Fejér Megyei Hírlap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-27 / 97. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1982. ÁPRILIS 27. IFJÚ FAZEKASOK KIÁLLÍTÁSA VELENCÉN. Egy jó kezdeményezés első eredményeként nyitották meg 1982. április 24-én, Velencén, a Gyógypedagógiai és Kisegítő Iskola falai közt azt a kiállítást, amely az iskola agyagozó szakkörének munkáiból készült. A szakkör majdnem egyéves tevékenységének első gyümölcseként láthatták az érdeklődők a gyerekek alkotásait. Sándor Éva a budapesti Gyógypedagógiai Főiskola adjunktusa megnyitójában örömmel üdvözölte a nemes kezdeményezést, hisz ez a tevékenység nemcsak a délutáni szabadidő hasznos eltöltésének a megszervezése, de alkalmat ad a gyerekek alkotó, önkifejező munkájára is. A szakkört Tóman Ilona és Szörényi József tanárok vezetik. A patronáló és egyben szakmai irányító pedig Lőrincz Katalin velencei fazekasmester. Az agyagozó szakkör kiállításával párhuzamosan kapott helyet a Bölcskei Gyuláné által vezetett hímző szakkör kiállítása is Kondárné Elekes Katalin Fotó: Hajdú János Fehérvárról a Velencei Biennáléra Az egyik legrangosabb európai képzőművészeti seregszemle a világhírű Velencei Biennále, amelyet — mint a bienn szelő is tükrözi — kétévenként rendeznek meg. A biennále céljait szolgáló hatalmas parkban immár nyolcvan esztendeje Magyarországnak is van kiállító épülete, amely már sokszor felhívta a figyelmet hazánk magas rangú képzőművészeti kultúrájára. Az idei, negyvenedik biennálén Magyarországot főként a székesfehérvári István király Múzeum Schaár Erzsébet gyűjteményének válogatott alkotásai képviselik majd. Schaár Erzsébet Fehérváron jól ismert, különleges, de sokszor nem könnyen érthető művészetére a tavalyi budapesti kisplasztikai kiállításon figyeltek fel a külföldi szakértők. A nemzetközi elismerés is indokolta, hogy Schaáralkotások kerüljenek a jubileumi biennáléra. A döntés alapján Csorba Géza, a kiállítás kormánybiztosa a székesfehérvári gyűjteményből válogatta a bemutatandó alkotások zömét. Ezek kiállításának előkészítése, és a kiállítás berendezése fehérvári múzeumi feladat lesz: Kovács Péter igazgatóhelyettes végzi. A közeli napokban már útnak indul a kiállítás anyaga Velencébe, ahol június 13-tól szeptember 12-ig nem csupán a velenceiek, hanem a tízezer számra érkező turisták is megtekinthetik. Fehérvár EH Már Keddtől keddig... A Fehérvár Áruház Szerelvényboltjában (Széchenyi u. 172.) MINDEN CSEMPE 20% engedménnyel A Fehérvár Áruház Divatosztályán IMPORT ÚTITÁSKA 40 % árcsökkentéssel KEDDTŐL KEDDIG KEDVEZMÉNY! A Fehérvár Áruházban mindig történik valami! _______________________________________3872 Művelődéspolitika Osztrák könyvajándék az ELTE-nek Értékes könyvgyűjteményt ajándékozott az ELTE Bölcsészettudományi Karának a Budapesti Osztrák Kulturális Intézet. A mintegy 600 kötetből álló kiskönyvtárt hétfőn rövid ünnepség keretében adta át Artur Kremsner, az intézet igazgatója, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetségének sajtó és kulturális tanácsosa. Méltatta a két ország kulturális kapcsolatainak jelentőségét,é s szólt arról, hogy a jövőben irodalmi, irodalomtörténeti és nyelvészeti, s más szakkönyvekkel is gyarapítják majd a német tanszék 36 ezer kötetes könyvtárát. Az ELTE nevében Unger Mátyás dékánhelyettes köszönte meg az ajándékot. Az egyetem német tanszéke gyümölcsöző kapcsolatban áll az Osztrák Kulturális Intézettel, amelynek jóvoltából már korábban is sok értékes német nyelvű könyvvel gazdagodott. A most átadott gyűjtemény újkori és legújabbkori osztrák költők, írók, irodalomtörténészek munkáit tartalmazza. (MTI) A Csapó utcai tanár úr ott élt, a mai György Oszkár tér táján, a Csapó utcában, ahol ,a régi Palotavárost apránként fölemészti majd a mai Székesfehérvár. Ott egy kicsi ház volt a „tornya” (elefántcsont-torony, vagy őrtorony? Bízzuk az irodalomtörténészekre!), nemcsak a húszas-negyvenes évek Európájától, a világtól, de még e városon belül is félreeső helyen. György Oszkár a költő. György Oszkár, a pedagógus. A költőtől a versek, a tanártól a tanítványok minőségét kérheti számon az utókor, s nem azt, milyen emberséggel, erkölccsel, hittel élte meg a saját életét. György Oszkárról, az emberről mégis a másik Fehérvárról elhíresedett író, Jankovich Ferenc is szükségesnek tartotta említést tenni, róla szóló visszaemlékezéseiben. Mert az antifasiszta mártír, György Oszkár élete is olyan volt, mint hátrahagyott kincse, a költői életmű, a tanári emberalkotás, hogy az emberség és művészet, az etika és az esztétika eltéphetetlenül egy benne. Százéves lenne most, ha köztünk lehetne. És köztünk lehetne talán, ha olyan ember lett volna, akinek látszott a legtöbb egykori fehérvári ismerős szemében: józan életű, szerény, a világtól kicsit mindig félrehúzódó ember, aki a társaságnál többre becsüli könyvei és kéziratai társaságát, s a Csapó utcai ház családi életének melegségét, meg az agárdi nyaraló csöndes magányát. Ez a látszat — amelyre, úgy látszik, elhurcoltatása és tragikus halála sem lehetett eléggé drámai cáfolat — máig megtéveszti felületesebb értékelőit is, így jutott neki modern irodalomtörténetünkben a legköltőibb sors- még a halottak közt is szerényen hátraállt. A tanítvány tanúságtevő hevével róla beszélő Jankovich Ferencről, a vele jó barát Kardos Lászlóról, tisztelő tanártársáról, Szabó Dezsőről — nem is szólva a Nyugathoz közelebb álló íróbarátairól, Babitsról, Kosztolányiról, Juhász Gyuláról — jóval többet tudunk. Versei és cikkei olvastán úgy érzem, becsapott bennünket. (S szégyelhetjük magunkat, akiket sikerült megtéveszteni ezzel a visszahúzódó, csöndes élettel.) Hangosabb, mozgalmasabb egyéniségről most, emberöltő múltán is nyilvánvalóbban lehetne tudni — s nemcsak irodalomtörténeti forrásmunkákban, de a középiskolai irodalomórákon! — hogy mindenkit megelőzve őfordította le először Baudelairet és Verleinet magyarra (kritikusai szerint valóságos forradalmi cselekedetként). Hogy első verseskötete, az In memórián már 1911-ben a modern magyar líra nyelvén szólt (amely Ady és Babits verseitől lett századunk magyar költészetének anyanyelve). S hogy ő fogalmazta meg elsőként a műfordítás máig korszerű ars poeticáját (évtizedekkel a „Villániádák” és magyaros-rímes Homéroszfordítások előtt), alázattal a „fordítói nyersanyag” iránt. S hogy tudott innen, a Fehérvárt is félreeső Csapó utcából kapcsolatokat tartani Rodinnel, Picassóval, József Attilával, s az akkor még Berdával, Fodor Józseffel, ígéret-fiatal Vass Istvánnal, Sőtérrel. S tudott dunántúli irodalmi folyóiratot szerkeszteni. Akik azt hitték, ismerik (mert írásait nem értették, nem is olvasták talán, de mindennap találkoztak vele és köszöntek neki (kicsit hóbortos, de tiszteletreméltó francia nyelvtanárnak ismerték, elvégre néhány szemesztert a Sorbonne-on is hallgatott. A fehérvári főreáliskoláig, haza, vasárnaponként útban az álmos Velencei-tóhoz, és könyvesboltokban böngészve, a fekete Sas patikában járva, a Nagy Sándor utcai borbélynál, a vasútállomáson találkozva S mi, akik immár biztosan tudjuk, hogy nem ismerjük még mindig eléggé és igazán, örülünk neki, hogy legalább most, századik születésnapján, egy — hozzá illően — szerény méretű kamarakiállítás hívja föl rá Fehérváron a figyelmet. És a rá emlékeztető könyvek, levelek, kéziratok, meg a később hozzájuk kapcsolódó irodalomtörténészi megemlékezés, előadás kihozzák talán a Csapó utcából György Oszkár tanár úr oda zárkózott emlékezetét. Arról már nem is szólva, milyen méltó vállalkozás lenne a kiadatlan kéziratokat, a költő utolsó üzeneteit a mi korunknak, kiadásra rendezni, válogatott műveit megjelentetni. Mert nem szabad megtéveszteni hagynunk magunkat a látszatoktól. A náci haláltáborban csak a Csapó utcából elhurcolt György Oszkár tanár úr halt meg. György Oszkár, a költő ma is él, s van mondanivalója a mi számunkra is. Mekis János Vasas dalosok Dunaújvárosban Hét munkáskórus lépett fel szombaton és vasárnap Dunaújvárosban a Vasas munkásdalos ünnepek hangversenyén. A kórustalálkozó résztvevőit — akik főként Bartók és Kodály kórusművekkel szerepeltek —Fehéri Béla, az MSZMP Dunaújvárosi városi Bizottságának titkára köszöntötte. A dalostalálkozó vasárnap délután a Dunai Vasmű klubjában zárult, ahol Baranyai Géza, a vasasszakszervezet titkára emléktárgyakat nyújtott át a Csepeli Munkásotthon vegyeskarának, a Láng Művelődési Központ leánykarának, a MOM Művelődési Központ vegyeskarának, a 316-os Szakmunkásképző Intézet leánykarának és a Dunaújvárosi Központi Énekkarnak. Köszöntötték a kórusok azon tagjait is, akik ugyanabban a közösségben már ötven éve énekelnek. Nekik oklevelet adtak át. Bár a találkozó után a szakemberek értékelték a résztvevők produkcióját, csak az év végén, a vasasszakszervezet székházában, a dalos ünnepek záróeseményén lesz eredményhirdetés. Koncertsiker Főorvos a zongoránál Lelkes tetszéssel fogadott hangverseny színhelye volt a székesfehérvári zeneiskola. Bartók, Beethoven, Liszt és Schubert műveit tolmácsolta olyan magával ragadóan a zongoraművész, hogy méltán zúgott hosszan a taps, jogos volt a számtalan dicsérő elismerés. Mindez önmagában nem mondható különlegesnek, hiszen a zeneiskola öreg épületében már számos neves zongorista nyújtott különleges élményt, és aratott zajos sikert. Most azonban nem hivatásos előadóművész, zenetanár, vagy zeneszerző adott káprázatos hangversenyt, hanem egy „civil”. Dr. Szilágyi András pszichiáter, a székesfehérvári kórház főorvosa nyűgözte le virtuóz tudásával a hallgatóságot. Megkérdeztük, miképpen sajátított el ilyen mesteri technikát? — Miként a hivatásosok, temérdek gyakorlással. Még egészen kis gyermek voltam, amikor már elbűvölt a zene és vágytam muzsikálni. Iskolás koromban már az operák világa érdekelt. Sokat kalimpálgattam zongorán, örömmel tanultam és állandóan gyakoroltam. Ma is mintegy harminc órát játszok, gyakorolok hetente. Ennyi az egész. — Elnézést, de ilyen magasfokú koncertszínvonalhoz talán magasszintű képzettség is szükséges ... — Nem titok: két éven át a zeneakadémiára jártam, úgy gondoltam, hogy a zenét választom foglalkozásomnak, hivatásomnak. Közben azonban megváltozott a véleményem : az orvosi hivatás mellett döntöttem. — Önt úgy is szokták emlegetni, hogy „a zongoraművész főorvos”... — Ha ez így van, ennek nem örülök. A kétféle tevékenységet nem szabad összekapcsolni. Bármilyen színvonalon zongorázik valaki, játékának eredményessége szempontjából közömbös, hogy mi a foglalkozása. Ugyanígy az orvösi hivatást sem érinti, hogy valaki tud-e zongorázni. Én orvos vagyok, mellette kedvtelésből zongorázok, a koncertem meghívóján a doktori címet már nem tüntettem fel... — Milyen a zenei ízlése? — Liszt és Bach különösen sok örömet szerez nekem. De a klasszikusok mellett szeretem az igazi jó jazzt is, mint amilyen a néger Peterson muzsikája. Amúgy az igazi kedvencem a varázslatos zongorajátékú Richter. — Hobbija?— A hanglemezek gyűjtése. Hadd tegyem hozzá: nem csupán gyűjtése, hanem hallgatása is. Ha szabad időmben zongorázom, akkor hallgatni szeretem a zenét... F. T. 5. OLDAL Kiállítás a Radnóti kollégiumban Hagyomány már, hogy egyegy Fejérmegyei festőművész alkotásaiból kiállítást rendeznek a fehérvári Radnóti leánykollégiumban. Legutóbb M. Tóth István, majd Áron Nagy Lajos festményeivel ismerkedhettek a diákok, április 27-től pedig Francsics József művésztanár képeit láthatják az érdeklődők. A kollégium klubtermébe várják más iskolák tanárait és diákjait. Arra is módot adnak, hogy órákat tartsanak olyan témákról, amelyeknek kiegészítő „díszlete” lehet a kiállítás.