Fejér Megyei Hírlap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-29 / 124. szám

Tízéves a fehérvári földmérőképzés „Jól érezzük magunkat ebben a városban” Nemzetközi tendeciákkal egybeesően hazánkban a földmérés területén az üzemmérnökképzés 1972. július 31-ével kezdődött, amikor a Minisztertanács a székesfehérvári volt Felsőfokú Földmérési Technikumot főiskolai karként a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemhez kapcsolta. Tíz év óta a nagy múltú egyetem majdnem két évszázados oktatási és nevelési tapasztalatait igyekeznek folytatni Székesfehérváron az EFE Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karán. Hogyan sikerül ezt megvalósítani, hogyan tesz eleget a főiskola a szakemberképzésnek, hogyan érzik magukat megyénk székhelyén, milyen gondjaik vannak. Ezekről beszélgettünk a tízéves évforduló apropóján az oktatási intézmény vezetőivel, dr. Németh Gyula főiskolai tanárigazgatóval, dr. Szabó Gyula főiskolai docens és dr. Ágfalvi Mihály docens igazgatóhelyettesekkel. Annak ellenére, hogy a földmérés tudománya több évezredes múltra tekint vissza, hazánkban az önálló felsőfokú földmérőképzés csak nagyonfiatal. Amíg a fejlett iparral rendelkező országok egyetemein már a múlt században is adtak ki felsőfokú földmérő tevékenység gyakorlására jogosító okleveleket, addig nálunk erre csak a felszabadulás után kerülhetett sor. Jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara képez földmérő mérnöki szakon végzett építőmérnököket. ők a Művelődési Minisztérium felügyelete alá tartoznak, mi az üzemmérnökképzők pedig közvetve a MÉM közvetlenül pedig az Országos Földtani és Térképészeti Hivatal fennhatósága alá, s így a szakmai felügyelet egybe esik az oktatásiirányítással, s ez szerencsés helyzet — mondta az igazgat. Fogalmazhatunk úgy, hogy az Önök képzése közelebb áll emiatt az úgynevezett hagyományos földmérő gyakorlathoz? ! — Igen. Az egyetemet végzettek nagy része kutató vagy fejlesztő lesz, ha tehetséges, ott a képzés jobban alkalmaz- Vkodik az építőmérnöki szak■ mához. A mi oktatásunk is „életközelibb”, a klasszikus földmérés ágazata számára hasznosabbnak mondható. — Azt jegyeznem még meg, hogy a főiskolává válás nem új szakemberképzés folyamatának kezdetét, hanem egy már létezőnek a progresszív átalakítását jelentette — vette át a szót dr. Szabó Gyula. — A korszerűsítés minden esetben azt jelentette, hogy az egyes tárgyak programjából kimaradtak a képzési cél megvalósításához felesleges, elavult anyagrészek. Változott, újult tehát a tananyag, de ezt nem követte sajnos eléggé az intézmény szervezeti korszerűsítése. A jó elképzelések valóra váltása napjaink soron következő feladata. A karon folyó kutatási tevékenység hatása az alap- és továbbképzésre is meghatározó. Számos tapasztalat bizonyítja, hogy a kutatómunka színvonala visszahat az oktatásra, a szakemberképzésre, s ezen keresztül egy-egy szakterület fejlődésére. Nem lehet tehát közömbös a karon folyó tudományos tevékenység, hiszen a főiskoláról kikerülő szakemberek munkája — szerénytelenség nélkül állíthatjuk — országos hatású. Tőlük is függ térképeink szabatossága, beruházásaink tervszerű megvalósítása, a korszerű mezőgazdasági művelés megkövetelte területrendezések szakszerű végrehajtása, hogy csak néhány példát említsek a számtalan lehetséges közül — magyarázta dr. Ágfalvi Mihály. — Mit adott a város Székesfehérvár a főiskolának, s mit jelent a felsőfokú intézmény a megyeszékhely életében? — A város vezetői elsősorban a folyamatos fejlődéshez megfelelő személyi állományt toboroztak, azaz az oktatói kar letelepedéséhez nyújtottak lakásokkal sok segítséget — folytatta az igazgató. — Ma már a harmincötös oktatói létszámból csupán ketten járnak Budapestről hozzánk tanítani, s ez nagyon jó arány. A legnagyobb gondunk azonban — melynek megszüntetéséhez a város is adhatna segítséget — az önálló diákotthon hiánya. A lányok lakrészét az intézmény épületének kétszobás lakásából alakítottuk ki, de így is csak tizenketten lakhatnak ott, a fiú diákotthon pedig a József Attila középiskolai kollégium második emeletét foglalja el, itt hetvenhat helyünk van. Nem kell hangsúlyoznom, hogy mekkora különbség van a középiskolások és a felnőtt főiskolai hallgatók életvitele, szokásai közt, így ez nem a legszerencsésebb megoldás. A főiskola rangja, ha beszélhetünk ilyenről, megkövetelné a normális elhelyezést, nem beszélve arról, ha még levelező hallgatók jönnek konzultációra, vizsgázni, őket végképp nem tudjuk hol elszállásolni. — Magát az iskolát sem ártana bővíteni, az emeletráépítéshez megvannak már a tervek. Az egyetem tanévnyitóján a miniszter szóban meg is ígérte, hogy ez zöld utat kap, de mind ez ideig a tárcától a pénzt erre nem kaptuk meg — tette hozzá Szabó Gyula. Sajnos, a földmérési főiskola létszámánál, jellegénél fogva — például nincs a végzetteket befogadó háttérüzem — nem tud akkora szerepet betölteni a megyeszékhely életében, mint az egy nagyobb egyetemi városnál, (Szeged, Pécs, Debrecen) a felsőfokú tanintézetek megteszik. A hagyományos városszépítő társadalmi munkák mellett azonban van egy sor olyan szakmai tevékenység, amit Fehérvár gyarapodásáért a főiskolások megtesznek. A nagyobb beruházások, lakótelepek építése előtti felmérési munkákat, épülettömbök mozgásvizsgálatát esetleg záródolgozat formájában elvégzik, de jelentős munka volt az utóbbi években a városi zöldfelületek feltérképezése, „leltárba vétele”. Megjelentek továbbá a „geósok” az Ikarusban, Köfémben, darupályák beállításához, új berendezések üzembe helyezéséhez végezték el a méréseket, így például a Könnyűfémmű új japán présgépének szabatos beállításánál is segédkeztek. Ezek a gyakorlati tevékenységek, — és az alkalmankénti TIT-programok, előadások, amik ha nem is mindennapos de élő, szerves kapcsolatot jelentenek az alma mater városával. Szép példája volt a kötődésnek, hogy az eddig végzett 1300 hallgató közül kétszázötvennél több „öregdiák” is visszalátogatott a városba a 24-én rendezett tudományos ülésre. — Egészében véve jól érezzük magunkat ebben .■» városban — összegezték véleményüket a főiskola vezetői — de az intézmény jövőjét tekintve kinőjük „kereteinket”, s azt az objektív, nem a legszerencsésebb tárgyi öröksé-get, melyet a felsőfokú technikum ránk hagyott. Ezen kellene együttesen a tárca és a város vezetőivel változtatnunk. Gabnai Gábor Gyakorlaton a hallgatók Kabáczy Szilárd felvétele Új szerzemények a Petőfi Irodalmi Múzeumban Több értékes kézirattal gyarapodott a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeum. Fischer Ernő nyugalmazott főiskolai tanár, festőművész több külföldi — egyebek között dél-amerikai — ajánlatot visszautasítva, a múzeumnak adta el 12 darabból álló gyűjteményét, amely sok meglepetéssel szolgált az irodalomtörténészeknek. Előkerült Petőfi Sándor 1847-ben írt, Széphalom című versének tintaírása második kézirata, amelynek létezéséről eddig nem tudtak. A vers szövege nem tér el lényegesen az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kéziratétól, előkerülése mégis jelentős esemény, hiszen az utóbbi 30 évben nem fordult elő, hogy eredeti Petőfiversre bukkantak volna. A kollekció része Jókai Mór A kétszarvú ember című regényének csaknem hiánytalan kézirata. Rendkívül ritka a Jókaitól származó, szinte teljes regénykézirat, ugyanis az író halála után jó néhány művének egyes részeit egy-két oldalanként szétosztogatták a családtagok — „a jól sikerült zsúr emlékére”és ehhez hasonló „ajánlásokkal”. Hasonló okok miatt hiányos az Egy magyar nábobnak a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött kézirata is. A hézagok egy részét kitölti az az öt, mindkét oldalán teleírt lap, amely a regény első és negyedik fejezetéből származik, s ugyancsak a gyűjteményből került elő. Kuriózum Eötvös József — valószínűleg az 1830-as évek elejéről származó — levele Dessewffy Józsefhez, az akkori konzervatív körök ismert alakjához. A kizárólag politikai kérdésekkel foglalkozó terjedelmes levélben Eötvös leírja a reformmozgalommal kapcsolatos állásfoglalását, véleményét Széchenyi politikai nézeteiről. Kossuth Lajos rövid, politikai vonatkozású levelét Kazinczy Gáborhoz az teszi különösen érdekessé, hogy az 1840-es évek első feléből származik, ebből a korból kevés Kossuth-levél maradt ránk. Sajtótörténeti érdekesség az a levél, amelyet Széchenyi 1828. szeptember 26-án írt ugyancsak Dessewffy Józsefnek, a Felső-magyarországi Minerva című irodalmi folyóirat tulajdonosának. A két és fél oldalas levélben praktikus javaslatok, tanácsok olvashatók arról, miként lehetne a lapot még vonzóbbá tenni. Mivel a folyóirat közölte a levelet, annak szövege ismert volt, most azonban előkerült az eredeti kézirat is. Rendhagyó „irodalomtörténeti emlék” is szerepel a megvásárolt gyűjteményben: Kazinczy Ferenc hajtincse, melynek hitelességét a hozzátartozók néhány soros írása szavatolja. Etetés lélekmozdító könyvek Ment-e a könyv által előbbre a világ? — kérdezte tőlem minap szkeptikus fölénnyel egy idegen, miközben előzékenyen hónom alá segítette a kenyeret. Egyik kezemben ólomsúlyú könyvcsomag volt, a másikban zöldségfélével teli szatyor. Kérdésére kérdéses válaszoltam: mi által ment volna előbbre, ha nem a könyvek által? Napjaink egyik fontos dilemmája: segíti-e munkánkat, életstratégiánkat a könyv? Megvéd-e bennünket a szellemi tunyaságtól, a megcsontosodástól? Az élet- és lélekmozdító tények, események között, meggyőződésem, hogy egyre többeknél jár élen a könyv, legyen az verseskötet, romantikus regény, tudományos mű, vagy akár tankönyv. Azzal, ahogy érzelmeinkre hat, amivel ismereteinket gyarapítja, tévhiteinket űzi, formál, és nevel bennünket. Másik nagy tanítónk maga az élet, a tapasztalat, a példa. Az elmélet és a gyakorlat ritkán halad fej-fej mellett, hol az egyik lódul meg, hol a másik siet előre, de tartósan nem távolodhatnak el egymástól. Nem véletlen, hogy napjainkban az ismeretterjesztő művek kelendőségükben, olvasottságukban leköröznek, minden más műfajt. Ma már értelmetlen az öncélú tudás, csak a használó, a változtató ismereteknek van igazi élettere. A gyors változások korában csak kevesen érnek rá több kötetes regényekkel mulattatni magukat, csak esztétikai gyönyörökben fürdetni szellemüket. Kulcsművek kellenek, amelyekkel kinyithatók a zárt ajtók, megfejthetők az ismeretlenek, amelyek segítenek legyőzni önmagunk korlátait, s a kollektív bűnöket, amelyeket életünk és jövőnk ellen nap mint nap elkövetünk. Ma már nemcsak óhaj, hanem szigorú parancs: többet kell tanulnunk, olvasnunk, tudnunk, hogy többé lehessünk. Az íróknak, ha hatni akarnak, olyan műveket kell alkotniuk, amelyek megrendítik az embert, töprengésre késztetik és tettekre kényszerítik. Hadd emeljek ki az ünnepi könyvözönből, a megjelenő 112 műből és az igazán sok jó olvasnivalóból egyet, amely engem megrendített és elgondolkoztatott. Ajtmatov új regénye, címe: Egy évszázadnál hosszabb ez a nap. Riadót fúj ez a könyv korunk legfontosabb feladatához: óvjuk meg a békét, fékezzük meg az erőszakot, adjunk szabad szárnyalást az emberi géniusznak, hogy a technikai forradalom vívmányait a maga hasznára és ne pusztítására használja. „Ma valamennyien egy csónakban ülünk, s körülöttünk a világűr végtelenje” — mondta Ajtmatov egy nemzetközi fórumon. A csónakban ülőknek felelősséget kell érezniük földi lakhelyük biztonságáért. Ehhez persze tisztán kell látnia, kik játszanak felelőtlenül sorsával, jövőjével és hinnie kell a regény egyik hősének, Kazangapnak, aki ezt mondja: „A világon mindenért van és kell legyen felelősségrevonás”. Ez a regény egyik nagyszerű tanulsága. Akármilyen nagy árat kell fizetni hibáinkért, tévedéseinkért, szembe kell nézni velük. Csak annak van ereje a jövőhöz, aki hibáit be meri vallani, s nyomban jóváteszi. Az utat csak az gyűri le, aki halad, akármilyen meredek is ez az út, s akármennyire is változékony a társadalmi-politikai időjárás. Ez a regény másik nagy tanulsága. Hiteink gyakran gyengülnek, reményeink sápadnak, de mindig jön valaki: egy író, egy tudós, egy politikus , egy ember, aki megvált bennünket, aki feltámasztja reményeinket. Ajtmatov, úgy érzem, egyike a „megváltóknak”, akikre várunk. Még úgy is, hogy naponta benyújtjuk fellebbezéseinket az emberiséghez, a józan észhez. Még akkor is, ha tudjuk, hogy távolból rakéták néznek egymással szembe. Még akkor is, elhisszük ,nem fészekrakó madarakként csipognak a komputerek..., nem járja át az egészet a béke langy biztonsága” — ahogy Garai Gábor írja a Szép versek ünnepi kötetében. Nem az idill kell, abból már kinőttünk, csak a remény és a hit, hogy nemcsak fenyegetést ígér a századvég, rejtelmes jót is, befejezés helyett folytatást és annak biztonságát, hogy eljön az új ezer év. Zágoni Erzsébet — Milyen, szerepe van a kutatási munkáknak? · Azonnali felvesz — férfi és női betanított munkásokat, — cipész szakmunkásokat, — karbantartó kőművest és — TMK-lakatost. Jelentkezni lehet: a szövetkezet Bér- és Munkaügyi Osztályán. SZÉKESFEHÉRVÁR, Széchenyi u. 1. sz. • 4329 .......... ■PEHERVARB ARUHAZM ______ * ÜNNEPI KÖNYVHÉT Hétfő estig a Fehérvár Áruházban is! Különlegesen elegáns MINDEN NŐI SZANDÁL # bársonyöltönyök érkeztek 20 % engedménnyel Csónakok, kajakok, kenuk, a fehérvár Áruház a cipőosztályon széllovasok kaphatók konfekcióosztályára a Fehérvár Áruházban!