Fejér Megyei Hírlap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

Csütörtök, 1979. február 1. HÍRLAP Otthonteremtő közösség 2. LAKÁSFENNTARTÓ SZÖVETKEZETEK Budapesten, más városok­ban, de mind több községben is vannak szövetkezeti laká­sok, házak. Így nevezik őket, mert tulajdonosaik lakásfenn­tartó szövetkezetbe tömörülve gondoskodnak a ház karban­tartásáról, s majdan a felújí­­­tásáról. Hazánkban jelenleg mintegy 870 ilyen szövetkezet van, 170 ezer lakással. Létre­jöttük és későbbi növekedésük körülményei nem voltak azo­nosak és ma is azok. Egy részük a céljukat megvalósí­tott lakásépítő szövetkezetből alakult át fenntartóvá. Ennél jóval nagyobb hányadukat azok alakították meg, akik úgynevezett tanácsi értékesí­­tésű szövetkezeti lakást vásá­roltak. Végül: választották a fenntartó szövetkezeti formát olyan családok is, amelyek OTP-beruházású társasház­­ban laknak. Háromnegyedmillió ember otthona Az utóbbiaknak is nyomós okuk van rá, hogy lakásfenn­tartó szövetkezetet hozzanak létre, illetőleg belépjenek egy már működőbe. A költségve­tésből gazdálkodó ingatlanke­zelő vállalatok ugyanis csak az állami, a tanácsi bérlaká­sok karbantartásával, felújí­tásával foglalkoznak és köz­tudomású, hogy nehézségek­kel küszködnek. Minden, ma­gánerőből épített ház, illető­leg lakás „üzemeltetése” és bizonyos idő után elkerülhe­­tetlen tatarozása a tulajdono­sok dolga, terhe. A társashá­zakra ugyanúgy érvényes ez, mint a szövetkezetiekre és természetesen a családi há­zakra. Kézenfekvő, hogy a társas­­házak lakóinak is az a leg­ésszerűbb megoldás, ha a kar­bantartás és a felújítás költ­ségeinek viselésére „ összefog­nak, s havonta bizonyos ösz­­szeg befizetésével pénzügyi alapot képeznek. Ez a ma­gyarázata annak, hogy az idén is v­á-'latóan 2,5­—3 ezer OTP-beruházású lakással gyarapodnak a fenntartó szö­vetkezetek. További, mint­egy ötezerrel a lakásépítő szövetkezetek növelik a mos­tani lakásállományt. S mint eddig, ebben az évben is a tanácsi értékesítésű szövetke­zeti lakások járulnak hozzá a legnagyobb arányban — szám szerint 9,5—10 ezerrel — a fenntartó szövetkezetek tér­hódításához. A kezelésükbe tartozó lakások száma az idei év végén előreláthatóan meg­haladja a 185 ezret. Ez pedig — a családtagok számát is fi­gyelembe véve — annyit je­­lent, hogy több mint három­negyedmillió ember él szö­vetkezeti lakásban. Jó egyetértésben Nem mindegy, hogy ho­gyan. Jó közösségi szellem­­ű szövetkezet egymással egyet­értésben lévő tagjaiként-e, vagy csak úgy, mint nagy há­zakban összezsúfolódott ide­genek, akik kényszerűségből vállalták a szövetkezetet. Minden rájuk vonatkozó jog­szabály módot és ösztönzést ad rá, hogy egészséges gon­dol­kozású és magatartású la­kóközösségek alakuljanak ki ezekben a szövetkezetekben. Olyanok, amelyekben követ­kezetesen érvényesülhet a de­mokratizmus, a tevékeny részvétel a közös ügyek meg­vitatásában, a döntésekben és az érdekelteket közvetlenül érintő feladatok megoldásá­ban. A szövetkezet — elveink és törvényeink szerint — azonos érdekű állampolgárok önkén­tes összefogása, társulása olyan közös célok megvalósí­tására, amelyek egybevágnak a társadalom érdekeivel. Ez a lényege hiányzik minden olyan lakásfenntartó szövet­kezetnek, amelynek a tagjai valójában kiutalásos alapon vásárolhatnak a tanácstól úgynevezett szövetkezeti la­kást. A beköltözéskor vagy talán utána találkoznak éle­tükben először a lakók egy­mással. S már első tapaszta­lataik sem kedvezőek. Mások — a megrendelő, a beruházó — veszik át az elkészült há­zat, lakásokat. Rendszerint hosszú hibajegyzékkel, s azzal az ígérettel, hogy a műszaki átvételkor felfedezett és a ké­sőbb előbukkanó hibákat majd kijavítják az illetékes vállalatok a jótállási határ­időn belül. Növelni a tagok szerepét Ezek a javítások gyakran elmaradnak vagy elkésnek, s ennek minden következmé­nyét a szövetkezet kénytelen viselni. Nem egyszer milliós vagy még nagyobb költsége­ket, amelyeket elhárítani nem lehet, ha egyáltalán lakni akarnak a házban. Zsebbe nyúlnak tehát és fizetnek, az­­­­után futnak a pénzük után. S persze, szidják a szövetkezet vezetőségét, amely pedig sem­miről sem tehet, kényszer­­helyzetben van. Rossz hatása van annak is, hogy a most már meglehetősen nagymére­tű és létszámú lakásfenntartó szövetkezetek egy részében még nem találták meg a jó gyakorlati megoldást a tagok érdemleges szerepének kibon­takoztatására a közös ügyek megvitatásában, a döntések meghozatalában, s a határo­zatok végrehajtásának az ellenőrzésében. Helyenként maguk ,a választott vezetők is hajlamosak rá, hogy bürokra­tikus, hivatali szellemben dol­gozzanak, utasítgassanak. A tagok és a népgazdaság szempontjából sem közömbös, hogy a szövetkezeti házak, la­kások állagának megóvását, karbantartását milyen szín­vonalon sikerül megoldani. Tavaly a szövekezeti lakások 45 százalékára terjedt ki a szervezett házkezelés. Az a cél, hogy az idén öt százalék­kal növekedjék ez az arány, ami pedig a karbantartást il­leti, arról a szövetkezeti laká­sok 36 százalékában gondos­kodjanak szervezetten, hiva­tásos szakemberek. Ez az elő­irányzott fejlődés újabb állo­más lesz azon az úton, amely végül az egész lakásszövetke­zeti hálózatban megvalósít­hatja a korszerű és jól szer­vezett javítást és felújítást. A legutóbbi években több intézkedés biztosított a l­­ás­­szövetkezeteknek a korábbi­aknál kedvezőbb lehetősége­ket arra, hogy még jobban megfeleljenek rendeltetésük­nek. Remélhető, hogy ez az esztendő megérlel további olyan döntéseket, szabályozá­sokat is, amelyek még meg­lévő nehézségeket hárítanak el a lakásszövetkezetek társa­dalmi szempontból­­ is igen fontos, egészséges fejlődésé­nek az útjából. Gulyás szál (Vége) Óvoda, tornaterem Megtartotta első munka-­­ ülését Sárbogárd és Puszta­egres nagyközségi közös Ta­nácsa. A nagyközségi közös tanács ülésén részt vett Teubel György, a Fejér me­gyei Tanács elnökhelyettese. A testület napirendjén , az 1978. évi költségvetés és fej­lesztési terv zárszámadása, az 1979. évi pénzügyi ter­vek és a cselekvési prog­ram megvitatása szerepelt. A tanácstagok hozzászó­lásaikban elmondták javas­lataikat a rendelkezésre ál­ló összeg hatékonyabb fel­­használására és ismertették lakóhelyük, körzetük la­kosságának kéréseit. A tervekben kiemelt he­lyen szerepel Sárbogárd nagyközség szennyvízrend­szerének kiépítése, a 200 személyes óvoda felépítése, valamint az 1. számú Álta­lános Iskolánál a tornate­rem építésének befejezése. Hermann Dezső és Teubel György részletesen szóltak a szervezett társadalmi mun­kaakciók eddig is szép ered­ményeket hozó szervezésé­ről. A tanács úgy döntött, hogy a társadalmi munkát szervező operatív bizottság részletes tervet fog készíte­ni március 31-ig. Az eddig végzett társadalmi munka értéke milliókban fejezhető Salgóvári László Kicsi „szesztilalom”, kézi hulladékgyűjtők Módosult a fehérvári köztisztasági tanácsrendelet Székesfehérvár utcáinak tisztaságáról sok szó esik: gyakorta hangzanak el kifogások. A panaszok oka nagyrészt egyesek felelőtlen szemetelése, részben pedig az utcák tisztításának és a szemétszállításnak korlátozott lehetősége. Most mindkét szempontból jelentős változás következik: új gépek és szemét­gyűjtők éppen úgy segítik a köztisztaságot, mint a közterületek tisztántartásáról és a háziszemét gyűjtéséről szóló tanácsren­delet módosítása. Ez ma, február 1-én lép hatályba. — Milyen változásokat tar­talmaz a módosítás, és mi in­dokolja ezeket? Erre a kérdésünkre dr. He­gedűs József, a városi tanács közigazgatási és jogi osztályá­nak vezetője a következőket válaszolta: — A módosítást a megvál­tozott körülmények tették szükségessé. Példaképpen hadd említsem a vendéglátó­ipari üzletek reggel kilenc óráig tartó szeszárusítási ti­lalmát. Ez egyeseket arra késztetett, hogy reggel az élel­miszerboltokban vásároljanak italt, utcán igyanak, az üve­gek kupakjait szétszórják, az üvegeket az utcán hagyják, vagy összetörjék. Erre persze korábban is volt pél­da, vi­szont a város tisztasága és nem utolsósorban az alkoho­lizmus elleni küzdelem jelen­leg megkövetel külön intézke­déseket. Ennek megfelelően a tanácsrendelet úgy módosult, hogy a közintézmények, üzle­tek, vendéglátóipari egységek előtt, illetve azok közelében, valamint parkokban szeszes ital fogyasztása tilos. Ez a tilalom nem vonatkozik a vendéglátóipari kerthelyisé­gekre és azokra az ünnepek­re, amikor az illetékes ható­ság utcai nyílt- és mozgóáru­sítást engedélyez. Természete­sen a város tisztaságának megóvása ekkor is­ kötelező. Hasonló rendelkezést egyéb­ként már több más városban hoztak. — Miként módosul még a köztisztasági tanácsrendelet? — Többek között leszögezi, hogy mi minősül helyiségnek a szemétszállítási díj megálla­pításánál. A lakószobák, konyhák, nyárikonyhák, nem lakás céljára szolgáló, de la­kott helyiségek, műhelyek, üzletek száma — esetenként nagysága — szerint kell ki­fizetni a helyiségenként­ 4 forintos díjat. A tanácsrende­let módosítása ezenkívül új­fajta megoldásként előírja, hogy a kereskedelmi és ven­déglátóipari üzletek, a külön­féle elárusítóhelyek előtt a nyitva tartás ideje alatt az üzemeltető köteles kézi hul­ladékgyűjtőt elhelyezni, és az ide dobott hulladékokat na­ponta a kukákba, vagy konté­nerekbe ürítettetni. — Mikor és miként való­sul ez meg? Erre a kérdé­sünkre már Szeidel István, a tanács műszaki osztályának vezetője mondotta a követke­zőket : — A kézi hulladékgyűjtő azt a célt szolgálja majd, hogy bármely üzletbe való belépés­kor, vagy onnét való távozás­kor mindenki kéznél lévő le­hetőséget találjon a felesleges hulladéktól való megszabadu­lásra.­ Tehát vásárlása előtt a bolta­jtóban ne a járdára dob­ja a cigarettavéget, vagy eset­leg a fagylaltostölcsért. Ezek­nek a szemétgyűrőknek elhe­lyezése még ebben az évben kötelező lesz, az érintett ke­reskedelmi vállalatok, szövet­kezetek a határidőről külön értesítést kapnak. A hulladék­gyűjtőket külön is beszerelhe­tik, de a Városgazdálkodási Vállalathoz is fordulhatnak típusgyűjtők megrendelésével. A Városgazdálkodási Válla­latra többféle új feladat vár a rendeletmódosítás és a vá­ros tisztaságának javítása szempontjából. Mayer Ferenc igazgató ezeket a következő­képpen foglalta össze: — A szemétszállítási díj új megállapítása a rendeletben említett helyiségek száma alapján történik. Dolgozóink helyszíni látogatásaik során egyúttal azt is felmérték, hogy a kukák száma elegen­dő-e­ a szemét összegyűjtésére. Foglalkozunk a kukás sze­métszállítás kibővítésének kérdésével, is, hogy újabb kül­területi utcákban váltsák fel zárható fedelű kukák a jelen­legi különféle edényeket. Az ilyen edényekkel történő, úgynevezett „félpormentes” szolgáltatás sok panasz forrá­sa, nehéz feladat. Ennek meg­oldásában nagy segítséget je­lent az igen nehéz fizikai munkát végző dolgozóinknak a nemrég megvalósult gépi rakodás. Ú­­ járművek mellett a köztisztasággal foglalkozó dolgozók béremelése is szol­gálja, hogy az eddiginél haté­konyabb legyen köztisztasági részlegünk munkája, ehhez azonban a lakosság megértő és segítő támogatását kérjük — hangzik a felvilágosítás. — foltényi — 3 -----­ Hamarosan megkezdik a Szes­z gázvezeték guszjatyini kompresszorállomásának átadását is, amely tartalékállomási r­t f­og szerepelni. A méretekre jellemző, hogy a képen látható komp­resszorok egyike Kardoskút, Algyő és Szánk teljesítményével egyenlő. A guszjatyini bázison hét kompresszort építettek a magyar építők. A felvételen a hétből öt kompresszor látható (Fotó: Kovács) Kísérlet Gyúrón Magyartarka szabad ég alatt — Nos, itt vannak a „lá­nyok” — mutat körbe Gyúró határában lévő Máriás-tar­nyán Kovács Miklós, a Tor­­das-gyúrói Egyetértés Tsz elnökhelyettese. — Menjünk közelebb, nem félnek. — A hathektáros, bekerített, hó­foltokkal tarkított terület közepén, egy kiemelkedő dombon kis akácerdő áll, a „lányok”, azaz a száz ma­gyartarka üsző mindig a szélárnyékban található. Igazi, rideg tartásra emlé­keztető kísérletet kezdtek el pár hónapja a szövetkezet­ben. Bizonyítani kívánják a Taurina rendszer közremű­ködésével, hogy a magyar­tarka is van olyan „legény”, mint az amerikai hereford, vagyis tartható szabad ég alatt . Magától értetődik, hogy az a borjú, amelyik születé­sét követően pár napig infra­­lámpa alatt volt, majd kötött tartású istállóban szoptatták, az nem bírja ki fedél nélkül a telet. A száz üszőből, me­lyek itt vannak, ötven már vemhes, a kísérlet lényege éppen abban áll, hogy az elletést is itt végezzük az egyik épületben, s a borjú kis kora óta szabadban ne­velkedik majd. Három évig tartjuk itt ezeket az állatoi­kat, mindennap bőséges ta­karmányt kapnak, az ivóvi­zük pedig villannyal melegí­tett. A faluban a háztájiban tehenet tartó gazdák való­sággal szörnyülködtek, ami­kor hírét hallották, hogy mí­nusz tizenöt fokban is kint vannak ezek az állatok. Né­­hányan azóta is­ kijárnak megnézni, nem fagytak-e még meg. A száz üszőt egyáltalán nem lehet külseje alapján megkülönböztetni a fenett is­tállóban tartott „rokonaitól”, nem soványak, nem csatako­­sak, szemmel láthatóan jól érzik magukat. Az Egyetértés Tsz foglal­kozik a legnagyobb volu­menben a megye tsz-ei kö­zött húshasznú szarvasmarha­állománnyal. Hét éve szako­sodtak, s amikor 1974-ben Fejér megyét tejtermelő kör­zetté nyilvánították, a MÉM külön engedé­se kellett, hogy továbbra is folytathassák a hizlalást. Azóta „ország-vi­lág” előtt bizonyították, hogy viszonylag olcsón,­­ takaré­kos beruházással, mellékter­mékekben gazdag takarmány etetéssel — lehet egy nem kevés nyereségű ágazatot működtetni. A tsz még egy fontos kí­sérletből kivette részét a múlt évben: vállalták, hogy a kukoricaszárát hasznosító gépek közül kipróbálás után kiválasztják a hazai gyakor­latban alkalmazható legmeg­felelőbbet. Az eszközöket az­ IKR termelési rendszer bo­csátotta rendelkezésre.­­ A legjobbnak erre a­ célra a John­ Deere 5400-as típusú önjáró szecskázót ta­­­láltuk, Stalker adapterrel.­ Jól vizsgázott még a Hess tor Z­silózó is, ez az előbbinél na­gyobb teljesítményű, de az apróbb szecskaméret, miatt a John­ Deere gép által beta­karított kukoricaszár minő­sége a jobb. Tavaly 140 va­gon- kukoricaszársilót készí­tettünk, s ezt karbamiddal dúsítva etetjük. A szársiló bel­tanai midért­éke egy köze­pes, ,25 százalékos nedvesség­­tartalommal betart­arított si­lókukoricáénak felel meg. Kovács Miklós elmondta még: a melléktermék takar­mányozás másik célja, hogy tréfásan szólva „elkergessék a marhát a szántóföldről”, azaz a legeltetés és mellék­termékhasznosítás miatt fel­­szabaduló szántókon takar­mánynövény helyett árunö­vényt, búzát, kukoricát ter­meszthessenek. A rét- és legelőterületre emiatt azután nem sajnálják kiszórni a műtrágyát, egy­ hektárra át­lagosan 230 kilogramm káli­um és foszfor vegyes ható­anyag jut. Figyelemre méltó az a tény, hogy míg a me­gyében a rétek és legelők átlagos szénatermése az idén érte el a hektáronkénti húsz mázsát először, addig a Tor­­das-gyúrói tsz-ben tavaly 55 mázsa szénát takarítottak be.­­ Nem csoda, és nem eget verő eredmény ez, de mi az 1325-ös létszámú jelenlegi marhaállományunkkal rá voltunk kényszerítve évek óta az intenzív gyepgazdál-­ kodásra A hízott bikák átlagosan 560 kilogrammos átlagsúly­­lyal keltek el; olasz és líbiai exportra 166 állatot adtak 1978-ban. Az ágazat nyereségét ta­valy a tehenenként számolt 3000—3500 forint közötti ér­ték adta Gabnai Gábor

Next