Fejér Megyei Hírlap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-29 / 99. szám
Péntek, 1977. április 29. Ifjúságművelő tábor A megye ifjúságának művelődéséért felelős, művelődését szervező szervek június végén egyhetes táborozásra hívnak kétszáz diákot. Gimnazistákat, szakközépiskolásokat, szakmunkástanulókat. A nyári közművelődési tábor újdonsága: az eddig külön-külön rendezett bentlakásos tanfolyamokat egy nagy táborba vonja, s ez olvasótábornak is otthont ad. A középiskolások nyelvi és irodalmi táborában a nevelőnek készülő tehetséges munkás- és pedagógusgyerekek készülhetnek az előttük álló nagy próbákra, a képzőművészeti tábor a megye szakköreiben tevékenykedő diák- és munkásfiatalok legtehetségesebbjeinek lesz egyhetes műhelye, az ifjúsági klubok vezetőinek egyéves képzését záró tábor negyedszerre bocsát szárnyra egy csapat képzett ifikör-vezetőt, a honismereti tábor munkája pedig a megye helytörténetihonismereti kutatásainak föllendítését szolgálja. Az olvasótábor egy nagy sikerű országos kezdeményezés megyénkben megvalósulása. Az első megyei olvasótábor különlegessége, hogy szakmunkástanulóknak szervezik. Célja a jövő szakmunkásainak olvasóvá nevelése. S ha most csak negyven fiatallal foglalkozhatnak is a jeles írók, költők, magyartanárok, módszertani tapasztalataik, eredményeik közkinccsé tételével már az egész ifjú nemzedék olvasóvá nevelését szolgálhatjuk. Igaz, egy hét alatt nem lehet valakit az irodalmi művek értő olvasójává tenni, ám a velencei táborba éppen azok a szakmunkástanulók mennek, akik társaiknál is otthonosabban mozognak a könyvek világában. S e hatékony táborbeli „olvastatás” bizonyára egy életre eljegyzi őket a szépirodalommal. Az olvasótábor foglalkozásainak központi tárgya: „hogyan olvassunk verset és novellát?” írók, tanárok elemzik Kosztolányi, Vajda, Móricz, Ady, József Attila, s több mai költő, s író műveit író-olvasó találkozókon vesznek részt," zenét hallgatnak, filmet néznek, képzőművészeti előadásokat hallhatnak, irodalmi és anyanyelvi ismereteiket vetélkedőn mérhetik meg, kirándulnak megyénk irodalmi emlékhelyeire... Megannyi lehetőség a minden szépre szomjas munkásfiataloknak , hogy el ne felejtsük: a megyei könyvtár 2300 kötetet visz ki a velencei táborba! E tábor remélt eredménye: osztályukban, családjukban, baráti körükben, majd szakmunkássá válva munkahelyükön az igaz irodalom hírverői lehetnek az olvasótáborosok. Idén negyven, aztán, reméljük, évente újabb csapat ilyen könyvszerető, irodalomértő fiatal rajzik majd szét a megyébe. A hatás mindenképpen sokszoros lesz. Ezért érdemes jó szívvel, s előre, köszönteni a nyári közművelődési tábort. S. M. Csanádi Imre verseivel A Kaláka együttes nagylemeze Egyre több a költészetet igényesen népszerűsítő hanglemez. Ezek sorában a legutóbb jelent meg a Fehérváron nemrégiben nagy sikerrel szerepelt a Kaláka együttese.Ez állja a lemezversenyt Szörényiék és Koncz Zsuzsa, a Sebő együttes, vagy éppen Halász Judit hasonló vállalkozásaival. Zeneileg talán a Kalákáék lemeze a legsokoldalúbb, s ugyanakkor a versek világához mindig jól alkalmazkodó. A legtöbb művel Weöres Sándor szerepel a költők közül. (A maiak mezőnyében kétségtelenül ő adja a leggyakoribb zenei ötleteket.) Legemlékezetesebb Az éjszaka csodái megzenésítése, végig összhangban az irodalmi művel. Hasonló élményt nyújt az Első szimfónia, vagy például a Haragosi és a Kutyatár ötletekben nagyon gazdag feldolgozása. Valószínűleg a gyerekek kedvenceivé is válnak ezek a dalok. Szintén telitalálatnak mondhatók a Kosztolányi-versek változatai. A Szegény kisgyermekek panaszaiból választott részletre minden bizonnyal nagy népszerűség vár. Tekintélyes részt tesz ki a megyénkből, Zámolyról származó Csanádi Imre költeményeinek megzenésítése. A lemez legjobb darabjaihoz tartozik mind a négy dal. (Négy testvér, Búcsúzva köszöntő, Szüretes, Lakodalmas.) A népi elemek felhasználása a szövegéhez hasonló mértékű, s külön öröm, hogy egy zeneileg eddig kevésbé népszerűsített költői életmű része a forrás. A felsoroltakon kívül még Nagy László, Kiss Anna, Bari Károly és József Attila versei hallhatók az egyenletes színvonalú lemezen. A már mások által is megzenésített versek újbóli feldolgozása hagy csupán némi hiányérzetet. (Adjon az Isten, Betlehemi királyok.) A szép feladat vállalóinak, az album zeneszerzőinek névsora: Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs, Huzella Péter, Mikó István és Dabasi Péter. B. Kovács István SZEBERÉNYI LEHEL Ki fémiá volt? Meglátták Lacót. — Most jössz?! — kiáltottak fel neki. — És miért nem az úton? — Buda tanító csóválta a fejét. — A kannát hol hagytad? — tudakolta Dombai Gyurka. Ekkor már Laco közel volt, s a két keze üres volt, mert bozót se volt ott, amit megfoghatott volna. S Laco előbb az egyik kezére nézett, aztán a másikra, de egyikben se találta a kannát. Ezek megnézték, hogy Laco észreveszi: nincs nála a kanna. És az arca olyan volt, mint aki ébred. Közel — 202 — „LEG” Megütődsz-e, Olvasom, ha ilyesmit hallasz vagy olvassz: „A legoptimálisabb esetben... A legmaximálisabb mértékben... A legextrémebb módon...” Nem csodálom, ha nem szisszensz fel, hiszen annyira szokásossá vált a latin felsőfokok továbbfokozása, hogy gyengének, erőtlennek érzi az ember az ilyesmit: „Optimális esetben... Maximális mértékben ... Extrém módon ..holott ez a helyes. Persze még helyesebb, ha ezt mondjuk: „A legjobb esetben... A legnagyobb mértékben ...A legszélsőségesebb módon...” S hadd tegyek hozzá még valamit: a felsőfok használata jellegzetesen latisan fordulat: a római ifjú, ha azt akarta mondani, hogy „nagyon szeretlek”, ezt mondta: „maximálisan szeretlek”, s ha Egyiptomból nagyon kevés gabona volt várható, akkor a szenátusban a gabonaszállítás pesszimumáról beszéltek. A magyar árnyaltabb: nagyon szeret nagyon gyűlöl, rossz termésről, jó időről, nagyon szép jövőről, nagyon rút múltról beszél — csínján bánik a felsőfokkal. ..Kutyarossz ember volt szegény”, mondta egyszer a férjéről egy somogyi aszszony, de nem mondta, hogy „a legrosszabb”, s hányszor hajlottam gyerekkoromban: „Áldott jó asszony volt az anyám", de azt nem, hogy a „legjobb”. Mert ki tudná, hol van határa a jóságnak és a gonoszságnak! *— kd — HÍRLAP 5 ----- Miniszteri dicséret A „milliomos” művelődési ház Háromszor hirdették meg eddig a „Kiváló művelődési otthon” elnevezésű kétéves országos pályázatot, ennek során a székesfehérvári építők művelődési háza két ízben is miniszteri dicséretet kapott. Először 1971-ben érte el ezt a megtiszteltetést, másodszor az idén. A művelődési ház jól ismert Fehérváron, hiszen nem csupán az építőipar dolgozói látogatják, hanem gyermekektől nyugdíjasokig a város minden részéből felkeresik rendezvényeit az érdeklődők. Ezek a rendezvények nagyon sokszínűek: a különféle tanfolyamoktól a könnyedebb szórakozáson át a legigényesebb művészeti estekig terjednek. Kiállításoknak éppen úgy rendszeresen helyt ad a művelődési ház, mint kitűnően működő könyvtára a folyóiratokat lapozóknak és színpadra a népszerű vasárnapi gyermekfoglalkozásoknak. Érthető, hogy látogatóinak száma évről évre növekszik: tavaly már 132 ezer volt, az utóbbi tíz esztendő alatt pedig egymilliónál többen lépték át kapuját, „milliomos” lett. Az „Építők” azonban elsősorban nem a számszerűleg mérhető nagy népszerűségéről nevezetes, hanem a művelődés, ezen belül a munkásművelődés érdekében kifejtett példás tevékenységéről. — Miként, milyen módszerekkel sikerült ezen a téren elérni azt az eredményt, amelyet most újabb miniszteri dicséret fémjelez? Erről faggattuk Rajnai László Velinszky-díjas igazgatót, aki már két évtizede irányítja a művelődési ház munkáját. A következőket mondotta: — Saját munkánkat az otthonunkban tevékenykedő vállalatok programjával egyeztetve kettős célt tűztünk magunk elé. Egyrészt, hogy növeljük az úgynevezett tartós közösségeink — különféle klubok, tanfolyamok és művészeti csoportok — tagjainak létszámát, másrészt e közösségek érdeklődését keltsük fel más közösségek munkája, a művelődést szolgáló egyéb rendezvényeink iránt. A tartós közösségek taglétszámát az utóbbi két évben háromszázzal sikerült bővítenünk, így többek előtt volt lehetőségünk népszerűsíteni művelődési programjainkat. Hogy példát mondjak: a nagy létszámú társastánc-tanfolyam és szabás-varrás tanfolyam résztvevőinek figyelmét igyekeztünk felkelteni a klubjaink élete, műsoros estjeink, vagy a könyvtárunk szolgáltatásai iránt. Ugyanígy könyvtárunk látogatóinak figyelmét — érdeklődési körüket ismerve — igyekszünk felhívni olyan rendezvényünkre, amely számukra érdekes lehet. Munkánkban a komplexitás elvét a nyugdíjasoktól a gyermekekig mindenkinél igyekszünk alkalmazni. — A gyermekekkel miként foglalkoznak? ■— A nyolccsoportos balettiskolánkba több mint 260 gyermek jár, magától értetődőnek tűnt, hogy velük a könyveket is minél jobban megismertessük, gyermekkönyvtárunk rendszeres látogatóivá tegyük őket. Számukra olyan mesematinékat rendezünk, amelyeken filmek vetítése és hivatásos művészek fellépte mellett székesfehérvári fiatal műkedvelők szereplésére is lehetőség nyílik. A gyermekeket elkísérő mamákat és papákat örömmel fogadjuk, szeretnénk őket művelődési házunk életével, könyvtárával, rendezvényeivel minél jobban megismertetni és látogatóinkká tenni. Olyan apróságnak tűnő „fogásokat” is alkalmazunk, mint azt, hogy a gyermekeknek saját nevükre címezve küldünk meghívókat, amiket nagy örömmel és büszkeséggel fogadnak. — Munkásművelődési tevékenységükről mit hallhatnánk? — Ez többirányú. Hadd említsem meg például a munkásszállóban rendezett munkásakadémiákat vagy a hetedik és nyolcadik osztály befejezése céljából tartott előkészítő tanfolyamokat, amelyek segítségével az utóbbi években eddig félezernél többen szerezték meg a nyolc általános iskolai végzettséget. A gazdasági vezetés részéről minden lehető támogatást megkapunk a munkásművelődési és általában a közművelődési munka végzésére, a kapott lehetőségek alapján igyekszünk minél több munkást vendégül látni minél többféle rendezvényünkön. Külön meg kell emlékeznem a FÁÉV szocialista brigádjainak klubjáról, amelynek gazdasági, politikai programját a vállalat, művészeti programját pedig a művelődési házunk segíti. Öröm látni a változatos műsor keltette érdeklődést és öröm volt hallani az őszinte elismerést, amely a brigádklub legutóbbi rendezvényén Pestről érkezett vendégeink szájából hangzott el F. T. Átadták az idei SZOT-díjakat Csütörtök délelőtt a SZOT székházában ünnepélyesen kiosztották az 1977. évi SZOT-díjakat. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese; Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke; Pozsgay Imre kulturális miniszter; Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke és Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetségének elnöke. Üdvözlő beszédében Vinizlay Gyula, a SZOT titkára utalt arra, hogy ezúttal harmadszor adják át a SZOT-díjakat, amelyekkel azokat köszöntik, akik kiemelkedtek a szocialista kultúrát teremtő és terjesztő, embert formáló munkásságukkal. Ezután Gáspár Sándor átadta a SZOT-díjakat. SZOT-díjat kapott Bogina Ellemér, a Közalkalmazottak Központi Szimfonikus Zenekarának karnagya, Demján Éva előadóművész, Bordás György magánénekes, az Állami Operaház tagja, dr. Czeiczel Endre, az orvostudományok kandidátusa, Csongrádi Mária, az Állami Déryné Színház rendezője, Dorogi Zsigmond, a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője, Féner Tamás fotóművész, dr. Fukász György egyetemi tanár, Gobbi Hilda színművésznő, a Nemzeti Színház tagja, Karácsonyi Jánosné központi könyvtárigazgató, Kováts György Megyei Művelődési Központ igazgató, Madaras József színművész, a Nemzeti Színház tagja, Matuz Józsefné, a televízió híradó vezetője, Mesterházi Lajos író, Mikus Sáándor szobrászművész, Orsovszky István, a zalai táncegyüttes művészeti vezetője. Vámosi János és Zárai Márta táncdalénekesek, Veress József filmkritikus, esztéta, s Posthumus-díjat kapott Radnai György operaénekes, az Állami Operaház közelmúltban elhunyt tagja. volt már Laco, néhány lépésre, jól látták a tejszínű arcát, mely zavaros volt, mint az álomkórosoké. Fiatalabb volt Laco náluk egy-két évvel, alig egy hónapja, hogy megszabadult az iskolától. Eszes gyerek volt, s Buda tanító szerette volna, ha tovább tanul, de Laco a szemébe röhögött: elmegy segédmunkára, s egyből a dupláját kapja, mint most a tanító úr. Pedig a tanító úr már régen tanít. Odaért Laco a tűzhöz, és látták, olyan, mint a fal. A térde rogyadozni kezdett. S ketten felugrottak, mert látták, hogy mindjárt eldől. Megfogták a karját, s érezték, hogy reszket. Mindjárt leültették. — Vizet! — mondták. De víz meg nem volt. Csak annyi volt, amennyi a leveshez kell a bográcsban. Laco, hogy leült, s kipihegte magát, jobban lett kissé. — Mi történt? — kérdezték tőle, de nem kaptak választ. — Csak nem találkoztál te is vele? — kérdezte Kis Pista, gunyorkás szeme a társak tekintetét kereste. Laco válasz helyett bólintott. Krétafehér arca még mindig nem nyerte vissza a színét. * — A kannát elvette? Laco hitetlenül nézte körül magát újra. Az előbbi zavarodottsággal. Sejtelme sincs, hová lett — állapították meg magukban a többiek. — Látott egy árnyékot, s ijedtiben eldobta — gúnyolódott Kis Pista. De nem társult hozzá senki. Éppen csak vigyorogtak, mintha timsó húzná össze a szájukat. — 203 — Holub Ciprián éppen indulni akart a kővel. De most csak állt, maga is kővé váltan a megrakott kocsi tetején. Csóválta a fejét. — Igaz-e, mondtam, felső forrás ne menjetek? Göndör Lidi katonája ottan kóborolja ... — Maga is hiszi ezt, tata? — Dombai Gyurka fordította Ciprián bátyó felé a hirtelenszőke fejét. — Hisz, nem hisz — mormogott Ciprián bátyó —, láthatod-e! — Lacóra bökött. Kis Pista megnevettette a népet, így szövegelt: — Hol van az a katona már?! Rég disszidált, vagy megrágták a kukacok. Holub Ciprián nem nevetett velük, noha még Laco is megszínesedett kissé, s kezdte hinni, hogy álmodott. Holub Ciprián morózus maradt, s a megbántottságot alig titkolta. — Csak azt én mondhatok — szólott —, emerrefele is van kút. S a falu iránt mutatott a világos, kerekfoltos lankákra. — Nem jó a vize — mondták a fiúk. Buda tanító pedig szétosztotta a levest. Ki-ki odanyújtotta tányérját vagy lábasát, amivel odahaza felszerelkezett. — Hát te? — Észrevette Zsabkát. Ült csak egy félreeső kövön, nem jött a levesért. Anyicska azt gondolta, miatta nem jön. — Nincs edényem — mondta Zsabka. Buda tanító odavitte neki a bográcsot, a sűrűjével. — Megérdemled — mondta —, jól dolgoztál. Zsabka vállat vont, és falni kezdett. — 204 —