Fejér Megyei Hírlap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-01 / 26. szám
2 * Horst Sindermann Budapestre érkezett Megkezdődtek a tárgyalások Tegnap délelőtt Fock Jenőnek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására hivatalos baráti látogatásra Magyarországra érkezett Horst Sindermann, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A baráti NDK kormányfőjének kíséretében van Wolfgang Rauchfuss miniszterelnök-helyettes és Herbert Krolikowski külügyminiszter-helyettes. A vendégeket zászlódíszbe öltözött ferihegyi repülőtéren Fock Jenő, a kormány elnöke üdvözölte. Jelen volt a fogadáson dr. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Karakas László munkaügyi miniszter, Baconi Jenő külkereskedelmi minisztériumi államtitkár, Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, Marjai József külügyminisztériumi államtitkár, dr. Orbán László művelődésügyi minisztériumi államtitkár, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, dr. Perjési László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője. Csütörtökön délután Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Horst Sindermann, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke tárgyalást folytatott az Országház minisztertanácsi termében. Horst Sindermann, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke 1915 szeptember 5-én született Drezdában. 1929-ben lépett a Német Kommunista Ifjúsági szövetségbe. 1933-ban antifasiszta tevékenység miatt letartóztatták és 9 hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1935- ben 6 évi fegyházbüntetésre ítélték. Fegyházbüntetésének letöltése után 1945-ig a sachsenhauseni és a mauthauseni koncentrációs táborokban raboskodott. 1945 és 1947 között a drezdai és Karl Marx Stadt-i megyei pártlap főszerkesztője, majd 1950-ig a járási pártbizottság első titkára Karl Marx Stadtban és Lipcsében. 1950-től 1953-ig a Halle megyei pártlap — a Freiheit — a főszerkesztője. 1954 és 1963 között a NSZEP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője, illetve a KB titkára. 1959-ben a KB póttagjának, 1963-ban a KB tagjának és PB póttagjának választották, 1967-től a Politikai Bizottság tagja. 1963-tól 1971-ig a Halle megyei pártbizottság első titkára volt. 1971. május 12-én az NDK minisztertanácsának első elnökhelyettesévé, 1973. október 3-án pedig az NDK minisztertanácsának elnökévé választották A Ferihegyi repülőtéren Fock Jenő, a kormány elnöke fogadja a vendégeket Leonyid Brezsnyev látogatása Kubában Kitüntették az SZKP KB főtitkárát Havanna Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának szerdán Havannában átadták a José Marti Érdemrendet. A szovjet vendéget a nemzetközi szolidaritás megszilárdítához, az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus elleni harchoz, a kubai forradalomhoz fűződő barátság megszilárdításához történt kiemelkedő hozzájárulásáért tüntették ki. A kitüntetés alkalmából mondott beszédében Brezsnyev kijelentette: „A Szovjetuniót és Kubát egyesítő barátság fejlődését és elmélyülését a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a szovjet állam mindig lankadatlan figyelemmel fogja kísérni. A magam részéről mindent megteszek, hogy hozzájáruljak ehhez a nemes ügyhöz. A kitüntetést a Szovjetunió és a szocialista Kuba közt létesült szilárd, őszinte barátság és megbonthatatlan testvériség jelképeként fogadom.” Az SZKP KB főtitkára megállapította, hogy általában a kommunisták, köztük a szocialista országok vezetőinek jellemző vonása, hogy minden felmerülő kérdést a dolgozó ember szempontjából közelítenek meg. — Amikor — mondotta — mi a Politikai Bizottságban és a kormányban számos fontos kérdést tekintünk át, döntéseket hozunk velük kapcsolatban, mindenekelőtt abból indulunk ki, hogy milyen jelentőségűek lesznek ezek a döntések a dolgozók széles tömegeire. — Ennek a célnak van alárendelve egész pártunk és kormányunk külpolitikai tevékenysége is. A tartós béke, a nyugodt alkotómunka, a holnapi napba vetett hit — ez az, amit mindennél jobban akarnak a városainkban és falvainkban élő emberek milliói. — Minden külpolitikai erőfeszítésünk arra irányul, hogy biztosítsuk a tartós békét, megbízhatóan megvédjük mindazt, amit a nép alkotott és alkotni szándékozik. Mindez természetesen nemcsak a Szovjetunióra vonatkozik. Ez az önök országának, a többi testvéri szocialista országnak és kommunista pártjaiknak politikája is. Éppen ezért érzik magukat annyira közelállónak egymáshoz, ezért egyesíti őket ilyen szoros, megbonthatatlan barátság. Mindenki egyért megy mindenkiért: ez a nemes szabály teljességgel alkalmazható a szocialista országok közti kapcsolatokra. A barátság megkétszerezi erőinket. Barátságunk közelebb hozza annak a nagy célnak a megvalósítását, amelyért pártjaink küzdenek. Nincs szebb és nemesebb ennél a barátságnál.” A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a forradalmi kormány fogadást adott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára tiszteletére. A fogadáson jelen volt Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, a forradalmi kormány miniszterelnöke, Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke, Raul Castro, a KB másodtitkára, és más kubai vezetők. Jelen voltak továbbá a Leonyid Brezsnyevel együtt Kubába érkezett szovjet hivatalos személyiségek. A fogadás baráti, szívélyes légkörben folyt le. • • * Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára baráti megbeszélést folytatott Carlos Rafael Rodriguezzel, a Kubai KP KB titkárságának tagjával, Raul Roa külügyminiszterrel, a KB tagjával és Demani Cienfuegossal, a KB tagjával a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről. (TASZSZ) * * ♦ Havannában csütörtökön folytatódtak Leonyid Brezsnyev hivatalos tárgyalásai a kubai vezetőkkel. Brezsnyev újságíróknak nyilatkozva kijelentette: „Nincsenek titkaink, abban a szellemben és arról folytatódnak a tárgyalások, amiről a keddi nagygyűlésen beszéltünk”. Az egyik francia újságírónak válaszolva Brezsnyev kijelentette, hogy februárra várják a Szovjetunióba Pompidou francia államfőt. Brezsnyev és kísérete ma különgépen Santiago de Cubába, a Havannától ezer kilométerre fekvő forradalmi múltú városba látogat. * ',r ■SW»*® Szuezt újjáépítik Kairó Az egyiptomi kormány Kairóban tanácskozott az 1967-es és 1973-as háborúban súlyos károkat szenvedett Szuez város helyreállítási terveinek megvitatására. Szadat elnök korábban utasítást adott arra, hogy a csatornaövezetben fekvő Szuez, Kantara, Iszmália és Port Szaid városok helyreállítási munkálatai elsőbbséget kapjanak. Szibériai utazás (2.) Rokonok között Azóta nagyot fordult a világ itt is. S a névtelen énekmondók helyére neves költők léptek. Egy fiatal vogul költővel, Andrej Tarkhnoval az mindjárt az érkezéskor kezet szoríthattunk. Megismerkedünk Mikul Sulgin ehanti (osztyák) költővel, tanítónő feleségével és két bájos gyermekével. A ehanti nyelven megjelenő helyi újság főszerkesztője, Maria Vologyina úgyszintén csatlakozik hozzánk: az alacsony termetű, kerek arcú, fekete hajú, mindig mosolygós asszonyka négy gyermek anyja. Jelenleg több mint húszezer ehanti él a körzetben, 70 százalékuk beszéli a nyelvet. Jóval kevesebb a manysik, vagyis a vogulok lélekszáma: hétezren laknak a szétszórt településeken. A két nép fiai könnyebb, emberhez méltóbb körülmények között űzik őseik mesterségét; halésznak, vadásznak, de az „olajosok” brigádjaiban is megtalálni már a közülük valókat. Sajnos, kevés időnk jut a népművészeti múzeumban való bolyongásra. Pedig a bálványoktól, a vadászeszközöktől a kéreg- és bőrsátrakig, a gyöngyösvarrottas ruháktól a népi táncegyüttesekről készült képsorokig — mérhetetlenül gazdag látnivalókban. Vigaszunk, hogy holnapután, Szurgutból kirepülhetünk a legközelebbi osztrák faluba. Éjszaka, nem sokkal az Indulás után elérjük az Obot. Gyönyörű látvány a két folyó, az Irtis és az Ob találkozása. Fényben csillogó tenger képe. Most már keretnek hajózunk. Szurgut, ötvenezer lakosú város — a legrégibb: 1593- ban alapították —, sok látnivalóval. Mi azonban alig várjuk, hogy a busz elérje aforgalmas repülőteret. Tizenkét személyes kis gép várhét ránk. Úticélunk: Ugut, Nyicsevo — ahogy itt mondják ekkora távolságra. Mindössze negyvenperces repülőút. Moszkvából 11 ezer méter magasságban jöttünk Tyumenbe, ehhez képest a mostani repülés olyan, mintha egy zárt kocsit panorámabusszal cserélnénk föl. Mintha megelevenedne a térkép, aprólékos részletességgel láthatjuk a folyamóriást és vidékét. Először a főágat repüljük át, aztán nagy kiterjedésű erdős, mocsaras vidék következik. Eszembe jut: azt mondták kalauzaink, ezer folyót és 300 ezer tavat tartanak számon a tyumeni tartomány 1,5 millió négyzetkilométeres területén. Most, hogy kitárul a vidék látképe, kicsit jobban megérthetjük, mekkora víztömeget hord hátán ez a táj. Aztán sűrűbb erdővidék következik, itt-ott újra tavakkal, folyók burkolta szigetecskékkel Ha az imént az járt a fejemben, a jégkorszak után lehetett ilyen a föld, most egy másik gondolat fészkel bele: milyen Csipkerózsika-álmot alhatott ez a vidék évszázadokon át. Sehol se látni élőlényt, mozgást. Aztán feltűnik a falu, Ugut. A Nagy-Jugan partján fekszik — folyóhoz kötődik, mint itt szinte minden település. Jöttünkre sokan idesereglettek. Jobbára nők, gyerekek — a férfiak nagy része foglalatosságát űzi ma is: vadászik, vagy hálót merít a Juganba. Sétálunk befelé a faluba. Vladimír Tirlinnel, az iskolaigazgatóval beszélgetünk közben. 308 gyerek van az iskolában — mondja. Közülük 202 a chanti. Hogy milyen nyelven tanulnak? Oroszul. Mivel a családban anyanyelvüket beszélik, hatéves korukban előkészítő osztályban sajátítják el az iskoláztatáshoz szükséges nyelvtudást is. Így mindkét nyelven beszélnek a fiatalok. A továbbtanulók magasabb anyanyelvi képzést kaphatnak a felsőbb iskolákban — közülük kerülnek ki a tanítók, mint ő is —, de aki utána vadászni, halászni megy, ugyancsak anyanyelvét használja. Így a hantiul beszélők száma, Tirlin szerint, nem csökkent. Él a nyelv, amit hősénekeikben, sorsénekeikben, imáikban annyi gazdag árnyalattal mutattak föl a rokonkereső magyar tudománynak. És él, erősen él a nép. Három—négy gyermek egy családban. Tavaly 22 kisfiú és kislány ment előkészítő osztályba, idén harminckettőt írtak össze. A falunak 1600 lakosa van. Kitűnő vadászok, s mesterei a halfogásnak — ma már mindkét ősi foglalkozást szövetkezetbe tömörülve űzik. Csupa faház ez az utca, de némelyiknek már palateteje van. S a villanyoszlopok, vezetékek jól mutatják a világosság terjeszkedését ezen a vidéken is. A falu központjába kanyarodva kőépületeket is láthatunk. A szovjet épületének egyik helyiségében — tágas, szép terem, az ablak alatt radiátorok — részletesebb tájékoztatást kapunk. Például arról, hogyan ápolják a népi kultúrát. Májusban, a szurguti seregszemléről az ő táncoló-éneklő brigádjuk hozta el az első díjat. Simai Mihály (Következik: 3. Vadászok és táncosok) . • HÍRLAP Willy Brandt fogadta Bíró Józsefet Csütörtökön Willay Brandt nyugatnémet kancellár fogadta dr. Bíró József külkereskedelmi minisztert Péntek, 1974. február 1. T immmm fiz elnök derülátó Sorsdöntő és drámai. Az előbbi jelzővel washingtoni megfigyelők ruházták fel Nixon elnök csütörtök hajnalban elhangzott kongresszusi üzenetét. Az utóbbival a törvényhozás két házának légkörét illették. Egyesek szerint viszont az üzenet felfogható a Watergate-ellentámadás kezdetének is. Első helyen Nixon az energiaválság leküzdéséről szólt. Tegyük mindjárt hozzá: derűlátóan. Ígéretet tett, hogy az USA nagyarányú beruházások révén hozzálát önellátásának megteremtéséhez. Ennek érdekében a következő öt évben tízmilliárd dollárt költenek új energiafajták feltárására. Bejelentette, hogy „arab barátai" biztosították, a legközelebbi jövőben megvitatják az USA-val szemben fennálló olajembargó ,,sürgős feloldásának" lehetőségeit. Foglalkozott az elnök a világkereskedelem kérdéseivel, sürgette, hogy a különféle akadályokat mielőbb le kell bontani. Ezzel összefüggésben megállapította: a Szovjetunióval és a szocialista országokkal szemben állított mesterséges akadályok a szabadabb kereskedelem útjában „súlyosan akadályozzák a harmonikus nemzetközi kapcsolatok irányában tett" erőfeszítéseket. Politikai berkekben rámutatnak: az elnöki üzeneten végigvonult az a gondolat, amely szerint az amerikai társadalom problémáinak megoldását illetően „békében minden lehetséges béke nélkül semmi sem." Külpolitikai vonatkozásban Nixon elmondta: az idén folytatódik a szovjet—amerikai párbeszéd a hadászati fegyverek korlátozásáról és újabb erőfeszítéseket tesznek - más országokkal közösen - az Európában állomásozó csapatok és fegyverzetek csökkentésére. Ennek ellenére hangsúlyozta: az idei katonai költségvetés emelését javasolja majd. Rendkívül nyomatékkal utalt arra, hogy tisztségéről nincs szándékában lemondani, üzenetét így fejezte be: „Amerika befejezte történetének leghoszszabb háborúját és megkezdte történetének leghosszabb békekorszakát." Ha törvényhozás két házának légköre drámai volt is, az elnöki üzenet derűlátó kicsengése némileg megnyugtatta a sok tízmilliós hallgatóságot a tvkészülékek előtt. A békekorszak kilátása mindenesetre kedvező visszhangra talált, bár a szavak és a tettek összhangja ittott még akadozik. (RS)