Fejér Megyei Hírlap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

Tib­inek MK­ A K­op­n­yaipari Sziniszrté­rjusti tájékoztatása szerint gy­e­rmekhol­m­ikból az idén a terveknek megfelelő mennyi­ség készül. A megkülönbözte­tett figyelem már az év má­sodik felétől érezhető volt, gyorsan pótolták az időszaki hiányokat. A belkereskedelemmel együtt most közösen mérik fel a jövő évben várható igényeket, hogy az adott lehetőségek között ezekhez igazíthassák az ipar munkáját. Jövőre az ideinél jóval több hazai gyártású g­yermekholmi kerül a boltokba. Így például a legnagyobb szállítók egyike, a Férfi Fehérneműgyár fiú­ingből az idei 770 000-rel szemben jövőre 900 000-et szállít, a Zalaegerszegi Ruha­gyár gyermekikarházból 97 ezerről 119 ezerre növeli bel­földi szállításait. Előreláthatólag jövőre is ke­vés lesz a hazai kötöttáru, ezt importtal kell majd pótol­ni. Azonban mindegyik v érin­tett gyár maga is megteszi a szükséges erőfeszítéseket. A Budapesti Finomkötöttárugyár például az idei 51,6 tonnáról 56,2 tonnára emeli belföldre m­int termelését. Az ellátás jo­­básába bevonják a szövet­kezeti ipart is. fo­­­kozzák a gyermeklábbelik termelését is. Az év második felében ugyan átmenetileg probléma volt a 19—22-es mé­retű gyermekcipőkkel, ám gyorsan és hathatósan intéz­kedtek. 1974—75-ben — a bel­kereskedelem jelzéseinek megfelelően — az ideihez ké­pest körülbelül 100 ezer pár­ral növelik a termelést. A minisztériumban elmon­dották: a gyárak, üzemek ál­talában felismerték a gyer­­mekruha-ellátás társadalmi jelentőségét és ezért vállalták — noha számukra nem min­dig gazdaságos — a kívánt mennyiségű gyermekholmik elkészítését. Elcsitul a Tüzép-fuvaros vita ? Nem a megszokott, minden­napos tanácskozásnak voltam szem- és fültanúja a napok­ban. Azért hangsúlyozom ezt, mert a résztvevők tudomása szerint sem volt még arra példa, hogy a fuvaros kisipa­rosok csoportosan leültek volna megbeszélni néhány, általuk vitatott kérdést az ügyben érdekelt TÜZÉP szé­kesfehérvári vasúti telepe, a Volán 14-es Vállalat és a KIOSZ székesfehérvári szer­vezete képviselői jelenlété­ben. A fuvaros i­s választhat... Sokan tapasztalhatták az utóbbi évek őszi-téli­ idősza­kaiban, hogy a vasúti TÜZÉP- telepnél nem egy esetben utasították vissza a­ reggeli órákban a fuvaros kisiparo­sok azokat a vásárlókat, akik 10 „mázsácska”, netán még ennél is kevesebb tüzelő el­szállítását kérték. Két éve magam is így jártam, reggel fél nyolctól kilenc óráig vár­tam, hátha „megkönyörül” rajtam egyikük, s hajlandó lesz elszállítani a megvásá­rolt tíz mázsa fát. Ketten meglehetősen éles hangnem­ben utasítottak el, a másik kettő megmagyarázta, hogy „nem fognak tíz mázsával külön utat csinálni, amikor ennél nagyobb tételek elszál­lítását is kénytelenek hol­napra halasztani.” Végül az ötödik hozta el, mázsánként 8 forintért (korábban mindig 6 forintot fizettem). Semmi egyéb nem történt, mint hogy ezen a területen is hatott a sokat emlegetett ke­reslet-kínálat törvénye. Végső soron ezért nem marasztalha­tók el a fuvarvállalók, joguk­ban állt egyéni érdekükből fakadóan megítélni, melyik fuvart válasszák. Persze ez csak azokra a napokra vo­natkozott, amikor volt ele­gendő szén, fűrészelt fa, bri­kett, s volt vásárló bőven, akik közül sokan inkább vál­lalták a könyörgést, a na­gyobb szállítási költségeket is, csakhogy még aznap ha­zakerüljön a tüzelő . ...vitázhat Idén októberben már más volt a helyzet , kevesebb „kuncsaft” jutott a fuvaros kisiparosoknak. Októberben kicsit akadozott, csúszott a bányák szénszállítása, s a te­lep nem győzte a hasábfa fel­­fűrészelését sem, mivel be­tegség és emberhiány miatt nem üzemeltethették folya­matosan valamennyi fűrész­gépjüket. Megrendelést, befi­zetést viszont mindenkitől el­fogadtak, hangsúlyozva, hogy csak néhány nap múltán tud­ják kiszállítani. Amikor szénből egy-egy szállítmány érkezett, a telep vezetői előnyben részesítették a Volán gépkocsijait, s így többször előfordult, hogy a fuvarosoknak nem maradt mit szállítani. Náluk is fel­gyülemlett néhány cédula, amelyek egy részét régi meg­rendelőik, illetőleg azok ré­szére ők v­ták ki. Más­részt, csellel szereztek, el­kérték a vevőtől azt­ a cédu­lát, amire a telep pénztárá­nál í­rták, hogy a szállító a Volán lesz. (A vevőnek, mi­után befizette a telep pénz­táránál a tüzelő árát, át kel­lett mennie a Volán különál­ló irodájába, hogy leadja a cédulát és kifizesse a fuvar­díjat — eközben ajánlkoztak a fuvarosok vagy maga a ve­vő tett ajánlatot a gyorsabb szállítás reményében). Hogy előnyben részesítet­ték a Volánt, azért a fuvaro­sok zúgolódtak, azért pedig, hogy elkérték a vevőktől a cédulákat,­­ a telep vezetői, oly­annyira, hogy még kitil­táshoz is folyamodtak. Így aztán vita vitát követett. Lindner György — aki né­hány napja vette át a vasúti telep vezetését — javaslatára és szervezésével jött létre a tanácskozás, hogy egyszer és mindenkorra megszűnjenek ezek­ a viták. ...de vállalja a kötelezettségeket is! Tizenhárom fuvaros kisipa­ros jött el a tanácskozásra. Kicsit ugyan nehezen, de­ úgy vélem a többség megér­tette, elhitte, hogy senki sincs ellenük, hogy szükség van a munkájukra, mivel a Volán nem győzi egyedül a szállítá­sokat. Az sem ellenük irá­nyul, ha egy-egy szállítmány megérkezésekor elsőként a Volán gépkocsijait engedik megrakodni! Azokat a vevő­ket kell ugyanis előbb kiszol­gálni, akik már napokkal­­ko­rábban, s nem azokat akik néhány órája vagy előző nap fizették be a pénzt. — Hogy mi történt koráb­ban — mondotta Lindner György —, az csak a tanul­ságért érdekel. Néhány nap­ja vagyok itt, így az okokat megválaszolni nem tudom. Nem is akarom, nem felada­tom. Azt szeretném, okulva a korábbiakon, hogy megta­láljuk, kifejlesszük azt az együttműködési formát, ami maguknak is, nekünk is megfelelő, s meggyorsítja a lakossági igények kielégíté­sét. Néhány szempontra felhív­ta a figyelmet: a TÜZÉP a Volánnal szerződést kötött a szállításokra. A telepnek te­hát elsősorban e szerződést kell kielégítenie. A fuvaroso­kat csak ezután vehetik szá­mításba. Ezt a megkülönböz­tetést is csak olyan esetek­ben fogják alkalmazni, ami­lyen október hónapban is előfordult. Éppen a lakosság érdekeit szem előtt tartva, nem írnak ki­ több szállítást a Volánnak, mint amennyit — 3—4 napos határidőket fi­gyelembe véve — elbír, a töb­bit a fuvarosok kapják meg Nem szabad azonban a jövő­ben előfordulnia, hogy Vo­lánnak kiírt cédulákat el­kérjék a vevőktől, mert ak­kor nem lehet irányítani, el­lenőrizni a szállítást. A ra­kodógépeket is génybe vehe­tik, de ezért a megállapított tarifa szerint fizetniük kell a telepnek. Csak arról a terü­letről rakodhatnak (ahogyan a Volán is), amelyiket kije­lölik, ami saját érdekeiket is szolgálja majd, hiszen a terv­szerű „térgazdálkodás” ré­vén minden áruféle köny­­nyebben megközelíthető lesz... * • • Két dolgot még le kell ír­ni. Az egyik: csúcsforgalmi időszakokra a telep pénztá­ránál helyet kap a Volán fu­vardíj beszedője, s így nem lesz lehetőség a Volánnak ki­írt cédulák megszerzésére. A másik: a véleményekből az derült ki, hogy a fuvarosok többsége megértette a Volán elsőbbségét és a rájuk háru­ló kötelességeket is, s telje­sítésükre ígéretet tettek. Ha mindkét fél betartja ígéretét — nem lesz többé TÜZÉP—fuvaros vita a vas­úti telepen. T. F. Egy panasz dicsérete A panaszkönyvben egyetlen reklamáció: egy a szervizbe hozott gépkocsi ellenőrzése és takarításakor nem ürítették ki a hamu­tálat és nem ellenőrizték a gumikban a légnyomást. — Jogos a panasz — mondja Radó Já­nos, a Székesfehérvári Víz- és Fűtésszerelő KTSZ autószervizének vezetője. Számomra — sajnos, sokat tapasztalt autós számára — burleszkbe illőnek tűnik a beírás, s a szerviz vezetőjének komoly­sága. — Azt hiszem sok szerviz örülne, ha csak ilyen, panaszok lennének a panasz­könyvben. — De mi ilyeneket sem akarunk. Tetszetős a kijelentés, tetszik az akarat. Meg tudják-e valósítani? Az autósközvélemény szerint igen. Híre volt a szövetkezet autójavítójának, karos­széria-lakatosainak akkor is, amikor egyál­talán is erre ipari körülmények között a pajtákban javították a gépeket. Öt évvel ezelőtt 1968. augusztus 20-án a Móri útra költözött a szerviz. Birtokba vet­ték az akkor ötmilliót érő telepet. S ez a birtokbavétel azóta is tart. — Ha dec­emberben jött volna, többet lá­tott volna. — Jövök majd akkor is. — Decemberben adjuk át az új javító­­csarnokot, az új szervizállást és az új al­vázvédő-szóró ,­műhelyt”. — Ez lesz az első újdonság az öt év tör­ténetében? Elnéző mosoly a válasz: — Épült azóta raktár, szociális létesít­mény, épül a gumiműhely. Legfeljebb mi nem tettük ki a táblát mint máshol szo­kás: „Az építkezés alatt a szolgáltatás za­vartalan.’’ — Forintban mit ér ez a szolgáltatás? — Összesen kilencven dolgozója van a szerviznek, ebből hatvan­ szakmunkás. Az éves termelési érték olyan tízmillió forint körül­­van. — Ez hány gépkocsi javítását, karban­tartást jelenti? — Az elmúlt évben összesen 14 ezer gép­kocsi fordult meg a szervizben. Idén az év első kilenc hónapjában ötezer gépkocsit javítottunk, 4800 gépkocsinak adtunk tel­jes szervizt és kétezer , garanciális gépko­csit vizsgáltattunk át. Ez összesen 11 800 gépkocsi. Az idén tehát több lesz, mint ta­valy. Magamban gondolkodom: jó-e, ha a szer­vizben kezelt, javított gépkocsik száma nő? Ez azt jelenti, hogy egy-egy gépkocsira kevesebb idejük jut a szerelőknek. Ha ez így van... — A behozott gépkocsik számának emel­kedése nem befolyásolja a munka minősé­gét? — A tavalyi feladatok nem kötötték le teljes kapacitásunkat, így a felfutás nem befolyásolja a minőséget. Különben is ed­dig is úgy végeztük a munkánkat, hogy reklamáció ne legyen, ez ezután is alap­­feltétel. — Mennyi az átfutási ideje egy-egy ko­csi javításának? — Szervizre előjegyzést veszünk fel, ar­ra két-három napot várni kell. A javítá­sok ideje pedig azok nagyságától függ. Egy középjavítás, például kuplung javítás vagy csere egy műszakban megtörténik. Gyakor­latilag a javításokra nincs hosszú várako­zási idő. — Anyag- és alkatrészellátás? — Jó. Egymilliónál többet ér a raktár­­készletünk. — Minden van? — Általában igen. Természetesen a na­gyobb alkatrészeket, melyek értéke esetleg feleslegesen növelné készletünket azokat alkalmanként szerezzük be. Anyagbeszer­zőnk hetente átlagosan kétszer-háromszor jár Pestre. A szerviz udvarán főleg Zsiguli, Wart­burg és Trabant kocsik sorakoznak. — Csak keleti kocsikat javítanak? — Javarészt igen jó a kapcsolatunk a gyárakkal, több dolgozónk járt már kint Togliattiban, de a Skoda gyárban és az NDK-ban is. Elsősorban a népi demokra­tikus országok kocsijainak márka szervize vagyunk, de a fejlődéssel az is együtt jár, hogy a nálunk is kapható nyugati kocsik márka szervizét is megkapjuk majd. A legújabb prospektusokban már mint Opel szerviz is szereplünk. Ha másért nem, hát egy dologért „csoda­­szerviz­”nek nevezhetem a szövetkezeti autójavítót: nemcsak a gépkocsit, hanem a tulajdonosát is beengedik a műhelybe. — Nézze, ha tiltanánk, akkor is bemen­nének. A munkát nem akadályozza egy ember, így hát lehet „meózni”. A szolgáltató iparban az egyik „meós” a panaszkönyv.­­ Eszembe jut az egyetlen reklamáció ... Ebben az évben tizenkétezer gépkocsi — egy panasz. Ez felér sok dicsérettel. s.­ho­da ----- 3 Érdek és­­ érdekvédelem - lakásfronton Lakásfront. Lassan lényegét veszítő kifejezés, hiszen mind kevesebb ,,összecsapás”-ról érkezik jelentés, s ha országos terveinket az ötödik ötéves terv időszakában is a mostani­hoz hasonló fegyelemmel hajtjuk végre, alighanem egysze­rű lakos­kereskedelemmé, elosztássá szelídül ez a „front” is. Mégsem egyszerűen csak kereskedelmi vagy elosztási kérdés ez. Sokkal inkább alapvető politikai feladat ma, s az marad a jövőben is. Szocialista társadalmunk sajátosan nehéz és sajátosan szép gondja, illetve eredménye. Fal a már megszilárdított alapokon,­­ tető a falak fölött. Az állampolgári jogok egyikének általános gyakorlása. De ez a történelmileg rövidnek tekinthető idő is éveket jelent meg, s azoknak, akiknek a kényszerű albérlet na­pokra is nehéz, ez a néhány év még túlságosan hosszú lesz. Ezt is tudni kell, érteni és érezni. Hogy értelmünk és érzelmeink hatására ha lehet még jobban fokozzuk az ütemet, s rövidítsük az időt. Többek között a vállalati támogatással, amelyről az el­múlt két-három évben örvendetesen sokat írhattunk, s ami­ről a következő években remélhetőleg még több­ szó esik. A vállalati lakásépítési akciókról, amelyeket vizsgálva nem elégséges csak a forintok százezreit vagy millióit, a lakások számát felvillantanunk, hanem meg kell keresnünk azt a lényeget, a­m­elyet érdekvédelemnek, egészen ponto­san munkásérdek­védelemnek nevezünk. Előttem a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat „lakás­­törvénye", a most életbelépett „Szabályzat”, amelyet a szakszervezet vállalati szerve és a gazdasági vezetés közös állásfoglalásával rögzítettek. S előttem a jegyzetfüzet, jó néhány munkás és nem munkás kategóriába, tartozó válla­lati dolgozó véleményével. Tehát azok véleménye, akik a szabályzat szerint 20 százalékos, kamatmentes vállalati kölcsöntámogatásban részesülhetnek, s azoké, akik csak legfeljebb 10 százalékos kamatmentes vállalati kölcsön igénybevételére jogosultak. Sokféle vélemény, közöttük szélsőséges is akad, mert tény, hogy egy háromgyermekes munkáscsalád szinte egyet­len fillér befizetése nélkül hozzájuthat az OTP értékesítésű lakáshoz, míg a nem munkás kategóriába sorolt dolgozó­nak jókora előtakarékosságra van szüksége ahhoz, hogy a szükséges lakás birtokbavételének anyagi előfeltételeit biz­tosítottnak tudja. Ám a józan többség vallja és érti: a lakásra váró mun­kások vannak többségben az országban is, a vállalatnál is, s nyilván azért maradtak többségben, mert eddig nekik nem jutott elég állami lakás, eddig nem volt pénzük szö­vetkezeti lakásra. A szélsőséges vélemények „legszélsőségesebbjét" azért hadd írjem le, ami szerint: „azért ez túlzás, mert eszerint lehet havi tízezer forintja, kocsija, üdülője a munkáscsa­­ládnak, velem szemben, akinek semmije nincs, csak egy NEM-MUNKÁS besorolásom, mégis ő kapja meg a kiemel­ten nagy kedvezményt a vállalattól, a társadalomtól !’■ Az általános irányelvek és a vállalati szabályzat teljes nem-ismeréséből táplálkozik ez a vélemény, ugyanis nem csupán „szükséges és elégséges feltétel” a lakásvásárlási kedvezményhez a „munkás’’ kategória. Mélyebb és körül­tekintőbb megfogalmazást kapott az érdekvédelem ebben a szabályzatban! Nézzük csak a II. fejezet „A vállalat ál­tal szervezett, OTP-értékesítésű telepszerű, többszintes la­kóházépítés kölcsöntámogatása” című fejezet „nem része­sülhet kölcsöntámogatásban’’ bekezdés felsorolását. Esze­rint: nem részesülhet vállalati támogatásban ez a dolgozó, aki a vállalattól már kapott valamilyen formában lakást, ... aki a lakásigénylésének keltét megelőző öt éven belül in­gatlant adott el vagy főbérleti lakását értékesítette, s ily mó­­don olyan összeghez jutott, amely eléri az egyébként nyújt­ható vállalati támogatás összegének mértékét, ... akinek a kiutalás időpontja előtti évben az egy családtagra jutó jö­vedelme nagyobb volt, mint a vevőkijelölés éve előtti vállalati átlagbérszínvonal ötven százaléka. S itt jogosan teszi hoz­zá a „Szabályzat”, hogy az egyéni átlagbér kiszámításá­nál a nyereségrészesedés alapjául szolgáló keresetet kell figyelembe venni. Ha tehát a vállalati átlagbér például 2500 forint volt 1972-ben, ennek az ötven százaléka 1250 forint, akkor 1973-ban nem részesülhet vállalati kölcsöntámogatásban az a munkás sem, aki negyedmagával él, és feleségével együtt több, mint ötezer forintot keres. De nem részesülhet vállalati támogatásban az sem, aki­nek üdülőtelke, gépkocsija, hétvégi háza, vagyis „jelentős értékű vagyontárgya’’ van, ha ezek együttes összege eléri vagy meghaladja a nyújtható vállalati kölcsön összegét Vagyis: okosan, politikusan védik a munkásérdekeket az építők lakástörvényében. Azokat juttatják kedvezményekkel lakáshoz, akiket mind a szűkebb kollektívának, mind az egész társadalomnak kötelessége támogatni. S mert a munkásérdekek védelmét saját törvényben is megfogalmaz­ták, elejét vették minden „szóbeszédnek, találgatásnak.” Vagy ha úgy tetszik: a „frontból’’ békés folyamattá sze­lídítették a lakáskérdést Néhány év alatt több száz­­ benépesített lakás tanúskodik igazuk mellett. Kátay Antal Az igény is ingázik (Folytatás az 1-es oldalról) A felsorolásból kitűnik: a nagyobb feladat a kisiparo­sokra hárul, összegészében a szolgáltatások többségét ők végzik. Jelenleg 84 kisiparost tartanak nyilván. Közülük 31 mellékállású, illetőleg nyug­díjas. Négyen végeznek — teljes egészében. illetve nagy­részt — különböző ipari üze­meknek bérmunkát. Míg a a többi kisiparos kizárólag csak szolgáltatást lát el. Noha különösebb panasz, észrevétel eddig nem érke­zett, a tanács úgy véli, hogy néhány szolgáltatási ágban kevés kisiparosa van a köz­ségnek. Például kellene még gépjárműjavító, valamint szo­bafestő és mázoló. Nincs a községben tetőfedő. Etye­ki kisiparossal dolgoztatnak. Gondjuk volt az ács szakmá­ban is: az első és egyetlen iparos tavasz óta gyakorolja az ipart, de egyedül nem győ­zi. Egyéb szolgáltatási ágban jelenleg nincs gondjuk. Gondot okoz azonban a kontárkodás, főként a festő szakmában űzik ezt a tevé­kenységet. A lakosság nem tesz feljelentést, a hivatalos szervek pedig valósággal te­hetetlenek : a megrendelők védik a kontárt, más színben tüntetik fel tevékenységét és nem tanúskodnak ellene. Ezen a lakosság segítségével lehetne változtatni, de segí­tene az is, ha a Fa- és Építő­ipari Ktsz növelné a festő szakmában kapacitását. Az összkép kedvezőnek ér­tékelhető. A nagyközségi ta­nács igyekszik figyelemmel kísérni a változásokat, s a le­hetőségekhez mérten, segítik a fejlődést. Azt vallják: ne­m­ lehet megnyugtató egyetlen település vezetőinek sem az, hogy a munkaképes lakosság­gal együtt ingázik a szolgál­tatások iránti igény is. Lekö­tése mind mennyiségi, mind minőségi kielégítése, elősegíti a nagyközség fejlődését is. — T —

Next