Fejér Megyei Hírlap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-13 / 37. szám
PFÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. FEBRUÁR 13. VASÁRNAP Dunai Vasmű Irányelvek a munkaversenyhez A vállalat fo Bizalmi testületének támogatásával az iras, évi vállalati tervhez igazodó munkaverseny-irányelveket dolgozott ki a Dunai Vasmű szakszervezeti bizottsága, mely irányelvek a szocialista brigádvezetők február végén sorra kerülő tanácskozásán megfogalmazandó munkaverseny-vállalásokhoz igyekszik hatékony segítséget nyújtani. A dokumentum általános ajánlásai között az acélipart sújtó dekonjunkturális helyzetre hivatkozva a termelés programszerűségére, a magasabb nyereségtartalmú termékek részarányának növelésére és a minőségi szint emelésére hívja fel a figyelmet. Változatlan elem az ajánlások között az anyaggal, ezen belül a hulladékokkal, másodnyersanyagokkal és az energiával való takarékos gazdálkodás első helyre sorolása. Újszerű javaslat viszont a karbantartás színvonalának emelése mellett a gépek, berendezések állapotának megóvását szorgalmazó elvárás, mely szerint minden technológiai brigád vállalásában szerepelnie kell konkrétan, hogy milyen berendezés felett vállal védnökséget a karbantartókkal kooperálva. Ez részben javíthatja a kapacitás teljes kihasználását, részben pedig lényegesen csökkentheti a technológiai állásidőket. Egyes vélemények szerint a mai kiélezett gazdálkodás és rugalmas tervezés időszakában nem sok esélye marad a szocialista brigádoknak látványos felajánlásokra. Mások odáig elmennek, hogy az önkéntességnek már nincs szerepe a kidekázott lehetőségek között. A Dunai Vasmű munkaverseny irányelvei ezekre a nézetekre alaposan rácáfol. Az általános útmutatást követően ugyanis konkrétan az egyes fő termelő egységekre lebontva igyekszik irányt mutatni a felajánlásoknak. Mennyiségi többlet csak a radiátor- és a kokszgyártóktól várható, a koksz egyenletes minőségének biztosítása mellett. A vasolvasztárok sokat tehetnek a konverter acélmű egyenletes minőségű és hőmérsékletű nyersvassal történő ellátásáért és jócskán hozzájárulhatnak a II. számú nagyolvasztó idén esedékes átépítésének megrövidítéséhez, ami persze elsősorban az átépítést végző fenntartó brigádok kiemelt feladata. Az acélolvasztások a hulladékfeldolgozás fokozása és a fajlagos energiafelhasználás csökkentése mellett szép eredményt mutathatnának fel — importról lévén szó — például ötvözőanyagok megtakarításával. A leghoszszabb felsorolás — vagy mondjuk így: legbővebb ajánlatválaszték — a hengerészbrigádok felajánlásait segíti. A sok ajánlat közül elegendő kiemelni a tőkés export havi programszerű teljesítésének igényét. Ugyanígy megtalálható a dokumentumban a karbantartó, az energiaszolgáltató és a szállító brigádoknak ajánlott feladat, nem kevésbé a gyártáselőkészítéssel, a technológia fejlesztésével és ellenőrzésével, a termelési feltételek biztosításával és a vállalat termékeinek értékesítésével foglalkozó brigádoknak. J. B. Vásárok, kiállítások Utazás ’83. Ezzel a címmel nyílik nemzetközi kiállítás és vásár március 18-án Kőbányán, a vásárvárosban, és vele egyben megkezdődik a Budapesti Nemzetközi Vásárközpont — ígéretesen gazdag és változatos — idei vásár- és szakkiállítási programja. A nemzetközi utazási kiállítás —, amelyen a látogatók meg is vásárolhatják a korszerű turizmus ez évre ajánlott eszközeit — március 27-ig látható. Kapuzárást követően azonban nyomban megkezdődik a soron következő kiállítás előkészítése. Erre alig két hét áll rendelkezésre, hiszen április 12-én nyit a már hagyományos nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari gép- és műszerkiállítás, az AGROMASEXPO. Ezzel párhuzamosan HUNGAROPLAST címmel nemzetközi műanyag és gumiipari kiállítás, LIMEXPO címmel nemzetközi könnyűipari gépkiállítás, MIPEL címen pedig nemzetközi ipari elektronikai és műszerkiállítás is látható lesz a kőbányai vásárvárosban. Mint a HUNGEXPO Magyar Külkereskedelmi Vásár és Propaganda Iroda vezérigazgatója elmondta, a tavaszi BNV, a beruházási javak hagyományos szakvására idén május 18—26. között várja elsősorban szakmai érdeklődésű közönségét. Ezt követően a nyárelő csendesen telik Kőbányán. A vásárváros július elején népesül be ismét. Az V. európai klinikai kémiai kongresszusnak Budapest ad otthont, a kongresszus hátteréül szolgáló hasonló tárgyú nemzetközi kiállításnak pedig a vásárváros. Ez a kiállítás július 3-án nyílik és 8-án zár. Mint fogyasztók, alighanem valamennyien nagy érdeklődéssel várjuk az idén szeptember 16-án nyíló őszi Budapesti Nemzetközi Vásárt, a fogyasztási cikkek szakvásárát. És alighanem hasonló várakozással tekintenek elébe a nemzetközi piacon fogyasztási cikkekkel boldogulni igyekvő termelők is. Az őszi BNV szeptember 25-ig tart nyitva. Gazdaság- és társadalompolitik BUDAPEST 1945 A hazánkat ért háborús veszteségek jellegét és mértékét koncentráltan mutatta a főváros, Budapest képe a felszabadulás pillanatában. A főváros két pontját összekötő hét Duna-híd pusztulása fizikailag is elszakította egymástól az ország központjának két felét. A háború előtti 70 ezer telefonelőfizető közül 1945 végéig csupán 8800 kaphatott újra működő vonalat; a levélforgalom 1945 második felében a háború előttinek egyharmadát érte el. A kereken 40 ezer budapesti épületnek mindössze 26 százaléka maradt épen, de ha a betört ablaktáblákat, a megrongált háztetőket és a lehullott vakolatokat is számításba vesszük, alig volt budapesti ház, amely a főváros ostromát nyomtalanul túlélte volna. Az ostrom 26 milliós!) négyzetméter tetőterületet pusztított el. A belváros 528 háza közül csak 35, a Vár és a Krisztinaváros 789 épülete közül csupán 4 maradt épen. A fővárosban 1494 épület semmisült meg teljes mértékben, a súlyosan sérült házak száma 9140 volt. Sérült minősítést kapott 18 686 ház, az összes házak 47 százaléka. 13 588 család otthona teljesen elpusztult. Az ostrom után másfél millió köbméter romtörmelék hevert az utcákon. Már csak az idősebb generáció emlékezhet arra az ipari kisvasútra, amely a rommá lőtt Vár törmelékanyagát szállította le a Vérmezőre, s a ma ott játszó gyerekek közül senki sem sejti, hogy a föléjük boruló faóriások gyökerei a Vár romjaiba kapaszkodnak. Nagy veszteségek érték a főváros közélelmezési rendszerét. A marhaközvágóhíd nagyvágó csarnoka 50, a marhavásár- és istállótelepe 90, a sertésvágóhídon a kisvágócsarnok 100, a húsvásár 80 százalékban pusztult el. Ezen intézmények gépészeti berendezéseinek háború előtti, mintegy 100 millió forintos értékéből 40 millió forint értékű elpusztult. Az újjáépítés egyik legelső feladata a leginkább nélkülöző néprétegek élelmiszerellátásának biztosítása volt. A főváros szociális ügyosztálya mindjárt az ostrom utáni napokban három főzőhelyen indította meg a munkát; január 25-én már 20 népkonyha működött, 1945 júniusának végén pedig immár 124 hatósági és 278 üzemi főzőhely dolgozott. A helyzet ősszel romlott: a főváros ekkor nem tudta beszerezni a lakosság téli ellátásához szükséges gabonaneműeket, zsírt, olajat, burgonyát. Az első megválasztott polgármester tragikus képet festett az élelmezési helyzetről, és a fővárosi tiszti főorvos 1946 januárjában a lakosság helyzetét katasztrofálisnak nevezte. A kenyérfejadag csak 1946-ban emelkedett 20 dekagrammról 25- re(!). Részben ezzel is összefüggött, hogy a főváros lakosságának egészségi állapota leromlott. A halálozási arányszám 1945 márciusában 69,4 ezrelék, a normálisnak ötszöröse volt. A legyengült szervezetű lakosságnak nem állt rendelkezésére a megszokott ápolási lehetőség sem, hiszen a kórházak és klinikák az ostrom alatt súlyos károkat szenvedtek. A László Kórház nagyobb része a bombatalálatoktól elpusztult, a Rókus Kórház 12 légibombától és 129 belövéstől csaknem hasznavehetetlenné vált, a János Kórháznak több épülete súlyosan megrongálódott. Az óriási üvegkár miatt 1945- ben a kórházak ablakainak legnagyobb része hiányzott: a végleges üvegezés csak a hazai üveggyárak üzembe helyezésével, 1946 második felében kezdődhetett meg, de a legtöbb kórháznál még ekkor is csak a dupla ablakok egyik felére futotta az üvegből, s így a helyiségek fűtése a kettős szigetelés hiánya miatt még igen sokáig nagy hőveszteséggel járt. A kórházak felszerelésében még nagyobb károk történtek. Sok esetben a németek és a nyilasok a kórház teljes felszerelését nyugatra hurcolták, más esetben vidékre hordták, ahol az a legtöbb esetben veszendőbe ment. A műszerek, fehérneműk és gyógyszerek pótlása igen hosszú ideig kilátástalan volt. A főváros újjáépítésében üzemek és iparosok, kis- és középvállalkozók ezrei vettek részt. Egész hatalmas kötetet tesz ki azoknak az iparvállalatoknak és cégeknek a rövid ismertetése, amelyek „az újjáépítés korának” szereplői voltak. Ácsok, lakatosok, takácsok, bognárok, asztalosok, pékek, hentesek és mészárosok, nyomdászok, szabók, vendéglősök, szűcsök, tímárok, szíjgyártó- és nyergesmesterek, kocsmárosok, drogisták, hajóépítők, szövők, könyvkötők, kárpitosok, műszerészek, cipészek, kozmetikusok, rézművesek, bádogosok, vízvezetékszerelők, fényképészek, redőnylakatosok, s ki tudja még hány meg hányféle mesterember működési adatai sorakoznak az albumban, „amelyet 1948-ban bocsátottak a közönség elé az újjáépítés hőskorának összegzéséül. A kommunisták vezetésével, az ő szorgalmukkal, akarásukkal, hitükkel valósult meg az a csoda, amellyel — a külföldnek is nagy ámulatára — néhány esztendő alatt eltűnt a „rém-Magyarország”. Ahogyan Kossa István mondotta, szakszervezeti főtitkári minőségében, 1945. május 1-én: „Magyarország s főleg Nagy-Budapest dolgozói érettségükről és önállóságukról tettek bizonyságot, amikor golyózápor között, ágyúdörgés közben minden felsőbb narancs, vagy utasítás nélkül megkezdték az üzemek rendbehozatalát, és tanult szakemberek nélkül is megindult a termelés”. A demokratikus átalakulás olyan szunnyadó energiákat szabadított fel, amelyek történelmi mértékkel mérve szinte pillanatok alatt meg tudták valósítani az ország, s benne fővárosának újjáépítését. F. T. Munkaterv, a textilipar feladataira A Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület székesfehérvári csoportja jelenleg száznegyven tagot számlál. A szervezet munkájában három székesfehérvári vállalat — a Pamuttextil Művek kikészítő gyára, a Vörös Október Férfiruhagyár és a Patyolat Vállalat üzemi csoportja vesz részt. Az egyesület fehérvári csoportjának idei terveiben első helyen szerepel a három üzemi csoport együttműködésének megszilárdítása, valamint a vállalatok tevékenységének segítése. A munkaterv összeállításánál alapvető szempontként vették figyelembe a textilipar előtt álló legfontosabb tennivalókat: a többi között az üzemszervezés, a nyersanyagkihasználás és -takarékosság, valamint a szakemberképzés feladatait. A központi és üzemi rendezvények sorából kiemelkednek az év során a textiliparban használatos nyugati gyártmányú színezékek és vegyszerek helyettesítésének lehetőségeiről, a textiltisztító ipar új eljárásairól és segédanyagairól, a ruhaipari gyártmány- és gyártáselőkészítési feladatairól szóló előadások, valamint a vállalati szinten megrendezésre kerülő FMKT-vetélkedők. BARÁTSÁGUNK ÁPOLÓI Immár negyedszázados múltra tekinthet vissza a Szovjet— Magyar Baráti Társaság. Amikor február 14-én megemlékezünk e nevezetes évfordulóról, nem feledkezhetünk meg népeink legjobbjainak kapcsolatairól, így arról a segítségről, amelyet I. Péter nyújtott a magyarok Rákóczi Ferenc vezetésével vívott szabadságharcához. Szólni kell arról a barátságról, amelyet népeink legjobb fiainak vére pecsételt meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az oroszországi polgárháború időszakában, majd később a Nagy Honvédő Háború éveiben. Ma ez a barátság különösen értékes számunkra, mivel a szocialista rendszer közös voltának szilárd alapjára, a szovjet és a magyar nép gyökeres érdekeinek egységére, a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elveihez való hűségre épül. Már a Szovjet—Magyar Baráti Társaság múlt évi programjainak puszta felsorolásából kitűnik, milyen széles körben hatoltak be barátságunk eseményei a szovjet emberek életébe. A társaság munkájának formái ugyanolyan változatosak, mint amilyen sokrétű maga az élet. A társaság tevékenységében az elmúlt esztendőben nagy helyet foglaltak el olyan tömegrendezvények, mint a testvérvárosok, testvérmegyék képviselőinek találkozói, a küldöttségcserék, turistautazások. Nagy jelentőségűek voltak a népeink életének nevezetes dátumai alkalmából rendezett konferenciák, szemináriumok és ünnepségek, amelyeken a résztvevők kinyilvánították baráti érzelmeiket. Nagyon népszerűek voltak a színészekkel, zenészekkel és a kultúra más művelőivel való találkozók, mert ahogy mondani szokás, a kultúra a nép lelke. Ha pedig a barátok kizárják egymás előtt a lelküket, ez a bizalom és barátság legmagasabb foka. A társaság munkájában aktív szerepet játszanak a kollektív tagok: a vállalatok és intézmények, kolhozok és iskolák, számuk a Szovjetunióban ma már 1700 körül mozog. A társaság alapszervezeteinek munkájában nagy figyelmet szenteltek a rokonvállalatok és szervezetek társadalmi és termelési tapasztalatainak kicserélésére. Nem titok, hogy az előadói munka sok tekintetben, ha ugyan nem teljes mértékben, az előadó felkészültségétől függ. Ezért nem véletlen, hogy a társaság különös figyelmet fordít a Magyarországra küldendő szovjet előadók kiválasztására. A jubileumi és emlékezetes dátumok kapcsán a társaság folytatta a szovjet emberek megismertetését a gazdag és eredeti magyar kultúrával. Emlékezetes találkozó volt a Kálmán Imre-est, amelyet a híres magyar zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából rendeztek. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság más szervezetekkel együtt számos irodalmi estet is szervezett, többek közt „Magyar irodalom a Szovjetunióban”, valamint „Petőfi Sándor és a jelenkori magyar költészet” címmel. Ezzel csupán körvonalaztam a népeinket összefűző barátság fejlesztésére jó szívvel végzett sokrétű munkát. Hiszen az egész szocialista közösségben a barátság és az egység az, ami leküzdhetetlen erővé tesz bennünket. N. Zabelkin APNEKS A termelési főmérnök nem Törékeny egyensúly Hiába jelentkeztem be jóelőre telefonon, hiába bíztatott a titkárnő, jöjjek csak, majd bejelent illetékesnek, amikor megérkeztem, a termelési főmérnök telefonon közölte (noha csak egy ajtó állott közöttünk), hogy nem óhajt nyilatkozni, forduljak az igazgatóhoz. Teheti, vagy sem, erőszakkal aligha nyitható bárkinek szája szóra mennék tovább. Csakhogy az igazgató házon kívül van, a szakszervezeti titkár, sőt a pártbizottság titkára sincs idehaza. Valamennyien a társvállalatokkal és a nagyvállalat központjával egyeztetik idei terveiket valahol a Balaton partján. Érintetlen notesszel távozom tehát, vesztettem egy órát, bár tudomásom szerint nem tartoztam az ördögnek vele. Csak az épület alsó szintjén dolgozó munkás ismerőseim szólítottak meg: sikerült-e megtudni, hogy mitől ráfizetéses a termelés és mitől hagyják ott a gyárat a dolgozók. Sem egyikről, sem a másikról nincs tudomásom. Ámbár lehet, ha az imént sikerül szót váltanom a termelési főmérnökkel, talán elfogadható választ tudtam volna adni, esetleg szilárd cáfolatot.. Elapadt buzgár, saját kútfő, az érvelés magyarázkodásnak hat. Mert valóban alig hiszem, hogy veszteséggel dolgozna a dunaújvárosi papírgyár. Alapvető alapanyaga, a szalma hazai eredetű, nem szorítja importkorlátozás, a belőle készülő papír pedig bizonyos tevékenységekhez úgyszólván nélkülözhetetlen, így aligha volnának értékesítési gondjai. Azt pedig igazán nem kell szemérmesen elhallgatni, hogy tömegében nem bővül a termelés. A tonnák hajszolásának kora régen lejárt — ha kicsit későn is ébredtünk rá —, sokkal izgalmasabb kérdés ma, hogy mekkora a kifizetések és bevételek közötti szaldó, amit a köznyelv csak nyereségnek nevez. Ma a legszebb vállalati teljesítmény az egyensúly, mégha az törékeny is. Egy olyan gyárveterántól, mint a dunaújvárosi papírgyár szalmacellulóz-gyára igazán tiszteletreméltó teljesítmény az idén elvárható 18 500 tonna szalmacellulóz, még akkor is, ha ennek hátterében 11,3 millió forint veszteség keletkezik. A következő technológiai fázisokban ugyanis remélhetően ennek a kis hiánynak többszöröse termelhető ki nyereségként. A 155 453 tonna idén gyártandó papír a remények szerint 240 millió 700 ezer forint összes nyereséget eredményezhet. Ez az ami törékeny, de nem megvalósíthatatlan. Törékeny, mert csupa „ha” lengi körül, ha sikerül csökkenteni a papírok négyzetméterenkénti tömegét, ha a szervezési elképzelések beváltják a 24 millió forintot eredményező reményeket, ha a fenntartás költségei nem haladják meg a tervezett 300 millió forintot, ha sikerül csökkenteni a papírgyártáshoz felhasznált rést mennyiségét, ha a gyári általános költség nem lépi túl a 326 millió forintot, ha sikerül a víz- és energiafelhasználást 2 százalékkal csökkenteni... ... akkor meglesz a 240,7 millió nyereség, s nyomában az első negyedév eredményeitől függően az 1983. évi bérfejlesztés. Gondoljon személyem felől bármit is a főmérnök, én nekik szurkolok. . . 3. OLDAL