Fejér Megyei Hírlap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-30 / 125. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 198? MÁJUS 30 Kilenc napig kóstoló a katonaéletből A honvédelmi törvény úgy rendelkezik, hogy a fiatalok a bevonulást megelőzően köte­lesek részt venni a honvédel­mi oktatás valamelyik formá­jában. Azok, akik nem tanul­nak, nyolcvanórás képzés során sajátítják el a honvé­­­delmi ismeretek alapjait, megkönnyítve ezzel a katona­életbe történő beilleszkedést. Az MHSZ fehérvári járási vezetőségének kezdeményezé­sére mindazok a fiatalok, akikre a fehérvári járásban a törvény vonatkozik, közös táborozáson, sűrített program keretében sajátítják el a kö­telező ismereteket. A kilencnapos táborozás kóstoló a katonaéletből. Ahogy Nagy István táborpa­rancsnok elmondta, a fegye­lem, a képzés katonás. Az MHSZ zöld egyenruhájába öl­töztetett fiatalok a kilenc nap alatt megismerkednek az ala­ki szabályzattal, tanulnak te­reptant, részt vesznek politi­kai foglalkozásokon és lő­­gyakorlatot hajtanak végre. A kezdeményezés dicséretes, hiszen a táborban sűrítve kapják a leendő katonák mindazokat az ismereteket, amelyeket a hét végeken a fa­lukban gyülekezve és gyakran más falvakba utazgatva sze­reztek meg. Itt a táborban hivatásos tiszt irányításával a katonai szolgálat utolsó idő­szakát töltő tisztesek — va­lamennyien felsőfokú képesí­téssel rendelkező fiatalok — oktatják a sorköteleseket. A táborlakók, az első két­­három nap után megszokták a fegyelmet. Általános a véle­mény, hogy az oktatásnak ez a formája jobb, és lényegesen többet ad, mint a hagyomá­nyos. A ragyogó idő, a szép környezet ellenére a leggya­koribb vélemény, hogy in­kább kora ősszel vagy tavasz elején lenne célszerű az össze­vont foglalkozás, az otthoni munkák miatt. A tábort több alkalommal meglátogatták a megyei párt­­bizottság illetékesei, figyelem­mel kísérték az ott folyó munkát az MHSZ vezetői is. Az első menetgyakorlat... A kitüntetés titka Kezük munkája és szakértelmük — Nehogy eláruljanak ma­gának valami titkot! — szólt oda tréfásan a főkönyvelő Adonyban, amikor a Március 21. Termelőszövetkezet Petőfi Sándor gépszerelő brigádjá­nak tagjaival beszélgettem. Titkot elárulni? Milyen tit­kot? A barátság, a közösség erejének titkát, a kiváló munka titkát, a dicséret utá­ni büszkeség titkát? Igen, azt hiszem erről kellett volna faggatnom a nyolctagú bri­gádot, amelynek vezetője alig pár perce vette át a Szakma Kiváló Brigádja ki­tüntetést. Ők ott nyolcan, a fehér asztal mellett nem akartak és nem is tudtak volna semmi­lyen titkot elárulni. Egész év­ben dolgoztak és dolgozni is fognak. Arra büszkék, hogy a Termelőszövetkezet Kiváló Brigádja cím után elnyerték ezt a magasabb elismerést. — Dolgozni kell, sokat dol­gozni — mondta a brigád­vezető Sterczli Károly. Ez a brigád 11 éve alkot közössé­get, azóta kevesen mentek el, kevesen jöttek. A legfiatalabb tagunk már öt éve van köz­tünk. Klér Tibor korban is a leg­fiatalabb és még családja sincs, n­em úgy mint a többi­eknek. — Megnősítjük — tréfálko­zott az egyetlen nőtag, az adminisztrátor, Fábián Sán­­dorné. Amikor a brigádvezetőnek átadták az elismerést, a kí­sérő szavak így szóltak: köze­leg a borsószezon, nemsoká­ra az aratás. A brigádon is múlik, milyen állapotban lesz­nek a gépek, a pótalkatrészek rendelkezésre állnak-e, mun­kával tudják-e tölteni a napot az emberek segítői, a munka­gépek. Hivatalosan reggel 6-tól fél háromig dolgoznak, de megesik, hogy az este 8 óra is munkában találja őket a munkacsúcsok idején. Ezt egyszerű természetességgel mesélik, csakúgy, ahogy a közösségükről szólnak. Malics Jánost kórházba vit­ték, operációra várt, a háza pedig dolgos építőkre. Kik se­gítettek volna, ha nem a bri­gádtársak? Beszerezték az anyagot, építkeztek. A munka mellett közösen is szórakoznak: a családokkal együtt járnak kirándulni, se­gítenek az­ építkezőknek és tanulnak. A minőségi gépsze­relés nem lehetséges a to­vábbképzés, az új elsajátítása nélkül. Többüknek van kö­zépfokú végzettsége, egyik társuk, Pósch János pedig az idén megpályázza a főiskolát. Ülnek az asztal körül és fogadják a gratulációkat, ők nyolcan: Sterczli Károly, Pósch János, Hidalmási Já­nos, Mincsák András, Fábián Sándorné, Kiér Tibor, Malics János és Ecsődi László. Ünnepeltek. Ünnepelték a munkát, a két kezük munkáját, amellyel ki­érdemelték a Szakma Kiváló Brigádja címet. Kovalcsik Katalin Gazdaság- és társadalompolitika Társulás alkotásra A társulás, amelyről szólok, még fiatal, ha­gyományai szinte alig vannak. Az országban mégis egyre több fiatal ismerkedik vele, kér se­gítséget — anyagit és er­­kölcsit egyaránt — új ta­lálmánya, újítása támo­gatásához. Bizonyára sokan rá­jöttek már, hogy az Al­kotó Ifjúság Egyesülésről van szó, a KISZ egyik legújabb vállalatáról, amelynek legelső vidéki képviselete megyénkben kezdte meg működését. Az Alkotó ifjúság pá­lyázat nem újdonság a fiatalok között, bár az igazsághoz tartozik, hogy az utóbbi esztendőkben ellaposodott a mozgalom, csökkent az újítások, öt­letes alkotások száma. A közönyösséget, az érdek­telenséget kívánta meg­szüntetni az egyesülés, szándékában és kezde­ményezéseiben is támo­gatni a fiatal újítókat. A KISZ f­ejér megyei Bi­zottsága és az Alkotó If­júság Egyesülés újfajta pályázati rendszer kidol­gozását vetette fel. Az al­kotók vegyék figyelembe a vállalati érdekeket, a gazdasági vezetők segít­ségével keressék a kidol­­gozandó témákat. Ez a fajta pályázati rendszer egyben biztosíték arra, hogy az eredményes pá­lyamunkát a gyakorlat­ban is alkalmazza a vál­lalat, gazdasági érdeke annak bevezetése. Az idén már kipróbálják .■/1 az elképzelést megyénk négy vállalatánál, és amennyiben a tapaszta­latok pozitívak lesznek, kiterjesztik az egész me­gyére. Általánosítani ugyan még nem lehet de kedvező példa máris akad: a Videoton példá­ul növelte a pályázatok­ra szánt pénzalapot, az­által, hogy nem kategó­riánként, hanem felada­tonként határozta meg a pályadíjakat. Ezáltal már a jelentkezések száma is megnövekedett. Az Alkotó Ifjúság Egyesülés célja, hogy a jó és már elfogadott, vagy még elfogadásra váró javaslatokat, pá­lyaműveket összegyűjtse, azokról pontos informá­ciókkal bírjon. Feladatuk ugyanis a pályaművek kiközvetítése, terjesztése. Az egyesülés, de a KISZ-szervezetek fel­­adatai közé tartozik a fiatalok egyre szélesebb rétegeinek, csoportjainak ösztönzése: azokon a munkahelyeken is hív­ják életre a pályázati rendszert, ahol még ilyen nem volt. Az egye­sülés ebben is tud segít­séget nyújtani. A sikeres alkotások még szélesebb körű meg­ismertetése az Alkotó if­júság kiállításokon lehet­séges. Megyénkben ez évben lesz erre lehető­ség, mivel több szervezet közreműködésével az ősz­­szel megrendezik a Fejér megyei műszaki, szellemi termékek kiállítását, amelyen helyet kapnak majd az Alkotó Ifjúság Egyesülés által propa­gált munkák is. a megye fiatal alkotóinak leg­eredményesebb pálya­művei. K. K. 3 .010 AZ Zámoly. Bennem mindig a közéleti pezsgést idézi e hely­ségnév. Mert annyi minden kötődik az itteni pártszerve­zet tagjainak vállalkozó ked­véhez, az emberek szülőföldet formáló akaratához, hogy le­hetetlen nem észrevenni a jó irányú változás sokféle meg­nyilvánulását. Így volt ez új életünk kibontakozásának hajnalán és azóta is tart a folyamat. Ki tagadná: volt megtorpanás, előfordultak menet közben döccenők, de mindig magukra találtak és megújult erővel folytatták a küzdelmet, a munkát. Ezen a napon túl messzire nem néztek vissza, mert Lon­­tay Gyula, az MSZMP Szé­kesfehérvári járási Bizottsá­gának első titkára, Kossovics Gyuláné, a járási pártbizott­ság titkára és Lenkár István, a járási hivatal elnöke a leg­utóbbi találkozás óta megtett utat járta be. Volt mivel elő­hozakodni, mivel eldicseked­ni, volt­­mit megosztani az érdeklődő vendégekkel, akik arra is vállalkoztak, hogy ak­tívaülésen válaszolnak az őket érintő kérdésekre. Marasztaló erő Egybecsengően jónak mi­nősítette a helyi közéletet Brunner Istvánná, a községi, valamint Tanárki Mihály, a tsz pártalapszervezetének tit­kára. Érthető ez, mert több­nyire nagy egyetértésben, egymást segítve dolgoznak a tömegszervezetek, a mozgal­mak vezetőivel, aktíváival. Elmondható ez a pártirányí­tás területéről éppen úgy, mint a tanácsi munkáról vagy a termelőszövetkezet­tevékenységéről. Zámoly, alsófokú központ. Ebbe a településkategóriába tartozik. Ám ellátása akár városkörnyékinek is megten­né. Hiszen alig néhány kilo­méternyire van a megyeszék­helytől. Kétezer-húszan lak­ják a szépen rendben­ tartott házakat. Az ezernél valami­vel több keresőképes többsé­ge — mintegy hétszázan — a környező üzemekben dolgo­zik. A helyi termelőszövetke­zetnek kétszázharminchat ak­tív tagja van és egyharma­­duk harminc éven aluli. Marasztalja a tsz-tagokat a munka és az életkörülmé­nyek javulása, az 53 ezer fo­rintos évenkénti átlagkereset és marasztalja a lakosságot a folyton javuló ellátás; mind­az, amiről számot adott Sza­bó Lajos tanácselnök és Sza­bó Sándor tsz-elnök. Egyre erősödik a Vértes lábainál nyújtózó kis telepü­lés meg­tartó ereje. Érzékelik ezt az emberek, akik maguk is sokat tesznek azért, hogy igazi otthonuk legyen Zá­moly. És milyen az igazi ott­hon? Gondozott, tiszta, gya­rapodó. Ez alól nem kivétel a tsz portája sem. Igaz, itt a mezőgazdasági nagyüzem nemcsak „kerítésen”, hanem lakóterületen belül gondolko­dik. Mivel meghatározó mun­kahelyként egyedül van je­len, az átlagosnál többet vál­lal a településfejlesztő, a pat­ronáló munkából. De nem zárkóznak el a társadalmi összefogástól azok sem, akik üzemben keresik kenyerüket. Magukénak tudják Ezért is újulhat meg időről időre a jó közérzet. Nincs olyan településfejlesztő terv, aminek kivitelezéséhez ne nyújtanának segítő kezet, így a létrehozott értékeket job­ban magukénak tudják, job­ban becsülik. Jó az ellátás. Még akkor is az, ha esetenként, hétvége­ken, a kiszámíthatatlan ke­reslet miatt elfogy a tejter­mék, vagy kevesebb a pék­áru. Ámde ezen is lehet ja­vítani, s erre a korszerű áfész-üzlet vezetője, dolgozói hivatottak. A Szép Ilonka kisvendéglő is a falubelieké. Ugyanannyira, hogy előfize­téses felnőtt és általános is­kolai napközisek étkeztetésé­re is vállalkozik. Néhány tény, ami még fémjelzi az előrelépést. Iskolájukban egy műszak­ban tanulnak a gyerekek. Van körzeti orvosi rendelő­jük és tavaly átadták ren­deltetésének az anya- és gyermekvédő tanácsadó épü­letet. Aztán meg, ki gondolta volna egy-két évtizeddel ez­előtt, hogy konténeres sze­méttárolók, meg központi szemétgyűjtő telep szolgálja a tisztaságot, növeli a rend­­szeretetet. És az aktívaülésen annyi jó szó hangzott el Meny­hárt István, a művelődési ház tiszteletdíjas vezetőjé­nek dicséretére, hogy azt hi­vatásos népművelő is meg­irigyelhetné. — Örülök annak, hogy itt Zam­olyon taníthatok — mondta Takács István, az is­kola igazgatója. Érlelődő tervek A lakóhelyszeretet fű­tötte a köztiszteletben álló Sz­alók József szavait, Len­gyel Jánosné és Kása József mondatait. Pedig nemcsak di­csekedtek, hanem a további boldogulás érdekében Pintér Józsefnével együtt újabb ter­vek valóra váltásához kérték a járás vezetőinek segítségét. — Óvoda kellene. Új, vagy a mostani — 1810-ben épült a ház — bővítését kérnénk — nyújtották be az igényt többen is. Igaz, kicsiny a régi óvoda, ráférne a bővítés, de mégis­csak az a legnagyobb ered­mény, hogy minden gyer­meknek helye van az óvodá­ban. Aztán még jó ivóvíz is el­kelne. Bíztatták a helyieket a járás vezetői, kutassák a vízbázist és gyűjtsék az erőt, hogy még ebben az ötéves tervben mgkezdődhessen a vízhálózat kiépítése. Messzire jutottak az évti­zedekkel ezelőtti önmaguk­­tól. Mert az apróságok, szü­leik és nagyszüleik szeretik lakóhelyüket, törődnek azzal. Németh Erzsébet Az áfész-üzletházban minden fontos, alapvető áruféleséget megtalál a vásárló Kaháczy Szilárd felvitele Akár városkörnyékinek is megtenné Rendezett, tiszta falu Zámoly Kétszáz gyermek­e birodalma az iskola, tágas udvarán tor­násznak, sportolnak, játsza­nak

Next