Fejér Megyei Hírlap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-01 / 206. szám
Péntek, 1978. szeptember 1. Negyven év a kőbányában Középmagas, széles vállú, őszülő hajú ember. Munkaruhája kőporos. Papírokat néz, félve tartja őket. Más tárgyakhoz szól ''Ők ezek az erős kezek. Az irodában is idegenül érzi magát. Lassan, megfontoltan, mély hangon beszél. Az üzemvezetőnek átadja a kimutatásokat, majd néhány szót váltanak az éjszakai műszakról. Leülünk. A fotel helyett a széket választja. * Kiss János tizenhat évesen került a polgárdi kőbányához 1936-ban. Irodaszolga, amolyan küldöncfére tett Négy év múlva behívták katonának, 1948-ban jött haza. — Valami visszahúzott a bányához. Bunkóval, kalapáccsal törtük a több mázsás köveket. Bizony, megizzadtunk. Csilléztem is. 1949-ben az elsők között kaptam élmunkás jelvényt. Három évvel később elvégeztem a bányamesteri iskolát. 1964-ig bányamesterként dolgoztam. Aztán robbantómester ett. Tizenhárom évig csinálta. Szerette azt a munkát. Még álmában is a vezetékeket kötözte össze. Most is szívesen beszél róla: — Több, 80 milliméter átmérőjű, 32 méter mély lyukat fúrtunk a hegyen, ezekbe került a robbanóanyag. Egy-egy ...tövesztéskor” 20—30 ezer tonna mészkövet mozgattunk meg. Emlékszem rá, a legnagyobb robbantásunknál 96 mázsa robbanóanyagot használtunk föl. A múlt évtől az előtörőgépnél dolgozik, szintén robbantómester. Feladata a nagyobb (egytonnás) kövek robbantása, mert ezek másként nem férnének be a garaton. A törőgépet is kezeli. — Már nem sok időm van — mondja —, öt hónap múlva nyugdíjba megyek. Ezért is vállaltam ezt a munkát az előtörőnél. Több pénzt kapok. Jól jön majd a n nyugdíjhoz. — Három műszakban dolgoznak?— Igen. Délután és éjszaka műszakpótlék jár. Havonta 4000 forint fölött keresek. Éjszaka 1200 tonna követ kell megtörnünk. Ezt most túlteljesítettük: 1400 tonnát dolgoztunk föl. 1948 óta párttag. Alapító tagja a munkásőrségnek. Sok kitüntetést kapott. Sorolja őket, alig tudom jegyezni: sztahanovista érem, kormánykitüntetés, munkásőr plakettek, oklevelek. Családi házban laknak Polgárdiban. Felesége a Videoton vegyi üzemében dolgozik. Ő már idén nyugdíjba menne, de azt mondta, megvárja a férjét, nem akar egyedül otthon lenni. Három férjezett lányuk és három kisunokájuk van. Egy lány és két fiú. A nagyobbak mindig náluk nyaralnak. — Szeretek kertészkedni: 800 öl kertet és 350 öl szólót gondozok, gyümölcsfáim is vannak. Piacra nem kell járnunk. — Negyven év a bányában, nagyon sok idő. A kőpor nem okozott betegséget? — A kőportól nem volt szilikózisos megbetegedésem. Ellenben sokat dohányoztam, és rengeteg kávét ittam. A gyomorfalra rárakódott a nikotin. Nem csoda, hiszen naponta 50—60 cigarettát szívtam. Az orvos azt mondta, ha élni akarok, többet ne dohányozzak. Ez valamikor az ötvenes évek elején lehetett, azóta nem láttak cigarettát a számban. A kávéról pedig tavaly szilveszterkor szoktam le. Félbehagyja a mondatot. Kezét összekulcsolja, rám néz, de nem engem lát. A múltra gondol. Csöndesen megszólal: — Rabszolga sorsunk volt régen. Kalapáccsal szétverni a köveket. A kő erős, nagyon erős. De szétvertük. Igaz, hogy utána ledőltünk a csille árnyékában. Az már jó nap volt, ha 400 tonnát fejtettünk. Ma meg. 3000 tonnánál meg sem állunk. Nem lehet összehasonlítani a kettőt. A fejlődés nagy. Az ő szájából ez nem hat közhelynek, ő még dolgozott bunkóval, kezében tartotta az első fúrógépet, és most egy hatalmas törőberendezést kezel. — Elfáradtam, pihenni kell — mondja. — De a bányától nem tudok elszakadni. Itt éltem le az életem. Úgy fog kezet búcsúzóul, mint általában a nehéz fizikai munkát végző emberek, amikor nem érzik ujjaik között a vasat, a lapát nyelét, a kalapácsot vagy a követ. V. Varga József Új forma — jó hagyományok A néhány éve alakult Úttörő Gárda alegységek szervezésénél sok fejtörést okozott ennek az új formának a kiforratlansága. Hiszen egy az egyben az úttörők életkori sajátosságai miatt sem lehetett átvenni az Ifjú Gárda tapasztalatait, módszereit. Ezzel szemben az IG utánpótlásának céltudatos nevelése, felkészítése az a többlet, amelyet nyújtani kell az Úttörő Gárdának. Kedvező indíttatást adott az alakuló IIG-alegységeknek, hogy a fegyveres szervek és testületek támogatták az új szervezeti forma kialakítását és az Ifjú Gárda alegységek sem zárkóztak el a segítségadástól. Az úttörők honvédelmi nevelésében jó hagyományok alakultak ki Fejér megyében, erre az alapra lehetett építeni a gárda-alegységeket. Hozzá kell tennünk, hogy az Úttörő Gárda szervezése megyénkben nem lezárult folyamat. Újabb és újabb alegységek alakulnak. Például tavasszal Székesfehérvár zászlóalja, amely a Munkásőrség Országos Parancsnokságától kapott csapatzászlót. Az állandóan és folyamatosan növekvő létszám azt is jelzi, hogy kedvelt a gyerekek körében az Úttörő Gárda, s hogy sikerült megtalálni azokat az életkori sajátosságoknak is megfelelő módszereket, amelyek vonzóvá teszik a gyerekek számára a hazafias és honvédelmi nevelést. Szeptemberben mintegy 300 VG-alegység kezdi meg a képzési feladatok végrehajtását megyénkben. Ez azt jelenti, hogy több mint öt és félezer úttörőt foglalkoztat nálunk az Úttörő Gárda. A különböző szakalegységek közül a legnépszerűbbek az egészségőr, a közlekedési, a honvédelmi, valamint a munkásőr szakalegységek. A kevéssé elterjedt formák népszerűsítésével jobb arányokat, minőségi változást érhettünk el a szakalegységek arányos összetételében. Az úttörők és kisdobosok hazafias, honvédelmi nevelésében továbbra sem szűnt meg a honvédelmi szakkörök jelentősége, amelyeknek 2400 körüli a taglétszáma. A megyében mintegy százhúsz ilyen szakkör működik. Jellemző, hogy bár eltérő érdeklődési körök szerint dolgozzák fel tagjaik részére az elméleti ismereteket, tevékenységük szervezésénél már figyelembe veszi az Úttörő Gárda munkáját, s azt kiegészíteni igyekeznek. L. G. Közösen a honvédelmi nevelésben A KISZ Fejér megyei Bizottsága és az MHSZ megyei vezetősége a központi együttműködési megállapodás alapján készítette el együttműködési tervét. A megyében működő KISZ- és MHSZ-szervezetek, illetve szervek, munkájuk végzése során folyamatosan elmélyítik a fiatalok hazafias és honvédelmi nevelésben kialakított együttműködést. Közös feladatuk’,,,k biöntik aiatalok — a szakmunkástagsusok és ifjúgárdisták — tiszti, tiszthelyettesi iskolára történő irányítását. Az MHSZ vezetőségei, klubjai a szükséges technikai eszközökkel és szakemberekkel is támogatják a KISZ-szervezeteket nevelési céljaik megvalósításában. Jelentős feladat hárul a fiatalok honvédelmi előképzésében mind az MHSZ-re, mind a KISZ-re. Az általános és szakképzés tanfolyamainak szervezését és politikai nevelő munkáját folyamatosan segítik a területileg illetékes KISZ-szervezetek. Az MHSZ Fejér megyében kiemelkedően jó munkát végez a többi között a honvédelmi és tömegsport versenyek szervezésében. Vízierőművek Gyors ütemben fejlődik a román energetikai ipar; ma nem egészen egy hét alatt termelnek annyi energiát, mint 1938-ban egész év alatt. Különös figyelmet fordítanak a hegyi folyók bőséges energiájának kiaknázására. A Szamoson jelenleg is vízierőművek és egyéb energetikai létesítmények épülnek. A kolozsvári járás Maricelu vízierőművének harmadik, egyben utolsó óriásgátját határidő előtt másfél hónappal helyezték üzembe. Házfelügyelők Gizi néni hálózata Sokféle élmény jut az eszünkbe, hogyha ezt a szót halljuk: házfelügyelő. Pedig közvetlen lakóhelyünk, lakásunk, házunk, lépcsőházunk mai gondozói, mai felügyelői már nem azonosak az egykori rossz emlékű házmesterekkel. Nőtalálkozó szarvasbőgéskor A Székesfehérvári Ingatlankezelő Vállalat tizenegy házfelügyelő szocialista brigádja közül az egyik legjobb, a háromszoros aranykoszorús, Velinszky nevét viselő brigád néhány tagjával beszélgettem erről. Vezetőjük Sziksz Károlyné, akit mindenki csak Gizi néninek szólít, nemcsak a brigádvezetői feladatokat látja el, hanem a vállalathoz tartozó 265 házfelügyelő főbizalmija is. Munkája alapján tavaly a Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény arany fokozatát kapta. Most pontosan mért szavakkal válaszolgat kérdéseimre: — Nézze, én ebben a rendszerben végeztem el az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát, azelőtt nem állt módomban. Így látom el a brigádvezetői és a főbizalmi teendőket, de megnézheti, meggyőződhet róla, hogy hogyan — és idős kora ellenére fiatalos fürgeséggel mozdul, hogy elem hozza a hímzett, vászonkötésű naplót, a dokumentumot. — Ebben benne van minden — teszi rá a tenyerét. — Nézze meg. A naplóban 1400 óra társadalmi munkára tett vállalás, amelynek háromnegyedét már teljesítették. Igazolás a kórház női belgyógyászatától, hogy társadalmi munkával nagytakarítást tartottak, és más vállalások, teljesítések, képek a kirándulásokról s ügyes kézre valló rajzok. Az egyik nőtalálkozóról szóló bejegyzés mellett egy agancsát magasra emelő, fújtató szarvas képe. — Mi ez? — kérdezem Sziksz Károlynétól, mire ő rezzenéstelen arccal megmagyarázza, hogy a nőtalálkozó szarvasbőgéskor volt. Aztán kiderült, hogy — sok derültséget okozván — véletlenül került egymás mellé a rajz és a bejegyzés. Röpül az értesítés — Hogyan tudtak elérni ilyen szép eredményt, hiszen a házfelügyelők egymástól távol dolgoznak? — kérdezem. — Az igaz — bólint Szikszné, és olyasmiről kezd el beszélni, amitől az ember meglepődik. A város 265 IKV-házfelügyelője szükség esetén láncolatot alkot, és a városon keresztül-kasul értesítik egymást, ha valami fontosabb dolog történik. Volt rá eset, hogy ilyen módon értesítették egymást a vállalat központjában tartandó délutáni tanácskozásról. És az egésznek a központjában Gizi néni. — Elhiheti nekem az elvtárs, gyorsabb ez, mint a hírlap. Akár a Pintér Károly lakótelepen, akár a Münnichen történik valami, fél órán belül értesülök róla. — És hozzáteszi: — Ezt a hálózatot én szerveztem. Mikor szépek a házak? — Hát ön az? — fogadott nem sokkal később a brigád másik tagja, a Rákóczi út 35—37. számú ház felügyelője, Ferencsik Józsefné. —Gizi néni már értesített — teszi hozzá. — Telefonon? — csodálkozom. — Ó, nem, ezen a „hálóza-ton” keresztül. — És férjével együtt, aki feleségének segít a házfelügyelői munkában, elmagyarázzák, hogy tulajdonképpen a házkezelőségé-ken és a 11 brigádbizalmin keresztül működik a hálózat. — Mit kell tudnia egy házfelügyelőnek? — kérdezem Ferencsik Józsefnét, mire férjével együtt, mindketten egyszerre hatalmas szózuhataggal árasztanak el. De azért annyi kiderül, hogy a házfelügyelőnek kell a ház állapotáról, a tisztaságáról gondoskodnia. A lakbérbeszedés a másik legfontosabb teendőjük. — De ha valaki jön olyan kéréssel, hogy amíg nyaral, locsoljuk meg a virágját vagy szellőztessünk, azt is szívesen megtesszük. Egyébként a férjem még a kisebb javítanivalókat is megcsinálja — mondja Ferencsikné. — Nem én vagyok a ház- felügyelő — mondja a férj —, de ha szólnak, hogy elromlott a zár vagy valami, rögtön megcsinálom. Másodszor pedig ez az én érdekem is. A 17 házfelügyelőhöz tar-tozó házak mindig tiszták, gondozottak. Sziksz Károlyné, vagyis Gizi néni, a Kovács Sándor utca 1—11. ház felügyelője ezt úgy fogalmaztameg: — Most, augusztus 20-a táján szépek, tiszák voltak a házak, de így megpróbálunk úgy dolgozni, mintha mindig ünnep lenne. " Fornai Miklós HÍRLAP ■ 3 - Ki lehetett vajon a legelső, aki szilvafát ültetett el a háza elé Lovasberényben? Ezt ma már a faluban talán senki sem tudná megmondani, az viszont tény, hogy az utcán, a házak előtt a terméstől roskadozó gyümölcsfáknak se szeri, se száma. A szilvafák léte elgondolkodtató, s arra vall, hogy ügyes, szorgalmas emberek lakják a szép nevű falut, akik nem restek megragadni a kínálkozó alkalmat és a munka végét. A Lovasberénybe induló autóbusz csekély számú utasa, nemkülönben a busz vezetője jó ismerősként köszöntötték egymást, s beszélgettek egymás hogylétéről és a szőlőről. Mert a szőlő is megterem a falu dombos határában, régebben még több volt, mint mostanában. Arról folyt a szó, miként kell bánni a nemes növénnyel, fóliával letakarva mennyivel előbbre lehet hozni az érési időt, ami primőrárban nem is csekély hasznot jelent. Beérvén a faluba, utolsó utasként ketten szálltunk le a végállomásnál, egy feketébe öltözött idős asszonnyal, aki jó falusi szokásként velem tartott. — A gyógyszereimet váltottam ki Fehérváron — mondta. — Várjon meg, lelkem — állított meg a bolt előtt és bekiabált a nyitott ajtón. — Megjött-e már a hentesáru? Még nem? Na, ha megjön, gondoljanak rám, virsli, vagy szafaládé kellene. Tovább ballagtunk az enyhén tűző délelőtti napsütésben a tanácsháza felé, s közben megtudtam, hogy alkalmi ismerősömnek és férjének hentesüzlete, száz hold jófajta földje volt, később darálója. — Sok volt itt a jómódú ember, persze, akadt szegényebb is, kevés vagy semmi földdel, nagy családdal bíró. Régen a jómódúaknak külön utcában épült a házuk, mostanra azonban már nehéz lenne kiválogatni az új települések, a szép házak sorából a régit. Évente 20—25 ház épül a faluban, nem is számítva ide azokat, akik átalakítják, bővítik, szépítik otthonukat. A széles főutcát két oldalt zöldbársony -pázsit díszíti, és késő nyári virágok pompáznak a házak előtt és a kertekben. Távolabb dús lombú erdők zöld tüdeje lehel friss, jó levegőt. Jólesik a portól szűkölő városi tüdőnek is. Akadnak, akik felfedezték a szép nevű, szép fekvésű falut. Olyanok, akik megelégszenek a szép környezettel, víz nélkül is. Pestiek, fehérváriak bérelnek a környező dombvidéken elhagyott, műveletlen földeket. — Sajnos, van belőle még mindig — mondja Meiszter Ferenc tanácselnök. — Meghirdettük pedig már az újságokban is, s adnánk szívesen hosszú bérletre. Az első öt évben még fizetni sem kell érte,ingyen van. Harminckét kisebb-nagyobb parcella már gazdára talált. A műveléssel már több gond van. Nem nagyon értenek hozzá, s a hét végi „leszaladások” erre kevésnek bizonyulnak. Pedig milyen príma, gyümölcsösnek való földek azok ... — Hát a helybelieknek nem kell? — A fiatalok nem nagyon kapnak utána, az öregekből meg már kifogyott az erő. Szép, szemrevaló új épület a község centrumában a takarékszövetkezet. Ahogy a sikeres reklámszöveg mondja: útba esik jövet, menet... (Szomszédságában a buszmegálló, a kocsma, mozi, meg a művelődési ház, kicsivel odébb az orvosi rendelő. E házak szinte egyazon mintára épültek minden községben.) Második éve már csak kirendeltség van, kéttagú személyzettel, Frizehan Józsefné irányítása mellett. Senki ne higgye, hogy nem akad dolguk elegendő. Bizony a falu lakossága ellátja őket pénzügyeik intézésével. Hogy mást ne említsek, a jelenlegi betétállomány összege meghaladja a 28 millió forintot. Évente majdnem három és fél milliós a növekedés. (Ez persze nem mutatja a falu lakóinak teljes anyagi helyzetét, hiszen ott van még a postai takarékpénztár, ott is elhelyezhetik a pénzüket.) Sokan „állnak sorba” gépkocsiért is, amiből máris 209 futkos a faluban, s itt intézik a kölcsönügyleteiket elsősorban bútorvásárlás céljára. — Foglalkozunk még könyveladással is — mutatják a pultokra helyezett könyveket. ■— Nincs ugyanis a faluban könyvesbolt. Fél év alatt 50 ezer forint volt a forgalom. »** — Szépen haladtunk mi előre az utóbbi években — mondja a tanácselnök. Van jó ivóvizünk, egy kivételével minden utcánk bitumenes. Orvosi rendelőt is építettünk, már két orvosunk van. Nemi vagyunk híján óvodának sem, minden gyereket fel tudunk venni. Építettünk pedagóguslakást, egyszóval már majdnem helyben lennénk. De van még egy adósságunk: kulturális létesítményeknek bizony híján vagyunk. Ezeket szeretnénk pótolni a következő években. A sort az új mozival kezdték. De legalább ilyen nagy szükség volna már a falunak egy új művelődési házra, a könyvtár is egy régi házban kapott bérelt helyet. Bizonyára megfordult a gondolatukban, hátha a kastélyban kapnak majd helyet? Dehát a kastélyból kiszorult az építkezés miatt még a KISZ-alapszervezet is. Mert végre tatarozzák a Cziráky-féle kastélyt. Annak idején a tv is alaposan körülhordozta kameráit az ebek harmincadjára jutott omladozó kastélyon. Ma állványok veszik körül és munkások szorgoskodnak, hogy régi szépségében állítsák helyre. A munkát a Műemlékvédelmi Felügyelőség irányítja, s a költségek sem a lovasberényieket terhelik! Ilyen mérvű feladat meg is haladná anyagi erejüket. Hiszen részben ezért is jutott a kastély mai sorsára. Klement Ignác brigádveze- tővel végigjárjuk az építkezés színhelyét. — Legelőbb a tetőzetet álíítjuk helyre, hogy télen is dolgozhassunk. — Szinte csak a falak áll- nak. A homlokzaton szerencsére épségben megmaradt a gyönyörű relief. A raktárban néhány díszítőelemet őriznek, előkerült valamelyik háztól az egykori kovácsoltvas kilincs és egy bútordarab! Egyébként minden eltűnt, elveszett. A munkát öt évre tervezték, s tavaly kezdtek hozzá. Itt látni csak milyen aprólékos, pepecselő munka a műemlékvédelem. Tudja a brigádvezető is, tíz éve csinálja. A kis barokk kápolna is igen rossz állapotban van. Az egykor fehér ajtókon ceruzás, tintaceruzás feljegyzések: 14 zsák árpa, öt zsák búza ... raktárnak használták néhány évig. A kastélyt 1832—43 között Rideg Jakab építette. Talán néhány év múlva régi szépségében látjuk, s talán gazdája, gondozója akad az egykor gyönyörű parknak, melyben ritka fák, növények találhatók, s mely dísze lehetne a falunak! * Balázs Katalin A MILLIOMOS FALU