Fejér Megyei Hírlap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-08 / 32. szám

I Kedd, 1977. február 8. Hónapról hónapra Február A tavalyi, 29 napos szökő­évi február után az idén az év második hónapja ismét 28 napos. A hónap során a Halak az uralkodó csillagkép. Febru­árt, amely a téli hónapok kö­zül a harmadik, Télutónak ne­vezték valamikor. A Nap járása így alakul: 1-én a Nap kelt 7 óra 11-kor, lenyugodott 16.44-kor; 28-án kél 6.28-kor, nyugovóra tér 17.26-kor. A nappal tehát a hó végéig 1 óra 25 perccel nő, hossza a hó első napján 9 óra 33, az utolsón 10 óra 58 perc. Tízéves ciklusban mért feb­ruári hőmérsékleti átlag szél­sőségei: a legmelegebb ciklus 4. évében +5,7, leghidegebb a 8. évben volt: —7,6! Hatvan év átlaga: +0,7 C-fok. A csapadékátlag ugyanak­kor 9 és 79 milliméter között ingadozott, az ötvenévi átlaga pedig 32 millimétert mutatott. A népi tapasztalat is két­esélyesnek mondja február időjárását: „Ha másodikán, gyertyaszentelőkor fénylett a Nap, nagyobb hideg lészen az­után, mint azelőtt volt, ha ez a hónap nem hideg, a tavasz húsvéttal hideg lészen.” Ugyanez „mackósítva”: ha a medve gyertyaszentelőkor meglátta árnyékát, vissza­­bújt barlangjába, mert hideg idő következik: ha zordságot talált, künn marad, mert meg­enyhül az idő. Jégtörő Mátyás napján, feb­ruár 24-én ha jég van, Mátyás megtöri: „Mikor Mátyás jégen lábal, mehetünk majd mezít­­lábbal” — mondogatták falun. A földeken már serény munkát javall a Kincses Ka­­lendárium. Ha megszikkad a talaj, fogasoljuk meg az ősz­szel megszántott földeket. A rétet, legelőket is célszerű megfogásolni. Vakondtúrást, hangyabolyt egyengessünk el, és irtsuk a tüskét, tövist, gazt és dudvát. A szárazabb, mele­gebb fekvésű földeken a ta­vaszi­ árpát, búzát, zabot és borsót el kell vetni. Csáváz­zuk a vetőmagot. A tél végi népszokások kö­zül legismertebb a busójárás, amely sokác vidékeken dívik, és nálunk Mohácson sok ven­déget vonzó színes, jelmezes, álarcos ünnepség. A török hó­doltság idejéből való történeti monda kapcsolódik hozzá, va­lóban azonban ősidők óta fennálló téltemető, tavaszváró ünnep, a farsangi mulatságok lezárása. A farsanghoz a párválasztás gondolatköre is kapcsolódik, ezért azokat az eladólányokat, akik pártában maradtak, far­sang végén szokás volt kicsú­folni. Szatmárban például a kongózás járta, a kérő nélkül maradt lányok ablaka alatt pléhdarabokat kongattak a fiúk és bekiáltottak. Akinek van nagy lánya, hajtsa ki a gulyára. A naptárba újabban felvett névnap: február 15. Kolos. Számos korszerű eszköz segíti a pedagógusokat az oktatásban és teszi könnyebbé a megértést a gyerekek számára. Legnép­szerűbbek a magnós órák Fotó: Dömötör László A Szputnyik legújabb száma A tudósok véleménye sze­rint elérkeztünk az atomkor­hoz. Ma már a világ ener­giatermeléséből ötödrésszel részesülnek az atomerőmű­vek. Nagy lendülettel építik ezeket világszerte, így a Szovjetunióban Leningrad közelében, Volgodonszk mellett épül atomerőmű, a Volga partján pedig Atomas néven új várost és hatalmas ipari komplexumot alakíta­nak ki. Az új energiahordo­zó békés felhasználásának rövid történetét foglalja ösz­­sze az Atomerőművek a fu­tószalagon című cikk. A szibériai területek meg­hódításáról nyilatkozik Da­vid Fischer, az Egyesült Ál­lamokbeli Waterloo egyetem professzora: „Napjainkban a Szovjetunió az északi terüle­tek meghódításának hatal­mas programját valósítja meg. A gigantikus ipari üze­mekkel egyidejűleg lakások, utak, kulturális és kommu­nális létesítmények is épül­nek. Mint tudós, az új terü­letek meghódításakor a szov­jet módszereket tartom he­lyesnek.” A kapitalista országok ter­melését időnként sztrájkok szakítják meg. Miért nem fordul ez elő a Szovjetunió­ban? Hogyan oldódnak meg a munkások és az állami vállalatok vezetői között ke­letkező ellentmondások? Ezt a kérdést elemzi a februári Szputnyik egyik cikke. Fantasztikus találmány­ról számol be az Izmok ze­néje című írás. A Bioelekt­ronika elnevezésű diákköri tervezőirodában olyan mű­szereket készítenek, amelyek az izommozgás zörejeit any­­nyira fölerősítik, hogy az emberi fül is érzékelni tudja. Jelena Sutko kárpátukraj­nai parasztasszony különös agyagedényre bukkant, amelyből mintegy ezer régi ezüstpénz került napvilágra. A szakemberek megállapí­tották, hogy Dominitianust, Marcus Aureliust, Severust ábrázolják az érme­ritkasá­gok. A vulkánkitörések rend­szerint minden élőlényt el­pusztítanak, a halállomány gyarapodását mégis kedve­zően befolyásolják. A leszál­ló hamu ugyanis olyan ásvá­nyi sókat tartalmaz, amelyek növelik a halak termékeny­ségét. A Szputnyik ez évben meg­jelenő második számában ol­vashatunk még a Szovjet­unió mezőgazdaságfejleszté­si programjáról.­­ SZEBERÉNYI LEHEL ifjú rém Két asszony osont felfelé a kihalt hegyi falucska mel­lékutcájában. Világos nappal volt, reggeli nyolc óra. A kövek fehéren és gömbölyűn ragyogtak a talpuk alatt, a fekete cipők alatt, a kék szoknyájuk alatt, mely olyan volt, mint az ér­kékje itt az erdők fölött az éles fényű reggeli órán. Ha megindultak a hegyi vizek, a görbe utca vízfo­lyássá alakult, s midőn újra száraz lett, a kövek min­dig gömbölyűbbek és fehérebbek lettek, és mind ha­sonlatosabbak az emberi koponyához. A két asszony sietősen iparkodott felfelé a köveken, akárcsak a dolguk után mennének. De annyira igye­_!_ HÍRLAP Névadó műsorok bemutatója A KISZ Székesfehérvári Bizottsága, a Városi Úttörő Elnökség, a megyei és a vá­rosi tanács vb művelődés­­ügyi osztályai, a Fejér me­gyei Művelődési Központ és a Székesfehérvári Városi Tanács V. B. családi ünne­peket szervező irodája ta­valy pályázatot hirdetett szocialista névadó ünnepsé­gek forgatókönyvének és műsoranyagának készítésére. A pályázatra tizenhat mű érkezett be. A Megyei Mű­velődési Központ Ady-ter­­mében szombaton délután tizenhárom csoport mutatta be névadó ünnepségre ké­szített műsorát. A pályázat és a székesfehérvári bemu­tató jól segítette azt a célt, hogy a névadókat még ben­sőségesebbé és még emléke­zetesebbé tegyék a jövőben. Ugyanakkor elősegítette, hogy az ünnepségek műso­rainak szerkesztői és a sze­replő csoportok vezetői új ötleteket, irodalmi, ének-ze­nei ötleteket kapjanak, ame­lyet ,jól tudnak majd hasz­nosítani a gyakorlatban. A szombati bemutató műsorát a Magyar Televízió felvétel­ben rögzítette. A pályázatot és a bemuta­tót értékelő zsűrinek nehéz feladatot jelentett a végső elbírálás. Fejér megyében először rendeztek ilyen be­mutatót. A forgatókönyv ka­tegóriában hat díjat adtak ki. Az első helyezést a Roskó Istvánná—Vargáné Réti Ju­dit (Schönherz Zoltán Álta­lános Iskola Székesfehérvár) szerzői kollektíva kapta. A második helyet Tóth Gusztáváé—Gloviczki József­­né (Gárdonyi Géza Művelő­dési Ház Székesfehérvár). A harmadik díjat pedig a Puspán Ildikó—Dankó Erzsé­bet szerzőpár (Münnich Fe­renc Általános Iskola Szé­kesfehérvár) nyerte el. A bíráló bizottság pénz­jutalomban részesítette a következő általános iskolai csoportokat: Első díjat kapott: Schön­­herz Zoltán Általános Isko­la és a Münnich Ferenc Ál­talános Iskola József Attila raja. A Münnich Általános Is­kola jó szereplését mutatja, hogy az I—II. osztályosok csoportja szerezte meg a má­sodik helyet. Harmadik helyezett lett a Gárdonyi Géza Művelődési Ház csoportja. Rajtuk kívül tárgyjuta­lomban részesült: Papp Ká­­rolyné—Szabóné Bara Lenke csoportja (Münnich F. Ált. Iskola); a Gárdonyi Úttörő­­zenekar névadó csoportja; a Számítástechnikai és Ügyvi­teli Vállalat, a Zentai úti Ál­talános Iskola 1321. sz. Hu­nyadi úttörőcsapatának együttese, valamint a Pető­fi Sándor Általános Iskola és az Ének-Zenei Általános Iskola csoportjai. A rendező szervek a be­küldött pályamunkákból a közeljövőben módszertani ki­adványt jelentetnek meg. Cs. J. 5 '-----­ KUBA Magyar kulturális napok Pozsgay Imre kulturális miniszter vezetésével vasár­nap megérkezett Havannába az a küldöttség, amely részt vesz a Kubai Köztársaság­ban február 8. és 15. között tartandó magyar kultúra nap­jain. A m­agyar kulturális mi­niszterrel egyidőben érkezett a kubai fővárosba azoknak az előadóművészeknek, együtte­seknek és szólistáknak, vala­mint a kultúra különböző te­rületein dolgozó szakembe­reknek népes csoportja, akik a magyar balettművészet, komoly­zene és könnyűzene, könyvkiadás és képzőművé­szet eredményeivel ismertetik­ meg az elkövetkező napok során a kubai közönséget. Az egy héten át tartó prog­ramokban fellép a pécsi ba­lett kitűnő gárdája. A kubai szimfonikus zenekar — Né­­mety Gyula karmester ve­zényletével — magyar szer­zők zeneműveiből ad kon­certeket. Két népszerű magyar beat­­együttes — a Fonográf­us, az Express — valamint Kovács Kati, Vincze Viktória, Zorán Sztevanovity és Korda György vesznek részt azokon a minden bizonnyal nagy si­kerű koncerteken, amelyeket a kubai könnyűzenerajongók­nak­­ szerveztek. A magyar kultúra napjai kedden Ha­vannában, a Garcia Lorca színházban ünnepi díszelő­adással nyílnak meg. Az elmúlt év végén adták át rendeltetésének Nagykanizsán a Hevesi Sándor Művelődési Központot. Az épületben 530 személyes színház, kiállítási terem, valamint szakköri foglal­kozásokra alkalmas klubhelyiségek találhatók. Az 50 ezer lakosú város új Művelődési Köz­pontjában terv szerint évente 2500 rendezvényt tartanak (MTI Fotó: Branstetter Sándor felvétele — KS) keztek, annyira gondosan igazgatták kőről kőre léptei­ket, hogy ordított róluk az ellenkezője. Szerencsére egy lélek se volt az utcában, aki láthatta volna őket, még a házakból se nézett ki senki, mert az emberek már nem tartózkodtak otthon, különben egy pillanat alatt szétfutott volna a hír, hogy Marisa és Teréza a trafik tájékán gyanús dologban sántikálnak. Valóban megálltak a trafik előtt, mely belül volt egy udvarban, és Teréza suttogva biztatta Marisát. Majd be is mentek az üvegajtóhoz, melyre egy deszkalap volt szögezve. De itt csak röviden időztek, máris to­vábbmentek. Teréza ment elöl, mintha ő lenne az elszántabb. Máskor Marisa került az élre. Egymásba öntötték a lelket. Az út kivezetett a faluból, fel a dombra, ahol egy vadkörtefa alatt cifra művű kereszt állott, friss ezüst­ben. A kőalapzatról is letakarították a mohát. Közele­dett a búcsú, Péter—Pál ünnepe. Magában állt a vadkörtefa és a kereszt a kopasz dombon. Csak arrébb kezdődtek a bokrok, a templom mögött. De még át kellett vágni a temetőn is. A két asszony elsietett a kereszt mellett. Lopva pil­lantottak rá, szemük résén át, nagyon is úgy, mint akik semerre se mernek nézni, és mint akiket mindenfelől néznek.­­ Szótlanok voltak, de beszédes az arcuk: a bokrok védelmében szerettek volna már lenni. A keresztre pillantván pír lobbant arcukon, s midőn a templom előtt húztak el, a kényszerű keresztvetés, úgy tetszett, bűntudatot csal ki leeresztett szemhéjuk — 2 — idol. Pedig Teréza azt hajtogatta magában, hogy sem­mi bűnös nincs abban a dologban, amiben járnak. De a kereszt jele másodszor ismétlődött. Mintha sö­téten mutatna a közelgő harmadikra, aminek jelentő­sége volt gondolataikban. Most homályos szorongás lebbent meg körülötte, mint mikor hirtelen­ fuvallat támad, s nem tudjuk, honnan, mi okból. A halottak kertjén úgy estek át, mint futók­ a cél­szalagon. Az út itt már elkeskenyedett, gyalogösvény­ként kanyargott a sírhantok között. A temetőt hiába borította a díszes sírkövek erdeje, ez inkább a domb kopárságát hangsúlyozta, mintsem fedezéket nyújtott. Az utolsó sírnál elérték a bokrokat, a falut körülzá­ró, sőt itt-ott már a házak közé lopakodó erdő elő­őrseit. Épp csak kifújták magukat, kendőjüket meglazítván, kipirult arcukat kissé megjegyezték vele. — Indíts! — mondta Teréza. A bokrok védelmében haladtak tovább. Ámbár lel­kük mélyén tudták, hogy ez a védelem is öncsalás. A nadrágszíjparcellák a bokrokig lenyúltak, s hemzsegett a határ a munkálkodóktól. — És ha valaki ránk köszön? — aggódott Marisa. — Láthatják, hová megyünk. A Dolinába. Ebben megnyugodtak, ezt fogják mondani. A Doli­nába sok asszony jár, napszámba az Erdészethez. De szerencsére senki se köszönt rájuk. Távolabb mutatkoztak csak asszonyok, akik kapáik után hajla­­doztak színesen. Így nem sikerült elárulniuk magukat, hiszen tudja azt mindenki, ily öreg délelőtt napszámos­munka aligha veszi kezdetét. — 3 —

Next