Fejér Megyei Hírlap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1981. OKTÓBER 25. ■ IkI Csodák nincsenek Feenstra Flyers—Volán 4:2 (0:1, 2:1, 2:0) Tegnap délután Székesfehérváron egy olyan jégkorongmérkőzést játszottak, amely hazai pályán manapság ritkaság. A BEK-mérkőzés visszavágóján a Székesfehérvári Volán a többszörös holland bajnok, Feenstra Flyers- együttesét látta vendégül. Már az előzetes számítások szerint, mind a szakemberek, mind ebben a sportágban tájékozott közönség nem adott sok esélyt a Volánnak a a továbbjutást illetően. Nos, ennek ellenére a tegnapi mérkőzés a sportág igazi propagandájának bizonyult, mert az esélyektől függetlenül nagyíj® jó mérkőzést láthatott a közönség és sem a játék szépségében, sem pedig a Volán küzdeni akarásában nem találhatott kivetni valót. A találkozó előtt a hazai Csapat vezetői azt mondták, hogy tisztes helytállást várnak a fehérvári gárdától, vagyis azt, hogy „ne essenek térdre” a jó nevekből álló és a játéktudás alapján nyilván jobb holland együttestől. A Volán ezt igazolta is, annak ellenére, hogy végül újból vereséggel kellett elhagynia a küzdőteret, de vereségek és vereségek között különbségek vannak... Az első harmadban a holland csapat nem tudott kibontakozni, mert a Volán hátvédjei, de a csatárai is önfeláldozóan védték kapujuk előterét és Kovalcsik kapus, rendre hárította a távoli lövéseket. A védekezés mellett — a fegyelmezett játék következtében — góllövésre is futotta a hazaiak erejéből. Balogh egyéni akció után talált a holland kapuba. Az 1:0-ás vezetés birtokában kezdték a második harmadot. A 4. percben Szajlai (Fodor átadásából) növelte a Volán előnyt. Ekkor már felcsillant a továbbjutás lehetősége, hiszen esetleges újabb gólokkal behozhatónak tűnt a hátrány. Nem így történt, mert a 10. percben Collard révén megszerezte első gólját a Feenstra. Egyre jobban a hollandok kerültek fölénybe és 10 perc múlva Sadler egyéni akció után belőtte az egyenlítő gólt. Döntetlenre állt a találkozó mikor megkezdődött a harmadik harmad, mely mindjárt az első percben holland gólt hozott Larry Van Wieren — egyébként a csapat edzője — , átadásából Koopmans talált a kapuba. Ezután mondhatni iskolajáték következett és 3 perc múlva újból Collard (Toren átadás után) növelte a gólok számát. A Volán az első harmadban nagyszerűen játszott, de később nem tudott ellent állni a nagyobb tudású holland csapat támadásainak. A mérkőzés utáni nyilatkozatoké Joop Blecker, a csapat titkára : — Nagyjából olyan mérkőzés volt, mint az előző. A Volán nem hagyta kibontakozni csapatunkat. A játékosaink nem nyújtották azt amit tudnak. Ebben közrejátszott a nyitott pálya is, de ennek ellenére elégedettek vagyunk. A csapat edzője, Larry Van Wieren, mint játékos és mint edző a következőképp vélekedett: — Mint edző nem voltam elégedett. A játékosok túl egyszerűen fogták fel a mai találkozót. Ez annak tudható be, hogy az előző mérkőzésen elegendő előnyt szereztünk. Mint játékosnak az a véleményem, hogy nem volt megfelelő a jég minősége ... Ez nagymértékben zavarta a játékot. Egyébként nem aggódtam a továbbjutást illetően. A találkozó eredményétől függetlenül a Volánról az a véleményem, hogy egyénenként jó jégkorongozók, de még nem igazi csapat. Török László, a Volán technikai vezetője: — Úgy érzem nem okoztunk csalódást. Ennyire futott az erőnkből. Meggyőződésem, hogy jó propagandája volt ez a találkozó a sportágnak. Balogh János, a Volán edzője: — Fegyelmezetten és helyenként jól játszott a csapat, példamutatóan küzdöttek. Pillanatnyilag — nemzetközi porondon, ennyire tellett. Célunk ezek után a magyar bajnokság megnyerése. A két csapat a következő összeállításban játszott: Feenstra Flyers: Lenssen, Powers, Nota P., Nota Th., Sadler, Van Soldt, cs.: Me. Donald, Van Wieren, De Bryn, Van Dorp, Collard, Janssen, Kouwenhoven, Saaterse, Koopmans, De Boer, De Vries, Toren. Székesfehérvári Volán: Kovalcsik, Farkas, Katona, Földi, Fodor, Gilján, cs.: Póznik, Kolbenheyer, Bálint, Balogh, Terjék, Pintér, Kiss, Palla, Szajlai, Kiss, Závoly, Kövesi, Rétfalvi, Urbanics, Gyöngyösi, Harmat, Szilveszter, S. J. Kézilabda NB I B Füstbe ment remények Az utolsó forduló mérkőzései különösen sok izgalmat ígértek a fehérvári szurkolók számára. Szerencsés esetben ugyanis az ősszel hősiesen küzdő MÁV Előre az NB I- be juthatott volna. Nos, mint ahogy a feltételes mód sejteti, nem sikerült megkoronázni a minden elismerést megérdemlő, bravúrokkal megtűzdelt szép győzelmi sorozatot. A DÉLÉP elleni szegedi mérkőzésen ugyanis hazai siker született, ámbár a fehérváriak ezúttal is megtettek minden tőlük telhetőt. Egyébként a győzelem is kevés lett volna a feljutáshoz, ugyanis a Szondi SE nagyon messze volt attól, hogy legyőzze a MÁV Előre nagy vetélytársát, az Újpesti Dózsát... DÉLÉP SC—MÁV Előre 19:18 (10:9) A vizes, csúszós pályán szoros küzdelemben a 45. percig a szegediek vezettek, a hajrában azonban följött, s négy alkalommal is egyenlített a fehérvári csapat (Bárány — Aliz 5, Madár 2, Varga 1, Balogh, Baki I. 1, Horváth I. 6; csere: Bokor (kapus), Nagy, Horváth II., Tégl 3). A vezetést viszont nem sikerült megszereznie, mert a döntő pillanatokban a játékvezetők technikai hibára hivatkozva több ízben is elvették a labdát tőlük. 18:18 után a hazaiak jóval a hatos vonalon belülről találtak a hálóba, ezt viszont szabályos gólnak minősítették a bírók. Gárdos Ferenc, a MÁV Előre edzője így nyilatkozott a mérkőzés után: „Ha 24 órát játszunk egyfolytában, akkor sem nyerhettünk volna”. Újpesti Dózsa—Szondi SE 27:23 (14:7) A házigazda fehérváriak (Busa — Ardai 5, Bakacs 5, Takács 7, Deáki 1, Józsa 1, Czombos 4, Forgács (kapus), Boczó, Flaskai, Kapusi, Babiczky) mindössze egyszer vezettek, mégpedig a mérkőzés legelején. 4:4 után szikrányi esélyük sem volt már a rengeteget hibázó hazaiaknak, nagy csalódást okozva a jórészt a MÁV Előréért szurkoló, szép számú közönségnek. Csupán a hajrá volt valamivel szorosabb, egyébként végig a Dózsa vezetett 6—8 góllal. A Szondi SE játékosai többek között 6 büntetőt ügyetlenkedtek el. Nagy lehetőségek Újabb fordulót játszanak a hét végén az NB I-es csapatok, immár a tizenegyediket, az új módi szerint, azaz egy mérkőzést pénteken játszottak, ötöt szombaton, a többi három pedig — közte a Videoton—Csepel mérkőzés — mára maradt. A válogatott sikerei meglehetősen elhomályosítják a bajnoki csatározást, ámbár a 18 csapat nem is tesz túlságosan sokat, hogy magára irányítsa a figyelmét, persze pozitív szenzációkat szolgáltatva. Az utóbbi esztendők alighanem legszürkébb bajnoksága közeledik tehát a szezonvégi hajrához. Ebben a mezőnyben nincsenek legyőzhetetlen csapatok — lám, a sereghajtó SZEOL is el tudott bánni a bajnok, sőt az átigazolások okán most is biztos favoritnak elkönyvelt Ferencvárossal. Nincsenek kiemelkedő tudású együttesek, vannak viszont meglepetések, váratlan eredmények, többnyire aszerint, melyik fél akarja jobban a sikert, avagy melyiket pártfogolja inkább a szerencse. Ez a bajnokság a nagy lehetőségek bajnoksága. Küzdőképes, egységes, elszánt csapattal akár középszerű tudással is előkelő helyezésre lehet pályázni, erre utal legalábbis a pillanatnyi táblázat. Felemás vonásokat mutatva az alighanem meggyengült Videoton jelenleg hatodik a versenyfutásban, de csak egy pont a hátránya a listát vezető három 13 pontos csapattal szemben. Ma este éppen az egyik éllovas lesz az ellenfél Székesfehérváron, mégpedig a rajtnál a kiesőjelöltek között emlegetett Csepel. Remélhetőleg a vendégek nem veszik sértésnek, hiszen valójában inkább dicséret, hogy nem annyira jó játékosaiknak, mint inkább igyekezetüknek, akarásuknak köszönhetik az előkelő helyezést. Ez az, ami bizakodással töltheti el a Videotont, egyben azonban arra is figyelmeztet, hogy jó lesz vigyázni. Szombathelyhez hasonlóan ez a csapat is keményen képes megfizetni annak, aki balga módon félvállról veszi. Az elmúlt hetekhez képest valamivel derűsebb a hangulat a Videoton háza táján. Jól jött a Nyíregyháza és a Diósgyőr elleni győzelem. S"a védelem, legalábbis ezen a két mérkőzésen, újra szilárdan áll a lábán. Lassacskán fölgyógyulnak a sérültek is. Szentmihályi Antal természetesen győzelmet vár, mondván, hogy a versenyben maradáshoz nélkülözhetetlen a két pont. Szabóra és Kissre még sokáig nem számíthat, de így is ütőképesnek látszó tizenegyet szándékozik a pályára küldeni, amely a következő: Disztl P. —, Csuhay, Baranyi, Disztl L., Végh, — Palkovics, Csongrádi, Vadász, — Májer, Nováth, Tieber. A csepelieknél marad az Újpesti Dózsa ellen iel-re játszott csapat, tehát: Kovács —, Godán, Kőhalmi, Elekes, Gálhídi —, Varga, Kelemen, Lazsányi —, Tulipán, Dékány, Budavári. A karate a hobbija A hír meglehetősen vegyes benyomásokat keltett bennem. Azt hallottam ugyanis, hogy kísérletképpen országos női karateversenyt rendeztek, mégpedig a küzdelem kategóriában, s ezen mintegy 50 résztvevő közül negyedik lett egy fehérvári lány, nehézsúlyban. Akinek elég élénk a fantáziája, próbáljon maga elé képzelni két mélák, vagyis nehézsúlyú leányzót, amint agyba-főbe ütik, rúgják egymást — ugye ez a látvány némi ellentétben van a szebbik nemről alkotott fogalmainkkal. Nos, szerencsére a valóság ezúttal is sokkal mértéktartóbb a csapongó képzeletnél. Töreki Orsolya, ama nevezetes verseny negyedik helyezettje, a Vasvári gimnázium érettségi előtt álló tanulója egyáltalán nem az a marcona amazon, akinek alakja a hír hallatán fölsejlik az ember előtt. Női karateversenyeken mindössze két súlycsoport van, s az 55 kiló a határ, Orsolya esetében legföljebb néhány dekán múlha ott, hogy nem a könnyűsúlyban szerepelt. Rúgdosásról, megrendítő csapásokról sem lehetett szó, a támadásokat ugyanis csupán imitálták, az érintés tilos volt és pontozással döntötték el a győztes kilétét. Orsolya jelen pillanatban sárgaöves karatézó. Két és fél évi tanulás, gyakorlás után jutott el eddig a szintig. Korábban atlétizált és kézilabdázott, de egyikhez sem érezte igazán tehetségesnek magát. A karatéban találta meg a számára legmegfelelőbb sportot, itt ugyanis elsősorban nem a testi adottságok, hanem a türelem, a szorgalom és az állhatatosság számítanak a rátermettség legbiztosabb jeleinek, azaz jellembeli, az akarat által nagyban alakítható tulajdonságok. Ebben a sportban kellő elszántsággal bárki fölérhet a csúcsra, a tökélyig fejlesztve tudását. Ahogy az Ikarus SE versenyzői által követett Kyokushinkaiirányzat „tizennégy parancsolatának” hatodik pontja mondja: „A harci művészetek útja ezer nap tanulás után kezdődik és tízezer nap tanulás után éri el a csúcsot.” Utánaszámoltam, a tízezer nap több mint 27 esztendő. Nem kevésbé rokonszenves, hogy ebből a sportból nem lehet kiöregedni, a megszerzett övfokozatok, amelyek a versenyzők tudásszintjét jelzi, örökösek. Orsolya szerint legalábbis kékévesnek kell ahhoz lenni, hogy az ember rájöjjön, mennyire nem tud még semmit a karate titkaiból. Jó egy év tanulásra van szükség, amíg a kezdő megérti, hogy ez a sport korántsem csupán téglatördelésből és más efféle attrakciókból áll, s hogy minden eredményért keményen meg kell dolgozni. Őt annak idején a kíváncsiság vitte el az első edzésre, s fura mód most még érdekesebbnek, még rejtélyesebbnek tűnik minden a számára. Azt mondja, aki erre a sportra adja a fejét, elkészülhet a meg-megújuló szekírozásra. Ámbár közelebbi ismerősei az első aggodalom és megütközés után inkább érdeklődéssel, mint ellenszenvvel figyelik hobbiját. Úgy tűnik, sok évre eljegyezte magát ezzel a sporttal, a fekete övig, a mesterszint eléréséig ugyanis semmiképpen sem akar megállni. Mostantól számítva még legalább négy évbe telik, amíg az áhított Sho-Dan fokozatot elérheti. A tekintélyt parancsoló fekete övét csak az öltheti magára, aki a karate mozgásanyagát, a különféle technikákat és az elméleti kérdéseket oktatói szinten, azaz a lehető legjobban ismeri. Érdekes, s akár a karatét dicsérő reklám is lehetne, amint arról beszél, mi mindent köszönhet ennek a japán eredetű sportnak. Azon túl, hogy sokkal lazább, hajlékonyabb, ügyesebb és erősebb lett, alaposan megnőtt az önbizalma, lényegesen magabiztosabbá vált, és nemcsak az edzőteremben. Amúgy pont olyan lány, mint bármelyik osztálytársa. „ Szereti a zenét,úgy fogalmaz, a jó zenét, műfaji besorolás nélkül), szívesen jár diszkóba, táncházba és persze drukkol az érettségi miatt. Karate ismereteit eddig csak a versenyen tette próbára, s a kérdésre válaszolva hozzáfűzi, reméli, hogy soha nem is lesz szüksége máshol erre a tudományra ... P. E. Mester akar lenni Fotó: Gregority Antal 15. OLDÄT* Nyolcvan lépés a döntetlenért A jóslatok beváltak, a nyolcadik játszma végül is döntetlen lett. A maratoni játszmát — még csütörtökön — Karpov az Olasz megnyitásba terelte. 1. e4, e5, 2. Hf3, Hc5 3. Fc4, Fc5 4. c3, Hf6 5. d3, df 6. Hdb2, a6 7. 0—0, 0—0 8. Fb3, Fa7 9. h3, FeC 10. Fc2, d5 11. Bel, de 12. d:e, Hh5 13. Hf1, Vdl: (erre mondják, hogy Kdrasnoj fölajánlotta a döntetért, mégha nem is szólt egy szót sem. A feszültséget azonban sötét ezzel még nem szüntette meg.) 14. Bdl:, Bad8 15. Fe3, f6 16. Fa7, Ha7 17. He3, Hf4 18. h4, Ff7 19. He1, Hc8 20. f3, He6 21. Hd3, Bd7 22. Fb3, He7 (A jelentések szerint ez utóbbi lépésén majdnem egy órát gondolkozott Korcsnoj. Más magyarázat nincs erre, minthogy keresett valami esetleges nyerési variációt, de nem talált.) 23. Hd5, Hc6 24. Fa4, b5 25. Fc2, Bfd8 28. a4, Kf8 27. g3, BdS 28. b4, He7 29. He3, BcS 30. Ba3, Hc8 (a sötét huszár nemigen találja a helyét, de a várakozó lépések alatt világosnak sincs támadási lehetősége.) 31. a:b, a:b 32. Hb2, Hb6 33. Kf2, Bdl 34. Fdl, BdS 35. Fe2, Fe8 36. Ba5, Bd8 (jobb, mint b6-ot nagyon meggyengítő c5, így sem megy Fb5, Bd2 f miatt.) 37. Ke1, c6 (most viszont — bármennyire fáj — meg kell húzni c6-ot) 38. Ba6, Bb8 39. Bd1, Hc8 40. Hd3, Hc7 41. Ba5 . . . Így jött létre a függőállás, amelyről megírtuk, hogy Korcsnoj várhatóan Ba8-at borítékol, s bizonyára hosszas küzdelem után döntetlen a valószínű végeredmény. Persze a jóslás idején még senki nem gondolt arra, hogy a „huszáros végjáték” végül is azt eredményezi, hogy valóban csak négy huszár marad a táblán, s a döntetlenben lényegében mattadó figura hiánya miatt kénytelenek megegyezni. 41. e, Ba8 42. f4. e:f 43. g:f, Hb6 44. Ff3, Bd8 (most már sötét nem cserél bástyát, úgy érzi, hogy a gyalogcserével számára előnyösen bomlott föl az egyensúly.) 45. Fe2, Ha4 46. Ba7,Bd7 47. Kd2, He7 48. Bd7:, Fd7: 49. Fg4, g6 50. f5, g:f 51. Ff5:, Kg7 52. e5, Hf8 53. Fd7:, Hd7 54. Fe6, Hdb6 55. Hf4, Kf8 56. Kd3, Hc8 57. Hg4, Ke7 58. Hh6, Kd6 59. Kd4, He7 60. Hf7+, Kc7 61. Hh5, c5+ 62. b:c, Hc6+ 63. Ke3, Hc5, 64. Hf6, He6, 65. h5, Hf8 66. Ke4, Kb6 67. Hg5, h6 68. Hf7, He5 69. He8, Hc5+ 70. Ke3, Ha4 71. Kd2, b4 72. c:b, Hb4 73. Hh6, Hc5 74. Hf5, Hd5 75. h6, He4+ 76. Kd3, Hg5 77. Kd4, Kc6 78. Hfg7, He7 79. Hf6, Hg6 80. Hf5 s itt már Karpov is belátja, hogy nem tudja elkerülni a sötét huszáráldozatot a h-gyalogért, amely után már a versenybíró sem engedné tovább a játékot: a táblán nincs mattadó figura. v. J. A. Eredmények Vasas—Debrecen 3:2 (1:1) Rába ETO—Diósgyőr 7:1 (4:1) Zalaegerszeg—PMSC 2:1 (2:0) Volán—Nyíregyháza 4:1 (1:1) Szombathelyi Haladás—Ferencváros 1:2 (1:1) 1. O. Dózsa 11 5 4 2 19-10 14 2. Rába ETO 11 6 1 4 33-23 13 3. Ferencváros 11 6 1 4 27-18 13 4. Vasas 11 4 5 2 22-17 13 5. Bp. Honvéd 10 5 3 2 18-13 13 6. Tatabánya 10 5 3 2 23-19 13 7.. Csepel 10 4 5 1 9- 8 13 8. Haladás 11 5 2 4 18-14 12 9. Videoton 10 5 2 3 17-14 12 10. Pécsi MSC 11 5 1 5 17-16 11 11. Nyíregyháza 11 4 3 4 11-14 11 12. ZTE 11 3 4 4 10-17 10 13. Debrecen 11 3 3 5 18-20 9 14. Volán 11 2 5 4 14-17 9 15. Békéscsaba 11 3 3 5 14-19 9 16. Ózd 10 3 2 5 19-18 8 17. Diósgyőr 11 2 3 6 13-25 7 1®. SZEOL AK 10 1 0 9 7-27 2