Fejér Megyei Hírlap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-10 / 263. szám

Város­arcok Elvesztették-e arcukat a magyar városok? A városrendezési világnap aktualitásának fényében úgy tűnik, lassanként megcáfol­ható ez az aggodalom. Leg­alábbis a november nyolcadi­kén átadott Hild-emlékérmek ezúttal a legjobb cáfolatokat jutalmazzák. Két Hild János-érmet Szentendre és Tata, tehát ki­sebb településeink közül való városok, harmonikus fejlődése érdemelt ki. Az indokot pe­dig mindegyik esetben az adja az elismeréshez, hogy jól, a település funkciójához, sze­repköréhez igazodva irányí­tották bennük a változásokat. Jellemző, hogy a magyar városfejlesztés dicséretes pél­dái főként a jelentős történe­ti, művészeti múltú kisváro­sokban keletkeznek, mint pél­dául az ugyancsak utóbb ki­tüntetett Sopron esetében is. Az ország idegenforgalmi, vagy kulturális áramkörében ugyanis valahogy magától ér­­tetődőbb egy város magavál­lalása. Érdekes, hogy annak idején Székesfehérvár is eb­ből, a „kisvárosi” szempontból nyerte el az országos urba­nisztikai közvélemény rokon­­szenvét. Az évente megítélésre ke­rülő Hild-érmek természete­sen akkor ösztönöznék helyes irányba a városfejlesztést, ha az újonnan keletkezett, vagy az utóbbi évtizedekben telje­sen megmásult városok felől is tudnának követendő példá­kat felmutatni. Lássuk, az iparcentrum szerepkör nem jelent egyszersmind szürkesé­get a városképben. A panel­negyedeknek nem lételemük a fantáziátlan célszerűség, az uniformis, amely (nemcsak, sőt nem elsősorban Magyar­­országon) már-már az „euro­­városkép” kontinentális egy­formaságát sugallja. Nem. A vasbeton nem a földhöztapadást, de a köny­­nyed fölfelé szárnyalást hozta az építészetbe. Az utcák sor­házarcának széttörését új vá­rosarcok megteremtéséhez nyitott utat. A homlokzatok ritmusa nemcsak a monotó­niát kopoghatja, de a városi élet megújult hullámzását is. Szép dunaújvárosi példáim miért kivételesek mégis erre az igazságra Miért van, hogy a fehérvári belvárossal har­monikusan egybeférő modern városképet jószerivel csak egyetlen helyről, az elsőként épült Ybl lakótelepről tudnék ide idézni? Takarékossági szemponttal ez a szegénység nem magya­rázható. Hiszen a lakásgondok legalább ennyire feszítettek, mikor a szép példák létrejöt­tek. Inkább arról van szó, hogy a várostervezésnek e sze­rencsés pillanataiban a funk­ció célszerűsége fogalmazó­dott meg pontosan. És harmóniához az segíthet, ha a mai város feladata tűnik ki minden városképből. Az a sajátos és pótolhatatlan sze­rep, amit a maga módján min­den városunk betölt az or­szág gazdasági, kulturális, vagy idegenforgalmi vérkerin­gésében. S ez ad egyéniséget. Mekis János M­I-—~ [Z I­L. ÉJ ^ y| CT LI I VILÁG PROLETÁRJAI A MAGÁNÉPÍTÉS JÖVŐJE MEGYÉNKBEN | | || |y | ^ ll | | egyesüljetek! FOKOZÓDÓ BALESETI VESZÉLY ---------------------------------­AZ UTAKON Hétfő 1980. november 10. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL XXXVI- évfolyam. __________________ 263. szám ünnep után l —, - m­ti Mil MrryiTTniL1 / j(f JTtTT^TTTT^^^r^r­TTTTnTB Ára: f°r'nt Profilváltás a szövetkezetben Festékszóró exportra Móron, a Vértes Ipari Szövetkezetben 1978 elején kezdődtek azok a profil­változások, amelyek a mai helyzethez elvezettek. A szövetkezet vezetői és dol­gozói úgy kezdtek dolgozni, gazdálkodni, ahogy egy kor­szerű ipari szövetkezettől elvárható. A szolgáltatások mellől leépítették a félkész termékek egy részét, azok arányát pedig növelték, amelyek a megye nagyüze­meinek jó hátteret jelente­nek. A szövetkezet évi több mint 23 millió forint érték­ben gyárt félkészterméket a Videotonnak, a SZIM-nek, az Ikarus móri gyárának és a Fémmunkásnak. Ezek al­katrészek és csomagoló esz­közök, fém- és faáruk. Szorgalmazva a korsze­rűbb üzemi termelésre tör­ténő berendezkedést, önálló termékek készítését tervez­ték. Idén ezt is teljesítik, mégpedig úgy, hogy mind­járt tőkés exportra dolgoz­nak. Egy svájci céggel együttműködve, festékszóró kocsi gyártását kezdik meg a negyedik negyedévben. A kis géppel közúti jeleket, re­pülőtereket, sportpályákat és játszótereket lehet festeni, tetszés szerint hat színben és fényvisszaverő réteggel el­látva. A móriak az év hát­ralévő részében 50 festékszó­ró kocsit gyártanak és sze­relnek össze. Az exportra termelés után jövőre az importkiváltó te­vékenység következik. Ter­veik szerint 1981 második felében látnak hozzá pneu­matikus ponthegesztő gyár­táséhoz, amelyet eddig nyu­­gati országokból hoztak be. Az energiatakarékos kis be­rendezés nagyban javítja a vele végzett munka minősé­gét. Mint Janzsó István elnök elmondta, szükség van a szö­vetkezet eredményes gaz­dálkodásához a késztermékek előállítására, de továbbra is gondot fordítanak a szolgál­tatásokra. A lakosság részére a lakatos, asztalos, kőműves, vízvezeték- és villanyszerelő szolgáltatásokat évente több mint hárommillió forint ér­tékben végzik. Jövőre bő­víteni kívánják a szolgálta­tások körét. Móron és kör­nyékén régóta hiányzik az autójavító, karbantartó tevé­kenység, ezen akarnak vál­toztatni egy új autójavító bázis kiépítésével. Műhelyük­ben jelenleg csak saját gép­kocsijaik szerelését végzik. 1981-től lakossági megrende­lésre is vállalnak autójaví­tást. Dollár elszámolású exportra készül a festékszóró kocsi Fotó: Fast LiastA Befejeződött a Vasutasok Szakszerve­zetének X. kongresszusa Vasárnap vitával folytató­dott Dunakeszin, a gyártelepi József Attila Művelődési Központban a Vasutasok Szakszervezetének X. kong­resszusa. A felszólalások egyik köz­ponti témája a munkaver­­seny-mozgalom volt. Többen hangsúlyozták, hogy a mun­kaverseny céljainak kijelölé­sénél ne az idejét múlt bázis­adatok, a vasúttól független körülményeket is magában foglaló szállítási terveket, hanem a fuvarpiac évközi változásait, a legfontosabb helyi tennivalókat vegyék fi­gyelembe. Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter a köz­lekedéspolitikai koncepcióból a vasútra háruló feladatokról szólt. Hangsúlyozta: a munka minőségének javításában el­engedhetetlen az egyes szol­gálati ágak együttműködése. Többen megfogalmazták azt az igényt, hogy a szakszer­vezet határozottabban lépjen fel a tisztességes munkakö­rülményekért, az eddigieknél törődjön többet a dolgozók egyéni érdekeivel, gondjaival, a vasutasok kezdeményezé­seivel. Javasolták, a vasúti szervezet korszerűsítésével felszabaduló munkaerő átcso­portosítását. Tiltakoztak vi­szont az olyan takarékossági törekvések ellen — amelyre nemegyszer volt már példa —, hogy a legfontosabb mun­kakörökben sem vesznek fel új dolgozókat. A kongresszus Koszorús Ferenc főtitkár vitaösszefog­lalója után elfogadta a követ­kező évek munkájához útmu­tatást adó határozatot, vala­mint a munkaverseny, az üzemi demokrácia, a bérpoli­tika, a lakáselosztás, az üdül­tetés továbbfejlesztése érde­kében megfogalmazott aján­lásokat a magyar szakszerve­zetek kongresszusára. A Vasutasok Szakszerveze­tének X. kongresszusa a ve­zető testületek és tisztségvi­selők megválasztásával feje­ződött be. A szakszervezet elnökévé ismét Gyócsi Jenőt, főtitkárává Koszorús Feren­cet, titkárává Tolnai Ildikót és Szemők Bélát választot­ták. Dunai Vasmű Megkezdték a konverter hajtómű beemelését Döntő szakaszához érke­zett a Dunai Vasmű 10 mil­liárd forint értékű nagybe­ruházásának, a konverter acélműnek szerelése: vasár­nap megkezdték a konverter hajtómű beemelését. A 62 tonna súlyú hajtószerkezet az új acélgyár lelke, ez a berendezés végzi majd a nyersvas beöntését és a konverter mozgatását. A látványos emeléssel egy 180 tonnás daru három nap alatt készül el úgy, hogy a csar­nokban helyére teszi a má­sodik konverter 160 tonnás gyűrűjét, 120 tonnás serlegét és a második hajtóművet is. A Dunai Vasmű első kon­verterén az év végéig elvég­zik a kábelezést és a villa­mos szerelést, a helyükre kerülnek a gépészeti beren­dezések. A próbaforgatásra előreláthatólag január kö­zepén kerül sor. Az első acélgyártó gépsor 1981 köze­pén, a második­­ konverter pedig 1982-ben kezdi a pró­baüzemelést Dunaújvárosban. (MTI) Lakótelepi épület­felújítások Fehérváron A modern városnegyedek bővülésével rohamosan nö­vekszik azoknak az épület­felújítási és karbantartási feladatoknak a száma Szé­kesfehérváron, amelyeket a nagypaneles lakóházakon kell elvégezni. Ez egyben a tatarozó építőipari kapacitás szerkezetét is befolyásolja. A megyeszékhelyen előre­láthatóan nagy jelentősége lesz jövőre is a Székesfe­hérvári Ingatlankezelő Válla­lat saját építőipari felké­szültségének a karbantartá­si munkálatok során. Több modern városnegyed­ben is folytatódik a terv­szerű épületkarbantartási program, így a város leg­nagyobb lakótelepén, a Mün­­nich lakótelepen a Horvát István utcával párhuzamo­san, illetve a Toronysoron tervezik a paneltömbök ál­lagóvását, speciális tömítését, az elemek hézagjainak fú­­gázását és a színezési mun­kákat. A Velinsz­ky városrészben ugyancsak elvégezték már a sokszintes lakóházak kar­bantartási munkáinak na­gyobbik részét. Várhatóan a Kovács Sándor utcai rész­ben is elkészülnek majd a továbbiakban az épületek tetőszigetelési, lépcsőház burkolási, panelfúgázási és lábazatszínezési munkálatai. Más lakótelepeken, mint a sóstóin, közműszerelési munkálatokat is végeznek. A fehérvári karbantartási munkák sorában a központi berendezések tervszerű meg­előző karbantartása is sze­repel. Elutazott a szovjet kulturális delegáció Vasárnap hazautazott Moszk­vába a szovjet kultúra napjai alkalmából hazánkban tar­tózkodott szovjet kulturális küldöttség, amelyet Jurij Ba­rabás, a szovjet kulturális miniszter első helyettese ve­zetett. Itt tartózkodásuk so­rán tárgyalt Pozsgay Imre művelődési miniszterrel, a magyar—szovjet kulturális kapcsolatokról. A küldöttség vezetőit fogadta Aczél György az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. (MTI) Zászlólevonás Szombaton délelőtt ünne­pélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással le­vonták a Magyar Népköztár­saság állami zászlaját. A gellérthegyi felszabadu­lási emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással von­ták le a magyar nemzeti lo­bogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját. (MTI) Találkozó Ivanovóban Nem mindennapi találkozóra került sor szombaton este a szovjet televízió képer­nyőjén, pontosabban a szovjet textilipar nagyhírű városa, Ivanovo színházában: a budapesti Gellérthegyen álló szabadság­szobor két főalakja, a pálmaágat tartó nő és a szovjet katona modellje találkozott egymással. A szabadságszobor szovjet katona­ alak­jának modellje hosszú ideig ismeretlen volt. Kisfaludi Strobl Zsigmond kiváló szobrászművészünk, a szobor alkotója csak annyit tudott róla, hogy Vaszilijnak hív­ják. Egy szovjet rádiós-újságíró, Georgij Zubkov írta meg a történetet, és ennek nyomán találtak rá a modellre, Vaszilij Golovcovra, az egyik ivanovói textilgyár dolgozójára. Golovcov, aki végigharcolta a Nagy Honvédő Háborút — amelyben két testvére halt hősi halált — hazánk felsza­badulását követően egy ideig Budapesten állomásozott, és így került Kisfaludi Strobl Zsigmond műtermébe. A sokszorosan ki­tüntetett katona 1965-ben egy szovjet ve­teránküldöttséggel már járt hazánkban, és megismerhette az alkotást, találkozott az akkor még élő idős mesterrel is, de csak rövid időre találkozott a nőalak modelljé­vel, Turánszki Erzsébettel. A szovjet televízió sokmilliós közönsége lehetett most tanúja annak, amikor az ün­nepi műsorban ismét találkozott egymással a két modell, a Sopronban élő Turánszki Erzsébet és Vaszilij Golovcov. A megható találkozáson az egykori hős frontkatonára még egy meglepetés várt: a szakszerveze­tek területi tanácsának elismeréseként a közeli jövőben főiskolás fiával együtt is­mét ellátogathat Magyarországra, ahol ez­úttal modell­társa kalauzolja majd.

Next