Fejér Megyei Hírlap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-01 / 256. szám
2 Közlemény a Német Kommunista Párt küldöttségének magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására 1974 október 28—31 között látogatást tett Magyarországon a Német Kommunista Párt küldöttsége, amelyet Herbert Mies, a párt elnöke vezetett. Az MSZMP küldöttsége , Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Grósz Károly, a KB osztályvezetője és Jorn Gyula osztályvezető-helyettes tárgyalást folytatott a német testvérpárt képviselőivel a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A delegáció találkozott Gáspár Sándorral, a Politikai Bizottság tagjával, a SZOT főtitkárával. A NKP küldöttsége véleménycserét folytatott Párdi Imrével és Berecz Jánossal, a Központi Bizottság osztályvezetőivel. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott megbeszéléseken a kért párt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről. Az MSZMP teljes támogatásáról és testvéri szolidaritásáról biztosította az NSZK kommunistáit abban a következetes harcban, amelyet a dolgozók érdekeinek védelmében, a monopóliumok hatalmánál, korlátozásáért, a demokratikus jogok érvényesítéséért folytatnak. A magyar kommunisták elítélik az NKP tagjaival és más haladó személyekkel szemben alkalmazott jogellenes, megkülönböztető intézkedéseket. • Az NKP elismerését fejezte ki a szocializmus magyarországi építésével, valamint a Magyar Népköztársaság következetes békepolitikájával kapcsolatban. A két párt képviselői hangsúlyozták, hogy napjaink legfontosabb nemzetközi feladata az enyhülés irányzatának erősítése, visszafordíthatatlanná tétele. Kifejezték azt az elhatározott szándékukat, hogy ennek érdekében folytatják erőfeszítéseiket. A nemzetközi enyhülés fontos részét képezi az európai biztonsági konferencia. Az MSZMP és a Német Kommunista Párt szükségesnek tartja a konferencia mielőbbi eredményes befejezését. Az európai béke és biztonság ügyét jelentősen elősegítették azok a szerződések, amelyek rendezték a Német Szövetségi Köztársaság és az európai szocialista országok viszonyát, a két német állam kapcsolatait és Nyugat-Berlin státusát. Az MSZMP és az NKP képviselői síkraszállnak e szerződés maradéktalan betartásáért. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Kommunista Párt mélységesen elítéli a chilei elleni forradalmi junta fasiszta terrorját és követeli a chilei hazafiak szabadon bocsátását, a demokratikus szabadságjogok helyreállítását. A két testvérpárt nagy jelentőséget tulajdonít a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom akcióegysége fejlesztésének. Ebben jelentős esemény az európai kommunista és munkáspártok újabb tervezett tanácskozása, amelynek előkészítése megkezdődött. A két párt hangsúlyozta annak szükségességét, hogy következetes elvi harcot folytassanak a kommunista- és szovjetellenesség mindenfajta megnyilvánulása ellen, a marxizmus-leninizmus tudományos elméletének tisztaságáért. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Kommunista Párt képviselői véleménycserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatairól. Egyetértettek abban, hogy a kapcsolatokat a békés egymás mellett élés elvei hassák át, mert csak így szolgálják a béke, a nemzetközi enyhülés, s a két ország érdekeit. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Kommunista Párt testvéri kapcsolatait a proletár internacionalizmus jellemzi. A két párt küldöttsége egyetértett valamennyi felmerült kérdésben és megállapodott a kapcsolatok továbbfejlesztésében. A német testvérpárt küldöttsége látogatásra hívta meg az MSZMP Központi Bizottságának küldöttségét. Közös közlemény Losonczi Pál négynapos lengyelországi látogatásáról közös közleményt adtak ki: Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének meghívására október 28— 31-e között hivatalos, baráti látogatást tett Lengyelországban. Losonczi Pál eszmecserét folytatott Henryk Jablonskival, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökével. Megbeszélést folytatott a LEMP Központi Bizottságában is, amelyen részt vett Henryk Jablonski, Piotr Jaroszewicz, Edward Babiuch, Mieczyslaw Jagielski, Stefan Olszowski, a Politikai Bizottság tagjai. Losonczi Pál és Henryk Jablonski a tárgyalások során tájékoztatta egymást országa belső helyzetéről, áttekintette a kétoldalú kapcsolatok fejlődését és véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Elismeréssel értékelte a két testvérpárt kongresszusi határozatainak megvalósítását, a lengyel és magyar népnek a szocializmus építésében elért eredményeit. A két elnök megállapította, hogy a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság politikai, gazdasági, kulturális és tudományos együttműködésének fejlődése erősíti a két nép barátságát. A lengyel—magyar együttműködés hozzájárul a Varsói Szerződés további erősítéséhez, a szocialista közösség egységének szorosabbra fűzéséhez, a szocialista gazdasági integráció komplex programjának gyorsabb megvalósításához a KGST keretében. Az elnökök megállapították, hogy a nemzetközi helyzet alakulásának fő iránya a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elvének megszilárdítása. Ennek az elvnek alapján, a nemzetközi enyhülést megzavarni próbáló hidegháborús erők ellenére kedvező folyamatok érvényesülnek a nemzetközi kapcsolatokban. Az enyhülés fő tényezője a Szovjetunió és a szocialista közösség országainak növekvő ereje, nemzetközi tekintélye és kezdeményező békepolitikája. A felek megállapították, hogy eddigi külpolitikájuk szellemében továbbra is mindent megtesznek a nemzetközi enyhülés és együttműködés erősítése, elmélyítése érdekében. A Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal, valamint a béke erőivel együtt arra törekednek, hogy a világban uralkodó kedvező folyamatok visszafordíthatatlanná váljanak. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökével folytatott megbeszélései a barátság, a kölcsönös megértés szellemében folytak, teljes nézetazonosságot tükröztek és hozzájárulást jelentenek a két ország testvéri kapcsolatainak fejlődéséhez. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hivatalos baráti látogatásra hívta meg a Magyar Népköztársaságba Henryk Jablonskit, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnökét, aki a meghívást örömmel elfogadta. Schmidt kancellár elutazott a Szovjetunióból Kijev (MrK) Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja csütörtökön befejezte Szovjetunióbeli látogatását. A nap folyamán a kancellár, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter és a kíséret tagjai Kijevből repülőgépen hazautaztak. Az NSZK kancellárja, külügyminisztere, valamint vendéglátóik, L. I. Brezsnyev és A. Gromiko együttműködési szerződést írtak alá, amely kiterjed a kapcsolatok fejlesztésére, a gazdaság, az ipar, a nyersanyag- és energiatermelés, a szakembercsere, a tudományos és műszaki együttműködés számos területére. A szerződés mintegy kiegészíti az 1971. májusában kötött megállapodást. tárgyalások kezeődnek Pója Frigyes külügyminiszter csütörtökön délelőtt a külügyminisztériumban fogadta dr. Carlos P. Romulót, a Fülöp-szigeteki Köztársaság külügyminiszterét, majd megkezdődtek a két külügyminiszter közötti hivatalos tárgyalások. A megbeszéléseken részt vett Rácz Pál külügyminiszter-helyettes, dr. Kos Péter, a külügyminisztérium főosztályvezetője és dr. Kázmér Zsigmond főosztályvezető-helyettes. A Fülöp-szigeteki tárgyaló delegáció tagja Luis Morenco-Salcedo, a Fülöpszigeteki Köztársaság párizsi nagykövete és Felipe Mabilangen nagykövet, a külügyminiszter személyi kabinetfőnöke. Tüntetések Saigonban Több ezres tömegtüntetés zajlott le csütörtökön reggel Saigonban a Thieu-rendszer ellen. A megmozdulás a bábkormány hatalomra kerülése óta a legnagyobb volt. A felvonulók közül többen megsebesültek, amikor fegyveres rendőregységek támadtak a menetre. A tüntetés azután kezdődött, hogy hajnalban a rendőrség behatolt , a saigoni sajtóközpontba, s megkísérelte szétkergetni a törvénytelen rendszer ellen tiltakozókat. Thieu haladéktalan lemondását követelték. A nagyszabású akció következtében, melyben részt vettek Saigon munkásai, diákjai s egyházi személyiségei is, a város élete megbénult. A Saigonból érkezett jelentések szerint bezártak a bankok, üzletek, a hivatalok. A rendőrség és a biztonsági szolgálat lezárta a városhoz vezető utakat. A Thieu-rendszer elleni megmozdulások folytatódnak. HÍRLAP Szarta!nyilatkozat Szadat egyiptomi elnök rabati sajtóértekezletén megerősítette: nem lehet szó arról, hogy csupán az egyiptomi fronton valósítsák meg az újabb izraeli csapatkivonást, valamennyi fronton végbe kell mennie a kivonulásnak. Szadat kijelentése összhangban van az arab csúcsértekezletnek döntésével. Az egyértelmű állásfoglalás jelentőségét növeli az a tény, hogy Kissinger amerikai külügyminiszter rövidesen viszszatér a Közel-Keletre a korábban megkezdett közvetítő tárgyalások folytatása végett. Mint ismeretes, Kissinger a genfi békeértekezleten kívül, újabb kétoldalú csapatszétválasztási megállapodások formájában szorgalmazza a rendezési kísérletek folytatását. Ami a szovjet—egyiptomi kapcsolatokat illeti, Szadat elnök rabati sajtóértekezletén kijelentette: „Egyiptomnak jó kapcsolatai vannak a Szovjetunióval. Reméljük, hogy mindez még érzékelhetőbbé válik Leonyid Brezsnyev kairói látogatása idején”. Kareai jegyzetek (3,9 Kum Szoung traktor és baráta A gyár európai mércével mérve is lenyűgöző nagyságú és modern szervezésű, részben félautomata gyártásra berendezve. A Kum Szong kétféle terméke, a 28 lóerős „Csollima” és a 75 lóerős „Pungjon” traktor keresett márka az észak-koreai mezőgazdasági nagyüzemekben. Az első Pungjon-t 1973. június 26-án indították útjára, előzőleg csak kisebb gépeket gyártottak. Ez a kisebb is nagy ajándék volt azonban a háború dúlta mezőgazdaságnak az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, mivel a nagy pusztítás után igavonó állat alig maradt. A gyári újság szerkesztője, Hong Gu Szó kisér, kalauzol bennünket a gyár hatalmas csarnokaiban, szállítószalagjai, szerelőállványai, automata gépsorai és vezérlőberendezései között. Elmondotta, mi és mennyi maradt meg az egykori kis vegyiüzem helyén a bombázás, ágyúzás után, hogyan kezdődött 1957-ben a traktorgyártás, mekkora öröm volt 1960-ban, amikor az évi 3000-es gyártási nagyságot elérték, hogyan vált nagyüzemmé a kis Csollimagyár. S nemcsak a gyár, hanem a szomszédos városka is, a Kum Szong munkásainak lakónegyede üzleti hálózattal, iskolákkal, bölcsődékkel, napközikkel, egészségügyi intézményekkel. Néhány adat: a gyár munkásainak átlagos életkora 30 év alatt van. Ifjú gyár — mondja Hung Gu Szó. Ötszáz brigád tömöríti a dolgozókat kis közösségekbe, a munkásoknak kb. 60 százaléka vehet részt (megtisztelő kitüntetés!) a Csollima-mozgalomban. A mozgalom lényege, — mint azt a neve, a szárnyas, táltos paripa elnevezés is jelzi: — termelj többet, gyorsan, ésszerűen. A legjobb munkások kitüntető jelvényeket kapnak, munkájukról ír az üzemi újság, az ország legszebb vidékein berendezett üdülőkben pihenhetnek. Ami pedig a Kum Szong „végtermékeit” illeti, a fővárostól délre fekvő egyik tszben kifaggattuk a látogatás alkalmára odaérkezett járásiakat és a gazdaság országos hírű elnökasszonyát, mi a véleményük a gépekről. Azt mondták, jól beváltak. A tsz 150 hektáros gyümölcsösében, 400 hektár szántóján és kb. 150 hektár öntözött rizsterületén 32 traktor dolgozik, s hat vontatójuk van. A szives vendégfogadás alkalmával körülültük a szövetkezeti iroda alacsony asztalát, ottani szokás szerint törökülésben a szőnyegen, s végig kóstoltuk a gazdaság termékeit: datolyát, mogyorót. Péntek, 1974. november EFTA: Kapcsolatépítés kelet felé Helsinki impozáns kongresszusi negyedében, Dipoliban kezdi október 31-én félévenként esedékes ülésszakát az EFTA, a nyugat-európai szabadkereskedelmi társulás miniszteri tanácsa. Az EFTA céljai már létrehozásának pillanatában, 1900-ban egy kicsit mások voltak, mint a Közös Piacé: az egymás közötti ipari vámhatárok leomlottak, kifelé azonban az államok olyan vámpolitikát folytattak, amilyent akartak, ellentétben a Közös Piaccal, amely egységes vámfallal bástyázta magát körül. A másik nagy különbség, hogy a mezőgazdasági termékek piacát nem egységesítették, a mezőgazdasági importot nem sújtották nagy illetékek, mint az EGK-ban, így az EFTA-országokkal például sosem kellett „marhahúsháborút” vívni. Arról sem volt szó, mint a Közös Piac esetében, hogy a tagállamok átriházzák szuverénításuk egy részét valamiféle közös szervre. Az EFTA azonban mindig magán viselte az ideiglenesség bélyegét, sokan amolyan mesterséges „brit konstrukciónak” tekintették, a Közös Piacon kívül rekedtek dacszövetségének, London ugródeszkájának a Közös Piacba. A britek 1963-ban és 1967-ben kétszer is eredménytelen kísérletet tettek a közös piaci csatlakozásra. London kilincselése végül sikerrel járt, a közös piaci Hatok 1969-i hágai értekezlete zöld utat nyitott a brit kérelemnek, s ez alapvetően megváltoztatta az EFTA életét. Dánia, amelynek kereskedelme olyannyira függött Angliától, szintén kérte csatlakozását a Közös Piachoz. Nem volt ilyen egyértelmű Norvégia helyzete: Oslo sokáig habozott, féltette mezőgazdaságát a nyomasztó közös piaci versenytől, s a népszavazás végül is nemet mondott a csatlakozásra. Nagy-Britannia és Dánia 1973. januári kilépése hét tagországra, olvasztotta az EFTA-t, attól számítódik a szervezet „második élete”. A Hetek (Svájc, Svédország, Ausztria, Portugália, Norvégia, Izland és a társult Finnország) egyenként szabdkereskedelmi megállapodásokat kötöttek a Közös Piaccal, amelyek előirányozzák az ipari vámok 1977-ig történő fokozatos lebontását, de az EFTA tagjai tovább munkálkodnak a kereskedelmet torzító akadályok eltüntetésén. Az EFTA-országok egymás között is a vámon kívüli akadályok minél teljesebb lebontására törekszenek, hiszen az ipari termékek forgalmát vámok általában már nem nehezítik. Érdemes megjegyezni, hogy éppen a közelmúlt napokban az EFTA gyógyszeripari ellenőreinek küldöttsége tett látogatást Magyarországon. Hazánk bejelentette ugyanis csatlakozási kérelmét az EFTA égisze alatt létrejött szerződéshez, amelynek tagjai kölcsönösen elismerik a gyógyszeripari termékek belső ellenőrzési rendszerét. Látszólag talán kevésről van szó, a gyakorlatban viszont gyógyszerexportunk ezáltal sok millió forinttal növekedhet. Nem kell tengernyi bizonylatot kiállítani export esetén, nem követelnek az importőrök újabb és újabb vizsgálatot, ami nagyon megnehezíti kivitelünket. Magyarország az EFTA jóformán minden tagjával élénk kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn. Nem elhanyagolható piac ez: a negyvenmillió lakost számláló szabadkereskedelmi társulás a világ összexportjának 7,2, importjának 9,3 százalékát adja. Finnországgal fokozatosan szabadkereskedelmet építünk ki. Ausztria hagyományosan ,jó kereskedelmi partnerünk. Svájcban is nagyok a lehetőségeink, (ezt bizonyította eredményes részvételünk a nemrég lezajlott két svájci vásáron), a norvég miniszterelnök hazánkban tárgyait a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzéséről, Portugáliában a fasiszta rendszer megdöntése kedvező lehetőségeket teremtett a kapcsolatok fellendítésére. Rabeus, az EFTA főtitkára a Dunamenti országok bécsi Európai Intézetében tartott előadásában rámutatott: nagy lehetőségek nyílnak a szocialista országokkal kapcsolatos kiépítésére. „Nemcsak a Közös Piac, hanem az ETBA is fontos kereskedelmi partnere lehet a szocialista országoknak” — mondotta a főtitkár. S végül idézzük az EFTA egyik kiadványából Masnata svájci professzor nemrég megjelent cikkét: „Ha a Közös Piac nincs teljes tudatában felelősségének, semmi sem áll annak útjában, hogy az EFTA tegyen kezdeményezéseket a szocialista országokkal fennálló kapcsolatok szorosabbra fűzésére”. Boronkay Tamás