Fejér Megyei Hírlap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-14 / 293. szám

Szerda, 1977. december 14.— Tévéjegyzet Egy kérdéssel több Lehet egy kérdéssel több? Hol a boldogság mostaná­ban? Barátságos, meleg szo­bában — mondanám a költő­vel, válaszul. Meleg szobában... s bent „doromboljon" a tévé. „Do­rombol” : vidáman pereg a já­ték. X. és Y. egy-egy havi színes tévé­bérletért. S mi­közben szurkolunk a még egy kérdésre adott helyes felele­tért, kicsit magunk is vála­szolunk, nekünk is szól Egry János szava: „Lehet egy kér­déssel több?” Lehet egy kérdéssel több? S magunk is az élet sok kér­désére igyekszünk válaszolni, nem csupán a televízió előtt, de attól is indíttatva. Hol a boldogság? Minden bizonnyal nemcsak a meleg szobában. Bizonyára nem csu­pán az kell hozzá, még ke­vésbé a kezes társ, a televí­zió. Ám az első kérdés újab­bakat éleszt. Mi a boldogság? Egyálta­lán: van-e mai boldogság, vagy pedig az örök em­ber, legszemélyesebb, legbensőbb világában gyökerezik maga a boldogság tudata is? Egyen­lő-e a boldogság tudata is? Egyenlő-e a boldogság a bol­dogulással, feltételezik-e egy­mást? Elegendő-e a „tetőre” felkerülni vagy az ottani vi­lág mellé más valami is kell? F­legendő-e,a hatalom, elegen­dő-e a fizetett tapsolókkal aratott költői babér? A kérdéseket sokan feltet­ték, feltettük. Jó alkalmat adott erre a televízió néhány utóbbi műsora. Az Antonius és Cleopátra. A Hely a tetőn. A Néró, a véres költő. A tu­dó­ magánélete. S egy kérdéssel több, ta­lán Kojak is? A kérdéseket sok tévénéző megfogalmazta, olvasóink kö­zül is bizonyára jó néhányan. A december 7-i tévéjegyzet nyomán, mintegy az előbbi kérdésekre válaszolva ezt ír­ja T. L.-né olvasónk: „Nem hiszem, hogy hátborzongatóbb ez a szó, hogy villamosszék, mint egy boldogtalan házas­ság vagy egy emberi hit el­vesztése. .. Ezt a filmet (a Hely a tetőn c. filmről van szó) nem kritikus szemmel kellett nézni, hanem át kellett érez­ni, megsejteni valamit. Va­lamit, amit nem az iskolában tanítanak. Azok közé tarto­zom, akik először látták a fil­met és akiknek nem az ifjú­ságot juttatja eszébe, hanem egy olyan érzést, ami embere­ken és generációkon keresztül ismétlődik.. T. J. a következőket fogal­mazza meg: „Hogy mi a hap­py end kritériuma? ...ha hő­sünk nem hal meg — mit se tesz, hogy lelkileg megnyomo­­rodott — boldog véget ér a történet? Megítélésem szerint az angol film társadalomáb­rázolásban legalább annyire erős, mint a Dreiser könyv, reálisan fejezi ki a konzerva­tív-liberális Anglia viszonya­it.” Boldogság, önmagunkat tesszük-e képessé a boldog­ságra, magunkban hordjuk-e generációkon keresztül bol­dogság-megfogalmazó érzé­seinket? Társadalmi viszo­nyok szabnak-e korlátokat, nyomorítják bele a „tetőre felkerülés” vágyát a boldog­ságra vágyó emberbe, hogy az végül is a boldogulás boldog­talanságának csapdájában vergődjék? Hol a boldogság? Mi a bol­dogság? A kérdést sokan fel­tették, feltettük mostanában, jó alkalmat adott erre a tele­vízió néhány filmje, tévéjáté­ka. Az Antonius és Cleopátra, a Hely tetőn, a Néró, a véres költő. A tudós magánélete. S ideillik-e, nem szentségtörés-e Kojak nevét ideírni? S egyál­talán, helyet kaphat-e egy „krimi” vagy a „krimi” gon­dolataink között? Nem szo­rít-e ki olyan érzést, olyan gondolatot, amelyet T. L.-né olvasónk fogalmazott meg: „.. .olyan érzést, ami embere­ken és generációkon keresz­tül ismétlődik.” Lehet egy kérdéssel — az előbbivel — több? A választ a ... számú szé­ken ülő olvasónktól várjuk. Az Öné az? És az önöké is? (V. I.) A szövetkezet tagjainak kézimunkáiból rendezett vasárnap kiállítást a Gorsium Afész a szé­kesfehérvári helyőrségi klubban. Az alkalmi bemutatkozáson számos szabadbattyáni asz­­szony művészetét díjazta a szakemberekből álló zsűri A díjazottak között található Ber­­náth Istvánná, Barna Ferencné, Petróczi Gáborné és Dévai Istvánné Fotó: Kabáczy Irodalmi színpadok vizsgája Irodalmi színpadok minő­sítéssel egybekötött bemuta­tóját tartják jövő vasárnap Székesfehérváron, az István­­teremben. Tíz órától nyolc irodalmi színpad lép fel, sza­badon választott egyfelvoná­­sos színművel, vagy irodalmi összeállítással. A 320-as „Ár­pád” Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet Hárs László: Jan­kó és a három mészáros, a bicskei Vajda Színpad Orbán Ottó: A világ teremtése, a Hunyadi Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépis­kola Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája, a Volán 14. számú Vállalat csoportja Verebes István—Vértes Jú­lia: In memóriam nix, a du­naújvárosi Pont együttes G. A., az Amatőrszínház John Whiting: Miért, az öreghegyi Mikro Színpad Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz, a bakonycsernyei Munkás szín­pad Móricz Zsigmond: ösz­­szemesélés című művét adja elő. A csoportok vezetői és a műsorok rendezői sorrend­­ben: Lasky Gyula, dr. Szabó M. Gyöngyvér, Kóbor Ist­vánné és dr. Sztárai Mihály­­né, Vértes Júlia, Adorján Viktor, Tóth László, Kistele­ki Zoltán, valamint Osgyán Ilona. Filmes találkozó a Ganz-MÁVAGBAN A vasascentenárium alkal­mából filmes találkozót tar­tottak a budapesti Ganz- MÁVAG művelődési köz­pontjában, december 13-án. A meghívott vasasüzemek, mind az amatőr-, mind (az üzemükkel kapcsolatosan ké­szült nagyfilmek révén) hi­vatásos kategóriában indul­hatnak. A Dunai Vasmű az amatőr kategóriában a mun­kásotthon Rosti filmstúdiója által készített hat filmmel (Pék vagyok, Kohászok, Üveggyártók, Hármas jelszó, A Sipőcz-tanyáig, Szeretem az embereket), a hivatásosok kategóriájában Borhy Anna filmrendező filmjeivel (A harmadik találkozás, A Du­nánál és Folyamatos lapos­­buga-öntés) nevezett be e ta­lálkozóra. Megboldogult gyermekko­runkban még városban is betlehemeitek, kántáltak, ko­­ledáltak — hol ezt, hol azt —, ma már legföljebb falun találkozni e kedves kará­csony esti szokással december huszonnegyedikén. De, hogy már két héttel előtte... Kopogtatnak, nyitjuk az ajtót, s betör a lakásba há­rom „álorcás" gyerek. Kará­csonyi énekeket énekelnek, valamit játszanak... A fölis­merés meglep: ezek betlehe­meznek! Fiam bámul, örül, s mi elérzékenyülünk: alapo­san kinyitjuk az erszényt. A lépcsőházban lekerül a betlehemezekről az „álorca’’, a lépcsőfokokra telepednek, s jó ízűen ropogtatják a zse­bükből előkerült almát. Mert máshol ezt kapták. S, hogy most már látom az arcukat is: cigánygyerekek! Ha koldulni jönnek, sose kapnak tőlem egy fityinget se. Lám, most levettek a lá­­bamról. Mert most úgy érez­tem, így megérdemlik. Mi­velhogy megdolgoztak érte. Érdekes, ezek a gyerekek hagyományt őriznek! Kez­dek kapisgálni, miért is ta­lálnak néprajzosaink például a szabolcsi cigányoknál igen­csak régies magyar táncot, avagy Erdélyben magyar Betlehemezők népmesét. Hallották, látták a „magyar” gyerekektől és felnőttektől, betlehemezőktől, táncoskedvü parasztemberek­től, mesemondóktól, s hogy ők már elhagyják, hát a ci­gányok fölkapják... S foly­tatják e magyar (s nemcsak magyar, de nem cigány) nép­hagyományokat. Talán e betlehemező ci­gánygyerek szülei, amikor karácsony táján betévedtek az iskolába, csodálták a ma­gyar gyerekek játékát, irigy­kedve lesték társaikat, mert hát őket nem vették be a já­tékba. Iskolakerülők, rossz tanulók, rosszcsont osztály­társak, cigánygyerekek... S most felnőtt fejjel mesélhe­tik, hogy amikor iskolába jártak milyen jót betlehe­­meztek... Olyan szépen mondhatják, hogy fiaik ked­vet kapnak e játékhoz. S ők már tényleg betlehemeznek! Ha néprajzilag nem is va­lami hitelesen, de jobb híján ez is megteszi. S ami még meggondolkodtató: ez a já­ték is a cigányságban élő egyenjogúság­ vagy megnyi­latkozása lehet. Hát csak játsszatok gyere­kek! Ennek már tényleg nem sok köze van a vallásosság­hoz. E­gyszerűen csak­ kedves. (farusi) ---- HÍRLAP-------­ Kulturális mozaik A székesfehérvári mú­zeum a jövő évre ásatáso­kat tervez Csabdi területén. Ezt az teszi indokolttá, hogy kiderült: itt a rézkori „lengyeli kultúra” gazdag emlékei rejtőzhetnek a föld­ben. Miskei Zsigmond csabdi lakos olyan festett edényeket és idolt ajándé­kozott a múzeumnak, amely további gazdag leleteket sejtet, és a múzeum régé­szeti gyűjteményének eddig hiányzó körébe sorolhatók. * A Képcsarnok Vállalat dunaújvárosi üzletében mű­vészettörténeti előadássoro­zat kezdődik. Minden máso­dik héten este hat órai kez­dettel hangzik el előadás a képzőművészet ágazatairól, a különféle művészeti irány­zatokról, napjaink képző­­művészetéről. Az előadáso­kat neves művészek tartják. * A székesfehérvári Alba Regia kórus Kneifel Ferenc vezényletével nagy sikerrel szerepelt Tamásiban, ahová az ottani Pro Cultura Hu­mana énekkar tízéves jubi­leuma alkalmából kapott meghívást. A hangversenyt — amelyen más kórusok is részt vettek — a pécsi rádió hangszalagon rögzítette és sugározni fogja. A Gyermekklub vezetőképző­­tanfolyamot indított a Me­gyei Művelődési Központ. A tanfolyam a jövő év végéig tart, résztvevői havonta egy­szer találkoznak. A nyáron egyhetes együttlét egészíti majd ki tapasztalataik cse­réjét és további hasznos tudnivalók elsajátítását. * Ifjúsági klub alakult a Fejér megyei Vendéglátó­ipari Vállalatnál. Célja, hogy tömörítse az egyes üz­letekben dolgozó fiatalokat és a kellemes szórakozáson kívül változatos kulturális programmal is szolgáljon. A vállalat vezetősége a Stop Étteremben adott helyiséget a fiatalok számára.­­ Megjelent a Honismeret, a Hazafias Népfront folyó­iratának ez évi utolsó szá­ma. A folyóirat többek kö­zött foglalkozik a második világháború során hozzánk szökött és hazánkban mene­déket talált lengyel, fran­cia, angol és más állampol­gárok sorsával is, amely sok esetben Székesfehér­várra, illetve a megyébe is vezette őket. A székesfehérvári ifjúsági házban 12 iskola 150 tanuló­ja vett részt azon a vetél­kedőn, amelyet az úttörők filmbaráti köre szovjet fil­mek tárgykörében rende­zett. A vetélkedőn a Vasvá­ri, az Ybl, az Ezredéves és a Béke téri Általános Isko­la tanulói bizonyultak a leg­jobbaknak és kapták a meg­érdemelt díjakat. MOLNÁR EDIT FOTOGRÁFIÁI Kivételesen szép fénykép­­kiállítás várja a látogatókat a dunaújvárosi Uitz-terem­­ben: Molnár Edit Műcsar­­nok-beli tárlatának na­gyobbik részéből rendeztek itt kiállítást. Az anyag — bár hiányzik belőle a meg­döbbentő erejű Kondor-soro­zat — nagyon karakteriszti­kus képet ad Molnár Edit művészetéről, az emberi arc­ban és az emberi mozdulat­ban rejlő varázslatos (meg­rázó, megdöbbentő, mosoly­ra fakasztó, bizalommal el­töltő) erőről, amelyet hozzá hasonlóan csak nagyon ke­vesek tudnak észrevenni, lé­nyegét meglátni, és képpé rögzítve valamennyiünk kö­zös kincsévé tenni,­­ to­vábbgondolásra és tovább­élésre ösztönözve bennün­ket, a szemlélőket. Csak jellemzésül, néhány sorozatáról: Kodolányi-so­rozata például, a „Süllyedő világ” egy roskatag ház és egy magányos öregasszony figurája (testtartása, gesz­tusa, arckifejezése) révén a dél-baranyai, csakugyan pusztuló világ tragédiájának mozzanatait rögzíti a ta­nácstalanságtól a kétségbe­esésen át a teljes és végle­ges beletörődésig. Nagy László sorozata egyik leg­nagyobb élő költőnk bemu­tatása „A tűzről és a jácint­ról” címmel: a költő egy­magában, kint a réten, any­jával, s a költő anyja (ezek a parasztasszonyok mintha csak azért lettek volna, hogy ilyen fiakat szüljenek!) — e sorozatban látható a kiállítás legjobb kettős portréja, a költő és anyja. Nagy László olyan e portrén, mint egy Uralon túli igemondó, mint egy sámán, s egyúttal mint egy ismeretlen reneszánsz férfi, egy Borgia, egy Machiavelli, egy Savonarola, egy Antonio Vivaldi. Na­gyon szép és tiszta sorozat a Veres Péter képsor — a mai­­gyar paraszt világos és na­gyon képszerű gondolkodás­módjának szimbólumaként is felfoghatjuk e képeket. S a zenészportrék: Ko­dály, Casals, éneklő férfiak és nők, Sztravinszkij, Carlo Maria Giulini és a többi... Molnár Edit karakterizáló készsége, lényeget meglátó művészete szinte minden egyes felvételéből megkapó­­an árad s ellenállhatatlan erővel vonzza a szemet , a szemet és a tárlatlátogató érzelmi és értelmi készségét, a képekben rejlő drámaisá­­got megértő azonosulását egyaránt. Bátran mondható: e kiállítás az emberi arc cso­dája. Jubileumi hangverseny Dunaújvárosban Huszonöt éves a Dunaúj­városi Központi Énekkar, a város szimfonikus zenekara pedig tíz évvel ezelőtt ala­kult. A kettős jubileum al­kalmából hétfőn este ünnepi hangversenyt adtak a Bartók Béla Művelődési Ház szín­háztermében. Műsorukon XX. századi zeneművek sze­repeltek, többek között Bar­tók, Kodály, Szokolay szer­zeményei. Székely Endre zeneszerző 25 év címmel kantátát írt a jubileumát ünneplő együt­tesnek, amelyet az ének- és a zenekar közösen szólalta­tott meg. A kóruskultúra ápolásá­ban, hagyományainak to­vábbfejlesztésében sok-sok eredményt elért énekkart a kulturális miniszter a „Szo­cialista Kultúráért” kitünte­tésben részesítette. A meg­érdemelt elismerést együtt ünnepelték a kitüntetettek és közönségük, amelynek so­raiban ott ültek a megye, a város állami és pártvezetői. Elismerő okleveleket adtak át az SZMT, a vasasszak­szervezet képviselői. A me­gyei pártbizottság és a ta­nács is megköszönte az együttesek vezetőinek, alapí­tó és új tagjainak a munkás­művelődésben, a zene- és az énekkari kultúrában szerzett érdemeiket, kitartó, szorgal­mas munkájukat, amellyel jó ügy szolgálatába szegőd­tek. Tudományos ülés Az MTA Veszprémi Aka­démiai Bizottsága — amely­hez Fejér megye is tartozik — december 15—16-án „A marxista propaganda haté­konysága növelésének esz­közei és módszerei” címmel tudományos ülést tart. A tudományos ülés előadója dr. Sztankó János és Décsi gandista felelős szerkesztő­je lesz. Előadásának címe: A propagandamunka haté­konyságának néhány kér­dése. Korreferátumot hat du­nántúli megye bizottsági tagjai tartanak. Székesfe­hérvárról Kóbor István és Kiss Géza, Dunaújvárosból dr. Szalankó János és Décsi István a korreferátor. A tudományos ülés szín­helye Székesfehérváron az oktatási igazgatóság szék­háza. A trákok kultikus állata Hérodotosz szerint a trá­kok a görög—perzsa háború idején — az időszámítás előt­ti V. században — szarvas­­bőr csizmákat viseltek. A bolgár régészek most lezárt ásatásai azt bizonyítják, hogy a szarvas nemcsak vadász­trófea és használati cikls volt a trákoknál, hanem kul­tikus állat is. A trák sírokban több he­lyen gímszarvas csontmarad­ványokra bukkantak. Szev­­lievo város közelében az ásatások során az időszámí­tás előtti V. századból szár­mazó, gímszarvast ábrázoló bronzszobrocskát találtak. A szarvas alakja az áldozati köveken is megjelenik. Szar­vasagancs művészi ábrázo­lása szerepel már a IV—III. századból származó világhí­rű aranykincsek között. Mindez arra utal, hogy a trá­­ kok szent állatként tisztelték a gímszarvast 5 Kiállítást rendeztek a mó­ri Lamberg-kastélyban A gyermek és a béke címmel, amely keresztmetszetet adott a rajzszakkörök sokoldalú tevékenységéről. Sok és szín­vonalas munkát küldött a pályázatra a Radnóti, a Pe­tőfi és a bányásztelepi­ 3-as iskola. Kincsesbánya és Fe­hérvárcsurgó általános isko­lásainak rajzait is bemutat­­ták a kiállításon, amely a hét végén zárta kapuit. A zsűri, amelynek elnöke Nagy Benedek szobrászmű­vész volt, öt egyéni alkotást díjazott. A móri járási úttö­rőelnökség a három móri ál­talános iskola szakkörének eredményes munkáját jutal­mazta. A gyermek és a béke

Next