Fejér Megyei Hírlap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-21 / 222. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP ,1980. SZEPTEMBER 21. A város és sportja mtaibififi orvos i­s•­ Három évtizede város született a Duna partján , és aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a nagy munkaversenyek mellett szinte az első kapavágásokkal egyidő­­ben alakulni­­ kezdett a sportélet is. Az első, „bakancsos” vagy mezítlábas futball­mérkőzések, az első sakk­készlet megvásárlása óta a város fejlődéséhez méltó dinamizmussal erősödött a sportélet is. A harmincadik születés­napon korszerű létesít­mények sora áll már az élsport és a tömegsport rendelkezésére, ezek a létesítmények pedig ja­varészt a város lakóinak összefogásával, társadal­mi munkával épültek. Bizonyítva azt, hogy a dunaújvárosiak szívéhez közel áll a sport, az egészséges vetélkedés. Országos bajnokok, olimpikonok kerültek ki ebből a városból — és így lesz a jövőben is. Hirdetve az itt élők ere­jét, egészségét. Területi bajnokságban szereplő röplabdacsapat (1957.) Álló sor: B. Rácz, Kis, Vajda, Szalai, Márton, Nagy, Dorn, Fehér József edző. Alsó sor: Gerendás, Katona, Marko­vics (balról jobbra) 1966-ban NB II CSB-t nyert kötöttfogású birkózócsapat. Bal­ról jobbra: Álló sor: Hoffmann Béla intéző, Wolf, Dóró, Szabó T., Tóth János edző, Szabó J., Kovács, Nyers, Fadgyas Mihály szakosztályvezető. Térdelnek: Hermann, Nyuri, Seres, Komó­­czi, Czellér, Szalóky, Nagy A D. Kohász tornászai az olimpiákra is kijutottak Az NB I-es labdarúgócsapat több ezer embernek nyújt szóra­kozást A világszínvonalú 50 méteres fedett uszodában nemzetközi és országos versenyeket rendeznek 1979-ben az I. női vitorlázórepülő Európa-bajnokság színhelye Dunaújváros volt , Hl Hl 'és 1 -1 ■ * Az utolsó szó jogán A szurkoló a maga elfo­gultságában időnként hajla­mos az egyszerűsítésre, né­ha megfeledkezik a méltá­nyosságról. Kovács József, aki talán minden idők leg­jobb, legnépszerűbb székes­­fehérvári futballistája volt, máról holnapra kegyvesztett lett. A több mint háromszáz bajnoki mérkőzés, a másfél évtizedes hűséges szolgálat, a védőtől szokatlan, oly sok tapsot aratott látványos meg­oldások, a válogatottbeli szereplések mind-mind fele­désbe merültek, hiszen a kö­zéphátvéd, aki ráadásul a csapatkapitányi szalagot is viselte, szurkolói szemmel megbocsáthatatlant cseleke­dett, a Videoton mezét az Újpesti Dózsáéra cserélte föl. Az alábbi beszélgetés egyik célja, hogy az utolsó szó jogán Kovács Józsefnek lehetősége legyen megvédeni elhatározását. — Fehérváron az a szóbe­széd járja, hogy sértődöttség­ből változtattál egyesületet. Tudni vélik, hogy a Video­ton csak egy évre szóló szer­ződést ajánlott, ezért utasí­tottad vissza. — Remélem, ez lesz a legnehezebb kérdés. Bárki utánajárhat, jóval a szerző­dések megkötése előtt beje­lentettem, hogy Budapesten szeretném folytatni pályafu­tásomat. — Akkor hát miért igazol­tál a Dózsába? — Júliusban még én sem gondoltam, hogy végül Új­pesten fogok játszani. Csalá­di okok kényszerítettek e­rre az elhatározásra. A felesé­gem a fővárosban dolgozik, méghozzá felelősségteljes be­osztásban. A megállapodott ember, nekem viszont nincs sok időm hátra a futballpá­­lyán, értelemszerűen alkal­mazkodnom kellett. Van egy egyéves gyermekünk, az in­gázás már csak őmiatta sem jöhetett számításba. Ha nem adnak ki, akkor sem tudtam volna maradni. Augusztus el­sején költözködtünk, a Dó­zsa, majd a Vasas csak ez­után keresett meg. — Nem ez volt az első eset, hogy a fővárosba kívánkoz­tál... — Elismerem, de korábban más szempontok voltak előt­tem. Fiatal voltam, úgy gon­doltam, a nagy csapatokban nagyobbak a lehetőségek is. Szerettem volna biztos vá­logatott lenni és ma is meg­győződésem, hogy valamelyik pesti csapat játékosaként már legalább félszáz váloga­tottság lenne mögöttem. Még egyszer mondom, most a kö­rülmények kényszerítettek, hogy eljöjjek a Videotonból. — Szóba került a nyáron az a feltevés is, hogy pro­finak szegődsz Ausztriába. — Nem alaptalanul, való­ban hívott a Wiener SC. Nem rajtam múlt, ennek a csábí­tásnak nem tudtam volna ellenállni. Nem a pénz miatt, hanem kíváncsiságból akar­tam megpróbálni. Izgat, va­jon mire lennék, vagy mire lettem volna képes a profi­­világ sajátságos viszonyai kö­zött. — Voltaképpen minimális esélyed volt, hogy elenged­jenek. Meglepően nagylelkű, mondhatni gavallér volt irán­tad a Videoton, hiszen lé­nyegében ellenszolgáltatás nélkül átengedett egyik rivá­lisának. Hogyan jött létre végül a megállapodás? — Én mindvégig remény­kedtem, hogy a Videoton megadja a lehetőséget, és játszhatom még egy-két évig. Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy a csa­patnál töltött tizenöt év alatt­­ tettem egy keveset ezért a valóban önzetlen gesztusért. A­ két klub tárgyalásainak részleteiről jóformán semmit sem tudok, voltaképpen nem is tartozik rám. _____________________________ — Annyi év alatt szinte a klubhűség példaképe lettél, manapság ritkán fordul elő, hogy egy labdarúgó ilyen hosszú időt tölt ugyanabban az egyesületben. Semmi sem tart örökké ... — Sajnálom, hogy válasz­út elé kerültem. Életem leg­szebb szakaszát töltöttem Fe­hérváron, ezt sohasem fogom elfelejteni. Kedvemre való lett volna, ha abban a csa­patban fejezem be, ahol fut­ballista lett belőlem. A klub­hűséget továbbra is nagyra­­becsülöm, de a családi köte­lék még ennél is erősebb. — Amióta elmentél, egy tizennyolc esztendős fiatal­ember játszik a helyeden, méghozzá nem is rosszul. Mi a véleményed az utódodról? — Ha a Videoton akarja, igazolhatott volna új közép­hátvédet helyettem. Örülök, hogy Disztl Lacira esett a választás. Nagyon tehetséges srác, remélem sokra viszi. Erősödnie kell és megszok­nia a légkört, a felelősséget, egyébként minden adottsága megvan ahhoz, hogy igazán jó középhátvéd legyen. Őszintén szorítok neki. — Néhány hét múlva esze­rint ellenfélként nézel far­kasszemet régi játékostár­saiddal. Nem tartasz­­ettől a találkozástól? — Úgy tudom, a Videoton­nak az volt a kikötése, hogy ezen a két mérkőzésen nem játszhatom. Különös lett volna, de én már a Dózsába tartozom, természetesnek ér­zem, hogy most ezért a csa­patért kell minden , tőlem telhetőt megtennem. Inkább a szurkolóktól tartok, bár re­mélem, idővel belátják, hogy kénytelen voltam elmenni. Sokért nem adnám, ha jó szívvel emlékeznének rám. Kovács József átigazolásá­val kapcsolatban a Videoton SC vezetősége az alábbi nyi­latkozatot adta: . A klub vezetősége más bú­csút képzelt el a válogatott középhátvéd számára. Ugyan­akkor méltányolnia kellett kérését­ a Videotonnál szer­zett érdemeire, valamint pél­damutató sportemberi maga­tartására való tekintettel hoz­zájárult átigazolásához. Posch Ede Szeretném, ha jó szívvel em­lékeznének rám Fotó: Fási László 15, OLDAL * *;'*■ í-‘ j' .........*W Nemzetközi evezősverseny kezdődött tegnap a velencei-tavi evezőspályán. A verseny részle­tes eredményeit jövő heti számunkban közöljük

Next