Fejér Megyei Hírlap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-15 / 164. szám

L 1­1........"""""""MűjLődéSSSSTM"""""1"1 ! A rádió és televízió mai műsora KOSSUTH RADIO 8.25: Jelenidőben — az újrakez­désről. (Ism.) 8.55: Beszélni ne­­héz. 9.07: Magyar szerzők hang­szerszólóiból. 9.38: Kis magyar néprajz. 10.05: Sirius kapitány fogságba esik — V/4. Fantaszti­kus rádiójáték. 10.35: Válaszo­lunk hallgatóinknak. 10.50: Apámról.. . Zürichi beszélgetés Otto Klempererrel, leányával, Lottóval. Közreműködik: Lukács Margit. Boros Attila műsora. II. rész. 11.46: Buváry Lívia nép­dalokat és régi magyar dalokat énekel, a Musica Aurea­­együttes játszik. 12.35: Házunk tája. 12.50: Operaslágerek. 13.20: Dzsessz­melódiák. 14.29: „Mindig örömet akartam szerezni.” Látogatóban Pethes Sándornál. (Az 1979. jú­lius 23-i adás ismétlése.) 15.10: Muzsikusportrék gyermekeknek. 16.10: Kritikusok fóruma. 16.20: Magyar előadóművészek. Bande Ede gordonkázik. 16.49: Egy hajdúsági nótafa: Balázs János­­né. Gyűjtését bemutatja: Mező Judit 17.07: Korábban érkezett — I. rész. Juhász Judit riportja.. 17.32: Olasz művészek operafel­vételeiből. 19.15: Gondolat. 20.00: A Liszt Ferenc kamarazenekar hangversenye a Zeneakadémia nagytermében. 21.03: Talabér Erzsébet és Radnai György nó­­tákat énekel. 21.30: Háttérbeszél­getés. Vértes Éva külpolitikai műsora. 22.30: Nagy siker volt! Josep Suk és Zuzana Ruzickova Bach-hangversenye a Magyar Tudományos Akadémia kong­resszusi termében. 23.38: A Bu­dapesti Madrigálkórus és a Ma­gyar Állami Hangversenyzenekar Haydn-felvételeiből. 0.10: Vezé­nyel a szerző: Oscar Straus. Közreműködik a Bécsi szimfo­nikus zenekar és a Londoni szimfonikus zenekar. Részletek „A csokoládékatona” című ope­rettből. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: T. Vargha Anikó népdalo­­kat énekel, Mandel Róbert teke­rőlanton játszik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hul­lámhosszán. 9.28: Vidám operett­kettősök. 10.00: Zenedélelőtt. 11. 33: A szabó család. 12.03: Déki Lakatos Sándor népi zenekara játszik. 12.33: Tánczenei koktél. 13.30: Színes szőttes. Általmen­­nék én a Tiszán . .. 14.00: Kettő­től négyig... 16.00: Várbarátok bajvívása. A kőszegi Jurisics Miklós gimnázium és a sárvári Tinódi Lantos Sebestyén gimná­zium diákjainak vetélkedője a kőszegi várban. 16.40: Sanzon­újdonságok — 2. rész. A Francia Rádió műsora. 17.09: Énekszó­val, muzsikával. A Sebő együttes felvételeiből. 17.30: ötödik sebes­ség. 18.33: Magyar művészek operettfelvételeiből. 19.25: Világ, történelem dióhéjban, politikus­portrék a XX. századból. Mao Ce Tung. 19.45: A beat kedvelőinek. Quincy Jones felvételeiből. 20.33: Válás (S)Z! — 16. szám. 21.25: Jég nélkül — muzsikával. Zenés be­szélgetés Regőczy Krisztinával és Sallay Andrással. 22.25: Világhy Erzsébet és Kiss Károly­­nótákat énekel. Jónás Mátyás népi zene­kara játszik. 23.15: Behár György szerzeményeiből. III. MŰSOR 9.00: Az ABBA együttes felvét­­eleiből. 9.20: Weber: Oberon. Háromfelvonásos opera. Vezé­nyel: Rafael Kubelik. Közremű­ködik a Bajor Rádió szimfoni­kus zenekara és énekkara. Sze­reposztás: Mesélő és Droll — Uwe Friedrichsen, Oberon — Donald Grobe—Martin Benrath, Rezia — Birgit Nilsson—Kathari­na Matz, Hoon — Placido Do­­mingo—Gerhard Friedrich Sehe­­rasmin — Herman Prey—Hans Putz, Fatimén — Hamar­ Júlia — Ingrid Andrea, Puck — Marga Schmill—Doris Massos, Sellő — Arleen Auger, Harun al Rasid, bagdadi kalifa — Hans Paetsch, Babekan, perzsa herceg — Rolf Nagel, Almansor, tuniszi emir — Heinz Ehrenferund, Abdallah­, kalóz — Hubert Suschka. 11.50: A Royal Filharmonikus zenekar játszik. Közreműködik: Ilse Holl­weg — ének, Rafael Orozco — zongora és a Beecham kórus­­társaság. 13.07: Schubert,­­C-dúr vonósötös. (Kiegészített Tátrai­vonósnégyes). 14.00: A századelő irodalmának hetei. 14.19: Yehudi Menuhin vezényli a Bath-i Fesz­tivál zenekarát. 15.32: Janscha Heifetz hegedűs, Brooks Smith zongorázik. 16.20: Elena Suliotis operafelvételeiből. 17.07: Rene­szánsz kórusmuzsika. A Ham­burgi Monteverdi kórus énekel. 17­ 28: Mozart-művek. 19­ 05: Ma­­non Lescaut: Részletek Puccini operájából. Közreműködik: Re­nata Tebaldi, Mario Del Monaco, Piero De Palma, Adelio Zagon­­zana, Mario Boriello, Fernando Corena, Antonio Sacchetti, a Ró­mai Szent Cecília Akadémia énekkara és zenekara, vezényel: Francesco­­ Molinari-Pradelli. 20.00: A századelő irodalmának hetei. 20.30: Magnósok, figyelem! 21.15: Dietrich Fischer-Dieskau Schumann­ felvételei. Zongorán közreműködik: Christoph Eschenbach. 22.00: Ránk­ György: Pomádé király új ruhája — I. szvit. BUDAPEST TV I 9.00: Idősebbek is elkezdhetik. Tv-torna. (Ism.) (Sz) 9.05: Csak gyerekeknek! Az üreger. NSZK rajzfilm. 9.25: Delta. Tudomá­nyos híradó. (Ism.) (Sz) 9.50: Aranyásók Alaszkában. Magya­rul beszélő francia—NSZK—ro­mán kalandfilmsorozat. IV/4. rész: A négy szem. (Ism.) (Sz) 10.55: Zenés tere-fere. NSZK film. (Ism.) (Sz) 16.05: Hírek. 16.10: Testünk. NSZK filmsorozat. XXVI/4. rész: Az alvás. (Ism.) (Sz) 16.35: Stop! Közlekedj oko­san! 33/10. rész: Álló jármű, fa, hirdetőoszlop mögül lelépés az úttestre. (Sz) 16.40: Nemzetközi disco. NSZK film. (Sz) 17.25: Egészségünkért! Az Országos Egészségnevelési Intézet műsora. (Sz) 17.40: Város a Volga men­tén. Szovjet riportfilm. (S) 18.05: Staféta. Tíz perc ifjúság. 18.15: A Közönségszolgálat tájékoztató­ja. 18.20: Másfél millió lépés Magyarországon. Végig az or­szágos T­ék túra útvonalán. XIV/10. rész: Bodajktól Zircig a Bakonyban. (Sz) 19.00: Reklám. 19.10: Idősebbek is elkezdhetik. Tv-torna. (Sz) 19.15: Esti mese. (Sz) 19.30: Tv-híradó. (Sz) 20.00: Új Scotland Yard. Magyarul be­szélő angol bűnügyi tv-filmsoro­­zat: Nincs miért élni. 20.45: Ki járt jobban? VI/1. rész: ......... mint a szőlőtőke”. Dokumentum­film. (Sz) 21.10: Ne nevess ko­rán. Vidám játék. (Sz) 21.45: Íz­lések és pofonok. Dokumentum­film.­­(Sz) 22.25: Tv-híradó 3. (Sz) BUDAPEST TV II 20.01: Kertünk-udvarunk. Ri­portfilm. (Ism.) 20.20: Reklám. 20.25: Norvégia: Az óriások or­szága. Norvég film. (Sz) 20.50: Autó-motor sport. A Telesport technikai magazinja. (Sz) 21.10: Tv-híradó 2. (Sz) 21.30: G. Go­rin: A gyújtogató. Színmű két részben. A Radnóti Miklós Szín­pad előadása, felvételről. OSZTRÁK TV . 10.35: Jane Eyre. Film. (Ism.) 12.15: Teleobjektív. 16.00: A Buddenbrook ház. Filmsorozat. (5.) 17.30: Wickle és az erős emberek. Rajzfilmsorozat: „A beszélő kő”. 17.55: Jó éjszakát gyerekek. 18.00: Popi. Filmsoro­zat. 18.30: MI.­ 19.00: Osztrák ké­pek. 19.30: Tv-híradó. 20.15: A mezítlábas grófnő. Filmdráma. 22.20: Tudósítás a Tour de Fran­céról. 22.40: Hírek. OSZTRÁK TV II 18.00: Ország és emberek. 18.30: Bonanza. Filmsorozat: „Út Pla­cerville felé”. 19.30: Tv-híradó. 20.15: Kultúra szerdán. 21.05: Ri­portműsor. 22.20: Alice már nem itt él. Film. 0.05: Hírek. JUGOSZLÁV TV I 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Szezám utca­i tv-játéksorozat gyerme­keknek. 18.45: Műkedvelők. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Nyári hangverseny. 21.15: Szerdai válogatás. jugoszláv tv iI 19.00: Barátom, a ló — dokumen­tumsorozat. 19.27: Ma este. 20.00: Szerbia színházai. 21.40: Moz­góképek — adás a filmről. 22.25: Kamionosok — drámasorozat. (Ism.) 23.25: Irodalom. — Hogy lehetséges, báró és pajtás? — Azt akarom mondani, derék ember. Nagyon jószí­vű és vidám. És nagyon sze­reti a feleségét. — Meg akarom ismerni... Vagy szégyellsz engem? — Nekem, nem szégyellek. Csakhogy ő, bár derék em­ber, mégiscsak báró. Rumata eltolta a tányér­ját. — Most mondd meg, miért sírtál. És miért szaladtál ide egyedül? Hogy szabad ma­napság egyedül futkosni az utcán? — Nem bírtam ki otthon. Többé nem megyek haza. Beállhatnék hozzád szolgáló­nak? Ingyen. Rumata elnevette magát, bár torkában gombócot ér­zett. — Apa mindennap felje­lentéseket másol — folytatta a lány. — Az írások pedig véresek. A Vidám Toronyban adják oda neki. Minek is ta­nítottál meg olvasni. Minden este... Kínvallatási jegyző­könyvet másol — és iszik ... Olyan szörnyű!... „Lám, Kira — mondja ne­kem —, a mi kalligráfus szomszédunk írni tanította az embereket. Mit gondolsz, ki ő? Kínvallatás közben be­vallotta, hogy varázsló és k­ukani kém. Hát kinek lehet hinni manapság? Én magam is tőle tanultam a betűve­tést.” Bátyám pedig megjön az őrjáratból, részeg, mint a csap, a keze csupa alvadt vér...” — Mindenkit lemé­szárolunk — újságolja — ti­­zenkettediziglen ...” !Nem bí­rom ezt, nem megyek vissza, inkább ölj meg!... Rumata melléje állt, a ha­ját simogatta. A lány száraz szemmel egy pontra meredt. Mit mondhatott neki Ruma­ta? Karjára emelte, a dí­ványra tette, és mesélni kez­dett a kristálytemplomokról, a sok mérföldön át elterülő kertekről, ahol nincs korhadt fa, szúnyog és szenny, a bű­vös Leningrádról, a barátai­ról — akik büszke, vidám és jó emberek —, a tengereken, hegyeken túl levő, csodálatos országról, amelynek furcsa neve van: Föld... Az ablak alatt hirtelen vasalt csizmák dobbantak. Csodálatos tulajdonsága volt Kirának: szentül és ön­zetlenül hitt a jóban. Ha ilyen mesét egy jobbágypa­rasztocskának mondana Ru­mata, az kételkedve hüm­­mögne, szó nélkül faképnél hagyná, és vissza-visszanéz­­ne a jóságos, meghibbant ne­mes donra. Fia ilyesmit me­sélne don Tameónak és don Szerának, azok végig sem hallgatnák: az egyik elalud­na, a másik pedig böffentene egyet, és így szólna: „Ez mind nagyon felennkölten hangzik, de hogy áll a dolog a fehérnéppel? ...” Don Re­­ba pedig figyelmesen végig­hallgatná, aztán kacsintana a rohamosztagosoknak, hogy szedjék ki belőle, kitől hal­­latotta ezeket a veszedelmes meséket, és kinek mondta el már... Amikor Kira elaludt,­ Ru­mata megcsókolta arcát, láb­ujjhegyen kiment, s behúzta maga mögött a nyikorgó aj­tót. Lement a cselédszobába, és az üdvözlésre meghajló fe­jek fölött átnézve, így szólt: — Házvezetőnőt fogadtam. Kira a neve. Fönt fog lakni, mellettem. A dolgozószoba melletti helyiséget holnap ta­karítsátok ki alaposan. A házvezetőnőnek ’ ug ..úgy engedelmeskedjetek, mint nekem. Ha pedig vala,ki elfe­csegi, annak kitépem vel­­vét! Égj’ ideig még ot­­ állt, majd' megfordult, és vissza­indult a szobájában A­­dás fegyverrel teliaggatott :ura bútorral telezsúfolt .Ion­ban az ablakhoz állt, r­lo­kát a hideg, sötét ; ':ez nyomta, és kinézett a­­­tcá­­­ra. Megtörtént az első őrség­váltás. A szemközti ablakok­ban meggyújtották a ' Le­seket, becsukták a fá­kat, hogy oda ne­ve. .. a gonosz embereket ér 'g go­­nosz szellemeket. (Folytatjuk) Nehéz istennek lenni 20. Premier előtt Gorsiumban így készül a szerelmi sztrájk —. Nem volt szerencsés, hogy tavaly este rendeztük az Élektra előadásait — csó­válja fejét Szalay Vilmos, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója s egyben a Gorsiumi Nyári Játékok művészeti vezetője. — Nem sikerült megoldanunk a vi­lágítást, gyakran dideregtek a nézők, viszonylag kevés embert vonzott az este 9-kor kezdődő tragédia. Ariszto­­phanész Lüszisztrá­tójával nemcsak a komédiához té­rünk vissza, hanem Hellasz hagyományához, a napsütöt­te színpadhoz is. Délután 5- kor kezdünk. A komédiával visszatért a tavalyelőtti rendező is, Bo­kák György. Jó emlékszünk a gorsiumi Hetvenkedő ka­tonájára, a Veszprémben játszott, Fehérváron is be­mutatott Tamási Áron-cik­lusára, mai témájú tv-játé­­kaira, bár valószínű, hogy nevét a legtöbben a „Lehet egy kérdéssel több?” című vetélkedőből ismerik, mely­nek állandó rendezője. Hig­gadtnak, megbízhatónak tartják s jellegzetesen rea­listának. — Vajon nem esett-e nehezére megtalálni a kulcsot Arisztophanész vad és folyton fantasztikum­ba forduló humorához? — kérdeztük tőle. — Rossz a kiindulás. Gon­doljon csak az Énekes ma­dárra vagy a Hullámzó vőle­gényre. Tamási Áronnál is folyton verseng a képzelet a valósággal. Arisztophanész fantasztikuma a szigorú, vé­res valóságra épül. A Lü­szisztraté, amikor bemutat­ták i. e. 411-ben a Lénáiért, a Borsajtó ünnepén, napi politikai vitadráma volt. Ahogy Kövendi Dénes fogal­mazta: „Költőnk dionüszo­szi mámora teljes féktelen­ségében ragyog, pedig, vagy éppen mert a háttér komoly.” Peiszandrosz demagóg előtte jelent meg Athénban, s per­zsa támogatást ígért az athé­nieknek Spárta ellenében, ha korlátozzák a demokratikus alkotmányt. A hetairiákat, az arisztokrata titkos társasá­gokat akarta hatalomra jut­tatni. A Lüszisztráté ékes bizonyítéka annak, hogy arisztokrata származása el­lenére, Arisztophanész esz­ményképe a demokrácia volt. Kacagtató és keserű gúnyirat a darab az ókor „világháborúja”, a peloponé­­zoszi háború ellen, amellyel torkig volt már ekkor a gö­rög félsziget, sőt Szicília, Kis-Ázsia népe is. Elemi ere­jű óhajtása a békének. — Békevágy. Nem is kér­dezem akkor, miért aktuális a színre vitel. Ellenben azt igen, hogy miért nem Arany János klasszikus műfordítá­sát játsszák? — Babits Mihály írta: „Arany modernizálta Arisz­tophanész versformáját, hogy mozgékonyabbá tegye. Még­is : Arany ,vaskos, nehézkes, falusi. Arisztophanész pedig könnyű, gonosz, lebegő, ur­bánus.” Arany János érde­mei halhatatlanok a nagy komédiaíró magyarországi népszerűsítésében, de Deve­­cseri Gábor legalább úgy tu­dott görögül, mint ő, fordí­tása hívebb s főként gördü­lékenyebb, közérthetőbb a mai néző számára. A címszereplő, Pécsi Ildi­kó — hosszabb szünet után — szintén visszatérő vendég Gorsiumban: — Igen, játszottam itt Alkésztiszt, Helénát, sok kedves emlék fűz ide. És a görög színpadhoz is. Élektra és Antigoné voltam Pécsett. A nagy tragikák után ki­mondhatatlan örömmel ké­szülök a nagyszájú, harcias, bátor, az igazságba és az életbe szerelmes komédia­hősnő szerepére. — Van-e példaképe Lü­szisztráté megformálásában? — Mondhatnám esetleg Ruttkai Évát és Dévay Ca­­millát, de már csupán alka­tilag is annyira különbözöm tőlük, hogy kénytelen va­gyok a saját fejemmel fog­lalkozni. — Lüszisztraté ellenlába­sához, a tanácsoshoz, azaz Szabó Gyulához is ilyen kö­zel áll a hellén komédia? — Az én repertoáromba már annyi minden belefért Arturo Uitól Hábetleren, a Tóték postásán, Weöres Sándor Vitéz Lászlóján, Ilmarinenen, Karagőzön át a Gorsiummal párhuzamosan a Szentendrei Teátrumban ját­szott Mukányiig, hogy na­gyon remélem, Probulosz, a tanácsos sem fog kilógni belőle. Feltűnően aktív volt a próbán Barta Judit koreog­ráfus : — Hát hogyne. Ezt az óri­ási játékteret meg kell töl­teni mozgással. A tánc, a lépések, gesztusok ritmusa kelti igazi életre a darabot. Unalmas lenne a kórus, ha egyhelyben szavalgatna. — Nem sokat hagy ben­nünket pihenni Judit, az biz­tos — mosolyog Csongrádi Kata, az­ Operettszínház tag­ja, itt a­ nők karának veze­tője. — A nőkénél talán csak a férfikórus munkája a nehe­zebb — teszi hozzá önérzete­sen Maros Gábor. — S Horányi Ottilia hogy kerül a zongora mellé? — Most csak Hirsch Bence karnagyot helyettesítem. De a darabban énekkarunk, a Primavera válogatott gárdá­ja is közreműködik. Petro­­vics Emil komponálta a ze­nét. — Koltay János, a Ma­dách Színház művésze vajon miért kémleli­­ olyan figyel­mesen a színpadot? — Mert nemcsak mint szí­nész van jelen. Ő tervezte a díszletet — válaszol Schal­­linger Tamás rendezőasszisz­tens. Csak súgva merem kér­dezni, tehát Ba Éva súgóhoz fordulok? — Igaz-e, amiről Fehér­váron suttognak, hogy ruhát­lan hölgy is lesz az előadás­ban? — Miért? Csak Jancsónak meg Rusztnak szabad? Any­­nyi mindent láttak már ezek a romok! — De a nézők nincsenek kőből. — Ha kőből lennének, mi­ért vetkőzne le a hölgy? Ne felejtse el megírni, hogy az ő kosztümét is én gondoltam ki — figyelmeztet búcsúzóul Hruby Mária jelmeztervező. A. Szabó János Bohák György instruál, mellette Schallinger Tamás Lüszisztraté és a tanácsos vitája (Pécsi Ildikó, Szabó Gyula) Fotó: Fási László Csongrádi Kata bűvöli a dra­périát

Next