Fejér Megyei Hírlap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
Csütörtök, 1979. február 1. HÍRLAP Otthonteremtő közösség 2. LAKÁSFENNTARTÓ SZÖVETKEZETEK Budapesten, más városokban, de mind több községben is vannak szövetkezeti lakások, házak. Így nevezik őket, mert tulajdonosaik lakásfenntartó szövetkezetbe tömörülve gondoskodnak a ház karbantartásáról, s majdan a felújításáról. Hazánkban jelenleg mintegy 870 ilyen szövetkezet van, 170 ezer lakással. Létrejöttük és későbbi növekedésük körülményei nem voltak azonosak és ma is azok. Egy részük a céljukat megvalósított lakásépítő szövetkezetből alakult át fenntartóvá. Ennél jóval nagyobb hányadukat azok alakították meg, akik úgynevezett tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakást vásároltak. Végül: választották a fenntartó szövetkezeti formát olyan családok is, amelyek OTP-beruházású társasházban laknak. Háromnegyedmillió ember otthona Az utóbbiaknak is nyomós okuk van rá, hogy lakásfenntartó szövetkezetet hozzanak létre, illetőleg belépjenek egy már működőbe. A költségvetésből gazdálkodó ingatlankezelő vállalatok ugyanis csak az állami, a tanácsi bérlakások karbantartásával, felújításával foglalkoznak és köztudomású, hogy nehézségekkel küszködnek. Minden, magánerőből épített ház, illetőleg lakás „üzemeltetése” és bizonyos idő után elkerülhetetlen tatarozása a tulajdonosok dolga, terhe. A társasházakra ugyanúgy érvényes ez, mint a szövetkezetiekre és természetesen a családi házakra. Kézenfekvő, hogy a társasházak lakóinak is az a legésszerűbb megoldás, ha a karbantartás és a felújítás költségeinek viselésére „ összefognak, s havonta bizonyos öszszeg befizetésével pénzügyi alapot képeznek. Ez a magyarázata annak, hogy az idén is vá-'latóan 2,5—3 ezer OTP-beruházású lakással gyarapodnak a fenntartó szövetkezetek. További, mintegy ötezerrel a lakásépítő szövetkezetek növelik a mostani lakásállományt. S mint eddig, ebben az évben is a tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakások járulnak hozzá a legnagyobb arányban — szám szerint 9,5—10 ezerrel — a fenntartó szövetkezetek térhódításához. A kezelésükbe tartozó lakások száma az idei év végén előreláthatóan meghaladja a 185 ezret. Ez pedig — a családtagok számát is figyelembe véve — annyit jelent, hogy több mint háromnegyedmillió ember él szövetkezeti lakásban. Jó egyetértésben Nem mindegy, hogy hogyan. Jó közösségi szellemű szövetkezet egymással egyetértésben lévő tagjaiként-e, vagy csak úgy, mint nagy házakban összezsúfolódott idegenek, akik kényszerűségből vállalták a szövetkezetet. Minden rájuk vonatkozó jogszabály módot és ösztönzést ad rá, hogy egészséges gondolkozású és magatartású lakóközösségek alakuljanak ki ezekben a szövetkezetekben. Olyanok, amelyekben következetesen érvényesülhet a demokratizmus, a tevékeny részvétel a közös ügyek megvitatásában, a döntésekben és az érdekelteket közvetlenül érintő feladatok megoldásában. A szövetkezet — elveink és törvényeink szerint — azonos érdekű állampolgárok önkéntes összefogása, társulása olyan közös célok megvalósítására, amelyek egybevágnak a társadalom érdekeivel. Ez a lényege hiányzik minden olyan lakásfenntartó szövetkezetnek, amelynek a tagjai valójában kiutalásos alapon vásárolhatnak a tanácstól úgynevezett szövetkezeti lakást. A beköltözéskor vagy talán utána találkoznak életükben először a lakók egymással. S már első tapasztalataik sem kedvezőek. Mások — a megrendelő, a beruházó — veszik át az elkészült házat, lakásokat. Rendszerint hosszú hibajegyzékkel, s azzal az ígérettel, hogy a műszaki átvételkor felfedezett és a később előbukkanó hibákat majd kijavítják az illetékes vállalatok a jótállási határidőn belül. Növelni a tagok szerepét Ezek a javítások gyakran elmaradnak vagy elkésnek, s ennek minden következményét a szövetkezet kénytelen viselni. Nem egyszer milliós vagy még nagyobb költségeket, amelyeket elhárítani nem lehet, ha egyáltalán lakni akarnak a házban. Zsebbe nyúlnak tehát és fizetnek, azután futnak a pénzük után. S persze, szidják a szövetkezet vezetőségét, amely pedig semmiről sem tehet, kényszerhelyzetben van. Rossz hatása van annak is, hogy a most már meglehetősen nagyméretű és létszámú lakásfenntartó szövetkezetek egy részében még nem találták meg a jó gyakorlati megoldást a tagok érdemleges szerepének kibontakoztatására a közös ügyek megvitatásában, a döntések meghozatalában, s a határozatok végrehajtásának az ellenőrzésében. Helyenként maguk ,a választott vezetők is hajlamosak rá, hogy bürokratikus, hivatali szellemben dolgozzanak, utasítgassanak. A tagok és a népgazdaság szempontjából sem közömbös, hogy a szövetkezeti házak, lakások állagának megóvását, karbantartását milyen színvonalon sikerül megoldani. Tavaly a szövekezeti lakások 45 százalékára terjedt ki a szervezett házkezelés. Az a cél, hogy az idén öt százalékkal növekedjék ez az arány, ami pedig a karbantartást illeti, arról a szövetkezeti lakások 36 százalékában gondoskodjanak szervezetten, hivatásos szakemberek. Ez az előirányzott fejlődés újabb állomás lesz azon az úton, amely végül az egész lakásszövetkezeti hálózatban megvalósíthatja a korszerű és jól szervezett javítást és felújítást. A legutóbbi években több intézkedés biztosított a lásszövetkezeteknek a korábbiaknál kedvezőbb lehetőségeket arra, hogy még jobban megfeleljenek rendeltetésüknek. Remélhető, hogy ez az esztendő megérlel további olyan döntéseket, szabályozásokat is, amelyek még meglévő nehézségeket hárítanak el a lakásszövetkezetek társadalmi szempontból is igen fontos, egészséges fejlődésének az útjából. Gulyás szál (Vége) Óvoda, tornaterem Megtartotta első munka- ülését Sárbogárd és Pusztaegres nagyközségi közös Tanácsa. A nagyközségi közös tanács ülésén részt vett Teubel György, a Fejér megyei Tanács elnökhelyettese. A testület napirendjén , az 1978. évi költségvetés és fejlesztési terv zárszámadása, az 1979. évi pénzügyi tervek és a cselekvési program megvitatása szerepelt. A tanácstagok hozzászólásaikban elmondták javaslataikat a rendelkezésre álló összeg hatékonyabb felhasználására és ismertették lakóhelyük, körzetük lakosságának kéréseit. A tervekben kiemelt helyen szerepel Sárbogárd nagyközség szennyvízrendszerének kiépítése, a 200 személyes óvoda felépítése, valamint az 1. számú Általános Iskolánál a tornaterem építésének befejezése. Hermann Dezső és Teubel György részletesen szóltak a szervezett társadalmi munkaakciók eddig is szép eredményeket hozó szervezéséről. A tanács úgy döntött, hogy a társadalmi munkát szervező operatív bizottság részletes tervet fog készíteni március 31-ig. Az eddig végzett társadalmi munka értéke milliókban fejezhető Salgóvári László Kicsi „szesztilalom”, kézi hulladékgyűjtők Módosult a fehérvári köztisztasági tanácsrendelet Székesfehérvár utcáinak tisztaságáról sok szó esik: gyakorta hangzanak el kifogások. A panaszok oka nagyrészt egyesek felelőtlen szemetelése, részben pedig az utcák tisztításának és a szemétszállításnak korlátozott lehetősége. Most mindkét szempontból jelentős változás következik: új gépek és szemétgyűjtők éppen úgy segítik a köztisztaságot, mint a közterületek tisztántartásáról és a háziszemét gyűjtéséről szóló tanácsrendelet módosítása. Ez ma, február 1-én lép hatályba. — Milyen változásokat tartalmaz a módosítás, és mi indokolja ezeket? Erre a kérdésünkre dr. Hegedűs József, a városi tanács közigazgatási és jogi osztályának vezetője a következőket válaszolta: — A módosítást a megváltozott körülmények tették szükségessé. Példaképpen hadd említsem a vendéglátóipari üzletek reggel kilenc óráig tartó szeszárusítási tilalmát. Ez egyeseket arra késztetett, hogy reggel az élelmiszerboltokban vásároljanak italt, utcán igyanak, az üvegek kupakjait szétszórják, az üvegeket az utcán hagyják, vagy összetörjék. Erre persze korábban is volt példa, viszont a város tisztasága és nem utolsósorban az alkoholizmus elleni küzdelem jelenleg megkövetel külön intézkedéseket. Ennek megfelelően a tanácsrendelet úgy módosult, hogy a közintézmények, üzletek, vendéglátóipari egységek előtt, illetve azok közelében, valamint parkokban szeszes ital fogyasztása tilos. Ez a tilalom nem vonatkozik a vendéglátóipari kerthelyiségekre és azokra az ünnepekre, amikor az illetékes hatóság utcai nyílt- és mozgóárusítást engedélyez. Természetesen a város tisztaságának megóvása ekkor is kötelező. Hasonló rendelkezést egyébként már több más városban hoztak. — Miként módosul még a köztisztasági tanácsrendelet? — Többek között leszögezi, hogy mi minősül helyiségnek a szemétszállítási díj megállapításánál. A lakószobák, konyhák, nyárikonyhák, nem lakás céljára szolgáló, de lakott helyiségek, műhelyek, üzletek száma — esetenként nagysága — szerint kell kifizetni a helyiségenként 4 forintos díjat. A tanácsrendelet módosítása ezenkívül újfajta megoldásként előírja, hogy a kereskedelmi és vendéglátóipari üzletek, a különféle elárusítóhelyek előtt a nyitva tartás ideje alatt az üzemeltető köteles kézi hulladékgyűjtőt elhelyezni, és az ide dobott hulladékokat naponta a kukákba, vagy konténerekbe ürítettetni. — Mikor és miként valósul ez meg? Erre a kérdésünkre már Szeidel István, a tanács műszaki osztályának vezetője mondotta a következőket : — A kézi hulladékgyűjtő azt a célt szolgálja majd, hogy bármely üzletbe való belépéskor, vagy onnét való távozáskor mindenki kéznél lévő lehetőséget találjon a felesleges hulladéktól való megszabadulásra. Tehát vásárlása előtt a boltajtóban ne a járdára dobja a cigarettavéget, vagy esetleg a fagylaltostölcsért. Ezeknek a szemétgyűrőknek elhelyezése még ebben az évben kötelező lesz, az érintett kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek a határidőről külön értesítést kapnak. A hulladékgyűjtőket külön is beszerelhetik, de a Városgazdálkodási Vállalathoz is fordulhatnak típusgyűjtők megrendelésével. A Városgazdálkodási Vállalatra többféle új feladat vár a rendeletmódosítás és a város tisztaságának javítása szempontjából. Mayer Ferenc igazgató ezeket a következőképpen foglalta össze: — A szemétszállítási díj új megállapítása a rendeletben említett helyiségek száma alapján történik. Dolgozóink helyszíni látogatásaik során egyúttal azt is felmérték, hogy a kukák száma elegendő-e a szemét összegyűjtésére. Foglalkozunk a kukás szemétszállítás kibővítésének kérdésével, is, hogy újabb külterületi utcákban váltsák fel zárható fedelű kukák a jelenlegi különféle edényeket. Az ilyen edényekkel történő, úgynevezett „félpormentes” szolgáltatás sok panasz forrása, nehéz feladat. Ennek megoldásában nagy segítséget jelent az igen nehéz fizikai munkát végző dolgozóinknak a nemrég megvalósult gépi rakodás. Ú járművek mellett a köztisztasággal foglalkozó dolgozók béremelése is szolgálja, hogy az eddiginél hatékonyabb legyen köztisztasági részlegünk munkája, ehhez azonban a lakosság megértő és segítő támogatását kérjük — hangzik a felvilágosítás. — foltényi — 3 ----- Hamarosan megkezdik a Szesz gázvezeték guszjatyini kompresszorállomásának átadását is, amely tartalékállomási rt fog szerepelni. A méretekre jellemző, hogy a képen látható kompresszorok egyike Kardoskút, Algyő és Szánk teljesítményével egyenlő. A guszjatyini bázison hét kompresszort építettek a magyar építők. A felvételen a hétből öt kompresszor látható (Fotó: Kovács) Kísérlet Gyúrón Magyartarka szabad ég alatt — Nos, itt vannak a „lányok” — mutat körbe Gyúró határában lévő Máriás-tarnyán Kovács Miklós, a Tordas-gyúrói Egyetértés Tsz elnökhelyettese. — Menjünk közelebb, nem félnek. — A hathektáros, bekerített, hófoltokkal tarkított terület közepén, egy kiemelkedő dombon kis akácerdő áll, a „lányok”, azaz a száz magyartarka üsző mindig a szélárnyékban található. Igazi, rideg tartásra emlékeztető kísérletet kezdtek el pár hónapja a szövetkezetben. Bizonyítani kívánják a Taurina rendszer közreműködésével, hogy a magyartarka is van olyan „legény”, mint az amerikai hereford, vagyis tartható szabad ég alatt . Magától értetődik, hogy az a borjú, amelyik születését követően pár napig infralámpa alatt volt, majd kötött tartású istállóban szoptatták, az nem bírja ki fedél nélkül a telet. A száz üszőből, melyek itt vannak, ötven már vemhes, a kísérlet lényege éppen abban áll, hogy az elletést is itt végezzük az egyik épületben, s a borjú kis kora óta szabadban nevelkedik majd. Három évig tartjuk itt ezeket az állatoikat, mindennap bőséges takarmányt kapnak, az ivóvizük pedig villannyal melegített. A faluban a háztájiban tehenet tartó gazdák valósággal szörnyülködtek, amikor hírét hallották, hogy mínusz tizenöt fokban is kint vannak ezek az állatok. Néhányan azóta is kijárnak megnézni, nem fagytak-e még meg. A száz üszőt egyáltalán nem lehet külseje alapján megkülönböztetni a fenett istállóban tartott „rokonaitól”, nem soványak, nem csatakosak, szemmel láthatóan jól érzik magukat. Az Egyetértés Tsz foglalkozik a legnagyobb volumenben a megye tsz-ei között húshasznú szarvasmarhaállománnyal. Hét éve szakosodtak, s amikor 1974-ben Fejér megyét tejtermelő körzetté nyilvánították, a MÉM külön engedése kellett, hogy továbbra is folytathassák a hizlalást. Azóta „ország-világ” előtt bizonyították, hogy viszonylag olcsón, takarékos beruházással, melléktermékekben gazdag takarmány etetéssel — lehet egy nem kevés nyereségű ágazatot működtetni. A tsz még egy fontos kísérletből kivette részét a múlt évben: vállalták, hogy a kukoricaszárát hasznosító gépek közül kipróbálás után kiválasztják a hazai gyakorlatban alkalmazható legmegfelelőbbet. Az eszközöket az IKR termelési rendszer bocsátotta rendelkezésre. A legjobbnak erre a célra a John Deere 5400-as típusú önjáró szecskázót találtuk, Stalker adapterrel. Jól vizsgázott még a Hess tor Zsilózó is, ez az előbbinél nagyobb teljesítményű, de az apróbb szecskaméret, miatt a John Deere gép által betakarított kukoricaszár minősége a jobb. Tavaly 140 vagon- kukoricaszársilót készítettünk, s ezt karbamiddal dúsítva etetjük. A szársiló beltanai midértéke egy közepes, ,25 százalékos nedvességtartalommal betartarított silókukoricáénak felel meg. Kovács Miklós elmondta még: a melléktermék takarmányozás másik célja, hogy tréfásan szólva „elkergessék a marhát a szántóföldről”, azaz a legeltetés és melléktermékhasznosítás miatt felszabaduló szántókon takarmánynövény helyett árunövényt, búzát, kukoricát termeszthessenek. A rét- és legelőterületre emiatt azután nem sajnálják kiszórni a műtrágyát, egy hektárra átlagosan 230 kilogramm kálium és foszfor vegyes hatóanyag jut. Figyelemre méltó az a tény, hogy míg a megyében a rétek és legelők átlagos szénatermése az idén érte el a hektáronkénti húsz mázsát először, addig a Tordas-gyúrói tsz-ben tavaly 55 mázsa szénát takarítottak be. Nem csoda, és nem eget verő eredmény ez, de mi az 1325-ös létszámú jelenlegi marhaállományunkkal rá voltunk kényszerítve évek óta az intenzív gyepgazdál- kodásra A hízott bikák átlagosan 560 kilogrammos átlagsúlylyal keltek el; olasz és líbiai exportra 166 állatot adtak 1978-ban. Az ágazat nyereségét tavaly a tehenenként számolt 3000—3500 forint közötti érték adta Gabnai Gábor