Fejér Megyei Hírlap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. FEBRUÁR 1. KEDD Csaknem 49 milliós könyvforgalom A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat Fejér megyei könyvesboltjainak forgalma 10 százalékkal haladta meg az 1981 évit. — Mennyiségileg és minő­­ségileg mit jelent ez a szá­zalék? — Kérdéseimre Boda József, a vállalat 3-as számú boltcsoportjának vezetője ad választ.­­ Ez annyit jelent, hogy a múlt évben majdnem 49 mil­lió forint értékű könyvet vá­sároltak a megye boltjaiban. Dunaújvárosban 8,5, Székes­­fehérváron pedig 11,5 száza­lékkal nőtt a forgalom. A legtöbb bevétel birtokosa a Március 15. utcai Vajda Já­nos Könyvesbolt, a legkeve­sebbé pedig a gárdonyi új boltunk, amely tavaly má­jusában nyílt meg hálóza­tunk kilencedik tagjaként. A főutcai könyvesboltban majd­nem 13 millió forint értékű könyvet vásároltak, a duna­újvárosi Vasmű utcai és a fehérvári Népköztársaság úti üzletekben pedig 9,9 millió forint értékű könyvet árusí­tottak. — Nagy a különbség a fe­hérvári és a dunaújvárosi an­tikvárium bevétele között. Az előbbiben 3,5 millió volt a forgalom, az utóbbiban csak 838 ezer. • Mi ennek az oka? — A dunaújvárosi antik­várium forgalma 18,3 száza­lékkal csökkent. Ennek egy­részt szubjektív okai van­nak, betegség miatt csaknem két hónapig zárva tartott. Az objektív ok a bolt hátrá­nyos helyzete: messze van a város központjától, s ráadá­sul környezetéből hiányzik a tömegeket vonzó kereskedel­mi hálózat. Vagy alkalma­sabb hellyel, vagy nagyobb propagandával lehet kimoz­dulni ebből a helyzetből. — A munkahelyi könyv­terjesztés milyen fejlődést mutat? — Két boltunk lát el ilyen feladatokat, az egyik duna­újvárosi, másik a fehérvári Alba Regia. A munkahelyi könyvterjesztés 15 százalék­kal emelkedett, ezen belül je­lentősen nőtt a szakkönyvek iránti érdeklődés. Az ered­ményekben a lelkes könyv­bizományosoknak jut a leg­nagyobb szerep és feladat, akik „házhoz szállítják” a könyveket, mégpedig az igé­nyeknek megfelelőket. A munkahelyi szakszervezeti bizottságoktól is sok segít­séget kapunk. — Nem mindig kell új üz­let, néha egy pavilon is elég a könyvterjesztés fehér folt­jainak felszámolásához. Van erre is példa megyénkben? — Igen, tavaly áprilisban állítottunk fel egy pavilont Martonvásáron, ahol a nyolc hónapi forgalom meghaladta a 113 ezer forintot. — Milyen újdonságokkal, akciókkal segítik, hogy a könyvek olvasmánnyá, mun­kaeszközzé válhassanak? — Minden könyves akció­ban aktív részesek vagyunk. Most például a mezőgazdasá­gi könyvhónapra készülünk kiállításokkal, vásárokkal, író-olvasó találkozókkal. Ta­valy 50 százalékos időszakos vásárt rendeztünk Székesfe­hérváron és Dunaújvárosban, több mint 100 ezer forintos bevétellel. Jelenleg is van egy kedvezményes akciónk. A Vajda János Könyvesbolt­ban és utcai árusoknál a ré­gebben megjelent kiadvá­nyokat fele áron kínáljuk. A fehérvári antikvárium új szolgáltatása a használt hang­lemezek vétele, eladása. Eh­hez oly módon csináltunk helyet, hogy az orosznyelvű kiadványokat átadtuk a Vö­rös Hadsereg úti boltnak. A múlt évi 4,5 millió fo­rintos forgalomnövekedés öröm a könyvterjesztőknek, a kereskedőknek, de mindazok­nak, akik olvasó népnek sze­retnék tudni a magyart. Aki könyvtárba jár, az nem biz­tos, hogy a kölcsönzött köte­teket elolvassa, de aki meg­veszi, bizonyára azért költ rá, mert használni akarja, mert okulni akar­ belőle, vagy gyönyörködni benne. Elenyé­sző ma már azok száma, akik dísznek státus­-szimbólum­nak szánják. Egyre többen vannak, akik nemcsak köny­vespolcukon tárolják, hanem tudatuk polcain is elhelyezik az okos és fontos műveket. Zágoni Erzsébet Művelődéspolitika 1856 olvasó Bicskén Házhoz viszik a könyvet A bicskei Vajda János nagyközségi­ járási könyvtár a közelmúltban ünnepelte alapításának harmincadik év­fordulóját. Ez idő alatt jelen­tősen fejlődött, állománya gyarapodott, vonzáskörzete kiterjedt, a közművelődés egyik fontos helyi bázisává vált. Börcs János igazgató el­mondta, hogy jelenleg 1856 beiratkozott olvasójuk van, ebből 678 a gyermek. Az in­tézményben nyolc főfoglalko­zású könyvtáros dolgozik, já­rási feladatokat is ellátnak. A 14 955 lakosú nagyközségben a múlt évben sokan megfor­dultak a központi könyvtár­ban: 18 017 felnőtt és 7 927 gyermek látogatójuk volt. Az 1982-ben kölcsönzött kötetek száma: 32 754. Jelentős szellemi érték halmozódott fel az intéz­ményben, hiszen a 47 329 kötet mellett a gyermekrész­legben is további 11 614 kö­tet található, összességében tehát csaknem hatvanezer könyvvel rendelkeznek. Az olvasóteremben egyszer­re húszan forgathatják a ké­zikönyveket és válogathatnak a 125 féle újság és folyóirat közül. Az olvasóterem szinte sohasem üres, a bicskei Vajda János Gimnázium és Szakkö­zépiskola tanulói gyakran böngészik itt a kézikönyve­ket, lexikonokat, az enciklo­pédiákat. A könyvtár az okta­tási intézmények tanáraival és diákjaival jó együttműkö­dést alakított ki. Fakultatív foglalkozásokat rendeznek a könyvtárban, s a tanulók gya­kori vendégei az író-olvasó találkozóknak is. Legutóbb Nemere István, a magyar tu­dományos-fantasztikus iro­dalom egyik jeles alkotója látogatott a­ könyvtárba és beszélgetett az olvasókkal. A könyvtár erőssége a tá­jékoztató szolgálat, sok ol­vasó veszi igénybe a könyv­tárközi kölcsönzés nyújtotta jó lehetőségeket: tavaly 385 könyvtárközi kölcsönzésük volt. A szabadpolcos rendszer lehetővé teszi a jó eligazo­dást. Ha szükséges, akkor természetesen a könyvtár munkatársai szívesen segíte­nek egy-egy kötet kiválasztá­sában és megkeresésében. A felújítás után nagyobb lett az intézmény belső terüle­te, amelyet ki is használtak. Börcs János hangsúlyozza: egyik fontos feladatuk a hon­ismereti gyűjtemény gyara­pítása. Már most is szép gyűjteménnyel rendelkeznek. Szívesen fogadják a járás valamennyi községéből a ré­gi fényképeket, könyveket és lapkivágásokat, amelyek do­­kumentálják a lakosság élet­­körülményeit, munkáját, közművelődését. A múlt évben a bicskei Pe­tőfi Sándor Művelődési Köz­ponttal közösen kaptak egy új Nysa mikrobuszt, amely a területi munka erősítését se­gíti. A gépkocsi lehetővé tette, hogy megvalósítsák régi ter­vüket: a nagyközség perem­részein élő, egyedülálló la­kosok könyvellátását. Karai Csabáné könyvtáros arról tájékoztat, hogy az első lépéseket már megtették. Bicskén az egészségügyi és a vöröskeresztes aktivisták se­gítségével felkutatták az egyedülállók lakcímét. Eddig 13 helyre látogattak el, az egyedülálló, hátrányos hely­zetű, a mozgásukban korláto­zott bicskeiek nagy örömmel fogadták, hogy a lakásukra viszik az olvasnivalót. Egy­szerre hat kötetet hagynak ott. Minden hónap első csü­törtökjén cserélik az állo­mányt. Hamarosan Csabdin, Mányon és Óbarakon is fel­keresik az egyedülállókat, hogy felkínálják új szolgálta­tásukat. A kezdeményezés figyelem­reméltó. Reméljük, hogy ha­marosan más könyvtárak is követik ezt a humánus mód­szert. Csató József Az egységes iskolaképért A megyei pedagógus­­társadalom fóruma A Magyar Pedagógiai Társaság Fejér megyei tagozata társa­dalmi úton, társadalmi eszközökkel segíti a közoktatás-politi­kai célok végrehajtását és egyben szakmai fórum is. Kettős feladatáról, idei munkatervéről beszélgettünk a tagozat elnö­kével, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatójával, Szabó Józseffel. — A közoktatáspolitikai célok elérése érdekében fon­tos, hogy szorosabb kapcso­lat jöjjön létre az állami és a társadalmi vezetőkkel és együttesen próbáljanak szél­sőségektől mentes, egységes iskolaképet kialakítani. Sem a túlzott aggályoskodás, az „oktatásügy kátyúinak” foly­tonos emlegetése, sem a „minden rendben” optimiz­musa nem segít a reális helyzet felmérésében. Az a fontos, hogy olyan témákat tűzzön a tagozat üléseinek napirendjére — mondta Sza­bó József —, amelyek a fő vonalakba vágnak és vitát, eszmecserét kívánnak az összhang megteremtése ér­dekében. Ebben a szellem­ben vitatták meg az elmúlt időszakban az általános és a középiskola egymásra épülé­sének problémáját, a gimná­ziumi fakultációt és a peda­góguspálya presztízsét. A ta­gozat vezetőségének meg­győződése, hogy a beszélgeté­sek hozzájárultak a közvéle­mény formálásához is, de ezen felül a valóságos hely­zet feltárásával segítették az irányítást rendelkezéseik ki­munkálásában. A tagozat szakmai fórum is egyben. Hivatásának tekin­ti, hogy a nagy tapasztalattal rendelkező, elhivatott peda­gógusoknak publikálási lehe­tőséget nyújtson folyóiratá­ban, a Ma és Holnapban. A szerkesztő bizottság levelek­ből, kritikákból, szóbeli vé­leményekből megállapíthat­ta, hogy a lap olvasótábora nőtt, a lap egyre elevenebbé vált, és tanulmányai nem ritkán a közérdeklődés hom­lokterébe kerültek. A társaságnak csupán hat­vanegy beiratkozott tagja van, bár tagozati ülésükön általában száznál is több vendég gyűlik össze. Ezért az idei tervek között első­ként szerepel a kör bővíté­se: elsősorban azoknak a fi­atalabb pedagógusoknak a belépésére számítanak, akik tudnak és akarnak is dol­gozni az ügy érdekében. A nagyobb tagsággal szerve­zettebbé válhatna megyénk pedagógus társadalma, átfo­­góbbak, teljesebb érvényűek lehetnének az eszmecserék, együttes megfogalmazások. A tagozat olyan problé­mákat tárgyal meg, amelyek megkívánják az együttgon­dolkodást. Idei első program­jukban a diákélet néhány jellemző vonásáról lesz szó, egy dunaújvárosi szocioló­giai felmérés alapján. A ma­gyar nyelv hetéhez kapcsoló­dóan áprilisban dr. Mohácsy Károly vitaindítójával a ma­gyartanításról, és annak a nevelési rendszerben elfog­lalt helyéről lesz szó. Ezen a munkaülésen az anyanyelvi kultúra és az irodalmi eszté­tikai nevelés szélesebb körű problémáit, célkitűzéseit sze­retnék megvitatni az óvodá­tól a középiskoláig, ősszel a szabad idő, önképzés, to­vábbképzés és az oktatás eredményessége címmel azt szeretnék megbeszélni, hogy kedvez-e a mai iskolai gya­korlat a „tudós tanár” típu­sának, hogyan segíti a kiala­kult iskolai értékrend a pe­dagógiai munka eredmé­nyességét, milyen perspektí­vák állnak a tehetséges, pá­lyán megmaradó pedagógu­sok előtt, több vagy kevesebb a szabad idő az ötnapos ta­nítási hét körülményei kö­zött? November első felében Ba­bits Mihály emlékülést ter­vez a tagozat, születésének századik évfordulója alkal­mából. Ezt a tudományos ülést a TIT irodalmi szak­osztályával közösen rendez­nék, és az a tanárok tovább­képzését is szolgálná. Az év végén Sárbogárdon kihelye­zett ülés lesz az óvodai neve­lés, iskolaelőkészítés eddigi tapasztalatairól. Utolsóként egy rendkívül időszerű rendezvény: febru­árban elkezdődik a középis­kolák számítógépekkel való felszerelése. A Fejér megyei gimnáziumok törekvése, hogy az 1986/87-es tanévben az is­kolákat elhagyó tanulók már számítógépes ismeretekkel rendelkezzenek. Általános eszmecserét tartanak tehát arról, hogyan lehet a számí­tógépeket bekapcsolni a leg­különbözőbb tárgyak tanítá­sába, a szemléltetésbe, ho­gyan lehet a kezelésüket, a programozást megtanulni és tanítani. F. E. „Járjuk a kólót...” A második országos Kóló tábor szerdán kezdődik és a hét végéig tart a pécsi egyetem tanárképző ka­rán. A tábor résztvevői megismerhetik a magyar­­országi dél­szlávok táncait, zenéjét, népviseletét, nép­szokásait; a délszláv együt­tesek vezetői kiegészíthetik szakmai ismereteiket, kon­zultálhatnak, s valameny­­nyien táncolhatnak, dalol­hatnak a közös esti rendez­vényeken. Képernyő előtt HETEDIK ÉV Elgondolkodtató, gazdag valóságanyaggal teli, egyen­letes ívű, szép tévéjátékot alkotott Palotai Boris író és Nemere László rendező a Hetedik év címmel. A Du­­napenteléből Sztálinvároson át Dunaújvárosba tartó fej­lődés minden egyes tanulsá­got kínáló emléke minket, Fejér megyeieket közelebb­ről, érzékenyebben érint, mint más tájon lakozó ha­zánkfiait, tán ezért is néztük nagyobb figyelemmel. Pedig a játék ezúttal ka­marajellegű volt, nem bo­csátkozott helyi jellegzetes­ségek részletező megfestésé­be, noha néhány utalással remekmű érzékeltette a lég­kört és a társadalmi hátte­ret. Fő mozgásszférája mégis a magánélet maradt, emberi sorsok sajátosan váratlan találkozásai, összefonódásai, horzsolódásai és összeütkö­zései, abban az egyszeri, de ennek ellenére akár törté­nelemfilozófiai tapasztala­tok megvonására alkalmas helyzetben, amelyet Dunaúj­város­ úgynevezett hőskora jelentett. Maga a történet is olyan, hogy máshol így nemigen fordulhatott volna elő. Egy prostituált a hírhedt Víg utcai műintézményből, a korszakra jellemző hirtelen változások következménye­ként, egyszerre csak mun­káslány lesz. Az élet pere­mére siklott, megvetett lány bárki mással egyenrangúvá válik. Dehát lehetséges-e ez? És hogyan? Palotai Boris és Nemere László műve nem nyomozta végig általánosságban a kér­dést mindössze megelevení­tettek egy tragédiába tor­kolló eseménysort. E meg­­elevenítésnek azonban éppen az volt a legfőbb érdeme hogy a problémára fogékony néző nem maradhatott az események tétlen szemlélője, hanem újabb, általánosabb érvényű morális kérdések indultak el benne. Szükségszerű-e, hogy a hasonló múlttal terhelt élet­utak tragikusan végződje­nek? Mekkora és egyáltalán mivel mérhető az a morális eltévelyedés, amit még tár­sadalmi erkölcsi érzékünk képes megbocsátani? Milyen bűnökből lehetséges meg­­igazulás, és ezekből mennyit írhatunk az egyén, mennyit a körülmények terhére? * Lehetetlen volt anélkül végignéznünk a hivatásos pillangóból értelmiségi fe­leséggé emelkedett leány modern balladáját anélkül, hogy ne töprengjünk el a tegnapi dráma máig érő ta­­nulságain. S annyiban U­talt a játék igazán műfajszerű, hogy minden didaktikus póz, minden elvont moralizálás nélkül továbbgondolásra késztetett. Kemény vonások­kal megrajzolt, hiteles jel­lemek, minden részletükben élő szituációk, tömör párbe­szédek tették lehetővé a né­ző aktivizáló azonosulását. Az író és a rendező egyenrangú alkotótársa volt Czabarka György operatőr, valamint Bodnár Erika, Bács Ferenc, Tábori Nóra, Komlós Juci, Sinkovits Imre, Horváth Sándor és Polgár Géza a kisebb-nagyobb, de egyaránt fontos szerepekben. Á. Sz. J. 5. OLDAL

Next