Fejér Megyei Hírlap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-18 / 14. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. JANUÁR 18. KEDD Lengyel Gábor: Fotó Fiatalok fotóművészeti stúdiójának XI. kiállítása nyílt a Nemzeti Galériában. Képeink a kiállításon készültek Horváth Péter: önarckép Horváth Dávid: — A miért fáj, ha... — című sorozatból Művészet az üzemekben A képzőművészet népsze­rűsítésének Fejér megyé­ben újszerűnek számító formájáról tárgyaltak hét­főn délelőtt Székesfehérvá­ron a megyei tanács vb mű­velődési osztálya, a Szak­­szervezetek Fejér megyei Tanácsa, a képzőművészek szövetségének megyei cso­portja és a házigazda Me­gyei Művelődési Központ képviselői. A résztvevők egyetértet­tek a művészek kezdemé­nyezésével, amely a me­gyében élő alkotók művei­ből vándoroltatásra alkal­mas kiállítási anyag össze­gyűjtését javasolja azzal a céllal, hogy ezt üzemekben mutassák be, elősegítve ez­zel a vizuális kultúra ter­jesztését, a megyei alkotók széles körben való megis­mertetését és a munkás­művész kapcsolatok megerő­södését. A tervek szerint az idén tavasztól az Alba Regia Építőipari Vállalat, az Ika­rus, a Köfém, a Videoton sárbogárdi gyára, illetve a Velencei nyár rendezvény­­sorozat alatt a tópart egyik kulturális intézménye adna otthont a kollektív vándor­­kiállításnak. Rövidesen meg­történik a kiállítási anyag összegyűjtése és az akció részletes programjának ki­dolgozása az alkotók, a szer­vezők és az üzemek felelő­seinek részvételével. ÚJ KÖNYVEK Az első önálló kötet min­den írónak, költőnek a leg­kedvesebb gyermeke, a raj­zot jelenti. Általában borzas, túlteng benne a mindentaka­rás igyekezete a kimunkált­ság, a mívesség rovására. Bereményi Benő András ne­vével irodalmi folyóiratokban s antológiákban már talál­kozhattunk. Első önálló kö­tetét most adta ki a Szép­irodalmi Könyvkiadó Köl­dökzsinór címmel. Regény a 70-es évekből, a mai 35—40 éves értelmiségi korosztály­ról, amely lassan derékhad lesz, amely lassan a legkü­lönbözőbb területeken vezető szerephez jut. A regény fő­hőse végzi a munkáját, s ta­lán inkább ledarálja a napo­kat a becsülettel. Volt lelke­sedése, ereje, tehetséges, ki­tartása, vállalkozó szelleme és vágya is, de az életnek egy nem is túlságosan nagy for­dulóján rádöbben arra, hogy fél életének munkája, ügyes­kedése, becsületessége, anya­gi és szellemi összessége csődtömeg. A 40 éves mérnök élte az életét, tanult, szere­tett, herdált és felhalmozott, egy gyorsan fellobbanó sze­relem tüzénél mégis úgy érzi, visszavonhatatlanul elment mellette az élet. Nem magát élte meg, csak a körülmé­nyeit és a lehetőségeit, a szu­verén ember kimaradt belőle. Elhagyta életének társa is, üres-szótlanul fekszenek egy­más mellett, s próbálják helyrehozni nem elrontott, ám megfakult életüket. „Kez­deni de szép lenne, csakhogy folytatni lehetetlen” — mondják egymásnak, s így van ez külön is, együtt is. A „hogyan jutottunk idáig”-ra keresik a választ, hisz helyre­hozni már nem lehet. S a mi­kéntre csak tétova válaszok adhatók: a nem figyeltünk eléggé egymásra, az egymás­fölébe kerekedés buta hiúsá­ga, az első megcsalás (a csa­­latás álnoksága), de a teljes választ nem birtokolják. S a hivatali pályáján oly sikeres mérnök elindul, biztos, de céltalan léptekkel — a régi úton. Jobban vigyáz, figyel­mesebb, kevésbé önző, az eredmény viszont ugyanaz. Az útkereső fiatal értelmisé­giek érzésvilágát írta meg Bereményi — mégpedig ki­tűnően és igazán. Csaplár Vilmost mint do­kumentumregények, szociog­ráfiai ihletettségű írások szerzőjét ismeri az olvasókö­zönség. Most érdekes próza­kísérletének lehetünk tanúi. Előtanulmányok a Szép epi­kus korszakunk című regény­hez: ez új kísérleti próza­kötetének címe. A kötet ol­vastán a „Szép epikus kor­szakunk” kifejezést gúnynak vagy öngúnynak is érezhet­jük, hisz korszakunk — írá­sainak tanúsága szerint — csak annyira szép, ameny­­nyire a „küzdés maga”, ke­vés boldogítót tud mondani, epikusnak pedig csak az álta­la bemutatott történések mo­­notonsága miatt mondhatjuk. A monotonság nem esemény­­telenség, csupán az a vigasz­talanság amely lelkesedés nélküli hőseit viszi életük so­rán — jó s rossz körülmé­nyek közepette egyformán. Kísérleti próza, műfajáról bi­zonyára viták kerekednek majd, de ebből is a valóságot kereső, objektivista Csaplár bukkan elő. Előtanulmány egy talán soha meg nem íran­dó nagy regényhez. Kiss mérnök, aki céltalanul kódo­­rog, ugyanabból a faluból indult el, ahol az író a „falu életét térképezi”. Az előta­nulmányokat két részre oszt­ja az író: kutatásra, hősök­re és háttérrajzokra. A ku­tatásba éppúgy beletartoznak a szomszédok mint a Képek egy állami tisztviselő gyerek­korából című életfolyamat­elemzések, azok az élmények, melyeket utazásai során szedett fel az író. Hogy Csapl­­ár írásai a valóság széles — ha nem is éppen rózsaszínű — darabjait tárják elénk nem az átélés ifjonti hevé­vel, hanem az objektív tanul­mányozó szikár tekintetével. Új Petőfi-képtár - üzemi festménygaléria ÉLŐ MÚZEUMOK Az év első napján múlt 160 esztendeje, hogy Petőfi Sándor megszületett Kiskő­rösön. Emlékezetére jelentős társadalmi összefogás révén a város Petőfi-képtárat léte­sít adományozásból, vásár­lásból. Ennek keretében kö­zös pályázatot hirdetett a Magyar Képző- és Iparművé­szek Szövetségével olyan festmények, szobrok, grafi­kák kiskőrösi bemutatására, melyek Petőfi alakjával és művészetével kapcsolatosak. A Petőfi képtár törzsanyagá­nak alapját alkotja egy gyűj­teményes kiállítás, őszre pe­dig a Petőfi emlékhelyek or­szágos találkozóját rendezik meg Kiskőrösön. A jubileumi év jegyében a budapesti Pe­tőfi Irodalmi Múzeum rende­zett hosszabb ideig nyitva tartott tárlatot saját Petőfi dokumentációjából, s mint­egy nyitányként rendezték meg a városi Művelődési Központban és Könyvtárban Tavaszy Noémi képi vallo­másait Petőfi világáról. Régebben magyar, lengyel, jugoszláv, csehszlovák tájak­ról készített lényeges népi mozzanatokra és jellegzetes tájmotívumokra alapozott linó és olajpasztellsorozato­­kat, az elmúlt öt esztendő­ben az Ady, Bartók, Kodály évfordulókra készített szín­vonalas ciklusokat. Ez a Pe­tőfi összeállítás részben kü­lönbözik az előző életművek grafikai kísérletétől, önfe­ledtebben, áradóbban közelí­ti Petőfi eredeti szellemisé­gét, képzeletének feszült és diadalmas viharzását. E ké­pekkel írt Petőfi-szótár igyek­szik méltó módon vizuális nyelvezetre fordítani a költő népmeséi ihletésének bősé­gét, apró kedvességeit, ham­­vasságát, szerelmi lírájának mélységét és feltartóztatha­tatlan forradalmiságát. A kiskőrösi Petőfi képtár első darabjai között tarthat­juk számon Tavaszy Noémi által adományozott János vi­téz illusztrációkat és Kom­játhy Gyula Petőfi portréját, továbbá Petőfi halálát ábrá­zoló rézkarcot, melyet még Dienes András könyve és adatai alapján komponált az 1950-es évek elején. Másutt is az országban olyan folyamat tanúi va­gyunk, amikor a képzőmű­vészet elmúlt évtizedeinek számos termése klasszikus értékké vált és múzeumi el­helyezést igényel, így lett Szentendréből, a festők vá­rosából egyben a múzeumok városa is. Ilyen új múzeum­város Pécs és Győr, Sáros­patak, Miskolc. Az értékfel­halmozódás időpontjában természetszerűen növekszik az ország kulturális körfor­galma, így legújabban Patay Éva esetében, ak­inek mun­kásságát a győri Xantus Já­nos Múzeum gondozza, de egy kisebb gyűjteményt, mintegy félszáz akvarellt és 17 olajfestményt Tápiósze­­lének adományozott. A Ko­hászati Gyárépítő Vállalat helyiségeiben — könyvtárá­ban, tanácskozótermeiben, folyosóin, klubjaiban, szín­háztermében — nyert vég­leges elhelyezést, kapott ál­landó otthont. A választás méltó helyre esett. Nemcsak azért, mert Tápiószelén a Blaskovich Múzeum több unikummal rendelkezik, II. Rákóczi Fe­renc emlékekkel, Kisfaludy Károly festményeivel, a nagybányai festészet több alkotásával, hanem azért is, mert a Kohászati Gyárépítő Vállalat új épület, színdina­mikája üdítően korszerűvé nemesíti a külső, belső teret, nem is beszélve Rózsa Péter plasztikájáról és Fajó János morális munkájáról. Ebbe a környezetbe került az ado­mány. Egyébként a művésznő 1900-ban született Aranyos­­­maróton, Rudnay Gyula ta­nítványa lett a Képzőművé­szeti Főiskolán, sajátos érté­keivel bemutatkozott Buda­pesten, a Műcsarnokban, to­vábbá Győrött, Ráckevén, Pécsett, Dabason, Nyíregyhá­zán és Debrecenben. Egy ideig Isaszegen tanított, 1948-ban költözött Győrbe. Azóta ott él, ott alkot. Ví­vódó egyéniség, szinte Dosz­tojevszkij mélysége érződik gyűrt, görcsös felületein. Em­beri drámákat, sorsokat, küz­delmeket tükröznek, közve­títenek alkotásai, akvarelljei üdék, tiszták, derűsek. E víz­festményeken gyűjtötte össze hat évtized megszállott szor­galmával az élet megannyi kedvességét és intimitását, kukoricást, kaszálót, Rába­­partot, asszonyt napsütésben, lovas szekeret. Mindez bizo­nyára örömet fakaszt Tápió­szelén, a munkások között, akik számára munkahelyük a festménygalériával immár önálló, saját, mintegy élő múzeumuk egyben. -Öl9£SÍ* -oki nvt, Losonci Miklós Továbbképzés klubvezetőknek Színvonalasabb napközis foglalkozások A Megyei Művelődési Köz­pont épületének károsodása miatt a gyermekfoglalkozá­­sok egy részét az iskolákban tartották 1982 őszétől. A napközikben a gyere­kek és a pedagógusok egy­aránt szívesen vettek részt az úgynevezett kihelyezett ,játszóházi foglalkozásokon. Tetszés szerint választhattak az ügyességi-sportos játé­kok, a könyvekhez, iroda­lomhoz kapcsolódó foglalko­zások és a manuális bemuta­tók közül. Az utóbbi során a gyerekek papír- és textil­­munkákat készítettek, hajto­gatási technikákkal ismer­kedtek, egyszerű bábokat terveztek, s a kivitelezést is maguk végezték. A Megyei Művelődési Központ nem tud gondoskodni annyi fog­lalkozás­vezetőről, mint amennyit a bemutatók után az iskolák fogadni szeretné­nek. A játszóházi foglalkozá­sok rendszeressé tételére a Megyei Művelődési Központ a Fejér megyei Pedagógus Továbbképzési Intézettel kö­zösen 1983. január 19-én to­vábbképzést szervez a gyer­mekklub vezetőkön túl mindazok számára, akik­nek a szervezett egész napos iskolai nevelés során fel­adatuk a gyermekek szabad­idős tevékenységének meg­tervezése, irányítása. A továbbképzéseket ha­vonta egy alkalommal ren­dezik délelőtt 8-tól 11.30 órá­ig a Pedagógus Továbbkép­zési Intézetben az alábbi idő­pontokban: január 19-én, február 16-án, március 16- án, április 13-án és május 11-én. A szervezők a legszüksé­gesebb elméleti tudnivalók­kal párhuzamosan a gyakor­lati munkát segítő bemutató foglalkozásokra fordítanak különös gondot. A feldolgozandó témák között szerepelnek: a kis­csoportok, közösségek kiala­kulását segítő, befolyásoló tényezők, és az ehhez kap­csolódó játékok. Téli népszo­kásaink, hagyományaink, az alkotómunka, a kezdemé­nyezőkészség fejlesztése , manuális munkák, a család, a közösség, a lakóhely szere­pe a gyermek életében, a szép beszéd, a nyelvi, iro­dalmi játékok. Bízunk ab­ban, hogy az itt elsajátított elméleti és gyakorlati isme­retek a napközis, szabadidős foglalkozásokat színesítik, gazdagítják majd. Usztics Erzsébet Múzeumi statisztika a múlt évről Az István király Múzeum által rendezett kiállításokat megyénkben több mint 335 ezren keresték fel az elmúlt évben. Jelentős volt a tárlat­­vezetések száma, 3526 alka­lommal biztosított avatott, szakértő vezetést a múzeum az érdeklődő csoportoknak. Kétszáz gyermekfoglalkozást tartottak főképp általános iskolásoknak és óvodások­nak. Nemcsak kiállításokat rendeztek, 23 előadás, hat hangverseny és tíz múzeum­egyesületi kirándulás kínált ismeretgazdagító és szóra­koztató programokat a mú­zeum barátainak, közönsé­gének. 5. OLDAL

Next