Fejér Megyei Hírlap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP ,1981. DECEMBER 20. Nevel vagy elvadít? Birkózni nehéz, nézni unalmas Az utóbbi kilenc olimpián a nehézatlétika három küzdő­sportjának képviselői a bir­kózók, a cselgáncsozók, az ökölvívók, összesen 45 érmet szereztek. Ebből arany: 16, ezüst: 10 és bronz: 19. A cselgáncsozók eddig csak három alkalommal szerepel­tek az olimpián, (3 bronz­érem), így nyugodtan állíthat­juk: eredményes olimpiai sportágakról van szó. Túlzott népszerűségnek mégsem ör­vendhetnek. Sem versenyzőik­nek, sem pedig a szurkolótá­boruknak nem túl magas a száma Kiss Ferenc kiemelkedő ké­pességű birkózó Európa-baj­­nok, most két világbajnok ed­zője a Ganz-Mávag szakosz­tályában, tehát versenyző­ként és edzőként is jeles tettek végrehajtója, azt mondta az egyik hazai nem­zetközi versenyen: — Furcsa sport ez a birkó­zás, csinálni nehéz, nézni unalmas. Nehéz! Éppúgy, mint az ökölvívás, ahol még a győz­tes is nagy pofonokat kap, vagy a cselgáncs, ahol a bir­kózáshoz hasonlóan fizikai fájdalmakat kell eltűrni edzé­sen és versenyen egyaránt. Nem sokan alkalmasak te­hát az igazi élsportra, s kö­zülük is csak kevesen tarta­nak ki e három sportág mel­lett. Megkockáztathatjuk­: csak azok, akik a legfegyelmezet­­tebb, legértékesebb sportem­berek közé tartoznak. A sokoldalú pszichikai és testi képességet azonban nem csupán igényli, de fejleszti is a három sportág. Nevelési ér­tékük­ ezért rendkívül nagy. Néhányan talán úgy érzik, hogy az ökölvívás kilóg eb­ből a sorból. Mert, ha nem is igen hallunk cselgáncsosok, vagy birkózók botrányairól, az ökölvívókat már gyakran elmarasztalja a sportsajtó. El kell­­azonban gondolkozni azon, hogy az ökölvívás az if­júság legszélsőségesebb ele­meiből toborozza versenyzőtá­borát. Azt nehéz kimutatni, hogy valaki azért nem lett garázda duhaj, mert az ököl­vívás ,,átnevelte”. Az azért már könnyebb, hogy botrány­okozói nem ,azért renitensek, mert kesztyűt húztak a ke­zükre. Ennek­ általában mé­lyebb és régibb okai van­nak ... Nagy nevelő hatású, ered­ményes, össztársadalmi érde­keket nézve tehát nagyon hasznos sportágak ezek. Még­is ... Mégis, az ökölvívás hajdani dicsőségének fényében is a mélypontra került. Tömegei szinte elvesztek, eredményei nagyon is esetlegesek már. Kettős képet mutat a birkó­zás: élvonala sikereket hal­moz, a nagy egyesületekben mind magasabb szintű a szer­vezettség és a munka, ugyan­akkor a kis egyesületek több­sége sorvadozik. Ugyanez mondható el a jóval fiatalabb, de népszerűbb cselgáncsról. Rengeteg életképesnek induló szakosztályteremtési kísérlet dől dugába mostanság. Nálunk egy-egy sportág alakulása nagyon függ a nép­szerűségtől. Nem csupán at­tól, hogy hányan fizetik meg a sportágat segítő belépője­gyek árát, de attól is, hogy társadalmilag milyen erők se­gítik a versenyzőket egzisz­tenciális (állás, lakás stb.) gondjaik megoldásában. Nézni unalmas! Cselgáncs­ban és birkózásban a támadás kivitelezése egyben az ellentá­madás felkínálása. A verse­nyeken rettenetesen nehéz ki­munkálni a kedvező pillanat lehetőségét, a biztos, veszély­telen akciók indításának hely­zetét. Erre sok időt kell for­dítani. Ez pedig unalmasnak tűnik még a hozzáértő szemé­ben is. Főleg alacsonyabb szinten. Üresek tehát a lelátók. Néz­zük a másik oldalt. A ver­senyzőknek a tekintélyes be­osztásban dolgozó, elismert emberek tudnak számottevően segíteni egzisztenciális gond­jaik megoldásában. Korra az a vezető réteg, amelyik még a felszabadulás előtt, vagy nem sokkal utána kezdte diplomát eredményező tanulmányait. Ilyenekből mindhárom sport­ágban kevés van. Az utóbbi időben rohamo­san nő a diplomás ökölvívók, cselgáncsozók és birkózók száma, de ők majd csak ez­után, a következő generációk­nak tudnak ténylegesen segí­teni. Most még ezekben a sportágakban a versenyzők jövedelmük gyarapítása érde­kében vízvezetékszerelő, vil­lanyszerelő, kőműves, mű­anyagos, vagy autószerelő ba­rátaik­ mellé szegődnek segíte­nek. Időigényes pénzkeresés ez, sokszor megy az edzések rovására. Jellemző persze a helyzetre, hogy nincs az országban egyetlen egyetemi sportegye­­sület sem, amelyik birkózó, vagy ökölvívó szakosztállyal rendelkezne. Cselgáncs szak­osztálya is csak egy egyetemi sportegyesületnek­ van. Kevés a kulturált, jól kép­zett edző, ami a szakember­­képzés differenciáltságára utal. Gyakori eset, hogy a ver­senyzők intelligenciája, kép­zettsége, sportágról alkotott véleménye magasabb szintű az edzőnél. Még akkor is gond ez, ha az edzők közvetlen szakmai tudása netán megfe­lelő. Értékes, hatalmas nevelő erejű sportágaktól esnek el nagy területek fiataljai. Ez­által kisebb a tehetségkivá­lasztás eshetősége, ami a­z oly­annyira áhított nemzetközi eredményesség csökkenésével is jár. És ha ez is elmarad, mi következik utána?... Kik és hogyan teremtik újra a miár elkótyavetyéltet... Most, az értéküknek megfe­lelően, többet kell áldozni ezekre a sportágakra, mint a más okoknál fogva „életképe­sebbekre”. Mindhárom sportágra igaz: „Csinálni nehéz!” S azon a szinten, ahol most tart, még az ökölvívásra is áll: „Nézni unalmas!” Viszont magukra hagyni őket, egyes területeken eltűr­ni sorvadásukat, kár lenne. Mindhárom sportág legfeljebb az ország 60—80 lakóhelysé­gében (falu, város, főváros) rendelkezik ma már csak szakosztállyal. Rengeteg a fe­hér folt... S a fehér folton éppúgy nem élvezheti a fiatalság e három sportág kitűnő, nevelő hatását, mint ahogy szikes ta­lajon sem virul a virág ... Kaszás Sándor Egy legendás bajnok a nehézatlétika fénykorából: Pici, azaz Kozma István AUTÓFELÜGYELET Fejér megyei Felügyelete PÁLYÁZATOT HIRDET üzemanyag-gazdálkodás ellenőr munkakör betöltésére, a gépjárműüzemanyag-fogyasztás, -elszámolás és -gazdálkodás­ban jártas szakember részére. Pályázati feltételek: felsőfokú végzettség, legalább kétéves, gépjármű üzemel­tetésben eltöltött gyakorlat. Pályázatokat részletes önéletrajz mellékelésével legkésőbb 1981. december 31-ig Székesfehérvár, 2003. Pf. 34. címre lehet benyújtani. 8962 " Tanúságtétel „Sírni csak a győztesnek szabad!” Aki olvasta ezt a vékonyka, mindössze kettőszázegyné­­hány oldalas könyvet, szinte mind azt mondja, egyszerűen nem tudta letenni, amíg csak az utolsó oldalhoz nem ért. Izgalmas, megdöbbentő, meg­hökkentő, megrázó egyszerre a profi sem írhatta volna meg különbül. Ez a kötet egy utóbb edző­vé lett sportoló, Székely Éva önéletírása, ha úgy tetszik, két sportkarrier története. „Tények és tanúk” sorozat­ban látott napvilágot, a leg­jobb memoárok közé sorol­ható. A könyv ugyan „csu­pán” arról szól, miként való­sította meg kisgyermekkori álmát, az olimpiai aranyérem elnyerését a szerző, azután hogyan küzdötte végig még egyszer ezt a hallatlanul ne­héz, sokszor bizony háládat­­lan vállalkozást immár edző­ként, mégis, a háttérben föl­­sejlik az elmúlt fél évszázad viszontagságos magyar törté­nelme. És Székely Éva szava­hihető, szókimondó, megalku­vást nem ismerő tanú ... „ ... soha többé nem érez­tem a vágyat, hogy bármi­lyen nagy közösségbe tartoz­zam. Az ember csak egyet te­het : minden körülmények kö­zött ember marad, és akkor olyan közösségbe kerül, amelynek­ ugyan nincs közös nyelve és közös szülőföldje, de vannak megmásíthatatlan íratlan törvényei, amelyeket vagy tud valaki, vagy nem. És ennek a közösségnek nincs szüksége külsőséges formák­ra.” — írja egy helyütt. Kese­rű hitvallás ez, Székely Éva életpályáját végigfutva mé­gis megalapozottnak mond­ható. Tízéves korában az is­kolatársai közösítették ki elő­ször maguk közül, majd ugyanazon okból, mint „nem fassisztát” a versenyekről is elüldözték, azután a rettegés­től terhes sárga csillagos idő­szak következett, a munka­­szolgálat, a szökés, a szünte­len életveszedelem. Tizennyolcadik születésnap­ja, 1945. április 4-e számára valóságos újjászületés volt, csakhogy kis idő után, mint hajdani nagykereskedő lá­nya, megint számkivetetté vált, s menlevelet kizárólag újabb és újabb, úgymond a dolgozó nép nagyobb dicső­ségére elért győzelmek, re­kordok jelenthettek neki. Ha csupán pillanatokra is kies­ett ebből a szerepből, mindig akadt valaki, aki a zsarolás­tól sem visszariadva, egy-ket­tőre emlékeztette, mi a köte­lessége. Három olimpián, London­ban, Helsinkiben és Melbour­­ne-ben versenyzett — mind­egyik külön fejezet. 1960-tól edző lett. Csalódo­­dások, csalatkozások, sike­rek — szeszélyes elosztásban. S két újabb olimpia, Mexikó és München. A modern él­sportban a sikeres edző kü­lönös, ellentmondásos egyéni­ség. Érzékeny pedagógus, föl­készült pszichológus és ha kell, könyörtelen hajcsár egy­­személyben Székely Éva leg­eredményesebb, legtehetsé­gesebb tanítványa, Gyarmati Andrea, a tulajdon lánya volt... „ ... hozzáláttam a világ egyik legkegyetlenebb edzés­tervének kidolgozásához. Tud­tam, hogy tökéletesen ki kell iktatnom a gondolataimból, hogy ezt Andrea számára ké­szítem, mert ha a legki­sebb érzelem is hat rám, nem tudom végigcsinálni. A vég­cél az, hogy edzésen 100 mé­tert levegő nélkül ússzon le ... Minden idegszálammal éreztem, hogy ez a megoldás. Végtelen nyugalom áradt szét bennem. A következő pilla­natban azonban belém nyi­lallt: Hát normális vagyok én, saját gyermekemet aka­rom így kínozni? Ki bírom-e én és kibírja-e ő?” A végeredmény ismeretes, a müncheni olimpián történ­tekre az olvasó jól emlékez­het. Gyarmati Andrea a 100 méteres pillangóúszásban — noha a középfutamban világ­csúcsot javított, s a dön­tőben még ennél is job­bat úszott — „csupán” harmadik volt, száz há­ton — természetesen Európa­­rekorddal — „csak” második. Számtalan sportolót egy élet­re boldoggá tenne egy olim­piai érem, annak azonban, aki győzni akart, sok éven át csak az elsőségről álmodott, mindez a lehető legnagyobb csalódás. „Tudtuk, most jön a legne­hezebb: az eredményhirdetés. Átéltük már együtt és külön­­külön az elveszített verse­­nyek ünnepélyes eredmény­­hirdetését. A véget nem érő perceket, amikor méltósággal, sportemberként kell elviselni mások győzelmét. Ilyen lehe­tett, amikor a rómaiak dia­dalmenetben hordozták végig Rómán a legyőzött ellenfe­leiket, akik között számos uralkodó és hadvezér is volt. Minél nagyobb rangú volt az ellenfél, annál fényesebb volt a menet, így volt ez a sport­ban is. Nagy ellenfelek ellen győzni a legcsodálatosabb. Annak aki győz.” Gyarmati Andrea két évvel később befejezte a verseny­zést. Székely Évára azonban egy újabb emberpróbáló küz­delem várt, ezúttal a gyógyít­hatatlannak ítélt szembeteg­ség ellen. A kórházi viszon­tagságokról, a műtétek soro­zatáról szóló rész egyszerűen hajmeresztő. Ha valakinek, akkor Szé­kely Évának, a 117-szeres vi­lág-, Európa-, és magyar csúcstartónak, a 60-szoros or­szágos bajnoknak, több olim­piai és főiskolai világbajnoki aranyérem tulajdonosának bőségesen volt alkalma meg­tanulni, hogy sírni csak a győztesnek szabad ... P. E. Kosárlabda Ötödik a Videoton Berlinben befejeződött a nemzetközi kosárlabdator­­na. A Videoton végered­ményben az ötödik helyért játszhatott, és 68:62 arány­ban legyőzte a Karl Marx Universität együttesét. Az első helyet a csehszlovák Chemo Svit szerezte meg, miután a döntőben legyőzte az ADW Berlin együttesét. A harmadik helyért a Tech­nika Brno 90:86 arányban verte a Bukaresti Rapidot. Labdarúgás Álomcsapat A Guerino Sportive olasz ké­peslap 34 labdarúgó szakértőt kért fel: szavazzanak 1981. legjobb labdarúgójára és az esztendő csapatára. A győztes, így a lap szerint a brazil Artur Coimbra Antun­es, ismert ne­vén Zico lett, aki szoros ver­senyben előzte meg az argentin Maradonát és a nyugatnémet Rummeniggét. Számos szava­zatot kapott a nyugatnémet Kaltz, a szovjet Blohin, a hol­land Krol, a brazil Junior és a nyugatnémet Breitner. Az álomcsapatban a következ­­zők kaptak helyet: Arconada (spanyol) , Kaltz (nyugatné­met) , Pezzey (osztrák), Krol (holland), Junior (brazil) — Schuster, Breitner (mindkettő nyugatnémet), — Zico (bra­zil) — Rummenigge (nyugat­német), Maradona (argentin), Blohin (szovjet). Sakkhírek Dunaújváros sakkcsapat­bajnokságán hét csapat vett részt. A versenyt a Dunai Vasmű tömegsportbizottsá­gának együttese nyerte 30 ponttal, a D. Vendéglátó (23) és a D. Papír (20,5) előtt. A legjobb egyéni teljesítményt Dunai Henrik, Antalóczki László (vasmű), Bartha Fe­renc (Vendéglátó) és Varga Ferenc (D. Papír) nyújtotta. * A megyei szövetség eb­ben az évben utolsó elnökségi ülését december 28-án 17 órai kezdettel tartja. Az egyéb na­pirendi pontok mellett a résztvevők tájékoztatót hall­gathatnak a székesfehérvári járás sakkéletéről is. * Sárbogárdon január 10-én rendezik meg a Felszabadulá­si Emlékversenyt, amelyre hivatalosak Bács, Veszprém és Tolna megyék, valamint részt vesznek budapesti ver­senyzők is. Az elmúlt évek­hez hasonlóan több mint 20 csapat és csaknem 100 ver­senyző indulását várják. 15. OLDAL Aranyvasárnapi meglepetés a Centrum Áruházban Minden férfi-, női és gyermek télikabát és minden hosszú ujjú férfiinget (tőkés import kivételével) 30°/o ENGEDMÉNNYEL ÁRUSÍTUNK. Keresse fel áruházunkat! ! ÉRDEMES: 8982

Next