Fejér Megyei Hírlap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP •­ 1960. JANUÁR 27. A rádió és tv műsoraiból KOSSUTH RÁDIÓ 6.05: Kellemes vasárnapot! 7.23: Faluról mindenkinek. 8.10: Öt kontinens hét napja. 8.26: Népda­lok. 9.00: Minden versek titkai. 9.30: Fúvószene. 9.50: Szerkesztői üzenetek. 10.08: Az öreg fazék tit­ka. Lakatos Menyhért mesejáté­ka. 10.46: A Magyar Rádió és Te­levízió gyermekkórusának mad­rigál-felvételeiből. 11.14: Vasárna­pi koktél. 12.10: Édes anyanyel­vünk. 12.15: A vasárnapi koktél folytatása. 13.00: Már csak két évtized . . . 13.10: Richard Strauss vezényel és zongorázik. 14.03: Kö­rülmények. 15.12: Rádiólexikon. 15.42: Filmdalok. 15.56: Halálodra magad maradsz. Hans Fallada regénye, rádióra alkalmazva. IV. rész. (befejező). 17.10: Metronom. 17.30: A zeneirodalom remekmű­veiből. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 18.50: Életek. Novella­­füzér Sarkadi Imre novelláiból. 19.44: Színes népi muzsika. 20.29: Mozart: Figaro házassága. Négy­­felvonásos opera. 23.25: Kamara­­muzsika. 0.10: Dzsesszfelvételek­­ből. PETŐFI RÁDIÓ 7.00: Az uniteárius egyház fél­órája. 7.30: Edward Power Biggs barokk szerzők műveiből orgonál­ 8.05: Mit hallunk? 8.30: Miska bácsi levelesládája. 9.00: Offen­bach operettjeiből. 9.30: Világva­sárnap. 10.33: A Magyar Rádió Karinthy Színpada. 11.30: Az öreg halász és a Bodrog. 12.00: Jó ebédhez szól a nóta. 12.57: Öcsi és a repülő bácsika. Astrid Lind­­gren regénye, rádióra alkalmaz­va. 14.03: Az európai popzene csillagai. 14.33: Táskarádió. 15.30: Embernek maradni. 16.00: Híres zenekarok albuma. 16.35: Sláge­rek mindenkinek. 17.35: A vasár­nap sportja. Totó. 17.55: Mit üzen a Rádió? 18.33: Nótakedvelőknek. 19.20: Válogatott felvételek. 20.20: Lovaspóló a Vármezőn. Erdélyi József versei. 20.38: Társalgó. 22.35: Zenés játékokból. 23.35: Könnyűzene éjfélig. III. MŰSOR 7.00: A pécsi stúdió szerb-horvát nyelvű műsora. 7.30: A pécsi stú­dió német nyelvű műsora. 8.08: Donizetti operáiból. 9.01: A ka­marazene kedvelőinek. 10.10: Új Zenei Újlág. 11.06: Nagy meste­rek — világhírű előadóművészek. 13.05: Sztárok sztereóban. 13.45: Visszakérdezés. Riport. 14.00: Így láttam Kodályt. 14.16: Mű­vészlemezek. 15.10: Kis magyar néprajz. 15.15: A Nyugat lánya. Részletek Puccini operájából. 16.18: Új lemezeinkből. 17.26: Rá­diószínház. 18.10: Kapcsoljuk a Kaffka Margit Gimnázium dísz­termét. Híres kamaraművek — A Magyar Rádió hangversenysoro­­zatának II. része. Kb. 19.03: A magyar széppróza századai. 96. rész. Kb. 19.20: A hangverseny­­közvetítés folytatása. 20.10: A Cambridge-i St. John’ s Kollégi­um énekkara angol szerzők mű­veiből énekel. 20.30: Töltsön egy órát kedvenceivel! 21.30: Közkí­vánatra! 23.00: Zenei panoráma. BUDAPEST TV I 8.10: Idősebbek is elkezdhetik. Tv-torna. (Ism.) (Sz) 8.15: Nyitva van az aranykapu. Gyermekjáté­kok, népdalok. (Ism.) (Sz) 8.45: A könyvtár mindent tud. Ismeret­­terjesztő műsor gyerekeknek. (Ism.) 9.15: Óvodások filmműso­ra. Kisfilmösszeállítás. 1. Kez­dődjék a játék. NDK bábfilmso­rozat. (Sz) 10. rész: Indiai Báb­színház. 2. Kvak­ kvak. Olasz animációs film. 5. rész: Az egér. (Sz) 9.35: Borik és csapata. Ma­gyarul beszélő, csehszlovák ifjú­sági filmsorozat. 4. rész: A de­tektívek. (Ism.) 10.25: Hírek. 10.30: Vasárnap délelőtt. (Sz) 12.30: Népzenei találkozó Kecs­keméten. (sZ) 13.40: Tengerre. Magyarul beszélő, NDK tv-fim­­sorozat. IX/4. rész: Az összeütkö­zés. (Sz) 14.55: Műsorainkat ajánljuk. (Sz) 15.20: Reklám. 15.25: Focifarsang. Nemzetközi nők és öregfiúk teremlabdarúgó­­tornája. Közvetítés Miskolcról. 17.15: Házigazda: Sárosi Imre. (Tsm.) (Sz) 18.00: Lehet egy kér­déssel több? Vetélkedőműsor. 18.30: Reklám. 18.35: A Közönség­­szolgálat tájékoztatója. 18.40: Idősebbek is elkezdhetik. Tv-tor­na. (Sz) 18.45: Esti mese. (Sz) 19.00: A HÉT. (Sz) 20.00: Hírek. 20.05: Egy hónap falun. Tv-játék. 1. Sz. Turgenyev színművéből. (Sz) 21.30: TELESPORT: 1. Sporthírek. 2. Műkorcsolya EB. Gála. Közvetítés Göteborgból, felvételről. Kb. 23.10: Hírek. OSZTRÁK TV I 15.15: Tarzan. Film. 16.30: Doku­mentumfilm az állatvilágról. 17.45: Idősek klubja. 18.30: Randevú állatokkal és emberekkel. 19.30: Tv-híradó. 20.15: Jettchen törté­nete. 22.25: Hírek. OSZTRÁK TV II 8.55: Síversenyek. 15.30: Sport. 16.10: Műkorcsolya EB. 17.40: Rose és a férfiak. (3.) 19.30: Tv­­híradó. 20.15: A kaktusz virága. Filmkomédia. 21.55: Sport. 22.10: Columbo. Filmsorozat. SZLOVÁK TV II 13.10: Szlovan Bratislava—KS Brno. Női kosárlabda Liga. (Sz) 13.50: Inter Bratislava—Svend­ borg HK. Női kézilabda BEK- mérkőzés. (Sz) 14.55: A téli olim­piai játékok történetéből. 15.20: Katonai művészegyüttesek mű­sora. 16.00: Kicsinyek műsora. (Sz) 16.25: Pionírmagazin. 17.05: Rövidfilmösszeállítás. (Sz) 17.55: Zenés irodalmi műsor. (Sz) 18.55: Tv-torna. (Sz) 19.00: Pedagógu­sok műsora. (Sz) 19.30: Műterem — a televízió kulturális folyóira­ta. 20.30: Svidnik 1978. — összeál­lítás az ukrán népművészek fesz­tiváljának műsorából. 20.55: El­jön szerelmünk napja — cseh film. (Sz) 22.25: Kígyók, madon­nák és démonok Olaszországban. Dán film. (Sz) 22.45, Tv-híradó 1. (Ism.) (Sz) _____Közművelődés A múlt csákvári őrzője . Már más is kérdezte, mi voltam én azelőtt? Azt is, miért csinálom... Miért? Azért mert szeretem ezt csi­nálni. Ezelőtt? Kőműves. Most meg nyugdíjas kőmű­ves. S a nyugdíjas kőművessel a múzeumba indulunk. Hóba bújt udvaron lépke­dünk, hátunk mögött az or­szágút, jéggel küszködő te­herautóival. Előttünk fáradt gerincű ház, barna levélaj­tóval. Balra gerendából ácsolt kútkáva, jobbra a nyáron tatarozott tűzoltó to­rony, mellette százesztendős tűzoltó eszközök. Csikordul a barna levél­ajtó zárja. A küszöbön túl, belül az ajtón a múlt. Csák­­vár múlja. A múltat idézi az öreg ház, a múltat vigyázza Imrefy József, a csákvári helyi múzeum idős őre. Kályhát igazít, körülpil­lant a házban. — Tessék kérem. Tessék körülnézni. Nézegetem a csákvári fa­zekasok hagyatékát, egykori eszközöket. Máztörő mo­zsár ... „Mérgező volt az ólommáz alapanyaga, később az Eszterházy egy törőgépet adott a fazekasoknak. Ott a fénykép, az. Mellette az meg az agyagdaráló ...” Egy­kori legény mestermunká­ja ... boroskorsók, vizes­korsók. Céhládák, iratok. Re­gulák. „Nézze, ez ma is jó lenne ... Amelyik mester a másikat becsmérli, négy fo­rint büntetést fizessen. Az is fizessen négy forintot, aki ezt tudja és nem mondja meg...” Imrefy József mutatja, magyarázza, amit látok, ám attól jóval szélesebb körké­pet ad a faluról. Hogyisnek ad­­na, hiszen ismeri a régi ut­cákat, a régi házakat. A kutat, amelyiknek olyan for­rása van, hogy kövekkel kel­lett elfojtani, el ne öntse az alsóvárost. Most betonlap fedi, ott található, ahol az a kis ABC van ... Ismeri a ré­gen elfelejtett mestereket is, akiket nem őrzött meg a néprajz, a művészet történe­te, tudománya. Ismeri akik nemcsak égetőkemencékben, hanem házak egymásra ra­kott tégláiban hagyták ke­zük nyomát az utókorra, alkottak maradandót. — Tatáról volt itt valaki, azzal, hogy ki­ építette a kas­télynak egyik szárnyát, a templomot. Meg aztán, az mikor is dolgozott itt? Pár szó után kiderül, Fell­ner Jakabról van szó, a ta­tai templom is annak a munkája. Kétszáz éve halt meg. — Nem tudják, honnan került magyar földre. Talán morva építőmesterek család­jából való. Imrefy József a maga mesterségéről szól. Legelőbb Budapesten kőműveskedett, aztán otthon, Csákváron. Végül is a helyi építőipari szövetkezetből ment nyug­díjba, tíz évvel ezelőtt Né­hány éve a múzeum őre. — Amikor először ajtót nyitottam, négy nap múlva rá finn vendégek érkeztek. Egy kukkot sem tudtam mondani nekik. Aztán elő­vettem a Csákvárról szóló írásokat, nézegettem a tár­gyakat. Kialakítottam ma­gamnak, mi az, amit erről tudni kell, mondani lehet. És hogy mi mindenre kíván­csiak a látogatók? Egyszer kanadaiak voltak itt. Vala­hogy a csirkeitatót is mond­tam, merthogy azt is csinál­ták itt. Csirkeitató? Talán el sem tudták képzelni azok, hogyan lehet a csirkét cse­répből itatni. Behoztam egyet, és megmutattam. Ne­gyedórás vita kezdődött az­tán közöttük, mondták, ott­hon is meg fogják honosíta­ni... Nézegetjük a vendég­könyvet. A kanadaiakon kí­vül jó néhány más külföld­ről érkezett érdeklődő is be­jegyezte a nevét. Yvette Tehiayat Kongóból, Róza Emilia Hondurasból, Carlos Paniagua Columbiából ér­kezve járt földünkön. A ja­pán, az arab írásjelek után ott a kálozi vegyesipari szö­vetkezet kirándulóinak neve, a kiskunhalasi iskolások ne­vében Budai János aláírása, a fehérvári, a dunaújvárosi úttörők egy-egy csoportjának emléke. Szívből gratulál és köszöni a kitűnő kalauzo­lást dr. Tersztyánszky Ödön és dr. Szentirmay Lászlóné Tersztyánszky Mária. Egy bejegyzés így szól: „Köszö­nöm Imrefy bácsinak a buz­­góságot, a magyarázatot... Kovács László Pálnak az em­lékét is illene egy táblával megörökíteni... mert álta­lában mindenki magának gyűjt, ő pedig a közösség­nek.” Az előbbiekhez is ka­pok magyarázatot: a csák­vári múzeum alapja Kovács László Pál néprajzi gyűjte­ménye. A vendégkönyvbe bejegy­zett elismeréseket mintegy igazolja egy sokkalta szeré­nyebb napló, kommentár nélküli napi adatokkal, nyit­vatartási idővel, a látoga­tók számával. Mindent ösz­­szevetve a múlt esztendőben több mint négyezer-hétszá­­zan nyitottak be a Csákvár múltját őrző ajtón. Közülük sokan később is visszatértek, új látogatókkal, családtag­jaikkal, tanítványaikkal. Van aki szülőföldje egykori életét keresi mint Réth Ju­dit Kanadából: „...hatvan évvel ezlőtt fiatal lány vol­tam itt. Most Canadából lá­togattam Csákvárra, Mont­­reálból.” Érkezzen ki így, ki úgy — Imrefy József mindenkit a lehető legmesszebbre igyek­szik elvezetni szülőföldje múltjába. S hogy miért te­szi? Nem az elismerésért, bár a múlt évben abban is volt része. Pozsgay Imre kul­turális miniszter írta alá ki­váló munkáért kapott kitün­tetésének oklevelét. — Nem akartam fölállni, alig tudtam fölegyenesedni, mikor a nevem szólították. Én lennék az? A kőműves? A kőműves ... Téglát ra­kott téglára, éveket eszten­dőkre, s rakja a mai napot tegnapokra, a jelent a múlt habarcsába, őrzi szülőföldje múltját, őrzi a jelennek. Vincze István Pályaválasztási útmutató Az általános iskolák vég­zős tanulói részére a Fejér megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet az idén is megjelentette a Pályaválasz­tási Útmutatót. Ez megköny­­nyíti a most végző fiatalok gondját: milyen pályát vá­lasszanak, hiszen ez a döntés az egész életüket befolyásol­hatja. A kiadvány bevezetője megállapítja, hogy a fiata­lok, döntéseik meghozatalá­nál támaszkodjanak szüleik, pedagógusaik, de elsősorban osztályfőnökeik segítségére. Az útmutató segítséget akar nyújtani a diákoknak, a szü­lőknek és a pedagógusoknak is. Ismerteti a továbbtanu­lással összefüggő általános­­tudnivalókat, a megyén be­lüli továbbtanulási lehetősé­geket. Segíteni akar azzal is, hogy felhívja a figyelmet azokra az ellentmondásokra, amelyek az elmúlt években sok fiatalnak, szülőnek okoz­tak kellemetlenséget, kudar­cot. A Fejér megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet még a hetedik osztályban felmérte a jelenleg végzős általános iskolai tanulók to­vábbtanulási szándékát. A felmérés kiterjedt a megye valamennyi általános iskolá­jára. Ebben a tanévben 5200 általános iskolai tanuló vé­gez, közülük mintegy 300 döntött úgy, hogy nem foly­tatja tanulmányait, munkát vállal. A kiadvány közli a továbbtanulók szándékának megoszlását iskolatípuson­ként. Szakmunkásképzőbe 48,1, szakiskolába 4,5, szak­­középiskolába 30,2, gimná­ziumba 17,2 százalékos je­lentkezés várható. Az előző évekhez viszonyítva a leg­érdekesebb változások: két­száznál több tanulóval emel­kedett a továbbtanulni aka­rók száma. Három százalék­kal (150 tanuló) csökkent a szakmát választók aránya. Háromszáz tanulóval emel­kedett a szakközépiskolába jelentkezettek száma. Ha összességében egyeztetjük a továbbtanulási szándékot és lehetőséget, megállapítható, hogy 60—70 tanuló beiskolá­zására nem nyílik lehetőség. Iskolatípusonként vizsgálva nagyobb ellentmondást csak a szakközépiskolánál találha­tunk. Amennyiben az 1486 tanuló továbbra is fenntartja a szakközépiskolában való továbbtanulási szándékát, úgy 370 diákot utasítanak majd el a szakközépiskolák. Egyes szakmákra, szakkö­zépiskolába és gimnáziumba jóval többen szeretnének be­jutni, mint amennyi a felvé­teli lehetőség Ugyanakkor vannak szakmák és iskolák, amelyekre nem jelentkeznek kellő számban. Ezekről, a felvételi esélyekről részlete­sen tájékoztat a kiadvány. Foglalkozik a hároméves szakmunkásképzéssel, a szak­munkástanulókat megillető juttatásokkal, a szakmák ka­tegorizálásával. Részletesen elemzi a szakközépiskolák és gimnáziumok tevékenységét, az oktatás módszereit. Fontos tudnivalókat közöl a pálya­­választás egészségügyi köve­telményeiről is. Az emberi teljességről A Videoton szakszervezeti könyvtára január 28-án délután háromnegyed há­romkor rendezi meg a „Be­szélgetések az emberi tel­jességről” sorozat harmadik előadását. Ezúttal dr. Szilá­gyi Vilmos pszichológust és Trencsényi Imre újságírót hívták meg. A beszélgetésen és előadá­son elsősorban az egészséges személyiségfejlődés feltéte­leiről esik szó. „A szemé­lyiségfejlődés végcélja a produktív jellem kialakítá­sa, aminek fő jellemzője az igazi lelkiismeret, a máso­kért érzett felelősség” — írja Szilágyi Vilmos, Mély­­lélektan és nevelés című munkájában. Kovács Kati táncdalénekes­­nő a közeljövőben egyhóna­pos kubai előadó körútra indul SZERKESZTŐSÉGI EST­ÉLET ÉS IRODALOM Irodalmi és politikai heti­lapunk rovatvezetőivel, Mári­­ássy Judit, Zöldi László és Száraz György József Attila­­díjas írókkal találkozhatnak A Május 1. téri városi könyv­tár látogatói. Hétfőn, január 28-án este fél 7-re jönnek Fe­hérvárra. A hetilap céljának, a szerkesztőség szándékainak összegezése után — beszél­getnek a véleménymondásra leginkább illetékesekkel, az Olvasókkal. A szerkesztőségi est résztvevői — híven a könyvtár sokéves hagyomá­nyához — művészeti és poli­tikai életünk néhány időszerű kérdését, gondját feszegetik. Várva, remélve, hogy az itte­ni tapasztalatok is elősegítik a 24 éve kezdett munka mind eredményesebb folytatását. Közismert, hogy a hetilap 1957 júniusában lépett az elő­ ,­ző év november 4-i számával megszűnt Irodalmi Újság he­lyére. Az Ady-kortárs és ba­rát Bölöni György író — Mesterházi Lajossal együtt — akkor főleg azoknak adott fó­rumot, akik részt vállaltak a népi hatalom erőfeszítéseinek szép és nehéz küzdelméből. Munkájuk nyomán az Élet és Irodalom a hamarosan újjá­alakult írószövetség egyik fontos orgánuma lett. A kö­zel negyedszázad alatt — Bö­löni halála után — Szabolcsi Miklós, Dobozy Imre, Nemes György szerkesztette. Most — körülbelül egy évtized óta — Jovánovics Miklós és Faragó Vilmos irányítja a szerkesz­tőség tevékenységét. Ha a hetilap őseit keres­sük, mindenekelőtt az Élet és Literatúra című folyóiratra gondolhatunk. Szemere Pál és Kölcsey Ferenc — a Him­nusz költője—indította 1826- ban. Közel száz évvel később Élet és Irodalom címen Szabó Dezső, Az elsodort falu írója — egy ideig fehérvári tanár — próbálkozott irodalmi és kritikai fórumot fenntartani. Sajnos, kevés sikerrel. Az 1950-ben létesült Iro­­dalmi Újságnak Illés Béla volt az első főszerkesztője. A mai Élet és Irodalom (nép­szerű, már nem ironikus ne­vén : ÉS) az egész magyar szellemi élet egyik fő és je­lentős példányszámú lapja. Rovatai meg-megújulnak időnként — ennek okáról, ér­telméről a szerkesztőséget képviselő vendégektől is hal­lunk majd —, aktuális célok szolgálatában. Máriássy Judit a Vissz­hang-rovatot és a szerkesztői üzeneteket gondozza. Velünk, olvasókkal van tehát kapcso­lata. Valószínű, hogy őt még­is kitűnő filmek forgató­könyvírójaként ismerik leg­­legtöbben. Belőlük itt csak néhányat említek: Egy pikoló világos, Külvárosi legenda, Álmatlan évek, Fapados sze­relem, Hosszú az út hazáig, Próbaút, Karambol. Az Im­posztorok születéséről — fér­jével közösen — könyvet is írt. Kiderül belőle, hogyan használta fel hozzá Prónay Pál — a fehérterror egyik tisztje — naplóját. Bizonyá­ra sokan tudják, hogy Rad­­ványi Gézának, a Valahol Európában c. film újra itt­hon dolgozó készítőjének is munkatársa lett, akárcsak annak idején a közben világ­hírűvé vált alkotásnak. Má­riássy gyakran ír portrét je­les színészekről az Új Tükör­be. Jegyzeteiből nekem az ÉS-beli Fohász, közösségért ,sokáig emlékezetes marad. Zöldi László a publiciszti­kai rovatot vezeti a hetilap­nál. Főleg történelmi és tár­sadalomtudományi kérdések foglalkoztatják. De gyakran ír filmkritikát is, ezek több­nyire a Népszabadságban je­lennek meg. Több cikkét kö­zölte a Köznevelés című fo­lyóirat is. Ezenkívül a Film­világban és a Históriában je­lentek meg írásai. Száraz György, a népszerű Napló és a Kanyarok szer­zője háromszor mutatkozott be olvasóinak, és mindannyi­szor emlékezetesen. Először a Valóság-beli cikkének könyvvé fejlesztésével (Egy előítélet nyomában. 1976), amellyel példát mutat, ho­gyan kell szólni a százezre­ket porig alázó 1944-ről. Majd a Taní-tani vita nyitó­írásával. Végül — és végle­gesen — a drámáival. Belő­lük jó néhányat ismerünk színpadról és a tévéből is. Könyvként tavaly találkoz­tunk velük, A Rókus-terrtp­­lom harangjai címmel. Drá­ma, tragikomédia és tévéjá­ték olvasható benne Száraz 1969—1978 közötti munkái­ból. Műveinek zöme histó­riai természetű, és így olyan, amelynek mai életünkhöz igen sok köze van. Hősei kö­zül találomra említem Batsá­nyit, Napóleont, a szabadság­­harc katonáit, Tolsztojt. A József Attila Színház most az ítéletidőt játssza. (Ván­­csa István írását az ÉS janu­ár 19-i számában találjuk róla.) De nyúljon Száraz bármihez, rólunk, nekünk szól. Eszmei stilizáltság nél­kül, igaz tárgyilagossággal próbál eloszlatni megköve­­sült előítéleteket, súlyos fél­reértést. Úgy érzem, e néhány be­kezdésből is kiderül, hogy hétfőn hasznos találkozónak lehetünk tanúi és résztvevői. Pesti János Szakmunkástanulók versenyei Ki lesz a szakma kiváló tanulója? A hagyományoknak megfe­lelően hazánk felszabadulá­sának megünneplése jegyé­ben ebben az évben is meg­rendezik a szakmunkástanu­lók szakma kiváló tanulója és tantárgyi tanulmányi ver­senyének vetélkedőit. A verseny célja, hogy a szakma elsajátításában ma­gas szintet elért tanulók összemérhessék erejüket, bi­zonyíthassák, hogy magas­szintű szakmai felkészültsé­gük mellett általános mű­veltségük is emelkedett. A versenyek felmenő rendsze­rűek. Iskolai, megyei verse­nyek után kerülnek a leg­jobbak az országos döntőbe. Az iskolai szintű döntőket már megrendezték, a megyei döntőket február 5—6-án tartják. Az országos döntők­re a megyei szintű versenyek első helyezettjei jutnak. A megyei díjkiosztó ünnepség a 320. számú Árpád Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben lesz. A versenyeket az iskolák, a fiatalok, a képzésben részt vevő vállalatok nagy érdek­lődéssel és figyelemmel kísé­rik. A szakma kiváló tanuló­ja versenyek lebonyolításáról az iskolák részletes forgató­­könyvet kaptak. 13. OLDAL

Next