Fejér Megyei Hírlap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
Heti A közélet Érvek Az égeres Monológ Az ismeretlen viiághíradó útjain és tények mellett — délután „kontinens” 2. oldal 3. oldal 3. oldal 7. oldal oldal 11. oldal — ----------- ' ' ' ---------------------------------" " ' --------------- ----------------------------- ------- .....— — ....................... " - — Kabáczy Szilárd felvétele Város, fekete-fehérben A fekete-fehér fénykép nem tud ugyan színeket mondani, mégis úgy hozza elénk ezt a kedves új, fehérvári teret, ahogyan él: szépsége valóságában. Mert a város igaz szépségei a funkcionális „szépben” rejlenek. A ritmikusan egymásra torlódó vasbeton-hullámok a nap fényét-melegét hivatottak hozzáférkőztetni minden lakáshoz. Az új városnegyedek jellegét megadó tízszintes épületmagasság a leginkább alkalmas gazdaságos az itteni talajadottságokkal számoló alapozási technológia szempontjából. S hogy valóban lakhatóan kényelmes legyen a Velinszky városrész-füzérnek ez a Rákóczi úti tájéka, szolgáltató egységek, boltok foglalják el csupaüveg portáljaikkal a nullszintek rossz hagyományú fekete garázsajtó-sorának helyét. Sőt, az alapellátást szolgáló intézményeken kívül más, jelentősebb létesítmények ölelik körül még a teret — elvégre Fehérvár modern városközpontjában járnánk. A Technika Háza. Amott — egy itt feledett piskatag faltömeg mögül — pedig az áruház csillogó alumínium-pompája. S középütt, mindezek találkozásánál tágas parkfelület; igaz, egyelőre a szerencsésen ki nem vágott fasorok felől levegőzve, nem a sebtiben ideültetett soványka fiatal fáktól. Mind, ami szemközt látható már csak színes fotókon érvényesülne. A Velinszkyházak túlsó rajának harsány zöldje-pirosa, a Kun Béla utca tojás- és citromsárgái. Fekete-fehér felvételen maradna a költséges átfestések előtti állapot: az egyformaság zsúfolt szürkesége. Hiába, a közművek drágasága meg a sürgető lakáshiány... Ki kellett használni az ABC- áruház hátuljánál minden — parkra, pihenő-játszó ligetecskére kívánatosabb — négyzetméternyi területet. A sávházak közt még a szabadon maradt terület is uniformisban, a Velinszky utca Népköztársaság úti kanyarulatáig. Nyolcvan-kilencven autó pihegő motorral délutánonként a házközökben, a gyerekek garázsajtókat döngetnek az elrúgott labdákkal. És jaj annak a nyolcesztendős kapusnak, aki nem betonon vagy salakon, de az óvoda előtti talpalatnyi zöldön szeretne a labda után vetődni. Az özön gyerek (lakásátadáskor kisgyermekesek, nagycsaládosok előnyben) benzinszagúan és salakporosan tér haza a „levegőzés” után a lakásba. Az ablakok, két-három szint magasságig legalább, kipufogógázt lélegeznek, egyetlen esztendő alatt megfeketedik a szúnyogháló. .. ■ nana A házakat tehát kifestették. Világért sem akarok tiltakozni a házak színezése ellen. Legutóbb egy tekintélyes hetilap követendő példaként említette cikkében a lakótelepi házak fehérvári felékesítését. A szakemberek szerint egyébként is hasznára válik az épületeknek az erős nyomással felvitt festékréteg: falat óv, szigetel. Kisebb gyerekek számára külön praktikus érték. Az eltérő épületszínek megkönnyítik a tájékozódást, könnyebb két sárga közt egy kékerkélyes házba hazatalálni. Én csupán azt szeretném most szóvá tenni: a festékszóró nem varázspálca A színezéstől egyetlen városrész belső élete sem válik egyszersmind — varázsütésre — „színesebbé”. A várostudomány legtekintélyesebb szakértői világszerte kezdenek azonos véleményre jutni azzal a Weiner szájából elhangzott egykori megállapítással: „Kérem, egy lakótelepet úgy kell megtervezni, hogy akkor is megéljen, ha egy hétre elszakítanák a többi városrésztől.” A weineri várossejt-kompozíció első eleven modellje a dunaújvárosi városszerkezet egészséges, máig korszerűnek bizonyuló megoldása. (Pedig mennyi értetlenséggel találkozott az alapvakásos ötvenes esztendőkben.) A weineri elvet az utóbbi években újra felfedezték s gyors ütemben próbálják érvényre juttatni Brazíliától Ausztráliáig: legyen életképes, alapszinten önállóan is kielégítően funkcionáló alapegység egy-egy városrész, így formálódhat csak a „sejtek” egymásra utaló logikus rendszeréből jó városszerkezet, hordozván a városi, sőt vonzáskörzeti feladatokat betöltő centrumokat a legjobban megközelíthető csomópontokban. Az urbanisztika más tanulmányozói egészen más szempontból, a városkép nézőszögéből lyukadnak ki ugyanide. Épp ma került a kezembe egy tanulmány, amely egyfajta „euro-típus” elburjánzását panaszolja fel az európai városokban. Uniformizált városrészek, minden egyéniség nélkül. Lám, nehéz a szükség rövidtávú gondjaiból úgy kilábalni, hogy egy városrész címen megkomponált épületegyüttes évtizedekkel később is érvényes, életrevaló „sejtet” alkosson. Visszatérve erre a fehérvári térre, a modern városközpont egyik legszerencsésebben tervezett kivitelezett csomópontjához, rájön az ember, nem is kell a jó példáért másik földrészre, még csak másik városba sem zarándokolni. Itt van úgyszólván karnyújtásnyira az Ybl-lakótelep,Fehérvár legelső igazándi modern városrésze. Gyermekintézmények, szolgáltató és kereskedelmi egységek simulnak harmonikusan a tág parkövezetbe. A Vorosilovgrád városrész is még csak közelíti (igaz, jóval nagyobb méretekben) ezt a koncepciót, amelynek annyi ellenpéldáját látni az északnyugati panelzsúfoltság erdejében, vagy a Münnich betonrengetegében. A jövendő — csupán tervrajzon, maketten „élő” — Palotaváros, a következő városépítési korszak Lenin városrésze hordoz majd hasonlóképp ilyen markáns egyéniséget magában. Pedig itt is jószerivel kényszermegoldás sokat sikerült szerencsés kézzel a visszájára fordítani a tervezőknek. A rossz talajadottságok miatti földkiemelések helyén jó, a nyugati forgalmi sáv „szigeteléséül” park, sok fával: a modern városi táj mintegy beleilleszkedik a soha nemvolt széppé „rekonstruált” természeti környezetbe. A fekete-fehér fénykép, mint látnivaló képtelen a színek megmutatására. De körülbelül ez a korszerűtlenebb fototechnika a legalkalmasabb a korszerű városi szépség próbakövéül. Az igazán ..emberarcú' város' táj, a testünkhöz szabott, kényelmes városkörnyezet olyan, mint az üde női arc. Festék nélkül is szép. IMEKIS JÁNOS A magyarországi németek szövetségük ötödik kongreszszusára készülnek. A móri járás nemzetiségi településeinek küldöttgyűlését szombaton délelőtt rendezték meg a móri művelődési házban. Az ünnepségen megjelentek: Sudár Iván, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának titkára; Klotz Miklós, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének titkára; Bodnár Lászlóné, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára; Rideg Miklós, a megyei tanács osztályvezetője; Balatincz Jánosné, a móri járási pártbizottság első titkára, valamint a járás, a nagyközség párt- és állami szerveink képviselői. A küldöttválasztó értekezlet résztvevőinek Pikli Károly, a népfront mellett működő nemzetiségi bizottság elnöke számolt be az elmúlt időszak eredményeiről. Többek között hangsúlyozta: " Bel- és külpolitikánkban egyaránt valljuk, hogy csak az a nép lehet szabad, amely nem nyom el másokat és minden népnek, legyen az kisebb vagy nagyobb, egyaránt joga van az emberhez méltó életre, jövője formálására. — Nem volt ez mindig ilyen magától értetődő, mint ’ napjainkban. Sok történelmi viharnak és közösségi tragédiának adott táptalajt az előző korok nemzetiségi politikája. Minőségi fordulathoz csak napjainkban érkezett e politika haladó értelmezése és gyakorlata. Az előző kongresszus óta eltelt időszakról szólva a következőket mondotta: " A nemzetiségi lakosság politikai hangulatának alapvető jellemvonása a szocialista integrálódás, amelyet maga is a párt lenini nemzetiségi politikája legfontosabb eredményének tekint. A társadalmi és közéletben soraikból egyre többen és mind aktívabban vesznek részt. A nemzetiségiek részvétele a gazdasági építőmunkában a magyar lakossággal való teljes egységben, megkülönböztetés nélkül történik. A gazdasági egységek vezetői között jelentős számban vannak nemzetiségiek. A közösségek gazdasági fejlődése, a lakosság életszínvonala szocialista építőmunkánk fejlődésével azonos ütemben biztosított. A nemzetiség lakta településeken még viszonylagos viszszamaradás sem tapasztalható. A legintenzívebb és leglátványosabb fejlődés a nemzetiségi kultúra területén jelentkezik napjainkban. A móri és a bicskei járásban működő együttesek nevét országszerte ismerik. Jelentős a fejlődés az anyanyelvi oktatás területén is. Jelenleg 13 iskolában 22 pedagógus tanítja a német nyelvet. Etveken és Móron pedig már az óvodákban is megkezdődtek a németanyanyelvű foglalko-zások. Pikli Károly beszámolója után Klotz Miklós köszöntötte a küldötteket. Utána Roth Antal, Gánt község népfront-titkára számolt be a lakóhelyükön folyó eredményes nemzetiségi munkáról! Erdeiné Négele Erzsébet tanárnő ugyancsak német nyelven kért szót. A móri Petőfi Sándor Általános Iskola munkájáról számolt be, ahol példás a német nyelvoktatás és a gyermekcsoportok hagyományápoló és gyűjtő tevékenysége. Balatincz Jánosné hozzászólásában a XI. pártkongresszus határozatait idézte, amelyet arra ösztönöznek, hogy a közös hazában a kölcsönös bizalom, az egymást segítés légkörében éljünk és alkossunk. Teremtsünk minél több hidat, amely a testvéri nép i pékhez, a baráti nemzetekhez vezet. A kongresszuson a móri járást, 8 küldött képviseli majd. Megválasztásuk után a puszí tavámi kórus és a móri Petőfi Sándor Általános Iskola ajándékozta meg műsorával a jelenlévőket. _________Z. E. : Nemzetiségi küldöttválasztó értekezlet Móron Teremtsünk minél több hidat... FEJÉR MEGYEIEllll] . át-------------------------------------—— BSBk Iglin A flBfc * Vasárnap,' .jlp. a 1978. szeptember 10. W V ■■■ XXXIV-évfolyam-Jfe-' .... y... 214. AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | ■ Ara. 1.— Ft 090t utcányi hazaszeretet Kisfaludon már az első pillantásra is látszik, hogy a harmónia rendje uralkodik. Az utcák nyílegyenesek, akárha tiszta papíron, vonalzóval húzták volna meg valamennyit. Alig néhány kilométernyire a megyeszékhely belvárosától épültek a házak, de nemcsak a kis távolság, hanem más is jelzi, hogy tulajdonképpen a városhoz tartozik Melyek ezek a jelek? Például az egyik az, hogy Székesfehérvár szívével városi buszjárat köti össze, hogy a gyerekek városi iskolába, óvodába járnak, hogy a betegeket a városi körzeti orvos kezeli Dolgozni is a fehérvári gyárakba járnak az emberek nap mint nap. Mégis, estéről estére itt épített házaikba térnek haza, itt teremtik meg máguknak a közös erővel mindazt, ami ■egv települést otthonná tesz. A gondoskodást tükröző rend azt súgja, akik itt élnek, szeretik ezt a néhány négyzetkilométernyi völgyes, dombos vidéket Kisfalud tanácstagja. Pap Józsefné érezhető büszkeséggel sorolja, „mijük van”: — Van gázcseretelepünk, táplerakatunk, zöldségfelvásárlónk, nyilvános telefonunk — ez utóbbi a tanácstagok udvarában —, van élelmiszerboltunk és presszónk, — mondja a tanácstag, s utoljára hagyja, aminek azért örülnek a legjobban, mert — nincs. — Nincs földes utcánk. Hamar kiderül az is, hogy a szilárd burkolatok elkészítésében a kisfaludiak is megtették a magukét. A társadalmi munka nem rendkívüli jelenség. Saját portája környékét mindenki felszólítás, rábeszélés nélkül tartja rendben, szépíti, virágosítja. Közös munkával készül a buszváró s társadalmi munkával, a Szabad Élet Termelőszövetkezetsegítségével készül el még az idén a ravatalozó Ez is hozzátartozik a település rendjéhez. A termelőszövetkezet különben is fontos szerepet játszik Kisfalud életében. Nemcsak munkát kínál harminc családnak, hanem a lehető legtöbb támogatást nyújtva veszi ki részét a településfejlesztés feladataiból. öt utca. Százhatvan családi ház. Nyolcszáz lakos, fiatalok, öregek, apró és nagyobb gyerekek. ‘ Égy bolt, egy presszó. Ez Kisfalud, öt utca százhatvan családi háza? Mennyi töprengés, a múltból táplálkozó félelem, tartózkodás és újat akaró elhatározás előzte meg az alapok lerakását. S végül győzött a bizalom, s az új, a megváltozott világba vetett hit. De a kezdetekre mégis jól emlékszikmajd mindenki,a legjobban az, ,őslakók”, a hajdani cselédek, az a negyven család, akik a felszabadulás után egy ideig még a régi cselédházakban éltek. Aztán, pontosan harminc évvel ezelőtt, lehetőség nyílt rá, hogy típustervek alapján, kölcsönnel saját házat építsenek, emberibb körülményeket teremtsenek maguknak. — Az emberek azonban féltek a kölcsöntől — mondja Papné, aki családjával együtt az elsők között vágott bele az építkezésbe. — Öszszesen nyolcan kezdtek építeni a régi lakások helyén, fönn s legyen. A többiek (/'■olyíatás a 2. oldalon) !