Fejér Megyei Hírlap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

Szerda, 1976. szeptember 1. Hiánycikk a lengyel szén Első a közösségi érdek „Magyarázat persze van!?” — mondja, kérdi a vásárló, aki miután a TÜZÉP székesfehérvári csúzdáján — és talán még néhány telepen — hiába kopogtatott és állt sorba lengyel da­raszénért, második vagy sokadik helyként szerkesztőségünket kereste fel gondjával. Mert való igaz, hogy nincs lengyel daraszén. Most nincs, s hetek, hónapok óta hiába keresik azok, akik családi­­lázukat széntüzelésű kis­kazánokból táplálkozó köz­ponti fűtésre rendezték be. A Budapest környéki Tü­zép székesfehérvári területi igaz­gatóságán sem az újságíró az első „vendég”, akit ilyen kér­désben fogad Gombos Gábor­­né területi igazgató. — Üzletpolitikánkról szól­va az év elején azt mondtuk, hogy feladatunknak tekint­jük a lakossági igények mind teljesebb kielégítését. Vagyis kereskedni akarunk a szocia­lista kereskedelmi etika sze­rint. Nos, ami a lengyel da­raszénnel és tegyem hozzá mindjárt a HALDEX-szén­­nel kapcsolatban történt, azt sajnos, nem lehet beleillesz­teni ebbe a képbe. Mert, saj­nos e szénféleségeknél ismét csak vissza kellett térnünk az elosztás rendszeréhez, az érdekek rangsorolásához, s mondanom sem kell, hogy a közösségi érdeket helyeztük első helyre, a kórházak, isko­lák, óvodák szükségleteinek a kielégítését. Ez sem zökkenő­­mentes. Nem is lehet az, hiszen 1975- ben a készletekkel együtt, csaknem ezer tonna HALDEX szenük volt, s az első félév­ben 2056 tonna lengyel dara­szén érkezett telepeikre. Ez­zel szemben 1976 első felében 820 tonna daraszenet és 170 tonna HALDEX-szenet ka­pott a megyei TÜZÉP. A miértre természetesen van válasz, csakhogy azzal aligha lehet fűteni a szóban­­forgó közületi és családi házakhoz tartozó kazánokat. Nyilvánvalóan az történt, hogy lengyel partnereink is növelték a tőkés exportot, s mert szerződéseink nem havi, s nem is negyedévi, hanem évi kereteket jelölnek meg, kötelezettségeiket várhatóan csak az év utolsó negyedében fogják teljesíteni. Az előrejelzések is ezt iga­zolják. A Budapesti Környéki Tüzép Vállalat a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak megkeresésére a követ­kezőket válaszolta: lengyel daraszénből a harmadik év­negyedben ötszáz, a negye­dikben pedig ezerháromszáz tonnát szállítanak Fejér me­gyének. Vagyis összesen ti­zennyolcezer mázsát. Ami egy tételben említve sok, viszont az igényekhez képest, kevés. Annyira kevés, hogy ha akar­ja a TÜZÉP, ha nem, osz­taniuk kell továbbra is a lengyel szenet. Mi hát a megoldás? És mi­ért mondják, hogy nincs, amikor láthatóan van len­gyel daraszén a székesfehér­vári csurdán? — Állami tartalékaink van­nak, ez igaz — mondja Gom­bos Gáborné ezekhez vi­szont nem nyúlhatunk most, hiszen a télnek indulunk, s ilyen tartalékok nélkül kép­telenek lennénk minden idő­járási viszonyok között ellát­ni a közületeket. Elsősorban a kórházak, iskolák, óvodák, bölcsődék téli üzemeltetésé­nek a biztonságához kell ez a készlet. — A lakossági szükségle­tek? — Pillanatnyilag csak ismé­telni tudjuk a tanácsot, ame­lyet gyakorlatilag a tavasz óta mondunk vásárlóinknak: szükségleteiket csak hazai szénből tudjuk kielégíteni. S ebből megfelelő választék és mennyiség áll rendelkezé­sünkre. Igaz, hogy ezzel mun­kaigényesebb a fűtés, de mindaddig nem tehetünk mást, amíg az igényeknél lé­nyegesen kevesebb importsze­net kapunk. — A lakosság tehát egy tonna lengyel szenet sem kap? — Erről m­’''5 szó, hiszen a beérkező rm­séget az em­lített rangsor betartásával értékesítjük. Azt azonban el kellett rendelnünk, hogy a magánfogyasztóknak kiadha­tó mennyiség — már amikor van mit értékesíteni — maxi­málisan harminc mázsa le­het, így a hazai és a külföldi szén keverésére mód nyílik, s ez csökkenti a gondokat. Megszüntetni azonban csak akkor tudjuk, ha külkereske­delmi partnereink is képesek lesznek szállítási igényeinket kielégíteni. Kátay Antal Silókeverő-bővítés A Csákvári Állami Gazdaság mériemajori telepén a silóke­verő üzemnél nagyarányú rekonstrukciót hajtanak végre. A bővítés befejezése után nem kell tápkoncentrátumot vásárol­niuk, mivel az üzem elő tudja állítani a szükséges mennyi­séget (Fotó: Rabáczy Szilárd) Szövetkezeti ifjúsági nap A Velencei-tó környéke Áfész vezetősége és KISZ- szervezete szeptember 26-án szövetkezeti ifjúsági napot rendez Velencén, a KISZ-ve­­zetőképző táborban. Tervük szerint ötszázötven fiatalt várnak, akik a szövet­kezet működési területén dol­goznak a különböző elárusító­egységeknél és üzemeknél. Dénes László, a szövetkezet igazgatóságának elnöke tájé­koztatót ad az elmúlt időszak­ban tett, az ifjúságot érintő intézkedésekről, az eredmé­nyekről, valamint a szövetke­zet gazdálkodásáról. A fiatalok számot adnak arról, hogyan éltek az ifjú­sági törvényben biztosított jogaikkal, továbbá, hogyan teljesítették kötelezettségei­ket. A program részeként be­mutatót is tartanak, ahol sport- és kulturális műsorral szórakoztatják a résztvevő­ket. A seregélyes­ népdalkörrel együtt szerepelnek majd a néptáncosok, az énekkar és a citerazenekar — tudósít Mo­hai János. Videoton Várják a fiatalokat Szeptember hava — az utolsó „diákos” nyár után — az először munkát vál­lalók hónapja is. Erre egy­re nagyobb figyelmet for­dítanak az utóbbi években az újonnan munkába álló­kat fogadó vállalatok és kü­lönösen a vállalatok KISZ- bizottságai és alapszerveze­tei. A Videoton gyárban a KISZ-bizottság titkárát, Szakolczai Évát kérdeztük meg, miként szervezték meg a fiatalok fogadását első munkahelyükön ? — 1973 óta minden évben gyári és gyáregységi szinten úgynevezett fogadásokat szervezünk a fiatalok szá­mára. Ezeknek a fogadá­soknak a gazdái az alapszer­vezetek. Menete: az üzem gazdasági vezetője ismerte­ti a gyár vagy főosztály fel­adatait, különösen ebben az évben és általában az ötö­dik ötéves tervben. Tájé­koztatást adnak, hogy mit várnak a fiataloktól és mit tudnak adni. Ez utóbbi el­sősorban lehetőség a tanu­lásra, előrelépésre. Egyálta­lán nem merev ünnepség ez. Különféle gyakorlat ala­kult ki. Például a számítás­­technikai gyárban megszo­kott, hogy a KISZ-alapszer­­vezetek előre összegyűjtik a fiatalok kérdéseit és ezek­re a gazdasági vezetők rész­letesen válaszolnak. — Miben látja fő értelmét ezeknek a fogadásoknak?­­ — A tájékoztató nyo­mán a fiatalok jobban tudják, mit miért kell csi­nálni és nagyobb felelőssé­get is éreznek a munkájuk­ért. Nem utolsó szempont, hogy a brigádon kívül meg­ismerik a nagyobb kollek­tívát — megtudják, milyen gonddal, kihez forduljanak. Egyébként az üzempszi­chológiai laboratórium fo­lyamatosan ellenőrzi a mun­­kavállalók munkahelyi köz­érzetét. A vizsgálat eredmé­nye azt mutatja, hogy a fia­talokat leginkább a jó mun­kahelyi közösség és a ta­nulás lehetősége vonzza. Ehhez a jó közérzethez a fogadás is hozzájárult E. G. HÍRLAP Negyedszázad az anyakönyvben Talán sivárnak is hinné Fekete Erzsébet életét az, aki csak azt tudná róla, hogy mindennapjait a hivatal tölti ki. Van, aki a tanácsi mun­kát lélekölőnek, papírhegyek hiábavaló pusztításának lát­ja, Fekete Erzsébet azonban nem ezek közé tartozik. Mi­ért töltött volna akkor a ce­­cei tanácson negyed évszáza­dot? A cecei igazgatási előadó úgy fogalmazza meg munká­jának értelmét, hogy megelé­gedéssel tölti el, ha a papí­rokon lefektetett sorsok, éle­tek, gondok az ő tudása, se­gítsége, jóindulata révén könnyebbednek. Ezen a késői nyári napon — mintha csak a nyugodt beszélgetés kedvéért történ­ne — csöndes az iroda. Nem várnak sorba állók, s Fekete Erzsébet szívesen em­lékezik negyedszázadnyi múltra. Az ötvenegyes kez­detre, amikor nem sokkal a tanácsok megalakulása után „egy lányt kerestek, aki gé­pelni tud’’. Ő volt az, a pes­ti gyors- és gépíró iskolából frissen kikerült fiatal aki szinte az első naptól az igaz­gatás ágas-bonas tevékenysé­gének ura lett. S már csupán szép emlék számára a gyors­íróversenyeken nyert okleve­le, könyve, a parlamenti gyorsírókat akkor még lepi­páló tudása, a főváros nyüzs­gő ismeretlensége. Cecén itt­hon volt. Tudja a falu min­den lakójának múltját és je­lenét, hozzáfordulnak a há­zasodók, az ő keze nyomán kerül be az anyakönyvbe az öregek életének utolsó írásos nyoma. „Bizony úgy igaz, hogy a munkámnak élek. Édes­anyám, édesapám meghalt már, egy testvérem lakik a faluban — nem vagyok egé­szen egyedül. Ha dolgozom, akkor meg­­ igazán nem pa­­naszkodhatom társtalanságra, hiszen annyi ember fordul meg ... már a környékbeli falvakból is majd mindenkit ismerek, ha másként nem, arcról legalább. Mi a leg­szebb számomra? Hát... az esküvők. Húsz volt az idén, közte tizenegy társadalmi. Vagyis szép, ünnepélyes, itt voltak a KISZ-esek, az úttö­rők ... Bátran megállíthatják az utcán, gondot, bajt intézendő, s ha mással nem is, tanács­osai, segítséget ígérő szóval ott is szolgál. Csendes kis há­zában virág tarkállik vázá­ban, virág nyílik az udvari kertecskében. A szemet fá­rasztó egész napos munka után ritkábban kerül kezébe könyv inkább televízió szól. S a huszonöt esztendős ta­nácsi munkát elismerő törzs­gárda kitüntetés után néha­­néha már a jövő évre gondol, amikor a nyugdíj adta sza­badság nagyobbra nyitja a könyvvilág kapuját, s a szá­mok, adatok tengeréből part­ra szállva felfedezni indul az irodalom birodalmát. M. E. 3 Jön az offszet Nagyobb nyomda, korszerűbb Fejér megye tanácsi vállalatai közül az utóbbi években a nyomda termelésének fejlődése volt a legerőteljesebb. Az utóbbi tíz évben a termelés megháromszorozódott, a létszám pedig egyharmadával nőtt. A negyedik ötéves terv időszaká­ban lényegében létszámemelés nélkül 40 százalékkal növelték a termelést. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága a közelmúltban számoltatta be a Fejér me­gyei Nyomdaipari Vállalat igazgatóját a gazdálkodásról, a termelés alakulásáról, és az ötödik ötéves terv idősza­kában előirányzott fejleszté­sekről. Különösen nagy ér­deklődést váltott ki a fejlesz­tés témája, hiszen a Fejér megyei Nyomdaipari Válla­latnál a megyei és városi lap, üzemi lapok, különféle nyom­tatványok példányszáma évente több mint tízmillió. Gyenti Pál igazgató la­punknak adott tájékoztatójá­ban elmondotta, hogy a kö­vetkező években mintegy 28 millió forint értékű fejlesz­tésre kerül sor a nyomdában. A beruházás elsősorban az előállított nyomtatványok minőségének javítására és ezzel párhuzamosan a kapa­citás bővítésére szolgál. A nyomda munkái között a Fejér megyei Hírlap előállí­tása kiemelt fontosságú fel­adat. A tervezett fejlesztés eredményeképpen a megyei lap korszerű, termelékeny minőségileg magasabb szín­vonalat jelentő offszet tech­nológiával készül majd. Az offszet technológia be­vezetéséhez már az elmúlt években több előkészületet tett a nyomda, gépi berende­zéseket vásároltak, szakem­bereket képeztek át az új­szerű munkákra, s kiadvá­nyaik egy része, valamint az üzemi lapok közül néhány offszet nyomógépen készül. A fejlesztés — melynek, tervei még az idén elkészül­nek — 1980—81-re fejeződik be. A gépek — az előzetes költségvetés szerint 16 mil­lió forintért vásárolnak belő­lük — importból kerülnekk beszerzésre. Üzemeltetésüket a nyomda saját nevelésű szakemberekkel kívánja meg­oldani. Szeptemberben 49 ipari tanuló kezdi meg a nyomdai ismeretek elsajátí­tását a Fejér megyei Nyom­daipari Vállalatnál. Mivel az új technológia könyvek nyomtatására is lehetőséget ad, elsősorban a kötészeti ka­pacitás növelését tervezik a legközelebbi jövőben. A vállalat dunaújvárosi te­lepén színtartásos fejlesztésre kerül sor, itt elsősorban a magasnyomású technológiát, korszerűsítik, új berendezé­seket állítanak üzembe, majd bővítik a nyomdát, hogy eny­hítsenek a jelenlegi zsúfolt­ságon. Offszet ívnyomó gépen készülnek az üzemi lapok. Az új technológiával már évek óta is­merkednek a nyomda dolgozói (Rabáczy Szilárd felv.) Törik a dohányt Országszerte törik a do­hányt. A termelők szerint a terméskilátások augusztusig némileg javultak, korábban a nyári aszály idején még ke­vés reményt fűztek az átla­gos hozamhoz, a július végi, augusztusi esők azonban jól, értékesültek a dohányültet- ’ vényeken, így általában kö­zepes termés várható. Hasonlóképpen az átlag kö­rül van a minőség is, igaz, még csak a legkorábban be­érett dohányokat minősítet­ték, és ezeket aránylag meg­viselte az aszály, ezért azt várják, hogy a később beért és az esőzések hatására egészségesebben fejlődő do­hány valamivel még jobb mi­nőséget ad majd. A telepeken folyamatosan­ veszik át a termést, sehol nincs fennakadás. Az ország­ban többfelé korszerű gépek segítik a betakarítást. A dohányipar termelése fo­lyamatosan növekszik. A gyá­rakban még a tavalyi termést dolgozzák fel a cigaretta ké­szítésénél. Az első fél évben az elmúlt év azonos idősza­kához képest 2,1—2,3 száza­lékkal fokozták az üzemek a cigaretta gyártását, miután az igények egyre jobban el­tolódnak a füstszűrős cigaret­ták felé, ezekből 15 százalék­kal többet állítottak elő az első fél évben, mint 1975 első hat hónapjában. Egész évben az ipar mint­egy 15—16 ezer tonnányi do­hányt vásárol fel. 1976-ban összesen 25 milliárd cigaret­tát gyártanak, 1,8 százalékkal többet mint 1975-ben.

Next