Fejér Megyei Hírlap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-08 / 236. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1980. OKTÓBER 8. LADÁNYI ALKONY Csendes a falu, majdnem néptelen. A nap már belevész az inotai kolhó fölött terjengő piszkosszürke-sárga füsttengerbe. De azért még van ereje. A bekanyarodó busz néhány kései utast szór ki magából. A többi bejáró rég hazaért már. Néhány asszony bevásárlókosárral igyekszik hazafelé városi útjáról. Az udvarokban nagy kosár, befőzésre váró húsos-piros paradicsom jelzi, ez most a faluban a fő-fő attrakció. Ez tölti ki az asszonyok sohasem szabad perceit. A nádasdladányi tanácsházán lassan véget ér a hivatalos idő. Az elnököt valami hivatalos ügy Fehérvárra szólította, a vb-titkár pedig kiment a falu egyik utcájába, ahová megérkezett a járdának való anyag. Ezt téríti majd el a lakosság társadalmi munkával. Számot vet a nappal Galgóczi Györgyné gazdasági előadó, Horváth Józsefné igazgatási előadó és Kusicza Istvánné adminisztrátor is. Talán az „adóban” volt élénkebb a mozgás a szokásosnál. Az utolsó percekben fiatalember nyit be sietve az irodába, engedély ügyben, mert hét végén búcsú lesz Jenőben. Céllövölde, körhinta, meg minden lesz, ami vonzza a két falu öregjeit, fiataljait. — És a további program? — Vacsorafőzés — mondja szinte egyszerre a három nő. — Mindennap? — Mindennap. Meg paradicsomfőzés is — teszi hozzá egyikük. Tán azért is látni kevés embert a falu utcáin ezen a szép őszi délutánon, mert kinn vannak a szőlőben. Azért mégis látni mozgást. A hajdani vízimalom lassan omladozó épületével átellenben egy ember dolgozik a betonkeverő mellett. Már csak megnézem, miért van egyedül az emeletes ház árnyékában. Kiderül, a ház egyik tulajdonosa, Vida László autószerelő szorgoskodik a házépítésen ezen a délutánon is. De nem egyedül. Az épülő kazánház szűk nyílásából előkerül a sógor, Molnár István kőműves. Mindketten nagyon fiatalok. Jóval alatta a harmincnak. Körbejárjuk a házat, titkolt kis büszkeséggel vezetnek a családi fészek legrejtettebb zugaiba is, ahol minden a saját kezük munkája. Szerencsére egyikük szakember. A másik sem marad alatta tudományban noha nevetve mondja: — Én vagyok a culáger... Jenői testvérlányokat vettünk feleségül, s odaköltöztünk. Hát bizony gyorsan szűk lett a szülői ház, különösen, ahogy jöttek a gyerekek. Úgy határoztunk, hogy építkezünk. Együtt könnyebben elboldogulunk. Még az asszonyok is segítenek. — Mikor kezdték? — Mikor is? Van már két éve. A sógor is helyesel. — Annyi legalább. A földszinten egy szobát már berendeztek. Gyerekcipő hever egy szék alatt. — Mikor lesz kész? — Hát még nagyon sok a munka. Most csináljuk a kazánt. Központi fűtéseslesz, olajjal és szénnel. Benne van ebben a házban még a menyasszonytánc pénze is. A két sógor útja a közeli munkahelyről évek óta nem haza vezet, hanem a készülő házhoz. Van, hogy az asszonyok egyenest ide hozzák az ételt és maguk is beállnak segíteni. — Jöjjön el erre jövőre is. Akkor már megnézheti a házunkat, készen lesz. Indulnak vissza dolgozni, mert sötétedésig ki kell használni az időt. Át a hídon az a nyárfák mögé bújt ház. Az özvegy Cikarov Jánosnéé. A faluban csak úgy ismerik: Marcsa néni. A keskeny fű közt vezető ösvényt kevés láb tapossa. Dáliák őrzik az udvaron az üres padot. A nyitott tornácon az asztalra borulva szunyókál egy asszony. A haja hófehér. Riad az álomból lépteimre. — Jaj, röstellem! Úgy elnyomott az álom. Nincs abban röstellnivaló. Különösen ha valaki átlépte a nyolcadik X-et. Az arca most is bájos, a szeme élénk. Előtte újságok és egy nagyító. Elkapja a tekintetemet. — Bizony romlik a szemem — mondja. — És a szövés? — Elég gyakran a gép mellé ülök. Nem is tudnék élni enélkül. A ház legvilágosabb szobájában ott áll az óriási szövőgép. A szövés tudományát, de főleg a szeretetét gyerekkorából hozta magával. Ott laktak az Arad melletti Vingán, ahol nem is akadt ház enélkül, ahol már a gyerekeknek is ujjaiban volt e tudomány. Amit Marcsa néni házában láthat az ember, azt nem láthatja akárhol. Itt minden kis zug tele van csodálatos szőttessel, szőnyeggel, szettel, nagyméretű takarók tobzódnak az ágyon, asztalokon, heverőkön. Jut belőle a falakra, a párnákra, s a padlóra. Jöttek néhányan, lelkes fiatal lányok, hogy megtanulják itt a titkot és a készséget, hogy ők is kicsalogassák a csodát az öreg szövőgépből. De igazában csak az övé maradt az egyedül, pedig soha nem volt zsugori. A család egyik őse — Dunyov István — Garibaldi vörös inges katonája volt. Pesten szerzett ügyvédi diplomát, majd vezetője lett az aradi radikális mozgalmaknak. 1848-ban ideiglenes,hadügyész, önkéntes nemzetőr lett. Rangja sem alacsony: honvéd alezredes. — Nincs képe róla? Marcsa néni sajnálkozva nemet int. De megvannak a családnak azok az értékes levélmásolatok, amelyeket később Dunyov István Garibaldival váltott. Tízesztendei várbörtön utánhalálra ítélték a szabadságharc bukását követően, de ezt várfogságra „enyhítették”). Olaszországba szökött, itt harcolt Olaszország szabadságáért, egyesítéséért. Garibaldi ezredesi rangot adott neki, aki Dél- Itália felszabadítása érdekében magyar önkénteseket szervezett. Az emigrációban később írással és fordítással is foglalkozott. Boccardo: A föld és meghódítása című művének remek fordításáért Garibaldi ismét levélben üdvözölte. A futószőnyegek és a gyönyörű válltáskák a családtagoknak készülnek. A délutáni félárnyékban felizzanak a százéves motívumok. Marcsa néni valaha az orvostudományt cserélte fel ezekért. A tornác fehér falai viszszaverik a nap fényét. Marcsa néni fehér haja szinte szikrázik. Balázs Katalin Szakmája: géplakatos Az 1979—80-as tanévben az Ikarus székesfehérvári gyárából 743 dolgozó járt tanfolyamokra. Ezen belül 602 munkás, 262 harminc éven aluli, és 131 nő. A 131 nő közül egyet kerestünk meg, beszélgettünk vele a tanulóidőről, arról, miért szánta rá magát újra az iskolába járásra. Munkaruhában is csinos, alacsony termetű, barna hajú, nevetős asszony Krizsanyik Istvánná. Most júniusban fejezte be a gyár által szervezett 10 hónapos szakmai tanfolyamot. Géplakatos. — 1969-ben jöttem a gyárba dolgozni. Akkor még nem buszokat gyártottunk, tanfolyam sem volt, csak egy kis előkészítő. Utána az igelitetőkhöz kerültem. Ők ragasztják a műpadlót a buszokba. Hét évig dolgoztam itt, telítődtem ragasztó szaggal. Az orvos azt mondta, el kell jönnöm. Akkor kerültem az előszereldébe. Betanított munkásként dolgozott, évekig volt brigádvezető is. — Gépekkel dolgoztam, és ha néha egy-egy rajz a kezembe került, úgy néztem rá, mint valami kínai írásra. Dolgozni tudtam, a pénzemmel is elégedett voltam, mégis úgy gondoltam, amikor szóltak, hogy tanulhatok, megpróbálom. Ha többet nem is, annyit elérek vele, hogy megismerem, felismerem a rajzokat. A férjével együtt kezdte a tanfolyamot. — Ez érdekes volt. A férjem szakmája ugyanis szakács. Az idők során úgy alakult, hogy ő is idejött a gyárba dolgozni. Mikor elmondtam, hogy tanulni szeretnék, egy kicsit gondolkodott, aztán azt mondta: ha te tanulsz, este úgyis érted megyek az iskolához, hát akkor már én is inkább tanulok, veled együtt. Így volt a legjobb, neki nagyobb a műszaki tájékozottsága, és megmagyarázta, amit nem értettem. Ismerem a fúrógépet, a reszelőt, de soha nem dolgoztam például harántgyaluval. Átmentem a szerszámüzembe, megmutatták, kipróbáltam, máris könnyebb volt vizsgázni. A tanfolyamot négyes eredménnyel zárta. — Két gyerekünk van. A kislányom nyolcadikos, sokat segít otthon. A fiam itt dolgozik a gyárban. Két évet elvégzett ugyanabban az iskolában — a 327-es szakmunkásképzőben — ahol mi is tanultunk. A harmadikból kimaradt, de már nagyon bánja. Amikor megtudta, hogy az apjával odamegyünk tanulni, még bosszankodott is. Most már alig várja, hogy befejezze a harmadik évet és a szakmunkás-vizsgát tegyen. A családjában nem gond a háztartási munka, a főzés. Azért, mert a férje, szakmája szerint szakács is. — Ez úgy van nálunk, aki előbb jut hozzá, az főz. Többször előfordult, hogy nem tudtam, csak később hazamenni, akkor megfőzött a férjem vagy a lányom. Persze, ez kölcsönös, hiszen én is megfogtam a malterkeverőt, amikor kellett. Polgárdin lakunk, családi házat építettünk. Huszonegy esztendei munka utáni is nekiállt tanulni, mágnesként vonzotta magával férjét, és végül mindketten levizsgáztak. — Nem elsősorban a pénzért csináltam, hiszen a mostani órabéremmel is elégedett vagyok, és azt sem tudom kapok-e egyáltalán emelést az iskola, a négyes bizonyítvány után. — Úgy gondolom, hogy a nők általában szorgalmasabbak. A tanfolyamon a férfiak többségének az volt a fontos: valahogy átmenni a vizsgán, a többi nem számított. A nők igényesebbek, önmaguknak is, másoknak is be akarják és be is tudják bizonyítani, hogy ők is tudnak, értenek annyit, mint a nadrágot viselők, még akkor is, ha műszakiakban kisebb a tájékozottságuk. Nem mondom, amikor a férjem magyarázott, nem vitatkoztam, csak figyeltem, raktároztam, tudtam, ebben ő van otthon. Vállalta és elvégezte a tanfolyamot, nem is akármilyen eredménnyel, és a többi asszony példát mutatott a habozóknak és azoknak, akik tanulás közben hátráltak meg. Kovalcsik Katalin 1. OLDAL A napokban kezdték meg a 150 és 350 kilogramm hasznos teherbírású gépkocsi-utánfutók gyártását Somogy megyében, a tabi építő- és vegyesipari szövetkezetben. Az év végéig négyszáz darabot szállít belőlük a szövetkezet az AUTÓKER-nek (MTI Fotó: Gyertyás László felv. O KS) Négy világrész 35 országában A Német Demokratikus Köztársaság Légiközlekedési Vállalata, az Interflug 1955 szeptemberében indította meg első polgári légijáratát. 1956 és 1979 között az Interflug-gépek több mint 15 millió utast szállítottak, és kereken 140 ezer tonnányi légifuvart, légiposta küldeményt továbbítottak. Az Interflug-gépek 117 ezer kilométer hosszú vonalhálózatot járnak be, és négy kontinens 35 országának 58 városát érintik. Részt vesz az Interflug az úgynevezett Charter-forgalomban is, és Európa, Ázsia, Afrika, valamint Észak-, Közép- és Dél-Amerika 92 országának 200 városába küldi el ennek keretében gépeit Az utasforgalom mellett évtizedek óta ott találjuk a repülővállalat gépeit a mezőgazdasági munkák segítésénél is. 1979 óta rendszeres repüléseket végez a vállalat geológiai célokkal. Ennél a munkánál a jénai Zeiss Művek speciális kameráit alkalmazzák, olyanokat, amelyek a szovjet űrállomások fedélzetén is találhatók. (BUDAPRESS—ADN) Vagyonvédelmi ankét pier •• ■ • •• Erősödjon a tulajdonosi érzés Kibővített elnöki értekezletet tartott az Ipari Szövetkezetek Fejér megyei Szövetsége. Az ankétra meghívták a szövetkezetek gazdasági vezetőin kívül a pártszervezetek titkárait, a felügyelő bizottságok elnökeit és a szövetkezeti belső ellenőröket. A csaknem száz résztvevő előtt Sonkoly Gyula, a KISZÖV ellenőrzési irodájának vezetője tartott tájékoztatót a szövetkezetek vagyonvédelmi helyzetéről. Az értekezleten megjelent és felszólalt dr. Mátay Pál megyei főügyész, országgyűlési képviselő. A Minisztertanács 1977-ben határozatot hozott vagyonvédelmi intézkedési tervek készítéséről, amelyeket a szövetkezetek ki is dolgoztak. Ezt követően a KISZÖV ellenőrzési irodája rendszeresen figyelemmel kísérte a szövetkezeti tulajdon védelmével összefüggő feladatok teljesítését és a tapasztalatokról kaphattak képet az ankét résztvevői. Általában megállapítható, hogy az ipari szövetkezetek vezetői és dolgozói, a korábbi évekhez viszonyítva, nagyobb felelősséggel és eredményesebben kezelik a rájuk bízott értékeket. Ezt elősegítette, hogy megfelelő szervezési intézkedésekkel szabályozták a vagyonkezelés különböző területeit. Így többek között a pénzforgalom, az anyaggazdálkodás, a szállítás és nem utolsósorban a tényleges felhasználás elszámoltatási kötelezettségeit. A kétségtelen javulás mellett tapasztalhatók helyenként hiányosságok. Akad még tennivaló az anyagelszámoltatások pontosságában és a különböző jellegű eszközök bizonylatolásában. Ezek a fogyatékosságok az építőipari tevékenységet folytató szövetkezeteknél okoznak nem csekély gondot. Hasonló jellegű problémákat takarnak azok a megállapítások, amelyek az anyag- és áruszállítási előírásoknak meg nem felelő dokumentálásból származnak. Az előadó nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a bizonylati rend és okmányfegyelem követelményeinek betartása nem egyenlő a felesleges bürokráciával, mint az különösen a termelés eredményeit lényegesen befolyásoló műszaki gárda körében terjedt el. Ez a magyarázata annak, hogy bizonyos negatív jelenségekre — gazdaságtalanság, indokolatlan anyagfelhasználások, többletbér-kifizetések, túlszámlázások — az ellenőrzés nem kap kielégítő választ. Az értékelés alapjául szolgáló tapasztalatok elvezettek annak megállapításához, hogy a még előforduló mulasztások és hibák egyik alapvető oka a nem elég határozott számonkérés. Ez viszont szükségessé teszi a személyi felelősség következetes érvényesítését. A szövetkezeti vagyon védelmét szolgáló további feladatok körvonalazásánál hangsúlyozottan előtérbe kerültek olyan célok, mint a vagyoni helyzet megbízható felmérése — leltározások —, vagyonkezelők, felhasználók pontos elszámoltatása és az ezzel járó következmények érvényesítése — kártérítés —, a vezetői és a belső ellenőrzés színvonalának emelése, hatékonyságának növelése. A szövetkezetek előtt álló feladatok sikeres végrehajtása céljából jobban kell mozgósítani a szövetkezeti tagságot, mint tulajdonosokat. Olyan légkört kell teremteni hogy a tagság valóban sajátjának tekintse a szövetkezet vagyonát, érdeklődjön kezelése iránt és kísérje figyelemmel gyarapodását. M. L. Csereegyezmény Gépkocsik és alkatrészek cseréjére, közös gyártásra kötött együttműködési szerződést lengyel partnerével, a „Crvena Zastava” Autógyár. A csereegyezmény megvalósítása tavaly még csak 74 millió dollár összeget jelentett, az 1981—1985 közötti időszakban azonban ezt az összeget már 600 millió dollár fölé kívánják emelni. Jugoszlávia többek között „Zastava 102”-eseket és „Zastava 125—Saniter” speciális járműveket szállít majd Lengyelországnak. (BUDAPRESS—TANJUG)