Fejér Megyei Hírlap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-01 / 77. szám
Szombat, 1978. április 1. Tapasztalatcsere A Hazafias Népfront sárbogárdi járási bizottsága a járás titkárai részére munkaértekezletet szervezett Lajoskomáromban. Kovács János, a Fejér megyei Tanács V. B. Járási Hivatalának elnöke tartott tájékoztatót, az MSZMP Fejér megyei Végrehajtó Bizottsága irányelveiről, amelyek a társadalmi munkavégzés továbbfejlesztéséről szólnak. Csulik György, a közös községi tanács elnöke a települések rendjével, tisztaságával összefüggő szervezési módszerekről tartott ismertetőt. A mozgalmi feladatok megbeszélése után a népfronttitkárok tapasztalatcserén vettek részt. Megtekintették Lajoskomárom utcáit, amelyek köztudottan a legrendezettebbek a megye települései közül — tudósít Németh Ferenc. Munkaverseny a 26-osoknál A vállalati szakszervezeti tanács március 30-án a dunaújvárosi 26-os Állami Építőipari Vállalatnál ülést tartott. Napirendjén szerepelt a középtávú vállalati munkaverseny-szabályzat módosítása, a vállalati szakszervezeti testületek működési szabályzatának megerősítése, az 1978. évi jóléti és kulturális, valamint a sportköltségvetés jóváhagyása, a szakszervezeti testületek 1978. évi munkatervének meghatározása — tudósít Gubacsi Gyula. Miért van ismét szalmaügy? Még mindig nincs nyugvóponton a szalmaügy. Mint egy rossz kísértet, évről évre visszatér. A közelmúltban Dunaújvárosban, a papírgyárban tanácskoztak, a ZÖLDÉRT Vállalat szervezésében róla. A végső megállapodás szerint a gyár szükségletét a megye nagyüzemei nem fedezik teljes egészében. Tiringer György ZÖLDÉRT vállalati igazgató jelentése szerint egyharmadát Pest, illetve Borsod megyéből szerződték. Történt mindez azért, mert a szövetkezeti gazdaságok egy jelentős része — elfogadhatatlan okok miatt — nem szerződött a céggel. Különösen kevés a szalmaszerződés a székesfehérvári járásban. A járás egymaga 600 —700 vagonnal adhatna meg. További 1000—1200 vagon elérhető lenne azokban a gazdaságokban, ahol bőven lenne még mit leszerződni. Tiringer György szerint kétszer végigjárták a gazdaságokat, nem jutottak dűlőre. Nagyon nehéz megérteni azt, hogy sikertelen volt a próbálkozás, még elgondolkodtatóbb, miért nem adnak szalmát a megye gazdasága egy megyei üzemnek?! Akkor, amikor különösebb érdekeltérés sincs. A szalmáért — végre! — pénzt adnak. Néhány évvel ezelőtt a szalma, mint gazdasági melléktermék, nem ért egy huncut petákot sem. Most már gépek is vannak. Olyan bálázógépeket hozattak, amik megfelelnek a gyári szabványnak. Kielégítik az üzemek igényeit is. A teljes gyári nyersanyagot mégsem tudják produkálni. A ZÖLDÉRT vezetői pontos kimutatást, gyorsfényképet is adtak a helyzetről, és kérték a megyei pártvezetés segítségét. Az adott helyzethez azonban nem lehet — nem is szabad! — hozzájárulni. Ezt fogalmazta meg a március 30-i megyei pártbizottsági ülés is. Kiegészítvén azzal, hogy ilyen és ehhez hasonló problémák megoldása mégsem a megyei pártvezetés feladata lenne. A különféle szakmai, felügyelőségi, érdekképviseleti szervekben jelentős számú hozzáértő dolgozik. Úgy tűnik, hogy még mindig a kényelmesebb álláspontra helyezkednek; ha valami nehezebben megy, jöjjön a párt. Szalmaügyben is ez a helyzet. Tavalyelőtt, amikor valamivel kisebb volt a megye búzatermése, és hiányzott néhány gazdaságban az árbevételből, a szalmából sikerült kiegészíteni. Leírták, jelentették, hogy mennyire jól jött a papírgyárral kötött szerződés. Ez a pénz most is „áll”. Nem lehet az, hogy kiengedjék a kezükből. Ennél még nyomósabb érv, hogy a papírgyárnak szalma kell és az mind közelebbi helyről kerüljön a gyárba. Ha az üzemnek ez a pénz nem kell — úgy tűnik — akkor valahol időközben hiba csúszott a dologba. Erre viszont oda kellene figyelni. Megvizsgálni, körültekintően tanulmányozni, gyorsan és rugalmasan. A pénz, a legnagyobb érv mellé azonban lenne egy súlyosabb érv is. Jobb volna, ha azt a hiányzó egyharmadrész gyári nyersanyagot 50— 60 kilométerről — maximum — szállítanák, a borsodi 3— 400 kilométeres távolságok helyett. Hol van a világban még egy ország, gazdaság, amelyik megengedné magának azt a luxust, amit mi. Egyszeri-kétszeri, netán háromszori próbálkozás után sem szabad engedékenynek lenni. Miért fogadnánk el ezt az engedékenységet — ha nem kényelmességet — mi, akik népgazdasági érdekekből indulunk ki minden esetben. Ki az a bolond ember, aki negyedannyi szállítási költségből megússza az üzletet, és mégis elfogadja ennek a három-négyszeresét is? Ilyesmi csak valóban azokra jellemző, akiknek nem számít 1—2 millió. Próbáljon meg valaki ilyen üzletet kötni a sokat emlegetett kapitalista relációban. Még a gondolat is rázós, nemhogy akár ajánlásba is hozza azt valaki. A helyzet arra kényszerít, hogy minden érdekeltnek feltegyük a kérdést: felelősség nélkül szabad így gazdálkodni? Szabad ilyen ügyletbe belemenni? A bicskei hőerőművet is oda építik, ahol a nyersanyag van. A dunaújvárosi papírgyárat is azért építették pont oda, ahol van, mert Fejér megye — tényleges szükségletein felül — el tudja látni teljes egészében nyersanyaggal. Ezt annak idején pontosan kiszámították. Peresztegi T. Ferenc „Hobby telkesek” boltjában A nyitás óta, — kilenc év alatt — megháromszorozódott a Vetőmag Vállalat Középdunántúli Területi Központja vetőmagboltjának forgalma Székesfehérváron, a Piac téren. Tavaly tízmillió-ötszázezer forintos bevételük volt, s az idei év első negyedévi elszámolásai is tovább növekvő forgalomról tanúskodnak. Kruppai Alajosné, a bolt vezetője elmondta, hogy a kertbarátok és az úgynevezett „hobby telkesek” speciális igényeit is ki tudják elégíteni, hazai és import vetőmagvakból, dísznövények magvaiból, valamint kerti eszközökből, növényvédő szerből és műtrágyából bőséges választék áll a vásárlók rendelkezésére. Az idénycikkekből kedvezményes áron kapható néhány hétig vetőburgonya és bőven van raktáron fémzárolt hibrid kukoricavetőmag is. Kedvelt és keresett cikkek a holland Royal Sluis cég szaporítóanyagai, de garanciát vállal a Vetőmag Vállalat a hazai csomagolású, fajtaazonos vetőmagvak minőségéért is. Prospektusok, ismeretterjesztő kiadványok és kertészeti szakkönyvek bő választékát is kínálják az üzletben, hetente kétszer pedig szerdán és szombaton 8 órától délig — a Fejér megyei Növényvédő és Agrokémiai Állomás szakemberei tartanak ingyenes szaktanácsadást. -------HÍRLAP . Merész tervek a burgonyatermesztésben Jó minőséggel, harc a piacért Talán intenzívebben termel az idén krumplit a Mezőföldi Intenzív Burgonyatermesztő Társulás. A 11 taggazdaság helyett tízzel folytatják a burgonyatermesztést, a cecei Béke Tsz 35 mázsás hektáronkénti termésátlagával (Kislángon a 246 mázsát, mely tavaly termett, keveslik) kimaradt. — Ma már nem érdemes burgonyával foglalkozni annak, aki hektáronként 200 mázsa alatt takarít be — mondja Horváth György, a termesztési rendszer elnöke. — Néhányan taggazdaságaink vezetői közül sokallják, és merésznek tartják idei tervünket, mely szerint 30 százalékkal kívánjuk, területnövelés nélkül, emelni terméshozamunkat Tavaly a társulás átlaga 181 mázsa volt. Ha figyelembe vesszük, hogy az ország 16 társulása közül a hasonló nagyságrendnél nem volt a mienknél jobb termés, nincs okunk szégyenkezni, mi azonban mégis elégedetlenek vagyunk. — Miben látja a 30 százalékos többlettermés biztosítékát? — Elsősorban az öntözésben. Kevés növény van, amely annyira meghálálja az öntözést, mint a krumpli. Területünknek több mint a fele, 1000 hektár kaphat mesterségesen vizet. — Erről ha lehetne néhány szót! — Itt valamelyest ellentmondás tapasztalható az állami előírások és a fogyasztói igények között. Nálunk „nem jött be” a korai ostora és rezi. Jó volt viszont a holland deziré és a vásárlók is megkedvelték ezt a fajtát. Sokat hozunk azonban az országba lengyel importból sárgahúsú, a fogyasztók által kevésbé kedvelt fajták vetőgumójából. Mivel ezt is el kell ültetni, néha komoly értékesítési problémák mutatkoznak ősszel. — Mit lehet ez ellen tenni? — Szerintem az egyetlen kiút a nagyon jó minőségű burgonya termelése. Nálunk már tavaly bevezettük a konténeres, 250 kilós egységsúlyú szállítást. Budapestre is sokat szállítunk, s burgonyánkat keresik a piacokon. Mivel azonban egyre több megye rendezkedik be önellátásra burgonyából, így egyre nehezebb lesz tartani piacainkat, s meg fog kezdődni a „könyörtelen minőségi harc”. — Milyen a burgonyatermesztés eszközellátása a társuláson belül? — A tárolókapacitással kezdeném. Országos viszonylatban jól állunk, több mint 2000 vagonnyi mennyiséget tudunk fedél alatt elhelyezni. Ültető- és betakarítógépekből is van elegendő, komplett gépsor. Ügyes masina a nyugatnémet gyártmányú Wanrupp találmazós töltögető, még a gyomirtásban is „segít”, mert jól megforgatja a földet. A társulás itt Kislángon létrehozott egy központi alkatrészraktárat, s a készlet beszerzését is egy függetlenített szakvezető, Isztiméry József végzi. — Már csak egy dologról nem beszéltünk, a termesztési technológiáról. Betartják az üzemek a gesztorgazdaság által kidolgozott módszert? — Ennek érdekében fáradozik a szakvezető, továbbá a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem szaktanácsadója. Ezenkívül tapasztalatcseréket szervezünk. Ma például ültetési, és talajelőkészítési bemutató volt. Kislángon, melyen az ágazat szakvezetői és a traktorosok vettek részt. — Tehát ez is a merész tervek megalapozásához tartozik ... — És még valami. Tavaly csak a mi termelőszövetkezetünk háztáji gazdaságából 100 vagon krumplit értékesítettek, a közös gazdaságon keresztül. Az idén a háztáji terület ötvenről 85 hektárra nőtt, s az emelt tervekkel összhangban innen is 200 vagon termést várunk. Erre is felvásárlási szerződést kötöttünk a ZÖLDÉRT-tel. G. G. ----- 3 - NEHEZEBB SZAKASZBAN Ötödik ötéves tervünk nemcsak a termelési feladatok vonatkozásában állítja új, az eddigieknél szebb és nehezebb feltételek elé az embert, hanem az eredmények mozgatórugójaként létező, ható szocialista brigádmozgalmat is. Már az első két esztendő is erről tanúskodik, hiszen ebben az időszakban olyan nagy csatákat kellett megvívniuk, mint a hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulóját köszöntő hosszú távú versenyszakasz, s azt követően a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulóját köszöntő nemzetközi méretű szocialista verseny, amelynek rangját, és felelősségét csak fokozta, hogy éppen hazánkból Csepelről indult el, hogy kiterebélyesedjen a szocialista országok nagy családját megmozgató vállalásrendszerré. Eközben pedig volt egy igen nehéz esztendeje a magyar mezőgazdaságnak, amelynek terveinket, fejlődésünket kedvezőtlenül befolyásoló hatását 1977-ben ki kellett egyensúlyozni. Csúcseredményekkel. Olyan terméseredményekkel, árutömeggel és termelési értékkel, ami két év átlagában hely-reállította a tervszerűséget a magyar mezőgazdaságban is. És végrehajtották. Ezer meg ezer szocialista brigád önmagát és teljesítőképességét megújítani képes erejével megszülettek a kívánt és egyben fejlődésünk szempontjából nélkülözhetetlen eredmények. A mezőgazdaságban csakúgy, mint az ipar minden területén. Pedig nehéz volt, hiszen a mennyiségi feladatok közben döntő jelentőségű változásokat kellett elérniük a minőségi követelményekben is, ami megkövetelte a szemléletbeni változás folyamatának hatékony működtetését. Nem volt könnyű feladat, s nem is lesz az a jövőben sem, hiszen hazánk, megyénk ipara és mezőgazdasága már régesrégen túl van azon a határon, amikor termelvényei csupán a hazai szükségletek kielégítését szolgálták. Napjaink, s méginkább holnapjaink valósága az, hogy minden termelési többletünket a világpiacon kell értékesítenünk. Igen kemény versenyben, igen szigorú követelmények kielégítésével. Erre, iparunk és mezőgazdaságunk exportorientáltságára, s annak jelentőségére nagyon pontosan rámutat a megyei pártbizottság cselekvési programja, amelynek mint iránytűnek képletesen szólva minden szocialista brigád kezében ott kell lennie ahhoz, hogy mindenkor a jó irányba haladva segítsék a mind bonyolultabb feladatok teljesítését. A tervidőszak feléhez közeledünk, s néhány héten belül ismét a legkiválóbb szocialista brigádokat, a legeredményesebb vállalati kollektívákat ünnepli az ország. Ezt a félidei ünnepi szünetet azonban — miként az a sportban is történni szokott — nem csupán izomlazító nyújtózkodásra, hanem taktikai megbeszélésre is fel kell használniuk a szocialista brigádoknak, az üzemi kollektíváknak. Mert a világgazdasági helyzet következtében még mindig „döntetlenre áll a mérkőzés.” Népgazdaságunk külkereskedelmi egyensúlyának megteremtéséhez az eddigieknél jobb csapatmunkára, „gólveszélyesebb játékra” van szükség. Több ötlettel, nagyobb technológiai fegyelemmel, a korszerű termékek arányának növelésével, a minden piacon gazdaságosan értékesíthető termékek szállítási határidejének további pontosításával kell felvértezni magunkat arra a bizonyos második félidőre. Nehéz, de szép időszakban fejlődik tovább a szocialista versenymozgalom hazánkban, megyénkben. Ehhez a szükséges tennivalókat, a fő irányt mindenkor megfogalmazza számunkra a megyei pártbizottság cselekvési programja. A konkrét tennivalókat azonban minden vállalati, üzemi kollektívának, ezen belül minden szocialista brigádnak magának kell meghatároznia. A helyi feladatok, tervek ismeretében, a helyi lehetőségek feltárásával. Mert életünk, fejlődésünk üteme, s ennek minősége mindinkább attól függ, hogy az ember miként tudja hasznosítani technikai lehetőségeit és szellemi képességeit, s az ezekben rejlő tartalékokat milyen hatékonysággal szabadítja fel, állítja az ügy szolgálatába. Megyénk szocialista brigádmozgalma már eddig is hatalmas eredményekkel büszkélkedhet. Ahhoz azonban, hogy a mind bonyolultabb feltételrendszernek is eleget tudjanak tenni, újra meg újra meg kell újítaniuk önmagukat. Úgy is, hogy ismereteiket szüntelenül bővítik, s úgy is, hogy soraikat fiatalítják. Mert erre is gondolnunk kell. A folyamatosságra. Arra, hogy csak az egyes emberek mehetnek el nyugdíjba a korhatár elérésekor. A brigádnak nem szabad „korhatárossá” öregednie. A nemzedékváltás úgy és csakis úgy nem okoz gondot a szocialista brigádmozgalomban és a termelés különböző területein, ha évről évre — mint a jó akkumulátor — feltöltődik fiatalokkal. Azokkal, akik át tudják venni és tovább tudják fejleszteni az idősebb nemzedék tapasztalatait. Ez is hozzátartozik a szocialista brigádmozgalom feladatrendszeréhez, hiszen a jövőt nemcsak mai eredményekkel, hanem az utánpótlás folyamatos nevelésének nem mindig látványos eredményekkel járó munkájával is építeni kell. Mindig szebb és soha nem könnyű munkával. Kátay Antal Felkészülés a VIT-re Április negyedikén fejeződnek be a forradalmi ifjúsági napok rendezvényei. Egyúttal befejeződik a VIT hazai eseményeire való felkészülés második szakasza. Megalakult a KÖFÉM-ben rendezendő szolidaritási nap előkészítő bizottsága, munkához látott Dunaújvárosban a megyei kis VIT előkészületeire szervezett munkacsoport és megkezdte tevékenységét a VIT hazai eseményeit Fejér megyében összehangoló operatív bizottság. Székesfehérváron, a KISZ városi bizottsága a Szabadságharcos utcában berendezendő VIT- park programját szintén külön munkabizottság dolgozza ki. A VIT-ek történetére és a haladó, valamint az ifjúsági mozgalmak életének ismeretére alapozott VIT-vetélkedő városi, járási fordulói után április 15-én sor kerül a megyei döntőre. A fehérvári VIT-park rendezvényei az Alba Regia napokhoz igazodnak, s a május végi rendezvénysorozat részeként kerül sor a hagyományos fiatal dalosok találkozójára is. Április 23-án a Köfémnél tartandó szolidaritási napon találkoznak majd a fiatalok. Május 28-án, megyei kis VIT programjai Dunaújváros különböző pontjain zajlanak majd, s ugyanezen a napon kerül sor Dunaújvárosban az országos sportnapok nyitóünnepségére is, amelyen a diákok színpompás tornagyakorlatai vonzzák majd a közönséget