is, amikor egyáltalán is erre ipari körülmények között a pajtákban javították a gépeket. Öt évvel ezelőtt 1968. augusztus 20-án a Móri útra költözött a szerviz. Birtokba vették az akkor ötmilliót érő telepet. S ez a birtokbavétel azóta is tart. — Ha decemberben jött volna, többet látott volna. — Jövök majd akkor is. — Decemberben adjuk át az új javítócsarnokot, az új szervizállást és az új alvázvédő-szóró ,műhelyt”. — Ez lesz az első újdonság az öt év történetében? Elnéző mosoly a válasz: — Épült azóta raktár, szociális létesítmény, épül a gumiműhely. Legfeljebb mi nem tettük ki a táblát mint máshol szokás: „Az építkezés alatt a szolgáltatás zavartalan.’’ — Forintban mit ér ez a szolgáltatás? — Összesen kilencven dolgozója van a szerviznek, ebből hatvan szakmunkás. Az éves termelési érték olyan tízmillió forint körülvan. — Ez hány gépkocsi javítását, karbantartást jelenti? — Az elmúlt évben összesen 14 ezer gépkocsi fordult meg a szervizben. Idén az év első kilenc hónapjában ötezer gépkocsit javítottunk, 4800 gépkocsinak adtunk teljes szervizt és kétezer , garanciális gépkocsit vizsgáltattunk át. Ez összesen 11 800 gépkocsi. Az idén tehát több lesz, mint tavaly. Magamban gondolkodom: jó-e, ha a szervizben kezelt, javított gépkocsik száma nő? Ez azt jelenti, hogy egy-egy gépkocsira kevesebb idejük jut a szerelőknek. Ha ez így van... — A behozott gépkocsik számának emelkedése nem befolyásolja a munka minőségét? — A tavalyi feladatok nem kötötték le teljes kapacitásunkat, így a felfutás nem befolyásolja a minőséget. Különben is eddig is úgy végeztük a munkánkat, hogy reklamáció ne legyen, ez ezután is alapfeltétel. — Mennyi az átfutási ideje egy-egy kocsi javításának? — Szervizre előjegyzést veszünk fel, arra két-három napot várni kell. A javítások ideje pedig azok nagyságától függ. Egy középjavítás, például kuplung javítás vagy csere egy műszakban megtörténik. Gyakorlatilag a javításokra nincs hosszú várakozási idő. — Anyag- és alkatrészellátás? — Jó. Egymilliónál többet ér a raktárkészletünk. — Minden van? — Általában igen. Természetesen a nagyobb alkatrészeket, melyek értéke esetleg feleslegesen növelné készletünket azokat alkalmanként szerezzük be. Anyagbeszerzőnk hetente átlagosan kétszer-háromszor jár Pestre. A szerviz udvarán főleg Zsiguli, Wartburg és Trabant kocsik sorakoznak. — Csak keleti kocsikat javítanak? — Javarészt igen jó a kapcsolatunk a gyárakkal, több dolgozónk járt már kint Togliattiban, de a Skoda gyárban és az NDK-ban is. Elsősorban a népi demokratikus országok kocsijainak márka szervize vagyunk, de a fejlődéssel az is együtt jár, hogy a nálunk is kapható nyugati kocsik márka szervizét is megkapjuk majd. A legújabb prospektusokban már mint Opel szerviz is szereplünk. Ha másért nem, hát egy dologért „csodaszerviz”nek nevezhetem a szövetkezeti autójavítót: nemcsak a gépkocsit, hanem a tulajdonosát is beengedik a műhelybe. — Nézze, ha tiltanánk, akkor is bemennének. A munkát nem akadályozza egy ember, így hát lehet „meózni”. A szolgáltató iparban az egyik „meós” a panaszkönyv. Eszembe jut az egyetlen reklamáció ... Ebben az évben tizenkétezer gépkocsi — egy panasz. Ez felér sok dicsérettel. s.hoda ----- 3 Érdek és érdekvédelem - lakásfronton Lakásfront. Lassan lényegét veszítő kifejezés, hiszen mind kevesebb ,,összecsapás”-ról érkezik jelentés, s ha országos terveinket az ötödik ötéves terv időszakában is a mostanihoz hasonló fegyelemmel hajtjuk végre, alighanem egyszerű lakoskereskedelemmé, elosztássá szelídül ez a „front” is. Mégsem egyszerűen csak kereskedelmi vagy elosztási kérdés ez. Sokkal inkább alapvető politikai feladat ma, s az marad a jövőben is. Szocialista társadalmunk sajátosan nehéz és sajátosan szép gondja, illetve eredménye. Fal a már megszilárdított alapokon, tető a falak fölött. Az állampolgári jogok egyikének általános gyakorlása. De ez a történelmileg rövidnek tekinthető idő is éveket jelent meg, s azoknak, akiknek a kényszerű albérlet napokra is nehéz, ez a néhány év még túlságosan hosszú lesz. Ezt is tudni kell, érteni és érezni. Hogy értelmünk és érzelmeink hatására ha lehet még jobban fokozzuk az ütemet, s rövidítsük az időt. Többek között a vállalati támogatással, amelyről az elmúlt két-három évben örvendetesen sokat írhattunk, s amiről a következő években remélhetőleg még több szó esik. A vállalati lakásépítési akciókról, amelyeket vizsgálva nem elégséges csak a forintok százezreit vagy millióit, a lakások számát felvillantanunk, hanem meg kell keresnünk azt a lényeget, amelyet érdekvédelemnek, egészen pontosan munkásérdekvédelemnek nevezünk. Előttem a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat „lakástörvénye", a most életbelépett „Szabályzat”, amelyet a szakszervezet vállalati szerve és a gazdasági vezetés közös állásfoglalásával rögzítettek. S előttem a jegyzetfüzet, jó néhány munkás és nem munkás kategóriába, tartozó vállalati dolgozó véleményével. Tehát azok véleménye, akik a szabályzat szerint 20 százalékos, kamatmentes vállalati kölcsöntámogatásban részesülhetnek, s azoké, akik csak legfeljebb 10 százalékos kamatmentes vállalati kölcsön igénybevételére jogosultak. Sokféle vélemény, közöttük szélsőséges is akad, mert tény, hogy egy háromgyermekes munkáscsalád szinte egyetlen fillér befizetése nélkül hozzájuthat az OTP értékesítésű lakáshoz, míg a nem munkás kategóriába sorolt dolgozónak jókora előtakarékosságra van szüksége ahhoz, hogy a szükséges lakás birtokbavételének anyagi előfeltételeit biztosítottnak tudja. Ám a józan többség vallja és érti: a lakásra váró munkások vannak többségben az országban is, a vállalatnál is, s nyilván azért maradtak többségben, mert eddig nekik nem jutott elég állami lakás, eddig nem volt pénzük szövetkezeti lakásra. A szélsőséges vélemények „legszélsőségesebbjét" azért hadd írjem le, ami szerint: „azért ez túlzás, mert eszerint lehet havi tízezer forintja, kocsija, üdülője a munkáscsaládnak, velem szemben, akinek semmije nincs, csak egy NEM-MUNKÁS besorolásom, mégis ő kapja meg a kiemelten nagy kedvezményt a vállalattól, a társadalomtól !’■ Az általános irányelvek és a vállalati szabályzat teljes nem-ismeréséből táplálkozik ez a vélemény, ugyanis nem csupán „szükséges és elégséges feltétel” a lakásvásárlási kedvezményhez a „munkás’’ kategória. Mélyebb és körültekintőbb megfogalmazást kapott az érdekvédelem ebben a szabályzatban! Nézzük csak a II. fejezet „A vállalat által szervezett, OTP-értékesítésű telepszerű, többszintes lakóházépítés kölcsöntámogatása” című fejezet „nem részesülhet kölcsöntámogatásban’’ bekezdés felsorolását. Eszerint: nem részesülhet vállalati támogatásban ez a dolgozó, aki a vállalattól már kapott valamilyen formában lakást, ... aki a lakásigénylésének keltét megelőző öt éven belül ingatlant adott el vagy főbérleti lakását értékesítette, s ily módon olyan összeghez jutott, amely eléri az egyébként nyújtható vállalati támogatás összegének mértékét, ... akinek a kiutalás időpontja előtti évben az egy családtagra jutó jövedelme nagyobb volt, mint a vevőkijelölés éve előtti vállalati átlagbérszínvonal ötven százaléka. S itt jogosan teszi hozzá a „Szabályzat”, hogy az egyéni átlagbér kiszámításánál a nyereségrészesedés alapjául szolgáló keresetet kell figyelembe venni. Ha tehát a vállalati átlagbér például 2500 forint volt 1972-ben, ennek az ötven százaléka 1250 forint, akkor 1973-ban nem részesülhet vállalati kölcsöntámogatásban az a munkás sem, aki negyedmagával él, és feleségével együtt több, mint ötezer forintot keres. De nem részesülhet vállalati támogatásban az sem, akinek üdülőtelke, gépkocsija, hétvégi háza, vagyis „jelentős értékű vagyontárgya’’ van, ha ezek együttes összege eléri vagy meghaladja a nyújtható vállalati kölcsön összegét Vagyis: okosan, politikusan védik a munkásérdekeket az építők lakástörvényében. Azokat juttatják kedvezményekkel lakáshoz, akiket mind a szűkebb kollektívának, mind az egész társadalomnak kötelessége támogatni. S mert a munkásérdekek védelmét saját törvényben is megfogalmazták, elejét vették minden „szóbeszédnek, találgatásnak.” Vagy ha úgy tetszik: a „frontból’’ békés folyamattá szelídítették a lakáskérdést Néhány év alatt több száz benépesített lakás tanúskodik igazuk mellett. Kátay Antal Az igény is ingázik (Folytatás az 1-es oldalról) A felsorolásból kitűnik: a nagyobb feladat a kisiparosokra hárul, összegészében a szolgáltatások többségét ők végzik. Jelenleg 84 kisiparost tartanak nyilván. Közülük 31 mellékállású, illetőleg nyugdíjas. Négyen végeznek — teljes egészében. illetve nagyrészt — különböző ipari üzemeknek bérmunkát. Míg a a többi kisiparos kizárólag csak szolgáltatást lát el. Noha különösebb panasz, észrevétel eddig nem érkezett, a tanács úgy véli, hogy néhány szolgáltatási ágban kevés kisiparosa van a községnek. Például kellene még gépjárműjavító, valamint szobafestő és mázoló. Nincs a községben tetőfedő. Etyeki kisiparossal dolgoztatnak. Gondjuk volt az ács szakmában is: az első és egyetlen iparos tavasz óta gyakorolja az ipart, de egyedül nem győzi. Egyéb szolgáltatási ágban jelenleg nincs gondjuk. Gondot okoz azonban a kontárkodás, főként a festő szakmában űzik ezt a tevékenységet. A lakosság nem tesz feljelentést, a hivatalos szervek pedig valósággal tehetetlenek : a megrendelők védik a kontárt, más színben tüntetik fel tevékenységét és nem tanúskodnak ellene. Ezen a lakosság segítségével lehetne változtatni, de segítene az is, ha a Fa- és Építőipari Ktsz növelné a festő szakmában kapacitását. Az összkép kedvezőnek értékelhető. A nagyközségi tanács igyekszik figyelemmel kísérni a változásokat, s a lehetőségekhez mérten, segítik a fejlődést. Azt vallják: nem lehet megnyugtató egyetlen település vezetőinek sem az, hogy a munkaképes lakossággal együtt ingázik a szolgáltatások iránti igény is. Lekötése mind mennyiségi, mind minőségi kielégítése, elősegíti a nagyközség fejlődését is. — T —