Fejér Megyei Hírlap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-28 / 302. szám

4, OIDM Újjászületett a móri borvidék Az Ezerjó már nem egyeduralkodó Újjászületett a Vértes­alján húzódó történelmi szőlőterme­lő területünk, a móri borvi­dék. Húsz év alatt szinte tel­jesen kicserélték a tőkeállo­mányt, s géppel is művelhető, a piacon jól értékesíthető faj­tákat honosítottak meg az addig kizárólag cs­ak ezerjót termő dombokon. A nagysza­bású rekonstrukcióra egyrészt a gépi művelés bevezetése miatt volt szükség, másrészt pedig azért, mert a bordivat változása újfajta, a mai ízlés­nek jobban megfelelő fajták termesztésére ösztönözte a Mór környéki szőlőtermelő­ket. Az ezerjót — főként a nagyüzemi szőlőtáblákon — új fajtákkal váltották fel, s ma már leánykát, rizlingszil­vánit, chardonnayt, ottonel muskotályt, olaszrizlinget és zöldszilvánit is teremnek a móri szőlők. A fajtaváltás eredményes volt: a környék legnagyobb bortermelője, a Móri Állami Gazdaság az idén már termésének hatvan szá­zalékát exportálja. Keresettek lettek ismét a móri borok, s ez annak, aki a környéken termő traminit, muskotá­­lyost, vagy a hagyományos ezerjót már kóstolta, ez nem is meglepetés. A környék bo­rainak nagy részét Móron, az állami gazdaságban dolgozzák fel és palackozzák. A kelle­mes aromájú, tüzes, tiszta ital a Szovjetunióban, az NSZK- ban, Svédországban, Ausztriá­ban és Svájcban öregbíti a magyar élelmiszergazdaság és bortermelés jó hírnevét. A móri bor már kétszáz év­vel ezelőtt is híres volt, ter­mesztésének kezdetei azonban a feltételezések szerint a ró­maiak idejébe nyúlnak visz­­sza. Az első írásos feljegyzés a móri szőlőkultúráról 1138- ból maradt ránk: egy akkor kelt adománylevél a bodajki szőlőket és szőlőtermesztő job­bágyokat említi. A török hó­doltság idején — mint annyi más érték — a móri szőlőkul­túra is nagyrészt megsemmi­sült. A szőlőművelést csak az országba érkező német telepe­sek lendítették fel ismét. Az 1600-as évek elején pedig ka­pucinus barátok érkeztek Mór környékére, s nagy szakérte­lemmel és türelemmel láttak hozzá a szőlők feltámasztásá­hoz. A krónikák szerint e tájon ők honosították meg az ezerjőt. Ez a borfajta a benne levő almasavtól kellemes aro­májú, zöldesfehér színű, ke­mény, határozott savas ízű. A határokon túl is sokan kedvel­ték, ezért Mária Terézia szük­ségesnek látta, hogy külön rendeletben foglalkozzon a móri borok eladásával. Ez megtiltotta a jobbágyoknak, hogy Szent Mihály napjától Szent György napjáig árusít­sák termésüket, s ezzel jelen­tős jövedelemtől fosztotta meg őket, hiszen Mór és környéke lakosságának nagy része ak­kor már a bor eladásából élt. II. József megváltoztatta ezt a rendeletet, s engedélyezte azt is, hogy a szőlősgazdák ka­pun keresztül mérhessék bo­raikat. Ennek köszönhető, hogy volt olyan időszak, ami­kor külföldön a tokaji után a móri bor volt a legkereset­tebb hazai nedű. Ha ezt a rangot azóta már nem is érik el, az elmúlt években befejezett fajtavál­tás, a korszerű termesztési módszerek alkalmazása, az ál­lami gazdaság magas szintű borászati tevékenysége megte­remtették a feltételeket ahhoz, hogy a móri borok ismét kere­settek, népszerűek legyenek itthon és a határokon túl is. Ehhez azonban arra is szük­ség lenne, hogy az illetékesek hatékonyabban hívják fel a borpiac figyelmét e kitűnő za­­matú italokra. D. E. Gyermekrajzok a mezőgazdaságról Bódis Erika kicsit ijedten tekint rám. Épp az imént vette át a különdíjat, 400 fo­rintot, a nyertes pályamun­káért. Előbb a „művel” ismer­kedtem meg. Hófehér pari­pa táncol a karámban, s egy szelídebb barna csikó legelész. Ilyen tehát a karám, s ilyen a ló, az ember örök hű társa egy hatodikos álta­lános iskolás kislány szemé­vel. — Láttál már lovakat ka­rámban? — Egyszer régen. Kirán­dulni voltunk az osztállyal. Erika tehát így őrzi em­lékezetében egy hajdani ki­rándulás emlékét, amely most díjnyertes alkotássá lé­nyegülve ott vár látogatókra a közzétett hatvan pályamű között, melynek alkotói mind-mind gyerekek. Mint az az ünnepek előtt hírül adtuk, a MEDOSZ Fe­jér megyei Bizottsága és a Magyar Úttörők Szövetsége Fejér megyei Elnöksége ál­tal a Mezőgazdaság gyermek­szemmel gyermekrajz-pályá­­zatra beérkezett műveket ki­állították, s a legjobban si­került munkákat jutalmazták. Nem kevesebb mint 238 munka érkezett be, amely­ből a legjobb hatvan nyert nyilvánosságot az építők Pin­tér Károly Művelődési Há­zában. Tizenöt gyerek vette át hét mezőgazdasági üzem, vál­lalat különdíját, kilencen pe­dig a MEDOSZ-pályadíjakat. Első díjat az I—V. osztályo­sok kategóriájában a verebi Szabó László, az V—VI. osz­tályosok kategóriájában a szabadbattyáni Sulák Anikó, a VII—VIII. osztályos pá­­­lyázók közül pedig az adonyi­­Földi Csilla nyerte. Díjakkal jutalmazták a legtöbb pályadíjjal szereplő iskolákat, úttörőcsapatokat és felkészítő tanárokat. B. K. Karámban Gazdaság- és társadalompolitika A szerkesztőség postájából gének volt dolgozója. 1972 óta rokkant nyugdíjas, 1981 január óta fekvő beteg. Jól­eső érzés számára, hogy a vállalat Petőfi Sándor szocia­lista brigádjának tagjai­ rend­­szeresen meglátogatják, szük­ség szerint segítik. Szakszer­vezeti segélyben kérés nélkül is részesül. Idén, 70. születés­napján a brigád, Lajtos Jó­­zsefné kezdeményezésére, megajándékozták és virággal örvendeztették meg. Törődé­süket, emberségüket édes­apánk, Lelti Mihály nevében is megköszönjük. Gyermekei A feladat megoldása közben a Felszabadulás 30. brigád Vetélkedő szocialista brigádok A Hazai Fésűsfonó és Szö­vőgyár bodajki gyárában a szocialista brigádok vetélke­dőn mérték össze munkavé­delmi és szociálpolitikai is­mereteiket. Nem könnyű fel­adatra vállalkoztak a csapa­tok, amikor az ünnepi kön­tösbe öltözött gyári ifjúsági klub 12 dohányzóasztala mellett helyet foglaltak. Va­lamennyien feszült figyelem­mel várták a megnyitót, ame­lyen köszöntőt a zsűri elnöke mondott, majd a vetélkedőt méltatta röviden. A verseny négy fordulóból állt s a 3 tagú zsűriben a gyár vezetői és a szakszerve­zet képviselői foglaltak he­lyet. Az első fordulóban a 25 kérdésből álló tesztlap kitölté­sére 15 perc állt rendelke­zésre. Az elérhető maximális pontszám 75 volt. A legtöb­bet, szám szerint 57-et az Al­ba Regia szocialista brigád érte el. A második forduló boríték­ból húzott kérdésekkel foly­tatódott. A szociálpolitikai kérdésekre 2 percen belül kellett a csapat bármely tag­jának választ adnia. A vála­szokat a zsűri 0—5 ponttal értékelte. Az eredmények alapján nem változott az első fordu­lóban kialakult élmezőny helyezési sorrendje. A harmadik fordulóban a játékvezető villámkérdéseire azonnal válaszolni kellett, s 0—3 pont szerzésére volt le­hetőség. E forduló eredménye sajnos elmaradt az előző ket­tőtől. A negyedik fordulóban két, 8—8 szótagból álló munkavé­delmi rejtvényt kellett meg­fejteni, ami teljesen újszerű és eltérő volt a korábbi évek­ gyakorlatától. E feladathoz 6 perc idő állt rendelkezésre. Nagyon meglepő volt a szel­lemes gyorsaság, melyet né­hány csapatnál tapasztalhat­tunk. A feladatot a vártnál gyorsabban oldották meg,­­ s csupán 4 csapat hibázott. A helyes megfejtéseket a zsűri 0—4 pontban értékelte. A fordulókban elért pont­számokat táblán jelölték, így a verseny állását bárki figye­lemmel kísérhette. A négy forduló után az el­ső helyezett az Alba Regia szocialista brigád, 1200 forint jutalommal. A további négy helyezést ugyancsak villám­kérdésekkel kellett eldönteni. A sorrend a válaszok alapján így alakult: II. a Sziklai Sán­dor szocialista brigád, 1000 forint jutalommal, III. a Tye­­reskova 800, IV. a Generál 600, V. az Ifjúság szocialista brigád, 400 forint jutalom­mal. Szabó János Felejthetetlen élmény Gyermeki izgalommal ké­szültünk arra a találkozóra, amelyre a Dunavidéki Ven­déglátó Vállalat Székesfehér­vári Területi Igazgatósága hívta nyugdíjasait. A köszöntő és Farkas End­­­­réné üdvözlő szavai után te­rített asztalhoz ültek a ven­dégek­. A finom vacsora a fiatalok egyikét, Gyuszi sza­kácsot dicsérte. A több ,mint 200 forintot kitevő csemege ajándékcsomagokkal a válla­lat vezetősége kedveskedett és szerzett örömet a nyugdí­jasoknak. Szórakoztatásunk­ról fővárosi művészek­ — Ta­­labér Erzsébet, Hollai Berta­lan, Szabó Miklós, Havasi Viktor, dr. Dalmadi P. Lász­ló — közreműködésével gon­doskodtak. A kedves est, a megemléke­zés felejthetetlen élmény szá­munkra, amit ezúton is meg­köszönünk. Groholy Piroska A bajban igaz barátok Sajnálatos esemény kár­vallottja vagyok. Mint a Fe­jér megyei Hírlap is megírta, 1981. december 4-én a kora reggeli órákban kislányom, játék közben, felgyújtotta Székesfehérváron, a Széche­nyi utca 35. sz. alatti V. eme­leti lakásunkat. A keletkezett tüzet — és az esetleges­­nagyobb tragédiát — szomszédaim lélekjelenléte és önfeláldozó cselekvő­k­ész­sége akadályozta meg, az egyébként példás gyorsaság­gal helyszínre érkező tűzoltók megérkezése előtt. Ezúton is szeretnék köszö­netet mondani Tóth Tihamér és Medve János Széchenyi utca 37., Sipos Péterné és Sípos Péter Széchenyi utca 35. szám alatti lakótársaim­nak önfeláldozó, gyors segít­ségükért. Örömmel szólok arról, hogy a tragikus esemény után 4 nappal a lakást eredeti for­májában, a korábbinál szebb kivitelben helyre­állították. Bebizonyosodott, hogy a baj­ban igazi barát a munkahe­lyi közösség és néhány lakó­társ, akik gyors intézkedé­sükkel és segítségükkel hoz­zájárultak a helyreállításhoz. Ezúton is megköszönöm a Közmű és Mélyépítő Vállalat gazdasági vezetésének és az Augusztus 20., a kőműves brigád, valamint a Videoton Számítástechnikai Gyár Szé­chenyi brigádjának önzetlen segítségét, az Állami Biztosító illetékeseinek a gyors ügyin­tézést. Külön köszönetet mondok a ház segítőkész la­kóinak és külön a Kántor és Hirs családnak, akik a kór­házban lévő feleségem — aki harmadik gyermekünknek adott életet — távollétében gyermekeimet gondozták. Gulyás Lajos Köszönet a törődésért Édesapánk a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat Székesfehérvári Kirendeltje­ FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1981. DECEMBER 28. Amálkát kerestem ... Csak Amálkát keresse — így mondta szomszédasszo­nyom, amikor vidéki ottho­nomból elindultam, hogy ka­rácsonyi ajándékul inget ve­gyek férjemnek a megyeszék­helyen, így is tettem. Őt ke­restem, Amálkát a férfidivat­üzletben Székesfehérváron. Valóban végtelen kedves és udvarias volt. És készséges is. Nem volt rest a raktárba menni, hogy árut hozzon be. A választásban is segítsé­gemre volt, sőt, nyakkendőt is ajánlott, az inghez illőt. És meg is kötötte, aminek külön örültem, mert férjem a nyak­kendő-kötésnek egyáltalán nem mestere. Így vásároltam Amálka árukínálata alapján az ingen kívül nyakkendőt és még egyéb sok más aprósá­got is, ami jóllehet csak ké­sőbb, vagy más alkalommal jutott volna eszembe. Nagy Józsefné Kispad helyett Valamikor a ház előtti kis­­padokon ülve beszélgettek a szomszédok. Ma már eltűn­nek ezek a jellegzetes kis­­padok. Az egyéni beszélgeté­seket felváltotta a kollektív társalgás. A nyugdíjasok szá­mának növekedése minden településen kialakította a község művelődési intézmé­nyében a nyugdíjasklubokat, Iváncsán is. A klubokban ha­sonszőrű emberek alakítják ki saját szájuk íze szerint az együttlét idejét. E közösségi élethez az alapot a nagyüzem, a szocialista brigádtagság ad­ta. Elmennek egymáshoz ta­pasztalatcserére. Előadókat hívnak meg helyből és vi­dékről. Legutóbb például az egyéves múltra visszatekintő perkátai nyugdíjasklub hívta meg az iváncsai pávakört. Az iváncsai asszonyok egész es­tét betöltő műsorral ajándé­kozták meg a perkátaiakat. Viszont az iváncsaiak ma is emlegetik azt a kedves fogad­tatást, amiben a perkátaiak részesítették őket. Bizonyára ők is ellátogatnak majd az iváncsai „öreg” nyugdíjas­klubhoz. Most van kialakulóban a besnyői nyugdíjasklub. Ke­resik az utat. Segítőjük, tá­mogatójuk a Sallai Imre Mgtsz, amely az iváncsaiak­­nak is támogatást adott. Fűrész Gyula VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Szervezetlenség a javából Ez év februárjában — sze­mélyes kezdeményezésemre — alakult meg a művészetba­rátok klubja amelynek a hét­főnként szabadnapos bárhe­lyiségünkben adtunk otthont. Ezt a lehetőséget tartalom­mal megtölteni azután a klub vezetőségének és tagjainak lett volna feladata, de az ol­csó fogyasztás kihasználásán kívül a művészetbarátok klubja nem élt semmilyen más lehetőséggel, nem voltak rendszeres programok, nem volt szabályzat és vezetőség. amely működtette és irányí­totta volna a klubot. Az ala­kulás idején azért mulasz­tották el ezeket a „formasá­gokat”, hogy hadd alakuljon ki magától minden. Az Alba Regia Szálló nem vállalta magára a programok megszervezését, a működési szabályzat összeállítását. Ah­hoz viszont, hogy a klub mű­ködése a szálloda mindenna­pi életébe beilleszkedjék, leg­alább egy hónapra előre is­­mernünk kellett volna a férs­veket, mert ötletszerűen nek ii lehet semmilyen intézményt sem működtetni. Molnár Mária (A szerkesztőség meg­jegy­­zése: Egyetértünk a szálloda igazgatójával, a művészetba­­rátok klubjának — az Alba Regia Szállótól függetlenül —­ kell viselnie a december 12- én megjelent olvasói levél kritikai megjegyzéseit. A mű­­vészetbarátok klubja egyéb­ként azóta már a Megyei Mű­velődési Központ, Arany Já­nos utcai pinceklubjában tartja összejöveteleit, csak­úgy, mint régen, az Alba Re­gia Szálló önzetlen ajánlata előtt.) Rejtvény az állomáson címmel megjelent észrevétel­re a Magyar Államvasutak Székesfehérvári Üzemfőnök­sége az alábbiakban adott tá­jékoztatást: „Székesfehérvár vasútállo­máson a kérdéses időben a belső utastájékoztatói beren­dezés több alkalommal, a fali csőben bekövetkezett vezeték­zárlat miatt, valóban meghi­básodott, amelynek elhárítá­sa a műszak részéről több esetbeni hibakeresés után megtörtént. A műmárvány falborítás alatt húzódó cső­rendszerben a vezeték zárla­tossági helyének megállapítá­sa munkaigényes feladat, amely az elhárítást megne­hezítette. A hibakeresés és -elhárítás idején az utastájé­koztatói berendezés hangja nem volt megfelelő, a hang­erőben is minőségi romlás keletkezett, néha pedig aka­dozott. Ilyen körülmények között volt tapasztalható a szerkesztőségi postában tett észrevétel. A hiba kijavítása után a belső tér utastájékoztató be­rendezése jól működik és a külső téri üzemelés változat­­lanul megfelel a követelmé­nyeknek. Ezzel egyidejűleg az érdekelt valamennyi utastá­jékoztatós dolgozónk figyel­mét felhívtuk a műszaki be­rendezés esetleges meghibá­sodása esetén az utazóközön­ség hatványozott figyelemmel történő szóbeli tájékoztatá­sára.” Közvilágítás van, nincs címmel a székesfehérvári, Pa­lotai útról és a Titeli utcából tettek észrevételt olvasóink. Az Észak-dunántúli Áram­­szolgáltató Vállalat Székesfe­hérvári Üzemigazgatósága Vá­laszlevele értelmében: ,,,A Székesfehérvár, Palotai út 53—59. sz. épületek előtti közvilágítás-zavarokat visz­­szatérő földkábelhiba okozta. Bizonyos földmunkák végzése során az érintett kábeleket a nyári időben megrongálták, a hibát nem jelentették be és az őszi esős időszakban zárla­tok jelentkeztek. Ezeknek pontos feltárása és kijavítása folyamatban van. A Titeki utca környékén a közvilágítást vezérlő kapcso­lóberendezés óraműve hibáso­­dott meg több ízben. A hibás kapcsolóórát már egy alka­lommal cserélni kellett, a végleges kijavítás újabb mű­szercserét követelt, ami fo­lyamatban van.”

Next